Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

-UJSZÖ­A félévi terv jó teljesítésének eredménye — további árleszállítás a szabadpiacon Krajíír belkereskedelmi miniszter beszéde július 1-én a Csehszlovák Rádióban Újabb pontok szabadulnak fel 1950 július 2 A gottwaldi ötéves terv második | mozgalma, élmunkásaink és újítóink évének első féléve mögöttünk áll. A terv feladatait jól teljesítettük, az első öt hónapban 102.3 százaiékos eredményt értünk el. A tervet álta­lában túlléptük és a júniusi eredmé­nyek is, több mint valószínű, meg­erősítik az eddigi fejlődést. Aratásra készülődünk és földműveseink mun­kájának mai kilátásai szerint jó re­ményünk van bőséges termésre. A békés építésnek ezen kedvező körülményei lehetővé teszik nekünk, hogy új lépést tegyünk előre Köz­társaságunk elnökének, Klement Gottwaldnak alapvető irányvonala érelmében: „További árukat fogunk felszabadítani és csökkentjük az ára­kat a szabadpiacon." Július 5-től, szerdától egész sor intézkedés lép ér­vénybe, amelyek szerint sok árucikk árai, főleg az élelmiszerek árai csök­kennek a szabadpiacon és további új árusorozatok kerülnek a szabadpiac­ra. A szabadpiac minőségileg és mennyiségileg is lényegesen kiterjed ós a ruházati jegynek további részét tesszük szabaddá. A szabadpiac árai a hús néhány fajtájánál és egész sor füstölt árunál csökkennek. így pl. 20%-kai csökken a füstölt sonka ára és a többi füstölt áruké is jelentős mértékben. 20%-kai csökkentik a turista szalámi árát, 13%-kai a magyar szalámiét, 14 szá­zalékkal a morva kolbászét és igy tovább. Egyidejűleg csökkennek a hazai és külföldről behozott hús­konzervek árai és pedig 11—30%-ig. A szabadpiaci zsír ára 20%-kal, a vajé csaknem 10%-kai, ételolajé 20 %-kal, a tej ára 20%-kal, kockacu­koré 12%-kal, a jam 25%-kal, áfo­nya kompót ára 40%-kal. Az élemiszer áruk szabadpiacát tovább növeljük és pedig azzal, hogy szabapiacra visszük a sertés- és bor­júhús fajtáinak egész sorát, ame­lyek eddig nem voltak a szabadpia­con. Ezeknek a sertés- és borjúhús fajtáknak árai a szabad hús és füs­tölthús áraihoz alkalmazkodnak. Azokban az üzletekben ahol sza­bad tejet fogunk árusítani, bevezet­jük a túró árusítását is. A szabad­piac leglényegesebb növelését további jelentős intézkedésekkel érjük el. Szerdától kezdve az összes vendég­lőkben és éttermekben, amennyiben főznek és ételt árusítanak, bevezetjük a kötött ételárak mellett a szabad ételárakat is. Minden vendég fizethet kötött árat, amennyiben átadja a megfelelő mennyiségű jegyet, vagy pedig bármely fajtájú húsért 10 de­kás adagban 12 Kčs felárat fizet. Természetesen csak az esetben, ha nem akarja átadni jegyeit. A füstölt hús minden fajtájánál ugyanígy át­adhatja a megfelelő húsjegyeket, vagy pedig megfizeti az étlapon fel­tüntetett szabad árat. Amellett ezek­ben a szabad és kötött el nem vá­lasztott éttermekben a manipuláció roppant egyszerű lesz, mert a ven­déglősnek nem szabad eladnia semmi­féle ételt, csupán kötötten vagy pedig szabadon, de eleget kell tennie a vendég kívánságának. A nemzeti, szövetkezeti és kom­munális üzemek vendéglőit és étter­meit meghatározott raktárakból fogj. ,, juk ellátni, amelyeknek kötelességül^ az lesz, hogy állandóan bőséges vá­lasztékról gondoskodjanak. Az üzemi éttermekben is szerdától kezdve le­hetséges lesz vásárolni szabad füs­tölt árukat. Ezek az élemiszer terén megvalósított intézkedések. Tovább csökkentjük a csont- és toalettszappan árát 20 százalékkal. Ezenkívül újabb, jobb, minőségileg finomabb csontszappant és szappan­pelyhet hozunk forgalomba. A szabad szappan