Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-30 / 149. szám, péntek

-Ü1SIÖ 1950 június 30 A második össz-szakszervezeti kongresszus határozatainak teljesítése és a ROH új feladatai Zupka elvtárs beszámolója az URO plenáris ülésén FÖ ORSZAGÉPLTESI FELADATAINK A szocialista országépítés általá­nos vezérvonalát a CsKP IX, kon­gresszusa határozta meg. Ezen a kongresszuson az országépités fel­adatait Gottwald elvtárs 10 pontban tűzte ki. Ezek a pontok képezték a második össz-szakszervezeti kon­gresszus tárgyalásainak lényegét, megadták az irányt a határozatok kidolgozására és szakszervezeti moz­galmunk tevékenységének irányitói lettek. Zápotockjr, Erban és a többi elvtársak kongresszusi beszámolói a ROH «feladatainak konkretizálásá­ra összpontosultak. A kongresszus megmutatta, mit kell tennünk, hogy valósággá váltsuk a jelszót: „Minden munkás üzemének gondos gazdája". A kongresszus kitűzte feladatunkul, hogy végrehajtsuk a szakszervezeti mozgalom további és Jobb szervezési kiépítését és az eddiginél jobban irá­nyítsuk a szövetséget és a termelési feladatok teljesítésének biztosítását. Üj szervezési formák, új munkamód­szerek voltak kitűzve, hogy ezáltal is növekedjék a szakszervezeti moz­galom tevékenysége a szocialista or­szágépités terén. A második kongresszus határozatai arról tanúskodnak, hogy a küldöttek magukévá tették Gottwald elvtárs szavait, amelyekkel beszéde záróré­szében felvázolta a szakszervezetek felelős szerepét. Megértették sza­vait, hogy főleg a szakszervezetek, mint a legérettebb osztálya a mun­kásosztálynak, egységes szervezetei azok, amelyek felelősek a szocializ­mus végső győzelméért és azért, hogy a Jólét, a boldogság, a függetlenség és a béke egész népünk számára biz­tosittassék. A második össz-szakszervezeti kon­gresszus óta valamivel több mint félév múlott el. Időközben áprilisban összejött a szakszervezetek új köz­ponti tanácsa, amelyet a második szakszervezeti kongresszus választott meg. Ezen a plenáris ülésen szétosz­tották azokat a feladatokat, amelye­ket a CsKP Központi Bizottságának rendkívül fontos februári ülése hatá­rozott meg a ROH számára. A Köz­ponti Szaktanács mai plenáris ülése lehetőséget ad nekünk arra, hogy te­vékenységünket értékeljük. Tehát meg kell mondanunk, hogyan sikerült ez alatt a hat hónap alatt megvaló­sítanunk a második össz-szakszerve­zeti kongresszus elvi jelentőségű ha­tározatait Munkánk mértéke nem lehet csupán szervezeteink és szer­veink tevékenységéről szóló jelentés, de mindenekelőtt a terv konkrét tel­jesítése. Ezért engedjétek meg ne­kem, hogy röviden felhozzak néhány számadatot, amellett ne haragudjatok rám, ha szakszervezeteink munkájá­nak értékelésével és mozgalmunk szlovákiai kérdéseivel részletesebben fogok foglalkozni. Hiszem, hogy mozgalmunknak csak használ, ha Szlovákia kérdéseivel tisztséget vise­lőink konkrétebben megismerkednek. Az ötéves terv első évében Köztár­saságunk dolgozó népe megerősítette népi demokratikus rendszerünket po­litikailag és gazdaságilag. Bár a ter­melési feladatok az előző, 1948-as évnél a bruttó termelési érték 23 szá­zalékával voltak magasabbak, a ter­vet országos méretekben 102%-ra és magában Szlovákiában 101.2%-ra teljesítettük. Az 1949. év }ó eredmé­nyei optimizmussal és biztonsággal töltöttek el bennünket. Az ötéves terv második évébe indulásunkkor azt hittük, hogy ismét jó