Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-09 / 155. szám, vasárnap

UJSZ0 1950 július 9 cKáiom nemzedék VERBS PÉTER: Tudj

a mért nem luxiad a gazda. Sokszor csap hiába, mert a ragadós gaz visszahúzza a kaszát és ilyenkor újra oda kell vágni. Ez dühösiti a gazdát, szerű az erejét, mert hiába, ö már ötven felé jár, Jani meg csak huszonegy lesz. Szív és tiidö jobb még itt és nincsen zsír közé szorulva. min ott De hogy beismerné Szabó János, hogy nehéz, azt nem teszi. •Mit szólna hozzá a kocsis f Ha már megleckéztette, hogy keveset kaszált tegnap, nem maradhat szégyenben. Mondhatná ugyan, hogy el kell mennie, mert ilolya van, — valami ürügyet egy olyan nagy gazdaságban mind g lehetne találni. Így is szoktak tenni nŕmely gazdák, maga Szabó János is megtette már. de Balogh Janival szemben úgy érzi. nem teheti. Nem gondolkozik ezen. inert még magának sem vallaná be. hogy magán érzi Jan n ak a szemét, és nem akar előtte szégyenben maradni, de lein tétlennek érzi, hogy letegye a kaszát. Megteszik pedig ezt sok gazdák, nem versenyeznek a cseléddel — Azért fizetnek — gondolják és leteszik, ha megun iák. De ó innen most nem léphet, el. Kinevetné a kocsis. Már ped g iiitet ne nevesse ki senki. Reggelizésnél ett is. nem is — összerángatott gyomrának nem esett jól —, hanem nekiült kalapálni. azt állítván, hogy az ö kasza ia nem jó fog. Jani mosolygott magában, tudta, hogy csak ürügy ez, azért, hogy kalapálás örvével többet pihenhessen a gazda. Reggelizés után még jobban kiragyogott a nap. harmatgözböl higbélü fellegek lettek, de ha közülük kibújt a nap, úgy perzselt, mint nmi/tOr szorítani szokta. A gazda már nem heveskedett, csendesebben huzigálta a kaszát. a rendlábak végén rá-rágyujtott, még Janit is meakinálta. Külön"úözi1 ürügyekkei ki-kiállt . . . még a dűlő végére is elment megnézni, hogy meg van-e még a mesgyecövek, mert Materi' szomszédék mind g ki szokták szántani. Ha nem restelte volna, még a lovakat megitatni is elment volt a jó messze lévő dülökútra, de attól félt, kineveti Jani. Jaki pedig látván, hogy a gazda kipuhult, annál inkább szorította. Szívósan, lassú -ütemekben, hiába sohase csapva ment utána. ,s ha néha megállt, várván, hogy elöbbrelialadjon a gazda, az szinte ,, hátán érezte a -Jani szemrehányó tekintetét: — minek állsz Slém, ha nem tudsz elötteríl haladni f Nem is értette, hogy ez a fiú. hogyan érkezik olya

n könnyen utána. Tudta, hogy erős fiú de nem nézte ki belőle, hogy ilyen haladás dolgú. És nem látszik meg rajta az igyekezet, olyan nyugodtan kaszál, mint egy öregember, aki takarékoskodik a kevés erővel, mégis halad. De ezt azért nem ismerte volna be. Más kaszások módján a kaszá át okolta és meg is mondta egyszer Janinak: — Ügy látom, a te kaszád jó szerszám. Pedig a tavalyi kocsisom nem tudott vele menni. Bele is törte aratáskor a dűlt gazba. Azért van folt a sarkún. Elég baj volt az Janinak mert ezzel i s neliezebbb volt, már pedig a kasza kényes szerszám, par deka súlyt is megérez az ember karja, ha egész napon át húzza. De bírta, hiszen hosszú hetek óta húzza, az izmai már megszíjasodtak. Most bezzeg megmutathatná a gazdának, ki a jó kaszás. Kivághatná a rendből, mellé hajthatna és elhagyhatná ami kaszásra a legnagyobb csúfság. De ném teszi, mert a gazdájával nem teheti. Ellenben hajtja, szorongatja hátulról. Meg-megáll. ácsorog, feleslegesen is, mert a gazd

