Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DFMOKRACIAERT! 1950 augusztus K. • S2. (95.) AZ OSZTRÁK MEP HARCA A BEMÉÉRT ÉS FÜGGETLENSÉGÉRT Az osztrák kormány azzal a szomorú hírnévvel dicsekedhetik, hogy az egyetlen kormány a világon, amely egészen nyiltaíi határozatot hozott a Béke Híveinek mozgalma és a stockholmi felhívást támogató aláírások gyűjtése ellen. Ilyenformán az osztrák kormány az amerikai imperialisták utasításait követve, egészen nyíltan az atombomba, az atomháború mellett szállt síkra. , Az amerikai imperializmus bábkormányai között talán az osztrák kormány a legszolgálatkészebb. A marshallizáit osztrák kormányon belül, a nagytőkés néppárt reakciós elemei mellett, az amerikai imperializmus jobboldali szocialista ügynökei, mint a burzsoázia koalíciós partnerei töltik be a fő mozgatóerő sajátos szerepét az amerikai háborús politika végrehajtásában és a Béke Híveinek mozgalma ellen irányuló hajszában. Az a feladatuk, hogy egyrészt minden eszközzel küzdjenek ama rokonszenv ellen, amely sok szocialista munkás részéről a stockholmi felhívás és a Béke Híveinek mozgalma iránt megnyilvánul, másrészt hogy megnyerjék a munkásokat az amerikai háborús politikának. E cél elérésére a kapitalista reakcióval, az amerikaiak védnöksége alatt működő úgynevezett „Függetlenségi Szövetségibe tömörült neonácikkal és a felsőbb egyházi hierarchiával egy korántsem szent szövetségben egyesültek, amely a csalásnak, fenyegetőzésnek és terrornak semminemű eszközétől sem riad vissza az osztrák nép hatalmas békeakaratának ellensúlyozására. De sem csalással, sem pedig terrorral nem sikerül nekik megakadályozni Ausztriában, hogy növekedjék azoknak száma, akik eltökélték, hogy küzdeni fognak a béke megmentéséért. Bécsben június 10-én és 11-én tartották meg a Béke Híveinek első országos kongresszusát. A kongresszus előkészítésének! idején egész Ausztriában, vámosokban és falvakban, az üzemekben és a társadalmi szervezetekben egyaránt, megalakultak a békebizottságok. Ebben a mozgalomban a legkülönbözőbb pártállású és világnézetű emberek vettek részt s ennek következtében a Béke Híveinek kongresszusa rendkívül széles néprétegeket képviselt. A kongresszus előkészítése szempontjából különös jelentőséget kapott az a tény, hogy az ausztriai béketanács felhívta a béke összes barátait, kapcsolják össze a kongresszust előkészítő kampányt széleskörű aláírásgyűjtéssel a stockholmi feľhívás támogatására. A kongresszust megelőző alig néhány hét alatt, a nyugati megszálló hatalmak és ausztriai ügynökeik dühödt ellenakcióival dacolva, több mint 450.000 aláírást gyűjtöttek össze. Azóta pedig az atomfegyver betiltását követelő osztrákok aláírásainak száma 600.000-re szaporodott. Egyedül Bécsben több mint negyedmillió férfi és nő írta alá a stockholmi felhívást. Az osztrák reakció és jobboldali szocialista segítőtársai azzal az érveléssel próbálták az aláírásgyűjtést és a békemozgalmat meggátolni, hogy háborús veszély — az ő állításuk szerint — voltaképpen nem is forog fenn, s ennélfogva nincs is szükség különösebb erőfeszítésekre a Béke Híveinek mozgalma részéről. A nagyobb nyomaték kedvéért az osztrák reakció olyan „tekintélyek" véleményére hivatkozott, mint Dul les, a fő amerikai háborús uszító és Tito, a belgrádi oberfasiszta véleményére. Az amerikaiak koreai agressziója nemcsak hogy halomra döntötte ezt az „érvelést", hanem azt is világosan megmutatta, milyen szerepet játszanak az ausztriai háborús politikusoknak ezek a „szaktekintélyei" a minden rendű és rangú Dullesek és Titók. Éppen Dulles volt az, aki a délkereai báboknak közvetlenül átadta az amerikai imperialisták támadási parancsát és éppen Tito az, aki imperialista gazdáinak megbízásából minden előkészületet megtesz azért, hogy. Európában ugyanazt a szerepet tölthesse be, mint Li Szin-Man klikkje Koreában. A háborús uszítók fecsegése a nemlétező háborús veszélyről csupán Irta: Jfthfnnm M^pSomiff az Osztrák Kommunista Párt elnöke békét óhajtó egyszerű emberek éberségét Az amerikaiak koreai agressziójával kapcsolatban a marshallizált osztrák politikusok és pártok — a Néppárttal kezdve, az Osztrák Szocialista Párton keresztül, egészen a neonáci „Függetlenségi Szövetségiig — mindinkább leleplezik önmagukat, mint a háborúnak az amerikai imperialisták szolgálatában álló szószólóit. Sajtójuk és az angol-amerikai ellenőrzés alatt álló rádiójuk nap mint nap a legarcátlanabb háborús propagandát zúdítja Ausztriára. Az amerikaiak által teljesen gleichschaltolt kormánypárti sajtó kommentárjában és tájékoztatásaiban egyre inkább hasonlóvá válik a „Völ'kischer Beobachter"-hez, a hitlerista párt egykori központi lapjához. Ezek az újságok leplezetlen, vérszomjas szenvedéllyel közlik az atombomba azonnali alkalmazását követelő amerikai-angol nyilatkozatokat. És most már egyre több és több osztrák érti meg, hogy miért foglalt állást az osztrák kormány az ellen, hogy aláírásokat gyűjtsenek az atombomba betiltását célzó követeléshez. Az amerikaiak koreai agressziója ellen irányuló harc jegyében bontakozik ki Ausztriában az „El a kezekkel Koreától!" mozgalom. Azután, hogy az amerikaiak Koreát megtámadták, az osztrákok újabb tízezrei írták alá a stockholmi felhívást. Az ausztriai béketanács, egyöntetűen követelte, hogy vonják ki az amerikai fegyveres erőket Koreából. Számos nagy ausztriai vállalatnál rövid sztrájkok és tiltakozó gyűlések zajlottak le, amelyeknek részvevői az amerikaiak koreai agressziója ellen szólaltak fel és az agressszió beszüntetését követelték. A békéért folyó harc a legszorosabban összefügg az Ausztria függetlenségéért vívott harccal. Ausztria még mindig megszállt ország, mégpedig azért, mert az amerikai imperialisták évek óta szabotálják az osztrák békeszerződés megkötését; azért, mert mindenáron Ausztriában akarják hagyni csapataikat; azért, mert Ausztria mint előretolt állás, fontos szerepet játszik Amerika háborús tervében. A szovjet kormány a trieszti kérdésről szóló, jegyzékében helyesen fejtette ki, hogy az angolok és amerikaiak mindent elkövetnek katonai támaszpontjaik megtartása érdekében. Akár szerződést kötnek, amint Triesztben tették, akár szabotálják azt, mi n f ahogyan Ausztriában — politikájuk változatlan marad: nem akarnak elvonulni katonai bázisaikról. A Szovjetunió képviselője, az osztrák békeszerződés előkészítésére vonatkozó tárgyalások során, Ausztria békéjének és függetlenségének érdekeit védelmezve, követelte a trieszti szerződés feltételeinek betartását, mert, amint e szerződésnek az angolok és amerikaiak által történt megszegése mutatja, a legcsekélyebb biztosítéka sincs arranézve, hogy az Ausztriával kötendő békeszerződést annak aláírása után nem fogják ugyanúgy megszegni, mint a trieszti szerződést. Az Ausztria függetlenségét biztosító legfőbb követelés: a megszálló csapatok kivonása és a katonai támaszpontok kiürítése. Az angoloknak és amerikaiaknak azonban eszük ágában sincs kivonni csapataikat Ausztriából. Ausztria földrajzi