Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

1950 június 29 m m m tf^-WJ« 5 Smrkovsky képviselő, az Allami Birtokok vezérigazgatója: Minden munkánkat úgy végezzük el, hogy az barátainknak, a kis- és középföldmüveseknek például szolgáljon Szurkovszky József, a csehszlovákiai állami birtokok főigazgatója: Csak röviden tájékoztatni akarom önöket arról, hogy állami birtokaink munkásai hogyan készülnek a jobb aratásra. Ez idén döntö az, hogy az állami birtokok munkásainak sokkal jobban kell előkészíteniük az aratási kampányt, mint 1949-ben, hogy az aratást jobban végezzük el, mint az elmúlt esztendőben. Nemcsak arról van szó, hogy el keli végezni az aratást és a terményt a magtárakba behordanunk, hanem arról is, hogy azt jól, úgy végezzük el, hogy egész munkánk segítségül és például szolgáljon a mi barátainknak, a kis- és középparasztoknak. Azonkívül egyidejűleg, amikor az 1950-es év aratására készülünk, gondolnunk kell az 1951-es év aratására. Ez azt jelenti, hogy az aratással egyidejűleg n^g kell tennünk az előkészületeket a jövő esztendei magas termésre, hogy minden 100 százalékban sikerüljön nekünk. Nehezen tudnánk elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket a Párt és a kormány tűzött elénk, ha ezidén úgy akarnánk munkánkat végezni, ahogy a. mult évben dolgoztunk. Ha az öszszes feladatokat teljesíteni akarjuk (és mi jól akarjuk teljesíteni Őket), akkor új módon kell megszervezni munkánkat szocialista nagytermelésünkben, állami birtokainkon és pedig úgy, ahogy ezt az utat a mi Kommunista Pártunk Központi Bizottsága ez évi februári határozatával megmutatta nekünk. Mi mindenütt az állami birtokokon érvényre juttatjuk az új módszereket, tehát a szocialista módszereket, a szocialista munkaszervezést. Es erről szeretnék néhány szót szólni. A munka szocialista megszervezése, elvtársak és elvtársnök, az az út, amelyre mindnyájunknak gondolnunk kell akár az állami birtokok, az állami gépállomások, vagy pedig az EPSz-ek szakaszán dolgozunk. A munka szocialista megszervezése nélkül nem jutnánk messzire, mert azok a munkamódszerek, amelyek még nálunk rtiint a kapitalizmus öröksége fennmaradtak, talán jók voltak a kapitalisták számára, az € rendszerük számára, de a mi népi demokráciánkban, a mi jövendő szocialista köztársaságunkban ezekkel a kapitalista elavult munkamódszerekkel semmire sem megy az ember és sohasem építenénk fel a szocializmust. Mi ezt igen jól tudjuk, MIK A SZOCIALISTA MUNKASZERVEZÉS PROBLÉMAI? Alapjában véve két föprobléma van itt. Először is az embereket érdemük szerint jutalmazni. Mindenkinek annyit, amennyi neki jár és aki nem érdemelte meg, az nem kapja meg a jutalmát. A másik alapelv: likvidálni a munka névtelenségét, zűrzavaros voltát és ehelyett minden egyes munkaerőre naptár szerint tervezni meg a munkát, a különféle munkafeladatok szerint, ahogy azt a mezőgazdaság magával hozza számunkra. Más szóval a munkát meg kell szervezni a munkacsoportokban és osztagokban. Milyen messzire jutottunk ebben a tekintetben az állami birtokokon? A feladatbérek bevezetését ez év februárjában kezdtük meg és ami ai aratást illeti, megvan rá a reményünk, hogy jelentéktelen kivételektől eltekintve, amelyeknek szintén nem lenne szabad előfordulniok, az állami birtokok dolgozói az idei aratást, ami a munkások jutalmazását illeti, érdem szerinti jutalmazás elve alapján, azaz a feladatbérek szerint végzik el. Ez azt jelenti, hogy azon igyekszünk, hogy a munkát 100 százalékban a feladatteljesítés szerint jutalmazzuk és a régi órabéreket kiküszöböljük. Megállapíthatom, hogy már az elmúlt hét végéig az összmunkások és munkásnők 80 százaléka a mi állami birtokainkon kifejezte beleegyezését, hogy az idei aratásban feladatbérek szerint jutalmazzuk őket. Tehát már a dolgozók 80 százaléka beleegyezését adta.