Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-12 / 157. szám, szerda

II

J SZi Ä Szovjetúnió válasza Biztonsági Tanács határozatára 1950 július 6 — — UJ szo nyilatkozatában leleplezte a népellenes Li-Szin-Man kormány által alaposan előkészített fegyveres támadás okait a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen és ezzel egyidejűleg a Szovjetúnió külügyminiszterhelyettese rámutatott azokra a körülményekre, amelyek e koreai fegyveres támadás mögött meghúzódnak és amelyeket az amerikai imperialisták és az őket kiszolgáló délkoreai árulók készítettek elő. A dolgozó nép rokonszenve kíréri a koreai nép hősi ellená'Iását, majd az imperialista elnyomók elleni nagyszerű harcát. Az amerikai támadóknak a számtalan „megnyilatkozás" után nem sikerült a kulisszák mögött meghúzódniok, mert a tények ellenük vannak, sőt saját kijelentéseik is még azokból az időkből, amikor az amerikai uralkodó körök és szolgálatukban álló déikoreai bábok nem tartották szükséges, nek az óvatosságot. Az Izvesztija megállapítja, hogy az amerikai impjrialisták és velük együtt kooperáló csatlósok az egész világ szeme előtt leszeretnék tagadni a tényt, hogy éppen ők okozták a béke megsértését és hogy ők ássák alá a nemzetközi együttmunkálkodás harmonikus fejlődését. Az ENSz zászlaja alatt vonulnak támadásra az imperialisták. Az USA kormánya, amely nyilt harcot kezdett a koreai népi demokratikus köztársaság ellen, erre nyíltabban használja ki az ENSz-t, hogy saját halandor politikáját álcázza. „Az amerikai támadók az Egyesült Nemzetek Szövetségében szemtelenül erőszakoskodnak" — állapítja meg a moszkvai Pravdában G. Rasadin tudósító, valamint Filippov szovjet újságíró. Jellemző — állapítja meg a Pravda, — hogy a biztonsági tanács mai összetétele mellett sem tudják egyes delegátusok nyíltan támogatni ezt a „határozatot", amely az amerikai támadónak szabadkezel nyújt. A július 7-i ülésen a Biztonsági Tanács három tagja tartózkodott a szavazástól, többek között India és Egyptom. Nem érdektelenek ezen új inszcenáció egyes apró mellékkörülményei sem. A Biztonsági Tanács eülése előtti este az újságok a BT-ban meghozandó határozatról már oly hangon írtak, mintha azt a BT tagjai már magukévá tették volna. A tények ismételten azt bizonyítják, hogy az Északamerik-ii Egyesült Államok kormánykörei már nem számolnak az Egyesült Nemzetek Szövetsége okmányában lefektetett alappontokra és minden ltlkiismeretfurdalás nélkül valósítják meg támadó terveiket. A háborús uszítóknak azonban nem sikerül álcázmck az Északamerikai Egyesült Államok Korea elleni bűnös intervencióját. Az amerikai lakosság széles köreiben mindinkább nő a nyugtalanság és mindinkább nőnek az intervencióval kapcsolatos gondok. Habár minden amerikai ma még nem érti a koreai események tényleges jelentőségét, sokan már érzik, hogy az amerikai militarizmus túlmesszire ment és hogy az országot szisztematikusan és nyíltan a háborúba rántotta. Az amerikai nép ellenállása e bűnös kalandor politikával szemben fokrólfokra nő. Napról napra az amerikaiak újabb és újabb százezrei írják alá a stockholmi békehatározatot, az amerikai Békehívek tábora elleni súlyos represszáliák azt igazolják, hogy a reakció az állandóan növekvő kormányellenes tiltakozásokat úgy kívánja elnyomni, hogy a legszélsőségesebb fasiszta módszerek alkalmazására ragadtatja magát, de az amerikai dolgozó nép béke utáni vágyát és a háborús agresszió elleni tiltakozsát e drákói rendszabályokkal sem tudja elnyomni. Mit keres az amerikai kormány Koreában f Miért vált tulajdonképpen Korea, ez a kis félsziget amely jelentékenyen kisebb, m»jt Lengyelország, a c nikus amerikai imperializmus kapzsiságának áldozatává? Erre a kérdésre ad választ a lengyel rádió külpolitikai kommentátora, amely ebben a mai világ jellemző okait látja, a haladó viiág harcát az imperialisták, a maradiak táborával szemben. Az utóbiak saiát uraiknak. a monopolistáknak egyszerű intésére a világ dolgozóinak sokszáz. milí ós táborát szeretnék rabszolgasorba rántani. Az amerikai támadásnak nyilvánvalóan gyarmatosító céljai vannak. Korea hosszú évtizedek óta az amerikai imner alizmus gyarmati vágyálma volt Korea óriási természeti gazdagsággal rendelkezik. Hatalmas vasércteiepek, barna- és feketeszén Volfrám, arany és ezüstlelö helyek vannak az ország területén. Híresek a gyapotültetvényei, rizst dohányt és gabonaféléket termő földjei. K

