Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-08 / 154. szám, szombat

U J SZÖ • Lesz-e szövetkezet és őszre egységes vetési terv Bysán? Basás? is kGresstülhaEad raeld az új kékkői járási vasútvonal 1950 július 8 Az északkoreai néphadsereg felszabadította Incson fontos kikötővárost Míg Panyidaróc.m, Kalondán, Nagy­zellőn, Zomboi on s még több közeli faluban a közösen aratók vidám dalá­tól zengnek a mezők, melyet a trak­torok győze'mes, ütemes dübörgése fest alá, addig a búsai határban csak sóhajtoznak a parasztok ebben a nagy hőségben. Karjukkal gyakran törölge­tik izzadt arcukat. Kézzel kaszálják a megért vetést. Az egész környék csendes, csak a kaszák suhintásai s az imitt-amott felhangzó pengések hallat­szanak, amikor egyik-másik gazda el­kezdi élesíteni ezt a régi gabonaszála­kat hullajtó eszközt. — Hé, asszony! — kiált fel jnunka­közben az egyik arató, — hozzál vi­zet! — Mindjárt, csak megkötöm a ké­vét, — feleli vissza a naptól sötétbőrű. re égetett feleség. Lassan megy a munka. így bizony ez fárasztó és erősen izzasztó. — Milyen időket is élünk, — mor­dul fel az egyik kulák, — már arató munkást sem lehet kapni! Bizqny ilyen időket élünk? Kulák már rég dolgozott a mezőn. S most kénytelen maga megfogni a kaszát, mert az aranylón hullámzó vetés ma­gától nem kötődik kévékbe. — Volt aratóim inkább a gyárakba mennek s most meg ezen az új vas­útépítésen dolgoznak. A falunkból már harmincan vannak ott. Azt mondják, hogy ott többet keresnek. Pedig az­előtt ... — morgolódik magában to­vábbra is a zsíros paraszt... De hiába minden, ami volt, az már nincs ma. — Ha van földed, műveld egyedül, — mondják nekik a jóakarók, majd a kisparasztokhoz fordulnak, — ti pedig segítsetek magatokon, alakítsatok szö­vetkezetet ... De Busán hallani sem akarnak er­ről A kisparasztok is a kulákokra hall. gatnak. Mi ennek az oka? Miért ez a félelem? Miért nem tudják belátni, mint a többi száz és száz község pa­rasztjai, hogy az EFSz segítségével boldogulhat csak a falu és a mezőgaz­daság gépesítése révén könnyíthetnek munkájukon. Itt valami hibának kell lenni. A ta­vasszal eljött ide előadást tartani Jek­kel Sándor elvtárs, a zsélyi szövetke­zet elnöke, nem várta Busán őt senki, ki sem dobolták jövetelét. A busái parasztok túlnyomórészt magyarajkúak, a szlovák nyelvet .még nehezen értik. Csak néhányszor tartot­tak itt előadást a szövetkezet jelentő­ségéről, de azt is csak szlovák nyel­ven, amit futtában fordítottak le ma­gyarra. Jekkelen kívül eddig egyetlen egy magyar előadót sem küldtek ki a faluba. így bizony nehezen lehet meg­győzni a földműveseket s egyáltalán nem is tudják őket a helyes útra rá­vezetni. A búsaíak a régi szerint dolgoz­nak, látástól vakulásig. A falu s az egész határ oly kihaltnak látszik. Itt nem dübörgl a traktor az új élet szép dalát. A parasztok munkája örömtelen. S az idei aratás húzódik, szörnyen húzódik, sokkal tovább tart, mint az előző években. Busa alatt is keresztül fog haladni ez a Kékkő járási új vasút, mely a potori szénbányát köti majd össze a főhálózattal. A falu végén már cölö­pök jelzik a vasútvonal helyét és az egyik szakaszon már földsimításokat is végeztek. — Nagyon örülünk, hogy végre vasutat kapunk, — mondja Kovács László kisparaszt, — nálunk ez nagy újdonság, azelőtt még autóbuszok is alig jártak erre, csak szekerekkel köz­lekedtünk. Ma viszont már síirűn jár­nak autóbuszok és jövőre vonatjárat is lesz! Ez nagy haladás. Mindezt a népi demokráciának köszönhetjük. A vasútépítőmunkások alig kezdtek el do'gozni, akkordban vannak, — teszi hozzá — és mái "300 koronát is meg­keresnek naponként.. — S az aratással hogyan állnak? — Ügy