Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

12 UJSZ0 1950 június 29 /W7G Y /7?áM: Arattak..; A férfi barna homlokán gyöngyöztek az izzadságcseppek. Erős, inas harjaival az &i ritmus ütemére emelte fel kaszáját és vágta a sort a gabonában. így csinálta ezt az apja is, a nagyapja, meg mind valamennyi őse. A parasztember legszentebb munkája ez. Mintha imádkozna, olyan alázattal és mégis, milyen méltóságteljesen esi. nálja. Mögötte az asszonya hajladozott, szedte a markot és fürge ujjakkal kötötte kévékbe a levágott búzakalászt. Piros szoknyája úgy virított az aranysárga kalászok között, mint valami óriásranőtt pipacs. Rövidujjú fehér in. gét verejtéke testéhez tapasztotta. Az arca és a karja, no meg a lábaszára neki is barna volt, meglátszott rajta, hogy nem nagyon óvhatta magát a forró naptól. Hallgatva, némán dolgoztak egymás mellett már napok óta. A nagy munka nem tűri meg a szót. A gyerek a búzatábla szélén egy fa alatt aludt. A nap már átlépte a delet és az árnyék iránya lassan megváltozott. A még mindig erős napsugár az alvó kislány arcába tűzött. A gyermek nyugtalanul mozgolódni kezdett és halkan felsírt. Az anyja csak lopva mert odapillantani. János mérgelődne, ha lemaradna mögötte a munkában. Aratás idején nem állhat a dolog. A termés jónak ígérkezett. — Van olyan szép a gabonám, mint amazoké, — gondolta Varga János megelégedetten és a szomszédos földekre nézett. Ott a szövetkezetiek arattak. A traktor zúgásától hangos volt a határ. Néha-néha víg nótázásba is fogtak. Az ember ilyenkor dühösen morgott magában. — Még ilyenkor is danolásznak. Mitől van ezeknek ilyen jó kedvük. Varga Jánosnak az idén nehéz aratása volt. Segítséget nem tudott szerezni. A falu nagyrésze benn volt a szövetkezetben, a kívülmaradottak meg ugyanúgy küzdöttek a nagy munkával mint ő. Három hold gabonája volt, hát gondolta majd csak győzik kettesben a munkát az asszonnyal. Gyűltek a keresztek a tarlón, már a végére jártak. — Csak már a hordáson túllegyünk — sóhajtott Varga János, a csép'és otthon az udvarban már könnyebb lesz. Vargs János nem tudta volna pontosan megmondani, miért nem lépett be a szövetkezetbe. Világéletében szegény ember volt. négy hold földecs•kén szerénykedett a családjával és soha nem jutott előbbre. Sokat beszél, tek neUl a szomszédok, hogy így, meg. úgy, nem jön ki a közösből semmi jó. Majd megláthatja mindenki, hogy a szövetkezetiek a sok veszekedés és marakodás miatt, nem fogják a dolgukat elvégezni. — Közös lónak túros a háta — idézgette János a régi közmondást, ha a szövetkezetről esett szó. — Már csak jobb, H a magam gazdája vagyok. — János te, — riasztotta fel gondolataiból az asszony. — Megnézem én azt a gyereket Ebédkor nem evett egy falásnyit sem, folyton csak ivott volna. Most meg innen látom, olyan piros az arca, mintha láz gyötörné. — Hát csak menj, de igyekezz vis'zsza, ne sokat szöszmötölj körülötte, mert a munka nem állhat. Szerette a kislányt Varga János, hanem most a nagy munkában a gyerek bizony útban volt. Az első napon otthonha^yták Marikát a nagyapjával, de este, amikor hazatértek azt mondta az öreg, hogy nem tud ő már a fáradt lábaival a gyerék után futkosni, vigyék ki magukkal a határba. A szomszédok most nem jöhettek számításba, megvan a gondja ilyenkor mindenkinek. Az asszony félénken megjegyezte, hogy vigyék el napközibe Marikát Ott jó helyen lesz. A szövetkezetiek gyerekei mind ott vannak. Vidáman futkosnak egész nap a kertben és vigyáz rájuk az egyik tanítónő. Meg aztán rendes jó ételeket is kapnak. Parasztasszony ilyenkor nem igen érkezik rá arra, hogy tisztességes ételt főzzön Hanem János hallani sem akart a napköziről. — Minek