Uj Szó, 1950. július (3. évfolyam, 150-173.szám)

1950-07-28 / 171. szám, péntek

Az Ifjúság DuzzasztégátjáEiak építői a kékéért ..Naplómból... Néha az emlékek úgy elénk varázslódnak, mintha életünk nemrég lezajlott pillanatai tűnnének fel... Szinte valósággá válnak a régi-régi események. Csak egy szó, egy hang üsse meg fülemet! — így például ha azt hallom, hogy imperialista, akkor azonnal elsötétül előttem minden és úgy érzem, mintha az óvóhely sötét zúgában, süvítő bombazápor közepette valaki síró hangon szólana felém s nyögve ejtené ki az utálatos szót: imperialista. Talán idegeim különös munkája, talán a játszi véletlenség folytán a napokban eszembe jutott, hogy valamikor az elemi iskolában Majoros tanító úr oktatott, aki szívós munkával verte fejembe a kis- és nagybetűket, a számtant és miegymást. De sokkal élénkebben elém tűnt a Boros Pista háta, ki az előttem lévő padban ült. A Boros fiú ugyanis később a gimnáziumba is velem járt és egyszer megvertem. De ez nem is csoda! Hisz oz alezredes fiacskája nemcsak buta volt, hanem verekedős is. Én pedig türelmes voltam mindig. de amikor sapkámat ledobta az emeletről csupán azért, mert nem súgtam neki, hát nagyon megvertem. Az osztályfőnök ezért később megrovásban részesített, de persze csak engem! Iskolai emlékeim közül azonban a legszínesebben a felvételi vizsga él bennem a legélénkebben. A teljes tanári kar jelen volt. Egy pókhasú, szivarozó paptanár feltette a kérdést: — Mi az apád? — Gazdálkodó — feleltem, — Az csak paraszt, ha három holdja van — nézett rám szúrós szemmel a pap. — Az mindegy! — jegyeztem meg halkan. Közben nyelvtani kérdést tették fel s így a pap tovább nem kérdezgetett. Néhány esztendő múlva, amikor már nagyobb diák voltam, egyszer behívtak a tanári szobába. A szekrényt takaríttatták ki velem, míg a többiek, akiknek volt korcsblyájuk, elmentek tornaóra alatt a jégre. Takarítgattam a szekrényt s közben kezembe akadt az én felvételi ívem. Megnéztem. A pókhasú, szivarozó paptanár feljegyzése ez volt: Hités valláserkölcsi nevelése: gyenge. Naplóm lapjai gyorsan fordulnak előttem. Egészen friss bejegyzések olvashatók: 1950 július. Tanítóképzőbe főleg munkás- és parasztcsaládok gyermekeit vettük fel. Már meg is kezdték a tanulást. Szorgalmasan tanulnak és lelkesedéssel készülnek r> tanítói pályára. H. E. Az utcák elcsendesedtek. A nyár kcsö esti óráiban felhevült arcokkal találkozol. A gyárban az éjjeli váltás lép munkába. Az ablakok mögött felgyúlnak a fények. Az ember elvégzett munkája után boldogan pihen. itt az ember feje felett denevérként köröz a repülőgép. Kettő tíz ... Fülsüketítő süvöltéssel hull bomba, bomba után . . . Halottak. sebesültek, szétrombolt házak, iskolák, kórházak. Apró gyermekek holttestei felett megtört anyák. Ez volt a háború! Ügy látszott, hogy a bombák soha többé nem fogják megzavarni a békétszerető emberek életét s munkáját. S mégis! Fenjan, Muncen. Wonsan, Jengdzsu. Az építő s békés koreai népi demokratikus köztársaság városainak százai. Gyilkosok törtek rájuk. Nem akartak háborút. Amerikai bombák, tankok. katonák — nem, ez nem rombolhatja szét milliók békeútját. * A világ tízmillióival kiáltjuk: El a kezekkel Koreától! Nem akarunk újabb háborúi! — Ez a mi kiáltásunk, az Ifjúsági Duzzasztógát 2000 brigádosának kiáltása, A mi aláírásaink és kötelezettségvátí-Jásaink — tiltakozás és segítség! A Felső-Vág mentén, ahol rohammunkával lerakják a hatalmas gát alapjait, ifjak, diákok, főiskolások, brlgádosok és munkások tüntetően csatlakoztak az egész világ tiltakozásához az amerikaiak Koreába való betörése ellen. Először az ötödik táborban kezdték. A fehér papíron, a határozat alatt óráról órára gyűlnek az aláírások százai. Minden táborban. A brigádosok aláirják az imperialisták gaz támadása elleni tiltakozást. Aláírják és máris mennek munkahelyükre. A legjobban itt a munkában A „falusi mintacsoport" címért folyó verseny második fordulója, melyet a CsISzSzKB a nemzeti aratás megkezdése alkalmával hirdetett ki, már kezdetétől fogva felülmúlja az előzőt. A versenyben felhasználják az első fordulóban szerzett tapasztalatokat. Azok a csoportok, amelyek már a verseny első fordulójában is résztvettek, sokkal könnyebben és gyorsabban birkóznak meg a nehézségekkel, mint azok, amelyek csak mo§t kapcsolódtak be a versenybe. Megállapíthatjuk, hogy a verseny igen szépen indult. Naponta jelentke7nek úiabb és tudjuk kifejezésre jutattni a harcoló koreai nép iránt érzett szolidaritásunkat, — mondják a Duzzasztógát brigádosai. — Meg akarjuk mutatni, hogy a harcoló Korea mögött állunk. Ezért vállaltuk a kötelezettségeket. — Ezt mondják az ötödik s ma már az összes táborok brigádosai. Az 52. brigád első és harmadik szakaszának minden egyes tagja önként ledolgozik 4 órát Barabás elvtársnő az ötödik táborból kötelezte magát, hogy kultúr-foglalkozás keretén belül ismertetni fogja az elvtársaknak a Koreai Népidemokratikus Köztársaság ifjúságának életét. A második tábor 40. brigád 4. szakasza saját aktíváján kijelentette: „Elítéljük az amerikaiak koreai beavatkozását és biztosítjuk szolidaritásunkról a hőslesen harcoló Korea dolgozó népét. Ezen szolidaritásunk jeléül szakaszunk minden tagja kötelezi magát, hogy 6 órát önként ledolgozik és emeli a munkateljesítményt " A 42. brigád szintén hozzájárul a koreai nép harcához 150 munkaóra ledolgozásával és a munRateljesítménynek emelésével. Minden brigádos megszerzi a Jilemnický és a Tyrš képességi jelvényt. A brigád 2. szakaszának tagjai elhatározták, hogy teljesítményük nem csökkenhet a 135%, az éllimit alá. Ezenkívül minden tag ledolgozik 5 munkaórát. Ugyanezt vállalta a harmadik szakasz is. A 4. szakasz ledolgozik 165 munkaórát és megszerzik a Jilemnický és a Tyrš képességi jelvényt. És így. sorban szakasz szakasz után, egész brigádok s egyének egyaránt vállalnak újabb és újabb kötelezettségeket. A kötelezettségvállalásokkal segítünk a koreai népnek, hogy ez kivívja győzelmét — ez ma minden ifjú jelszava. újabb csoportok, amelyek az első fordulóban még nem vettek részt. Ez bizonyítéka annak, hogy a versennyel ifjúsági mozgalmunk is nagyobb méreteket ölt falvainkban. Falusi tagtársaink magukévá tették Klement Gottwald elvtárs szavait, aki a CsISz kongresszusán rávilágított arra, hogy a CsISz mindezideig alig vette ki részét a falu újjáépítéséből. Éppen ezért falusi csoportjaink tagjainak kellene leginÄibb terjeszteni az új eszméket, a mezőgazdasági munka, a gazdálkodás új, szövetkezeti formáit. Ifjúsági mozgalmunk napról nar>r