eredményeket érünk el nagyobb erőfeszítés és gon­dos előkészület nélkül is. Már a ja­nuár, az első hónap csalódást hozott A tervteljesítés az előző év átlagával szemben országos méretekben 3.6 %-kal, míg Szlovákiában 8.6%-kai volt alacsonyabb. Mult év januárjával szemben pedig a cseh országrészek­ben 2.3%-os és Szlovákiában 10.1%­os visszaesés mutatkozik. A tervtel­jesítés februárban kissé Javult azon­ban Szlovákiában még mindig 100% alatti, 98.3%-os. A nem bíztató ered­mények szétfoszlatták az alaptalan optimizmust és arra kényszeritettek bennünket, hogy megkeressük a visz­szamaradás okait és javulást érjünk el. TÁVOLÍTSUK EL ÖNKRITIKÁVAL A HIBAKAT Kritikát gyakorolva ennek föokát saját magunkban keressük. Ellen­őriztük, vájjon megtettünk-e min­dent, hogy az 1950-es év fokozott feladataira felkészültek legyünk. Be­bizonyosodott, hogy elhanyagoltuk az alapos előkészületeket. Nem hívtunk össze előre gyűléseket és konferen­ciákat, a termelési feladatokat nem A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legfelső szervének, a Szakszervezetek Központi Tanácsa ülésszakának jelentőségéit mindenekelőtt a munkás­osztály döntő és felelősségteljes szerepe határozza meg köztársaságunkban. Csehszlovákia munkás­osztálya Kommunista Pártja vezetésével a fasiszta rabszolgatartók elleni felszabadító küzdelemben ki­harcolta magának a hatalmat és uralkodó osztály­lyá vált. A munkásosztály helyzetében beállott lé­nyeges változás megváltoztatta a szakszervezetek feladatalt is. A dolgozó ember helyzetének javítá­sáért folyó harc, amely a szakszervezeti mozgalom legfőbb küldetése, új formákat ölt. A dolgozók életszínvonalának emeléséről a munkásosztály rész­vétele dönt a termelés vezetésében s megszervezé­sébben és a nemzeti jövedelem igazságos elosztá­sában. A szakszervezetek főfeladata ezért a felsza­badítás után az volt, hogy a munkásosztály meg­szerzett hatalmát megszilárdítsa és kiterjessze. E feladat sikeres teljesítése elképzelhetetlen volt a világnézetileg egységes és szervezésileg erős szak­szervezeti mozgalom kiépítése nélkül. Első össz­szakszervezeti kongresszusunk a szakszervezeti mozgalom egységét szilárd alapokra helyezte, hoz­zájárult a munkásosztály hatalmi helyzetének meg­szilárdításához és a dolgozók millióit mozgósította a Köztársaság ellenségei ellen. A második össz­szakszervezeti kongresszus a szocialista országépí­tés arcvonalára való mozgósítás jegyében folyt le. bontottuk szét gyakran munkacso­portokra sem, annál kevésbbé egyes egyénekre és gépekre. A dolgozók nem ismerték feladataikat és nem voltak rájuk felkészülve. A terv nem­teljesítésével és ennek okaival az SzKP kibővített elnökségi ülése is foglalkozott. Kiadtuk a jelszót: „Az SzKP IX. Kongresszusáig teljesítsük a tervet és a kötelezettségvállaláso­kat és a nehézipar terén lépjük túl őket!" Az SzKP elnökségének határoza­taival foglalkozott a szlovákiai szak­tanács elnöksége és a ROH összes szervezetei. A feladatokat szétosztot­tuk és konkretizáltuk. Amit először elhanyagoltunk, később kellett behoz­nunk. Konferenciákat és tanácskozá­sokat hívtunk össze, amelyek után műhely- és üzemgvűlések következ­tek. Az SzKP elnökségének felhívása élénk visszhangra talált, tömegesen kötöttek szocialista szerződéseket egyes egyének és kollektívumok, lel­kesen vettek magukra új kötelezett­ségeket az SzKP IX. kongresszusára. Az eredmények