mint tavaly, — ismeri be szégyenlősen Érről már nehéz beszélnie, mert jól tudja, hogy községük az utolsók kö­zött szerepe'. — Tegnap Panyídarócon voltam, — folyta í ja ezután Kovács László, aki maga hét hektáron gazdálkodik, — ott hat önkötözőgép dolgozott egymás­után Milyen jól is ment nekik, könnyű most az ottani parasztoknak ... No, lám, mégis csak vannak itt a faluban még Kovács Lászlón kívül is számosan, akik figyelik a közeli EFSz­ek munkáját, látják a gépesített és közösen végzett munka értékes elő­nyeit. S mégis, miért ellenkeznek, mi­ért maradnak el a fejlődésben? A helyi pártszervezet és a kiküldött oktatók nem végeztek kellő meggyőző munkát. A földműveseket nem világo­sították fel arról, hogy ha szövetkeze­tet létesítenek, még nem veszi el sen. ki /a földjüket. De maguk a parasztok is hibásak, mert ezideig nem voltak egyáltalán kezdeményezők, nem tanul­tak a haladó községektől s nem akadt közöttük olyan öntudatos paraszt, aki kezébe vette volna a szövetkezet kér­désének ügyét. Gabonán kívül szőlő, zöldség és dohány termesitrsével is foglalkoznak. A legpéldásabb egységes vetési 'e-vet dolgozhatnák ki és rövid idő alatt az egyik legjobban működő szövetkezettel dicsekedhetnének, mert mindezekre meg van minden lehetősé­gük s nem kellene többé szégyen­szemre az utolsók között kullogniok. A búsai parasztok hallgatagok. Nem szívesen beszélnek. Nincs is miről. El­ért sikereikről nem számolhatnak be. Kavács László is hallgat. A földet né­zi, majd nagy nehezen megszólal, — Menjen Tomanhoz, ő majd töb. bet fog tudni magának mondani. Félóra múlva a közésgháza irodájá­ban jöttünk össze vagy hatan. Köz­tük vojtak Toman György, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke és Dániel elvtárs, a helyt pártszervezet einöke is. — Mi az oka efvtársak, hogy a szö­ség a parasztok bevallása alapján csak 680 hektárra szabj* ki a beszolgáltatás! kötelezettségeket — Sok helyrehozni valónk van és nehéz feladatok előtt állunk, — mond­ja Dániel evtárs, — bizony szívesen látnók magunk között az ipari mun­kásokat. Ne csak a jó borra jöjjenek ide, hanem segítsenek is nekünk a falu újjáépítésében. — De bennetek is nagy hiba van, — mondom íz elvtársaknak, — ha kezdeinérvezők lettetek volna s ha fel­vettétek volna a harcot a maradi gon­dolkodás és a kulákság ellen és ha a meggyőzés politikáját vállaltátok vol­na, akko már elért eredményekről di­csekedhetnétek. — Ezt a hibánkat beismerjük, nem voltunk eléggé kezdeményezők. — Majd komoly meggondolás után így folytatja beszédét Toman elvtárs. — De most kötelezzük magunkat, hogy ezentúl sikeresebben fogjuk meg­győzni a parasztokat s ha szükségessé válik, még házról.házra is meglátogat­juk őket, hogy rövid idő alatt szövet­kezetet alakíthassunk és őszre már egységes vetési terv szerint dolgoz­hassunk. Ez komoly ígéret s reméljük vala­melyik ipari üzem segítségével eze­ket a feladatokat teljesíteni is fogják. Busán is, mint a többi száz és száz községben diadalmasan fogják dübö­rögni & traktorok az új é'et győzelmi dalát s a falu ifjú parasztjai, mint a nagyzel'.ői ifjak öntudatosan kezdik el vetkezet még ne*i alakult meg a falu- a közös gazdasági munkáiatok meg­- . .. i -1 É" \ . f A 1 _ 1 _ ' _ _ 1 „ ... r,-f ATÍ TAT HAT O ŰIAC7rSr a? onfí4c7 fnlnvnl tokban? — vetőíik fel az első és a leg­fontosabb kérdés. Felsorolják a már említett okokat, majd a párttagokat hibáztatják. Tag­gyűlésre is kevesen járnak, ismeri be kritikát alkalmazva Toman elvtárs s a helyi tagság egyötödén kívül alig fog­lalkoznak a fontos ügyek elintézésével. — Pártunk IX kongresszusa is ar­ra tanított bennünket, hogy fokozot­tabb meggyőző