az? Téged sem adtak napközibe soha, meg cn is mindig ott lábatlankodtam az édesanyám szoknyája körül, akármit dolgozott is a le kem. Marika is ellesz velünk valahogy. Az asszony nem mert ellenkezni, így hát. a kis Marika hajnalonként ott tipegett az anyja mellett, bele-bele kapaszkodott a szoknyájába, majd felkéredzkedett az ölébe, ha nagyon elfáradt. Kinn a földön leterítettek egy pokrócot a ía aJá és azon játszadozott meg aludt a kis'ány egész napon át. Itt ették meg ebédjüket, a kenyeret és szalonnát, ittak rá a savanyú tejből és rövid pihenő után újból munkához láttak. Marikának eleinte nagyon tetszett ez az élet, hanem a második vagy harmadik napon már nagyon elunta magát. Haza akart menni. Sokat sírdogált, nem akart egyedül megmaradni, folyton csak az anyját hívta. Miért olyan csendes máma ez a kislány, a szavát sem hallottuk egész nap, gondolta ijedten az anyja, ahogy föléje hajolt. Megtapogatta a homlokát, megfogta a kezét, aztán ijedten kiáltott oda az urának. — János, te — beteg ez a kislány. Az arca egészen tűzben van. — Mi fáj, lelkem kicsi angyalom, mondd meg édesanyádnak, dédelgette a gyereket Marika csak nézett nagy kék szemeivel az anyjára, de nem felelt. Az anya az urához szaladt, de az csak nem hagyta abba a munkát. — Legyen eszed Márika — próbálta megnyugtatni az asszonyt. Nem hagy. hatjuk most félbe a munkát. Majd, ha besötétedik, ahogy megyünk haza, mindjárt bevisszük a doktorhoz. Úgyis az útunkba esik. Nem lesz addig semmi baja Marikának. Az asszony szeméből lassan hullottak a könnyek az érett kalászokra. Tovább csomózta és rakta a kereszteket. Jánosnak igaza van. A búza nem várhat. Az aratást nem lehet félbehagyni. Hamm a gyerek — jajdult fel — azzal is tenni kellene valamit. Ólomlábakon jött el az este. összeszedelőzködtek. János karjára vette a kislányt, az anyja meg mellettük ment és a gyerek forró kezecskéit szorongatta. Az orvos csak hümmögött, meg tekergette. a fejét jobbra-balra, amint vizsgálta a gyei eket — A kórházba kell vinni a gyereket. Még pedig azonnal. A jelek szerint tífusza van. Mit evett a kislány mostanában? — Evett az mindenfélét, amit csak talált — vá'aszolt Vargáné. Aratunk és kin van velünk a mezőn, — tette hozzá mentegelődzve. — Hát a napközi otthon mire való? Miért nein v'tték oda? Az asszony lehajtotta a fejét és nem felelt. — Hát csak igyekezzenek szaporán. Autót, vagy kocsit kell keresni és azonnal induljanak, — mondta az orvos és szappanozni kezdte a kezét. Varga János megfordult és köszönés nélkül kirohant. — Megyek a faluba kocsit kérni — kiáltotta vissza az ajtóból. — Te addig vidd haza a gyereket és szedd öszsze a holmiját. Mire jövök a kocsival készen legyetek. Sorra kopogtatott be az ismerősök, rokonok, komák kapuján. Mindnek volt kocsija, tehetős gazdák voltak, hanem a felelet mindnél ugyanaz volt. — Fáradtak az állatok, nem adhatom oda. Holnap megint dolgozni kell velük. — Hát előbbrevaló az ál'at, mint egy beteg gyerek, — gondolta kétségbeesetten János. Nem akad senki, aki segítene rajtam? És tovább indult, hogy máshol próbáljon szerencsét. Ahogy a szövetkezet udvara előtt ellép, egy ismerős hang rákiált. — Mér lógatod úgy a fejedet, János? Nem jól fizet tán a gabona? — Nem a, beteg a kislány, oszt nem tudok kocsit' kapni, hogy bevigyem a városba. Kórházba küldte a doktor. — N^gy bai. de talán mi tudunk raj. ta segíteni. Menj az irodába, kérd meg az elnököt. Balázs bácsit, talán megengedi, hogy traktoron bevigyük a városba. Varga János szinte repült az irodába. Hagyon jutott volna most az eszébe, hogy nemrég még azt mondta valahol, hogy ő bizonp be nem teszi a lábát a szövetkezet portájára. — A traktor már leállt, de a sofőr még itt van. Beszélj v(

