Uj Szó, 1950. augusztus (3. évfolyam, 174-200.szám)

1950-08-13 / 185. szám, vasárnap

6 TARTÓS BÉKÉÉRT. NÉPI DFMOKRACIAERT! 1950 augusztus K. • S2. (95.) AZ OSZTRÁK MEP HARCA A BEMÉÉRT ÉS FÜGGETLENSÉGÉRT Az osztrák kormány azzal a szo­morú hírnévvel dicsekedhetik, hogy az egyetlen kormány a világon, amely egészen nyiltaíi határozatot hozott a Béke Híveinek mozgalma és a stockholmi felhívást támogató aláírások gyűjtése ellen. Ilyenfor­mán az osztrák kormány az ame­rikai imperialisták utasításait kö­vetve, egészen nyíltan az atom­bomba, az atomháború mellett szállt síkra. , Az amerikai imperializmus báb­kormányai között talán az osztrák kormány a legszolgálatkészebb. A marshallizáit osztrák kormányon belül, a nagytőkés néppárt reakciós elemei mellett, az amerikai impe­rializmus jobboldali szocialista ügy­nökei, mint a burzsoázia koalíciós partnerei töltik be a fő mozgatóerő sajátos szerepét az amerikai hábo­rús politika végrehajtásában és a Béke Híveinek mozgalma ellen irá­nyuló hajszában. Az a feladatuk, hogy egyrészt minden eszközzel küzdjenek ama rokonszenv ellen, amely sok szocialista munkás ré­széről a stockholmi felhívás és a Béke Híveinek mozgalma iránt megnyilvánul, másrészt hogy meg­nyerjék a munkásokat az amerikai háborús politikának. E cél elérésére a kapitalista reakcióval, az ameri­kaiak védnöksége alatt működő úgynevezett „Függetlenségi Szövet­ségibe tömörült neonácikkal és a felsőbb egyházi hierarchiával egy korántsem szent szövetségben egye­sültek, amely a csalásnak, fenyege­tőzésnek és terrornak semminemű eszközétől sem riad vissza az osztrák nép hatalmas békeakaratá­nak ellensúlyozására. De sem csa­lással, sem pedig terrorral nem si­kerül nekik megakadályozni Auszt­riában, hogy növekedjék azoknak száma, akik eltökélték, hogy küz­deni fognak a béke megmentéséért. Bécsben június 10-én és 11-én tartották meg a Béke Híveinek első országos kongresszusát. A kon­gresszus előkészítésének! idején egész Ausztriában, vámosokban és falvakban, az üzemekben és a tár­sadalmi szervezetekben egyaránt, megalakultak a békebizottságok. Ebben a mozgalomban a legkülön­bözőbb pártállású és világnézetű emberek vettek részt s ennek követ­keztében a Béke Híveinek kon­gresszusa rendkívül széles népréte­geket képviselt. A kongresszus elő­készítése szempontjából különös je­lentőséget kapott az a tény, hogy az ausztriai béketanács felhívta a béke összes barátait, kapcsolják össze a kongresszust előkészítő kampányt széleskörű aláírásgyűjtés­sel a stockholmi feľhívás támoga­tására. A kongresszust megelőző alig néhány hét alatt, a nyugati megszálló hatalmak és ausztriai ügynökeik dühödt ellenakcióival da­colva, több mint 450.000 aláírást gyűjtöttek össze. Azóta pedig az atomfegyver betiltását követelő oszt­rákok aláírásainak száma 600.000-re szaporodott. Egyedül Bécsben több mint negyedmillió férfi és nő írta alá a stockholmi felhívást. Az osztrák reakció és jobboldali szocialista segítőtársai azzal az ér­veléssel próbálták az aláírásgyűj­tést és a békemozgalmat meggá­tolni, hogy háborús veszély — az ő állításuk szerint — voltaképpen nem is forog fenn, s ennélfogva nincs is szükség különösebb erőfe­szítésekre a Béke Híveinek moz­galma részéről. A nagyobb nyoma­ték kedvéért az osztrák reakció olyan „tekintélyek" véleményére hi­vatkozott, mint Dul les, a fő ame­rikai háborús uszító és Tito, a bel­grádi oberfasiszta véleményére. Az amerikaiak koreai agressziója nemcsak hogy halomra döntötte ezt az „érvelést", hanem azt is világo­san megmutatta, milyen szerepet játszanak az