Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-15 / 160. szám, szombat

UJSZ0 1950 július 15 ellentervezés előkészületei az 1951-es évre Az ellenServezés akciójának előkészületei, amelyekhez most kezdenek hozzá az üzemekben, igen jelentős politikai akció, amely igen sok munkál követel meg a Párt és a ROH szervezeteitől. Az elientervezés előkészületeibe minden dolgozót be kell kapcsolni egyenesen gépe mellett. Hogy ezt az alapelvet megvalósítsuk, arra biztosítékul szolgálnak a ROH és a Párt újonnan választóit üzemi szervezetei és azoknak funkcionáriusai. A SzIÍP IX. kongresszus 3 nagy súlyt helyezett a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén Goiiwald elvtárs által megadott alapvető irányvonalra, amely iparunk még gyorsabb átépítését, a nehézipar és azon termelési szektorok általános előnybehelyezését célozta, amelyek hazai nyersanyagok feldolgozására támaszkodnak. Ezeknek a feladatoknak végrehajtása annyit jelent, hogy az 1951es irányszámok a nehézipari üzemekre sokkal nagyobb feladatokat rónak, mint a mult évben. E mellett a könnyűipar üzemeiben főleg a termékek minőségének javítására és az importált nyersanyagokkal való takarékoskodásra összpontosítjuk figyelmünket, A könnyűiparban az eddiginél jobban kell saját nyersanyagforrásainkra támaszkodnunk és a technikai szükségletek gyártása felé orientálódnunk. A kapitalista országoktól való függőségünket a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni. Ezeket a nagy feladatokat csupán akkor végezhetjük el, hogyha a Párt és a szakszervezetek az üzemekben a dolgozók figyelmét és alkotó kezdeményezését a rejtett tartalékok leleplezésére tudják összpontosítani, amelyek iparunkban még jócskán vannak. A Pártunk IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek akciója világosan megmutatta és bebizonyította azt, hogy azokban az üzemekben, ahol a Párt és a szakszervezetek a tartalékok leleplezésére, a munka termelékenységének emelésére és a szocialista munkaverseny fejlesztésére irányítják figyelmüket, ott valóban olyan sikereket lehet elérni a gépi berendezés kihasználása, a nyersanyaggal való takarékoskodás és a dolgozók teljesítményének fokozása terén, amilyen eredményeket még maga az operatív terv sem feltételezett. A dolgozók aktív részvétele az operatív tervek előkészületeiben, de fő eg az ellentervek kidolgozásában biztosítja a jövő évi maximális feladatok kitűzését és így megteremti Gottwald elvtárs irányvona'ai teljesítésének ( és az SzKP IX kongresszusa határozatai teljesítésének előfeltételeit. A jelentősen fokozott feladatokra való tekintettel a közvetítő tervezés előkészületeinek 195 l-re lényegesen több figyelmet és nagyobb politikai gondol szentelünk, mint az elmúlt évben. Az ellentervezés előkészületét az üzemekben két főszakaszra bontjuk. Az ellentervezés két szakasza Az első szakaszban, amely augusztus elejéig tart és amelyben az üzemekben még nem állnak rendelkezésre az 1951-es évre szóló irányszámok, a legfontosabb a műszaki-gazdasági normák bevezetése, megszilárdítása és kiterjesztése. A második szakaszban, amely augusztus végétől szeptember 23-ig tart, következik az irányszámok megvitatása és ez lesz tulajdonképpen a jövő évi ellenterv igazi előkészülete. Miért helyezünk oly nagy súlyt az ellentervezés előkészületeinek első szakaszára, a műszaki-gazdasági normák bevezetésére és megszilárdítására? Miért tűzzük ki ezt a feladatot