a növelrs^k. Nem szabad az eddig elért eredményekkel megelégednünk, hanem tovább kell. harcolnunk és eltávolítani minden akadályt, amely a fejlődés útját gátolja. Sok esetben a járásokban és a kerületekben is mutatkoznak hiányok. Éppen ezért a bírálat és az önbírálat fegyverével tovább kell harcolnunk ezek kiküszöböléséért. A verseny második fordulójába egész Szlovákia területéről mindezideig 106 helyicsoport nevezett be. Ezekben csoportokban összesen 1887 tagtársunk dolgozik. Ez a szám azonban jóval kisebb az EFS-ekben tömörült tagtársaink számánál. Egész Szlovákia területén legjobb az eperjesi kerület, ahol 25 helyicsoport kapcsolódott be a versenybe. Nem mondhatjuk azonban ezt az eperjesi^ járásról, amely az utolsók közt szerepel. A járások közti versenyben az első helyen áll Medzilaborce, ahoi 8 .csoport versenyez. A második helyet a kassai kerület foglalja el. Itt 16 helyicsoport versenyez. Tagtársaink ilyen nagy számban még nem kapcsolódtak be az EFSz-be. A járások és a kerületek eddig még nem szenteltek elegendő figyelmet földműves ifjúságunk megnyerésériek. A nyitrai kerületben ezideig szintén csak kevés tagtársunk tagja az Egységes Földműves Szövetkezeteknek. A legjobb a hurbanovoi járás, amelyben négy helyicsoport versenyez összesen 93 EFSztaggal. Szükséges, hogy ezen csoportok száma állandóan növekedjék. Nem elegendő egyes helyicsoportokat meggyőzni, hanem meg kell nyernünk az egész földműves ifjúságot. Lényegében ez a verseny célja. v. a. Ez első atombomba készítőié aláírta a békeiiatározatot „Én, Philip Morrison, egy azok közül, akik az első atombombát sajátkezüleg készítettük, mindig meg voltam győződve arról, hogy a világ nemzetei be fogják tiltani az atombombát és így megakadályozni a szörnyű és pusztító háborút." így beszél az első atombomba készítője, S aláírta a békehatározatot. Róbert Lewis, amerikai pilóta, aki az első atombombát ledobta, amely elpusztította Hirosima japán várost, a Monreálban megjelenő „Le Devoir" kanadai katolikus folyóirat közlése szerint kolostorba lépett. A folyóirat hozzáteszi: „Elvesztette benső nyugalmát és állandó lelkíismeretfurdalása van." Hány ifjú embert fenyegeti az a veszély, hogy el lesznek ítélve városok és egész földrészek hidrogénbombával való elpusztítására? Falusi cseportraink versenyébe! az új szocialista falu kiépítéséért