Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-14 / 135. szám, szerda

1950 június 89 A MARSHALL-TERV: A NYOMOR ÉS VÉRADÓ TERVE • Irta: VARGA JENŐ X ) Három évvd ezelőtt a, hazai és nemzetközi/ reakció, a jobboldali szo. ciáldemokratákkal egyetemben mindent elkövetett, hogy Magyarország is részesüljön Marshall „segítség". ben. A népi demokrácia ellenségei fen. nen hirdették, hogy Magyarország — saját erejéből, Amerika „nagylelkű segítsége" nélkül — nem képes a háború okozta gazdasági nehézségeket legyőzni. Ma már Magyarországon minden dolgozó látja, napról-napra tapasztalja, hogy az ország gazdasága rohamosan fejlődik, a népjólét emelkedik, munkanélküliség nincsen: hogy a Szovjetúnió baráti segítségével és annak tapasztalatait kihasználva, az ország biztosan halad eiőre a szocializmus útján. Ezzel szemben a Marshall-tervben részesülő nyugateurópaj államokban tömegmunkanélküliség van. Olaszországban hivatalos adatok szerint hárommillió a munkanélküliek száma: Nyugat-Németországban több mint kétmillió. A íejenkinti termelés ezekben a a országokban még messze nem érte el a háború előtti színvonalat: ennek ellenére egyre világosabban mutatkoznak a túltermelés, a gazdasági válság jelei. A Marshall-„segitség" nem jólétet, hanem tömegmunkanelküliséget, a dolgozó tömegek sorsának rosszabbodását, gazdasági válságot hozott Nyugat-Európa országainak. A reakció erre azt feleli: a Marshall. terv nélkül a helyzet még sokkal rosszabb volna! A kommunisták állítása, hogy egy ország helyzete az ingyen, vagy hosszúlejáratú hitelre, — amelyet visszafizetni aligha fognak —, kapott nagymennyiségű amerikai áru beözönlésétől megrosszabbodik, képtelenség. Ilyet csak „kommunista demagógok" állíthatnak. Erre az érvelésre akarunk válaszolni, ennek hazug vojtát kimutatni! Először is meg kell állapítani, hogy a fizetés nélkül az egyes országokba behozott ameiikai árukat a dolgozók nem kapják ingyen, avagy leszállított áron. A Marshall-tervben részesülő államok kötelesek az amerikai árukat rendes piaci áron eladni, az így begyült összegeket külön alapként kezelni, amelyből csak az amerikaiak engedélyével és az általuk jóváhagyott célra, esetről-esetre szabad az államnak kiadásokat eszközölni. A dolgozóknak tehát mii.t vásárlóknak a világon semmi haszn'Jk sincs abból, hogy a k-ormány fizetség nélkül kap amerikai árukat. Viszont a munkásság az amerikai „segély" folytán súlyos kárt szenved a munkapiac megromlása, a növekvő munkanélküliség miatt. A kapitalizmus belső törvényei az árucserére épülnek: ha egy kapitalista ország fizetés nélkül kap árukat, úgy ez — bármily fur csáti hangzik is — gazdaságig zavart okoz és mint minden gazdasági zavar a kapitalizmusban a munkásságot sújtja legerősebben Ha amerikai áiuk fizetés nélkül kerülnek valamely országba, ez azt jelenti, hogy a megfelelő aruk belföldi termelése súlyos nehézségekbe ütközik, hogy túltermelés keletkezik, ami — mint Nyugat-Németország, Olaszország, stb. példöja mutatja — törneges munkanélküliségét von maga után. Azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy minden tőkés ország mindig be. hoz külföldről árukat, a nélkül, hogy ez gazdasági zavarokat, munkanélküliséget okozna! Ez igaz. De ha valamely tőkés ország fizetés ellenében hoz be külföldi árukat, úgy ugyanilyen értékben kel) neki saját áruit kivinni, hogy megszerezze a behozott áruk megfizetésére szükséges külföldi fizetési eszközöket. Vagyis a normális külkereskedelem a tőkés gazdaságot nem zavarja, a munkalehetőségeket nem kisebbíti, mint