úgy, mint Pártunk üzemi szervezeteinek és az ROH üzemi csoportjainak legfontosabb politikai feladatát a legközelebbi két hónapban? A CsKP Központi Bizottságának februári ülése, az SzKP IX. kongreszszusának határozata és az ebből következő 1951. évi operatív terv, mint már szóltunk róla, jelentősen magasabb feladatokat ró ránk, mint iparunk ez évi feladatai. Ezek a fokozott feladatok természetesen nemcsak az 1951-es évre jellegzetesek. A szocialista gazdasági élet törvénye a lakosság életszínvonalának állandó emeléséről a termelés állandó fejlesztésére, a szocialista társadalmi rend termelő erőinek állandó kiterjesztésére támaszkodik Ez annyit je'ent, hogy évről évre növekednek azok a feladatok, amelyeket a társadalom a szocialista iparra ró. Ka iparunk minden egyes alkalommal, amikor a [eladatok növekednek, ugyanilyen mértekben követelné meg a munkaerők számának emelését, valamint a gépfelszerelés és a nyersanyag arányos kiterjesztését, akkor természetesen nem tudnók megtartani a termelés fejlesztésének tervezett gyors ütemét. A fokozott feladatokat csupán akkor teljesíthetjük, ha állandóan fokozni fogjuk az egy dolgozóra eső teljesítmény mennyiségét, ami annyit jelent, hogy fokozzuk _ a munka termelékenységét, ha évről évre jobban tudjuk kihasználni a gyártási berendezéseket és ha megtanuljuk azt, hogyan kell célszerűbben és gazdaságosabban bánni a nyersanyaggal, segédanyagokkal, villamosáram energiával stb. Vizsgáljuk meg a műszakigazdasági normákat A munkaórák milyen mennyiségét fordíthatjuk bizonyos áru termelésére, mennyi anyagot használhatunk fel e mellett és hány gépórára van szükség, ezt írják nekünk elő a „műszaki-gazdasági normák. Hogy minden üzem^anynyi nyersanyagot, annyi munkaerőt és annyi gépet " kaphasson, amennyire szüksége van a tervezett mennyiségű árucikkek gyártásához, jól kidolgozott termelési tervre kell támaszkodnia, ame'.v helyes műszaki-gazdasági normákon alapozik Ezért fontos az, hogy azokban az üzemekben, ahol ilyen normákat még nem vezettek be, a július végéig terjedő időszak, ban mindenképpen bevezessük ó'ket._ Sok üzemben már bevezették a műszaki-gazdasági normákat. Világos, hogy ezeket a normákat lehetetlen huzamosabb időre inegáľapítani. A tapasztalt munkások, akiknek a munkahoz új, szocialista viszonyuk van, találnak módot arra, hogy ugyanolyan minőségű terméket kevesebb munkaórával, kisebb anyagszükséglettel állítsanak elő éspedig úgy, hogy javítják és egyszerűsítik a termelési folyamatot, csökkentik i selejtet és jobban kihasználják az anyagot, amellyel dolgoznak. Az összes üzemek élmunkásai, az élmunkás műszakok és hetek, S újítók tevékenysége, a mesterek és műszakiak részvétele a termelési folyamat javításában, a karbantartók jobb gondoskodása gépeikről: mindezek napról napid meggyőznek bennünket azon elv helyességéről, hogy a kapitalista műszaki-gazdasági előírások régen elavultak, revideálni kell őket és revideálni kell a normákat is, amelyeket egy vagy két évvel ezelőtt megállapítottunk és új normákat kell felállítani, amelyek megtelnek a gyártási technika fejlődésének és a munkások képességeinek. A műszaki-gazdasági normákból, amelyeket bevezetünk, esetleg szilárdítunk, a legfontosabbak a teljesítménynormák. A mellett természetesen nem jövünk teljesen új dologgal. A normák megszilárdítása, amely üzemeinkben pártunk IX. kongresszusára vállalt kötelezettségek keretében folyt le, azt bizonyítja, hogy