Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-13 / 134. szám, kedd

4 UJSZO ^950 június 13 Eámyéss éímunhások között a ROH üdülőben Népi demokráciánk igen nagy figyelmet szentel a dolgozók egészsége és munkaképessége védelmének. Ezért szerte az országban mindenütt egyre nagyobb számban épülnek az üdülők, szanatóriumok, meiyekben a dolgozók szabadságuk ideje alatt kipihenhetik magukat és friss eró'vel és még nagyobb lelkesedéssel végezhetik munkájukat. Ma már az üdülés, a pihenés, nem a gazdag, kiváltságos osztályok előjoga többé. A term lisben kiváló munkásoknak, akiit vi .miben kitűnnek, vagy azokna!;, akik szabadságukat messze otthonuktól akarják tölteni, a ROH igen jutányosán lehetővé feszi ezt a pihenést. Ezeknek az üdülőknek a képe is teljesen megváltozott. Az asztaloknál élmunkások és clmunkásnők, bányászok, hivatalnokok, föld művesek ülnek, akik testvéri egyetér. tésben és Szeretetben szabadságukat, mini egy család tagjai töltik. A szabadság kopogtat Tibet sziklafalain Egyik, ilyen magaslati üdülőhely a ROH-nak Körmöcbánya felett levő .Egészséges Nemzedék" nevű menedékháza, ahol 50—60 dolgozó töltheti szabadságát. Itt alkalmam volt bányászólmunkásokkal megismerkedni, akiknek kiváló teljesítményeik jutalmául az üzem ingyen nyaralást biztosított. Kicsit sápadtak ezek a bányászok, ide a fenyvesek, közé küldték őket, hogy visszanyerjék arcuk pirosságát és újult erővel menjenek vissza munkájukhoz. Velem szemben itt ül Windt János, a moldavai járásban levő Rufusz vasércbánya élmunkása, aki májusban 165 százalékos eredményévél kimagasló eredményt ért el. Sápadt arcában két nagy fekete szem világít. Nem több 31 évcsné de többnek látszik a nehéz munka, a bányában töltött évek miatt. Csendesen beszél, nem emeli fel a hangját de abban, amit mond benn;- «a az ítélet a múlt felett és a jelen elismerése. — A mult bizony nem volt nagyon könnyű. Kilencen voltunk testvérek és nekem mái 15 éves koromban, mivel az apám meghalt, bányába ke lett mennem dolgozni. Kis gyerekek voltak a testvéreim és számomra más lehetőség nem volt. Nehéz a bányász élete, de még nehezebb volt a múltban. Ma, ha magasabb teljesítményt ér el, magasabb bért is kap, de azelőtt, ha többet termelt, alacsonyabb lett az órabére. A mi bányánk vasércbánya, ahol különösen súlyos és felelősségteljes a munkánk. Mi itt dinamittal robbantunk és a kirobbantott vasércet kocsikra rakjuk. 10—12 kocsit rakunk tele. Két ember napi teljesítménye 5 és fél 6 tonna. Ha ennek a követelménynek megfefel, akkor feladatát 100 százalékban teljesíteitc-. Ugyanakkor az én májusi teljesítményem 165 százalék volt. Ha tekintetbe vesszük-, hogy munkánkat 35 méterre a föld alatt végezzük, igen sok akadályai küszködve, vízben és sárban dolgozva, akkor mindenki fogalmat alkothat magának arról, hogy a normákat túllépni (igen erős normáink vannak) nem egyszerű feladat. A föld alatt télen meleg van és nyáron hűvös. De, amikor dolgozunk nem veszünk magunkra sok ruhadarabot, mert az akadályozna bennünket a mun. kában. Nyolc drát dolgozik egy csoport. Mondjuk 6—2-ig, 2—10-ig ás 10—6-ig. A munka meg nem áll soha. Természetesen megállapított normák szerinti fizetésért dolgozunk, de ezenfelül a bányásznapra, amely minden évben szeptember 9-re esik, a bányászok abban az esetben, ha teljesítményük eléri a 120 százalékot 5 százalék „hűségpótlékot, ha eléri a 120— 150 százalékot, 10 százalékos pótlékot kapnak még a fizetésükön felül. Ez is