helyzete rendkívül világosan mutatja, hogy a küzdelem Ausztria függetlenségéért mennyire egybeesik a békeharccal. Az amerikaiak terveiben Ausztria fontos láncszem a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háború előkészítésében. Allén, az amerikaiak jugoszláviai helytartója, amikor ezév tavaszán Belgrádba érkezett, azzal a feladattal bízta meg az áruló Titót, hogy az amerikai imperialisták érdekében indítandó háború előkészítése céljából egységfrontot hozzon létre a Balkánon egy célt szolgált: elaltatni aJ A nyugati sajtó egyre kitartóbban propagálta az „Athén—Belgrád— Bécs" tengely létrehozását. Az öszszekötő láncszem szerepét a görög monarchofasiszták és a marshallizált osztrák politikusok közötti sajátos híd szerepét a titoista fasisztáknak osztották ki. Az volt a terv, hogy' az amerikaiak görögországi és nyugatausztriai bázisaiból a belgrádi fasiszták segítségével egységes amerikai frontot képeznek hadviselésük céljaira. A belgrádi árulók bandája buzgón igyekszik teljesíteni amerikai gazdáinak ezt a megbízását is. Vájjon nem kézenfekvő-e a föltevés, hogy a dolgok ilyen alakulása mellett az osztrák népet komolyan fenyegeti az a veszély, hogy belesodródhat a titoista fasiszták háborús provokációiba a Balkánon? Hiszen köztudomású, hogy az amerikai imperialisták repülőterek, fegyverraktárak, aláak-j názott közlekedési útvonalak. és hidak hálózatával tervszerűen katonai felvonulási területté építik k"i Ausztriát. Az osztrák kormánypártokra hárul tehát minden felelősség az ilyen politikáért, a,nely Ausztriát az amerikai háborús front egyik alkotóelemévé teszi. Tito és klikkje lett az osztrák reakciónak és jobboldali szocialista segítőtársainak barátja és kedvence. Az amerikai háborús politika égisze alatt Tito és Kardelj egyesült a Fieglekkel és Schärfekkel. Az amerikai ügynököknek ez a barátkozása magában Ausztriában is mutatkozik. Ä DélKarinthiában élő szlovének között ott működik a Tito-fasiszták ügynöksége. Meleg visszhangra talált mind a Szocialista Párt, mind pedig az Osztrák Néppárt részéről ennek az ügynökségnek nemrégiben tett bejelentése arról, hogy megalapította saját pártját. Mindkét párt úgy dédelgeti a fasizmusnak ezt a halvaszületett magzatát, mint eszközt azok ellen az erők ellen, amelyek Ausztriában a békéért és haladásért küzdenek. A békéért, a haladásért és a függetlenségért vívott harc — harc az amerikai imperialisták háborús politikája ellen általában, de különösen harc az olyan kísérletek ellen, hogy az úgynevezett „Athén— Belgrád—Bécs" tengely létrehozása útján Ausztriát bevonják a fasiszta Tito-klikk háborús provokációiba. Ausztria haladó erőire vár az a feladat, hogy a Szocialista Párt és a Néppárt soraiból kikerülő, amerikai vezetőket szolgáló háborús politikusok ellen vívott harcot, a neonácista „Független Szövetségiben meghúzódó titkos ügynökeik ellen folytatott harcot összekapcsolják az ausítriai titoista ügynökségre mért kemény csapásokkal. Az aláírásgyűjtés a stockholmi felhívásra, a nemrégiben megtartott első országos békekongresszus és az amerikaiak koreai agressziója ellen folyó kampány jelentős mértékben megerősítette a béke híveinek mozgalmát Ausztriában. Az osztrákok százezrei tették magukévá a békehívek mozgalmának céljait és további százezrek fokozódó érdeklődéssel, növekvő rokonszenvvel figyelik e mozgalom munkáját. A koreai háború komoly riadójel, amely a világbékét fenyegető veszélyre figyelmeztet. Ahhoz, hogy a háborút elháríthassuk, világszerte meg