u ne

m halad előtte, de azért az se ha landó hátulra maradni. Egyszer aztán: reccs! és Sz'ibó gazda csak a megkönnycbiilt kaszanyelet emeli a levegőbe. A gazdád istenit kárómkodta el magát és kihúzta a kasza vašát a rend alól. — Vakoidtúrás vagy csutkatöf — kérdezte mintegy magától, de nem volt egyik sem. ' Nem kellett már ürügy az el menésre meg Volt az alkalom hozzá, de a tövisek még beljebb verődtek a szívekbe. Balogh jani és Szabó János nem kedvelhették meg egymást. Beszámoló a Koreai Népköztársaság fejlődéséről „Korez- polgárai! Országotok szabaddá válik De ez még csak az első lap Koicü' történelmében. Miként a virágoskert is csak az ember munkájának és gondoskodásának eredmcrne. a boldogságot is csak a koreai nép hősies harcával és fáradhatatlan munkájával lehet kivívni. Korea polgárai! Ne feledjétek, hogy boldogságotok a ti kezetekben van. Szabadságot kaptatok. Most minden tőletek függ. A Szovjet Hadsereg ir.lnden feltételét megteremtette art.j, hogy a koreai nép szabad, alkotó munkához foghasson. Ti magatoknak kell saját boldogságotok kovácsává lenni". Igy szólt a felszabadító Szovjet Hadserecr parancsnokságának a koreai néphez intézett felhívása 19-IE.ber A $zovjetúriió baráti támogatásával. a Munkapa.t és kipróbált bö cs vezetője, Kun li-Szen irányítása alatt Észak-KoreP dolgozói kemény munkával felszámolták a japán megszál ás maradványait é^ óriási eredményeket értek el Az ország ipara, mezőgazdasága, kultúra ;a fellendült. Már közvetlenül a felszabadulás után á'taláni s, egyenlő választójog alapján titkos szavazással • létrehozták Észak-Koreában a helyi népi bizottságokat, a demokratikus átalakulás kiindulási alapjait és a helyi bizottságok központi szervét, Észak.Korea Népi Bizottságát. 1946 márciusában Észak-Korea Népi Bizottsági végrehajtotta a földreformot. A törvény értelmében elkobozták és ingyen szétosztották a íöldné'küli és kevés földdel bíró parasztok között j japán gyarmatosítók, a nagybirtokosok és a nemzetáru'ók tulajdonaiban levő földeket. Észak-Koreában a japán megszállás alatt 280 ezer hektár föld volt a nagybirtokosok, több mint 100000 heklár a japánok, 140.000 hektár a ko'ostorok, 240.000 hektár pedin a kulákok birtokában. A csaknem egymillió parasztgazdaság az összes szántofö'deknek csupán 50 százaléka lelett rendelkezett. A földnélküli parasztok és törpebirtokosok arra kényszerültek, hogy rendkívül súlyos feltételek — a termés 70 százalékának. le?dasa — me'lett földet béreljenek a ku'ákoktó! és földbirtokosoktól. A népi hatalom egymillió hektár földet osztott ki a több mint 720 ezer szegényparaszt között. A földrefi"-rn megvalósítása jótékony hatássa

1 volt a mezőgazdasági termelés növekedésére. Észak-Korea bruttó gabonatermése — mint K

!m lr-Szeri elvtárs közölte a „Tartós békében" írt cikkében — az 1944. évihez képest 1948-ban 129.6, I94í,.l;en pedig, az aszályos idő elleneve is. 129.