- A maradék még ezt a kérdést tárgyalja Hogy mindezt eredményesen elvégezzük. mindent meg kellett tenni, hogy az érdem szerinti igazságos bért kifizethessük. Ebből a célból 483 munkanormát adtunk ki a különféle munkafeladatokra vonatkozólag az idei aratás idejére. A második kérdés, hogy hol vannak azok a munkacsoportok és munkaosztagok, amelyekről ma itt ti is oly sokat beszéltetek. Mi a munka ilymódon való megszervezését ez év januárjában és februárjában kezdtük megvalósítani. Most ezekben a napokban már olyan csoportunk, olyan osztagunk, amely ismeri feladatait, tudja, mit kell teljesítenie és mit kap érte, a mult hét szombatjáig 5193 volt. Az állami birtokokon minden dolgozónak és minden munkaműveletnek munkaosztagokban és munkacsoportokban kell végbemennie. Június 3-án nagy értekezletet tartottunk Znojmon, ahol a csoportok és osztagok vezetői összejöttek és kitűzték az irányelveket. A znojmoi értekezlet határozatát minden egyes gazdaságunkban megtárgyaltuk. Mái 1700 gazdaságunkban megtartottuk összes alkalmazottaink gyűlését, akik teljes egyetértésüket fejezték ki a szocialista munka gondolatával és ennek értelmében mindenütt változás sok mentek végbe. Ezek a mi gazdaságaink. Ezt távirataikkal erősítették meg, amelyeket ezerhétszáz gazdaságból küldtek be a központi igazgatóságnak. A mi dolgozóinknak ezidén olyan kilátásaik vannak, hogy meg fogják mutathatni az EFSz-beli barátaiknak, elvtársaiknak, hogyai kell a szocialista módon megszervezett munkának festenie. Dolgozóink elhatározták, hogy ezidén nemcsak két, hanem három műszakban fogják elvégezni az aratást. Földjeinken tehát éjszaka világítani fogunk és a traktorok dolgoznak majd. Valóban, dolgozóinknak lesz mit elvégezniök, mert az aratás után a tarlóhántást 162.000 hektárnyi területen kell elvégezniök. Mi azon leszünk és harcolni fogunk azért, hogy ha egy nap reggel, amikor az állami birtokokon olyan búzát láttok, amely már beérett, másnap, ha arra jártok, már szántóföldet lássatok ott. Ezért harcolni fogunk, mert egyidejűleg már az 1951-es termésre kell gondolnunk. Ezenkívül a nedvességgel is takarékoskodnunk kell, ez a mi ABC-nk Végre úgy kell intézkednünk, hogy lehetetlenné tegyük a földek begyomosodását. A tarlóhántás egyik eszköz erre, hogy ezt elérjük. Közvetlen a kaszálás után kell végezni a tarlóhántást és azonnal, gyorsan elvetni a tarlókeveréket. Kissé gondot okoz nekünk az, hogy most nem esik. Mindnyájunknak arra kell gondolni, hoy elég széles alapú takarmánykészletünk legyen állattenyésztésünk számára, ez pedig azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni, hogy biztosítsuk az elegendő takarmányt, hogy növelhessük gazdasági állataink hasznosságát. E2 azt jelenti, hogy idén a lehető legjobban ki kell használnunk mindent, minden földterületet, hogy ott tarlókeveréket vessünk el. Ezt a fejezetet azzal fejezném be, hogy a mi munkacsoportjaink és osztagaink, amelyeknek a naptár szerint és a terv szerint előre két-három műszakra meg lesz állapítva a munkamenetük, igen szép teljesítményt adnak majd. Harcolni kell azért, hogy ezeket a műveleteket megfelelőképpen alátámasszuk pénzügyi tervvel, tehát azzal, hogy amibe kerülnek azok. Koronával kell mérni munkánk termelékenységét és eredményeit, mert ahogy megkezdjük munkánkat szocialista mértékkel — a koronával •— mérni, azonnal meglátjuk, hogy itt és itt munkánkat jól végezzük és hogy a munka hol túlságosan drága. Szükség van arra, hogy világosan lássuk, milyenek a költségek. Szükséges, hogy ez a szocialista mérték — a koronaellenőrzés — segítségünkre