kell kettőzni, meg kell sokszorozni a béke megvédésére irányuló erőfeszítéseket. Ez elsősorban Ausztriára vonatkozik. A békemozgalom további kibontakozásában döntő jelentősége van annak, hogy a mozgalomba bevonjuk a szocialista munkásokat. Noha a békemozga Iámnak számos olyan munkást és aktivistát Sikerült bevonnia a békéért folyó küzdelembe, akik a szocialista párt tagjai, — mégsem szabad elfelejteni, hogy a szocialista párt áruló vezetősége még mindig a dolgozó lakosságnak széles rétegeire gyakorol befolyást. Az amerikaiak vadállati támadása Korea ellen, igen sok szocialista munkásnak nyitja föl a szemét. Ezek a munkások egyre világosabban megértik, hogy az amerikai politika a háború kirobbantásának politikája és ugyanakkor mindinkább felismerik pártjuk vezetőségének szerepét az Imperialisták támogatásában. Egyre több lehetősé nyílik arra, hogy a szocialista munkások széles rétegeit bevonhassuk a közös küzdelenbe. A szocialista munkások bevonása a békeharcba, legfontosabb feladata az osztrák békehívek mozgalmának és az osztrák kommunistáknak, mert ebben a harcban a munkásosztály sorainak egysége biztosítja a sikert. Az osztrák békemozgalom munkája áll hetek óta Ausztria politikai életének központjában. Az amerikabarát kormányférfiak nekidühödt, féktelen propagandája nem bizonyult képesnek arra, hogy a mozgalom kibontakozását megakadályozza; ellenkezőleg, azt eredményezte, hogy a békeharcosok aktivitása fokozódott és ez még szélesebb mederbe terelte az egész békemozgalmat Az egészségvédelmi hálózat növekedése Lengyelországban Annak ellenére, hogy Lengyelország a háború éveiben orvoslétszámának több mint felét és egészségügyi dolgozóinak jelentős részét elvesztette, a felszabadulást követő hat év alatt jelentős sikereket ért el a lakosság egészségvédelme terén. A háború előtt Lengyelországban 482 orvosi rendelőintézet volt, ezidőszerint 1220 ilyen intézet működik. A kórházakban 69.000 ágy volt, most 93.000 a férőhely. A köztársaságban több mint ezer anyavédő intézetet szerveztek. A csecsemőhalandóság a háború előttihez képest 30 százalékkal csökkent A Vietnami Demokratikus Köztársaság sikerei Mint a Telepress ügynökség levelezője közli Rangoonból, a Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának nemrég lefolyt ülésén kimutatást készítettek arról, hogyan működött a kormány a politikai, katonai és gazdasági ügyekben az 1950. év első hat hónapja alatt. A minisztertanács ülésén rámutattak arra, hogy a vietnami nép nemcsak a francia gyarmatosítók, hanem a franciáknak segítséget nyújtó amerikai beavatkozók ellen is harcol. Minden vietnami aktívan vaíóraváltja ezt a jelszót: „Mindent az általános ellentámadás meggyorsításáért!" Napról-napra erősödik a vietnami nép nemzeti egységfrontja. A vietnami hadsereg és a partizánok Dél- és Közép-Vietnamban sok helyen áttörték a franciák védelmi vonalát A franciáknak a Vörös-foíyó deltájánál,, Észak-Vietnamba n nagy garral megindított támadó hadműveletei — nem egyebek védelmi intézkedéseknél. Ugyanakkor Laosban és Kambodzsában erősödik a függetlenségi harc a francia gyarmatosítók ellen. Az elmúlt hat hónap alatt egész Vietnamban sikeresen befejezték az ember- és anyagtartalékok általános mozgósítását A munka termelékenységének . emeléséért folytatott harc eredményeképpen jelentősen megnőtt a rizs és babfélék termése. A lakosság életszínvonalának emelésére egész sor intézkedést hoztak, mint aminő például a földbér csökkentése. Ezenkívül a demokratikus