S száza'ékra, a gyapottermŕs pe'ig 1944-től 1949-ig 236.5 száz: ľ kra emelkedett. A földrefoi in megvalósítása után a népi kormányzat végrehajtotta a legfontosabb iparágak, a közlekedés, a posta és a bankok államosítását. Eszak-Ko'ta Népi Bizottsága 194fi augusztus 10-én tette közzé az ipar államosításáról szóló törvényt. A törvény az ipari vállalatokat és felszereléseket a koitai nép tulajdonába adta át <*s ezzel megszüntette a népgazdaság tervszerű fejlesztésének akadályait Az ipar átlar osításával egyidejűleg törvényt hoztak a munkáról is. Bevezették a nunkások és alkalmazottak részére a nyolcórás munkanapot és a fizetéses szabadságot. Észak-Korea iparának helyreállítását és fejlesztéséi akadályozta az a tény, hogy a Koreából távozó japán imperialisták itiombolták a legfontosabb ipari üzítreket, köz'ekedési útvonalakat és vízzel árasztották el a bányákat. A Munkapárt irányítása mellett a dolgozók hatalmas erőfeszítésekkel építették újjá az üzemeket, állították helyre az elpusztított bányákat. A Szovjetunió mindvégig támogatta ezeket az építő erőfeszítéseket és nyersanyaggal, ipari felszereléssel segítette elő a nehézsegek leküzdését. Ez tette lehetővé, hogy rátérhettek Amiről nem szól Amerika hangja A „TRÓNÖRÖKÖS" ÉS A NARANCSHÉJ thurehill egy népes asszonygyülésen elégikus húrokat pengetett, elárulta, hogy már nem érzi magát túlságosan fiatalnak és áttért a trónöröklés kérdesére. Utódjául Edent ajánlotta a konzervatív párt vezéri székébe, majd később a kormányelnöki méltóságba. Másnap, Eden, a tory-párt szép fiúja elcsúszott azon a bizonyos narancshéjon. Amerikai lapok világgá röpítették a hírt, hogy Edennek Amerikában élö felesége hivatalosan is elvált a kitűnő politikustól. A válást Éden is megerősítette és ezzel egyelőre búcsút mondhatott nagy vágyálmának, az angol miniszterelnöki széknek. A reakciós udvari etikett szerint ugyanis elvált embei nem udvarképes és nem juthat olyan helyzetbe, hogy az uralkodó fogadja Miután a miniszterelnöki kinevezés után királyi kézcsókra kell járulni, Edennek egyelőre le kell mondani n premierségről. A LOKALCSÁSZAR SZÓRAKOZIK Bao Daj, akit már franciaországi önkéntes száműzetése idején „Empereur de boits des nuits"-nek, a lokálok császárának neveztek, huszonöttagú kíséretével Vietnamból Párizsba utazott. Onnan a Riviérára megy üdülni negyedmillió dollárért vásárolt villájába. Amíg a vietnami nép a vérét ontja a szabadságért, addig a franciák által kinevezett bábcsászár visszatért kedvenc helyére, a rulett-klubokba. Cinikusan nyilatkozott; ,.Egy hónapig maradok Franciaországban, de kiadtam a parancsot. hogy mire visszatérek, tisztítsák meg az országot a forradalmároktól." A jelek szerint Bao Dajt kinos meglepetés fogja érni: parancsát aligtia teljesítik. Hogy keveredik az ember jó hírbe? Irta: MÓRA FERENC Az én íróasztalomon már hosszú idők óta nincs se olló, se kés, se semmiféle vágó vagy szúróeszköz. A papirvágókésem is csak fából való. Papírnyomó-nehezéknek nyírfadarabkákat használok, mert ha azokat hozzá találnám is vágni valakinek a fejéhez, az azt mondaná rá, hogy „még egyszer!" Tudniillik azt gondolná, hogy kalács-cipónak a belével hajítottam meg —olyan könnyű fa a nyírfa. Mindezek a berendezkedések azoknak a látogatóimnak a védelmére szolgálnak, akik engem kéziratokkal keresnek föl, akár mint költők, akár mint