Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

1950 július 6 — — UJ szo UJS7Ö L Zápotocký kormányelnök záróbeszéde az ÚRO plenáris ülésén Tisztelt elvtársak és elvtérsnök! Az a feladat jutott osztályrészemül, hogy értekezletünk beszámolóihoz és vitáihoz zárószót mondjak. Ebből az alkalomból figyelmeteket arra a deglontosabb és döntő feladatra akarom felhívni, amely előtt a mai időben egész egyesített forradalmi szakszervezeti mozgalmunk ál! és ez p szocializmus felépítése és mindenekelőtt a szociális, ta termelés kiépítése Hangsúlyozom elvtársak, hogy építeni annyit jelent, hogy szocialista termelésünk még nincs kiépítve és hogy ennek az építésnek csak az eleién állunk. Az építés az új feladatok sokaságát hozza magával és arra ösztönöz bennünket, hogy munkánkat és taktikánkat is azokhoz alkalmazzuk. És ezt sokan nem értik meg és ez okozza nekünk a legnagyobb nehézségeket. Vannak kö. zöttünk olyan emberek, akik fanatikusan szemlélik a dolgokat, azt hiszik, hogy a politikai fordulatokkal, amelyeket megvalósítottunk má- a gazdaságban is befejeztük a fordulatot, hogy a szocializmust és a szocialista termelést is felépítettük és e szerint rendez, kedhetünk be Ezek az emberek a fejlődést egész évtizedekkel szeretnék megelőzni, gyógyíthatatuan romanticizmusukban minden csalónak és ordítozónak felülnek és a helyett, hogy bennünket előre vinnének, katasztrófába döntenek. Lenin elvtárs így tanít bennünket: „Egyetlen egy mély és hatalmas népmozgalom sem zajlott le a történelem folyamán piszkos habok nélkül — kalandorok és csalók nélkül, dicsekvők és nagyszájúak nélkül, akik a tapasztalatlan újítókhoz dörzsölődtek, nem zajlott le nagy zűrzavar, rendetlenség, felesleges kapkodás nélkül, anélkül, hogy az egyes „vezérek" meg ne kísérelték volna egyszerre húsz fe'adatba belekezdeni és egyetlen egyet sem megvalósítani. A képzelődök és a tapasztalatlan újítani akarók ellentétjeként ott állnak a régi opportunisták és konzervatívek, akik minden újtól félnek, mindenütt csupa hiányt, hibát és igazságtalanságot látnak és féltükben, hogy valami hibát követnek el, visszahúznának bennünket a kapitalizmus felújításához. Ok nem tudják, hogy rossz kriticizmusukat az ellenséges reakció arra használja, hogy bizalmatlanságot és pánikot keltsen, hogy rágalmazza és mocsokkal dobálja a szocialista építés nagy művét. Itt újra Lenin szavait lehet idézni: „Csak ugassanak, mi a magunk útján megyünk, a lehetőség szerint a leggondosabban és legtürelme. sebben kipróbálva és kiválasztva az igazi szervezőket, a józaneszű embereket és a gyakorlati érzékkel rendelkező embereket, olyan embereket, akik a szocializmus iránti odaadást az ügyességgel kapcsolják egybe és a zűrzavar és lárma ellenére mi elindulunk, hogy megszervezzük a nagyszámú emberek szívós és szövetséges közös munkáját a szovjet szervezet keretén belül. Csak az olyan embereket, akiket már tízszer kipróbáltunk kell kiemelni fokozatosan a legegyszerűbb fe'atatoktól a nehezebbek felé és a vezető tényezők és a nép munkája vezető tényezői felelősségteljes helyére állítani a közigazgatás vezető dolgozóit. Ezt még nem tanultuk meg, de mi ezt megtanuljuk". A MI NEHÉZSÉGEINK A NÖVEKEDÉS NEHÉZSÉGEI. Meg kell érteni, hogy a mi nehézségeinek és hiányainak egy óriási alkotó fejlődés nehézségei és a dolgozó tömegek azon termékeny új kezdeményezése növekedésének hiányai, amely forradalmi lendületével és előrehaladásával végül az összes akadályokat és hiányokat, amelyektő' pefszimisztikusan féltünk, kiküszöböli és helyrehozza. A mi értekezletünk és annak tárgyalása világos visszatükröződése ennek a termékeny erjedésnek. Sok sikerről és hiányosságról szólottak itt. Nézzétek csak a mi élmunkásmozgalrnunkat és a szocialista versenyt. Mennyi hiány, hiba és véletlen tévedés fordul elő benne és ezeknek a hibáknak és hiányoknak ellanére az élmunkásmozgalom és a szocialista verseny szélesedik, egyre nagyobb és nagyobb néptömegeket ölel fel, segítségünkre van a szűk projilek kiküszöbölésében, a terv teljesítésében, az új normák megteremtésében, a munka termelékenységének emelésében és az Igazán új szocialista munkatermelékenység alapjainak lerakásában. Bizonyára a munkások soraiban is vannak olyan emeberek, akik