Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-09 / 131. szám, péntek

1950 június 9 ül SI® -Magyarország dolgozó népe éles harcot indít a háborúra lázító klerikális reakció ellen Révai József magyar népnevelésügyi miniszter leleplezte a plsspiiá kar és a vele haladó papság népellenes aknamunkáját Kiss Lajos színész lesz Révai József elvtárs, a Magyar Népköztársaság népművelésügyi mi­nisztere, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén tartott beszámolójában részletesen kitért a klerikális reakció elleni harcra. — A klerikális reakció elleni harc kérdése nem új kérdés a magyar né­pi demokrácia fejlődésében és küzdel­mében a felszabadulás óta. Mindenki tudja, milyen ádáz dühvel támadott a Mindszenty által vezetett reakció 1945 óta a magyar demokratikus fejlődés döntő kérdéseiben. Hogyan védte minden egyes esetben azokat a ki­zsákmányoló osztályokat, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt kiszorítottunk s kiszorítunk a ha. talomból és a gazdasági pozíciókból. A klerikális reakció mostani akna­munkájának fokozódása összefügg először az osztályharc élesedésével, másodszor a nemzetközi helyzet kiélező, désével. A klerikális reakció növekvő agresszivitása a magyar népi de­mokrácia ellen — hangsúlyozta Révai elvtárs miniszter, egyenesen következ­ménye és tükröződése az amerikai im­perialisták fokozódó agresszivitásának, háborús uszításának. Az imperialista ügynökségek között az egyik legfon­tosabb szerepet kezdettől fogva a kle­rikális reakció játszotta és ma is az játssza. Szerepe egyre fontosabbá vált azáltal, hogy a Magyar Népköz­társaság az imperialisták egyéb le­gális politikai ügynökségeit sorra rendre felszámolta. A klerikális reak­ció Magyarországon az imperialisták ötödik hadoszolpának legfontosabb tá­masza. A katolikus püspöki kar a Va­tikántól kapja és fogadja el az utasí­tásokat politikai magatartására, már­pedig közismert, hogy a Vatikán az amerikai imperialisták csatlósa és ki­szolgálója. A katolikus klérus reakciós vezetőiből kerülnek ki jelentős rész­ben a reakció agitátorai, a különféle imperialista szolgálatban álló kémszer­vezetek aktív vezetői és résztvevői. Az imperialisták háborús politikájá­nak egyik fontos tényezője ötödik hadoszlopok létesítése és azok akna­munkájának megszervezése a szocia­lizmust építő országokban. Az akna­munkát folytató és uszító klerikális reakció növeli a háborús veszélyt. Eb. böl következik, hogy a békéért foly­tatott harcnak szerves része a harc az imperialisták kémei, ügynökei és vatikáni szövetségesei ellen. A kleri­kális reakció elleni harc szerves része ( annak a küzdelemnek, amelyet a béke megvédéséért vívunk. A Magyar Nép­köztársaság most erélyesebben és ha­tározottabban veti fel a klerikális reakció elleni önvédelmi harc kérdé­sét. Ezt pedig azért teszi, mert fo­kozni és erősíteni kell a béke védel­mében a harcot. A magyar püspöki kar szembefor­dult a magyar dolgozó nép millióinak békeakaratával, szembe fordult a Ma­gyar Népköztársaság kormányának békepolitikájával, kirekesztette magát a békéért küzdő magyar dolgozók nagy és egységes közösségéből és szócsöve lett mindazoknak, akiknek egyetlen reménysége a harmadik vi­lágháború, a nyugati imperialisták fegyveres segítsége, az atombomba. A püspöki kar magatartását nemcsak a magyar dolgozók