Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-30 / 149. szám, péntek

1950 június 30 m m m tf^-WJ« 5 ARATÁSIUNK A gabonabe takarítási munkák a napokban mindenütt megkezdődtek. A jó termés a szokottnál is nagyobb feladatok elé állította dolgozó pa­rasztságunkat, mert minden becsüle­tes falusi dolgozó felismerte és meg­értette, hogy a jó termés csak akkor lesz a miénk, ha a gabona betakarí­tási munkálatokat idejében és úgy végezzük el, hogy a legkisebb veszte­ség se érje termésünket. Az idei jó termést nem egészen a „véletlen sze­rencsének", a kedvező időjárásnak köszönhetjük, — mint ahogy ezt a reakció terjeszti. Hogy termésünk év­ről évre javul és az idei termés is ki­tűnő, abban döntő része van dolgo­zó parasztságunk öntudatos munká­jának és annak, hogy parasztsá­gunknak ma már úgyszólván minden lehetősége és minden eszköze meg­van arra, hogy a terméshozamokat állandóan növelje. A jó termés alapfeltételét egyrészt dolgozó parasztságunk öntudatos munkája, másrészt az teremtette meg, hogy a rendelkezésre álló gé­pek és egyéb eszközök segítségével a talajmüvelést mindjobban tökélete­síthetjük s ugyancsak a gépek hasz­nálatával érhetjük el, hogy minden mezőgazdasági munkát késedelem nélkül a maga idejében végezhetünk el. Igen nagy befolyással volt a jó termésre, hogy ebben a gazdasági évben eddig még soha nem hasz­nált mennyiségű műtrágyát vetettek el. Természetes, hogy mindehhez hoz­zájárult a kedvező tavaszi időjárás, ami szintén elősegíti'tte a gabonafé­lék szép fejlődését. lényegében tehát ezek voltak azok a tényezők, amelyek a jó termést megteremtették. De nem a „véletlen szerencse", „szerencséjük volt", „minden kedvezett nekik"-féle reakciós híresztelések, mert hisz ha utána néztünk bármelyik ilyen hí­resztelésnek, akkor kiderült, hogy aki ezenaz álIáspoi;(<-'ii volt, a reak­ció legjavából való és hát mi taga­dás, neki tényleg nem volt „szeren­cséje". Amikor úgyszólván ország­szerte a legszebb búzákat lehetett látni, az ő búzája alig bírta a kalá­szát kiadni. Ezek a reakciósok tuda­tosan elszabotálták a jó termést. Van azonban egy másik rész, bár csak egészen kicsi, de példaképül le­het állítani. Nem reakciós, de nem is haladószellemű parasztok, akik gör­csösen ragaszkodtak az elavult régi gazdálkodási módszerekhez, akik „a«s apám is így csinálta" elv alapján dolgoztak, de ennek keserves ered­ményét meg is látták. Kirívó esete­ket lehet látni. Két parcella tavaszi árpa egymás mellett. Az egyik gyö­nyörű, dús kalászú, a másik jó lesz, ha a vetőmagot megadja. Ennek leg­szembetűnőbb példáját többek közt Tőrén láttuk. A szövetkezet gabonái olyan gyönyörűek, hogy szebbet még rajzolni sem lehetne, viszont az egyé­ni gazdálkodóké. kevés' kivételével nagyon gyengék. Pedig az időjárás, meg a szerencse egyforma volt az egész határra mind a szövetkezeti, mind az egyéni gazdálkodókra, csak valószínű, hogy a talajművelés, a trágyázás, a vetőmag minősége kö­zött lehettek némi eltérések. Nem éppen nagyok, csak pontosan akko­rák, mint amekkora különbség a ter­mések között lesz. A korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak az idén ragyogó pél­dáját adták az állami birtokok. Ügy­szólván sehol olyan szép gabonát és veteményeket nem lehet látni, mint az állami birtokokon. Az állami bir­tokok ezzel