ausztriai háborús poli­tikusoknak ezek a „szaktekintélyei" a minden rendű és rangú Dullesek és Titók. Éppen Dulles volt az, aki a délkereai báboknak közvetlenül átadta az amerikai imperialisták tá­madási parancsát és éppen Tito az, aki imperialista gazdáinak meg­bízásából minden előkészületet megtesz azért, hogy. Európában ugyanazt a szerepet tölthesse be, mint Li Szin-Man klikkje Koreá­ban. A háborús uszítók fecsegése a nemlétező háborús veszélyről csu­pán Irta: Jfthfnnm M^pSomiff az Osztrák Kommunista Párt elnöke békét óhajtó egyszerű emberek éber­ségét Az amerikaiak koreai agressziójá­val kapcsolatban a marshallizált osztrák politikusok és pártok — a Néppárttal kezdve, az Osztrák Szocialista Párton keresztül, egé­szen a neonáci „Függetlenségi Szö­vetségiig — mindinkább leleplezik önmagukat, mint a háborúnak az amerikai imperialisták szolgálatá­ban álló szószólóit. Sajtójuk és az angol-amerikai ellenőrzés alatt álló rádiójuk nap mint nap a legarcát­lanabb háborús propagandát zú­dítja Ausztriára. Az amerikaiak ál­tal teljesen gleichschaltolt kormány­párti sajtó kommentárjában és tájé­koztatásaiban egyre inkább ha­sonlóvá válik a „Völ'kischer Beo­bachter"-hez, a hitlerista párt egy­kori központi lapjához. Ezek az új­ságok leplezetlen, vérszomjas szen­vedéllyel közlik az atombomba azon­nali alkalmazását követelő ameri­kai-angol nyilatkozatokat. És most már egyre több és több osztrák érti meg, hogy miért foglalt állást az osztrák kormány az ellen, hogy alá­írásokat gyűjtsenek az atombomba betiltását célzó követeléshez. Az amerikaiak koreai agressziója ellen irányuló harc jegyében bonta­kozik ki Ausztriában az „El a ke­zekkel Koreától!" mozgalom. Az­után, hogy az amerikaiak Koreát megtámadták, az osztrákok újabb tízezrei írták alá a stockholmi fel­hívást. Az ausztriai béketanács, egyöntetűen követelte, hogy vonják ki az amerikai fegyveres erőket Ko­reából. Számos nagy ausztriai vál­lalatnál rövid sztrájkok és tiltakozó gyűlések zajlottak le, amelyeknek részvevői az amerikaiak koreai ag­ressziója ellen szólaltak fel és az agressszió beszüntetését követelték. A békéért folyó harc a legszoro­sabban összefügg az Ausztria füg­getlenségéért vívott harccal. Auszt­ria még mindig megszállt ország, mégpedig azért, mert az amerikai imperialisták évek óta szabotálják az osztrák békeszerződés megköté­sét; azért, mert mindenáron Auszt­riában akarják hagyni csapatai­kat; azért, mert Ausztria mint előre­tolt állás, fontos szerepet játszik Amerika háborús tervében. A szovjet kormány a trieszti kérdésről szóló, jegyzékében helyesen fejtette ki, hogy az angolok és amerikaiak min­dent elkövetnek katonai támaszpont­jaik megtartása érdekében. Akár szerződést kötnek, amint Triesztben tették, akár szabotálják azt, mi n f ahogyan Ausztriában — politikájuk változatlan marad: nem akarnak el­vonulni katonai bázisaikról. A Szovjetunió képviselője, az osztrák békeszerződés előkészítésére vonatkozó tárgyalások során, Ausztria békéjének és függetlensé­gének érdekeit védelmezve, köve­telte a trieszti szerződés feltételei­nek betartását, mert, amint e szer­ződésnek az angolok és amerikaiak által történt megszegése mutatja, a legcsekélyebb biztosítéka sincs arra­nézve, hogy az Ausztriával kötendő békeszerződést annak aláírása után nem fogják ugyanúgy megszegni, mint a trieszti szerződést. Az Auszt­ria függetlenségét biztosító legfőbb követelés: a megszálló csapatok ki­vonása és a katonai támaszpontok kiürítése. Az angoloknak és ameri­kaiaknak azonban eszük ágában sincs kivonni csapataikat