a munkások értik, miről van szó a te'jesímtény-normák megszilárdításának akciója terén. A meqiévő teljesítménynormák felülvizsgálása A teljesítmény-normáknál az üzemvezetőség a Párttal és szakszervezetekkel együttműködve mindenekelőtt a már meglévő teljésítmény-normákat vizsgálja felül. Kezdeni kell azon munkafolyamatok normáival, amelyeknek döntő jelentőségük van az üzem főfeladatainak teljesítésében és csak később kell áttérni a többi munkafolyamatokra is. E mellett járjanak el politikusán, beszéljenek a munkásokkal az új normák meg megteremtésének jelentőségéről és a legszélesebb mértékben érvényesítsék azokat a tapasztalatokat, ^ amelyeket az élmunkáshetekben és hónapokban szereztek a szocialista munkaverseny folyamán. Külön nyomatékot fektessenek arra, hogy minél szé'esebb mértékben biztosítsák az újítási javaslatok használatát. A legjobb élmunkások, a legjobb munkahelyek és műhelyek tapasz, talatait terjesszék el az egész üzemben. Beszéljék meg mindezt az elmaradt műhelyekben, méltassák és vegyék fontolóra, hogyan tudnák legjobban érvényesíteni. Az élmunkás-műszakok és hetek tapasztalata

1 arra tanítanak bennünket, hogy a teljesítmény-normák magas túllépése ezeknek a műszakoknak tökéletes előkészítésén, a munka jobb megszervezésén, a nyersanyag folyamatos szállításán s a kész termékek gyors elszá'lításán, a karbantartóknak és maguknak a munkásoknak termelési berendezéseikre fordított alapos gondján alapszik. Ezért az üzemekben telvtársaink arra fognak töre. kedni, hogy tartós előfeltételeket biztosítsanak" a dolgozók magasabb teljesítményeinek elérésére. A teljesítmény-normákat egész évre biztosítja a kormány A teljesítmény-normákat amelyeket az elientervezés előkészületének idejében vezetnek be az üzemben, illetőleg a régi normákat, amelyeket ebben az időben fognak megszilárdítani és rendesen felülvizsgálni, ezeket a teljesítménynormákat a kormány az 1951-es évre biztosítja, Munkásságunk tehát a normák megszilárdításánál abból a tudatból índui ki, hogy az egész évben bérük a szerint irányul majd, mennyire tudják teljesíteni megszilárdult normájukat és ezen normák akárminő magas túllépésénél sem fogja senki követelni tőlük azt, hogy tovább szilárdítsák normájukat. Kivételt természetesen csupán azok az esetek képezhetnek, am kor a normák lényeges túllépése a termelési berendezések, a gépek tökéletesítéséből vagy májs változásokból indul ki. A rendkívül fontos kapacitásnormák megteremtése és reviziója nem lehet csupán az igazgatóság, hanem az egész munkásság Ugye. A kapacitás-normák alatt az üzem berendezésének termelőképességét értjük. Azoknak a nagy feladatoknak teljesítése, melyeket a jövő évi operatív terv ír elő,, lényegében a gyártási berendezés kiterjesztése nélkül kell, hogy biztosítva legyen. Hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy üzemünk teljesítőképessége távolról sincs kihasználva. Az üzem igazgatósága a mesterekkel és a munkásokkal együtt dolgozik, majd a legközelebbi hetekben azon, hogy adatokat szerezzenek a berendezés egyes csoportjainak teljesítőképességéről és hogy ezt a teljesítőképességet összehasonlítsák mai kihasználásával. Ezeknek az adatoknak alapián elvtársaink az üzemekben fontolóra veszik azt. hogyan érhetik el a teljesítőképesség legjobb kihasználását és hogyan távolíthatják el a termelés szük keresztmetszetét. Az üzemekben gyakran ta lálkozunk olyan esetekkel, hogy egy igen