csakhamar megmutat­koztak. A tervteljesítést márciusban 109.7 százalékra fokoztuk, ami 11.2 százalékkal magasabb, mint február­ban és 17 százalékkal magasabb, mint januárban. Az áprilisi tervet 104.? százalékra és a májusit 106.4 száza­lékra teljesítettük. Amit elmulasztot­tunk, be is hoztuk és a kongresszusig kiegyenlítettük a tervet, sőt még va­lamivel túl is léptük. Május végéiga terv összteljesítését 1016 százalékra emeltük. Amellett meg kell jegyez­nem még azt, hogy nem maradt el az élelmezési ipar sem, amely az első negyedév tervét 101.7 százalékra tel­jesítette és május végéig 98.2 szá­zalékra végzett. Amikor örömmel jelentem be eze­ket az eredményeket, az nem jelent annyit, hogy munkánkkal elégedettek is lehetünk. A cseh országrészekkel szemben a terv ősszteljesítésében még mindig elmaradunk 0.7 százalék­kal. Főleg azért nem elégíthet ez ki bennünket, mert tudatosítanunk kell azt, hogy az év második felében még nagyobb feladatok várnak reánk. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a termelési terv teljesíté­siétől függ Szlovákia iparosításának üteme is. Az ötéves "terv különleges nyomatékot helyez a szlovákiai gaz­dasági élet nagyobb fejlesztésére, mint a cseh országrészekre. Ezután már régen vágyakoztunk és ezért harcol­tunk. A felszabadult köztársaságban meg van adva a lehetőség arra, hogy szabadon dolgozhassunk országunk felvirágzásán. De nemcsak ez, hanem általános testvéri segítséget kapunk a gazdaságilag fejlettebb cseh ország, részektől is. A mult évben 14 új üzem. ben kezdtük meg a munkát. Idén 23 nagyobb üzemet nyitunk meg. Uj energiaforrásokat létesítünk, kiszéle­sítjük a közlekedési hálózatokat, stb. Gépi felszereléseket és forgalmi esz. közöket a cseh ipar juttat számunkra. A cseh dolgozók, azaz a cseh elvtár­sak segítségével elindultunk azon az úton, ame'y egy hatalmas ipari Szlo­vákia kiépítéséhez vezet. Tőlünk függ, hogy a nekünk nyújtott testvéri se­gítséget kihasználjuk-e vagy kihasz­nálatlanul hagyjuk, vagyis fogunk-e tudni vele gazdaságosan és hasznosan bánni. E tőke helyes kezelését csak úgy érjük el, ha Szlovákia iparosítása az egész nép ügyévé válik és minden, ki közülünk odaadóan és lelkiismerete­sen fogja teljesíteni azokat a felada­tokat. amelyeket rábíztak. GOTTWALD ELVTÁRS ŰTBAIGAZITASAI A CsKP Központi Bizottságának ez évi februári ülésén Klement Gott­wald méltányolta a szociális építkezés tíz pontjának teljesítését, amelyeket annak idején a CsKP IX. kongresz­szusán tűzötl ki. Gottwald elvtárs rámutatott azokra a tényekre, ame­lyeket .a szocializmus kiépítésénél kü­lönös figyelembe kell venni. Többek között azt mondotta, hogy eddig fő­kép a termelés magasságát tervez­tük, de nem vettük kellőképpen fi­gyelembe az eladás lehetőségeit. Szükséges, hogy itt új irányba terel­jük egész ipari termelésünket éspedig gyorsabb ütemben, mint a múltban. Nyersanyagainkat hasznosabban és gazdaságosabban kell kihasználnunk és feldolgoznunk, mint eddig, takaré­kosabban kell bánnunk velük, különö­sen azokkal, amelyeket importálunk. Ipari termelésünk központjában főkép azoknak a termékeknek kell állniok, amelyek számára tartós piacot bizto­síthatnuk, ami azt jelenti, hogy fo­kozni kel! a nehézipari termelést és a gépgyártást. Gottwald elvtárs beszámolójában adva vannak számunkra azok az irány­vonalak, amelyek szükségesek ipari termelésünk átszervezésére, arra, hogy