eladási hálózata kétszeresé­re növekedik. Azonban nem mara­dunk csupán ezeknek a napi szük­ségleteknek árcsökkentésénél. Július 5-től kezdve az összes kerékpár al­katrészek árait átlagosan 25 száza­lékkal csökkentjük. A szabadpiacon további fontos ár­leszállítást léptetünk életbe és pedig a bőrtalpú cipők egész sorozatánál férfiak és nők, fiúk és leányok szá­mára vegyesen. Ez az árleszállítás tíztől harminc százalékig terjed. Egyben csökkentették az ortopéd­cipők pontértékét is az eddigi pont­szám felére. Július 5-ével a ruhajegy további 25 pontja szabadul fel. A ruhajegyen hátralévő többi 25 pontot még a nyál. folyamán szabaddá teszik. A kor-, máný és a belkereskedelmi miniszté. rium valamennyi intézkedése abtxj a célból történik, hogy a dolgozik életét megjavítsák és alapul szolgál­janak további javításokra. Az ál­landó életszínvonal javulásnak fel­tételei a terv teljesítésében elért si­kerek. Ezekhez a sikerekhez nagy­mértékben hozzájárul aaz állandóan fejiödö szocialista munkaverseny teljesítményei és földműveseink be­szolgáltatási kötelezettségeinek tel­jesítése. A most bejelentett javítá­sok az élelmezésben nem az utolsók ebben az évben. Hogy mennyire ja­víthatjuk ősszel az élelmezést az az idei aratás eredményétől függ. Ezért földműveseink a mezőgazdasági dol­gozók. a falusi szövetkezetek tagjai tudatában vannak a nagy feladatuk­nak és felkészülnek az idei aratási munkák gyors elvégzésére. Ebben az évben több zöldséget ter­meltünk, mint a mult években. A nagyvárosokat és ipari központokat jobban ellátták, mint azelőtt és a zöldségfogyasztás állandóan emelke­dik. Fokozott gondoskodást kell szen­telni a gyümölcsfáknak s a gyü­mölcstermelés fokozásának is. Hang­súlyoznom kell, hogy a gyü­mölcstermelők ebben az évben a gyü­mölcsöt szabadon eladhatják a vevő­vel megállapodott árban L A gazdasá­gi szövetkezeteknek csak az állami birtokok kötelesek leadni az összes gyümölcsöt, valamint az állami és kommunális gazdaságok és a nagy gyümölcsösök tulajdonosai, akik ke­reskedelem céljára termelnek gyü­mölcsöt. Néhány gyümölcsfajtánál, mint a cseresznye, a meggy, barack és diónál korlátozások vannak. A termelő ezeket a gyümölcsöket csak akkor adhatja el. ha gazdasági szö­vetkezetnek beszolgáltatja a helyi nemzeti bizottság által meghatáro­zott mennyiségét. Az ezen felüli mennyiséget szabadon árulhatja. Gondoskodni kell az erdei gyümöl­csök és bogyók gyűjtéséről és fel­vásárlásáról is mindenekelőtt konzu­moknak gazdasági szövetkezeteknek és a konzervgyáraknak kell .töreked­niük arra, hogy biztosítsák a külön­féle fajtájú gyümölcsök lehető legna­gyobb felvásárlását. Ahol szükséges segíteniök keii a gyümölcs idejében való leszedésében is. Felhívunk min­denkit, hogy akinek gyümölcsfeles­lege van, azt ajánlja fel a konzu­moknak gazdasági szövetkezeteknek és konzervgyáraknak, hogy semmi­féle gyümölcs se vesszen kárba. Ha valakinek felvilágosításra van szüksége vagy panaszt akar emelni az egyes eladó helyeken észlelt fo­gyatékoságok miatt, forduljon a bel­kereskedelmi és élelmezési hivatal­hoz, amely minden Nemzeti Bizott­ság mellett megalakult. Krajčír belkereskedelmi miniszter beszéde befejező részében rámuta­tott arra, hogy köztársaságunkban Klement Gottwald elnök bölcs veze­tése mellett a kormány és a Č KP megfontolt politikájának következté­ben az áruk szabaddá válnak, a sza­badpiac kibővül, az árak csökkennek, és a juttatások biztosítva vannak. Dolgozó népünk életszínvonala állan­dóan emelkedik. Ezzel ellentétben azokban az országokban, ahol az im­perialisták uralkodnak, az árak ál­landóan