széles tömegei minősítik békeellenes állásfoglalásnak, hanem az Observer című angol lap is, amelynek egyik legutolsó száma ezzel a címmel adott hírt a püspökök nyilatkozatáról. „A magyar püspökök kihívják a kormányt, megtagadták a békevédelmi nyilatkozat aláírását". A püspöki kar és a papság egy része a békemozgalom ellen fordult, azonban a papságnak volt egy nagyon jelen­tős része, elsősorban az alsópapság, amely őszintén és meggyőződéssel csatlakozott a magyar dolgozó nép nagy békemozgalmához. Az a tény — hangsúlyozta beszá­molójában Révai József elvtárs, ma­gyar népművelésügyi miniszter, — hogy papok százai írták alá a béke­íveket, mutatja, hogy a katolikus egy­ház soraiban növekednek azok az erők, amelyek a dolgozó magyar nép és a béke ellen forduló klerikális reakció­val szemben készek együtthaladni a népi demokráciával és támogatni a szocializmust építő békét védelmező munkáját. A Magyar Dolgozók Párt­jának, a munkásosztálynak, a dolgozó népnek éles harcot kell folytatnia a pa­pi reakció ellen. Ugyanakkor segítenie és támogatnia kell a népköztásaság­hoz őszintén közeledő és a dolgozó néppel becsületesen együttműködni kész alsópapságot. A klerikális reak­ció bomlasztó és kártevő munkája ar­ra irányul, hogy aláássa dolgozó né­pünk egységét és munkakedvét. A békeívek alaírása idején a reakciós papság szerte az országban kiadta a jelszót: nincs földi ember, aki képes megakadályozni a háborút. A kleriká. lis reakció a népi demokrácia, a dol­gozó nép nagy ünnepeinek megzava­rására törekszik és úgy szervezi az egyházi ünnepeket és szertartásokat, hogy azok alkalmasak legyenek a ter­melés és a tanulás, a munka és az iskolai fegyelem bomlasztására. Arra törekszik, hogy aláaknázza a népi de­mokrácia iskolapolitikáját, arra igyek­szik rávenni az ifjúságot, hogy ne ta­nuljon, tudatosan előmozdítja a mun. kás és paraszttaoulók számának le­morzsolódását az iskolákban. Amikor arra tanítjuk és serkentjük parasztsá­gunkat, hogy nemcsak az időjáráson, hanem elsősorban a földművesen áll, milyen termést hoz a föld, a kleriká­lis reakció szembefordul ezzel a jobb jövőt biztosító neveléssel és azt ál­lítja: „a természet az úr, ne kapálódz­zunk ellene", „ami jó volt az apánk­nak, jó nekünk is". A szerzetesek' és apácák százai és ezrei járják az országot és mint az imperialisták agitátorai, mint reak­ciós hírverők lépnek föl. Országos jelenség, hogy kolduló apácák és szerzetesek megjelenése után hábo­rús rémhírek terijiednek el. Ez a hely­zet tűrhetetlen s ugyanúgy az is tűrhetetlen és megengedhetetlen, hogy a hittanórák gyakran nem a vallásoktatást, hanem a reakciós uszítást szolgálják. A hittanórákon folyó uszítások ellen keményen és határozottan kell védekezni. A kleri­kális reakció elleni harcunkat tehát fokoznunk kell, hogy aknamunkájuk ellen megvédelmezzük dolgozó né­pünk egységét. Amikor felvesszük a klerikális reakció által felénk dobott kesztyűt — hangsúlyozta Révai Jó­zsef —, akkor mi a jogos önvédelem politikáját folytatjuk, békénket véd­jük, hazánkat védjük, épülő szocia­lizmusunkat védij-ük. Végül Révai József népnevelésügyi miniszter a klerikális reakció elleni harccal kapcsolatosan kijelentette: — El vagyunk szánva arra, hogy Magyarország és a béke, népünk'egy­ségének védelmében, szocialista épí­tő munkánk biztosítására az impe­rialistáknak ezt az ötödik hadoszlo­pát, a klerikális reakciót felszámol­juk. Ennek során négy főfeladatna fogjuk a hangsúlyt helyezni: 1. Leleplezni a klerikális reakciót, a katolikus püspöki kart, mint a bé­ke ellenségét. 