külföldről csak olyan nyersanya. gokat importáljunk, amelyek hazai készleteinkből nem fedezhetők, hogy hazai nyersanyagainkat minél nagyobb mértékben kihasználjuk és termé­nyeinket olyan államokba exportáljuk, ahol azok részére állandó piacot ka­punk. Mindezekből kitűnik, hogy a kivitelben „legfőbb. társunknak a Szov­jetúftiónak kell 'fénrfie s nem utolsó sorban a népi demokráciákkal is. egy­re jobban el kell -mélyítenünk külke­reskedelmi viszonyunkat. A népi de­mokratikus államok — mint mi is — a szocializmust építik Világos, hogy építik a nehéz ipart is, amihez gépek­re van szükségük Ez a tény is alátá­masztja a nehéz gépgyártásunk szűk. ségesség;ét. Ezzel a kérdéssel Siroky elvtárs is foglalkozott az SzKP IX. kongresszusán, ahol többek között hangsúlyozta, hogy a jövőben a ne­hézipar kifejlesztésére kell helyez­nünk a fősúlyt. A nehézipar ilyen leg­szükségesebb ága nálunk a hatalmas energiaelőállító üzemek kiépítése, újabb kohók felállítása, valamint egy­re szélesebb alapokra kei helyeznünk a finom műszerek gyártását is. Ha­sonlóan nem szabad elhanyagolnunk a cementgyártást . és a porcellángyár­tást sem és lehetőség szerint ki kell szélesíteni az olyan termékek előállí­tását, amelyekhez a szükséges nyers­anyagok belföldön is biztosítva van­nak. Ilyen iparágak például a fa-, cel­lulóze-, papír-, lenfeldolgozó-, műse­lyem- és a vegyiipar. Mindenesetre azonban nem szabad eme fejezet el­ső szakaszában emiitett .pontokat el­hanyagolni, azaz a nehéz gépipar és az energiaelőállító üzemek kiépítését előnyben kell részesítenünk. Mind­ezeknek az iparágaknak elengedhetet­len kelléke az energiaelőállításához szükséges bányaipar fejlesztése. Ezek a célok nem szabad, hogy csak pa­pírra vetett tervek maradjanak, ha­nem meg is kell őket valósítani. Ter­veink köte'ezőek legyenek. Ezeknek a kötelezettségszerűen kiépített tervek­nek egy egységes és egészséges össz­csehszlovákiai közgazdaság kiépítését kell szolgálniok, természetesen Szlo­vákia sikeres iparosításának figye­lembevételével. FOKOZOTTABB FELADATOK. Iparunk újjáépítésével' a kormány is foglalkozott, amikor jóváhagyta az 1950. évre szóló végrehajtási tervet. Az eredeti végrehajtási tervvel szem­ben 1950-re növelté« a termelési fel­adatokat, különösen a nehéziparban, az építészetben; a mezőgazdaságban, az erdészetben és kivált ezeknek az ipar­ágaknak azokban a részeiben, amelyek lényegesen elősegítik az általános ipa. rosodást és csökkentik a nyersanya­gok külföldi behozatalát különösen a kapitalista országokból. Az 1950-re szóló átdolgozott végrehajtási terv ugyancsak a nehézipar még gyorsabb ütemű fejlesztését hangsúlyozza, egy olyan ipari állam létesítését, amely nélkül a szocializmus megvalósítása szinte lehetetlen. Á nehéziparban 1949-cel szemben idén 17 százalékos növekedést kell elérnünk. Nagyobb feladatok várnak ránk a fa. és a pa­píriparban is. Az építőiparban 1949-cel szemben 56 százalékos emelkedést akarunk elérni, ami azt jelenti, hogy dolgozóink lakásviszonyait lényegesen megjavítjuk. És mi a helyzet a mező. gazdaságban? A mezőgazdaságban ugyanúgy, mint az erdészeti és papír­ipari termelésben szintén fokozzuk termelési igyekezetünket. Az eredeti tervek átdolgozásából kivették részü­ket a munkások, mesterek és a mér­nökök is. Ez tehát azt bizonyítja, hogy az átdolgozott terv legnagyobb ré­sze magától a dolgozó munkásságtól