ele János, biztosan szívesen bevisz benneteket. A munkaideje már letelt, de ha egy gye. rek életéről van szó, nem gondolkozik sokat... — mondta Balázs Imre, a szövetkezet elnöke. Varga János úgy ült a traktor pótkocsijára. hogy szinte szédült a feje. Hát ezek ilyen szívesek hozzám is, aki nem vagyok közülük való? Hiszen akkor nem lehet itt sok marakodás, ha még az idegenen is segítenek. Marika a nagykendőjébe bugyolálva tartja a gyereket és eszébe sem jut csodálkozni, hogy a szövetkezeti traktort hozta el János. Hallgatva ülnek a kocsban, a sofőr a kormánynál ugyancsak hallgat. Jánosnak úgy tűnik, hogy feszülten figyeli az utat, mintha minden göröngyön úgy menne át, hogy minél keve. sebbet rázkódjék a kocsi és benne a gyerek. — Te, Márika — fordul hirtelen feleségéhez — a tengeritöréskor megint sok lesz a munka. Akkorra már meggyógyul a Marina és viheted a napközibe. -KOZMÚVELODESI HÍREK. Nyolc esztendővel ezelőtt, 1942 június 28-án halt meg Janka Kupala, a bjelorussr nép nagy költője, 1882-ben szii'etett egy nyomorúságos körülmények között él6 kisbérlő fiaként. Már kora gyermekéveiben nehéz fizikai munkát végzett. Vándorlásai során megismerkedett a bjelorussz do'gozó parasztság életével. Kivételes tehetségre Gorkij figyelt fel elsőnek. Később művei nagy népszerűségre tettek szert Főérdeme elsősorban a bjelorussz irodalmi nyelv fejlesztése. • A moszkvai „Lenini Komszomol" színház különleges helyet fogla' el a békéért vívott harcban. Már 1934-ben bemutatta a „Folytatása következik" című darabot, amelynek a tárgya a fasizmus összecsapása a béketábor élcsapatával, a kommunistákkal. Közvetlenül a háború kitörése előtt Gergely Sándor „Vitézek és hősök" című darabját játszotta, majd 1941-ben Szimonovnak „Legény a talpán" című vígjátékát. Amerikai irónő, a haladószellemü Lilian Hellmann is helyet kapott a nagymultú színpadon. A legutóbbi három esztendőben is nagy sikerrel játszott a színház béketárgyú darabokat, többek között a Budapesten is jólismert „Orosz kérdés"-t és a „Villa a mellékutcában" című darabot. © Martin Andersen Nexő, a nagy dán író hétfőn, június 26-án töltötte be 81. évét. A haladó világ mélységes szeretettel köszönti a szocialista irodalom egyik legnagyobb élő alakját, aki egész életében a haladás ügyét szolgálta és ma is a békefront első vonalában harcol. A magyar dolgozók külön is nagy szeretette! gondolnak Nexőre, aki annakidején a Rákosi-perben a legnagyobb eréllyel ált ki a dolgozó mgayar nép bölcs vezére mellett. • Matisse, a 80 esztendős, sei és frissen el a velencei rás nagydíját, lomnak lelkes világhírű francia festő Változatlan lelkesedésdolgozik és most nyerte Bienále egyik millió lí-Matisse a békemozgahíve és szószólója. • Ki ne emiékeznék Jackie Cooganra, Chaplin felejthetetlen kis partnerére, aki a húszas években mint csodagyermek tűnt fel. Közben negyven eszten. dős érett — állásnélküli színész lett belőle. Most mint porszívógép-ügynök keresi meg a kenyerét és születésnapja alkalmából kijelentette, annyira megcsömörlött Hollywoodtól, hogy semmi pénzért nem menne vissza színésznek. ® A Semmelweis életéről és korszakalkotó felfedezéséről a gyermekágyi láz elhárításáról készített filmet nagy sikerrel mutatták be Berlinben. A film kiemeli Semmelweis harcát a reakció ellen. • Morelli híres olasz sebésztanár megállapította, hogy a tüdődaganat egyik okozója az amerikai dohány. A vizsgálat minden tüdőtályognál kimutatta az amerikai dohány sajátos elemeit. • Washingtonban erősen veszélyezteti Chicagónak, a bűnök fővárosának pozícióját. Hivatalos lapjelentések szerint az Egyesült Államok fővárosában az elmúlt év