legyen, a munka termelékenységét emelni ott, ahol arra szükség van. Mindezt a nemes, nagylendületű szocialista munkaverseny segiti elő, amely a munkások, a csoportok, az egyes birtokok, sőt még a mi szövetkezeteink között is, amelyek ugyan-A kispakai EFSz tagiai tisztában vannak a gépi munka előnyeivel A somorjai járás 26 EFSz-e közül, amelyek az SzKP dicső IX. kongresszusa után elfogadták magasabb típusok munkarendjét, különös figyelmet érdemel az aránylag fiatal kispakai szövetkezet. Június 15-i taggyűlésükön a kispakai szövetkezet tagjai elhatározták, hogy közös aratási munkát végeznek 151 hektárnyi területen Az aratást, amelyet tíz napra terveznek, öt munkacsoport végzi, kettő az önkötözögépeknél dolgozik és három kézimunkát végez. Egy önkötözőgép 10 óra alatt 5 hektárnyi gabonát arat le. A kézi csoportoknak 52 hektáron kell aratniok, amelyen aprő parcellák vannak s a gabona megdőlt. Öt nappal az aratás megkezdése után megkezdi a munkát' az egyik cséplőgép, a másikat az aratási munkák befejezése után állítják munkába. Egy hektáron az aratás átlagos költsége önkötözőgéppei 475 Kcs-t tesz ki és kézzel 859 Kcs-t. A hordást s a gabona elszállítását a csép, lőgéptől két munkacsoport látja «1 Pilka és Mikóczy Antal elvtársak vezetésével. Egyenként 16 munkaerő és 8 pár igavonó fogat fog rendelkezésükre állni. Mindegyik csoport 76 hektárnyi területről hordja be a gabonát. Ez a munka 68.400 Kcs-be fog a szövetkezetnek kerülni. Egy hektár átlagos költsége körülbelül 450 Kős. A cséplést Kispakán két cséplőgéppel fogják végezni. A két 21 tagú csoportot Varga J. és Simácsek elvtársak fogják vezetni. Az egész munka 121 289 koronába fog kerülni. Egy hektár átlagos költsége 797 korona. 151 hektárnyi területen levő gabonának learatására és cséplésére a kispakai EFSz-nek 139 munkaerőre van szóksége. A szövetkezetnek azonban csak valamivel több mint 100 ember áll rendelkezésére, akik be vannak kapcsolva a közös munkába, a többi munkaerőt a védnökségl üzemmunkabrigádok keretében küldi ki. Az EFSz vezetősége nagy gondot fordított a tagok jutalmazására. A költségvetés kdolgozásánál 10 órás munkaidőt vett alapul és az egész jutalmazást átszámította 1 hektárra. Esti pihenő-szanatórium a Dynamit-gyárban (V. I.) Népi demokráciánk egyre nagyobb figyelmet szentel a dolgozók egészsége és munkaképessége védelmének. Szanatóriumok, pihenő otthonok, rekreációs központok hirdetik az új, megváltozott szocialista életformát, amelynek egyik kimagasló eredménye a Dynamit-gyárban működő esti szanatórium. Ide az orvosi kezelésre szoruló dolgozók jöhetnek munkaidő után. Gyomorbetegek, aztán olyanok, akik rövidhullám kezelésre, masszázsra, diétás kosztra szorulnak. Az intézmény célja, hogy a munkások ne veszítsenek munkaidejükből, viszont azonnal szakszerű kezelést kaphassanak. A betegek a szanatóriumban maradnak egészen a munkaidejük megkezdéséig. A szana. tórium ajtaján kívül zúgnak a gépek, zakatol a mozdonyok kereke, bent azonban a társalgóban, a könyvtárban és a pihenő teremben csönd és nyugalom uralkodik. A piros szőnyegek letompítják a lépéseket. Az intézmény jelentőségét, célját és működését dr. Gaál Sándor üzemiorvos a következőképpen világítja meg. — A krónikus betegségben szenvedő dolgozókat közvetlenül a gyár területén tudjuk kezelni. Nem kell például annak, aki esetleg gyomorbetegségben szenved, hiába szenvednie többé, mert nem áll módjában a diétás étrendet betartani. Munkája után ide jön és itt gondoskodunk helyes táplálásáról, esetleg injekciókat is kaphat. Azok, akik idegeikre panaszkodnak, szintén itt kaphatnak rövidhullám kezelést, masszázst. Ezzel nagy mértékben csökkentjük az abszenciát és elejét vesszük