2. Támogatni és segíteni azokat a néiphez hű" papokat, akik a püspö­kökkel szemben támogatják a bé­két és a népi demokráciát. 3. Politikai felvilágosító munkával együtt megfelelő állami önvédelmi rendszabályt is kell foganatosítani a klerikális reakció e Ue n -4. Fokoznunk kell a klerikális re­akció elleni propagandát a nép közt, fokoznunk kell az egyházi ideológia elleni felvilágosító munkát a Párt­ban. Megkezdődött Olaszországban is a békealáírási gpjiés Az olasz köztársaság megalakul áisának negyedik évfordulója alkal­mából több mint 100.000 főnyi tömeg gyűlt össze Olaszország fővárrása­ban, Rómában., hogy meghallgassa Togliatti elvtárs nagy horderejű be-SZede A 0 ias z békeharcosok ezt a napot összekötötték a békeáláírás-gyüj­tési mozgalom megkezdésével. — Az atombomba jó ideig a meg­félemlítés főfegyvere volt az impe­rialisták kezében — mondotta a bé­kealáírási gyűjtési mozgalomról szól­va Togliatti elvtárs. — Az imperia­listák arra törekszenek, hogy demo­ralizálják a népeket, megfosszák őket a jövőbe vetett hitüktől és rákény­szerítsék őket, hogy higyjenek a há­ború elkerülhetetlenségében vagy az imperialisták győzelmében. Szüksé­ges, hogy minden állampolgár és minden állam kötelezze magát az atomfegyver alkalmazásának elítélé­sére: az atomfegyver megsemmisíté­sére. Szükséges, hogy az államok egymás között megegyezést kössenek, amely kimondja, hogy egyetlen állam sem használtja ezt a fegyvert — és hogy azt a kormányt, amely először alkalmazná az atomfegyvert, az em­beriség törvényszéke előtt háborús bűnösnek nyilvánítsák, megbélyegez­zék és elítéljék. Az atomfegyverrel kapcsolatban nem lehet más állás­pontra helyezkedni és éppen ezit az álláspontot foglalta el kezdettől fogva a Szovjetúnió. A Szovjetúnió a civi­lizáció és a béke ügyét védelmezi, ami egyben a szocializmus ügye is — hangsúlyozta Togliatti elvtárs. — A Szovjetúniónak az emberies­ség szellemével áthatott javaslata el" len mozgósították az imperializmus minden szócsövét, a nagyburzsoáziá­tól pénzelt lapoktól kezdve egészen a katolikus egyház szervéig. — Olyan időpontban, amikor az Északamerikai Egyesült Allamok el­nöke kijelenti, hogy adott esetben kész parancsot adni az atombomba ledobására, szükséges, hogy az em­berek milliói és százmilliói felemel­országi erői visszaverik a békét fe­nyegető veszedelmet és elérik, hogy a köztársaság valóban a békére, munkára és szabadságra egyesült olasz nép állama legyen — fejezte be Togliatti elvtárs nagyhatású beszé­dét, amelyet az egybegyűltek zúgó tapsvihara követett. Hosszasan éltet­ték a világbéke híveinek nagy tábo rát és annak élenjáró harci oszta­gát, a Szovjetuniót, valamint a bé­ketábor és minden haladó ember nagy vezérét, Sztálin elvtársat. Most a tavaszon eljött egyszer hozzánk Kiss Lajos. Röviden és sze­rényen, zavartan pislogva szemüve­ge mögött elmondta, hogy ki s mi ö. Mondta, hogy most, mint munkás a Dynamit-Nobel gyárban dolgozik de ő a létrának ezen a fokán nem akar megállni. Tanulni szeretne és a tudásával meg akarja mászni az érvényesülés lépcsőit. Hallotta, hogy a tanulni