visszaélnek azzal, hogy a kapitalista kizsákmányolást kiküszöböltük. Nagy keresetet akarnak elérni a nélkül, hogy teljesítményeiket eemlnék, a nélkül, hogy azon igyekeznének, hogy bérükért mcgfele'ő teljesítményt nyújtsanak. Az összes termelési és munkaszakaszokon vannak ilyen emberek, de azt hifľ.em, hogy semmiféle titkot nem árulok el, hisz már Schmidmajer /lvtárs is beszélt erről, ha kimondom, hogy a legtöbb ilyen eset az építészetnél fordult elő. Miért elvtársak? Azért, mert építészeti termelésünk fejlődése során az építészetbe nagy számban sorozunk be olyan embereket, akik azelőtt egyáltalán nem dolgoztak az iparban, nincs osztályöntudatuk és a munkásszolidaritás tudata is hiányzik náluk és míg a régi kapitalista erkölcs önző törekvései hatják át őket: Vedd el, amit csak lehet! E mellett azonban az építészeti termelésben vezető helyeken egész sor, volt építkezési vállalkozó van, sőt talán a legnagyobb részük az volt. Elvtársak, elvitathatatlan, hogy ezekkei a volt építészeti vállalkozókkal nem építjük ki szocialista építészeti termelésünket. Ok rontják az erkölcsöt, spekulálnak és ennek következménye, hogy építészetünk szekere minden módon csikorog. Az építészeti munkások szakszer, vezetei és összes jó elvtársaink az építészetben, akik elvégezték a szakszervezeti iskolát, fel kell hogy lépjenek ezek ellen a kártevők ellen. Egy példát idézek. Moravska Ostravában a vízvezeték lerakására szolgáló árkok ásásánál az építőmunkások egy csoportja ezzel a munkával fejenként 30 ezer koronát keresett havonta. Hogy lehet az, hogy ennyit kerestek? Ezt azért keresték meg, mert az árkot, amelyet porhanyós földben ástak, úgy tüntették fel az elszámolásban mint árokásást kőtalajban. Az eset kivizsgálásánál a pallér, aki ezt a munkát a terv szerint beosztja, a kérdésre, hogy vájjon tudta-e, hogy a feladatot helytelenül mérte fel, kijelentette, hogy igen, tudta. És amikor az a kérdés ve. tődött fel: „Miért akkordoztátok kőtalajba való árokásásnál, amikor tudtátok, hogy a talaj porhanyós?" Kijelentette: „A munkások nyomást gyakoroltak rám és nekem engednem kellett és úgy kellett az akkordnál feltűntetnem, mintha köves talaj lenne". Elvtársak és elvtársnők, annak a munkavezetőnek, aki ilyen nyomást enged magára gyakorolni ,nincs helye az építkezéseken, az a börtönbe tartozik. (Taps). Elvtársak és Elvtársnők, ez bizonyára drasztikus példa. Vájjon elítélhetjük-e egy ilyen példa nyomán az összes építőmunkásokat és egy zsákba köthetjük-e őket a hasonló kártevőkkel? Nem elvtársak, mi tudjuk, hogy vannak olyan építőmunkásaink ezer és ezer becsületes dolgozó élmunkás, akik meg dolgoznak a fizetésükért és akik aion igyekeznek, hogy fizetésükért jó rr.ur.. kát is nyújtsanak, emeljék teljesítményüket, a munka termelékenységét. Ezek szerint kell tájékozódnunk és az ő segítségükkel keŰ harcolnunk a restek ellen. MIT JELENT AZ, HOGY GAZDAK LEGYÜNK A MUNKAHELYÜNKÖN? Lenin elvtárs a szocialista termelés építésének kezdetén ezt mondotta a munkásoknak: „Gondosan és lelkiismeretesen vezessétek a számadásokat, gazdaságosan gazdálkodjatok, ne henyéljetek, ne lopjatok, tartsátok be a legszigorúbb fegyelmet a munkában. Éppen ezek a jelszavak, amelyeket an. nak idején joggal kigúnyolt a forradalmi proletariátus akkor, amikor a burzsoázia ilyen beszédekkel leplezte kizsákmányoló osztálynak uralmát, most a burzsoázia megdöntése után a legidőszerűbbekké válnak A kor új jelszavaivá, a szocialista építés jelszavaivá". Ez csak a mi jelszónak: „Minden munkás gazda a saját munkahelyén", — következetes végiggondolása, mert az a gazda, aki önmagát lopja meg és gazdaságából sokkal többet vesz el, mint amennyit termelt, csődöt mond és nem gazda. És mi szocialista gazdaságunkban nem akarunk csődöt mondani. Mi előre akarunk jutni és ezért az ilyen jelenségekkel szemben közös harcot kell folytatnunk. (Taps.) Minden munkást meg kell győznünk arról, hogy minden jóakaratú ember közös érdeke, hogy az ilyen jelenségek ellen harcoljon és hogy az, aki ezek ellen nem harcol, aki eltűri őket, önmagát károsítja meg és a munkásosztály egész nagy ügyét. Ezért a Szovjetúnióban folyton folyvást felidézik a szocialista gazdasági módszer fejlesztésének elkerülhetetlen szükséf

