Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-09 / 155. szám, vasárnap

1950 július 6 — — UJ szo KOREA — a nagy tanulság Az ázsiai kontinensnek a Sárga­tengerbe nyúló félszigetén, Koreában második hete dörögnek az ágyuk, s a világuralomra törő imperializmus által kirobbantott e távolkeleti há­ború előzményei, fejleményei döntő fontosságú tanulsággal szolgálnak mindenki számára, aki tisztán akai látni a mai nemzetközi helyzet alap­vető kérdéseiben. A koreai háború közvetlen előz­Szocialista hazánkért! Bányásztanoucainfi a hősi Komszomil nyomdokain ményei közismertek: a délkoreai • bábkormány amerikai sugalmazásra. | hosszú előkészületek után és átgon- | dolt tervek szerint támadást indított az északkoreai demokratikus köztár­saság ellen. Az erre vonatkozó bizo­nyítékok az egész világsajtóban — az imperialista országok sajtójában is — napvilágot láttak és a tények erejével önmagukért beszélnek. A délkoreai bábhatóságok hetvenkedő nyilatkozatai közvetlenül a támadás előtt, amerikai katonai és politikai vezetők távolkeleti megbeszéléseiről kiszivárgott hrrek, Dulles „főtanács­adó" szemléje a 38. szélességi kör határvidékén és kijelentése, hogy „az USA kész minden támogatást meg'­adni a kommunizmus ellen harcoló Dél-Koreának" — olyan tények, ame­lyek valóban nem szorulnak kom­mentárra, ahogy Gromiko szovjet helyettes külügyminiszter mondta a koreai eseményekkel kapcsolatban tett nyilatkozatában. Természetesen távolabbi elözmé­neyi is vannak a koreai kérdésnek s ezek röviden abban foglalhatók ösz­sze, hogy az ázsiai népi mozgalmak méretei és sikerei komolyan nyug­talanították az utóbbi időben az im perialista tábort és különösképpen gondot okoztak a világuralomra törő amerikai tábornokok és tőkések klikkjének. Ezért ösztönözték táma­dásra délkoreai bábjaikat, abban a reményben, hogy hamarosan gyar­mati uralmuk alá hajthatják egész Koreát s ezért nyúltak a leplezetlen agresszió eszközéhez, amikor az északkoreai néphadsereg keresztül­húzta számításaikat és a hadmüveie­teket gyors ellentámadással ellensé ges területre vitte át. Ez elsősorban azért sikerülhetett, mert az északi felszabadítók támogatásra, együtt­működésre találtak a gyűlöletes ame­rikai uralommal torkig eltelt dél­koreai lakosságban. A koreai események azt mutatják meg legfőképpen, hogy eggyel gya­rapodott azoknak a népeknek szá­ma, amelyek kitörtek gyarmati el nyomatásukból és a szabadság, a függetlenség, a nemzeti egység kiví­vásának útjára léptek. Ez eddig csak a koreai nép ügye lenne, amely — mint minden igazságos ügy — a ma­ga oldalára állítja a becsületes em­berek millióinak rokonszenvét. De az egész világ ügye lett a koreai kérdés azáltal, hogy az amerikai imperialis ták fegyveresen beavatkoztak a ko­reai viszályba, sőt Truman elnök a koreai intervencióra kiadott paran­csával egyidejűleg bejelentette, hogy az USA nyíltan kiterjeszti agressziós politikját Vietnamra, a Fülöp-szi­getekre és a Kínához tartozó For­mozára is. Az imperializmus ezzel levette ál­arcát, tettekkel hazudtolta meg a „békéről" tett képmutató kijelenté­seit. elárulta, hogy — Gromiko sza­vai szerint — nemcsak hogy nem tö­rekszik a béke megszilárdítására, ha­nem ellenkezőleg legfőbb ellensége a békének. Az imperializmus azonban csak tetteiben árulta el magát s lep­lezte le igazi céljait; szavakban és politikai mesterkedésekben továbbra is a képmutatás eszközeivel él. Ezek a szavak és mesterkedések azonban túlságosan