emelkednek, élelmiszerhiány mutatkozik, és a dolgozók életszín­vonala csökken. A Szovjetúnió és a béke táborának többi országai dol­gozó népük építő erőkifejtésével fo­kozzák a békés termelést, csökken­tik az élelmiszerek és fogyasztási cikkek árát, és javítják a széles tö­megek életszínvonalát. így világosan megmutatkoznak a nagy Szovjet­únió és a szocializmus építésének útján haladó népi demokráciák gaz­dasági rendszerének előnyei. Ezért Gottwald elnök vezetésével tovább és bátrabban előre haladunk a. szocializmus kiépítéséhez hazánk­ban. SAS ANDOR: CIRILL ES METOD, A BEKEAPOSTOLOK A sziáv apostoloknak, Cirillnek és Metódnak hagyományos ünnepét ez­idén a Béke Védői rendezik. Hogy azok, akik ma a dolgozók békéje biz­tosításéinak hallatlan energiát és tör­hetetlen hitet kívánó harcát vívják, ezt az emberiség és az emberiesség érdekében végzett munkát összekap­csolják a IX. században élt szláv apostolok működésével, az teljesen rendjén van, mert Cirill és Metód, akik a krimi félszigettől a Tiberisz partján fekvő Rómáig s a Márvány­tenger partján aranykupolákat vil­logtató Bizánctól Morvaországig kü­lönböző népek körében a betűk és az evangélium ismeretét terjesztették, valóban a béke művén dolgoztak s a népek közötti egyetértést ama kor fölfogása szerint a hit egységének megteremtésével igyekeztek megszi­lárdítani. Bár Cirill és Metód történelmi te­vékenysége s életüknek számos rész­lete teljesen ismeretes ez utókor előtt, személyiségük és működésük az idők folyamán hatalmas szimbó­lummá magasodott s a szláv népek egész sorának figyelme és érdeklő­dése fordult feléjük nemzedékről nemzedékre egy évezrednél hosszabb időn keresztül. Régi bizánci mozaikképeken lát­juk ábrázolva a két szláv apostolt, így Szent Cirillt a római Szent Ke­lemen templomban, azzal a bizonyos pompázó merevséggel, amely a ke­letrómai birodalom arcképes és mű­vészi ábrázolásainak sajátsága, ők azonban a valóságos életben mutatott mozgékonyságukkal teljesen elütnek a konstantinápolyi uralk'odó osztá­lyok életformáinak ürességétől és ünnepélyes mozdulatlan^agatol. "Síéfy és emberi okai vannak -annak a tény­nriwjiogy Cirill és Me^ód munkálko­dásának emléke anr,yi r a bevésődött a népek egész sőrének tudatába. Nézzük csak, mib^n rejlenek e be­vésődés okai. Görög származásúak voltak és a három világrés7 r e kiterjedő keletró­mai birodalom fővárosában nőttek fel. Bizánc Pompázó életének visz­sz,ája a rabsz 0igatartás volt s a ke­letrómai birodalom császári udvará­nak és a császári udvar köré csopor­tosuló nem. es ségének jóléte a legem­bertelene^t) munkáltatási formára támaszkodott. Metód 815-ben. öccse Cirill Eredeti nevén Konstantin) 826 körül :­zületett s bár szoros kapcso­lataik Vannak a birodalom uralkodó körei Vrel, ők a császárság balkáni tartományainak pompát ét> fényűzést ifTv. ismerő egyszerű népeihez von­z'í)dvak, amelyek az Aldunán átkelve n,iár a VI. század közepe óta foko­zatosan beszivárogtak és" beteleped­tek a keletrómai területre s telephe­lyeik Görögország legdélibb részéig, a Peloponézoszig húzódtak. Metód, az idősebb, állami szolgá­latba lép s egy nagykiterjedésű tar­tomány politikai és katonai főnöké­vé, archonjává lesz. A fiatalabb, Ci­rill. teológiai tanulmányokat folytat, a IX. század egyik legenergikusabb görög egyházi személyiségének, Pho­tios konstantinápolyi patriarchának titkáraként ismerkedik meg a dog­matikus viták formájába öltöztetett világpolitikai ellentétekkel, majd a konstantinápolyi egyetemen a filo­zófia taniára lesz. Metód idővel ott­hagyja az állam; alkalmazást, szer­zetesnek