nagyban könnyíti az életünket. Az én keresetem az új álami katalógus szerint a 4—5000 koronát is eléri havonként. Ezenkívül megkapom a nehéz testi munkáspótjegyet, valamint a bányászoknak járó külön pótjegyeket, amit a íalu tartozik megadni. Ez is két kiló hússal többet jelent. Ezenkívül az élmunkáskönyv is, ameiynek birtokosa vagyok, igen sok különjuttatást hoz. Úgyhogy nem panaszkodhatom, mindenem megvan, ami csak keli. A faluban mindenkinek megvan a maga kis földje, amelyen munkaidő után gazdálkodik. A bánya munkásai ugyan, is rendszerint a fa uból valók. Magam ! is saját házamban élek, amelyet most az utóbbi években saját megtakarított keresetemből építettem fel. Rubancsik János, aki 16 eves kora óta a bányában dolgozik, az elmondottakhoz még a következőket teszi hozzá. — Nekünk is van egy kis földünk othon és két testvér várakozott a 1 kenyérre, dqlgoznom keilett tehát. A munkato yamat a következő: ketten dolgozunk együtt egy váltásban. A kij bányászott anyagot kocsikra rakjuk : és ha nagyobb egy emberfejnél, akkor még össze is kell törnünk. Innen S a vasérc a főtárnába kerül, onnan pe-1 dig a Lucia-bányába a zúzóba és égetőbe, ahol megtisztítják és a sa'ak kiégetés® után a magas kemencék számára alkalmassá válik a feldolgozásra. A KSS IX. kongresszusára a bányász; brigád 6 órás munkanap teljes eredményét ajánlotta fel. Csak azt mondhatom én is, hogy most a bányász élete könnyebb, bár sokat kell dolgoznunk, kevés a. munkaerő és mi kevesen kell, hogy teljesítsük a terveket. Régen a bányász a tulajdonos kiszolgáltatott rabjaként dolgozott, előjogok nélkül, egyszerű munkásként. Most a bányászság, mesterség, melyet ki kell tanulni. Erre iskolák vannak, ahol a hallgatók 2 éven keresztül tanulják a bányászság elméleti és gyakorlati részét. Itt ezekben az iskolákban a tanoncok öreg bányászoknak és tanítóknak, szakerőknek felügyeletével és oktatásával készülnek a bányászszakra. Roziiavan és Rud'nán az iskolákban intet nátus ál! a tanoncok rendelkezésére. Itt nemcsak a kötelező tárgyakra jut idejük, de szórakozás, futball, spoit teszi színessé, érdekessé életüket. Kovacik István, aki a csoportban a legfiatalabb, elgondolkozva teszi hozzá: Mindig szerettem volna egy ilyen üdülőben, csak egy-két napot tölteni, desoha azelőtt erre nem is mertem volna gondcini. Most pedig itt ülhetek, gond nélkül e^ ingyen két hetet toltíietek a fenyvesei--, a/ égbe nyúló hegyek, az éles tiszta levegő új életet adó szépségei közepette. Ezt mind a szocialista haza megváltozott élete tet. te lehetővé Ha visszamegyek a munkahelyemre még nagyobb erővel fogo_k dolgozni, hogy minél előbb megvalósíthassuk ötéves tervünket. Vidor István. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban A koreai népet szoros baráti szálak fűzik a szovjet néphez. Az a segítség, amelyet a Szovjetúnió nyújt a Korea1 Népi Demokratikus Köztársaságnak, a demokratikus államok szocialista kölcsönösségének egyik példaképe. A Szovjetúnió ellátja a Koreai Köztársaságot gépekkel. anyagokkal, nyersanyaggal és nagyképzettségű tudományos és műszaki káderekkel támogatja. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Kim ír Szen egyik cikkében írja, hogy a Szovjetúnió által nyújtott segítség tette lehetővé, az uto;