munkát kell végez­nünk, — mondja Toman elvtárs. — így nem maradhatunk tovább, ahogy vagyunk, ezt belátjuk. Már egy év óta annyi előnyt veszítettünk e miatt, hogy nehéz lesz azt behoznunk ... — Gépszövetkezetünk, az volt, — veszi át a sxót Dániel elvtárs — s amikor az megszűnt s át kellett volna adnunk a gépeket az EFSz-ünknek, nem tehettük meg, nem volt szövet­kezetünk s így a gépeket a közeli kovácsi község szövetkezetének adtuk át. — Minő nagy értéket engedtünk ki a kezünkből! — bólogat erre Kalmár Pál kisparaszt, — milyen nagy segít : séget nyújthatnának most ezek ne­künk! ... — Jó volna, — szólal meg újból To­man elvtárs, — ha a falubeliek cso­portokban meglátogatnák valamelyik közeli inintaszüvetkézetet, legalább lát. nák ott, miként dolgoznak, ez volna a meggyőzésnek egyik legjobb mód­szere. — Nézik ők azt titokban eleget, — veti közbe egy fiatal dolgozó paraszt — és mindig érdeklődnek, hogyan dolgoznak a gépek s mondogatják gyakran, hogy kézierővel tízszer any­nyi ioő alatt sem tudnak annyi munkát, elvégez.. mint ők gépen. Higgyétek el, — szól mosf a jelenlévőkhöz for­dulva, — hogy egységes vetési terv­vel és traktorokkal mi is könnyen dol­gozhatnánk! — De ehhez szövetkezet kell! — mondja a sarokban ülő fekete bajuszos Kalmár Pál, — ezért kellene megláto­gatni egy mintaszövetkezetet, mert olyan embernek, aki ilyesmit még nem látott, annak saját szemével kell lát­nia a szövetkezet nyújtotta előnyö­ket... Az egész kékkői járás, mint már írtunk róla — elhagyott. Kevesen jár­nak ide. A szomszéd járások segítsé­gére volna szükség. Főleg az ipari üzemek dolgozói látogathatnák az itt lévő községeket, ahol eredményes, meggyőző munkát végezhetnének. A faivak felett vállaljanak védnöksége­ket, segítsenek a dolgozó parasztok­nak a szövetkezetek alakításában. Az apró parcellák egymás hegyén-hátái* tornyosulnak, hogy is tudnának itt géppel dolgozni? Búsán például a ku­lák Végh Sándoinak 116 parcellája van, Nagy Albert 15 hektára pedig 79 parcellára osztódik. És nagyok a fö'd­eltitkolások is. A járás 778 hektár szántóföldet mutat ki Búsán s a köz­szervezését s először az egész faluval kivonulva a hatáiba nagy vígasságot is csapnak — mondjuk őszre — _ az egységes vetési terv szerinti közös szántások kejdete előtt. Petroci Bálint. Mint az APP jelenti, az amerikai nemzetvédelm' minisztérium beis­merte, hogy északkoreai csapatok elfoglalták Incsont (Csömulpó-t). Incson fontos kikötőváros Szuvontói 37 kilométerre nyugatra. Ugyan­csak az APP jelentése szerint Mac Arthur főhadiszállása közölte hogy az északkoreai csapatok Vonjuból Csungju felé törnek előre A pekingi rádió ismerteti a Ko­reai Központi Távirati Iroda beszá­molóját arról, hogy a koreai parti­zánok a parasztok támogatásával tevékenységet fejtenek ki Tegu (Taikiu) város körzetében. Tegu város Észak-Kenszan-tartomány dé­li részének fontos közlekedési pont­ja. A Tegu körzetében fellángolt felkelés zavart keltett a délkoreai bábkormány csapatai között. A partizánok szüntelenül támad­ják a délkoreai csapatokat és a dél­koreai bábkormány rendőrségét Kenszan város körzetében Tegu­tól délkeletre, valanrnt Dél-Osella­tartományban. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság ezer és ezer fiataj hazafia azzal a kéréssel fordult a kormány­hoz, hogy küldjék őket a frontra. A Li-Szin-Man-klikk hitszegő támadá­sa után már a második napon több mint 30.000 fiatai kérte felvételét a köztársaság népi hadseregének so­raiba. Július l-ig 115.000 ifjú haza­fi jelentkezett önként a hadseregbe. Bratislavában megnyílt a magyar tanítók és tanárok első állampolitikai tanfolyama Ma délelőtt Bratislavában ünnepi külsőségek között vette kezdetét a magyar tanítók és tanárok 165 fő­nyi első csoportjának állampolitikai nevelő tanfolyama. A megnyitáson a Párt Központi Bizottságának kép­viseletében megjelent Fábry István elvtárs. Lörincz Gyula elvtárs, a CSEMADOK országos elnöke, s az iskolaügyi megbízotti hivatal ideo­lógiai képzési szakosztályának kép­viseletében Rosa elvtárs. Az idősebb és fiatalabb nemzedékek soraiból összegyűlt magyar pedagógusok me­leg szeretettel üdvözölték körükben Fábry elvtársat, aki bevezető be­szédében hangsúlyozta, hogy a Párt gondos figyelemmel kiséri a pedagó­gusok munkáját és sokat vár a fal­vaink 0n és városainkban dolgozó ta­nítóinktól és tanárainktól A béke­harcban nagy szerep jut pedagógu­sainknak, akiknek az a hivatásuk, hogy a szocializmusnak odaadó be­csületes és derék dolgozókat nevel­jenek. Hangsúlyozta azt, hogy Lenin elvtárs szellemében dolgozva ková­csoljuk a lehető legéíesebbre a tudás fegyverét, mert ez előrehaladásunk­nak és harcunknak legfontosabb kelléke. A megnyitáson még né­hányszavas buzdító beszédet mon­dottak Lörincz és Rosa elvtársak is, majd a magyar pedagógusok az Internac onále eléneklése után cso­portonként eloszolva megkezdték az állampolitikai nevelő tanfolyam első előadásainak hallgatását. római katolikus papok országos konferenciájának határozata Mint már lapunk előző számában közöltük, Csehszlovákia egyházai Lu­hačovlcen, majd Velehradon országos konferenciát tartottak, melyeken ki­jelölték azt az irányt, amelyen az egyházaknak haladniok kell, hogy tevékeny részt vegyenek a szocializ­mus átépítésében. A velehradi konferenciát a hivők búcsújárása előzte meg, melyen le­rótták kegyeletüket Cirill és Metód hittérítők iránt. A búcsújárás után nagyarányú béketüntetés követke­zett, melyen Csehszlovákia békesze­rető népe és papjai kifejezésre jut­tatták béke melletti állásfoglalásu­kat. A római katolikus papság a bé­ketüntetés után a következő hatá­rozatot hozta: Mi, 453 római katolikus pap, akik Velehradon egybegyűltünk, megért­vén az idők nagy jelentőségét és Is­ten és nép előtti felelősségünk tuda­tában a következő határozatot hoz­zuk: Egyszer és mindenkorra a római katolikus egyház hü fiai maradunk. Meg akarjuk őrizni és tovább akar­juk fejleszteni atyáink igaz hitét, melyet a szeht hittérítőktől örököl­tünk. Meg akarjuk őrizni a római ka­tolikus tanítást a jövendő generációk számára. Be akarjuk tölteni és meg akarjuk tartani szent egyházunk ezeréves hagyományát. A szent atyá­nak a hit és az erkölcs dolgában en­gedelmesek vagyunk és maradunk, akkor is, ha politikai dolgokban tel­jes szabadsággal élünk. Hűek maradunk az egyházhoz, hűek a néphez és a hazához. A nép­ből jöttünk, vele élünk és vele hala­dunk előre. Nincs olyan erő, amely bennünket ebben megakadályozna. Köszönjük Köztársaságunknak ve­lünk szemben tanúsított baráti meg­értését. Teljesen elfogadjuk az új egyházi törvényeket, amelyek olyan támaszt jelentenek a papság és az egyház számára, amilyenre eddig példa nem volt. Mindkét oldal jóaka­ratától függ, hogy ezel^ a törvényejt egyház további sikeres munkájá­nak alapját fogják jelenteni. Örülünk az új, erős és gazdag élet­nek, amely ma a mi országunkban fejlődik és eltávolítja az útból az er­kölcsileg megromlott kapitalizmust. Az eddigi államrendszerek közül egy sem nyújtott olyan lehetőséget Krisz­tus evangéliuma hirdetésére, mint a mi népi demokráciánk. Ezért teljes erőnkkel hozzájárulunk népünk épi­tőmunkájához. Sajnáljuk, hogy püspökeink és fő­papjaink nem fogadták el azt a ke­zet, melyet államunk az egyháznak nyújt. Szeretnénk, ha ők is megérte­nék a mai időket és beismernék, hogy az egyház érdeke