Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-29 / 172. szám, szombat

U J SZ0 1950 július 29 Majakovszkij prágai előadása A kotlaszi kikötőben, ott. ahol találkozik a Vycsegda és az Északi Dvlna. orosz munkások sztrájkoltak. A hajót, mely lisztet vitt Archangalsxbe. félmeztelen türkmének rakták meg. Az eleven emberekből való futószalag töltötte meg a hajó gyomrát és a fedélzetről szórakozott tisztek mosolyogak és kereskedők asszonyai állottak nyári szőrmékben. Siettek az intervenciósok üdvözlésére, akik északról jöttek. Az orosz munkások sztrájkoltak. A város rőterén — a raktárak és vásári bódék között a földön ültek, kenyeret ettek és teát ittak Azután énekelni kezdtek, a lelkesült katonák, akiK likvidálták az imperialista háborút, harmonikáikon játszottak nekik. Egy üres teásládára azonban felugrik egy tengerész széles nadrágban. csíkozott trikóban és kerek, k ,-k sapkával rövidre nyírott fején. Felugrott rá, szétvetette lábait, összeszorította öklét, könnyedén hátrahajtotta fejét és szép, fehér fogsorán kitö't egy kiál ás: „Aiinden hatalmat a Szovjeteknek! Vesszen az áruló Kerenszkij! Vesszen az imperialista v liáhcrú!" A munkások és katonák » földön, a tér porában üllek, kenyeret ettek cs teát ittak rá. A félmeztelen türkmének csa'togtatták fekete topánjaikat a pa'JS es a hajófenék között Görnyedt hátaikon vonszolták a liszitel teli zsákokat és látni lehetett, bordáik alatt hogyan ver szívük, mely az erőlködéstől és futástól használódott el. „Jön, jön, viharban közeledik . . . Ki? A forradalom!" kiákotla a ládáról Vladimír Majakovszkij. Ez 1917 szeptembere és októbere között volt, amikor még nem tudták, hogy a történelemnek új szakasza kezdődik. Uiána még ezerszer láttam Majakovszkijt Gyűléseken, fürtös termek oszlopai alatt, kaszárnyákban és cári emlékművek lépcsőzetén, vasútállomásokon melyekről már hetek óta nem futottak ki vonalok. Rövid bőrkabátja volt és sokszor töltényszalagot viselt, mely a vállától a derekáig ért. Az ég és a föld telve volt az ő hitével és beszédességével. Százezersr.er ismételte az egy mondatot: „Minden hatalmat a Szovjeteknek!" és egyetlen nevet: „Lenin!" A lusta folyók felszínei e szavak nyomán örvényleni kezdtek. A vihar át söpört a sztyeppén. A bulvár őszi levelem a katonák kozák-táncol, a közeledő forradalom carmagnole-ját táncolták. Az. aki szétárasztotta az örömöt és a haragot, a vihart és a láncot, — Vladimír Majakovszkij volt. Nem 5, — hanem az egész orosz nép. 150 millió! De most ott állott a prágai teremben. A plakátokról az ő neve hívott és ez & hívás olyan volt, mint egy robbanás, melyre összefutnak az emberek Először tartottak e házban költőgyűlést. Az emberek nem székeken ültek, hanem izgatottan csoportokba verődtek és menetekben állottak egészen a pódiumig. A gyűlés résztvevői est előtt futottak itt össze gyárakból, irodákból, szerkesztőségekből és képzőművészeti műtermekből. Büszkén léptek a rendőrség kordona között a lépcsőkön és egymásra mosolyogtak. Eljött. Kemény, keskeny homlok, majdnem kopasz és a fejebúbján kissé púpos koponya díjbirkózó álkapcsa, szerelmes és szenvedéllyel teli száj, merész, okos tekintet finom kezek széles nadrágjának zsebeiben, kockás zakó, hosszú, józan nyakkendő, szétterpesztett lábak, egy szónok gesztusai, akinek légköre a népgyűlés. Rövid mondatokban beszél az írók szervezetéről a Szovjetúnióban és a tiszteletről, amely ott, nála. odahaza, körülveszi a költészetet. Elmondja, hogy könyvei