só évben a hvanhei vasgyár olvasztó kemencéjét és kokszkemencéjét helyre tudták állítani, a kranszerii és szengdíni acéloivasztó gyárakat rekonstruálhatták és kibővíthették, hogy sikeresen halad előre a munhperi cink-gyár, a cstmgdini vasgyár, a namphoi üveggyár, a phenyáni gép- es textilgyárak és más nagy üzenlek építése A mult évben a szuphunszki villany, telep, amely Korea fő energiaforrása — pusztulás veszélye előtt állt annak következtében, hogy a japán imperialisták ezt a villanytelepet avult módszerek szerint építették, a szükséges műszaki követelményeknek nem tettek eleget és üzembeheiyezése óta a Herodotos, az ó-görög történetírás híres mesemondója az eiső európai, akinél írásos nyoma van földünk egyik legtitokzatosabb országának, a Himalája masszív hegyláncolatába ágyazott Tibetnek. Nerodotos álról írt, hogy Kaspatyros-íól (a mai Kasmír) északra es északkeletre különös hegyi birodalom terűi el, amelyben „rókánál nagyobb hangyák aranytartalmú homokot gyűjtögetnek." A különös ország, amely Herodotos képzeletét felgyújtotta, a messzi Napkelet leié utazó kalmárok elbeszéléséből öltött testet Herodotos krónikáiban, amelyeknek volt némi tárgyi alapja; tudniillik az a tény, hogy a tibeti Csangtang felföldön, 5000 méteres kietlen sziklarengetegben terülnek el földünk leggazdagabb aranymezői. Strabo, a Herodotost követő egyik ó-görög történetíró szintén beszámol az aranyban gazdag Tibetről, az alexandriai Ptolemaios pedig már olyan pontos térképet rajzolt róla, amelyet a XVIII. század térképészei is megirigyelhettek volna. Ptolemaiosnál Tibet még „Bod" néven szerepel, de Marco Polo, a középkor kalandos világcsavargója már Tebotnak nevezi az országot — innen ered a későbbi Tibet név. A „FOLD ISTENANYJANAK" ÖLESEN. A régi krónikák persze nem nagyon tudták eloszlatni azt a titokzatos légkört, amellyel a tibeti uralkodó réteg mesterségesen övezte ezt a több mini 1,150.000 négyzetkilométer terüleúi sziklás, hegyes, sokhelyütt hómezőktől borított fennsíkot, földünk legmagasabban fekvő lakott területét. A tenger színe felett, három-ötezer meter magasságban csaknem másfélmilliónyi lakosság népesíti be a kopár sziklasivatagok, meredek hegyszakadékok és rohanó hegyi patakok vadregényes világát, amely fölött a 8.882' méter magas Mount Everest, (a „Föld istenanyja", — ahogyan a tibetiek nevezik) — tekint le jeges méltósággal a jaknyájakat terelgető hegyipásztorokra, a faekéjük felett görnyedő parasztokra, s a kiugró szirtfokokra merész ' szeszéllyel rátelepedő lámakolostorokra. A hegylakóknak bizony nem könynyű az életük. Gondoljuk csak meg, hogy a hőmérséklet -^40 foktól +35 Eokig ingadozik. Dermesztő télre forró, száraz, tikkasztó nyár következik. Az időjárás viszontagságai és a mostoha természet ezernyi cselvetése mellett a tibeti népnek meg kell küzdenie a kizsákmányolók szűk, de annál erőszakosabb rétegével is, amely mindent elkövet, hogy uralmát vallásos babonák és — időnként külső fegyveres segítség felhasználásával is — állandósítsa. Tibetben olyan államforma van, amely méltón egészíti ki ennek a különös országnak különös sajátosságait. Tibet papi állam, élén a lámaizmus pápája, a dalai láma áll. A dalai láma a lámavallás szerint Avalókitésvara, a mindenséget kormányzó fő-isten eleven megtestesülése, reinkarnációja. A főpapság jói érti a módját annak, hogy ezen a vallásos rnitoszon keresztül kezében tartsa az állati sorban tengődő elmaradt tömegeket. A megszületendő új dalai lámát elődje elhalálozása után, a hierarchiában sóronkövetkező tasi láma és 15 vagy 20 más előkelő, láma jóshelyek segítségével „kutatja fel. meghatározza az új dalai láma születési évét, a