feladatuk magaslatán áll­nak. Nemcsak hogy többet termel­nek, de a többtermeléssel példát is mutatnak a korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodásra, arra a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodásra, 'amelynek megteremtésére a földmű­ves szövetkezetek útján minden dol­gozó parasztnak lehetősége van. Az idei jó gabonatermés, amely dolgozó népünknek újabb győzelmét jelenti, éles támadást váltott ki a re­akcióból, a falusi kulákokból. A jövő évi kenyérért folyó harcban az osz­tályharc még fokozottabban kiélező­dött és dolgozó népünk ellenségei nem válogatják meg eszközeiket, melyek­kel a dolgozó nép munkájának gyü­mölcsét, az egész ország dolgozóinak kenyerét minél kisebbé és minél so­ványabbá szeretnék tenni. Hogy jó gabonatermésünk veszte­ségnélküli betakarítását biztosítsuk, a mezőgazdaságban minden rendelke­zésre álló erőt és eszközt a gabona betakarításának munkálataiba állí­tottunk. Dolgozó parasztságunk fel­ismerte a gabona betakarítási mun­kálatok sikerének fontosságát, de felismerte azt is, hogy gyors és ered­ményes munkát csak a közös mun­kák megteremtésével érhet el. A fal­vakon már hetekkel ezelőtt megin­dult a közös aratási és cséplési mun­kák megszervezése, amihez minden becsületes dolgozó csatlakozott, mert tudatára ébredt annak, hogy a gabo­nabetakarítási munkálatok sikere nemcsak az állam és a közösség, ha­nem saját jól felfogott érdeke is. Amilyen sikerrel haladt a közös mun­kák megszervezése, ugyanolyan he­vesen kezdte meg a falusi reakció az egységet bomlasztó aknamunkáját. Megindult a suttogó propaganda: „A közös aratás csak ürügy arra, hogy a parasztokat belehajtsa a kol­hozokba! Azért akarják a írözös ara­tást és cséplést, meg a cséplőgépről való beszolgáltatást, hogy a gazdától minden gabonát elvegyenek! Hiába termett akármennyi búzád is, már a cséplőgéptől elviszik mind és aztán majd drága pénzen veheted a kenye­ret! Csak engedjetek aratógépet a földetekre, majd a fele szemet kiveri a tarlóra!" Az ilyen és Az ehhez hasonló rém­hírterjesztésnek mind az lett volna a célja, hogy a kialakult egységet, amely a jó termés betakarításának biztosítéka, felbomlassza és ezzel az ellenség malmára hajtsa a vizet. Há­la dolgozó parasztságunk öntudatos­ságának, ezek a bomlasztó kísérletek nem jártak eredménnyel. Minden jó­zan gondolkodású ember tudja, hogy a közös aratási és cséplési munkák­nak mi a célja. Tudja mindenki, de tudja az ellenség is, hogy a közös munkákkal, az aratási és cséplési munkálatokat jelentős mértékben meggyorsítjuk és a veszteséget úgy­szólván teljesen kiküszöböljük. Ugyanezt a célt szolgálja a gépi munka is, hisz csak egy önkötözőgép 15 pár arató munkáját végzi el. At­tól pedig ne aggódjon a reakció, hogy a gép kiveri a szemet, mert a búzát nem túlérésben, hanem viaszérésben aratjuk, no meg öntudatos traktoris­táink vannak, akik tudják, hogyan kell megvédeni az ország kenyerét. A gabonáját meg senkitől sem ve­szik el. Se a cséplőgéptől, se a pad­lásról. Jó termés van, lesz annyi ga­bona, hogy beszólgáltatási kötelezett­ségének mindenki könnyen eleget te­het. Ha még ezen felül is marad és a fejadag is megvan, még hozzá any­nyi, hogy egész biztosan nem kell mellette ,,drága pénzen kenyeret ven­ni", akkor ezt a felesleget sem fog­ják elvenni, mert hisz