0rea (Folytatás az 1. oldalról) gazdag ország, kevés ilyen van a föld kerekségén, nem csodálatos tehát, hogy a kapitalisták figyelme ráirányult. Az amerikai imperialisták legnagyobb szomorúságára azonban az ország természeti kincsei az északi vidékeken vannak, amely egyúttal iparvidék is. Éppen itt vannak a legnagyobb vasérctelepek, a szénbányák, a volframtelepek az arany- és ezüstlelö helyek. Északkoreában összpontosul a nehéz- és fémipar 90%-a, a vegipar 86%-a. Az amerika akat tehát nem elégíthette ki a délkoreai haszon és csápjaikat észak felé is kinyújtották. Más mód hiányában erőszakos, fegyveres kézzel akarták birtokba venni Észak-Korea vidékét. Mire irányult az amerikai imperialista gazdaság Délkoreában? Erre is könnyen találunk magyarázatot. Az 1947. évben Délkoreában a munkások 25%-a volt csak foglalkoztatva. A textilipar alig 20-át állította elő annak amilyen kapacitással 1941-ben dolgozott Az amerikaiak elárasztották Délkoreát amerikai áruval, ugyanakkor Északkorea, ahol a nép lerázta a Szovjetúnió segítségével a kizsákmányoló osztály egyeduralmát. a jólét felé volt haladóban. A déli vidékeken ugyanakkor az éhség és a nyomor uralkodott. A munkanélküliség soha nem látott méreteket ért el. A mozdonygyárak csak az Amerikából száiljtott mozdonyok javításával foglalkozhattak. A délkoreaiakat is »boldogitó« Marshall-terv érteimében az országból a legértékesebb nyersanyagokat, a volfrámot molibdent és más értékes érceket kiszállítottták. Az amer'kai töke a legdrasztikusabb mód