a fizetésnélküli árubehozatal az amerikai „segítség" keretében! Végre fel lehet hozni azt az érvet, hogy tőkés országok gyakran vesznek föl külföldi kölcsönt, vagyis rögtöni fizetés nélkül hoznak be árukat anélkül, hogy ez zavart okozna. Ez igaz. De ilyen esetben az illető ország maga szabja meg, milyen árukat hozzon_ be •a külföldi kölcsön keretében: olyan árukat, amelyeknek a behozatala nem zavarja, hanem ellenkezőleg előmozdítja az ország gazdasági fejlődését. De á Marshall-tervnél nem ez a helyzet! Nem a .segélyezett" országok szabják meg, milyen árukat akarnak behozni, hanem az amerikaiak szabják meg, milyen árukat kegyeskednek adni, abból kiindulva, hogy ajándék lónak nem nézik a fogát. Olyan árukat adnak, amit az amerikai nagytőke máskép eladni nem tudna. Nem a „segélyezett" országok gazdasági érdeke, hanem az amerikai monopóltőke érdeke szabja meg, milyen árut kap valamely ország. Például: Néhány héttel ezelőtt az amerikaiak nagy ünnepség keretében átadták Berlin a nyugati hatalmak által megszállott része lakosságának egymillió amerikai font tojásport. Nagy ajándék! Arfide az amerikai statisztikai adatokból ismeretes, hogy a meglévő tojásporkészletek tíz évre elegendők Amerika szükségletének fedezésére. A tojáspor bizonyos idő múlva elromlik, ehetetlenné válik; tehát az amerikaiak a már félig rothadt tojás, por egy részét, nagylelkűen odaajándékozták Berlrn nyugati felének. Minthogy a városnak ebben a részében hivatalos statisztika szerint 300.000 a teljesen munkanélküliek száma, a büdös tojásporra is akad fogyasztó! _A Marshall-terv az amerikai monopóltőke profitérdekét szolgálja, nem hasznot hoz a „segélyezett" országok dolgozóinak, hanem munkanélküliséget, túltermelést, gazdasági zavart. De ez nem minden. A Marshall-tervben részesülő államoknak az amerikaiak megtiltják, hogy tetszésük szerint, érdekeiknek megfelelően kereskedjenek a Szovjetunióval és a népi demokrácia államaival Nyugat-Európa vevője volt a háború előtt Kelet-Európa élelmiszerfölöslegének. Viszont Ke. let-Európa azelőtt Nyugat-Európában vásárolta termelőeszközeinek jeentékeny részét. A népi demokrácia országai ma már rendszeresen és gyors tempóban fejlesztik a termelőeszközök termelését; a Szovjetúnió mindenképen támogatja fejlődésüket termelő, eszközökkel. Ennek ellenére kétségtelen, hogy kölcsönös előnyös árucseré, re a népi demokrácia, valamint a Szov. jetúnió és a nyugati ipari államok között még bő lehetőség van. Azonban Amerika megtiltja iparciiíkek kivitelét a marshallizáit államokból a népi demokrácia országaiba és a Szovjetúnióba, azon a címen, hogy ezzel a progresszív tábor katonai ereje emelkedhetne. Ezzel jelentős piactól fosztja meg a nyugati államok iparát és kényszeríti őket, hogy tengerentúlról drága áron és igen magas szállítási költségek mellett hozzanak be olyan mezőgazdasági árukat, amelyeket a szomszédos Kelet-Európában olcsóbban tudnának iparcikkekért cserébe megkapni. Viszont az amerikaiak nem vesznek európai iparcikkeket, magas vámokkal kizárják őket és létrehozzák ezzel az ismeretei „dolláréhséget". Ilyenmódon az amerikaiak szétvágják a hasznos világgazdasági kapcsolatokat, gátolják „segítségükkel" a nyugati tőkés államok ipari termelését, tömegmunkanélküliséget hoznak létrel De még ez sem minden! Amerika, a kommunizmustól rettegő nyugateurópai reakciós uralkodó osztályok segítségével rákényszeríti ezeket az országokat óriási méretű fegyverkezé. sekre, amelynek költséged messze felülmúlják azokat az összegeket, amelyeket a Marshall-terv