azt úgyis be­szállítja mindenki. Lesz az idén any­nyi búza, hogy hivatalos áron is bár­ki szívesen adja. A feketepiac, ellen­ségeinknek ez az erős fellegvára, a reakció sűrű könnyhullatásai köze­pette már régen összedőlt. Tudjuk, hogy kik akarták meg­akadályozni a közös aratási munká­kat. Az egyik faluban például a leg­dühödtebb ellenzője a 60 holdas ku­lák volt. Ez a kulák még soha életé­ben maga nem aratott. Az idén nem kapott aratót, de a gépállomással sem kötött aratási szerződést. A 30 hold gabonáját tehát majd maga fogja learatni. Hogy hogyan és mi­kor, erre mi is kiváncsiak vagyunk. Majd figyelemmel kísérjük. Öt is, meg a többieket is. (bl) a iiiiiiit i építkezéseknél Az építő- és fafeldolgozó ipar al­kalmazottai nemzetközi szakszerveze­ti szövetségének adminisztratív bi­zottsága értekezletet tartott a prá­giai Rádiópalotában. René Arráchard, a szövetség alelnöke, beszámolójában a jövő konkrét feladatairól beszélt, amelyeknek teljesítése hozzájárul a nemzetközi szakszervezeti egység és a békeharcosok világarcvonalának megerősítéséhez. Arrachard alelnök, majd Murto fő­titkár braámolóját termékeny vita követte. A prágai értekezleten részt­vevő 14 állam valamennyi képviselője hozzászólt a vitához. B. Gebert, a Szakszervezetek Világszövetségének főtitkára rámutatott az építő- és fa­feldolgozó ipar alkalmazottainak új kilátásaira, főleg nemzetközi szak­szervezeti szövetségük befolyásának kiterjesztésével a gyarmati és fél­gyarmati országokban. Anglia, Auszt­rália és Svédország kiküldöttei, akik mint figyelő vendégek vettek részt az értekezleten, elmondták, hogy or­szágaik építő ipari alkalmazottait kényszerítik lakások helyett hadicélo­kat szolgáló épületek emelésére. Az építőipari munkások azonban nem kí­vánják a háborút, ezért megtagadják a munkát a hadi célokat szolgáló épít­kezéseken. A szónokok rámutattak továbbá ar­ra, hogy országaik szakszervezeti központjainak jobboldali képviselői, akik kiléptek a Szakszervezetek Vi­lágszövetségéből, azt önkényesen és a tagsáig Síéles tömegeinek beleegye­zése nélkül tették. Kim-ír-Szen a koreai nép igazságos harcáról Kim-Ir-Szen elvtárs, a Koreai De­mokratikus Köztársaság miniszter­tanácsának elnöke rádió útján a következő felhívást intézte a nép­hez: Kedves honfitársak! Kedves test­vérek, a néphadsereg katonái és köztársaságunk déli részén működő partizánok! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya nevében for­dulok hozzátok. Az áruló Li-Szin-Man bábkormányának hadserege június 25-én benyomult a 38. széles­ségi körtől északra fekvő területre. A bátrán küzdő védelmi csapatok felfogták a csapást és kemény har­cokban megállították Li-Szin-Man támadását. A néphadsereg a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak parancsát teljesitve, visszavetet­te az ellenséget a 38. szélességi kör­től északra fekvő területről és 10— 15 kilométerre nyomult előre délre, felszabadította Ongjint, Enant, Kae­szongot, Piakcsent, valamint több más várost és települést. A LI-SZIN-MAN-KLIKK NÉPELLENES BELHÁBORŰT ROBBANTOTT KI Az egész világ tudja, hogy a haza békés egyesítésével szembeszálló Li-Szin-Man-klikk régóta készül a bei­háborúra. Dél-Korea népe éhezett, ugyanakkor Li-Szin-Man bábkormá­nya fegyverkezésre és a belháború előkészitésére fordította a költség­vetési