átlátszók ahhoz, semhogy megtéveszthetnék a világ józan ítélő­képességű és tisztességes közvélemé­nyét. Mert ugyan ki adna hitelt an­nak a szemfényvesztő önigazolási tö­rekvésnek, amellyel az USA kor­mánya a Biztonsági Tanács „dönté­sére" hivatkozva, szeretné „legali­zálni" agresszív lépését? A Bizton­sági Tanács „határozatai" érvényte­lenek. mert — éppen az amerikai kormány ellenséges magatartása kö­vetkeztében — nem foglalhat helyet tagjai sorában Kína törvényes kép­viselője, s emiatt lehetetlen volt a Szovjetúnió számára, hogy résztve­gyen a Biztonsági Tanács ülésén Gromiko joggal mutatott rá. hogy a Biztonsági Tanács „határozata" el­lenséges cselekedet a békével szem­ben és szöges ellentétben áll az Egye­sült Nemzetek Szervezetének alap­okmányával, amely kifejezetten meg­tiltja a beavatkozást bármilyen ál­lam belügyeibe, amikor egy állam két csoportjának belső konfliktusáról van szó. A Biztonsági Tanács tehát, amelynek működéséhez oly nagy re­ményeket fűzött a békeszerető világ a fasizmus leverése után. most nyíl­tan elárulta a béke ügyét és tagjai­nak többségében az amerikai világ­uralmi politika készséges eszközének A b/ntislavai főpályaudvar első per­rónja izgatott várakozás színhelye. Zászló- és virágdíszbe öltözött, mintha (valami hatalmas, nagytekintélyű sze­mélyiségre várna. A régi világban ilyen fogadtatás csak a nyegle arisztokra­táknak vagy potrohos bábminiszterek­nek jutott ki. Ma az arcokon felszabadult, őszinte öröm virágzik és az ajkakon szívből jövő dal fakad: bányásztanoncok ér­keznek Szlovákia minden részéből, újonnan toborzottak és már egyenru­hába öltöztettek Mielőtt folytatnák útjukat Lányba, ahol köztársasági el­nökünk meghívására nyári kastélyában vendégei lesznek, megállnak és meg­szánnak itt Bratislavában. Ügy illik, hogy hazánk büszkeségeit és remény­ségeit fővárosunk ünnepélyesen bú­gint vissza, nem találva jobb és őszintébb kifejezést örömének, büszke elégedettségenek. Ahány csoport, any­nyiféle dalt énekel, valóságos bábeü hangzavar ez, amelynek azonban még­is egy a jelentése, hazánk jólétéért, a termelési sikerekért folyó harc indulója ez, amely mindenki szívéhez megtalál­ja az utat. Az időközben közlekedő vonatok ab­lakából az utasok meglepődött, boldog mosollyal bámulják a CsISz ifjúság lelkes csoportját. Az induló vonatokból sok-sok kéz integet vagy tapssal fe­jezi ki tetszesét. Mindenkit magával sodor az új, gottwaldi ifjúság lelkes, vidám életereje. Az első, aránylag csendes pillanat­ban sikerül elcsípni az egyik bányász­egyenruhás fiút. Megtudom, hogy kevés annak kifejezésére, milyen hála és megbecsülés él bennünk nehézipa­runk jövendő ifjú tanoncai iránt. Vala­mi különös fényt látni minden várako­zó szemében. Meghatottan állnak a bányák és kohók központi igazgatósá­gának képviselői is, akik a nemzeti színű és a sarló-kalapácsos vérszín zász'ó mellett a zöld-fekete bányász­lobogót is lengetik. Azt akarják, az ifjú új bányászok érezzék — testvé­rek közé jöttek Fiatal, munkaruhás fiúk csoportosul­nak helyenként. — A ČSD (Csehszlovák Államvas­utak) tanoncai vagyunk — magyaráz­za az egyik. — Eljöttünk kezet szorí­tani btfnyásztestvéreinkkel, akik ér­tünk is, a mi munkánk zavartalan me­Bányászanyák — a gottwaldi nemzedék szülői. csúztassa, hogy kifejezésre juttassa nagyrabecsülését, amiért az új bá­nyásztanoncok felfogva a bányamunká­sok utánpótlásának óriási jelentőségét termelésünkben, seregesen álltak a to­borzó