Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

J 1950 június 29 Irta: FARKAS MIHÁLY Ma már minden kétséget kizáró tényként megállapítható, / hogy a második világháború idején az angol-amerikai imperialista katonai körök Jugoszláviában mind a királyi »ellenálló« erők, mind a jugoszláv nJ-> ósies felszabadító harcának vezetői közé beépítették saját ügynökeiket. Mindketten: Mihajlovics, a királyi tábornok is, Tito is, angol-amerikai szolgálatban állottak. Az elsőnek a »k rályi érdekek« megvédésének szerepe volt kiosztva. Tito pedig azt a megbízatást kapta imperialista gazdáitól: akadályozza meg, hogy a jugoszláv nép felszabadító harcának vezetése becsületes, a néphez hü kommunisták kezébe kerüljön. Ezt, mint tudjuk, Tito a kipróbált kommunisták félreállításával, azok le gyilkolt at áfával végre is hajtotta és így a vezetést erőszakkal, terrorisztikus eszközökkel magához ragadta. Az angol-amerikai imperialisták itt is két vasat tartottak tűzben. Arra az esetre, ha Churchill »nagy stratégiai elgondolása« sikerülne, azaz a Szovjetúnió a háborúból legyöngülve kerülne ki és ennek következtében az angol-amerikai imperialisták diktálhatnák majd a békét, akkor Mihajlovicsnak, illetve a királynak adnák vissza Jugoszláviában a hatalmat és így biztosítanák, hogy Jugoszlávia az angol-amerikai imperialisták érdekeit szolgálja. Arra az esetre pedig, ha Churchill »nagy stratégiai terve« mégsem sikerülne és ennek következtében a Szovjetúnió a német fasizmus elleni háborúból győztesként kerülne ki és Európa háborúutáni helyzetének rendezésében megtisztelő helyet vjvna ki magának, akkor Mih&jlovicsot; majd »ejtik« és másik ügynöküknek, Titónak adják meg a szükséges támogatást. Tito és bandája segítségével az angol-amerikai imperialisták elsősorban azt akarták megakadályozni, hogy Jugoszláviában a dolgozó nép kerüljön hatalomra. Azt akarták, hogy Jugoszlávia ne a népi demokrácia, a szocializmus útján, hanem a reakció irányában fejlődjön. Tito és társai segítségévei az imperialisták be akarták ügynökeiket csempészni a szocializmus, a népi demokráciák táborába azzal a céllal, hogy belülről bomlasszák azt. S valóban, am kor a dicső Szovjet Hadsereg a zseniális sztálini hadászati tervek győzelmes végrehajtásának eredményeként a történelmi jelentőségű sztálingrádi csatában végérvényesen és visszavonhatatlanul, alapvetően megváltoztatta a háború menetét, az angolamerikai imperialistá hírszerző szervek is változtattak jugoszláv taktikájukon. Ettől az időtől kezdve M'hajlovicsot kevésbbé és Titót hangsúlyozom, csak őt és bandáját — mmd jobban és jobbam, támogatták. I. Tito és bandája már a jugoszláv nép felszabadító háborújának idején minden lehetőséget és alkalmat felhasznált arra, hogy megritkítsa a harcedzett kohnmunisták sorait. Tito »hadművelete t« tudatosan úgy irányította, hogy súly0

s helyzetekbe kerüljenek és a lehető legnagyobb veszteségeket szenvedjenek a jugoszláv néphadseregnek azok az alakulatai, melyeknek élén megbízható a néphez hü parancsnokok állottak és amelyek összetételükbén főként régi, osztályharcban megedzett, a szocializmus eszméjéhez hü harcosokból állottak. Ezzel az áruló »módszerrel« gyilkoltatta le Tito és bandája a legjobb és legbátrabb kommunista harcosok ezreit, kiváló partizán csapattiszteket, azzal az elgondolással, hogy amikor majd sor kerül arra, hogy nyíltan átszökjön az imperializmus táborába, ne legyenek a hadseregben komoly erök, amelyek nyilt árulását megakadályozhatnák, T;