kiadások nagy részét. Li-Szin-Mann-klikkje, — hogy iga­zolja a belháború előkészületeit — katonai összetűzéseket provokált a 38-as szélességi körön, nyugtalan légtört teremtett az országban és ezekért a provokációkért a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányára próbálta hárítani a fe­lelősséget. „Az Észak ellen irányuló hadjá­rat" előkészítése során az árulók az amerikai imperialisták utasítására nem átalottak lepaktálni a koreai nép gyűlöletes ellenségeivel — a ja­pán militaristákkal. Kim-Ir-Szen elvtárs a továbbiak­ban Dél-Korea súlyos gazdasági helyzetével foglalkozott. Ebbe a sú­lyos helyzetbe Li-Szin-Man népelle­nes klikkje taszította Dél-Koreát. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya — folytatta Kim-Ir-Szen elvtárs — valamennyi hazafias demokratikus párttal és társadalmi szervezettel, egész Korea népével együtt minden erőfeszítést megtett, hogy elkerülje a belháború pusztításait és vérontás nélkül, bé­kés úton egyesítse hazánkat. A DEMOKRATIKUS ERŐK AZ ORSZÁG EGYSÉGÉÉRT Az észak- és délkoreai pártok és társadalmi szervezetek képviselőinek egyesített tanácskozása már 1948 áprilisában megtette az első kísérle­tet az ország békés egyesítésére. Li-Szin-Man klikkje azonban meghiúsí­totta ezt a kísérletet. Az amerikai imperialisták és eszközük az ENSz koreai bizottsága segítségével a né­pet megtévesztő ltülön választásokat rendezett, fokozta az előkészülete­ket az ország északi része ellen indí­tandó fegyveres támadásra. A mult év júniusában az ország békés egyesítésére és teljes függet­lensége elérésére a Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Frontba tö­mörült 71 hazafias párt és társadal­mi szervezet javaslatot tett az or­szág békés egyesítésére általános választások útján. Ezt a javaslatot az egész koreai nép melegen támo­gatta, de az áruló Li-Szin-Man klikk ezt is meghiúsította. A Koreai Egységes Demokratikus Hazafias Front az ország békés egyesítésére törekvő nép véleményét kifejezve 1950. június 7-én indítvá­nyozta az ország békés egyesítésé­nek végrehajtását. Li-Szin-Man áruló klikkje azonban meghiúsította a javaslat teljesítését és kijelentette, hogy árulónak tekint mindenkit, aki résztvesz a békés egyesítést kívánó javaslat megvaló­sításával kapcsolatos intézkedések­ben. A Koreai Legfelső Népgyűlés el­nöksége június 10-én javaslatot tett az ország békés egyesítésére a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság Legfelső Nemzetgyűlésének és Dél-Korea úgynevezett Nemzetgyű­lésének egész Korea egységes tör­vényhozó szervévé történő egyesítése útján. Li-Szin-Man klikkje — amelytől idegenek a koreai nép érde­kei — belháború megkezdésével vá­laszolt az egész nép által várt békés egyesítési javaslatra. Li-Szin-Man klikkje testvérgyilkos háború útján akarja megvalósítani a köztársaság északi részében a re­akciós népellenes uralmat, amely a japánok alatt fennállott és amely a Köztársaság déli részében ma is fennáll. Fel akarja számolni a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársasá­got és meg akarja fosztani népünket a demokratikus reformok terén elért sikerektől. A Li-Szin-Man-féle reakció el akarja venni a parasztoktól a földet, melyet a köztársaság északi részé-I ben a földreform végrehajtásának eredményeképpen ingyen kaptak és