Ausztriá­ból. Ausztria földrajzi helyzete rend­kívül világosan mutatja, hogy a küzdelem Ausztria függetlenségéért mennyire egybeesik a békeharccal. Az amerikaiak terveiben Ausztria fontos láncszem a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háború előkészítésében. Allén, az amerikaiak jugoszláviai helytartója, amikor ezév tavaszán Belgrádba ér­kezett, azzal a feladattal bízta meg az áruló Titót, hogy az amerikai imperialisták érdekében indítandó háború előkészítése céljából egy­ségfrontot hozzon létre a Balkánon egy célt szolgált: elaltatni aJ A nyugati sajtó egyre kitartóbban propagálta az „Athén—Belgrád— Bécs" tengely létrehozását. Az ösz­szekötő láncszem szerepét a görög monarchofasiszták és a marshalli­zált osztrák politikusok közötti sa­játos híd szerepét a titoista fasisz­táknak osztották ki. Az volt a terv, hogy' az amerikaiak görögországi és nyugatausztriai bázisaiból a bel­grádi fasiszták segítségével egysé­ges amerikai frontot képeznek had­viselésük céljaira. A belgrádi árulók bandája buzgón igyekszik teljesíteni amerikai gazdáinak ezt a megbízását is. Vájjon nem kézen­fekvő-e a föltevés, hogy a dolgok ilyen alakulása mellett az osztrák népet komolyan fenyegeti az a ve­szély, hogy belesodródhat a titoista fasiszták háborús provokációiba a Balkánon? Hiszen köztudomású, hogy az amerikai imperialisták re­pülőterek, fegyverraktárak, aláak-j názott közlekedési útvonalak. és hi­dak hálózatával tervszerűen kato­nai felvonulási területté építik k"i Ausztriát. Az osztrák kormánypártokra há­rul tehát minden felelősség az ilyen politikáért, a,nely Ausztriát az ame­rikai háborús front egyik alkotó­elemévé teszi. Tito és klikkje lett az osztrák reakciónak és jobboldali szocialista segítőtársainak barátja és kedvence. Az amerikai háborús politika égisze alatt Tito és Kar­delj egyesült a Fieglekkel és Schärfekkel. Az amerikai ügynö­köknek ez a barátkozása magában Ausztriában is mutatkozik. Ä Dél­Karinthiában élő szlovének között ott működik a Tito-fasiszták ügy­nöksége. Meleg visszhangra talált mind a Szocialista Párt, mind pe­dig az Osztrák Néppárt részéről ennek az ügynökségnek nemrégi­ben tett bejelentése arról, hogy megalapította saját pártját. Mind­két párt úgy dédelgeti a fasizmus­nak ezt a halvaszületett magzatát, mint eszközt azok ellen az erők el­len, amelyek Ausztriában a bé­kéért és haladásért küzdenek. A békéért, a haladásért és a füg­getlenségért vívott harc — harc az amerikai imperialisták háborús politikája ellen általában, de külö­nösen harc az olyan kísérletek el­len, hogy az úgynevezett „Athén— Belgrád—Bécs" tengely létrehozása útján Ausztriát bevonják a fasiszta Tito-klikk háborús provokációiba. Ausztria haladó erőire vár az a feladat, hogy a Szocialista Párt és a Néppárt soraiból kikerülő, ame­rikai vezetőket szolgáló háborús po­litikusok ellen vívott harcot, a neo­nácista „Független Szövetségiben meghúzódó titkos ügynökeik ellen folytatott harcot összekapcsolják az ausítriai titoista ügynökségre mért kemény csapásokkal. Az aláírásgyűjtés a stockholmi felhívásra, a nemrégiben megtar­tott első országos békekongresszus és az amerikaiak koreai agressziója ellen folyó kampány jelentős mér­tékben megerősítette a béke hívei­nek mozgalmát Ausztriában. Az osztrákok százezrei tették maguké­vá a békehívek mozgalmának cél­jait és további százezrek fokozódó érdeklődéssel, növekvő rokonszenv­vel figyelik e mozgalom munkáját. A koreai háború komoly riadójel, amely a világbékét fenyegető ve­szélyre figyelmeztet. Ahhoz, hogy a háborút