to a kommunista harcosoknak t, tiszteknek tömeges legyilkolása/; célzó »taktikáját« MacLean angoljukhoz és beosztásukhoz megfelelő hírszerző ezredestől — akit közben a Jugoszláviában szerzett »érdemeiért« vezérőrnaggyá léptették elő és Randolph Churchilltől, ettől az elvetemült angol kémtől és háborús uszítótól kapta. Tito követve az angol-amerkai imperialisták ügynökeinek »tanácsait« ezzel a taktikával a legjobb proletár-dandárokat semmisjtétte meg. Piopivoda elvtárs ezt már tényekkel be is bizonyította a »Szocial sta Jugoszláviá«-ban írt cikkében. Randolph Churchill sokáig tartózkodott a népfelszabadító háború alatt a 8, hadtest parancsnolcságán, amelynek parancsnoka a hős Vlado Gyetkovics ezredes volt. Vlado Gyetkovics azok közé a kommün sta parancsnokok közé tartozott, akik bátran szembehelyezkedtek az angolamerikai hírszerző tisztekkel és nem voltak hajlandók parancsaikat teljesíteni. A hetedik támadás előtt Randolph Church 11 Ticsevó falunak minden áron való megvédését követelte Gyetkovicstól. Gyetkovics — figyelembevéve, hogy hétszeres túlerővel állt szemben — visszautasította ezt a parancsot és elrendelte csapatainak visszavonulását. Randolph Churchill elgondolása v lágos volt Gyetkovicstól azért követelte Ticsevó falu megvédését, hogy lehetővé tegye a támadó német-fasiszta csapatoknak a 8. követelte Ticsevó falu megvédését, Miután Gyetkovics, Randolph Churchill parancsát nem teljesítette, Tito leváltotta őt és repülőgépet küldött érte. A gépet amelyen GyetkoVcs Titőhoz repült angol hadigépek megtámadták s lelőtték. A lezuhant gép mellett ott feküdt a jugoszláv partizánháború hősének, Gyetkovics ezredesnek a holteste. • így gyilkolta le Tito és bandája a jugoszláv néphadsereg becsületes tisztjét és katonáit, akk nem voltak hajlandók az angol-amerikai imperialisták szájaíze szerint cselekedni. Ez azonban csak a kezdet volt. A háború befejezése után Tito és bandája alaposan átgondolt, aljas tervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy az új helyzetben, hogyan kell megtisztítani a jugoszláv néphadsereget attól a tisztikartól, amely valóban a nép szabadságáért, a jugoszláv nép szocialista jövőjéért, a nagy, szoc'alista Szovjetúnióval való szövetségért önfeláldozóan harcolt. 1945 tavaszán a jugoszláv kormány széleskörű amnesztiát adott a csetnik-bandita alakulatokban harcolóknak. A jugoszláv vezérkar, egyik ülésén, ahol Tito elnökölt, parancsot adott arra, hogy az amnesztia után a volt csetnikeket, a királyi hadsereg volt tisztjeit vissza, kell venni a jugoszláv hadseregbe és vissza kell adni nekik a rangjukat. Ugyanakkor azonban tömegesen bocsátották el a hadseregből a néphez hű kommunista tiszteket, a felszabadító háború hőseinek százait és ezreit. Természetesen, mindez nem ment ellenállás nélkül. Rankov'cs, ez a véreskezű fasiszta hóhér és Gyilasz, fasiszta »ideológus«, a terror és a megtévesztés eszközével mégis érvényt szereztek Tito fasiszta parancsának. Gyilasz propaganda-gépezete azt magyarázta, hogy »most már más idők vannak, ezért a bevált kádereket polgári Vonalra kell átvezényelni«. Tito parancsa értelmében ezekben az időkben — tehát már 1945-ben — a fasiszta t'sztek és csetnikek elözönlötték a jugoszláv hadsereget. így kerültek be a hírhedt reakciósok a négy belgrádi és öt vajdasági dandártörzsbe. A jugoszláv néphadseregnek fasiszta tisztekkel történt elárasztását Drap'n Péter altábornagy, a páncélos és gépesített csapatok parancsnoka a legmesszebbmenóen ellenezte. Drapin altábornagy 1946-ban máról-holnapra hirtelen meghalt. Drapin altábc rnagyot Tito parancsára Rankcvics véreskezű janicsárjai ölték meg, és hogy a gyanút a gy'lkosságról eltereljék, Drapint katonai pompával temették el 1946-ban Tito és bandája újabb csapást mért a jugoszláv hadsereg néphez hü, kommunista tisztjeire A katonai tudás emelésének ürügye alatt Tito parancsot adott, hogy a tisztek kötelesek utólagosan, rövid és kötött határidőn belül, rangszakvizsgát tenni. Tito parancsát Rankov cs és Vukmanovics altábornagy bizalmas utasításai követték. A bizalmas utasítás lényege a kővetkező volt: különösen szigorral kell eljárni a népszerű, kommunista t'sztekkel szemben. Mindent el kell követni, h0