keresett áruc kk gyártását lényegesen emelni lehetne ha eltávolítanák a gyenge pontokat, egy gyártási hely elégtelen teljesítőképességét, a hiányokat egyetlen gép mellett a termelési folyamat során. Itt arról van szó. hogy az ilyen berendezéseket, — ezeket deficiteseknek nevezzük — két vagy három műszakon át használjuk ki, hogy ezekhez a gépekhez helyezzük át a legjobb munkásokat, hogy ide'rányítsuk az újító vagy az összetett brigádok erőveszítéseit a műszaki eljárások javítása céljából. De fontolóra veszszük az üzemek és vállalatok közötti gépcsere kérdését is. vaJamint a termelési együttmunkálkodást is más üzemekkel olyformában, hogy a termelés szük keresztmetszetét eltávolíthassuk. A berendezés jobb k

;használásával összefügg azon gépek mennyiségcsökkentésének szükségJete is amelyek javításban vannak és üzembe helyezzük azokat a gépeket, amelyek üzemen kívül vannak, csökkentjük a gépek időveszteségét amelyek üzemben állnak és általában jobban foglaljuk el a második, illetve harmadik váltást. A szocialista munkaverseny kiterjesztéséért Elvtársaink az üzemekben jól tudják azt, hogyan igyekezzenek a kapitalista monopóliumok nyugaton lehetetlenné tenni gazdasági fejlődésünket azzal, hogy korlátozzák a népi demokratikus államokkal való áruforgalmat, nehézségeket támasztanak felvásárlóinknak és eladóinknak a világpiacokon. Ezért az eddiginél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk üzemeinkben a szocialista munkaversenyt, az újító- és élmuhkásmozgalmat, a szocialista kötelezettségeket, az összetett brigádok tevékenységét az anyagmegtakarítás szempontjából, az anyagveszteségek eltávolítására és mindenekelőtt az importált nyersanyagok feldolgozásában. Hogy a tervezett termelést elegendő nyersanyaggal biztosítsuk, a legmagasabb tervszerű fórumoknak össze kell állítaniok az anyagi ellátás pontos tervét. Ezen tervek kidolgozásának előfeltételei az anyagi normák lesznek, ami annyit jelent, hogy a gyártási egység szániára kirójjuk az anyagszükségleteket. Ilyen normákat természetesen nerrt tud kidolgozni önmagában egy üzemigazgatóság és ennek sikere csak sikkor lehetséges, ha szorosan együtt dolgozik a műszakiakkal, tervezőkkel és munkásokkal, akik legjobban tudják azt, hogyan és hol lehet nyersanyagmegtakarítást elérni, takarékoskodni a villamos energiával és a segédanyagokkal. Azon termékek gyártásánál, amelyeknél importált anyagot használunk fel, fontolóra kell venni a pótanyagok felhasználását, mindenek előtt azokat, amelyek a mi hazai nyersanyag forrásainkra támaszkodnak. Az ellentervezés előkészületeinek első szakaszában nemcsak a teljesítményi, kapacitás és anyagi normák bevezetéséről van szó. Figyelmet fogunk szentelni a gyártási költségek rendszeres csökkentésének, ami lényegesen befolyásolhatja az össztermelési költségek csökkentését. Az üzem belső tervezésének tapasztalatait kritikailag és önkritikailag értékeljük és beszélni fogunk a tervezett feladatok elégtelen szétírásáról az egyes munkahelyekre, gépekre s a legrövidebb nunkaidöre és irányvonalakat tüzünk ki, amelyek szerint sokkal alaposabban és jobban írjuk szét azokat a termelési feladatokat, amelyek az 1951-es évre szóló operatív tervből követkcziitlL. Az elientervezés előkészítésénél természetesen nem fogunk mechanikusan fellépni és egyformán az ösjzes termelési ágazatokban és éppen így nem fogunk egyformán fellépni az 'feszes üzemek ben. Minden termelési