keretében kapnak. A fegyverkezés terheit, a tőkés társadalom osztályhatalmi viszonyainak megfelelően, elsősorban a dolgozók a proletariátus viseli. Ez a körülmény még jobban megrontja a marshallizáit országok dolgozóinak helyzetét. Végül pedig: az amerikai és nyugateurópai tőkés reakció a Marshalltervért a dolgozók vérét követeli egy új támadó háborúban a Szovjetúnió és a népi demokrácia országai ellen! Amerika már fel is osztotta a szerepeket: ő fogja végezni a „stratégiai bombázást" és a „tenger őrzését", ellenben franciaország és a többi nyugati állam állítsa ki a szárazföldi haderőket, amelyet az amerikai nagytőke — busás haszon mellett —- hajlandó fegyverekkel ellátni. Az an,erikai tőkének az óriási háborús haszon; a nyugateurópai dol. gozóknak a háborús véráldozat: ezt a fizetséget akarják az amerikaiak azért a „segélyéit", ami valójában a dolgozók romlását jelenti a marshallizáit országokban! De az amerikai és nyugateurópai reakció ez az ádáz terve meg kell, hogy hiúsuljon és meg is fog hiúsulni a dolgozók és minden becsületes ember összefogásán a békemozgalomban. (Varga Jenő elvtárs, a marxista politikai gazdaságtan kiváló tu. dósa írta a Marshall-terv néhány sajátosságáról az alábbi cikket a Szabad Nép számára.) m w • f-mAHt 5 UJ SJMJ JHiníl evctLutényesebben d&lgezunfe, íinitúl jtibbein s.ze*etpiik hazánkat / Építő ifjúságunk brigádjai között Népi demokratikus államunkban mindenfelé lendületes iramban folynak a hatalmas építkezések. Királyhelmec környékén már nemcsak a takaros vasútállomások hirdetik az építőmunkát, hanem az állomások felé vezető utakat is munkába vették szorgos kezek Az ötéves terv egyre nagyobb méretekben, az ország legfélreesőbb részeiben is kibontakozóban van. Itt hatalmas gátakat, vízduzzasztókat építenek, amott sugárvonalban épül a széles aszfaltos autóút, emitt pedig a CsISz, Gottwald Ifjúsága új vasútvonalát építi. Kassa, Eperjes és Királyhelmec környékéről gyűlt össze az ifjúság, lányok és fiúk, diákok és tanoncok, szlovák és magyar lakosú városokból és falvakból, hogy milliós szervezetbe tömörülve, együtt építsék hazánkat a Párt és Gottwald elnökünk Irányítása mellett. Borsiban, Rákóczi szülőházában székel a CsISz parancsnoksága. Hatalmas, vastagfalú várszerű épület ez. Havonta érkeznek ide a fiatalok, hogy önkéntesen vállalt feladatukat elvégezzék. A brigádmunka egy hónapig tart és ez idő alatt oly szoros barátság fejlődik ki közöttük a brigádmunka, az építőmunka révén, hogy távozóban nemzetiségre való tekintet nélkül a csoportok megbeszélik' egymással a legközelebbi brigád találkozót. Egy új, a régi nemzedéktől teljesen elütő ifjúság fejlődik itt a szemünk előtt, amely a szocialista eszmében izmosodik erőssé és legyőzhetetlenné. Ennek az ifjúságnak főfeladata a tartós béke megőrzése. Az ódon épület boltozatos bejárata előtt ott áll a CsISz címer kőtalapzaton, felette az elmaradhatatlan békegalamb. A CsISz millióis szervezete acélos akarattal egységesen sorakozik fel a béke jelképe mellé, hogy építőmunkájával a szo. cializmushoz való hűséget bizonyítsa. A csoportok, szakaszok és táborok közti mumkaversenyt vidám dalok szövik át. A szabadság és az öröm kifejezései e dalok azon, hogy közös megbonthatatlan erővel és ldkesedéssel építhetik jövőjüket. A prágai CsISz kongresszus tiszteletére már az első napon megindult a szocialista munkaverseny a három tábor között és a következő eredménynyel végződött. Az I. tábor 115, a II. tábor 95.5. a III. tábor 145 százalékban teljesítette az előre megszabott