0n behatói az ipar minden ágába. De nemcsak gazdasági érdekek késztették az amerikaiakat a támadásra. »Borzalmas és fenyegető tény« állt itt szembe az amerikaiakkal: a félsziget északi részében a lakosság a Szovjetúnió jóvoltából szabad és független áilammá alakúit át, hatalmas gazdasági és kulturális fejlődés elé nézett és így reménykeltő jéldája lett az einyomott délkoreaiaknak. A népi demokratikus délkoreai köztársaság fejlődése az amerikaiak véleménye szerint túlnagy csábításként hatott az elnyomott ázsiai népekre, hisz 1949-ben az ipari termelés az 1940-es évhez viszonyítva ötszörösére emelkedett. Ebben az esztendőben Északkoreában az 1949-es termelést megkétszerezték volna és a tervek szerint új termelési ágak előállítására tértek volna A népi demokrakius Köztársaság az iskolakérdésben is hatalmas fejlődést mutatott fel. A múltban nem létezett egyetlen középiskola sem, amelyben koreai nyelven tanítottak volna. Ma Északoreában 720 középiskola van, közel száz főiskola. Ezt a hatalmas fejlődést a népi kormány segítette elő, amelyet a munkásosztály vezet, ez tette lehetővé hogy megvalósult a földreform, hogy az üzemeket és a bányákat államosították, hogy kiküszöbölték az életből a feudalizmus minden maradványát. Bevezették a nyolcórás munkaidőt és az asszonyok, akik eddig jogokkal nem rendelkeztek, egyenrangúvá váltak a férfiakkal. A fejlődés, amelyet az ország elért, nagyban táplálta a Szovjetún ó iránti lelkesedést és szeretet. A népi demokratikus köztársaság előtt hatalmas táviat nyílott meg, ezt természetesen az amerikaiak nem szívlelhették. annál is inkább mert az északkoreai népi tömegek példája annyira hatott a délkoreai lakosságra, hogy a kis földművesek, a haladó értelmiségiekkel a legutóbbi időben i számtalanszor és erélyesen követelték az amerikai megszállás azonnali beszüntetését és a feudál-fasiszta kormány félreállítását. Kim-Ir-Szen felhívása a koreai néphez A népi demokratikus koreai köztársaság rádiója Kim-Ir-Sen elvtárs, a koreai néphadsereg főparancsnokának felhívását közvetítette. A tábornok a koreai néphez a következő beszédet intézte: Drága polgártársaim, szeretett testvéreim, hős katonáim, a népi hadsereg parancsnokai, partizánok és partizánnők, akik Dél-Koreában harcoltok. Az amerikai imperialisták fegyveres támadást indítottak hazánk és népünk ellen. Repülőgépeikkel barbár módon bombázzák városainkat és falvainkat, gyilkolják békeszerető lakosságunkat. Az amerikai imperialisták hadihajói jogtalan módon betörtek vizeinkre és lelkiismeretlenül lövöldözik városainkat és falvainkat. Az amerikai gyalogság partraszállt a még fel nem szabadított déli vidékeken és véres lábával tiporja hazánk földjét. Vájjon miért küld- I ték az amerikai imperialisták ka- I tonálkat a mi földünkre? Ily rabló I módon miért támadták meg szülő- I hazánkat? Az amerikai imperialisták, akik világuralomról álmodnak, azért tették ezt, hogy hazánkat örök időkre gyarmattá alakítsák át és népünket rabszolgasorba kényszerítsék. Ez az ő céljuk. Hogy ezen tervüket elérjék, hazánk déli részében a kormányzatot a koreai nép ellenségeinek, Li-Szin-Man és társainak a kezébe adta s így megalakították a koreai bábkormányt. Az amerikaiak felbátorították hazánk ellenségét, hogy polgárháborút robbantson ki, aki azután bandáival megtámadta népi demokratikus köztársaságunkat. Az amerikai imperialisták nem respektálják a koreai nép alapjogait, hazánk függetlenségét és szabadságát, a koreaiakat nem tartják embereknek. Az amerikai rablók azon a véleményen vannak, hogy a koreaiaknak nincs más választásuk, minthogy rabszolgáikká váljanak, hogy a Wall Street pénzhajcsárainak zsebeit még jobban megtömködhessék. Az amerikai imperialisták hazánk békeszerető városait és falvait a háborús célokra használják fel, gyermekeinket és asszonyainkat, öregjeinket fegyver és bombacélpontokul használják. A 38. szélességi övezettől északra fekvő Fjönjang, Nanifo, Kimzu, Vansan és más városokat, sőt falvakat is többizben bombázták. A 38. szélességi övezettől délre az amerikai repülőgépek durva bombatámadásnak vetették alá Szöul, Cuncen, Kajsen, Vindapu, Cumunzi, Kunin és más városokat és helységeket, melyeket hősi néphadseregünk már felszabadított. A gyilkosok a rizsmezőliön dolgozó asszonyokat bombázzák, bombákat szórnak gyermekekre és ifjúságunkra, az amerikai imperalisták barbár módon támadják a lakosságot, miközben Rudňany problémái az ellenterv elkészítésében A legfontosabb problémák, amelyeket a szepesi vasércbányákban lévő elvtársaknak meg kelj oldani az ellenterv elkészítésénél elsősorban az üzem termelési berendezéseire, a termelés folyamatára a munkahelyek ellenőrzésére és a távolmaradások csökkentésére vonatkozik. Kommunisták, szakszervezeti tagok, éimunkások, brigádosok és műszakiak gyűlést tartottak, amelyen arról tárgyaltak, hogy hogyan lehet a termelékenységet fokozni. Az üzem befogadóképessége emelésének a problémáját úgy próbálták megoidani, hogy keresték azt a tényezőt, és a munkának azt a részét amely a termelékenység emelését akadályozza. Ezt meg is találták, mégped'g a csiilékkei való szállítás hálózatában. A csilléket jobban is ki lehetne használni, ha több ember lenne, aki a kifejtett ércet a bányából elszállítaná. Ha a cs 1-lék mellett lenne elegendő munkaerő, az érc elszállítását le lehetne bonyolítani akkor is, ha 28.5 százalékkal többet termeinének. Ezt a lehetőséget még egyszer le keli tárgyalni azokkal a munkásokkal, akik a csiilékkel dolgoznak, mert ezek tudják hogyan lehet a csilléket a legjobban kihasználni A munkaerőhiány arra kényszeríti az elvtársakat,, hogy a munkahelye, ket alaposan ellenőrizzék különösen a felületi munkáknál, ahol úgy látszik, hogy még most is vannak fel nem hasznait munkaerők. Ezért a munkahelyek ellenőrzésére — -«-ill«,l>l i

H

lll

l

l •'•••'