elháríthassuk, világ­szerte meg kell kettőzni, meg kell sokszorozni a béke megvédésére irányuló erőfeszítéseket. Ez elsősor­ban Ausztriára vonatkozik. A békemozgalom további kibontako­zásában döntő jelentősége van an­nak, hogy a mozgalomba bevonjuk a szocialista munkásokat. Noha a békemozga Iámnak számos olyan munkást és aktivistát Sikerült be­vonnia a békéért folyó küzdelembe, akik a szocialista párt tagjai, — mégsem szabad elfelejteni, hogy a szocialista párt áruló vezetősége még mindig a dolgozó lakosságnak széles rétegeire gyakorol befolyást. Az amerikaiak vadállati támadása Korea ellen, igen sok szocialista munkásnak nyitja föl a szemét. Ezek a munkások egyre világosab­ban megértik, hogy az amerikai politika a háború kirobbantásának politikája és ugyanakkor mindin­kább felismerik pártjuk vezetőségé­nek szerepét az Imperialisták tá­mogatásában. Egyre több lehetősé nyílik arra, hogy a szocialista mun­kások széles rétegeit bevonhassuk a közös küzdelenbe. A szocialista munkások bevonása a békeharcba, legfontosabb feladata az osztrák békehívek mozgalmának és az oszt­rák kommunistáknak, mert ebben a harcban a munkásosztály sorai­nak egysége biztosítja a sikert. Az osztrák békemozgalom mun­kája áll hetek óta Ausztria politi­kai életének központjában. Az ame­rikabarát kormányférfiak nekidü­hödt, féktelen propagandája nem bizonyult képesnek arra, hogy a mozgalom kibontakozását megaka­dályozza; ellenkezőleg, azt ered­ményezte, hogy a békeharcosok ak­tivitása fokozódott és ez még szé­lesebb mederbe terelte az egész békemozgalmat Az egészségvédelmi hálózat növekedése Lengyelországban Annak ellenére, hogy Lengyel­ország a háború éveiben orvoslét­számának több mint felét és egész­ségügyi dolgozóinak jelentős részét elvesztette, a felszabadulást követő hat év alatt jelentős sikereket ért el a lakosság egészségvédelme te­rén. A háború előtt Lengyelországban 482 orvosi rendelőintézet volt, ezidő­szerint 1220 ilyen intézet működik. A kórházakban 69.000 ágy volt, most 93.000 a férőhely. A köztársa­ságban több mint ezer anyavédő intézetet szerveztek. A csecsemőha­landóság a háború előttihez képest 30 százalékkal csökkent A Vietnami Demokratikus Köztársaság sikerei Mint a Telepress ügynökség le­velezője közli Rangoonból, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának nemrég le­folyt ülésén kimutatást készítettek arról, hogyan működött a kormány a politikai, katonai és gazdasági ügyekben az 1950. év első hat hó­napja alatt. A minisztertanács ülé­sén rámutattak arra, hogy a viet­nami nép nemcsak a francia gyar­matosítók, hanem a franciáknak segítséget nyújtó amerikai beavat­kozók ellen is harcol. Minden vietnami aktívan vaíóra­váltja ezt a jelszót: „Mindent az általános ellentámadás meggyorsí­tásáért!" Napról-napra erősödik a vietnami nép nemzeti egységfront­ja. A vietnami hadsereg és a par­tizánok Dél- és Közép-Vietnam­ban sok helyen áttörték a fran­ciák védelmi vonalát A franciáknak a Vörös-foíyó deltájánál,, Észak-Vietnamba n nagy garral megindított támadó had­műveletei — nem egyebek védelmi intézkedéseknél. Ugyanakkor Laosban és Kam­bodzsában erősödik a független­ségi harc a francia gyarmatosí­tók ellen. Az elmúlt hat hónap alatt egész Vietnamban sikeresen befejezték az ember- és anyagtartalékok ál­talános mozgósítását A munka termelékenységének . emeléséért folytatott harc eredményeképpen jelentősen megnőtt a rizs és bab­félék termése. A lakosság életszínvonalának emelésére egész sor intézkedést hoztak, mint aminő például a föld­bér csökkentése. Ezenkívül a demokratikus