során 4313 rablótámadás törént. • A Lengyel Üttörő Szövetség nyáron 1360 helyen szervez tábort a 8—15 év közötti ifjúság számára. A táborozásokon 162.000 gyermek vesz részt. Zója édesanyja levelet intézett Raymonde Díenhez, a hős francia leányhoz Ljubov Kozmodemjanszkája, a hitleri fasiszták elleni harcban hősi halált halt Zója és Alexandr édesanyja levelet intézett Raymonde Dienhez, a hős francia leányhoz, aki élete kockáztatásával hátráltatta, egy fegyverszállító v0nat indulását. Drága Raymonde! Mély megdöbbenéssel tudtam meg, hogy bírói eljárást indítottak ellened, a béke ügyétiek bátor harcosa ellen, aki oly drága vagy mindannyiunk számúra. Mi, szovjet emberek tudjuk, mi a háború, tudjuk azt, mit hoz a háb0

rú a népeknek és éppen ezért mi meg tudjuk becsülni a békét, de nemcsak megbecsüljük, hanem harcolunk is a békéért. A szovjet állam fenállása óta, a különböző támadók ellen harcolva, megvédtük a

békéhez váló jogunkat. A szovjet nép legjobb fiai és leányai életüket áldozták a Nagy Honvédő Háború alatt a fasizmus elleni harcban, a béke, az emberiség boldogabb jövője érdekében. Az én gyermekeim, Zója és Alexandr, szintén életüket áldozták. — A béke nevében harcolták és haltak meg a francia ellenállási mozgalom dicsőséges harcosai, akik között Danielle Casanova neve örökre emlékezetes marad a népek előtt... Ezek a hősök, mint Zója és Danielle, a békéért harcoltak, amelyet ae új háborúra uszítók újból el akarnak fojtani. A béke hívei azonban felsorakoznak, hogy elzárják az utat az°k előtt, akik a népek vérét áruba bocsátják, azok előtt a gonosztevők előtt, akik az atombomba tűzvészében akarják az emberiséget elégetni. Utukban állnak a demokraták, a hazafiak, Danielle Casanova és Zója Kozmodemjanszkája harcának folytatói. Te, Raymonde, ugyancsak ellenük fordultál. Te és barátaid saját testetekkel állítottátok meg azt a vonatot, amelyet az aljas háborúba küldött tankokkal raktak meg. Nehéz kifejeznem azt, hogy mit éreztem, amikor hőstettedről értesültem. Abban a pillanatban ismét éreztem erőnket, a béke híveinek erejét, a háborúra uszítók elleni harcos akaratunkat és győzelmünket... Igen, Raymonde, te elszánt harcosa vagy a békének és meg va-. gyok győződve afelől, hogy te ugyanolyan bátor leszel, mint Danielle, mint Zója, mint az Ifjú Gárda k0mszomolistái., úgy, amint arról az az ének is szól, amelyet bebörtönzésed első napjaiban a rácsok mögül hallottál. Tour város utcáin a béke védelmezői az •»Ifjú Gárdát« énekélték és ezzel bátorító szavakat intéztek és szolidaritást vállalták a reakció foglyaival. Raymonde, honfitársaid és a sz

0vjet emberek, a béke összes hjyei megszorítják kezedét és azt mondják: »Bátorság! Az igazság és a béke győzedelmeskedik.'« A szovjet zeneszerzők harca a békéért Sosztakovics, a kiváló szovjet ze- | neazerző, a tudományos kultúra kép-Viselőinek délamerikai kongresszusán a béke védelmében felszólalva, ezeket mondotta: „Művészeinknek, az íróknak, színészeknek és zeneszerzőknek rendkívül nagy szerepe van a béke védelmében. Nekünk kell teljes erővel felemelni szavunkat a béke, az igazság, az emberiesség és a népek jövője érdekében. A történelem e döntő szakasziában nem állhatunk félre és nem ringathatjuk magunkat abba az üres illúzióba, hogy mi az élet és a küzdelem felett lebegünk. Nem így van. Be kell hatolnunk az élet rengetegébe, hogy befolyást gyakoroljunk rá; a békéért harcoló erők soraiban kell lépést tartanunk az emberiség haladó erőivel. Egész művészetünkkel, művészetünk tartalmával, eszméivel, hőseivel,^tudatosan kell résztvennünk1