vissza akarja azt adni a földbirtoko­soknak. Az áruló klikk meg akarja semmisíteni a demokratikus szabad­ságot és jogokat, melyeket a koreai nép a köztársaság északi részében kivívott Li-Szin-Man az egész or­szágot az amerikai imperialisták gyarmatává, a koreai népet pedig rabszolgává akarja tenni. FEL KELL SZÁMOLNI AZ IMPERIALISTÁK BÁBJAINAK FASISZTA URALMÁT! Hazánkat és népünket nagy ve­szély fenyegeti. Mi szükséges e ve­szély megszüntetéséhez ? A koreai népnek ebben a háború­ban, amely a Li-Szin-Man klikk el­len folyik, meg kell védelmeznie a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot és annak alkotmányát, fel kell számolnia a Köztársaság déli részében kialakult Li-Szin-Man-féle fasiszta báburalmat, fel kell szabadí­tania hazánk déli részét a Li-Szin-Man klikk uralma alól, újjá kell te­remteni ott a népi bizottságokat, a hatalom igazi szerveit. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság zászlaja alatt végre kell hajtanunk a haza egyesítését és meg kell teremtenünk az egységes, füg­getlen, demokratikus államot. A há­ború, melyet reánk kényszerítettek, a haza egyesítéséért és függetlensé­géért, a szabadságért és demokrá­ciáért vívott igazságos háború. Kim-Ir-Szen elvtárs felhívta a köztársaság északi részének népét,­állítsa át egész munkáját háborús vágányra, mozgósítson minden erőt az ellenség könyörtelen és gyors szétverésére. Minden munkát alá kell rendelni a háború céljainak és az ellenség szétverésének; össznépi se­gítséget kell szervezni a néphadsereg szá.mtára és állandóan új tartalékok­kal kell kiegészíteni. A frontot minden szükséges anyaggal el kell látni, biztosítani kell a hadsereg j gyors ellátását fegyverrel és harci eszközökkel, meg kell szervezni a sebesült katonáknak nyújtandó gyors segítséget. Meg kell szervezni a néphadsereg mögöttes területének megszilárdítására irányuló munkát, hogy az arcvonal szükségletei teljes egészükben fedezve legyenek. Kim-Ir-Szen elvtárs ezután felszó­lította Dél-Korea partizánjait és partizánnőit: nyújtsanak aktív se­gítséget a péphadseregnek, szélesít­sék ki az egész nép harcát, semmi­sítsék meg az ellenséget, rongálják meg összekötő vonalait é- teremtsék újjá a népi bizottságokat. Kim-Ir-Szen elvtárs felszólította Dél-Korea munkásait, parasztjait, vállalkozóit és értelmiségét, hogy aktívan segít­sék az ország déli részének felsza­badítását. A délkoreai úgynevezett nemzet­védelmi hadsereg katonáihoz és tiszt­jeihez fordulva, Kim-Ir-Szen elvtárs felszólította őket, fordítsák fegyve­reiket Li-Szin-Man áruló klikkje, a koreai nép ellensége ellen — és ilyen módon foglalják el méltó helyü­ket a haza egységéért és szabadsá­gáért küzdő harcosok soraiban. ELŐRE A GYŐZELEMIG! A történelem azt mutatja, hogy a szabadságáért és függetlenségéért eltökélten harcbaszállott nép legyőz­hetetlen. Népünk ügye igazságos ügy. A diadal népünké lesz. Meggyőződé­sem, hogy a hazáért és a népért ví­vott igazságos harc győzelemmel fe­jeződik be. Elérkezett hazánk egye­sítésének ideje. A győzelembe vetett hittel bátran haladunk előre! Vala­mennyi erőt néphadseregünk és az arcvonal megsegítésére! Valamennyi erőt az ellenség szétverésére és megsemmisítésére! Éljen a koreai nép, amely igazságos népi háborúba indult! Éljen a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság! Előre