prózaírók. Én nagyon elnéző vagyok mind a két emberfajjal szemben, mert szögrül-végrül magam is beletartozom hol egyikbe, hol másikba — de azért nem állok jót magamért, hogy nem teszek-e kárt bennük, ha rosszkor jönnek. Pedig mindig rosszkor jönnek, ezt így magunk közt megmondhatom, de ne tessék nekik továbbadni. (Ök maguktól nem jönnek rá, mert akik írnak. azok nem szoktak olvasni. Tudom magamról.) Éh nem vagyok itész. Tanár is régen voltam, akkor p csak olyan suplenc s akkor se irodalommal foglalkoztam, hanem szitakötőkkel, parajokkal, jegecekkel, szóval csupa lelkes állatokkal Nagy befolyású protektor se lehetnék, még ha megvolna is bennem a hozzávalŕ szándék. Személyesen csak egy pesti újságírót ismerek, az is lóversenytudósító volt, míg élt. de úgy rémlik, meghalt már vagy húsz esztendeje. Politikus barátom, igaz, van egy, de az nem csizmadia, hanem kalapos, ennélfogva nem adnak a szavára semmit. (Kár pedig, mert nagyon okos ember. Azt mondja, addig nem lesz rend az országban, míg olyan kormány nem lesz. amelyik meg nem tiltja a pogárnknak a hajadonfővel való járást. Mert az a kalapipar szempontjából egy kategóriába tartozik a fejetlenséggel.) Mit akarnak hát éntőlem a rímes és rímtelen költök? Én nem vagyok befolyásos ember, én nem vagyok okos ember, én nem vagyok jó ember. De igen is, vagyok olyan dühös ember, hogy ha Csehovnak a tanácsát meg nem fogadtam volna, akkor engem már rég becsuktak volna heves felindulásban elkövetett szándékos emberölésért. Csehov nem közvetlen nekem adta ugyan a tanácsot; mert noha ifjabb éveimben ö is sokáig munkatársa volt a lapnak, amit én szerkesztettem — persze fizetéstelen munkatársa — sohse találkoztam vele. De írt Csehov egy nagyon tanulságos történetet. Petrovics Pávelröl, az ismert íróról, akinek Petrovics Péter, az ismeretlen író felolvasta egy háromfelvonásos vígjátékát. Az első felvonást végigásítozta Petrovics Pável. A másodiknál, hogy el ne aludjon, felveszi a papirvágó kést és elkezd vele játszani. A harmadik felvonásban már majd leragad a szeme és dühében, hogy a látogató elkiabálja az álmát, tövig beledöfi a tört Pavlovics Péter szivébe. Függöny. Ezért van az én papírvágó késem fából. így aztán a látogatóim teljes biztonságban vannak, ha belül kerülnek az ajtómon. Csakhogy ez nem könynyü dolog. Mindenféle cerberusok vannak az odavezető úton kállitva, hogy leharapják a befelé igyekvő fejét, némelyikét azrért, mert ismerős, némelyikét azért, mert ismeretlen. De most már mit lehessen csinálni azzal, aki nem a fejét küldi előre, hanem a vizitkártyáját? Jó név, rendes ember, sohse jutott eszébe olyan bolondságot művelni, hogy széles papíron rövid sorokat írjon. Gazdag ember is, éppen a minap hallottam a feleségemtől, hogy tíz tojást is vett egyszerre a felesége. Aztán mindenek AMERIKAI ÖNBÍRÁSKODÁS Meddig terjed egy amerikai nő önbíráskodásának határa? Ezt a kérdést vizsgálta a frankfurti katonai bíróság. Alma Viktória Hall, egy megszálló amerikai műszaki őrmester felesége megtudta, hogy a férje gyakran vacsorázik együtt egy Else Kerviskata nevű nővel. Amikor a katona szolgálatban volt, meghívta vacsorára a nőt s komornája segítségével majdnem halálra kínozta. Levágta haját, forró vízzel égette a testét és megkorbácsolta. A bírósági tárgyaláson az amerikai asszony hetykén viselkedett és azt hangoztatta, hogy erre