tervet. AZ EGÉSZSÉGES IGY NEVELŐDIK NEMZEDÉK. V A közös munkával párhuzamosan folynak naponta á kultúreloadásök mind magyar, mind szlovák nyelven. Az előadók pontos beszámolókat tartanak a prágai kongresszus lefolyásáról és eredményeiről. A szocialista kultúrára époiy gondot fordítanak, mint a közös munkára és a felmerült problémákat élénk vitákkal egybekötött előadásokon tisztázzák egymás között. Az esti órákban aztán felhangzik a dail, szlovák népdalokat énekelnek a magyarok és magyar dalokat a szlovákok. így szövődik a dal és közös munka révén az eltéphetetlen szövetség munkáshazánk ifjú dolgozói között. Az oktatók és kultúrelőadók mellett ott működnek az orvosok is. Egészségügyi működésük szervesen hozzátartozik a szociális nevelési módszerhez. Rendkívül fontos, hogy fejlődő nemzedékünk egészséges legyen. Éppen ezért valóságos laborató. riumot rendeztek be a borsi táborparancsnokságot, Közvetlenül a várszerű bejárat e'őtt egy hatalmas, fedett túrakocsi áll a legmodernebb felszerelésű röntgen laboratóriummal. A brigádosokat itt nemcsak megvizsgálják, hanem felvételeket is készítenek róluk. Így gondozzák a CsISz ifjúságát, nemcsak szellemüket gondozzák és képezik, hanem egészségükre, testük épségére is éberen vigyáznak. Mivel a vezető orvost nem találjuk, helyettesével beszélünk, Strbka Józseffel. — Feladatunk két részre oszlik — mondja az egészségügyi gondozásról. — Első a környezet higiéniája, hogy a tábor, a konyha, a lakhely tiszta legyen. Erre nagy súlyt helyezünk, mert ez az első előfeltétel eaz egészségnek és többnyire é'ét veszi a megbetegedésnek. Az egész környékén ezért fecskendeztük be a mocsarakat fer„Vessetek véget a malájföldi háborúnak!" flz Angol Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata A malájföldi háború kitörésének második évfordulója alkalmából az Angol Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely hangoztatja. hogy Strachey hadügyminiszter malájföldi útja új intézkedések előjátéka. Tovább fogják fokozni a hadműveleteket a maiájföldi szabadságharcosok ellen. Ez a. fenyegetés egyszersmind újabb terheket jelent az angol népre, újabb véráldozatokat az angol katonákra, újabb bánatot az angol anyákra és családokra nézve és a háború minden borzalmának fokozását a maláj nép számára. A nyilatkozat kettőzött erőfeszítést követel a maiájföldi háború megszüntetését követelő tömeg-mozgalom fokozására. A béke ügye és Anglia életbevágó nemzeti érdeke egyaránt a legszélesebbkörű tömegmozgalmat követelik, melynek jelszava az legyen: „Vessetek véget a malájföldi háborúnak. Vonjátok vissza a csapatokat, ne szállítsatok sem hadianyagot, sem katonaságot a malájföldi háború céljaira és ismerjétek el a malájföldi nép jogát nemzeti függetlenségéhezi" tőtlenítő szerekkel, hogy a szúnyogokat még csirájukban megöljük. Ez okból ástunk földalatti vezetéket is, hogy minden szennyet levezethessünk. — Feladatunk másik része pedig a betegek ápolása, a gyomor, és vérvizsgálatok végrehajtása, továbbá a röntgenfelvételek készítése. Ezekkel a felvételekkel ellenőrizzük a brigádosok egészségi álapotát, másodsorban elejét vesszük a rágalmaknak, nehogy valaki azzal érveljen, hogy itt betegedett meg a táborban. Nekünk erre különösen ügyelnünk kell, nehogy a reakciónak tápanyagot adjunk. Természetesen a legfőbb gondunk arra irányul, hogy egészséges nemzedéket neveljünk. Az orvos feladata ma különösen hatványozott felelősséggel jár, mert nemcsak a betegségek ba. cillusait akarjuk itt ebben a táborban megsemmisíteni, hanem a burzsoá