akaró munkások részére is magasabb fokú iskolák nyílnak s érdeklődik, hogy s miként lehetne oda neki is bejutni. A beszélgetés alatt kei-ült aztán szóba egészen vé­letlenül, hogy a magyar falujáró színház megalakításához színészeket keresnek. Kiss Lajos szemei felra­gyogtak. — Kit vesznek fel, oda, — kérdez­te. — Mindenkit, akit megfelelőnek találnak arra, hogy jó színész le­gyen belőle. Kiss Lajos erősen gondolkodott és látszott rajta, hogy fúrja oldalát a dolog. Félénken kérdezte a továb­biakat: — Nem kell oda protekció? Je­lentkezhet egyszerű munkás is? Is­kolák se kellenek ? Nem akadály az, ha valakinek csak nyolc ele­mije van? — és ehhez hasonló kér­dések. Nem, az egyik sem akadály, mert csak az a fő, hogy a jelentkezőből jó színész legyen. Hogy munkás vagy parasztszármazású a jelentke­ző, az aztán igazán nem akadály., mert ma nem úgy van, mint az­előtt. mikor az ilyesmi csak az úri osztály, kiváltsága volt. —. Na ez éppen nekem való — döntött Kiss Lajos és az iskola kér­dését egyelőre hagyta. Kérte és meg­kapta, hogy hol és hogyan kell a falujáró színházhoz felvételre jelent­keznie és elment. Tegnap volt itt újra. Ügyét már majdnem elfelejtettük, de hogy újra elénk toppan, felrémlik a dolog, de ő meg sem várja a kérdést, hogy no mi van, boldogan újságolja. — Felvettek, színész leszek! Félénken ül a széken, töpreng,, megint csak zavartan pislog szemü­vege mögött és úgy mondja: — De lehet, hogy nem így van. Az is lehet, hogy nem igaz, hogy felvették. Én legalább el sem aka­rom hinni. Hát nem lehetetlen, hogy én színész leszek ? ; - <7 • • Arra. hogy mi ezt nem lehetetlen­nek, de egészen természetes dolognak találjuk, Kiss Lajos elmondja, hogyan jutott el odáig, hogy felvették a falujárő színházhoz. Beadta a kér­vényét, amire értesítették, hogy május 28-án pünkösdkor jelentkez­zék Bratislavában vizsgára, Hetven­haton voltak vizsgázók. Kiss Lajos Petőfinek Őrült című versét, meg Gyóni Géza »Csak egy éjszakára« című versét szavalta. — Tudtam, hogy nem jól szaval­tam. Olyan zavarban voltam, hogy azt_ sem tudtam, hol vagyok. Nem úgy szavaltam, hogy szerettem vol­na, meg ahogy rendes körülmények között szoktam. Gondoltam, hogy vesztett ügy„ meg se vártam a dön­tést és otthagytam az egészet. Ak­kor Csehországba mentem és mikor néhány nap múlva visszajöttem Bratislavába, azért a kíváncsiság csak el vitt, hogy biztosat tudjak, felvettek-e vagy nem. Az irodában a kisasszony nézi a könyvet, megta­lálja a nevem és azt mondja, hogy fel vagyok véve. Nem lehet az, mon­dom. Nézze meg csak jól. A kis­asszony jól megnézte é3 megint csak azt mondja, hogy felvettek. Négyszer mondtam, hogy nem íehet az igaz, de mindig csak azt mondták, hogy, igaz, fel vagyok véve a falujárd színházhoz. Kiss Lajos most már elhiszi, hogy színész lesz. Írásban van és ezt meg is mutatja. Fehéren feketével, bé­lyegző, aláírás, _ megdönthetetlen dolog. — Most elértem életem célját, — mondja. — Mindig szinész szerettem volna lenni. Kiss Lajos ül a széken s boldog zavartsággal néz ránk és elmondja eddigi életét. Huszonnégy éves, Ga­ramsallón született és ott Is él nagy­szüleivel. A magyarok alatt Eszter­gomban volt egy internátusban, mint »asztali-inas«. Kiszolgálta a diáko­kat, úgy.látszik olyan csicskás-féle szerepet töltött be. Szükséges volfc az ilyesmire