gy ezek a vizsgákon elbukjanak. Pusztító hatása volt ennek a bizalmas, fasiszta jellegű utasításnak. Százával »buktak el« munkás- és parasztszármazású tisztek, akik a háború idején hősiesen harcoltak, akik bátor magatartásukkal kitűntek, akik csapataik élén nem egy véres csatában bebizonyították: méltók arra, hogy a jugoszláv néphadseregben parancsnoki posztokat töltsenek be. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Tito elvetemült magyar ügynöke •— Rajk — hasonló módszerrel akarta elbuktatni a magyar rendőrségbe bekerült munkás- és parasztszármazású tiszteket. Hála Pártunk és Rákosi elvtárs éberségének. Rajk fasiszta módszereit idejében fölfedtük. Rajknak még kis eredménnyel sem sikerült alkalmazni Rankovics módszereit a magyar rendörségnél. II. K'k azok, akik a jugoszláv hadseregből elűzött kommunista tisztek helyére kerültek? Josip Cserny ma a jugoszláv haditengerészet admirálisa. A háború előtt a királyi haditengerészet tisztje Volt. A kapituláció után Alexandriába, az angolokhoz szökött. Az angol hírszerzöszervek utasítására 1943-ban visszatért Jugoszláviába. 1947-ben több feljelentés érkezett ellene, hogy Anglia számára kémkedéssel foglalkozik, írásos bizonyításokat terjesztettek elő, amelyek igazolták Cserny kémtevékenységét. Csemynek természetesen a hajaszála sem görbült meg és ma Tito.. egyik legbizalmasabb, embere. A Szovjetúnió elleni háború során, a Keres ellen végrehajtott támadásban, mint usztasa tiszt, fontos beosztást töltött be Bonácsi tengerészalezredes. Ezt a fasiszta alezredest, mint háborús bűnöst, 1947-ben letartóztatták. A Tájékoztató Iroda határozata után azonban tüstént szabadonbocsátották és magas katonai beosztást adtak neki a haditengerészetnél. Vojekosztav Krisanije, királyi ezredes, Pavelics volt közvetlen munkatársa, szintén résztvett a Szovjetúnió elleni háborúban. Ma fontos beosztásban teljesít szolgálatot a jugoszláv hadseregben. A fasiszta horvát hadseregben alezredesi rangban szolgált Szulajman Fllipovics, aki ma már ezredesi rangban egyik oktatója a jugoszláv hadseregnek. Mirku Merics ezredes volt Sztálingrádnál a német-fasiszta csapatok oldalán harcoló horvát alakulatok parancsnoka. Ma ez a háborús bűnös fasiszta tiszt, vezető beosztásban teljesít szolgálatot a jugoszláv hadseregben. A Szovjetúnió elleni háborúban szerzett »érdemeiért« Hitler többször kitüntette Zdái volt horvát repülőtisztet. aki ma a jugoszláv légierő egyik vezető parancsnoka. Apostolszky M hajló altábornagy, a macedón vezékari főnök helyettese, a háború előtt már angolamerikai ügynök volt Batya Milics vezérőrnagy trockista, a franciáknak, később a Gestapőnak volt az ügynöke. 1941-ben a Gestapo segítségével különlegesen fontos feladatok elvégzésére került Jugoszláviába. KI sanin Vjekoszláv vezérőrnagy, a jugoszláv királyi hadsereg vezérkari alezredese és Pavlovics egyik hadtestének törzsparancsnoka volt. A háború alatt a partizánegységek foglyul ejtették. Gosnyák támogatásával a királyi alezredest felvették Tito pártjába és vezető szerepet adtak neki a jugoszláv hadseregben. A Tito-fasiszták __ amint a tények igazolják — még a nyilt árulás előtt alapvetően megváltoztatták a jugoszláv hadsereg tisztikarának összetételét és még fokozottabb mértékben tették ezt a Tájékoztató Iroda határozata után. Miután a Tájékoztató Iroda lerántotta az álarcot Titóról és bandájáról és ország-világ előtt a tények tömkelegével bebizonyította, hogy a