öltözik be. Egyiket sem vakítja $1 azonban a római birodalom hagyományainak elhalásra ítélt formáit őrző dekadens bizánci élet, hanem megérzik, hogy a jövő letéteményesei a fővárostól tá­vol, a Balkán-félszigeten élő szláv nemzetek,ezektől kell várni valami újat és jobbat, ezekhez húzza őket a szivük és értük, az ő fölemelésükért akarnak dolgozni. Mint' egyházi em­berek, távoltartják: magukat a dogmá­kért, szavakért, a hangok körül fo­lyó vitáiktól. Fontosabbnak ítélik, hogy mint papok, a rájuk bízott egy­szerű emberek szemét és értelmét fölnyissák s Cirill 855-ben külön be­tűket és írásjegyeket szerkeszt a bal­káni szlávok számára s ez az ábécé a róla elnevezett ciriliika, a szlávok nyelvében elforduló h^ngokJw- al­kalmazkodik. Hallottuk, hogy a Szov­'jetúnió a maga hatalmas kuttúrmun­kájának keretben területén élő szá­mos írástudatlan nép számára ábé­cét szerkesztetett. Ehhez a munkához fogható a ciriliika írásjegyeinek fel­találása az ifjabb szláv apostol által. A betű és az írásjegyek használa­ta, mint találmány, a maga nemében egyedülálló. Van ebben valami pro­metheuszi, akár az első szikra kicsi­holásában, vagy az ember által ra­kott első ttiz lángralobbantásában. A betű mint találmány, a nép egye­temének gyújt világossságot és ta­lán tartósabb, állandóbb újítás, mint a technika találmányai, amelyeknek legtöbbjét újabb találmányok előbb­utóbb túlszárnyalják. Cirill és Metód az általuk fölhasz­nált betűket irodalom megteremtésé­re használták föl. Az első lefordítja ó-szláv nyelvre a zsoltárok könyvét, az evangélíumobités ugyancsak el­készítik a testv4P§ŕ a konstantinápolyi egyház görögnyelvű liturgiájának szláv fordítását, megteremtik azt az istentiszteleti szertartást, amelyet a kelet szláv népek megőriztek s azt a betűírást, amelyet az oroszok, a szer­bek és a bolgárok a mai napig hasz­nálnak. Cirill és Metód tulajdonképpen a val­lás demokratizálásának eföharcBsafi voltak akkor, amikor fölállították azt a követelményt, hogy az istentisztele­tet a nép számára érthető nyelven kell megtartani. Ok maguk és tanítvá. nyaik kivitték az ó-szláv liturgiát Pa­nonniába, Morvaországba, később Bulgáriába, majd elterjedt az a szer­bek között és sokféleképp módosítva az oroszok között is. A nemzeti nyel­ven tartott istentiszteletet a népi ön­tudat megerősödésének tényezőjévé lett. A nemzeti egyház követelése nem tartozott a szláv apostolok egyházi programjába, azonban a római pápa fennhatósága alatt szláv rítusú egy­ház alakítására törekedtek. A görög származású és görög mű­veltségű Cirill és Metód vonzódása a szláv népekhez nagyjelentőségűvé vált 3z ö korukban azért, mert akkor egyfelől Bizánc, másfelől Róma és a frank birodalom versengtek egymással a szláv népek megtérítéséért. A Szu­déták és az Alduna között különböző népek éltek s a bizánci és a keleti frank birodalom imperializmusa itt csap össze egyházi formákba öltöztetett hódító törekvéseikben. A hódítás ob­jektumai, a kisebb szláv vagy elszlá­vosodott népek, húzódoztak e két világ­hatalmi tényező közül attól, amelynek közelében éltek és a tőlük távolabb­esőtől vártak támogatást. így példá­ul a bolgárok Német Lajos királytól kértek misszionáriusokat, mert így va­lamennyire szabadulni reméltek Bi­zánc túlerejének nyomása alól, vi­szont a Nagymoi va-birodalom, amely a IX. század közepén lép a történelmi események homlokterébe, Rasztiszlav király idején 863-ban Bizánchoz for­dul, hogy küldjön hittérítőket, akik a népnek anyanyelvén tudják hirdetni azt a vallást, amelynek hirdetése Nagymorvaországban latin szertartású papok által mái előzőleg