nacionalizmusnak a bacillusait is ki akarjuk irtani. Igen, nyugodtan állíthatom, hogy mi orvosok a CsISz oktatóival és kultúrreferenseivel párhuzamosán a szocializmus, a sztálini-lenini szellem légkörét akarjuk itt megteremteni. Gottwald elnökünk ezt a feladatot bízta ránk és mi ezt teljesíteni akarjuk. IFJÚSÁGUNK tlJ VISZONYA A MUNKAHOZ. Délután hat felé jár az idő, hatalmas teherautókon érkeznek az ifjak és leányok dalolva a munkából. Röviden feljegyzem a velük való beszélgetést. Kalina Iván kassai diák, aki most érettségizett, ezeket mondja. — Jól érzem itt magam. A sok tanulás után kellemes változatosságot jelent a fizikai munka. A CsISz táborának a jelentőségét éppen abban látom, hogy összehozza a diákságot a munkássággal. A közös építőmunka mellett, egyazon körülmények között tanuljuk a szocializmust. Ezzel azt akarom mon. dani, hogy szervezetünk gyakorlatilag megmutatja nekünk a közös célt. Varga Ferenc 20 éves leleszi szabósegéd folytatja. — örülök, hogy itt lehetek, mert a szabóműhely után jól esik kint dolgoznom a szabadban és jól esik tudnom azt, hogy én is brigádmunkát végzek és építem az ifjúság vasútvonalát. És jó az is, hogy, megismerked. hetem itt az ország különféle részeiről ideérkezett fiatalsággal. Bevallom az első napokban kissé idegenül éreztem magam, de ma már. otthon vagyok. A munkaverseny mindannyiunkat összeköt. — Igen én is otthon érzem magam itt — mondja a bélyi Cető Pál — csak pár'* napja vagyok itt és már is azt tapasztaltam, hogy a szlovák és magyar ifjúmunkásság megérti egymást. Nálunk otthon a faluban nem láttam 'ezt az egyetértést. Bizony, ha hazajövök, megmondom mindenkinek, lehet akár idősebb is nalam, hogy az ifjúság összefér, közösen dalol és közösen dolgozik és a felnőttek nem. Megmondom bizony az édesapámnak, hogy lépjen be az Egységes Földműves Szövetkezetbe, mert az az egyedüli út, amely a szocializmus felé vezet. Utána Matika Máriával beszélek. Sudártermetű, 16 esztendős, kassai gyári munkásnő. A táborban azt beszélik, hogy példás munkát végez itt. A vitákban mindig igen élénken résztvesz és az ösSzes népdalokat, indulókat ismeri mind magyar, mind szlovák nyelven. Mária igen szerény és fegyelmezett munkásnő. A táborról így beszél: — Jól érzem magam itt az ifjúság között. Ez a hely nekem potosan megfelel, mert itt nemcsak dolgozom, hanem tanulok is az előadások és a viták folyamán. Egy ideig nekem is fájt a szívem, hogy nem tanulhattam tovább, de ma már rájöttem arra, hogy az ember nálunk a munkája mellett is tanulhat. Itt a táboiban elmosódnak a nemzetiségi különbségek a közös munkaverseny iramiában. Mindegy az, szlovák vagy íhagyar a brigádos, egyforma bánásmódban részesül itt mindenki és kitűnni itten csakis az elvégzett munka eredményével lehet. Ahul a nemzetiségi kérdés nem probléma többé és a válaszfalak leomlanak Olejnyik Aloijz a morvii határról származik. Húsz esztendős, a macsddlanyi gépállomáson dolgozik. Mult hónapban Púchovon végzett brigádmunkát és most itt -tovább folytatja munkáját. Egyébként a táborban vezető szerepet tölt be a sport-órákon. Legszívesebben itt maradnék egész esztendőre — mondja Alojz mosolyogva. — Gyönyörű az végeredményben, hogy mi fiatalok teljes felelősséggel építjük a saját jövőnket. Munkájával minden dolgozó mély gyökeret ver hazájában. Minél eredményesebb munkát végzünk, annál jobban szereitjük hazánkat, annál jobban ragaszkodunk hozzá. Ezért törekszem én, ezért igyekszem és ennek a célnak érdekében nyertem el eddig már háromszor a „munka hőse" rangját. — Gottwald