egymillió nyolcszázezer példányban jelennek meg és hogv a szövetség Demjan Bjednüj elnöksége alatt nyolcszázezer költőt és írót egyesít és tömörít Egyszerűen és magátólértetődően szól a művé»z-t pártosságáról A költészet a nép politikai nevelésének eszköze. Es elkezdi szavalni verseiket. Aszéjevet. Szvetlovot. Kirszanovot. A hangja skandál, dörög és dalol. Min! egy harc; kürt, úgy száll a teremben: „Bugyonnij-serege, előre!" Festői gesztussal és az ő erőteljes „r" betűjének éneklő kádenciájával festi a mecseteket. Granada falait és a kunyhót, melyet elhagyott az ember, hogy kiharcolja a granadai földet a parnsz tok számára. Es bevégzi dalát a zász lókról, melyek úgy lángolnak, mint a pipacsok, mert épül egy „csodálatos, emberi Köztársaság ..." Flhallgat, bevárja a taps végét és azt mondja: „Most felolvasom néhány saját kjjlfeöiényemet." De nem olvassa fel ftet, Irta: František Kubka. hanem fejből adja elő. Skandál, dörög és énekel. Milyen gyönyörű is az Ő orosz nyelve! Puskin nyelve ez. De a forradalom korszakában, a forradalom nyelve. Először arról énekel, hogyan jött el hozzá a nap egy teára. S hogyan egyezett meg vele hogy ö fenn, az egekben fog világítani és ö. a költö, lent a földön. Es azután elbolyong a hallgatóival a föld körül. Vándorol velük Párizsban, Spanyolországban, Kubában, az Egyesült Államokban és Mexikóban. Minden verse előtt megmagyarázza az idegen szavakat, elmond valamit a történelemből és tőidrajzból. elmondja, hol fekszik a Versailles! kastély 4s kik voltak a Capetek. milyen nemzetek lakják Kubát, milyen Florida növényzetének bujasága. Ezek látképek utazásaiból. Látjátok a tájat, építészetet, a tenger hullámverését. Ez a thézis. Az antithézis azonban így hangzik: E napsütéses paradicsomokat, e földen grandiózus építkezéseit, drótnélküli leadóíkkal, gépeikkel és gyönyörű asszonyaikkal olyan emberek lakják, akik bilincseket vonszolnak lábaikon Ez a rabszolgák világa. Es a dialektikus végkövetkeztetés: Nem fogunk tudni őrülni a pálmák árnyainak és tengerek zúgásának, amíg ezek a bilincsek le nem hullottak. Es ez csak harccal történik, forradalommal és azoknak az erőknek győzelmével, amelyek megteremtették a költö hazáját — a Szovjetúniót. Es világkörüli útját egy gyönyörű költemenynyel fejezi be a szovjet útlevélről. Büszkén söpri a petróleum és autókirályok arcába: ,,Én a Szovjetúnió polgára vagyok!" És ez nagyobb érfék, mint az egész amerikai aranykincs. A Szovjetúnió polgára átlépte az imperialista háború drótsövényeit. „lélek és a szív barrikádjain" védte a forradalmat, melynek ..dobverője" volt, folyóiratokban és faliújságoki ól beszélt harcosaihoz. És amikor az Intervenciós vasgyűrűvel körülvéve, a győztes hadjárathoz gyűjtötte a torradalom az erőit, — ő a vörös tengerészeket a ..Balra át" indulóval lelkesítette. Energiával teli, csontos, izmos, húsból és vérből való ember íllott előttünk,- oly hős emberileg mégis oly egyszerű — fejét a napnak szegezve, mely az élet és meleg forrása a földünk számára — kezével a felhőkben, amelyek azért vannak itt. hogy esőt adjanak az erdőkre és mezőkre. Óriás Iván — magasan felettünk és mégis annyira egészen a miénk, annyira Jelenvaló, annyira egybeforrt a mi gondjainkkal és reményeinkkel, telve indulatainkkal, haragunkkal és szeretetünkkel az új ember és az új költő típusa. Olyan pillanat volt ez, mint az a bizonyos, midőn a fiatal Puskin Gyjerzsávin előtt verseket olvasott a carszkojeszeloi líceumban. A halhatatlanság volt