a bíráskodásra joga volt a megszállott területen. KÉTMILLIÓ BÉKE ALAÍRÄS — ANGLIÁBAN Angliában hatszázezer aláírást j^oijtöttek néhány nap alatt a béke hívei. Július 22-én ül össze a békebizottság, amelynek elnöke bejelentette, hogy július végéig kétmillió angol írja alá a stockholmi egyezményt. Kormánykörökben mindent megtesznek a békemozgalom ellen, többek köpött az államhivatalnokoknak megtiltották az ív aláírását. HÁBORŰS BŰNÖSÖK SZABADLÁBON Nagy felháborodást keltett, hogy a frankfurti legfelsőbb amerikai katonai bíróság szabadlábra helyezett öt háborús bűnös német katonatisztet, akik a távolkeleti háborúban kegyetlenkedtek. Köztük van Franz Siebert, a cantoni német fökonzul, továbbá Hans Nieman, japán kém, Félix Altenburg, pekingi követségi tanácsos. Valamennyiüket hosszú fegyházbüntetésre ítélte a sanghaji katonai bíróság. az első kétéves terv tervgazdálkodására. Az 1946-os eredménnyel szemben az ipar brutto termelése 1947-ben 189.3 százalékra, 1948-bar> 263.3 százalékra és I949.ben 371.1 szazalékra emelkedett. A munkásosztály építő lendülete új ipartelepekkel is megajándékozta Észak-Korea népeit. A terv keretén belül számos új vállalatot, szén. és ércbányát létesítettek. Namphoban tavaly felépült az első koreai üveggyár. Nagy sikerre' folyik a mum. pheni cinkgyár építése is, amely az ország egyik legnagyobb színesfémkohászai vállalata lesz. A köztársaság területén új vízierőműveket, kohóműveket, gépgyártó üzemeket, textilgyáraKat is építenek. Egyik legkiemelkedőbb építkezés a phenjamí texíilkombináté, amelyet ez év végéig fejeznek be. A phenjani tiextilkombinát egymaga négyszer annyi textilárut fog termelni, mint Észak-Korea egész textilipara a japán imperialisták uralma alatt. A japán területrablók a megszállás egész ideje alatt igyekeztek visszafejleszteni a koreai nép nemzeti kultúráját és arra törekedlek, hogy kiöljék politikai öntudatát. Az iskolákban csak japánul tanítottak, a tanítók is japánok vagy azok lakájai voltak. Ebben az időben a dolgozók gyermekei egyália'ában nem folytathattak miagasabbfokú iskolai tanulmáyokat. A középiskolák csak a nagybirtokosok, kulákok, kereskedők, a japán közigazgatási gépezethez tartozók gyermekei számára álltak nyitva. A dolgozó nép körében óriási volt az írástudatlanok száma. Kim Ir-Szen népi kormánya egyik főfeladatának tekintete a japán fasizmus ideológiai maradványainak leküzdését. Észak-Koreában, ahol a japán uralom ideje alatt egyetlen fó'lskoh sem volt, ma 15 egyetem működik több mint 10.000 hallgatóval. A középis. kólák száma meghúszszorozódott, a középiskolai tanulók száma pedig az eddiginek htiszonháromszorosára emelkedett. Az analfabétizmus leküzdése alapjában Véve befejeződött. Az ország kulturális színvonalának emelését szolgálják a falvakban széles körben kiépített olvasótermek, klubok is. A falusi kultúrotthonok száma a népi uralom alatt 48-szorosára nőtt. Amikor Li Szin-Man bábkormá. nya amerikai parancsra rárontott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, ezeket az eredményeket akarta megsemmisíteni. Abba a járomba akarta kényszeríteni a felsza. bad