Jugoszlávia jelenlegi vezetői az angolamerikai imperialisták legveszedelmesebb ügynökei és háborús provokátorok, a Tito-fasiszták megkezdték a legjobb kommunista tisztek és tábornokok fizikai megsemmisítését. Aljas módon meggy Ikolták Arzo Jovanovics vezérezredes elvtársát, a jugoszláv nép felszabadító harcának legendás hősét és egyik legtehetségesebb katonai vezetőjét. Börtönbe vetették Zsujovics vezérezredes elvtársat, a jugoszláv munkásosztály és dolgozó nép népszerű vezetőjét és a népfelszabadító háború egyik legkimagaslóbb szervezőjét. Ma Jugoszláviában százával és ezrével sínylődnek börtönökben, hitleri módra berendezett internálótáborokban a jugoszláv hadseregnek azok a tisztjei, akik nem voltak hajlandók, az árulás útjára térni, akik bátran kiálltak a proletárnemzetköziség elvei mellett és fölvették a harcot az áruló Tito és bandája ellen. III. A jugoszláv hadsereg tisztikarában történt változások eredményeként a Tito-fasiszták tudatosan éket vernek a nép és a hadsereg közé, A jugoszláv hadsereg tisztikarát azért tömték meg csetnik, fasiszta, kaland0

r-tisztekkel, angol-amerikai kémekkel, kapitalista, kulákszármazású parancsnokokkal, hogy a hadseregeket felhasználhassák a jugoszláv munkásosztály, az egész dolgozó jugoszláv nép elnyomására. De úgy látszik, Tito és bandája még mindig nincs megelégedve a visszavett jugoszláv fasiszta tisztek fajsúlyával a hadseregben. Ezért megbízottai Nyugat-Németországban külön irodákat állítottak fel német fasiszta tiszteknek a jugoszláv hadseregbe való toborzására, Nyugatnémetországi lapok közlései szerint eddig több mint száz német fasiszta repülő utazott Jugoszláviába, akik ma már mint kiképző tisztek szolgálnak a jugoszláv hadseregben. Megérkeztek Jugoszláviába • az angol, amerikai francia katonai »specialisták« is. akik máris elkezdték működésüket a jugoszláv hadsereg vezérkaránál. Mindezek a tények azt igazolják, h'ogy a jugoszláv hadsereg fasiszta tisztek irányítása alatt áll. Ezeknek a fasiszta tiszteknek segítségével jutatták Tito és bandája a jujCtiszláv hadsereget az angol-amerikai imperialisták kezére. A Tito-fasiszták azonban nemcsak a tisztikar összetételét, hanem azzal párhuzamosan a hadsereg szellemét is alapvetően megváltoztatták. Rankovics janicsárjai és Vukmanovics provokátorai tüzzelvassal irtanak ki mindent a hadseregből, ami összekapcsolná a jugoszláv hadsereg tisztjét és harcosait a dicső Szovjet Hadsereggel, amelynek Jugoszlávia népei felszabadulásukért sokat köszönhetnek, A jugoszláv hadsereg soraiban propaganda folyik a Szovjetúnió, a népi demokratikus országok és vezetőik ellen. A fasiszta banditák ma már nyíltan hirdetik a jugoszláv hadseregben, hogy a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen háborúra kell felkészülni. Brutális nyíltsággal, ebben a szovjetellenes szellemben végzik a Tito-fasiszta tsztek kiképzését a hadseregben. A Szovjetúnió és a népi demokratikus o«szágok ellen gyalázatos provokációs hajsza folyik a jugoszláv hadseregben. Gálád módon aat igyekeznek »bizonyítani« Vukmanovics provokátorai, mintha a Szovjetúnió és a szomszédos népi demokratikus országok részéről veszély fenyegetné Jugoszlávia függetlenségét. Az imperialista háborús gyújtogatókról szó sem esik a jugoszláv hadseregben folyó katonai nevelés során. Az imperialista háborús uszítókat barátként, a felszabadító Szovjetúniót és a népi demokratikus országokat pedig ellenségként állítják be Vukmanovics úgynevezett »politikai tisztjei«. A nacionalizmus mérgével fertőzik meg a jugoszláv hadsereg katonáit. hogy így készítsenek belőlük ágyútöltelékeket az angol-amerikai imperialisták számára. A tiszti állományban történt változások után az angol-amerikai háborús