• ».«

"• Szervező tisztviselőt keresünk lapkiadó hivatalunk részére Košice és vidékére — Magyar és szlovák nyelvludás, valamint KSS párttagság feltétel — írásbeli ajánlatok: Pravda Vydavateľstvo, org. odd. Bratislava, ]esenského 12 címre küldendők külön bizottságot neveztek ki. Az elvtársak még nem tudják pontosan, hogy hol találnak fei nem használt, munkaerőket. Ennek ellenére hiszik, hogy a munkahelyek pontos ellenőrzésével megtudják győzni a munkásokat hogy munkájukat jobban szervezzék meg, hogy a munkaidőt a lehető legjobban használják ki. Így bizonyára találnak új munkaerőket. A rudňanyí-i vasércbányákban a legnagyobb hiány a vájárokban van Ezt a hiányt kétféleképpen lehet kiküszöbölni: Először, hogy a mostani vájársegédekböl vájárokat iskoláztatnak. A második mód az. hogy a bányásztanoncintézetben képezzenek ki szakembereket, vájárokat. Az első módszernél azzal a nehézséggel találkoznak az elvtársak, hogy a vájárok nem akarják segédeiket elengedni. Ennek az az oka. hogy a vájár is és a segéd is akik már hosszszabb idő óta együtt dolgoznak, megszokták egymást, és a közös munkamódszert. Ebből kifolyólag több eredményt tudtak felmutatni és így többet is keresni. Így például Sztanya vájár elvtárs segédével együtt a normát 160 százalékra teljesíti és így havonta megkeresnek 26.000 koronát. Ezek után sem Sztánya elvtárs, sem segéde nem akarnak elváinj egymástól, hogy egy jó csoportból kettőt csináljanak. Az a vájár, aki új segédet kap, ezt m'ndig megérzi úgy a keresetén, mint a teljesítményén A teljesítményt közösen számítják ezért fogadják ellenszenvvel a vájárok úi segédek beosztását. Ezzel természetes az új vájárok nevelése akai dályozva van. Jó lenne, ha ebben a szektorban elfogadnák a vasércbányász elvtársak ajánlatát, hogy az új segédek betanításának idejét szét kellene osztani 3—4 időszakra, és a segéd körülbelül egy hónap után már kapna valamilyen díjat. így a vájár nem lenne megrövidítve és iparkodna, hogy segédét minél előbb betanítsa a munkába. A vasércbányák elvtársaira s'ok munka vár abban, hogy a bányászokat meggyőzzék arról. kímélni keli a