es voltát. Idézem a nem rég elhunyt sadov elvtárs sazvait: „A gazdálkodás szocialista módszereit meg kell szilárdítanunk és fejlesztenünk kell. A takarékosdodás és a gazdaságos költségvetés rendszere határozottan véget vet a nem gazdaságos gazdálkodásnak,, a túlságosan nagy személyzetnek, a magas termelési költségeknek és a mi belső erőinket és az akkumuláció minden forrását nemzetgazdaságunk megújításának és fejlesztésének szükségleteire mozgósítja". Amint látjátok a munka szocia'ista termelékenységéért folytatott harcot a Szovjetúnióban sem vívták meg még végleges érvénnyel mindenütt és min. den helyen. Nálunk is minél inkább fogjuk fejleszteni a szocialista építést^ annál inkább nőnek ki előttünk az újabb feladatok és új nehezebb problémákat kell majd megoldanunk. Ezért kell előkészítenünk egységes szak. szervezetünket, funkcionárius kádereit ezeknek a problémáknak a megoldására, oktatni kell őket és ryakorlatilag nevelni. A mi szervezetünk és tagságinak tömess -zeknefc f.HadatoWiak még nincs kinevelve. Es ezt, eivtár. sak, tudnunk kell, ezzel számolnunk kell és ehhez kell igazodnunk. De nekünk látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy csak az, aki le akarná tagadni, mint ahogy a szólásmondás mondja, — hogy az orr a két szem között van — tagadhatná le azt és nem látná azt, hogy a mi munkástömepe'nk nőnek, hogy a mi szakszervezeteink rejlődnek, hogy az újabb és újabb élmunkások, újítók és szervezők, a munkások, az asszonyok és az ifjúság soraiból nőnek ki és hogy az értelmiség igen sok tagja is átalakul és átnevelődik és a szocialista építés úi építőjévé válik. A második össz-szaksaervezeti kongresszuson Kitment Gottwald elvtárs, köztársasági elnökünk beszédében kijelentette: „Főleg a szakszervezetek azok, amelyek a szocializmus építésének felelősségét hordozzák, ötéves tervünk teljesítésének és túlteljesítésének felelősségét, továbbá felelősek azért, hogy az élmunkásmozgalom tovább fejlődjék, hogy minden egyes munkás élmunkássá váljon. Főleg a szakszervezetek azok mint leghaladot. tabb szellemű osztályunk, a munkásosztály egységes szervezete, amelyek a szocializmus végső győzelméért fele. lősek és azért, hogy így biztosítva legyen egész népünk számára a jólét, a boldogság, a függetlenség, és a béke". A szakszervezetek nagy fontossága és az ő felelőségük a szocialista építésért itt a leghivatottabb ember szájából világosan hang»ülyozva van. Mint ahogy már mondottam ezek a feladatok a jövőben még növekedni fognak. Ezért van szükség arra, hogy AKTÍVIZÄLJUK A SZAKSZERVEZETEKET ÉS ÖSSZES ALKOTÓ TÉNYEZŐIT A szakszervezetek aktivilizálása tulajdonképpen a szakszervezetek feladata. Hozzá kell járulni ehhez a szervező munkához a szakszervezetek központi bizottságának is, valamint a kerületi, járási és üzemi tanácsoknak is. A szakszervezetek az egyedüli, önálló, független és önkéntes szervezetei a dolgozóknak. Meg kell tennünk' mindent, hogy a szakszervezetek önállósága és függetlensége a jövöben is megmaradjon. A szakszervezetek nem részei az államaparátusnak és nem államszervezetek. Tekintélyüket főképpen a szocialista termelés önkéntes irányítására használják fel. Nem tagadják meg azonban a szocialista termelés irányvonalainak, vagy a kormányrendeleteknek a teljesítését sem. Föigyekezetük a termelési viszonyok megjavítására és a dolgozók minél jobb életkörülmények közé juttatására Irányul. A szakszervezetek eme feladatálban támaszkodnak a tagok támogatására, a tagok ugyanis tudatában vannak, hogy a szakszervezetek központi bizottsága nem úgy és a szocialista termelés problémainak megoldására i maga e^ésríben 'vezeti a mukásság millióit, mint a kapitalista rezsim alatt, ahol egyetértve a klzsákirányoló osztállyal ez az önkéntes szervezet csak elősegíthette a kizsákmányolást. Ma a szakszervezetek a munkamenet meggyorsításában a munka körülmények megkönnyítésében és a termelés olcsóbbá tételében látják fő feladatukat. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése után természetesen a dolgozók életszínvonalának emelkedése elmaradhatatlanul bekövetkezik. (Taps.) A munka termelékenységének növelésétől sok tekintetben Magyar ügyosztály alakult a Ssovjetbarátok Szövetsége kultúrpropagációs a&ztrlyán A Szovjetbarátok Szövetsége központi bizottságának június 25.-i III ülésén Rabay Zoltán elvtárs ügyosztályvezető beszédében bejelentette, hogy a központi titkárság kultúr-propagációs osztályán magyar tagozatot állítottak fel. Mint azt Bašfovanský elvtárs, az SzKP főtitkára beszámolójában megemlítette, a