elsősorban az eddigi viszályok megszüntetése. Visz­szautasítjuk azt az ítéletet, mellyel a katolikus papságot sújtják a népi de­mokratikus rendszerünk es a nép iránt érzett szeretete miatt. Az új háború veszedelme százmil­liók életét fenyegeti. A nyugati im­perialisták félnek a korlátlan nyere­ség elvesztésétől és ezért akarják az emberiséget az új háború katasztró­fájába sodorni. Üjabb és újabb fegy­vereket, újabb és újabb gazságokat terveznek az emberiség ellen. Koreá­ban ez már nyílt harccá fejlődött. Elítéljük a háborúra uszító impe­rialisták gonosz, keresztényellenes politikáját, amely újra a kizsákmá­nyolók uralmát szeretné bevezetni az egész világon és fáj nekünk, hogy ez az aljas szándék még a Vatikánban is visszhangra talál. Elítéljük a vatikáni rádió sértő és kihívó felhívásait A Vat ehelyett a béke, a kibékülés és a sze­retet igéjét kellene hirdetni és ter­jeszteni. A nyugati imperialisták po­litikájával, amely ellentétben van a ml keresztény ideálunkkal, nem ér­tünk egyet. Mint Krisztus tanításának és a bé­kének hirdetői jelentkezünk a Szov­jetúnió vezette világ béketáborába. A békéért nemcsak imádkozni fogunk, hanem Klement Gottwald köztársa­sági elnök vezetése alatt az egész néppel együtt becsülettel dolgozni is. Pontos időben élünk, amikor né­pünk országunkban új, jobb élétet épít, mikor tarthatatlanul halad a szocializmus felé. Ha szentegyházunk nem akarja, hogy a nép elveszítse az egyházba vetett hitét, menthetetlenül haladnia kell a korral. A mi legfelelösségtelje­sebb feladatunk megmutatni népünk­nek, hogy a szentegyház továbbra la mellette van és minden lehető esz­közzel támogatja országunkban az íj élet felépítését. Ezért hadd hallják felhívásunkat a közös munkára az összes hivők és a mi paptársaink, akiknek az egyház ügye épolyan drá­ga, mint a hazáé. Isten áldása legyen a mi munkán­kon! Velehrad, 1950 július 6-án. 1 iegfebb építkezésért folyó verseny A bratislavai harmadik építkezési igazgatóság alkalmazottai között a szocialista verseny tömegmozgalommá fejlődött. Az építkezések azon verse­nyeznek egymás között, hogy melyik lesz a legjobb és melyiknek lesz a legjobb élmunkáscsoportja — élmun­kása. Ezt a versenyt a Kalincsák utcai CSD építkezés hirdette. A többi építő­vállalatok alkalmazottai a legnagyobb megértéssel fogadták ezt a kihívást A dolgozók napról-napra emelik tel­jesítményüket, hogy az ő építkezésü­kön legyen a legjobb élmunkáscso­port Hasonló kihívást adott a téli stá. dion építkezési vállalata. Ezt a kihí­vási szintén a legnagyobb megértés­síi fogadták, amit a legjobban a mun­kakötelezettségek vállalása mutat. A versenykihívások a dolgozók soraiban meg'iK , ;tották a hiányzás elleni har­cot is. Ezt elsősorban abból látjuk, hogy például a téli stádion dolgozói­nak n;;gy része elhatározta, hogy ott­hon rrinden gazdasági munkát elvé­geznek az ünnepeken, hogy ezzel ne zavarják az építkezés folyamatát. Mostanáig a téli stádion építkezés a legjobb, amely a tervet 157 száza­lékra teljesíti. Itt a legszebb ered­ményt a kőművesek és az ácsok ér­ték el, kiknek élén Jurásek és Csár­szky elvtársak vannak. Jurásek cso­portja 140 százalékra teljesíti a tervet és Csárszkyé 129 százalékra. Mind a két elvtárs élmunkás. A Danubius la­kóház építkezése szintén sikeresen fo­lyik. -nak, a csehszlovákiai magyar tloEpzók kultúregyesületének bratislavai helyicsogortja W ^ P szombaton este 19 órai kezdettel a petržaikai SUD kávéház (volt ügeti kávéház) ö^zes helyiségeiben vidám műsorral egybekötött nyári mulatságot rendez. Vendégeket szívesen lát a rendezőség - Belépődíj tetszés szerint — Buffet — Zene — Tánc

Next

/
Thumbnails
Contents