annak, hogy dolgozóink esetleg nagyon megerőltessék magukat. i Az első teremben, ahová belépek, éppen két beteg részesül rövidhullám kezelésben. Miközben az ápoló a készülékkel kezeli őket, beszélgetni kezdek velük. Libo János a lábára panaszkodott az orvosnak, hogy nem tud gyorsan menni és alig tud a lábára állni. Az egy hétig tartó első kezelés után már futballozott. — Olyan a munkám, hogy a gumicsizmában állva, különféle maró folyadékok hamar tönkretennék a lábunkat, ha Időnként itt a szanatóriumban nem részesülnénk jótékony kezelésben. Igazán mondhatom nagy jótétemény ez számnukra, mert hisz nekünk nem kerül semmibe és a munkánkból sem veszítünk egy pillanatot sem. Közben az ápoló szorgalmasan dolgozik és villanyozza Libo lábait. Elmondja, hogy ketten vannak itt a szanatóriumban 11 pácienshez, egy nap ő van szolgálatban, másnap a társa. Szívesen van itt, mert látja, hogy ezzel dolgozó társain segíthet és ez a segítés megkönnyíti munkájukat, felfrissíti okét, mindenképpen alkalmasakká válnak a további győzelmes munkához, Elmondja, hogy tulajdonképpen lakatos, de tanfolyamot végzett, utána pedig az üzem' idehelyezte. A kezelés befejeztével a két beteggel, akik már saját lábaikon-mennek óvatosan, bemegyünk a könyvtárterembe, ahol kényelmes fotelek állnak a betegek rendelkezésére. Letelepszünk, a beszélgetés folyamán a velem szemben ülő Libo János és Prhlik József munkások, akik nem párttagok, nincsenek pontosan értesülve a politikai eseményekről, nem olvasnak rendszeresen újságot, de a saját megváltó, zott életükön nyugodt és boldog gondtalanságukon keresztül világítják meg, miért drága számukra népi demokráciánk — A szanatóriumban — mondja Prihlik szaktárs — mindenki diétás kosztot kap. Mai ebédünk például levesből, rizsből, borjúhúsból és tortából állt. Este fél hétkor van a vacsora, amely után a doktor látogat meg bennünket és érdeklődik hogylétünk iránt. Itt maradunk egészen reggel 6 óra 30 percig, amikor reggelit kapunk és innen megyünk a munkahelyünkre. A szanatóriumból utánunk küldik a tízórait is, amely a diétás előírásoknak megfelelő. Ebédet már itt kapunk. Min. denki, ahogy ideérkezik, levetkőzik, megfürdik, felveszi az intézeti ruhát és azonnal átváltozik beteggé, akinek egyetlen gondja, alávetni magát az előírt kezelésnek. Ennek a szanatórium, nak a jelentősége számunkra abban van, hogy a munkás mindenl ingyen kap munkaideje után. A világ megváltozott. Emlékszem rá, hogy 1933—34 J —35-ben hosszú ideig voltam munka ' nélkül és akkor senkisem gondolt arra, hogy nekem ruhára, cipőre, vagy esetleg orvosi kezelésre volna szükségem. Annakidején szanatóriumi kezelésben csak bankárok és más „jobb emberek" részesülhettek. Emlékszem rá, hogy Szencen, ahol laktunk, gyerekkoromban velünk szemben egy négygyerekes család lakott, akiket a tulajdonos, mivel nem tudtak lakbért fizetni, egyszerűen kidobott az utcára. Libo János ehhez még hozzáteszi: — A mi rendszerünk áz egész világon el fog terjedni, hiszen Angliában, Amerikában szintén a munkások vannak többségben. Az én emlékeim között is ott szerepel az éhezés és a nincstelenség. Két testvéremmel együtt bizony sokat nélkülöztünk. Az apám kisbíró volt, de amit keresett, az nem volt elég, úgyhogy csak tejeslevesen és krumplin nőttünk fel. A másik szobában idősebb munkások ülnek, az asztal körül, éppen olvasnak. A 63 éves Smid János és a 61 évei Krecsán Péter gyomorbajuk miatt kerültek ide. Már régi munkásai az üzemnek. Smid János 22 éve tagja a Pártnak is. A múltról emlékezve és a jelent méltatva ők is a munkanélküliségre, a pártbetiltásokra és a nehéz keserves életre emlékeznek, amikor hiába nézték a tele kirakatokat, nem volt lehetőségük a legszükségesebbeket