a győ­zelemig! . inkánkat a CsKP vezetésével és a munkásosztállyal szövetkezve végezzük Az érsekújvári járás földművesei levelet irtak Klement Gottwaldnak Az érsekújvári járásban az idei ara. tás előkészítésének rendkívüli figyel­met szenteltek. Az előkészítő munkák jelentős sikerrel jártak. Érsekújvár já­rás földművesei levelet intéztek Kle­ment Gottwald köztársasági elnökhöz, amelyben a következőket írják: Megszívlelve Klement Gottwald el­nök tanácsait és megerősödve a dicső IX. kongresszus határozataitól az ér­sekújvári járás községeinek kis. és középföldiművesei elhatározták, hogy elsőízben közösen végzik el az aratási és cséplési munkálatokat. Ez az elha­tározás Pártunk szorgalmas és fárad­hatatlan szervező munkájának, az üze­mi munkások segítségének, továbbá kis- és középföldműveseink széles tö­megei növekvő öntudatának eredmé­nye. Az aratási előkészületek lefolyá­sa bebizonyította, hogy naponta nö­vekedik az új szövetkezeti tagok szá­ma, akik saját tapasztalataikkal meg­győződnek a közös munka előnyeiről. A pártfunkcionáriusok, a népi köz­igazgatás és a tömegszervezetek rend. szeres és áldozatos munkájával elér­ték: a) Járásuk minden községe kidol­gozta a közös aratási és cséplési munkák tervét. 16.826 hektár terüle­ten részben már dolgoznak és a to­vábbi munka folyamán 3.981 ember fog dolgozni 315 munkacsoportban. 'A gabona behordását 196 munkacsoport fogja végezni, amelyek egyenként 216 emberből állnak. A cséplésnél 2.486 ember lesz szolgálatban 119 csoportban. Időközben 3 CsISz csoport jelentkezett az aratási munkákra Dvo­rf n. 2.-ból. Egyes csoportok között, a csoportokon belül és a járás EFSz-ei között versenyt szerveznek. A gépe­ken kívül 2182 fogat is fog dolgozni. Közös munkával az aratás idejét a mult évihez viszonyítva egy harmadá­val megrövidítik és előkészítik járásuk minden községében a közös őszi vetés feltételeit. b) A járásnak mind a 16 községében van már EFSz. Közülük 10 EFSz'már áttért a II. és III. tipusú végrehajtási rendszerre. Második típusra áttértek: Tardos­kedd, Csehy Kamocsa, Érsekújvár, Kolta, Jasová és Palárikovo községek. E községek 261 kis- és középföld­művese az egész szántóföld területet 30 százalékát birtokolja. c) Harmadik tipusú EFSz-re: Dub­nik, Dolny Jatoc, Dvory n. Zitavou, Andovce,. Szemerovo és Zemné köz­ségek tértek át, amelyeknek 543 földművese az egész szántóföld 54 százalékát birtokolja. Dubník és Dol­ny Jatov községben minden földmű­ves áttér a III. tipusú közös gazdál­kodásra. d) Három községben, mirrt: Sztre­kovon, Rubányin és Baranovon a II. tipusú EFSz végrehajtási rendszeré­nek aláírása még folyamatban van. e) Az érsekújvári járás EFSz-ei versenyre hívták ki a zselízi, komáro­mi, ógyallai, vágsellyei és surányi já­rás EFSz-eit. Ebbe a komoly és felelősségteljes munkába az érsekújvári járás földmű, vesei a CsKP vezetésével és a mun­kásosztállyal szövetkezve indultak. Közös munkájukkal szép eredménye­ket értek el. Életük napról napra örömtelibb, földműveseiket a becsüle­tes munka hősökké avatja. A szovjet földművesek gazdag tapasztalataira és e jelszóra támaszkodva „Építsd ha­zád, erősíted a békét" még többre is képesek lesznek. Igen, dolgozóink boldoggá teszik Szlovákiánkat, a szo* cialista Csehszlovákiában.

Next

/
Thumbnails
Contents