itt velünk egy tető alatt. Befejezte az előadást Szélesen elmosolyodott és homlokáról letörölte a verí'éket Kezet zsebredugta, lejött az emelvényről és elvegyült a tömegbe. mely őt körülvette. Mindez annyira egyszerű, stilizálatlan és pátosznélküli volt. És elmúlt sok esztendő és még sok fog elmúlni de aki ott volt abban a teremben — nem felejti cl. „El a kezekkel Koreától!" A CSEMADOK heiyicsoportjaínak újabb erélyes tiltakozásai Sie-Hon, a Koreai Népi Demokratikui Köztársaság Legfelsőbb Néptanácsának elnöke köszönetet mond dr. John nemzetgyűlési elnöknek Ho-Hon, a Koreai népi demokratikus köztársaság legfelsőbb néptatanácsának elnöke köszönő táviratban válaszolt dr O. John üdvözlő táviratára. melyet nemzetgyűlési elnökünk Ho-Hon 65. születésnapja alkalmából küldött. Ho-Hon a táviratban <t következőket írja: „Tisztelt elnök úr, fogadja őszinte köszönetemet szívélyes jókívánságaiért, melyeket születésem 65. évfordulója alkalmából küldött. Népünk á'landóan érzi Csehszlovákia és más demokratikus népek testvéri segítségét, amelyet a mostani időben küzdő hazánknak és a béke ügyéért harcoló népünknek nyújtanak, annak a küzdő népnejt. amely az amerikai agresszió megszüntetésére törekszik Koreában. Meg vagyok arról győződve, hogy minden nehézség ellenére siker fogja koronázni küzdelmünket, mert minket az egész világ békeszerető népe támogat felszabadítónkkal és barátunkkal — a Szovjetunióval az élén. Kívánok az Önnek személyesen és az egész Csehszlovák népnek sok sikert demokratikus hazájuk kiépítésében és a világbékéért folytatott küzdelemben." HO-HON, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Néptanácsának elnöke. Mi, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete komáromi helyicsoportjának nevében a leghatározottabban tiltakozunk a Koreai Népköztársaságnak és a hős koreai népnek az amerikai imperialisták általi alattomos megtámadása ellen! A leghatározottabban elítéljük az Egyesült Nemzetek Szövetségének felhasználását az imperialisták bűnös és támadó túlkapásai érdekében és felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szövetségét, hogy lépjen fel az amerikai háborús támadók ellen. Az amerikai gyujtogatók, az imperialista tábor a káoszból való kivezető utat a háborúban keresik. Míg ezek az amerikai uszítók a háborúra készülnek, hogy újabb vértengerbe borítsák a világot, addig a népi demokráciákban a dolgozók hazájuk békés építésén fáradoznak és az összes dolgozók életszínvonalának emelésére törekednek. Az imperialisták háborús gyujtogatására ezt válaszoljuk: Még jobban fokozzuk teljesítményeinket a gyárakban, üzemekben és a földeken, még szorosabban felzárkózunk a Gottwald elvtárs által vezetett népi demokratikus kormányunk mellé és még jobban megerősítjük örökös barátságunkat és szövetségünket a hatalmas Szovjetúnióval, a többi népi demokratikus állammal és ezáltal még jobban megszilárdítjuk a világbéke hatalmas táborát. El a kezekkel Koreától! A CSEMADOK komáromi helyicsoportja. Mi, a CEMADOK királyfiakarcsai helyicsoportjának tagjai egyhangúlag elítéljük az imperialista Egyesült Államoknak erőszakos beavatkozását Korea belügyeibe. Ezt az erőszakos tettet annál is inkább elítéljük, mert ez a támadás nemcsak Korea, hanem az egész békeszerető emberiség ellen irányul. Éljenek Észak-Korea hős katonái és dolgozói! A CSEMADOK királyfiakarcsai helyicsoportja A CSEMADOK pozsonypüspöki hec lyicsoportjának tagjai tiltakozásukat fejezik ki az amerikai imperialisták koreai fegyveres beavatkozása ellen. Követelik az amerikai katonai csapatok azonnali visszavonását Korea területéről. Mély együttérzésünket és szolidaritásunkat fejezzük ki a hős koreai néphadsereggel, amely szabadságáért, függetlenségéért és a békéért vívja harcát az imperialista elnyomók ellen. A CSEMADOK pozsonypüspöki helyi csoportja. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének! A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete damásdi hely csoportja ezennel tiltakozik az amerikai imperialistáknak a ljös koreai nép ellen elkövetett támadása ellen Szolidar tásunkat fejezzük ki a hős koreai néppel és követeljük az amerikai katonaság azonnali viszszavonását. A CSEMADOK, damásdi helyicsoportja. Mi, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség diószegi cukorgyári üzemi csoportjának tagjai üdvözöljük Korea hős ifjúságát, amely bátran fegyvert fogott, hogy megvédje hazáját az amerikai imperialista betolakodók ellen, akk újból rabszolgasorba akarják dönteni Korea népét. A béketábor 800 millió tagjával együtt kiáltjuk: »Ej a kezekkel Koreától!* Követeljük, hogy azonnal vonják vissza az amerikai csapatokat Koreából. Azt üzenjük az amerikai imperial stáknak, hogy ne avatkozzanak a békeszerető népek belügyeibe, inkább saját hazájukban nyújtsanak emberi megélhetést a sokszázezer munkanélkülinek. Mi. Csehszlovákia ifjúsága, tudjuk, hogy lehet élni munkanélküliség és nyomor nélkül, csak le kell rázni a munkásosztály nyakáról a kizsákmanyolókat. Korea dolgozói! Harcotokban anyagilag is segíteni akarunk. A mai taggyűlésen gyűjtést rendeztünk és az összegyűlt 4270 koronát elküldjük az illetékes helyre, hogy harcotok támogatására fordítsák. A termelésben pedig nagyobb teljesítményt fogunk nyújtani, amveí erősíteni akarjuk a békemozgalmat. A CSISz diószegi cukorgyár) üzemi csoportja. FÖLDES MIHÄLY Üzemi jelenet a normákról Szereplők: KOVÁCS PÁL. bizalmi KESZI JÁNOSNÉ, népnevelő MOLNÁR ISTVÁN' SPITÁLER FERENC Történik a Gépgyártó NV gyártelepén ebédszünetben Szín: az esztergamühély előtere. A függöny felgördültekor a szín üres. Kovács és Kesziné jönnek. Kovács: Kiváncman várom, Keszi elvtársnő mi a mondanivalója. Maga jó népnevelő, mindig tanulok magától. Itt nyugodtan beszélhet. Kesziné: Nyugodtan beszélek. Kovács elvtárs, legyen nyugodt. Kovács: Nos? Kesziné: Röviden: Spitáler egy közönséges csirkefogó, egy gazember egy sehonnai, egy utolsó áruló. (Nagyot fúj.) Tessék. Kovács: Hü-ha! (Nevetve számolja az ujján.) Csirkefogó, gazember, sehonnai, áruló. Kesziné: Szándékosan nem ismertettem az egész névjegyét. De magának, mint kezdő bizalminak, ismernie kell az embereket. Kovács (vakarja a fejebúbját): No-no. Szépen lefestette ezt az embert (Savanyúan.) Persze, bizonyítékok is kellenének. Én mint bizalmi. bizonyítékok nélkül nem léphetek föl Spitáler ellen, aki húsz éve tagja a vasas szaksServezetnek és raďkálisan gyűlöli a jtapitalistákat. Kesziné: Hohó! Mindent elmondhatnak errőj a Spitálerről. csak azt nem, hogy gyűlöli a kapitalistákat! Mert ha gyűlölné őket, akkor nem lázitana a normarendezés ellen. I Kovács: Hát lázit? Kesziné: Ahogy csak kifér a száján. Halottam, amint félrevonta a fiatal Mo-lnárt és berakta a fülébe a taplót. Az volt a nóta vége hogy minden úgy van jól. ahogy van s ami jó volt az öregapánknak az legyen jó nekünk is. (Nagyot fúj.) Nahát. Kovács (mérgesen): Hogy a fenébe! Hol van az a Molnár, hadd beszélek vele! Kesziné: Már szóltam neki. Ne