származik. Ezeknek az átdolgozott tételeknek megvalósítása újabb lépé­seket jeleni gazdaságunk újjá- és ki. építésében. Ipari termelésünk új irányba való terelésének politikai jelentősége is van. Mindenekelőtt gazdasági és politikai életünk szilárd alapokra való helyezé­sét eredményezni. Ezáltal az ötéves tervben eredetileg 57 százalékos fej­lődés helyett 70 százalékos fejlődést érünk el. Az ipari termelés fejleszté­se nem utolsó sorban a mezőgazdasá­gi termelés gépesítését is elősegíti, ami lényegesen hozzájárul falvaink szocializálásához. Ezzel párhuzamosan megerősödik a falu es a város dol­gozóinak szövetsége, más szóval dol­gozó népünk egysége. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Szlovákia ipa­rosítása és ezzel a városi és falusi dolgozók egységének megerősítése az általános életszínvonal emelkedésének ügyét szolgálja. Dolgozó osztályunk ezáltal egyre erősebb és jelentősebb pozíciót fog betölteni saját sorsának irányításában. Az ipari termelés új útra való tere­lése egyúttal Csehszlovákia nemzet­közi jelentőségét is növelni fogja és függetlenné teszi a kapitalista álla-' moktól. Növekszik továbbá országunk védelmi ereje is, ami közvetlenül a béketábor megerősödését is jelenti. Köztársaságunk tehát a Szovjetúnió által vezetett béketáborban jelentős helyet foglal majd eí. A szocialista épités minden teren elért sikerek újabb csapást jelentenek a háború előkészí­tőire. A jobb eredményekért folytatott küzdelem tehát közvetve a világbéke megerősödését is jelenti. Tudatában vagyunk annak, hogy a nagyobb követelmények megvalósí­tása nem lesz könnyű feladat. Tud­juk azonban azt is, hogy minden elő­feltétel adva van e követelmények teljesítéséhez, sőt azoknak túlteljesí­téséhez is. Nyersanyagban nincs hiá­nyunk. A főfeladat most kiaknázá­suk. Ipari üzemeink ereje eddig még nincs teljes mértékben kihasználva és a legnagyobb jelentőségű tényező, a tömeges jellegű szocialista ver­seny kiépítése még mindig bizonyos fogyatékossággal küzd. Szükségünk van egy új építő hadseregre, amely egyre növekszik és egyre többet ter­mel. Csehszlovákia népeinek tehet­ségéről és kezdeményező erejéről ta­núskodik az a tény is, hogy annak dacára, hogy a termelési eszközök még ézideig kevéssel multák felül az 1938 előtti termelési eszközök terje­dőimét, mégis nagyobb termelési eredményeket érünk el, mint 1938-ban, amikor a nép nem saját üzemé­ben dolgozott. Az ipari termelés né­mely ágában 200 százalékkal több a termelés, mint 1938-ban. Ezek a le­hetőségek nemcsak a könnyűiparban vannak meg, hanem a bánya-, kohó-, gép. és építészeti iparban is. A gaz­dasági élet eme ágaiban a termelés fokozásának lehetőségeit részletes vizsgálat tárgyává tettük. Ezek a vizsgálatok azonban csak az üzemek vezérigazgatósága által nyújtott ada­tok alapján folytak le, mégis kide­rült, hogy például az energia-előálli­tó-, kohó- és kerámiai iparban a ter­vet 10 százalékkal túl lehetett volna teljesíteni. A gépiparban és az építé­szetben 15 százalékkal lehetett volna túlteljesíteni az ötéves terv előirány­zatait. OSZTRAVA VIDÉKÉNEK KIÉPITÉSÉÉRT. Tőlünk és szakszervezeteinktől függ, hogy igyekezetünket az ipari termelés fokozására állítjuk-e be. Az ipari termelés alapfeltétele — amint már az előbbi fejezetben említettük — egy jelentős nehézipar kiépítése. A jelentős nehézipar viszont nagy­mennyiségű szenet és vasat