x SzKP IX. kongresszusa kiemelte a Szovjetbarátok Szövetségének jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a Szovjetbarátok Szövetségének hazánkban a népnevelés jelentékeny eszközévé kell vállnia. Minden egyes, a Szovjettoarátok Szövetségébe belépő tagból a Szovjetunióval való szövetség és a szocializmus építésének lángoló hívét kell nevelnünk. A csehszlovák-szovjet barátság nem lehet elszigetelten a kommunisták ügye, a csehszlovák-szovjet barátságnak, a Szovjetunió nemzeteivel való szövetségnek Csehszlovákia egész dolgozó népe ügyévé kell válnia. Éppen ezért oly nagvméretüek és széleskörűek a Szövetség feladatai. Az alábbiakban közöljük Rabay ügyosztályvezető elvtárs e feladatok kai kapcsolatos beszédét: Tisztelt elvtársak! A csehszlovák-szovjet barátság napjai és a tag«erző akció idején a múlt évben és már azóta is sok magyar nemzetiségű polgártársunk belépett a Szovjetbarátok csehszlovákiai szövetségibe. A magyar dolgozók Szövetséginkbe áramlása azonban természetesen még nem elégséges. Nincsene\ még ott 'nind a Szlovákiában élő magyarul beszélő dolgozók. Ezen i téren tehát még akad tennivaló. Hogy magyarul beszélő tagjainkat, főleg kulturális vonalon bevonhassuk, hogy SÍ írvezetünknek megnyerjük az eddig még nemtagokat, hogy a Szövetség szívükhöz nőjjön, elnökségünk a központi titkárság kultúrpropagációs osztályán magyar ügyosztályt állított. fel. Ennek az ügyosztálynak kell magyarnyelvű anyagot szolgáltatnia helyicsoportjaink és szervezeteink számára. Ez azt jelenti, hogy Szövetségünk nem szervez külön magyar szovjetbarát tagozatot, hanem csoportjai egységesen befogadják egész Szlovákia szlovák, magyar, ukrán vagy lengyel dolgozóit, nemzeti különbség nélkül minden üzemben, minden városban és minden községben. Semmiesetre sem lehet egyes községekben vagy üzemekben a helyicsoportokat külön magyar és külön szlovák csoportokra osztani, mivel népi demokratikus köztársaság gunk minden dolgozója közös hazában dolgozik, közös cél, a szocialista Csehszlovákia felépítésének útján halad. Prágai központi bizottságunk útján sikerült feh'ennünk a kapcsolatot a magyarországi Szovjetbarát Társasággal Budapesten és megegyeztünk a csereakcióra vonatkozólag, amelynek keretében már kaptunk is nagyon szép és értékes anyagot. A budapesti szervezetnek igen szép kiadványai és meglehetős tapasztalatai vannak, amelyeket előnyösen felhasználhatnánk. Ha tudatosítjuk Szövetségünknek a szocializmus építésében és népünk átnevelésében való fontosságát, láthatjuk, hogy a mostani kisszámú munkaerővel a központi titkárság és így a kultúrpn t>a ^'óc osztály magyar ügyoszti: ^ jiem képes eleget tenni a követelményeknek. Szükséges ugyanis, hogy mint Bacilek elvtárs is kifejtette, a jiépet öntudatosítsuk a szovjet népnek * békéért, a szocializmusért és a kommunizmusért folytatott harcának kérdésében. A legrövidebb időn Veiül hozzá kell tehát fogni ezen feladat, a káderek feladatának megoldásihoz. Fontos az is, hogy az Új f