z eszközöket. » Ami ezt illeti, úgy látszik, hogy még csak a kezdet kezdetén vannak. Minden, am t ennek az ügynek érdekében tettek annyit, hogy egy árjegyzéket közölték a munkásokkal, amelyen fej van tüntetve, hogy menynyit lehet megtakarítani az eszközök helyes felhasználásával. De eznem elég. A bányászokat az eszközkimélésre rá kel] neveini. Meg kell érteniök, hogy minél kevesebb eszköz megy tönkre, annál olcsóbb lesz az érc bányászata. Ezenkívül a bányákban a szellőztetésí viszonyokat javítani kell, vagy pedig lehetővé kell tenni, hogy a bányászok a robbantás után más munkahelyen dolgozhassanak. Megtörtént, hogy a kibányászott ércnek a mennyisége a hónap elején kevesebb volt. mint a hó végén. Ennek az volt az oka, hogy a hó vege felé a bányászok teljesen kiürítették a tárnákat, amelyeket azután a következő hó elején újból meg kellett tölteniök Ezt. főkép azért csinálták hogy a tervek minél magasabb teljesítését mutathassák kí. E mellett azonban az a veszély állott elő, hogy a tárna nem áli ellen a kívülről jövő nyomásnak és megrepedezik, vagy ped g beomlik. Még a mai napig úgy távolítják el ezt az elégtelenséget. hogy a vezetők nem engedik meg a tárnák kiürítését. Meg keli azonban a bányászoknak magyarázni, hogy ezzel semmit sem érnek ei. sőt kiteszik a tárnákat a beomlás veszélyének. a hitleri fasiszta és a japán rabló imperialisták módszereit alkalmazzák. Az amerikai imperialisták fegy veres agressziójukat a Biztonsági Tanács úgynevezett koreai kérdésben hozott döntésével akarják álcázni. A Biztonsági Tanács döntését az ENSz chartájának megszegésével hozták létre, a koreai népi demokratikus köztársaság, valamint a Szovjetúnió és a népi demokratikus Kína kiküldötteinek részvétele nélkül. Kim-Ir-Szen ezután megállapította: Bár az amerikai imperialisták fegyveres támadást indítottak ellenünk, a koreai nép harci lelkületét megtörni nem tudják, mert népünk a szabadságot és függetlenséget szereti. A koreai nép hazája becsületéért, szabadságáért és függetlenségéért szállt harcba. Az amerikai imperializmus agressziójával szemben élet-halálharcra készen síkra szállt és a győzelmet ki fogja Vívni. Népi hadseregünk, amely hazája felszabadításáért küzd, hősiességről és önfeláldozásról tesz tanúbizonyságot és már jelentős sikereket ért el. A népi hadsereg két hét alatt elért eredményei. Kim-Ir-Szen tábornok rádióbeszédében ezután értékelte a katonai akciók eredményeit, majd a következő, ket szögezte leHadseregünk csapattestei, szabadságukért küzdő katonáik nem dollárért harcolnak, sem azért, hogy letiporjanak más népeket, ahogy azt az amerikai zsoldosok teszik, hanem azért, hogy megvédjék saját hazájukat, védjék népük szabadságát és függetlenségét. A mi harcosainkat át meg átjárja a hazafiasság, a hősiesség és a bátorság. Az amerikai támadó katonaság idegen földön küzd, a mi népi hadseregünk, amely, nek küzdelmét az egész nép szeretettel és ragaszkodással kíséri, e népnek támogatását élvezi és saját hazájának földjén küzd. Az amerikai hadsereg csapatait népünk gyűlöli és minden lépésüknél halál fenyegeti őket megtorlásul az elkövetett bűntettekért. Az Egyesült Alamok fegyveres beavatkozása a legnanagyobb felháborodást keltette az egész koreai népben, felkorbácsolta gyűlöletét az amerikai gyarmatosítók és délkoreai lakájaik ellen. Hősi ifjúságunk hatalmas csapatokban jelentkezik önként a népi hadsereg dicső zászlaja alá s az önkéntesek száma már túlhaladja az 500.000-et. A felszabadított területeken a katonaságot (fitörő lelkesedés, sel fogadják, mert tudatában vannak annak, hogy mit jelent számukra a Li-Szin-Men redőri uralma alól való felszabadulás. A földművesek a fölszabadított területeken meg. kezdték az agi árreformot, a koreai földművesnép régi álmának megvalósítását. A föld, amely eddig az amerikai imperialisták, Li-Szin-Men bábkormánya tagjainak, a koreai föld. birtokosoknak tulajdonát képezte, az most a dolgozó földművesek tulaj, donába megy át. Az amerikai imperialisták, hogy megvédjék Li-Szin-Men bandáját, amely az amerikai politikát valósította meg Koreában és most csődbe jutott, fegyveres agresszióval támadnak a koreai nép ellen. Ha nem jött volna az amerikai imperializmus fegyveres beavatkozása, a polgárháború, amelye* az amerikai imperialisták kiszolgálói provokáltak ki, már befejezést nyert volna és hazánk egyesítése már megvalósult volna és Dél-Koreát teljes mértékben megszabadítottuk volna már a hazaárulók kizsákmányoló rendsze. rétől. Az amerikai imperialisták fegyveres támadása nemcsak nálunk Koreában, de az egész világon hatalmas felháborodást keltett. A mi szent ügyünk őszinte támogatásra talált a szabad nemzetek táboránál. Drága honfitársaim, testvéreim! Szabadságunk és függetlenségünk nekivadult, ellenségei, az amerikai imperialisták kinyújtották karma'kat hazánkra, hogy azt rabigába döntsék. Az egész koreai népnek eggyé kel! forrnia és határozott csapással felelni az amerikai imperialisták ál. tal indított támadásra. Az amerikai Imperialisták bizonyosan meg fogják ismerni, milyen nagy és megdílnt. hetetlen erőt képvisel, milyen törhetetlen a kore<i nép harci szelleme, amely szabadságáért és független, ségéért harcol A mi népünk semmiesetre sem vilik újból gyarmati rabszolgává. Mindenki, akinek hazánk szabadsága és függetlensége drága, felsorakozik az amer kai imperialisták fegyveres támadása ellen és részt, vesz hazánk szent, felszabadító háborújában. Kim.Ir-Szen felhívta a koreai népet, a koreai katonaságot, a népi hadsereg parancsnokait, a partizánokat és partizánnőket, hogy még nagyobb erőkifejtéssel fokozzák törekvéseiket az ellenség teljes felmorzsolására, majd befejezésül e szavakkal zárta beszédét: Igazságos felszabadító harcunkat befejezéséig fogjuk folytatni. Előre a győzelem felé. éljen a szabad és független Korea^