a harcban." Amit Sosztakovics mondott, az a Szovjetunióban folyó, békés építést szolgáló műveket teremtő szovjet művészet mindennapi alkotó gyakorlata. Alátámasztja a kifejtett elveket Sosztakovics „Ének az erdőkről" című oratóriuma, amelyben a természet alakításának sztálini tervéről ad hírt a hangszerek és az ének nyelvén. A Szovjetúnió békés felvirágzásáról beszélnek az olyan alkotások, mint Zsukovszkij: „Dicsőség neked, hazam" című dala és Majboroda dalai a kolhozmezők hőseiről és a szovjet zeneszerzők számos más alkotása. Meg kell említeni közülük Dzsangirov azerbajdzsán zeneszerző „Az Araksza túlsó partján" című szimfónikus

költeményét és a leningrádi Manyevics „A békéért" című kantátáját. Dzsangirov alkotásiát elismeréssel fogadta a szovjet nép és ezt bizonyítja, hogy Sztálin-díjjal jutalmazták. Épp ily jelentős eseménye volt a szovjet zenei életnek Manyevics „A békéért" című kantátája, amelyet szintén Sztálin'-díjjal tüntettek ki. A békéért vívott harc témája zendül fel a világ minden részében ismert tömegdalokban, a világ demokratikus ifjúságának himnuszában (Novikov szerzeménye) és a Nemzetközi Diákszövetség himnuszában (Muradeli alkotása). Épp így ismerik már minden országban Sosztakovics békedalát (a „Találkozás az Elbán" című film zenéjéből). De még számos olyan dalt írtak a szovjet zeneszerzők, amelyek a béke ügyét szolgálják: „Erőnk ügyünk igazságában van" (Zaharov), „Ne dúljon a háború lángja" (Tuskóv), „A békéért, a demokráciáért" (Noszov), „Fel emberek, a béke védelmére" (Bjelij)smég folytathatnók a felsorolást. E dalok a nép körében élnek, visszhangra találnak az egész világon és a békéért vívott harc fegyvereivé válnak. fjaladó színpadQultuza a demokratikus Jiémetozszágban Amikor a náci Németország romjain megalakulit a Német Demokratikus Köztársaság, a német nép előtt megnyílt a demokratikus fejlődés útija. A német nép élt a lehetőséggel és megújhodásában jelentős szerepet játszik haladószellemű feliedülése a kultúra terén. A német újjászületés mélységének és átfogó jellegének egyik kutatója a színpadi kultúrt felvirágzása a Német Demokratikus Köztársaságban. Az idei éved kezdete egybeesett Goethe születésének 200. évfordulójiával. A demokratikus Németország, a inépi demokráciákhoz hasonlóan, híven ápolja legjobb haladó hagyományait, klasszikus szellemi örökségét. Ennek bizonysága, hogy a köztársaság minden színházában bemutatták Goethe színdarabjait, megtisztítva azoktól a hitleri időkben rájuk rakódott torzításoktól. Kimagasló művészi esemény volt a berlini Reinhardt-színház előadásában a Faust felújítása. Ugyancsak a Reinhard-színház mutatta be Németország angol övezetében Brecht „Kurázsi anyó és gyermekei" című darabját. Az angol megszálló hatóságok igyekeztek megakadályozni a bemutatót, a közvélemény nyomására azonban mégis színre került a darab Braunschweigben és Kielben s a nyugatnémet dolgozó lakosság ezzel bizonyságot tett arról, hogy minden lehetséges módon küzd a demokratikus Németországból kiinduló német egységért. A német színpadi kultúra nagy eseménye volt Leon Krucskovszkij lengyel író „Sonnenbruck" című színművének bemutatása. A darab egyidejűleg került színpadra Varsóban és Berlinben. A szovjet színpadi irodalom is utat talált a német demokratikus közönséghez. Chemnitzben Kornejcsuk szovjet író „Makar Dubrava" című színművét játszották nagy sikerrel, a lipcsei ifjúsági színház pedig Kaverin „A két kapitány" című darabját adta elő. Schwerinben harmadik éve működik a Német-Szovjet Társaság színháza és műsorán szerepelt a magyar közönség előtt is nagy sikert aratott „Moszkvai jellem". Mindez azt mutatja, hogy a német színjátszás a demokratikus haladás útjára lépett s a magyar közvélemény érdeklődéssel, örömmel £ig'y«»V ezt a fejlődést