szülőház vidékét, stb. Ezzel a módszerrel biztosítják a főpapok, hogy az uralkodó klikk módszeresen továbbadja a poiltikai hatalmat nemzedékről nemzedékre. Es ez nemcsak a dalai lámánál van így. A XI. század óta, amikor Tibet papi állammá vált, az egyes láma-kolostorokban . valóságos papi dinasztiák alakultak ki, amelyek szorosan összefonódtak a helyi nagybirtokosokkal. A földtulajdon és a vallási babonák egymást segítették. egymást támogatják a hatalom megtartásában. A TIBETI „LORDOK HAZA". A dalai láma Tibet egyházi és világi feje. Teljhatalmúlag uralkodik — illetőleg rajta keresztül teljhatalmúlag uralkodik a papság és a régi nemesség, amely a minisztertanácsot alkotja. Ennek tagjai: a miniszterelnök, hivatalos címén: „Nagy-Miniszter" és négy miniszter vagy államtitkár, akik közül az egyik mindig láma, a többi pedig valamelyik ősrégi nemesi család sarjadéka. Ez a testület nevezi ki a kerület kormányzóit, ők bocsátják ki a rendeleteket és törvényeket. Létezik egy úgynevezett nemzetgyűlés is, ez azonban nem a népet, hanem a magas klérust és a nemességet képviseli. A „nemzetgyűlés" két részből áll. A „Nagy Gyülekezet" az öszszes kolostorok képviselőit, valamint a hivatalnoki kar kiküldötteit foglalja magában, de csak ritkán ülésezik és jogkörét az úgynevezett „Kis Gyülekezet" gyakorolja. Ez a tibeti „lordok háza", azzal a különbséggel, hogy az angliai felsőházzal ellentétben a tibeti felsőház a minisztertanáccsal együtt a politikai hatalom szinte kizárólagos birtokosa. A „Kis Gyülekezet" mindössze 20 tagból áll, akiknek legnagyobb része a kolostorok kiküldötteiből és a főnemesekből áll. FAEKE ÉS RÖGTÖRŐ HUSÁNG. így festenek a viszonyok Tibetben még ma is. amikor a világ minden táján mar friss szelek fújdogálnak. A földművelő parasztság és az állattenyésztők, valamint a lámák alsó rétc-TfzerM tüntették ki a Szovpetúnióban a vasúti közlekedés sziahánovistáit A vasúti közlekedés dolgozói közül kitüntették azokat, akik az elmúlt évben nagy eredményeket értek el a teher- és személyszállítás terén. Tízezrével tüntették ki a vasúti közlekedés sztahánovistáit. A kiosztott díjak összege több mint 900 millió rúbel. A ! termelési feladatok túlteljesítéséért 232 millió rúbelt, üzemanyag-megtakarításért 185 millót osztottak ki. Több mozdonyvezető anyagmegtakarításért és a mozdony kitűnő gondozásáért nyolc-tízezer rúbelt kapott. japán hadifoglyok repatriálása villanytelepen egyszer sem végeztek javítási munkálatokat A Szovejtúnió szakernbeneket küldött Koreába s a du?.- j zasztógáak vízalatti részeinek javí- J íási munkálatait sikeresen elvégezték. J A Távol-Kelet egyik leghatalmasabb j építményét így mentették meg a | pusztulástól. „Azokra az anyagokra, melyeket a i Szovjetúnióból a mult évb.;n kaptunk I — írja Kim Ir Szen — feltételen sziik. [ ségünk volt iparunk fejlesztéséhez, } népgazdaságunk megalapozásához, j nemzetgazdaságunk fundamentumának j megerősítéséhez". Ä Szovjetúnió állandó és változatlan segítségét élvezve, a Koreai Köz-i társaság népgazdasági állandóan fejj lődik. Ha az ipari termelésnek 1946. i évi színvonalát 100 százaléknak vesz-I szűk; akkor 1947-ben az ipari termelés i 189.3 százalékra. 1948-ban 263.3 szá, zalékra és 1949-ben 377.1 száza ekra ' nőtt. Gépiparunk »s könnyűiparunk í túlhaladta a hábonielőtti színvonalai. 