zászló alá. Az eredeti toborzási kötelezettség vállalást még sokszoro­san túl is teljesítették. A vasúti perrónon várakozó soka­ságból először a kék CsISz-inges lá­nyok és a népi hadsereg csoportja vonja magái a a figyelmet. Vezénysza. vak hangzanak, a katonazenekar mű­ködni kezd, de ugyanakkor a CsISz­tagok is. vidám dalolásba fognak. Most látni csak, hogy a CsISz-ingesek gyű­rűjében ragyogó egyenruhás, tányér­sapkás ifjú bányásztanoncok állnak és most már összefogódzva, kart-karba fűzve éneklik a szép mozgalmi és nép­dalokat. Egyszerre csak körök alakul­nak egymás körül és a lehullott esőtől felfrissült ifjúság fürge „kolo"-táncba kezd. Egy bányász, egy kékinges lány, testvéri bizalommal fűzi össze karjait, pereg körbe-körbe, majd me­Gbelyből való, a csehszlovák nafta­iizemek bányásztanonca. Milán Jablo­nyik, szeptember óta tanonc, tehát már lassan másodéves. •— Résztvettem én is a toborzási ak­cióban, — szó! — és büszke vagyok, mert egy kicsit az én érdemem, hogy még a négyszeies toborzási eredményt is túlhaladtuk. Bányász azért leltem, mert tudqm, hogy ott van a legna­gyobb szükség ránk, fiatal dolgozókra. Lányba boldogan megyek, hogy ke­zet szoríthassak hazánk első munká­sával. Elragadják tőlem a beszédbe mind­jobban belemelegedő Milánt. Sorakoz. nia kell, mert már rövidesen itt a vo­natérkezés ideje. A CsISz-lányok ha­talmas kosarakból virágot osztogatnak a bányászfiúk, a hadsereg tagjai, sőt a civilek közt is, hogy a szeretetteljes mosolyokon kívül csokor virágokat is nyújthassunk az érkező becses vendé­geknek. Ott állunk hát, kezünkben a virá­gokkal és úgy érezzük, hogy mindez netéért is vállalják a legnehezebb fog­lalkozások egyikét. Bányász vagyok — ki több nálam? Végre jelzik a vonatot. Mindenki elfoglalja a helyét, erősebben szorítja kezében a virágot, türelmetlenül lesi a vonat érkezését. Már sípol is diadal­masan a mozdonyvezető, hogy dicső­séges kiáltásként küldje a világ min­den rész£ felé az üzenetet: Mi ifjú bányászok elindultunk, hogy győz­zünk! Egyetlen hurrá a pályaudvar, amint feltűnik az első vonat. Ablakaiból az ifjú tanoncok vidáman integetnek. Az első kocsik ablakainál komoly, megha­tott arcú asszonyok állnak, ök is Gott­wald elvtárs vendégei lesznek. Bá­nyász-anyák ezek, hős asszonyok, akik­nek legalább három fia dolgozik bá­nyában. Igy támogatják az öntudatos proletáranyák az ötéves tervet. Ezek a bányászasszonyok tudják, milyen vot apáik, testvéreik, férjeik sorsa t letűnt kapitalista világban. Tudják, hogy a nyomorúságos ke­reset és a munkanélküliség veszélye me'lett a legkezdetlegesebb technikai berendezés állt csak rendelkezésükre és állandó veszélynek voltak kitéve. Nagy on jól látják a különbséget a ré­gi es a mai rendszer gondoskodása közt. Ma büszkén küldik fiaikat a szén- és vasércbányákba, mert a testi megérőltetést már nagyrészt kiküszö­böli a mind fejlettebb technikai felsze­relés, azonkívül porlasztó, légtisztító gépekkel óvják a munkások egészsé­gét. Anyagilag pedig a bányászok so­ha nem álmodott színvonalat értek el. A bányász-anyákat mindjárt elkísé­rik a Carlton szállodába, hogy ott fel­frissülve készüljenek a Redoui dísz­termében tartandó ünnepélyes búcsúz­tatásra. Leszállnak a vonatról a jövendő bá­nyászok. Fegyelmezetten, zárt sorok­ban vonulnak végig a perrónon. Az üdvrivalgásra boldog mosollyal, a ke­zükbe nyomott virágcsokrokra szívé, lyes kézszorítással válaszolnak. Egyen, ruhájukra vagy kabátjuk