centralizmus alapján megerősödött a népi igazgatás rendszere. Az új demokratikus rendszer szellemének megfelelően reformálták a bíráskodást és a népművelést is. Amerikai „zarándokok" arcátlan garázdálkodása Olaszországban Az „Unita" című újság közli, hogy az amerikai „zarándokok" egy csoportja nemrégiben szét akarta rombolni a Kommunista Párt perugiai szervezetének helyiségét A garázda „istenfélők" betörtek az épületbe és elérve a második emeletet, amelyet a kommunista pártszervezet foglal el, leszaggatták a föderáció lezárt bejárata előtt a lépcsőházban kifüggesztett plakátokat és névtáblákat. Abban a pillanatban, amikor a betörők be akarták törni a pártszervezeti helyiség ajtaját, odaért a botrányos jelenettől felháborított járókelők csoportja és megérdemelt leckében részesítette a garázdálkodó „zarándokokat A bdörők futásnak eredtek, de a város lakói útjukat állták és (a „szentév'-szervezet autóbuszán, amelyen ezek a turisták utazgattak) Perugia város rendőrkapitányságára vitték őket. A rombolás szemtanúi kényszerítették a rendőrséget, hogy ezt az „istenfélő" társaságot beszállítsa a városi börtönbe. Az amerikai betörök garázdálkodásának híre felháborodást váltott ki a város dolgozóiból, akik a kommunista pártszervezet épülete előtt rögtönzött tüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat és megbízottakat küldtek a prefektushoz azzal a követeléssel, hogy büntesse meg a provokátorokat , ( Tiltakozások az amerikai imperialisták háborús előkészületei ellen Nyugat-Németországban A sajtó már nem egyízben számolt be az angol-amerikai imperialisták nyugat németországi! lázas háborús készülődéséről, szörnyűséges terveiről, amelyek arra irányulnak, hogy az ország e részét háborús felvonulási területté változtassák a Szovjetunió, a népi demokráciák és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Az ilyen háborús előkészületeknek egyik központja Rheinpfalz vidéke. A „Neues Deutschland" című újság a közelmúltban tett közzé egy térképet, amelyen föl vannak tünteve az e vidéken levő, amerikai háborús építmények. A térkép megmutatja, hogy Rheinpfalzot a hadirepülőterek egész hálózata borítja. Annweiler és Speyer környékén és még több más helyen számtalan lőszerraktárt helyeztek el; Kochem környékén rakétalövegek kilövésére szolgáló kifutótereket építettek; az egész kerület kaszárnyákkal zsúfolt. Nyugat-Németország békeharcosai leleplezték a szörnyű tervet, amely szerint hazájuk harci felvonulási területté válna. Beszámoltak róla az egész német népnek és a világ jószándékú embereinek. Egész Németországban úi viharos tiltakozó hullám emelkedik az angol-amerikai intervenciósok cselekedete ellen. A német hazafiak napról napra tevékenyebben veszik ki részüket az egységes demokratikus békeszerető Németország megteremtéséért folyó harcból, fokozzák ellenállásukat az angol-amerikai gyarmatosítókkal szemben. így például — amint Nürnbergből jelentik — nemrég tagadta meg, hogy az amerikai hódítók ágyútölteléke legyen az a 40 német fiatalember, akiket besoroztak egy úgynevezett „munkásszáizadba" („Labour Service Company"), amelynek legénységét a legmodernebb amerikai fegyverekkel szerelték föl. De ez a példa nem egyedülálló. „Még van idő dönteni — frta a közelmúltban a „Nordbayerische Zeitung" —, ne.n jobb-e a béke ügyéért dolgozni, semmint elpusztulni az amerikaiakért..." Sok becsületes német már eldöntötte ezt a kérdést és bekapcsolódott az aktív harcba a békéért s az egységes demokratikus Németországért.