nagyon a magyar urak. nak. Itt csak egy hónapig bírta ki. Valami méltóságos úr volt az inter­nátus veztöje, akivel összeütközésbe került azért, mert ö beszélgetett éa vitatkozott a diákokkal, és szabadon elmondta nekik véleményét, hogy nem jól van ez így, ahogy van. A méltóságos úr szemében pedig az akkori társadalmi .rend legdurvább megsértése volt, hogy egy »asztalos­inas« a diákokkal beszélgessen és vitatkozzék. Szóval hazament. Pénzt azonban nem vitt, mert fizetésén az utolsó fillérig könyveket vett. Szere­tett olvasni, örökké csak a könyve­ket bújta. Otthon a falujában elment postásnak. A fizetése most is csak postamesternő a könyvcsomagokat egymásután érkeztek neki. Főnöke, a pőstamestrné a könyvcsomagokat nem egyszer visszaküldte, mert úgy gondolta, hogy Kiss Lajos levélhor­dónak minek annyit olvasni és mű­velődni. Otthagyta a postát is. A felszabadulás után egészen 47-ig az ottani állami birtokra járt dolgozni. Aztán Prágába ment egy festékgyár­ba dolgozni. Mikor 0nnan öt hónap múlva hazajött, megint csak az álla­mi birtokra járt. Közben volt Mor­vaországban is, míg végre az Idén márciusban a bratislavai Dyn amit­gyárban kötött ki. Sokat beszél a ve­le együtt dolgozó mnukágokróL Azt mondja Kiss Lajos: — Akadnak ma is a munkások kö­zött. akiknek a derekuk még mindig nem egyenesedett ki. Ügy gondolják, hogy ők még mindig »csak« munká­sok. Ha munka közben jön valami »fejes«, akkor suttogják, hogy dol­gozzatok, mert itt vannak. Ha előt­te is, meg utána is éppen semmit se dolgoznak, de mikor valaki jön, akkor munkához kell látni és meg kell görnyedni. Hát ezek szolgalel­kek, akik nem akarják elhinni, hogy miénk az ország és ebben az országa ban a munkás a legnagyobb úr. Mielőtt Kiss Lajos elmenne, kiruk­kol a dologgal, hogy baj van. Az örömben üröm is van. Felvették a falujáró színházhoz, visz0 nt a Dy­namit-gyár nem akarja elengedni. Kérte, hogy nem tudnánk-e érdeké­ben közbelépni a gyárnál. Megígér­tük, hogy megírom ezt a cikket, amivel a Dynamit-gyár vezető elv« társait talán sikerül arról meggyőz­nünk, hogy nemcsak jó munkásokra,, hanem jő kultúrmunkásokra is szük­ségünk van. (bátky); A banskábystricai SzKP funkcionáriusainak aktívája A besztercebányai kerületben párt­aktívát tartottak e hó 6-án a Párt funkcionáriusai a járásokból, az SzKP kerületi bizottságának tagjai, a mező­gazdaságban, a népi közigazgatásban s a tömegszervezetekban dolgozó kommunisták, hogy tárgyaljanak arról, hogyan viszik át az életbe az SzKP történelmi IX. kongresszusának hatá­rozatait, hogyan váltják valóra, Siroky, Bast'ovansky és Púll elvtársak szavait. A kerületi aktívák a CsISz házában L. Bortel képviselő, a Kerületi Nernze. ti Bizottság elnöke nyitotta meg. Ez. után Klokoc képviselő az SzKP kerü­leti bizottságának vezető titkára is­mertette a jelenlévőkkel a kongresszus főkérdéseit és alkalmazta azokat a besztercebányai vidékre. Részletesen foglalkozott az ötéves terv teljesítésé­vel, a falunak a szocializmusra való áttérésével, nevelési kérdésekkel, a Párt szervezési megszilárdításával, va­lamint a burzsoa-naciona lista elhajlás kérdésével is. Ezzel kapcsolatban hang. súlyozta, hogy ez az elhajlás megmu­tatkozott a besztercebányai kerületben is. Elsorolta azután a burzsoa-naciona. lista elhajlás néhány esetét és hangsú­lyozta, hogy