izguljon. Mindjárt itt lesz Kovács: És ez a gazember Spitáler. Tudtam, hogy valamikor hive volt Peyernek, de azt hittem — megjavult. Kesziné: Kutyából nem lesz szalonna. Kovács: Ne általánosítson. Kesziné. Sok olyan munkást ismerek, ak k azelőtt Peyerék hálójában voltak, de ma valóban derék emberek. Kesziné: Ez igaz. De ezek a munkások azelőtt sem voltak hajcsárok kommunistafalók, rendőrspiclik és háborús uszítók, mint Spitáler. Kovács (tűnődik): Ez a Sp táler, ez a Spitáler. Kesziné: Ne rágódjon rnjta Az Ilyen alakok akkor is ellenségei voltak a munkásosztálynak, ma is azok. Az ilyenféle alakokat igazi nevükön nevezzük: munkásáruló jobboldali szociáldemokraták! Kovács: Igaza van. De mi történjék most vele? Kesziné (mérgesen): Ej, ne legyen ennyire puha. (Más hangon). Mi történjék vele? Menjen követ törni! Kovács (elbámul): Követ törni? Kesziné: Na hallja: ha egyszer a szakmunka nem tetszik neki! Vagy menjen az öregapjához, akit folyton emleget. (Elhatározottan.) Gondoljon a maga családjára a feleségére és a gyermekeire. Gondoljon az imper'alistákra és gondoljon Koreára. Nos ? Kovács (elhatározottan): Igaza van. Ez a Spitáler csaló, szélhámos, ellenség. Kesziné (mosolyog: most ő számol az ujján): Csaló, szélhámos, ellenség Még tehet rá valamit. Sok ráfér erre a disznóra. Moituir (bejön): Tanácskoznak ? Kesziné: Jöjjön csak. Molnár elvtárs, éppen a maga Spitáler barátját magasztaljuk. Molnár (bezárkóz k): Na-na. Kovács: Beszéljünk nyíltan. MoJnár elvtárs. Igaz, hogy Spitáler bujtogatta magát a normarendezés ellen ? Molnár: Na-na. Kovács: Igaz. vagy nem igaz? Molnár: Na-na. Kesziné: Nézze. Molnár, beszéljen értelmesebben. Higyje el, ennél még az öregapja is többre volt képes. Molnár (hirtelen elhatározással. K érzik szavaiból a dacosság): Ne-n tudom hová akarnak kilyukadni ezzel az okvetetlenkedéssel, de ha nagyon kíváncsiak a véleményemre, nyíltan kimondom: ellenzem a normarendezést Kesziné: Na, lám Kovács: És miért ellenzi? Molnár: Azért mer

t kiszámítottam — igv kevesebbet kereshetek, mint azelőtt. Eddig óránként 6 forintot kaptam a B-17-es munkadarabért. ezentúl csak 4 forint 40-et. Ez tény és a tények beszélnek. Kovács (kényelmetlenül érzi magát. Kérleli Molnárt): Nézze Molnár szaktárs, majd csak lesz valahogy. Felmegy még a maga keresete, ne féljen. Molnár: Szavak, szavak. Csökken a bérem, ha rendezik a normát. Ez tény és a tények beszélnek. Kesziné: Na, ha maga enny're rajong a tényekért, én majd felsorolok magának néhány beszédes tényt. Molnár: Na-na Kesziné: Mióta esztergálja maga a B-17-es munkadarabot? Molnár: Az 1949-es normarendezés óta. Kesziné: És mit kapott akkor ezért a munkáért óránként? Molnár (kihívóan): Mi köze hozzá ? Nem emlékszem. Kesziné: Na-na. (Keményen): Három forint és 20 fillért. Így van? Molnár: Ho-hó. Kesziné: Látom, már bővül a szótára. Ez nem is árt, mert legalább jobban képes -lesz majd megmagyarázni nekünk miféle égi csoda révén emelkedett az egy órára eső bére 3.20-ról 6 forintra. Mert felemelkedett. Ez tény és a tények beszélnek. Kovács: Ezek a tények már nem is beszélnek, hanem énekelnek. Molnár (Keszinéhez): Mondja, kesziné, mire akar kilyukadni? Kesziné: Türelem Azonnal rátérek. Én az 1500-as munkadarabon dolgozom. Az 1949-es normarendezés óta az egy órára eső bérem 2.80-ról négy forintra emelkedett. Mit gondol, miért ? Molnár (hevesen nagy hangon): Mert jobban hajtotta magát! Kovács (csillapítóan): Na-na. Kesziné: És ugye, maga is azéi*