elnökünk felhívására mi méltó választ adtunk — folytatja Alojz. — A kongresszusra szervezetünk már több mint ötvenezer taggal túlhaladta a milliót. Most következik aztán az igazi munka. Biztos vagyok benne, hogy ifjúságunk teljes odaadással bekapcsolódik az építőmunkába, hogy minél előbb teljesítsük az ötéves tervet. A nemzetiségi kérdés nálunk nem probléma többé. Púchovon nemcsak együtt dolgoztam a magyar brigádosokkal, hanem versenyeztem is velük és a verseny hevében találtunk csak igazán egymásra. Konecsny Rároly a galántai járásból származik. Otthon kőművesmunkát végzett, itt a magyar brigádosok kultúrreferense. Április óta tartózkodik a táborban. Károllyal Budmericén találkoztam, amikor résztvett a CsISz iskolázási tanfolyamán. Beszélgetésünk folyamán már akkor feltűnt érett válaszaival és határozott magatartásával. Azóta vagy három hónap múlott el. Károly aŰg változott valamit, csak éppen hogy szakállt növesztett a táborban. így akar súlyt, méltóságot adni komoly feladatának. Mondanom sem kell, hogy Károly a szakállával együtt époly fiatal maradt, mint volt. Hangja csupa lelkesedés, amikor a tábor életéről beszél. — A tábori élet nagy közösségében ragyogó tapasztalatokra tettem szert. Máíjusiban például egyszerre érkeztek hozzánk munkás-, diák. és cigányifjak. Az első napokban a szlovák és magyar ifjak bizalmatlanul viselkedtek egymással szemben. A munkás- és diákifjak is bizonyos tartózkodással figyelték egymást. Egyben azonban megegyeztek: mindanynyian közösen idegenkedtek a cigányifjaktól. Nos, anyit mondhatok, ha az ember nyitva tartotta a szemét, akkor megfigyelhette azt az óriási horderejű változást, amit az egyhónapi közös munkaverseny idézett elő az ország minden részéből összegyűlt brigádosokban. Egy hónap alatt ugyanis az összes válaszfalak lehullottak. A mesterségesen táplált előítéleteket a közös munka egyszerűen lehántotta róluk és igazi brigádosok lettek. Az építőmunka összeforrasztja fiatalságunkat Strauss Tamás, az I. tábor parancsnokhelyettese és ideológiai referense a munkaversenyről beszél. — Kongresszusunk tiszteletére minden csoport, szakasz és tábor munkakötelezet'tséget vállalt magára. Az I. táborból indul a kezdeményezés, mi hívtuk ki a másik két tábort munkaversenyre. A győztes azonban mégis a III. tábor lett. De ez végeredményben érthető. A III. tábor brigádosaá többnyire állami vállalatokból, üzemekből és gyárakból kerültek ide és a közösségi szellem jobban ki ven fejlődve bennük. A mi táborunk viszont főleg magáncégek és földművesek ifjaiból gyűjtötte össze tagjait. Dehát nem balj, majd itt, a mi nagy közösségünkben ők is megváltoznak. — A kongresszus anyagával állandóan foglalkoztunk — folytatja a parancsnokhelyettes. — E nagy ünnep hatása alatt brigádosaink megmutatták, hogy Gottwald elnök szavának akarnak eleget tenni. A kilences brigád például magára vállalta 300 óra ledolgozását a kongresszus tiszteletére. Erre a tizenegyes brigád gyönyörűen felelt. Magára vállalta 1320 óra ledolgozását. E vállalásokat nemcsak teljesítették, hanem túl' is lépték. Volt azonban olyan csoport is, amely önkritikát gyakorolt aznapi munkája felett és bizony másnapra az elkövetett hibákat helyrehozta, így az építőmunka fokozásának az izgalmaival folyik az életünk. Ez egyesít és összeforraszt bennünket és meg vagyok győződve, hogy nemzetiségi különbség nélkül egye'ien egy brigádos sem akad, aki ha b Ta érkezik, vissza ne vágyna a mi .özösségünkbe, amely szocialista hazánk felépítését tűzte ki céljául. Szabó Béla.