ezt az elhajlást, rejtőzzék bármilyen alakban is, le kell leplezni és ki kell irtani a Pá-t soraiból. Ezért szükséges, hogy Pártunkat még job­ban megszilárdítsuk, a tagság ideoló­giai és politikai fejlettségét emeljük és mindinkább érvényesítsük a Pártban a lenini-sztálini típusú párt szervezési el. veit. A IX. kongresszus megszilárdította Pártunkat, egyesítette és ideológiailag még jobban összefogta. A kongresszus megmutatta, hogy milyen erős Pár­tunk és ezért ne legyen olyan tagja a Pártnak, aki ne tenne meg minden trőfeszítést azért, hogy ideológiailag, politikailag és szakmailag növekedjék.­Nem lehet nagyobb öröm és nagyobtj boldogság, mint a Párt soraiban, dol­gozni a boldog élet építésén államunk­ban. Végezetül Klokoc kiemelte a felada­tokat^ amelyek teljesítése szükséges a kongresszusi határozatoknak az alap­szervezetekbe való átvitelére és való-í ra váltásuk biztosítására. Beszámolója után vita fejlődött fílj amelyben 29 funkcionárius vett részt» akik kritikailag és önkritikailag érté­kelték eddigi munkásságukat a szo­cializmus felépítésével kapcsolatos fejj adatok teljesítésében. Klokoc képviselő befejező szavai után az aktíva jóváhagyta a Párt alap­szervezetei mozgalmi gyűléseinek teiy vét a besztercebányai kerületben, ame-i lyeken életbeléptetik az SzKPi IJÍJ kongresszusának határozatait. jék tiltakozó szavukat. A békealáírá­si mozgalomnak minden ember ügyé­vé kell válnia politikai és vallási kü­lönbség nélkül. I — Róma lakosainak ez a tömeggyűlé­se annak a reménynek és meggyőző­désnék a jelképe, hogy a béke olasz-A titoisták megakadályozták az albán küldöttség részvételét a CsSiz kongresszusán A titoista klikk elutasította átuta­zó engedélyek kiadását az albán if­júság küldöttsége számára, amely a CsISZ kongresszusán akart résztven­ni. Azonban semmüyen külső akadály sem törheti meg az albán és cseh­szlovák ifjúság barátságát. Az albán dolgozó if júság központi bizottsága a CsISz-nek üdvözlő táviratot kül­dött, amelyben többek között ezt ír­ja: „A belgrádi fasiszták, ügynökök és imperialisták által támasztott aka­aaiy nem mgatnatja. meg ujusaguun barátságát a többi országok ifjúsá­gával a békéért, demokráciáért és jobb jövőért folytatot harcban. Az al­bán ifjúság teljes szívéből kívánja a csehszlovák ifjúságnak, hogy a le­nini-sztálini Komszomol példájától vezettetve újabb sikereket arasson a békéért, demokráciáért és hazájukban a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. A legnagyobb rend és fegyelem Jellemzi az út Kínát Jules Joelson, a francia Le Monde tudósítója, a demokratikus Kínában tett látogatásáról hosszú cikkben szá­mol be. A rendszerváltozás azonnal felismerhető — írja a Le Monde tudó­sítója — már a vasúti kocsik rendes külsejében, az utazóknak jegypénztá­raknál mutatkozó fegyelmezett maga­tartásában és a vasúti közlekedés pon­tosságában is. Ezután Jules Joelson gúnyos hangon cáfolja meg Lin-Ju-Tand és a többi Amerikába vándorolt kínai író megállapításait, amelyek sze­rint a kínaiak „gyógyíthatatlan indivi­dualisták és képtelenek szervezkedni". Ezek a filozófusok azok közé tartoz­nak — állapítja meg a jobboldali fran­cia Le Monde hasábjain Jules Joelson —, akik bizonyos mértékben befolyást gyakoroltak az Egyesült Államok ku­darcot vallott kínai politikájára.

Next

/
Thumbnails
Contents