1944. évhez viszonyítva, gépipari :er| me'ésünk elérte a 246.9 százalékot, a könnyűipari üzemek pedig a 152.7 szá-i zaiékot. Növekszik és kiépül a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ideiglenes fővárosa — Phenyán. Sok utcáját és terét aszfalt borítja, új terek és par-Hivatalos amerikai és japán körök ismételt nyilatkozataival és a külföldi reakciós sajtóban a Szovjetúnióban tartózkodó japán hadifoglyok létszámáról terjesztett különféle hamis közleményekkel kapcsolatban a TASZSZ-irodát felhatalmazták a következők közlésére: A Szovjetúnió minisztertanácsa részéről a repatriációs ügyekkei megbízott igazgatóság 191)9 május 20-i nyilatkozatában közölte, hogy a japán hadsereg fogságba ejtett 594-000 katonája és tisztje közül 1949 mains l-ig 418.166 embert repatriáltak Japánba, nem számítva azt a 10.880 embert, akit közvetlenül a harci cselekmények térségében szabadon engedtek és hogy l9/f9 május 1.-én a Szovjetunióban mindössze 95.000 ember maradt, akiket még nem repatriáltak. A TASZSZ-iroda 1950 április 22-én közleményt adott ki japán hadifoglyok repatriálásának befejezéséről a Szovjetúnióból. Ebben h'vátalosan közölte, hogy az 191/9 május 1-én még a Szovjetunió területén maradt 95.000 japán hadifogoly repatriálását befejezték, kivéve 1487 háborús bűncselekmények elkövetése miatt elitélt hadifoglyot, t0

vábbá klenc hadifoglyot, akiket gyógykezeltetésük befejezése után repatriáltak, valamint 971 hadifoglyot, akik a kínai néppel szemben siílyos bűncselekményeket követtek el. A TASZSZ-iroda felhatalmazást kapott annak közlésére, hogy a külföldi körök említett közleményei rosszindulatú, rágalmazó jellegűek a Szovjetunóval kapcsolatban és azt a célt szolgálják, hogy elvonják a japán nép figyelmét az USA-nak Japán gazdasági és politikai leigázására irányuló pol tikájától. kok díszítik. Nagy lakásépítkezés folyj- A mult évben 11350 négyzetméter lakótér épült. A félig összedőlt és kis viskók helyén, amelyekben a koreai munkások összezsúfoltan éltek a japán uralom alatt, két-háromemeletes modern házak nőnek ki. Ebben az évben Phenyán keleti kerületében 12 többemeletes ház épül. Ezek a házak a városon véggihúzódó széles főutcán épülnek. A mult év végén fejeződött be az új álami kórház építkezése, melyet a ! modern gyógyászat köketelményei sze. rint rendeztek be. Most gyorsan epiil az új állomás, amelyben az utasok várótermein kívül, még szálloda, mozi és az anyák és gvennekek részére külön váróterem is lesz Korea népének a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása ötödik évfordu'ójára befejeződik egy négyemeletes modenr szálloda építése. Uj fürdők és több más jóléti és kultúrintézmények épülnek, Phenyán városa új köntösbe öltözik gei, a „kolduló barátok" a legnyomorúságosabb viszonyok között tengetik életüket, az uralkodó osztályok' szörnyű adókkal sanyargatják őket s az adófizetésnek fegyveres zsoldoshadsereggel szereznek érvényt. A földbirtok és a kereskedelem jövedelmei . legnagyobbrészt az egyház kezén vannak. Mindegyik kolostor — persze a kolostor vezetői — gazdag árúraktáralíkál és kereskedelmi szervezettel rendelkeznek. A fő kereskedelmi piacoköii, Lhassában, a fővárosban, valamint Sigaceben évenként megtartott nagy vásárok jövedelmét teljes mértékben a kolostorok vezetői vágják zsebre. A súlyos terhek mellett a paraszt máig is az évezredes termelőeszközökkel, faekével és rőgtörő husángg-al műveli földjét. Vadászni tilos, ezt tiltja , 3 lámaizmus. Aki megszegi a tilalmát, azt kegyetlenül, sokszor halálosan megbotozzák. ANGOL PÓRÁZON AZ „ISTENFEJEDELEM". Az Indiából észak