cen­tralizmus alapján megerősödött a népi igazgatás rendszere. Az új demokratikus rendszer szellemének megfelelően refor­málták a bíráskodást és a népmű­velést is. Amerikai „zarándokok" arcátlan garázdálkodása Olaszországban Az „Unita" című újság közli, hogy az amerikai „zarándokok" egy csoportja nemrégiben szét akarta rombolni a Kommunista Párt peru­giai szervezetének helyiségét A garázda „istenfélők" betörtek az épületbe és elérve a második eme­letet, amelyet a kommunista párt­szervezet foglal el, leszaggatták a föderáció lezárt bejárata előtt a lépcsőházban kifüggesztett plakáto­kat és névtáblákat. Abban a pilla­natban, amikor a betörők be akar­ták törni a pártszervezeti helyiség ajtaját, odaért a botrányos jelenet­től felháborított járókelők csoportja és megérdemelt leckében részesí­tette a garázdálkodó „zarándo­kokat A bdörők futásnak ered­tek, de a város lakói útjukat állták és (a „szentév'-szervezet autóbu­szán, amelyen ezek a turisták utaz­gattak) Perugia város rendőrkapi­tányságára vitték őket. A rombolás szemtanúi kénysze­rítették a rendőrséget, hogy ezt az „istenfélő" társaságot beszállítsa a városi börtönbe. Az amerikai betörök garázdálko­dásának híre felháborodást váltott ki a város dolgozóiból, akik a kom­munista pártszervezet épülete előtt rögtönzött tüntetéssel fejezték ki tiltakozásukat és megbízottakat küldtek a prefektushoz azzal a kö­veteléssel, hogy büntesse meg a provokátorokat , ( Tiltakozások az amerikai imperialisták háborús előkészületei ellen Nyugat-Németországban A sajtó már nem egyízben szá­molt be az angol-amerikai imperia­listák nyugat németországi! lázas háborús készülődéséről, szörnyűsé­ges terveiről, amelyek arra irá­nyulnak, hogy az ország e részét háborús felvonulási területté vál­toztassák a Szovjetunió, a népi de­mokráciák és a Német Demokra­tikus Köztársaság ellen. Az ilyen háborús előkészületeknek egyik központja Rheinpfalz vidéke. A „Neues Deutschland" című új­ság a közelmúltban tett közzé egy térképet, amelyen föl vannak tünteve az e vidéken levő, ame­rikai háborús építmények. A térkép megmutatja, hogy Rheinpfalzot a hadirepülőterek egész hálózata bo­rítja. Annweiler és Speyer kör­nyékén és még több más helyen számtalan lőszerraktárt helyeztek el; Kochem környékén rakétalöve­gek kilövésére szolgáló kifutótere­ket építettek; az egész kerület ka­szárnyákkal zsúfolt. Nyugat-Németország békehar­cosai leleplezték a szörnyű tervet, amely szerint hazájuk harci felvo­nulási területté válna. Beszámol­tak róla az egész német népnek és a világ jószándékú embereinek. Egész Németországban úi viharos tiltakozó hullám emelkedik az angol-amerikai intervenciósok cse­lekedete ellen. A német hazafiak napról napra tevékenyebben veszik ki részüket az egységes demokrati­kus békeszerető Németország meg­teremtéséért folyó harcból, fokoz­zák ellenállásukat az angol-ame­rikai gyarmatosítókkal szemben. így például — amint Nürnberg­ből jelentik — nemrég tagadta meg, hogy az amerikai hódítók ágyútölteléke legyen az a 40 né­met fiatalember, akiket besoroztak egy úgynevezett „munkásszáizad­ba" („Labour Service Company"), amelynek legénységét a legmoder­nebb amerikai fegyverekkel szerel­ték föl. De ez a példa nem egye­dülálló. „Még van idő dönteni — frta a közelmúltban a „Nordbayerische Zeitung" —, ne.n jobb-e a béke ügyéért dolgozni, semmint elpusz­tulni az amerikaiakért..." Sok becsületes német már eldöntötte ezt a kérdést és bekapcsolódott az aktív harcba a békéért s az egy­séges demokratikus Németorszá­gért.

Next

/
Thumbnails
Contents