igényel. Honnan szérezzük ezt be? Legalkal­masabb lelőhely éppen Osztrava és vidéke. Ezért határozat jött létre, melynek értelmében Osztrava és vi­déke nehéziparunk kiépítésének egyik bázisa lesz. Osztrava és vidékének nagyméretű kiépítése már megkez­dődött és olyan építkezés folyik, mint soha eddig. A vidék egész lakosságá­nak az a főfeladata, hogy Osztravát valóban minél előbb kiépítse. Ez a tu­dat hatja át az építésben résztvevő munkásokat is. A bányászok kötele­zettséget vállaltak, hogy minden ere­jük megfeszítésével hozzájárulnak ahhoz, hogy az ötéves terv második évében 15 millió tonna szenet bá­nyásznák ld. Az osztravai bányásznap tisztele­tére nagyméretű szocialista versenyek indultak. A dolgozó bányászok béke­kötelezettséget vállalnak, hogy ezál­tal is megjavítsák a munka szerve­zését és meggyorsítsák a termelést. Osztrava azonban nemcsak vidéké­nek kincse. Kiépítésétől nagymérték­ben függ az ipari termelés többi ágá­nak sorsa is. Nem utolsó sorban a mezőgazdasági termelésre is nagy kihatással van. Osztrava kiépítésétől függ gépipari termelésünk, mely jó eredmények elérése esetén megköny­nyíti és meggyorsítja az ipari ter­melés többi ágaiban is a termelést. Nagymértékben függ továbbá Oszt­rttva kiépítésének gyorsaságától Szlo­vákia iparosítása is, amennyiben az új ipari üzemek gépfelszéreléseinek nagy részét Osztrava biztosítja majd. E vidék kiépítése tehát minden szo­cialista dolgozó lelkiismeretben kér­dése is egyúttal. Aki hozzá akar já­rulni a szocializmus megvalósításá­hoz, az elengedhetetlenül fontosnak tartja Osztrava kiépítését. Hozzá kell ezért járulnunk a vidék építőmunká­jához és Osztrava dolgozóinak min­den tekintetben segítőkezet kell nyúj­tanunk. Ezzel kapcsolatban egyik legőgetőbb kérdés az építkezési mun­kákhoz szükséges munkaerők biztosí­tása. Ezeknek a kérdéseknek kedvező megoldásához éppen Szlovákia népe járulhat hozzá a legnagyobb mér­tékben. Szlovákia népe ezáltal előse­gítené vidékeinek minél előbbi iparo­sítását. A szükséges intézkedéseket már megtették. A munkaerők tobor­zása megnyugtató eredményekkel folyt. Az osztravai elvtársaktól függ, hogy a rendelkezésükre bocsátott munkásságot milyen szakszerűen használják fel e fontos vidék kiépí­tésére. A SZOCIALISTA VERSENY FEJLODESE. Az iparosítás fokozottabb követel­ményeiből nagy rész esik Szlovákia dolgozó népére is. Szükséges ezért, hogy igyekezetünket a követelmé­nyekkel párhuzamosan növeljük. Hogy ez mit jelent számunkra, világosan mutatják a termelésben elért eredmé­nyek is. Ha az 1932-ik évet vesszük alapul, Szlovákiában a termelés 1946-ban 121.4 százalék, 1947-ben 167.9 százalék, 1948-ban 195.7 százalék és 1949-ben 227.2 százalékos eredményt mutat Az 1950-re szóló termelési terv teljesítése esetén az 1937-es ter­melést háromszorosan múlja felül. Az ötéves tervnek 1950-re eső része 15 százalékkal múlja felül az 1949-ik évi termelést. A fémiparban ez az emel­kedés 50 százalékos, a nehéziparban 30 százalékos és a műszergyártásban 40 százalékos az 1949. évvel szem­ben. A vasércbányákat a 1949-es ter­melés az idén 20 százalékkal múlja feilül. Ugyancsak nagyjelentőségűvé válik a vegyi és az építőanyag gyár­tási ipar is. Ami a munka termelé­kenységének növekedését illeti, a helyzet nagyon örvendetes. Az idén olyan szinvonalat érünk el, amely ere. detileg csak 1953-ra volt tervezve.

Next

/
Thumbnails
Contents