felé is terjeszkedő angol imperializmus már a 20. század elején szemet vetett a Kínához tartozó Tibetre és 1904 szeptember 27-én fegyveres erővel kényszerítette ki a „szent város": Lhassa és az egész tírszág megnyitását az angol gyarmatosítók számára. Csakhamar kiderült, hogy a dalai láma és a gyarmatosítók igen jól megférnek egymással „iíez kezet mos" alapon. Az alsó papság és a nép gyakori lázadását a főpapi klikk angol fegyveres segítséggél nyomta el. Anglia igyekezett kiszorítani Tibetből Kínát, amelynek Tibet egyik tartománya. Az első világháború küszöbén, 1Ö14 április 27-én az előindiai Simlában Anglia keresztülerőszakolta a gyenge Kínával szemben az úgynevezett „tibeti megállapodást", amely érdekterületekre osztotta Tibetet és. biztosította az angol imperializmus béfolyásátl Ezt a megállapodást azonban a tibeti nép sohasem ismerte el. Egymást követték a különböző zendülések, amelyek 1

su'án az alsópapság is szembefordult az imperialistákkal paktáló „istenfejedelemmel". 1921-ben 40.000 szerzetes államcsínyre készült, de az akkori dalai láma (a XV-ik) megneszelte, a dolgot és letartóztatta a mozgalom vezetőit. SAVANYÓ A TIBETI SZÖLÖ. A zsarátnok azonban tovább iízoft a hamu alatt. Tibet népe, amelynek .jelentős része kínai nemzetiségű, sóvárogva várja a felszabadítókat. S a felszabadulás pillanata, amelyet elodázott a reakciós Kuomintag-rendszer kín-ii terroruralma, most a Kuomintang zsarnokság bukása után Tibet számáfa '.'&. eljött. A kínai nép történelmi győzelme lehetővé teszi, hogy Tibet, amely Kína szerves része, ismét visszatérjen az anyaországhoz és a tibeti nép végré elinduljon a felemelkedés útján. A reakciós főpapi és főnemesi klikk persze szeretné megállítani Tibet határán az időt. A jelenlegi dalai láma, helyesebben a nevében uralkodó főpapi kollégium (hiszen a dalai láma jelenleg 15 éves gyerek), az amerikai imperializmus felé kacsingat s mint az USA külügyminisztériumhoz közelálló „Newsweek" 1949 december 19-i száma közli: „amerikai segítséget kér a kommunista Kína ellen". A maradiságba kapaszkodó klerikális és feudális uralkodóréteg egyszerre olyan modernné vált, hogy Tibetnek az ENSZ-be való felvételét sürgette. A Csang-Kai-Sekkel alaposan kudarcot vallott amerikai rókának azonbah savanyú a tibeti szőlő. TRUMAN ÉS A DALAI LAMA. A csúcsos látnasüvegbe öltöztetett feudális elnyomás és a nehéz tankokon gördülő áramvonalas imperialista zsarnokság cselszövéseire kudarc vár. Hiába fog össze Truman és a dalai láma, a Wall Street és a Ihassai kolostor, az emberi haladásnak a kommunisták által vezetett diadalmenetét Tibetben sem állíthatják meg. A Pekingben tartózkodó tibeti demokraták felhívást intéztek . a tibeti néphez: egyesüljön a kínai nemzetek családjával és küzdjön felszabadulásáért. Csu-Te, a Néphadsereg főparancs^ noka, a kinai népkormány helyettes elnöke. leszegezte: a népkormány szilárd elhatározása, hogy Tibetet fetsza> badít ja. . A kínai küliigyminisztériuiri szóvivője nlyilatkozá.tot . tett, amely hangsúlyozta: „Ha a Ihassai hatóságok nem veszik figyelembe a tibeti nép akaratát es áruló cselekményeket tá-. mogatnak, a Kínai Népköztársaság, központi kormánya nem fogja iíirni '.a Ihassai hatóságok ilyen áruló tevékenységét." ' És ez a döntő! Tibet sorsát nétri Washington, nem London, nem a Wall-Street és nem a City dönti el, hanem a győzelmes kínai nép segítségével ma-, ga a tibeti nép. A döntés pedig már nem várat soká magára. (g., p.)