ágazatban és minden üzemben azokra a normákra leszünk tekintettel és az ellentervezés azon részére, amely fontos annak az iparágnak, üzemnek vagy munkahelynek szempontjából. Az egyes ágazatokban tehát ezeket tartjuk szem előtt A bányákban nagyobb figyelmet szentelünk a kapacitás-normák kidolgozásának. A földfelszíni munkálatok normázásának és azon lehetőségek keresésének, hogy a föld felszínén dolgozó férfiakat miképpen tudnánk női munkaerőkkel pótolni. Az így felszabadult férfi munkaerőket azután áthelyezzük bányamunkára. A bányákban a termelés folyamatosságának biztosítása a fontos, hogy eltávolítsuk az úgynevezett rohamrendszert. A termeléssel összhangban biztosítani kell az előkészületi munkákat, és pedig úgy a felszínen, mint a föld bensejében. Már az ellentervezés előkészítésénél elvtársaink induljanak ki abból a tudatból a bányákban, hogy a bányaágazatok feladatai a legközelebbi években rohamosan emelkedni fognak. Az erőmű ágazatoknál az ellen tervezés főleg a termelés gazdaságossá tételére és az árammal való folyamatos ellátás feltételeinek biztosítására irányul. A kohóknál a termelés fokozására van szükség azon kohótermékeknél, amelyek szükségesek lesznek a nehézgépipar termelésének emelése szempontjából. A kohóknál és a nehézgépiparban különleges figyelmet kell szentelni az üzemek teljesítőképessége felülvizsgálásának. A termelés tervezett emelése ezen két ágazatban megköveteli azt, hogy szorgalmasan dolgozzunk a termelési programok tisztázásán és azoknak a termékeknek kisorozásán, amelyek jellegükkel nem tartoznak a nehézgépipar üzemébe. A nehézgépipar üzemeinek fontolóra kell venniök a munka legcélszerűbb elosztását és olyan együttműködést, mely képes arra, hogy megoldja a termelés terve zett emelését. A meglévő tervek felülvizsgálása az ányag további megtakarításához vezet. Fokozott mértékben kell felhasználnunk olyan nyersanyagokat, amelyeknek beszerzése nem okoz nehézségeket. A termelési programok tisztázása, az anyagmegtakarítás, az importált nyersanyagok pótlása hazai nyersanyagokkal és a férfi munkaerő pótláha nőkkel, ott, ahol erre lehetőség van, ezek azok a feladatok, amelyeket szem előtt kell tartaniok a könynyú- és finom mechanikai üzemeknek is. Ezeknek az üzmeknek el kell mélyíteniük és tökéletesíteniük az együttműködést, főleg a termelési programok egyes részeinek végrehajtásával kapcsolatban, amelyeket esetleg a nehéz fémipar üzemeiből átsoroznak a nehéz fémipar üzemeibe. Az egész gépiparban fel kell készülni egész sor új feladat bevezetésére, amelyeket az 1951-es évi terv elmélyítése ír elő. A vegyipar üzemeiben az ellentervezés közben elvtársaink emlékezzenek azon nyersanyagok termelésének fokozására, amelyekben állandó hiányunk van. fis fokozzák azoknak,a termelését is, amelyekben behozatalra szorulunk. A lehető legnagyobb gondoskodást kell szentelni a jövő nyersanyagainak, a műanyagoknak. A kerámiai ipar üzemei előtt az a feladat áll, hogy teljesítöképe.' égüket és gépi berendezésüket jóval nagyobb mértékben használják ki, mint eddig. Szervezzék meg jobban a karbantartást, rövidítsék meg a javítások idejét, főleg a cenemtgyártásnál, a műszaki porcelánnál és a műszaki termékeknél. Természetesen ebben a szektorban is fontos az anyagfogyasztás, főleg a széncsökkentéssel és a selejt százalékának leszállítása. Az üvegiparban főleg a műszaki üvegfajták termelésének bevezetéséről van szó, valamint különleges