nit népet, amely alatt Dél-Korea még fel nem szabadított dolgozói élnek. Azonban, mint Sztálin elv. társ mondotta annakidején, az a nép, amelyik egyszer már megízlelte a szabadságot, kész azt bármily áron, bárkivel szemben is megvédeni. Észak-Korea népe is meg fogja védeni demokratikus vívmányait, eddig elért eredméhyeit. fölött: öreg ember. Már pedig én is szeretnék öreg ember lenni egyszer s én se szeretném akkor, ha azt üzennék ki, hogy „jöjjön máskor!" — Tessék. Engedjék be. Öt percig bemutatkozunk s mondunk egymásnak mindenféle szépeket. A hatodik percben már olvassa az első felvonást. Nagyszerűen kezdődik. Egy romantikus hajlamú bagymakereskedö a végrendeletét diktálja a közjegyzőnek. Végakaratának az az első pontja, hogy őt, ha meghal, tegyék ágyúcsőbe és úgy löjjék ki a végtelenségbe. — Ugyebár, az expozíció érdekes? — Hogyne — mondom —, bár még érdekesebb volna, ha élve tennék a hőst az ágyúcsőbe. Megérdemelné a gazember, aki hagymakereskedö létére ilyen romantikus. — Tessék csak kivárni, kérem — mosolyog hamiskásan az író. — A második felvonás meg fogja önt lepni. — Hány felvonás lesz? — Ez csak öt. De ez tulajdonképpen egy trilógiának az első része. Shakespeare is próbált ilyent csinálni. — Szabadna arra kérnem, hogy talán csak vázlatosan méltóztassék elmondani a mesét. — Kérem mondja egy kicsit sértődötten. De aztán belejön az elbeszélésbe, megmámorosodik a saját szavától és most már se hall, se lát. Nem veszi észre, mikor én elrakom magam elöl még a fakést is, hogy kísértésbe ne vigyen, aztán a tenyerembe hajtom a fejem és csöndes megadással hallgatok, hallgatok, míg föl nem riadok egy nagy csattanásra. — Ezzel a dördüléssel fejeződik be a darab — kapja föl az öklét az asztalról, amihez jó erősen odaütötte csattanónak. — De nem tetszik gondolni. hogv ez egy kicsit homályos? Nagyon - őszintén feleltem neki. hogy igaza van. itt mintha nem volna egészen világos a dolog. (Nekem nem is volt az, mert én az egész drámát végig bóbiskoltam.) — Hát hogy lehetne ezen segíteni, könyörgöm? Éppen azért fordultam önhöz bizalommal. Talán jobb volna, ha Genovéva nem itt idézné fel a bosszú szellemét, hanem már a harmadik felvonásban? Ha gondolni tetszik, átdolgozom. — Hát így hirtelen nem tudok hozzászólni, — mondom elkomorodva, amit ő a tragédia hatásának hisz, pedig engem csak az rendít meg, hogy ebből még egy látogatás lesz, most már szerzett jog alapján. — H

a szakíthatna rá egy kis időt, talán tessék rajta gondolkozni és egy pár sorban tudatni velem, mikor nem leszek alkalmatlan. Inkább itt hagyom a névjegyem. Ja, hiszen itt is van, csak ráírom a lakásomat, így ni. Én pedig ráírom, hogy homály s aláhúzom kétszer is. Hadd lássa ez az őslény, mennyire szívemen viselem az ügyét. Melegen megrázzuk egymás kezét és biztosítjuk róla egymást, hogy nagyon örültünk s még alig van kint az ajtón, mikor már megint itt van a Cerberus és jelenti, hogy valakinek már megint nem harapta le a tetejét. — Küldje a pokolba, János! Megálljon csak! Kiféle az az úr? — Nem úr az, csak olyan nevendék. Szóval valami szegény, nagyhajú deákgyerek. Hát persze, hogy azt nem lehet elkergetni. — No hamar, jöjjön! Félénk kopogás. Félretaposott cipő, kitérdesedett nadrág, fekete bozont, ragyogó szem. A kezeivel nem tud mit csinálni. Mintha csak magamat látnám huszonöt esztendővel ezelőtt. De hát engem se szabadított e nyakára senki, ennélfogva erőt veszek magamon és izoláló hangon kérdem, nyújtva a kezemet: — Oda? Elégia? Ballada? — I-igen. Ballada. — Hát csak gyorsan, fiam, mert nem érek rá. — így.. • így nem adhatom oda.