hajtókájára erősítve felírás jelzi, hová valók. Kas­sa, Nagymihály, Rozsnyó, Selmec és a többi szlovákiai bányavidékek fiai me­netelnek előttünk. Köztük a nagymihá­lyi leánycsoporl, amely úttörőként áll a bányásztanőncok toborzó zászlaja alá. A Zsivena Csehszlovák Asszony­szövetség tagjai finom meleg kakaó­val, friss kiflikkel, vendégelik az uta. zástól és a hőségtől megviselt bá­nyászifjúságot. Beszélgetni kezdek egy nyilttfkinte­lű, egyenruhás kis bányásztanőnccal." — Jindra Jaroszlav a nevem, Ma­lacky mellől Lozornóból származom, — mondja készségesen. — Márciusban Helyzetjelentés az aratási csatából Közös munkával, gépi segítséggel: A békéért! Kuiákoknak ad gépet a sárói gépállomás a szövetkezetek rovására Veľké Janikovicén (nyitrai járás) június 29-én megkezdték az ara­tést. A gyönyörű termés már 80 százalékban le van aratva. Tizenöt dol­gozó csoport dolgozik egy önkötözővel és három marokszedő géppel. Nagyon dicsérik az önkötöző munkáját, amely naponta 10 hektár gabonát lekaszál. Pavlovira elvtárs azt állítja, hogy ez még aránylag kevés, mert ha nem kellene parcelláról parcellára járniok, akkor még nagyobb telje­sítményt érhetnének el. A munka nagyszerű megszervezésével elérték, hogy 400 hektárból már 320 le van aratva és e liónap 8-ig az egész ara­tás befejezést nyer. Ősszel az egész községben beveftetlk a közös vetést, hogy a jövő aratáskor a gépek munkája akadály nélkül folyhasson. Hasonlóképpen folyik az aratás Nagytörén is. A nagytőrei dolgozó parasztok a sárovcei állami gépállo­máson megrendeltek 6 önkötözögépet. Az ÁGÁ ellenben csak hármat adott és ezekből is egyet visszarendelt. Ezenkívül az ÁGÁ még más hibát is követett el. Tergenye községben Schnierer és Weber kuiákoknak jut­tatott gépet, míg a tőrei EFSz a megrendelt gépeket nem kapta meg. Még a járási pártszervezet sem sie­tett a szövetkezeti tagok segítségére. Igy történt, hogy a kulákok az ara­tást már majdnem befejezték, míg a szövetkezeti tagok a gépek hiánya miatt még alig hogy megkzedték. Sajnos, a köbölkúti állami gépállo­más sem teljesíti kötelességét lekiis­meretesen. A gépeket nemcsak hogy nem küldte időben, de Furinda, az EFSz elnökének reklamációjára egy­szerűen nevetéssel felelt. Vessünk csak rövid betekintést azokba a községekbe, ahol a közös aratás példásan folyik. Igy például Tőrén egy kombájn dolgozik. Ez na­ponta learat és kicsépel hét hektár gabonát. A földművesek jó kollektív munkával szép termést értek el: hek­táronként 28.19 mázsa búzát. A kom­bájntól a gabonát egyenesen a zselizi földműves szövetkezet raktárába szállítják. Eddig 239 mázsa búzát ad­tak be az előírt mennyiségen f J.ül. Az aratást e hó 8-ig befejezik. Ezt a szép eredményt annak köszönhetik, hogy résztvesznek az országos arató­versenj'ben. Hisszük, hogy ebben a versenyben a legjobb helyek egyikét bizonyult. Az USA önigazolási kísér­letét különben meghazudtolja az a tény is, hogy a Biztonsági Tanács „határozata" előtt az USA már meg­kezdte Észak-Korea elleni agresszió­ját. De a titkos diplomácia kora elmúlt és többé nem jilhet össze büntetlenül néhány hatalomravágyó megszállott és néhány szolgalelkü politikus, hogy döntsön az emberiség sorsáról. Nem véletlen, hogy éppen a fiatal szocia­lista Szovjetúnió számolta fel a né­pek nélkül és a népek ellenére poli­tizáló titkos diplomáciát, s a népek elé visz minden olyan kérdést, amely a népek sorsát, jövőjét érinti. Az em­beriség a Szovjetúnió nyilt és