megindult. III. Mihály bizánci császár és Photios a két testvért küldi el a Nagymorva­birodaiomba. Négy és fél évig ma­radnak ott, bevezetik a szláv nyelven tartott istentiszteletet. E miatt a latin szertartású papok fondorkodnak elle­nük, bevádolják őket Rómában, ahova 867-ben mind a ketten elmennek, hogy tisztázzák magukat a vádak ellen. Ez teljes mértékben sikerült is nekik s Hadrián pápa 868-ban püspökké szen­teli őket. Cirill a következő évben meghal s Metód visszatér Nagymor­vaországba. Viszi magával II. Hadrián pápai bulláját, amely szláv szertartású istentiszteleteket engedélyez s Metó­dot szerémi érsekké emeli, aki ebben a minőségben Moravia és Pannónia metropo'.itája. A súrlódások és viták a latin szertartású papsággal kiújulnak, Metódot ellenfelei két esztendőn at fogságban tartják, amelyből csak ak­kor szabadul ki, amikor 873-ban VIII. János pápa az üldözött apostol párt­jára áll. Metód hitterjesztő munkájá­nak fontos területe volt Pannónia, íá­rahatatlan tevékenysége fejt ki 885­ben bekövetkezett haláláig. Nem sok­kal ezután V. István pápa betiltotta a szláv szertartást s Metód tanítványai Morvaországból Bulgáriába meneküU tek. Szent Metód legendájának XVI. fejezetében olvasható. — és itt kö­rülbelül 880 táfSIť -történt esemény­ről van szó — hogy: »Amikor a ma­gyarok királya eljött a dunamenti vidékekre. Metód meg akarta öt lá­togatni. Annak ellenére, hogy egye­sek azt mondották és úgy gondol­koztak, hogy nem lehet majd őt könnyen kiszabadítani Metód mégis elment hozzá. És a magyar király öt tisztelettel, ünnepélyesen és ba­rátságosan fogadta. Ügy beszélt ve­le, mint ahogy ilyen emberekkel be­szélni kell, barátságosan bocsátot­ta el. megölelte és ajándékokkal hal­mozta el, majd ezt mnodta neki: ^Tiszteletreméltó atyám, emlékezz meg rólam imádságaidban.« Ennek a legendarészletnek történeti magva az. hogy Metód érdeklődött a ma­gyarok iránt és megfordult körük­ben, még mieleőtt azok 895-ben vég­legesen letelepdig^Kutópában s hogy ez a találkozás a szláv apostol és valamelyik magyar vezér között kro­nologiailag lehetséges volt azt bizo­nyítják az újabban kiadott admonti évkönyvek, amelyek"->en arról van szó, hogy 881-ben, tehát olyan idő­pontban, amikor Metód még Panon­niában működött, két lielyen is meg­ütköztek a magyarok a németekkel. Húsz esztendővel ezen találkozás előtt, 860-ban Szent Cirill diplomá­ciai küldetésben a kazárok országá­ba utazott, amely Oroszország déli részén a Fekete-tenger és a Káspi­tenger között terült el. A kazárok­nak történeti és talán rokonsági kapcsolata is van a Déloroszorszá­gon keresztül nyugat felé húzódó magyar pásztornéppel, amely kazár fennhatóság alatt élt 887-ig a Feke­te-tengertől északra eső Levediában. a Don, a Donyec és a Dnyeper vidé­kén. A kazár birodalomnak egykorú följegyzések szerint érdekessége volt az, hogy határain belül a kereszté­ténységet, a mohamedán és a zsidő vallást egyformán megtűrték s Ci­rillnek egyik megbízatása az volt, hogy a judaizmushoz vonzódó ka­zár fejedelmét a kagánt megtérítse. Utazása közben történt vele* hogy egyszerre egy magyar csapat vett© körüj s látszólag életére akart törni, azonban elnézték az ájtatosságát végző és félelmet nem mutató papot, lecsendesedtek és békésen tovább engedték. Cirill és Metód az első szláv fér­fiak közé tartoztak, akik a magya­rok körében megfordultak, még mi­előtt letepedtek a Duna—Tisza vidé­kén. Mikor a magyar nép európai hazájában pásztornépből állandó la­kóhelyű földművelő néppé lesz, a pannóniai szlovének nyelvéből veszi át az ekés földművelésre, a takar­mánytermelésre