gyujtogatók elkezdték fölfegyverezni a jugoszláv hadsereget. Tit© és az amerikai imperialisták között titkos szerződés jött létre, ^ melynek az a lényege, hogy az amerikaiak mind nagyobb részt szállítanak Titónak a Nyugat-Németországban felhalmozott német hadianyagból. A titkos szerződés életbelépett: megindultak a katonai szállítások Nyugat-Németországból Jugoszláviába és mindinkább angol-amerikai tisztek veszik át a jugoszláv hadsereg irányítását. IV. Ma Jugoszlávia már nemcsak az angol—amerikai imperializmus nemzetközi kémközpontja. Ma a Tito-fasiszta Jugoszlávia a háborús gyújtogatás egyik legveszedelmesebb tűzfészke Európában. A Titofasiszta Jugoszláviára támaszkodva és azt felhasználva fojtotta meg az amerikai imperializmus a görög demokratikus néphadsereg hősies harcát. A Tito-fasiszta Jugoszlávia fegyveres erőire támaszkodva akarták az angol—amerikai imper alisták megdönteni a népi demokratikus rendszert Albániában, Magyarországon, Bulgáriában. Kéme k — Tito, Rankovics, Kradelj, Gyilasz segítségével akartak az angol-amerikai imperialisták fegyveres intervenciót indítania- a f atal népi demokratikus országok ellen. Ha erre nem került sor, az csak azért van, mert a népi demokratikus országok Kommunista Pártjai eredményesen követik Sztálin elvtárs útmutatásait a bolsevik éberségről. Ezért sikerült időben fölfedni a Tito-fasiszták és imperialista gazdáik gálád tervelt. Nemrég a New York Herald Tribune külpolitikai kommentátora, Joseph Alsop azt írta Belgrádból, hogy »Amerika számára Titóék biztosabb szövetségesek, mint más nyugateurópai ország«. Szerinte ennek egyszerű a magyarázata. »A nyugateurópai országokban előfordulhat, hogy olyan pártok kerülnek uralomra, amelyek -rokonszenveznek a Szovjetúnióval és ennek következtében olyan kormányok alakulhatnak ezekben az országokban, amelyek a Szovjetúnióval szemben a megegyezés politikáját kívánják követni. Titőnál — mondja ez az amerikai újságíró — ilyen veszély nem áll fenn, mert ő kimondottan ellensége a SZovjetúniónak és nincs módja és nem is akar a Szovjetúnióval megegyezni«. Az amerikai újságíró megállapítása Titóról találó és igaz. De Alsop elköveti azt a hibát hogy összetéveszti Titót a jugoszláv néppel. Tito és bandája valóban ellensége a Szovjetúniónak, ellensége a népi demokratikus országoknak, ellensége a békének, az emberi haladásnak. Jug-oszlávia népei azonban nem akarják szolgálni az angol-amerikai imperializmus érdekeit. Jugoszlávia népei a békét', a haladást akarják. Ök a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal szoros barátságban és szövetségben akarnak élni. Sokasodnak a jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a munkások és parasztok harca a hadseregen belül sem szűnik meg. Tito és Rankovics százával és ezrével hozhatják vissza a hadseregbe a fasiszta tiszteket, ez sem menti meg őket a pusztulástól. Csak olajat öntenek a tűzre, mert ez törvényszerűen kiélezi és már ki is élezte az ellen« ségeskedést egyrészt a legénység és a visszavett fasiszta tisztek között, másrészt a tisztikaron belül is két egymással ellenségesen szembenálló tábor kialakulását eredményezi. A néphez hü és a proletárnemzetköziség ' szellemében gondolkodó és cselekvő katonák és tisztek a jugoszláv hadseregben — gyűjtik erőiket és építik szervezeteiket. Ezeké a növekvő imperialistaellenes és Tito-fasisztaellenes erőké a jövö. Támogatni, bátorítani a jugoszláv hadseregben harcoló néphez hü katonákat és tiszteket, harcos, fasisztaellenes szervezeteket létrehozni a jugoszláv hadseregben, ez egyik döntő feltétele a jugoszláv dolgozó nép győzelmének, a Tito-fasiszta banda felett. (Megjelent a »Tartós békéért népi demokráciáért« júniics 25-i számában.).