J<

2ó napilapba rendszeresen adhassunk anyagot a szovjet nép életéről, hr>gy a rádió magyar adásában hetenként előadást tartsunk a csehszlovák-szc

1

vj

e

t barátság szövetségének munkájáról és megfelelő értékes anyagot szolgáltassunk a rádióadáshoz, hog} orosznyelvü néptanfolyamokat szervezünk magyar nyelven is, teh

á' mii gyar tagságunk számára is, ••

r'i>J kiállításaink képelt magyar f ej ,,

atokkal is ellássuk, hogy a Szovje"barátok minden tevékenységét, minden akcióját ott is megrendezzék, ahol magyar polgárok élnek. Ugyanez érvényes lesz természetesen akkor is, ha olyan osztályt létesítünk, amely lengyel és ukrán anyagról fog gondoskodni. A mi gondunk tehát, hogy ezt a kérdést minél előbb megoldjuk, mert különben magyar tagságunk papírtagsággá válik, amelyet egyáltalán nem lehet bekapcsolni a tevékenységbe. Mindenesetre szükséges. hogy a békéért és a szocializmusért folyó harcban a közös építő és közös felelőséggel járó feladatok teljesítéséhez a magyar polgártársaink is hozzájáruljanak és hogy többi tagjainkkal, valamint az egész csehszlovák néppel együtt közösen építsék a szocializmust és harcolja^ nak a békéért. függ az életszínvonal emelkedése. E téren azonban még sok akadályt kell leküzdenünk. Minden üzemi, minden mühelyi szakszervezet, illetőleg szakszervezeti tanács igyekezen a saját munkahelyén ezeket a feladatokat a legmegfelelőbb módon végrehajtani. Nem tagadhatjuk, hogy még valamennyiünknek sokat kell tanulni. Szeretnénk figyelmeztetni szakszervezeteinket néhány fontos feladatra. MILYEN FELADATOKAT RÖNAK RÁNK AZ ÜJ SZERVEZÉSI REND ALAPJÁN LÉTESÍTETT NEMZETI ÜZE5IEK Törvénybe iktatjuk és meg is valósltjuk a nemzeti vállalatok új szervezési rendjét. Az új szervezéssel növeljük az üzem vezetőségének döntési jogát és felelősségét. Sokan azt gondolják, hogy ezzel a lépéssel csökkentjük a szakszervezetek jelentőségét, vagyis leromboljuk a szakszervezetek jogát. A helyzet azonban más. A szakszervezetek jelentőségét az új szervezési rend mellett még inkább növeljük. Ahhoz, hogy a szakszeryezet minden üzemben úgy tudjon érvényesülni, hogy vezető szerepet játsszon a termelésben, szükséges a szakszervezetek aktivizálása. Lehetetlen elképzelni azt, hogy a szakszervezet a nélkül, hogy valamilyen tevékenységet fejtene ki, azt akarná, hogy az üzem vezetősége, illetőleg igazgatósága respektálja a szakszervezetet. A szakszervezetek a jövőben egyre inkább az igazgatóságok illetőleg az üzemvezetőségek partnerjai lesznek. és pedig olyan értelemben, hogy törődni fognak azzal, hogy az igazgatóság pontosan betartja-e azokat az irányvonalakat, amelyeket az üzemi terv előír. Az ő feladatuk az lesz, hogy megteremtsék a munkásság és az üzem közötti kollektív szerződéses viszonyt. Ez nehéz feladat lesz, amennyiben a múltban nem igazodtunk teljesen ezekhez az irányelvekhez. Hozzá voltunk szokva a problémák központi elintézéséhez, és nem törődtünk azzal, hogy hogyan fest az üzem, hanem egyszerűen azt gondoltuk, hogy a törvény és a kormány mindent elintéz, hogy ezek a feladatok a legfelsőbb központoktól kell, hogy eredjenek és azt gondoltuk továbbá, hogy legfőbb dolog a tervek elkészítése és a kollektív szerződéseknek a megkötése. Ez nem felel meg teljesen a valóságnak. Amint áttérünk a költségvetési gazdálkodásra, amint tervezni fogjuk az egyes üzemek bevételeit és kiadásait, nyereségeit és veszteségeit, ezek a problémák minden üzem, minden mnukás egyéni érdekeivé is válnak. Minden munkásnak érdeke lesz, hogy munkaszerződést kössön. Ahol nem lesz szocialista termelés, ahol a szakszervezetek nem honosítják meg a l'egmodernebb termelési módokat, ott a munkásság saját fizetésén vesszi majd észre a termelési folyamat helytelenségét. A felelősek természetesen a szervezők lesznek, tehát az üzem vezetősége és a szakszervezetek. ^Nekünk tehát át kell mennünk egy új gazdálkodásra. Ha minden üzemben tervezni fogjuk a bevételt, a nyereséget, a kiadást és a veszteséget ŕs ha a munkásság a tervszerű munka mellett igyekezni fog újító javaslatok, jobb munkaszervezés által növelni a munka termelékenységét, határozottan jobbak lesznek az eredmények és jobbak lesznek az érdem szerint nyújtott munkabérek is. A munkát úgy kell megszervezni, hogy minden dolgozónak érdeke legyen a termelés növelése. Fontos továbbá, hogy ne az igényeket alkalmazzuk a termelési módokhoz, hanem a termelési módok alkalmazkodjanak a dolgozók egyre növekvő igényeihez. Ez egy fontos dialektikai taktika, melynek termelési jelentőségét a gyakorlat már rég beigazolta. A szakszervezetek felelőssége nem abban rejlik, hogy minden termelési rendbe közvetlenül beleszóljanak, vagy parancsolgassanak, hanem abban, hogy ellenőrizzék az üzem igazgatóságát, illetőleg azt felelősségre vonják. A termelés megszervezését és , irányítását ugyanis az üzem igazgatósága köteles elvégezni. Zápotocký elvtárs beszéde befejező -észében a következőket hangsú'yozta: Arra kell törekednünk, hogy a •Szakszervezetek a jövőben a termelés ,fgyik leghatékonyabb mozgatóerői lekenek. Ezt a célunkat Zupka elvtárs, a Szakszervezeti Központi tanácsának elnöke vezetése alatt valószínűleg el is érjük. A CsKP-vel és mindéi

1 más tömegszervezettel karöltve fogjuk vezetni népünket a szocializmus felé, hogy ezáltal biztosítsuk népeink számára a jobb holnapot és hoz. zájáruljunk a világbéke megteremtéséhez és annak megtartásához. (Szűnni nem akaró taps. A tömeg élteti Zá- potocký elvtársat.ó