speciális egészségügyi, textil és további más ágazatok egész sorában szükséges termékekről. A fafeldolgozó üzemekben sokkal nagyobb mértékben kell felhasználni a nyersanyagot, jobban kell értékesíteni a hulladékot éš a fűrészek, gyalugépek és más berendezések hulladékának felhasználását kell módosítani. A fűrészek főleg arra irányítsák tevékenységüket, hogy minél gazdaságosabban használják kí a gömbfákat és csökkentsék a hulladékot. A bútoriparban igen fontos követelés az, hogy megszervezzék a típusbútorok termelését és javítsák a termékek minőségét. A papíriparban javítani kell a munka megszervezését. A termelést specializálni kell és a cellulóze gyártásánál arra kell figyelni, hogy egyenletes minőséget érjünk el. A "textil üzemek előtt nagy feladat áll azzal kapcsolatban, hogy az importált nyersanyagokat hazai eredetű nyersanyagokkal pótolják és még nagyobb mértékben használják ki a lent, a műanyagokat kendert stb. A textil éppenúgy, mint a bőr- és gumiipar, az árucikkek • minőségének javításához lásson hozzá, gazdaságosabban használja fel a nyersanyagokat és általában emelje a munka termelékenységét. A bőrfeldolgozó és gumiiparnak a lehető legjobban keli függetlenítenie magát a devizás nyersanyagok importálásától és a termelést úgy kell irányítaniok, hogy mindenekelőtt a hazai szükséglet kielégítését szolgálja, ami annyit jelent, hogy a termelést egyes üzemekre összpontosítjuk, hogy ezeknek az üzemeknek teljesítőképessége teljes mértékben ki legyen használva és így az üzem racionalizálhassa, javíthassa és olcsóbbá- tehesse a termelést és növelhesse a munka termelékenységét. Hogyan szervezzük meg az üzemben az ellentervezés előkészületeit? A Párt és a szakszervezet üzemi szervezeteinek feladata az, hogy az ellentervezés

1 előkészületeinél az üzem minden dolgozóját felvilágosítsa és meggyőzze az ellentervezés politikai jelentőségéről és előkészületeibe minden dolgozót bekapcsoljon, vagyis ezeknek a mozgósításával nyújtson segítséget a műszaki-gazdasági normák kidolgozásánál és megszilárdításánál. Az SzKP és a ROH szervezetei teremtsék meg azokat az előfeltételeket, amelyekkel az előkészületek folyamán le lehet majd leplezni a meglévő idő, anyag-, teljesítőképességi és más tartalékokat. Az üzemi igazgató felelős a műszaki, gazdasági normák kidolgozásáért és ott, ahol ezek be vannak már vezetve, a normák revíziójáért olyképpen, hogy a műszaki-gazdasági normák legyenek a jövő évi üzemi tervezés megbízható alapjai. Az üzemek igazgatói már kaptak utasításokat arra nézve, hogyan kell haladníok az ellentervezés előkészületeiben és hogyan kell ezekbe bekapcsolni az összes technikusokat és mestereket, hegy ezek a munka aktív szervezőivé váljanak s hozzájáruljanak a műszaki gazdasági normák megteremtéséhez és megszilárdításához. Az üzem igazgatója, az üzemi pártszervezet elnöke, a üzemi bizottság és a Csehsz'ovák Ifjúsági Szövetség üzemi csoportja a bizottság gyűlése előtt letárgyalja az ellentervezés előkészületeinek egész lefolyását és az üzemi műszaki-gazdasági normák helyzetét. Tervet készítenek elő, hogyan folynak majd le az előkészületi munkák, amelyek az ellentervezéssel kapcso'atosak. Ezt a tervet előterjesztik az üzemi pártszervezet választmányának, amely a ROU üzemi bizottságának tagjaival tartott közös ülésen tárgyalja le. Ezen az ülésen résztvesznek az üzemi pártszervezet és a CsISz választmányi tag(Folytatás az 5. oldalon.)