követ­kezetes békepolitikájából tanulta meg, hogy joga van hozzászólni a sorsát eldöntő nagy kérdésekhez^ amilyenek a háború és béke kérdése. A népek nem akarnak háborút — et­től az eltökélt szándéktól visszhang­zik a világ minden tája, amióta a stockholmi világbékekongresszuson megfogalmazták és a dolgozók száz­milliós tömegei aláírásukkal erősítet­ték meg a tartós béke megvédéséről szóló határozatot. fogják elfoglalni. Dolny Duron (ve­rebélyi járás) az eredmények szintén kielégítőek. Június 29-e óta 466 hek­tárból mostanáig 419 hektárt arattak le. Ehhez a munkához a nagymányai állami gépállomás két önkötözögépet és marokszedögépet bocsátott a ren­delkezésükre. A földművesek meg vannak elégedve az önkötözök mun­kájával (naponta 7—8 hektáre vág­nak le), habár megjegyzik, hogy az eredmény itt is még jobb lenne, ha a gépeknek nem kellene parcelláról parcellába átmenniök. Ezért elhatá­rozták, ty)gy ősszel közösen vetnek Nő, a mostani viszonyok ellenére is az aratást 8-áig bevégzik. Említésre méltó, hogy a termés aránylag elég gyönge, különösen a nagybirtokosok­tól átvett földeken. Léván 260 földműves közül csak 200-an kapcsolódtak be » közös aratá­si munkába, ezenkívül 800 szövetke­zeti tag. Eiek együtt 1300 hektár ve­tésből mostanáig 788 hektárt arattak le. A munkaerők öt munkacsoportba vannak felosztva. Hét önkötözőgép áll rendelkezésükre. Ezekkel a telje­cítményekkel nagyon meg Vannak elé­gedve, habár a földek itt is -széttagoltak, messze fekszenek egymástó'. A lévai dolgozó parasztok szintén résztvesz­nek az országos aratási versenyben, ezért iparkodnak még e hónap 8-ig az aratást befejezni és a cséplést megkez­deni. Üj Tekov községben (lévai járás) az aratás már három napja tart. 43 földműves dolgozik két csoportban egy önkötözőgéppel és egy maroksze­dőgéppel. Idáig 45 hektárt arattak le és a fennmaradt 32 hektárt e hó 10-ig szintén befejezik. A kulákok itt is fel­forgató munkát végeznek. De a kis­és középföldművesek nem hagyják magukat. Napról napra új és új tagok társulnak a közös aratási munkára. Jaroslav Jindro bánésztanonc, útra készen Gottwald elvtárshoz. jelentkeztem bányászlanoncnak a sze­pességi vasércbányába. Szüleim öröm­mel engedtek erre a mesterségre, mert azt tartják, a termelés gyökerét kell erősíteni, hogy antiál dúsabb legyen a termés: a dolgozo nép jóléte és békés élete a szocialista hazában. — Nagyon boldog vagyok, — foly­tatja a barnára sült arcú, életerőtől duzzadó Jindra Jarko, — hogy most Lányba utazhatok köztársasági elnö­künkhöz, Nagy tisztesség ez nekünk, egyszerű fiúknak, hiszen nem tettünk mást, mint kötelességünket teljesítet­tük. Az csak természetes, hogy Gott­wald elvtárs ifjúsága ott áll a terme­lés szolgálatába, ahol leginkább szük­ség van rá. így beszél az újonnan toborzott' bá­nyásztanoncok .egyike és ez a meg­győződés hozta a többi fiatalt is a bá­nyászok táborába. Szomük előtt bizo­nyára a hősi Komszomol, a dicső ifjú gárda alakjai lebegnek és bátor elhatá­rozással állnak követőik sorába. Min­den új bányásztanont dísze és büsz­kesége. a Csehszlovák Ifjúsági Szö­vetségnek. A ma fiatalja tudja, miért dolgozik. Ismeri a.célt: előre bátrab­ban és gyorsabban a szocializmus felé. Ezért vitte öntudatosan a felírást vé­gig Bratislava utcáin és ezért viszi büszkén végig az országon, egészen Lány-ig, Gottwald elvtárs és Gottwald Márta aászony színe elé: „Bányász vagyok — ki több nálam?" Pócz Olga,

Next

/
Thumbnails
Contents