és az ipari techni­kára vonatkozó szavakat. A pannó­niai szlovének kultúrájának építésé­ben Metódnak jelentékeny része volt s amit a honfoglaló magyarság gazdasági téren a pannóniai szlové­neknek köszönhet, azt egyben Me­tódnak is köszönheti. Ha a két apostol legendáinak hír­adása szerint Cirillel és Metóddal a velük egykorú magyarok tisztelettel bántak, a ma élő magyar dolgozók­nak, akik előtt világos Cirill és Me­tód morvaországi és pannóniai mű­ködésének jelentősége, minden okuk megvan arra, hogy tisztelettel emlé­kezzenk-e meg a szláv művelődésnek ezekről a kivételes jelentőségű elö­harcosairól, akik pályájuk folyamán jóindulattal voltak a magyar nép iránt s kultúrális fáradozásuk ered­ményeiből a legrégibb magyar föld­müvelöknek és iparos munkásoknak is jutott technikai és nyelvi örök­ség. A magyar dolgozók a békevédelem jegyében folyó Cirill-Metőd-ünnepsé­geken, mint a Békevédő Szláv Bizott­ság törekvéseinek harcos támogatói s Cirill és Metód jelentőségének ér­tői és becsülői vesznek részt. (VUUIZT DHINXL mű-it uycL CLLÓL... Hazánk hü. szorgalmas dolgozói kik a Szovjetúnió dicsőséges hadse­rege jóvoltából megszabadultak a kizsákmányolás átkától, az új or­szág építéséért folytatják nagy har­cukat és tudatában vannak annak, hogy a szocializmus, a béke és a fejlődés lehetőségét kizárólag csak a béke megerősítésévei tudják biz­tosítani. Országunkban a dolgozó nép a leghatározottabban visszauta­sította a háborúra uszító hazai és külföldi reakció ármánykodását és gonosztevő cselekedeteit. Több mint 9 és félmillió polgár írta alá népi­demokratikus csehszlovák köztár­saságunkban a stockholmi békehatá­rozatot. Elenyésző volt azoknak száma, akik elutasjtották/és nem ír­ták alá a béke melletti felsorakozás e dokumentumát. Hogy kik voltak azok, jól tudjuk: a reakciósok, ha­zánk ellenségei akik a dolgozó nép és országának békés fejlődését meg­akarj, Vk akadályozni. Ez ma min­denki előtt vjlágos. Ezzel magya­rázhatjuk Vincze Anna elvtársnő le­velét, aki Oldrichovból keresett fel soraival. Vincze Anna nem írta alá a stockholmi határozatot, nem azért, mintha a hazai reakció tagja len­ne, hanem pusztán azért, mert hoz­zá nem jutott el a békeív. Azóta kétségbeesve keresi a lehetőséget, hogy hogyan tudná utólag aláírni a békehatározatot, mert ő odaadó hí- • ve a Szovjetunió vezette béketábor­nak. Az egyszerű munkásasszony le­velében írt megható szavak minden­nél jobban beszélnek népünk eltö­kélt békeakaratáról. Ám beszéljen in­kább Vincze Anna levele: Oldŕichov, 1950. június 15. Elvtársak! Ne csodálkozzatok, hogy soraimmal felkereslek. Napról­napra vártam mindmáig, hogy el­hozzák hozzám is a békeívet aláírás céljából Mindhiába vártam, valahogy elkerülték szerény kis házam táját.' Az újságban már harmadszor olva­som. hogy ellenség az, aki nem írja alá a békehatározatot. És éni nem tudtam aláírni. Fiam, igaz. aláírta, de én nem! Azóta aludni sem tudok, annyira bánt ez a tény. Éppen én nem írhattam alá, aki oly sok em­berrel beszéltem, férfiakkal, nőkkel egyaránt akiket megnyertem az ügynek. Régi harcos szocialista va­gyok, nálam voltak elrejtve a szak­szervcezet könyvei, amikor Horthy bevonult Komáromba s a németek­kel együtt öcsémet a gázkamrába küldte. Ne nevessetek ki levelemért, de ezt el kellett m 0ndanom, hogy én miért nem írhattam alá a békeha­tározatot. Kedves Vincze Anna, leveledet el­küldtük a Béke Védőinek országos bizottságához hogy így a Te aláírá­sod is csatlakozzék a "békét kívánó és a békéért harcoló népek akaratá­hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents