Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-02 / 151. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 július 2 £dzadá ftandák 1917 tavaszán szabadságról utaz­tam vissza a írontra. Az utolsó állo­mástól kocsi döcöghetett az éjszaká­ban. Egyre közelebb értUnk az állá­sokhoz és egyszerre csak belémvágott az érthetetlen: elől, a frontszakaszon, siri csend és sötétség ásított. Rakéta nem röppent, lövést nem hallani, pe­dig már két órája ráz a szekér. Csend. Érthetetlen, kísérteties csend. Mi történt? Valami egészen rosszra gondolok: vihar előtti csendre, táma­dás előtti alattomosságra. Már gya­log megyünk és a csend és a sötétség nem hasad. Mi történt? „Bratyi­zunk", felelte az ordonánc. „Mit?" — „Bratyizunk", ismétli emberem, „bé­két kötöttünk, a muszka nem bolond többé harcolni". Eletem két legbol­dogabb, leggondtalanabb hónapja kö­vetkezett most: ezen a szakaszon vé­ge volt a háborúnak, nem lőttünk többé egymásra. Esténként a sémid­földjén összeültünk, balalajka és har­monika mellett „bratyiztunk", ittunk, rumot cseréltünk pezsgőért, nyaral­tunk. Hiába jöttek hátulról a paran­csok; „megtiltom", „elrendelem" a parancsolt ellenségeskedésre mindkét rész fütyült, a lövészárkok népe egy­más szemébe nevetve, egymás kezét rázva pontot tett Csak a tüzérség lőtte egymást. És akkor történt, hogy a legnagyobb béke idején, az orosz tüzérség belénk lőtt. Két halott. Azonnal tiltakozunk és elégtételt ké­rünk. A tüzérség francia, védekeznek, no majd ellátjuk a bajukat! Rá egy­két napra azonban megkezdődött a Brusszilov—Kerenszkij-offenzíva és az idillnek vége volt, de megmaradt a zavaró emlék: a lázadó, bratyizó oroszok között, mint a militarizmus fegyelmezett mintacsapata — a fran­cia tüzérség —, mely vakon teljesíti a megváltozott békés környezetbeli az öldöklő parancsot. A lázadók közt mint idegen test, mint ellenség: a francia, a forradalom, a lázadás népe! Ki csodálkozik, ha ez az él­mény, ez az epizód eltorzította el­képzeléseinket a franciákról. Ezután a franciák nem lehettek többé sze­münkben lázadók. Az egy-két kivétel: Sadoul kapitány vagy René Mar­chand, akik Oroszországban a forra­dalomhoz csatlakoztak, nem cáfolhat­ták meg később sem emlkiink igazát. És ha most megkérdezem: az orosz forradalomtól eltekintve, hol zajlott le az első világháború legnagyobb katonai lázadása? — akkor az el­mondottak után senki sem fogja fe­lelni, vagy elhinni, hogy a francia hadseregben. És mégis így volt. Teg­napig nem tudtam róla, tegnap ol­vastam róla és máris sietek a tegnapi kis epizódon alapuló hamis képzetei­met helyreigazítani és visszaállítani a történelmi tételt, mely azt mondja: a francia lázadó volt tegnap és láza­dó marad mindvégig 1 A francia katonai lázadást az orosz forradalmi események váltották ki. A szó — a béke — felröppent, mint a galamb és a galambszárnyakon fei­rözsállott az otthon igézete: legyen béke már, legyen vége már! De a bé­ke helyett mindenné' véresebb csa­ták dúlnak, az „anyagháború" egyre mohóbban falja nag&ba az ember­áldozatot. Miért ? Kiért? eszmélnek itt is. ott is, d" míg ez időben a néme­teknél csak a csatahajók néhány ku­lija ad Iá. ító feleletet, addig a fran­cia hadseregben egész ezredek üteme­zik a béke jelszavát: „Le a háború­val!" Toincaré naplójában még csak a 86 és 126. ezredről beszél, aki Pá­rizs ellen akarnak vonulni. Jelsza­vaik: „Ee a háborúval!" — „Éljen az orosz forradalom!" Június másodikán eKy egész hadtest — a 21. — tagad­ja meg az engedelmességet és nem hajlandó az első vonalba menni. Pe­tain — Hitler Petain-marsallja — csakhamar öt „fertőv.ött hadtestről" kiild jelentést. „A betegség komoly — írja a tábornok — de hál' Istennek van ellene orvosság. Elrettentő pél­dát kell szolgáltatni, a halálos ítéle­teket tömegével kell gyártani, mert kegyelemnek, meggondolásnak itt többé nincs helye". Egy másik jelen­tésében arról ír, hogy a lázadó ezre­dek az Internacionálét éneklik és ütemesen kiáltják: „Nem megyünk a frontra' Nem megyünk a frontra!" 115 ezredet fertőzött meg a forra­dalmi hullám. És erről a legnagyobb mérvű katonai lázadásról a világ sem­mit sem tudott, még a német kém­szervezet sem. Csupán a legmaga­sabb kormánykörök, a kétszáz család és a szocialista párt. De ezt a pártot akkor Laval — Hitler majdani hely­tartója — jelentette és így érthető, ha a frontok szava nem vert vissz­hangot a hátországban, a munkásság között. Elszigetelten, hátvéd és háttér nélkül, vezér és vezető nélkül, a le­vegőben lógott az egész lázadás, mely csakhamar elfúlt. De a tény tagad­hatatlan és tanulságos. Tanulságos főkép azért, mert a világ nem tudott róla és mert a köztudatban e nagy­megmozdulásnak máig sincs rfma. Jómagam is csak véletlenül, anyag böngészése közben jöt­rtem rá. Az elködlés elhallgattatás BEFEJEZTÜK AZ ARATÁST JELENTI ÖT KÖZSÉG Közös munkával és gépek segítsé­gével dolgozó parasztságunk újabb győzelmet aratott, öt község jelen­tette már, hogy szombaton befejez­ték az aratást. A somorjaí járáshoz tartozó Csö­losztö községben elvégezték az ara­tási munkálatokat. Az aratást közös munkákkal végezték. Két önkötözö gépet használtak és ezenfelül három csoport aratott kézzel. Egyébként az egész somorjai járásben elvégezték a rozs aratását és teljes erővel folyik a búza és a tavaszi árpa aratása. Az ószi árpa cséplése az egész járásban már befejeződött. A párkányi járáshoz tartozó Kö­bölkút, Búcs, Kőhídgyarmat és Li­bád községekben szombaton szintén véget ért az aratás, sőt Köbölkúton már délben készen voltak. Ezekben a községekben, mint az egész párká­nyi járásban, az aratást hétfőn kezd­ték meg. Köbölkúton az aratás nem remélt, rendkívül gyors befejezése határta­lan örömmel tölti el az embereket. Hogyne, hiszen azt az aratást, amely azelőtt három-négy hétig szokott tar­tani, most 5 és fél nap alatt befejez­ték. Mondta is Vas István, tízholdas középparaszt: „Nem kellett magukat meghajtani, mint azelőtt. A csopor­tokban jókedvűen, tréfálkozva dol­goztunk és mégis sokkal jobban ha­ladtunk, minit amikor az ember haj­naltól éjiéiig ész nélkül vágta a rendet. Ďe hát most kényelmesebb volt a helyzetünk, mert dolgoztak a gépek. Jobban, mint mi, a gyorsaság­ról meg ne is beszéljünk." Köbölkúton az öt és fél nap alatt két félnapon nem arattak, mert esett az eső. De maguk a köbölkútiak art mondták, hogy azért csak számítsuk be ezt az időt is az aratásba, mert hogy ilyen jól sikerült az aratás, két félnap igazán nem számít. Szóval Köbölkúton ez alatt az öt és fél nap alatt 852 hektár gabonát arattak le. Ebből 402 hektár búza, 236 hektár rozs és 214 hektár árpa volt. Az aratást általában minden nap 16 önkötöző gép végezte. Ez volt a gyors aratás titka, a 16 önkötözőgép meg a közös munka, no meg az olyan traktoristák, mint Bordiács Sándor, meg Moszár Antal, akiknek annak dacéra, hogy állandóan dűlt gabonát arattak, átlagos napi teljesítményük mégis 8—9 hektár volt. Móczár An­tal például az egyik nap fél öttől háromnegyed nyolcig három és fél hektár gabonát aratott le A közös munkákon belül négy aratócsoportot szerveztek', csoportonként 10—10 em­berből. Ezek a csoportok aratták le az esetleg nagyon félre eső, vagy a kapások közé ékelt igen keskeny par­cellákat, de ezeken felül ez összes munkájuk abból állt, hogy az önkö­tözőgépek előtt az első előt levágták, így hát bizony nem nagyon erőltették meg magukat, de nem is tagadják, hogy nem egyszer az aratás alatt, míg a gépek dolgoztak, ők a dűlők végén a fák árnyékában újságot ol­Mt mt Mii tn mt H Mt wtmt »tt M(i m Mt t t> Három hónap alatt 2877 halálos ítélet Görögországban A görög igazságügyminisztérium bejelentése szerint (Görögországban ez év első három hónapjában a mon­archofasiszta bíróságok 2877 halálos ítéletet hoztak és 2900 hazafit ítéltek hosszabb börtönbüntetésre. — Finnország ratifikálta a jet-finn áruszállítási egyezményt. A Finn, Köztársaság elnöke jóváhagy­ta az 1951—1955. évre kötött szov­jet-finn áruszállítási egyezmény ra­tifikációjáról szóló törvényjavasla­tot. Ilymódon az említett törvényter­vezet törvénnyé vált. vastak. Ennek a nagy kézikaszás csoportnak az aratás alatt az összes teljesíttuéoye 50—50 hektár volt. Nem azért volt íjj-en kevés, mintha nem tudtak volna többet elvégezni, ha­nem mert többre nem volt szükség. Ezekhez a csoportokhoz volt még mindegyikhez egy-egy lóvontatású hárítógép. Szintén 10—10 emberből álló 6 összehordó csoport volt. Ezek­nek a munkája az önkötözőgépek után a gabonák összehordása és ke­reszitekbe rakása volt. Az utolsó két napon, ahogy az aratócsoportok fel­szabadultak a munka alól, ezeket Is az összehordási munkákba állították. Nem tagadják a köbölkútiak, hogy egy kis bizalmatlansággal néztek a gépek munkája elé, de amikor hétfőn az egész falu jelenlétében megindul­tak az önkötözőgépek, egymásután jelentkeztek az emberek, hogy ők is gépekkel akarnék arattatni. Látták, hogy a gépek gyorsan és kifogásta­lanul dolgoznak, úgyhogy kedden már akkora volt a tolongás az arató­gépekért, hanem szigorú rendet kel­lett szabni: sem a tied, sem az enyém nem lesz előbb aratva, hanem sorban egymás után, ahogy következnek a parcellák. Az emberek az első két nap tapasztalatai alapján látták és rájöttek arra, hogy egyáltalán nem gazdaságos és kifizetődő dolog, hogy­ha a gépek sorba is mennek a par­cellákon, akkor is minden parcellát külön-külön körülvágjanak kaszával. Tanakodtak a dolgon és rájöttek, hogyha így folytatják, akkor csak a maguk munkáját szaporítják, de az aratást hátráltatják. Éppen ezért elhatározták és végre is hajtották, hogy öt-hat parcellát összefogtak és azt kaszálták körül, mert hisz úgyis ott a barázda és a földjén mindenki megtalálja a magáét. Köbölkúton az aratást eredetileg 10 nepra tervezték. Az első két nap eredményei után úgy látszott, hogy az aratást 7—8 nap alatt befejezik, de aztán a munka ütemét annyira bírták fokozni, hogy a tíz napra ter­vezett aratást öt és fél nap alatt fe­jezték be. Az aratás alól felszabadult trakto­rokkal pénteken már megkezdték a tarlószrntást is. Hétfőn megkezdik a cséplést. A beszolgáltatásra előírt gabonát mindjárt a cséplőgépről be­szállítják. Elsők voltak a -Járásban az aratással, de elsők szeretnének lenni a csépléssel, meg a beszolgálta­tással is. A párkányi járás vezetősége versenyzászlót tűzött ki annak a köz­ségnek, amely elsőnek végzi el a ga­bonabetakarítási munkálatokat. Ezt szeretnék e köbölkútiak min­den áron megnyerni. Köbölkút község dolgozó parasztsága ez aratási munkák beíejeztét táviratban jelentette Klement Gottwald köztársasági elnöknek és Viliam Široký kormány elnökhelyettes külügyminiszternek. KI emeyil Cloihvald elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének, PRAHA A párkányi járáshoz tartozó Köbölkút község hazafias érzelmű föld­művesei jelentik hogy a mai napon befejezték az ötéves terv második évének, „béke-a tát", egyidejűleg községük első közös aratását. Az aratás ütem tervét 190 százalékra teljesítettük, amennyiben az ara­tást a tervbevett 10 napi határidő helyett közösen szervezett munkával, az állami gépállomás hathatós segítségével és az EFSz vezetésével 5 és fél nap alatt befejeztük. Ezzel községünk bebizonyította, hogy rendíthetetlenül áll a béketábor mellett és a háborús gyujtogatókkal szemben, akik jármunkba igyekez­nek fogni az egész világ békeszerető munkás népét. Ked oes troký elolárs! A párkányi járásból Köbölkút község dolgozó parasztsága boldog öröm­mel jelenti Neked, hogy ötéves tervünk második évének békearatását be­fejeztük. Téged, Široký elvtárs a mi győzelmünk szervezője, a Csehszlovák Kommunista Párt Köztársaságunk külpolitikájának vezetésével bízott meg. Nehéz munkádban azzal akartunk segíteni, horin aratási ütemtervünket 190 százalékra teljesítettük. Ezzel a világ béketáborát erősítjük és csapást mérünk a háborús uszítókra, a béke ellenségeire. A helyzet Koreában A délkoreai seregek visszavonulnak Az amerikai sajtóban közölt hírek szerint az amerikai parancsnokság Dél-Koreában nagy erőfeszítéseket tesz. hogy megállítsa a dél-koreai se­regek visszavonulását. »A New York Times* című lap jelentése szerint Tokióból az amerikai katonai ta­nácsadók* csoportjának új parancs­noka érkezett Dél-Koreába Church generális személyében. Dél-Korea felszabadított városai­ban és falvaiban a nép nagy lelke­sedéssel fogadja a felszabadító nép­hadsereget és a biztonsági alakula­tokat, amelyek megsemmisítő csopá­sokat mértek Li-Szin-Man hadseregé­re és rendőrségére Sok helységben nagy néptá­borozásokat tartottak, amelyeken a nép megtárgyalta a népi bízöttsá­gok felállítását, és a földreform elő­készületeit. A nép leleplezte Li-Szin­Man klikkjének áruló tevékenységét és forró köszönetét fejezte ki a nép hadseregnek és a partizánoknak. Amerikai repülök bombázzák Korea városait és falvait Június 26-án 9 amerikai repülő­gép megkísérelte Kaiszen város bom­bázását, amelyet a néphadsereg fel szabadított. A néphadsereg repülői azonban ezeket az amerikai repülő­gépeket elűzték sőt Jégi párbajban két amerikai bombázó gépet lelőt­tek. Szervező tisztviselőt keresünk lapkiadó hivatalunk ré­szére Košice és vidékére — Magyar és szlovák nyelv­íudás, valamint KSS párttagság feltétel — írásbeli aján­latok: Pravda Vydavateľstvo, org. odd. Bratislava, 3e­senského 12 címre küldendők tipikus esetével állunk szemben, mely árnyékot' vet az antimilitarlsta lelki­ség szervezőire is: egy tromfot en­gedtünk ki kissé könnyelműen a ke­zünkből, csak azért, mert e lázadás nem hozott végeredményt, történel­mileg rögzíthető változást. De példá­nak és bizonyítéknak megmaradt. A mai francia antimilitarizmus, a fran­cia lázadás folyamatossága nélküle megmagyarázhatatlan. Most megvan az összekötő láncszem: az orosz for­radalom nyomán bekövetkezett világ­háborús lázadás. És most, hogy erről a nagymérvű katonai lázadásról tudok, egyszerre megértem, hogy a francia tőkések vietnami kalandja miért készül bu­merángnak, visszaható fejbekólintás­nak; a vietnami szegénynemzet ellen I küldött francia hadseregben lázadók, " „bratyizók" vannak. Ertem és tisztán látom a francia rakodómunkást, amint zsebre vágót t kézzel áll a parton és nem hajlandó sem fegyvert kirakni, sem katonát behajózni. A francia lá­zadókkal mindig és minden vonatko­zásban számolni kell! A Petainek és Lavalok kora visszavonhatatlanul le­járt. .. René Marchand 1919-ben írta meg világfeltűnést keltő könyvét: „Miért csatlakoztam a szocialista forrada­lomhoz?" Marchand petrogradi meg­látása nem érhette el sem időben, sem térben a 115 ezredet, de a lázadó franciák antiimperializmusát ő szö­I vegezte utólagos meglátássá és igaz­sággá: „Megfértettem, hogy a polgári kormányok a háború folyamán, kivé­tel nélkül, csak pénzügyi köreik ér­dekét szolgálták, a nép érdekeire so­ha sem gondoltak. Az orosz forrada­lomnak igaza volt, amikor nem elé­gedett meg csupán a vllmosl imperia­lizmus elleni harccal, de ehhez hozzá­kapcsolta, a mindenfajta kapitalisták és imperialisták elleni általános har cot. A német imperializmus le van győzve, de bűnei, szokásai megma­radtak, mert most már — a konkur­renciától megszabadulva — egy má­sik imperializmus, melyet eddig nem ismertem fel — miután csupán a né­metre figyeltem — az ántántimpe­rializmus, élheti kl mohóságát." FÄBRY ZOLTÁN Zupka elvtárs a Szakszervezetek központi tanácsának új elnöke A Szakszervezetek központi tanácsá­nak június 29-én és 30-án tartott ülé­sén Zupka elvtársat választották meg a központi tanács elnökévé. Zupka elv. társ már régi harcosa a munkástársa, dalomnak. Született 1901 június 30-án Marcheggban (Ausztria), ahova szülei a munkanélküliség következtében vol. tak kénytelenek kivándorolni. Már az iskolában észrevette a munkástársa­dalom és a burzsoázia közötti osztály­különbséget és mint érzékeny fiatal fiúra nagyon hatott ez az Igazságtalan­ság. Elégedetlenséget keltett benne az is, hogy tanítói máskép kezelték a burzsoá családból származó iskolás, gyerekeket, mint a munkásgyermeke­ket. 12 éves kofában egy gyárba ment tanulni, mert iskolai tanulmányait anyagi okokból nem folytathatta. A fiatal Zupka elvtárs atyja halála után családfővé vált és gondoskodnia kel­lett édesanyja és 12 testvére eltartásá­ról. Az első világháború befejezése után, amikor Zunka elvtárs Magyarország­ra költözött, már ismerte a munkanél­küliség keserű ízét, ezért belépett a vasmunkások szakszervezetébe és mint alig 18 éves ifjú jelentkezett a magyar kommün hadseregbe. 1920.ban Szlová­kiába költözött, ahol tervszerű szak­szervezeti munkát végzett. Megszer­vezte ugyanis uz állami bányaigazga­tóság munkásat és alkalmazottait. Mint a szociáldemokrata párt bal­szárnyának tagj.i 1921 májusban be. lépett az újonnan létesült Csehszlovák Kommunista Pártba Fokozatosan tagja lett a járási és a kerületi pártvezető­ségeknek és egyre felelősségteljesebb feladatokat vállalt a s«akszervezeteknél Is. Mint a szakóiervezetek egyik lelkes szervezője sokat harcolt a munkásság érdekeiért s ezért őt is elbocsátották állásából. A prágai škoda-Uzemekben sztrájkot szervezett, ami ugyancsak azt eredményezte, hogy ebből az üzem­ből is elbocsátották. Mint a Csehszlo­vák Kommunista Párt odaadó munká. sa megbízást nyeri a prágai kerületi titkárság vezetésére, ahol főképp a vasipari munkások megszervezését hajtotta végre. (Vörös szakszervezet). 1933-ban a CsK P kassai kerületi titká­rává nevezték ki. Ekkor ízlelte meg először a rabkenyeret. 1935-ban Zup­ka elvtárssat a SzKP a nemzetgyűlés képviseletébe választotta meg. A náci­megszállás után Zupka elvtársat letar­tóztatták. Tizenhat havi fogság után a Gestapo bérencei Drezdába hurcolták és később koncentrációs táborba dob­ták s igy résztvgtt Dachau, Grossro. sen, Mauthausen és Sachsenhausen koncentrációs táborainak kínos életé­ben. A felszabadulás után 1945-ben visszatért Szlovákiába és megkezdte a szlovákiait szakszerveeztek újjászerve­zését. A februári győzelem után Zup­ka elvtárs, mint a Szlovák szakszerve­zeti tanács elnöke és mint a szakszer­vezetek központi tanácsának alelnöke működött. Később munkaügyi megbi. zotti kinevezést is nyert. Zupka elv­társ tagja a SzKP Központi Bizottsá­gának. Zupka elvtárs egyik élharcosa a szocializmus eszméjének és a béke gondolatának. 1949 óta a CsK P Köz. ponti Bizottságának is tagja. Újonnan történt kinevezéséyel átveszi a Cseh­szlovák Szakszervezetek vezetését. Zupka elvtárs eddigi működése és a munkásság érdekében folytatott harca biztosítékul szolgálnak számunkra, hogy a jövőben is jól megállja helyét e nagyjelentőségű funkciójában. Többeknek, akik érdeklődnek nálunk a magyar iskolaügy iránt Az iskolai határozat értelmében a szülök egyszerűen azt mondják, hogy magyar tekolába akarják járatni gyermekeiket és az Iskola­ügyi Megbízotti Hivatal gotidos­kodik arról, hogy kérésük telje­sítve legyen. Oly egyszerű és vi­lágos ez az intézkedés, hogy min­den kommentár fölösleges. A ma­gyar szülök kezében van a döntés. Azoknak a szülőknek a kezében, akiknek gyermekeik iskolakötele­sek. Ügy véljük senki más nem lehet hivatottabb erre a szerep­re, mint éppen ezek a szülök. Ha elegendő jelentkező lesz, akkor több pedagógiai gymná­zium van tervbevéve. A hely ed­dig még nincs pontosan megha­tározva. Azok, akik óvónőnek akarnak jelentkezni nyújtsák be kérvényü­ket az Iskolaügyi Megbízotti hi­vatalba, Bratislava, Soltésová h­A korhatár 18—iO-ig van megál­lapítva. A kérvényhez mellékelni kell az önéletrajzot. 8 elemi vagy középiskolai végzettség elegendő. A tanítói tanfolyamra kivételes esetben az is jelentkezhet, aki­nek 8 elemije van, ha elég érett a feladatra.

Next

/
Thumbnails
Contents