megvásáro'ni. Krecsán Péter, aki az üzemben, mint kőműves dolgozik, igen elégedetten mondja. — A munkásoknak élelmet, pihenést, orvosi kezelést kényelmes feledtető órákat szerez ez a szanatórium, amely népi demokráciánk olyan intézménye, amely napnál világosabban bizonyítja, hogy minden a dolgozókért van és a doigozók érdekeit szolgálja. Nem mondhatja senki, hogy mi vaiami magas állású urak vagy vagyonos polgárok lennénk és mégis itt ülhetünk a kényelmes fotelokban gond nélkül, mindenről gondoskodik számunkra a szocialista haza. Ahogy kifelé megyek, kellemes mu. zsikaszó lengi be a szobákat, szinte átöleli a pihenő dolgozókat és elkísér utamon egészen a "villamosmegállóig. abban a községben vannak, megindult. Mostanáig a munkaversenyszerződéseket 38.900 elvtársunk és elvtársnőnk írta alá az állami birtokokon. Az aratást minden gazdaságban az egész munka rendes tervszerűsége vezeti. Erre kell törekednünk minden vonalon, mert mi ezen a téren sem lehetünk teljes mértékben megelégedve. Aratási munkálatainkat aratási bizottságok fogják vezetni, amelyekben a gazdaság vezetője az üzemi pártszervezet elnöke, az üzemi tanács elnöke, a földműves szövetség képviselője vannak és ahol napról napra ellenőrzik a terv teljesítését, stb. Még azt akarom elmondani, hogyan készítettük elő a mi aratásunkat. Az általános átigazolásnál, amelyet ebben a hónapban az állami gépállomásokon hajtottunk végre, ellenőriztük, hogyan haladtak előre a gépeszközök előkészítésében, az aratásban. Megállapítottuk, hogy június 15-ig, ami a gépparkot illeti, nem volt minden rendben. Még igen sok cséplőgépet, önkötözögépet, sőt Olomouc környéken még kombájnt is találtunk, amelyek nincsenek kellőképpen felkészülve az aratásra. Amit elhanyagoltak, ott javulást kell elérni. Június 15-én volt az egyik és július 2-án lesz a másik átigazolás, ahol minden egyes munkásunknak sajátkezű aláírásával kell igazolnia, hogy valóban minden gép elő van készítve, hogy rendben megy majd minden és nem állnak ki a munkasorból. Bizony nem ártana, hogyha ti szövetkezeti tagok azokban a községekben, ahól állambirtok is van, látogatást tennétek. Elmennétek megnézni a mi elvtársainkat, lehet, hogy az segítségünkre lenne a hibák felfedésében és lehetővé tenné annak kijavítását, amit elmulasztottunk. Összegezve, ilymódon az idén egyharmadával rövidebb idő alatt végezzük el az aratást, mint a mult évben. Ez .módunkban áll. 3—4 hét alatt mindent elvégezhetünk a csépléssel együtt. Ezért fogunk harcolni, hogy az idei aratást,, a békearatást sokkal rövidebb idő alatt végezzük el, mint a mult évben. Gondunk lesz arra, hogy saját eszközeinkkel elérjük ezt. Mindenekelőtt azon kell lenni, hogy önmagunkon segítsünk és pedig úgy pénzeszközök tekintetében, mint saját igáinkkal és csali azután keressünk másik segítséget. Azt akarjuk, hogy ne csak az aratást végezzük el ilymódon a2 állami birtokokon, hanem arra is törekszünk, hogy ilyen szocialista módon, mint ahogy arról sokan maguk győződhettek meg a Szovjetúnióban tett tanulmányuk alapján, a munkát mindenütt az összes dolgozók érdekének vonalán végezzük el. Tehát mindenütt békearatást akarunk, ezért számás községben összejönnek az állami birtokok dolgozói a földműves szövetkezetek munkásaival a pártfunkcionáriusokkal, a nemzeti arcvonal akcióbizotteágaival, egyszóval az egész falu összejtn, hogy megbeszéljék a tervszerű közös aratás elvégzését. Ami a terményeket illeti, gondunk kell, hogy legyen arra, hogy a termény a falusi gazdagok részéről is oda kerüljön, ahová kerülnie kell, a dolgozók asztalára. Ilymódon min« dent elő kell készíteni, hogy az egés2 faluban minden együtt legyen. Minden együtt legyen a terv szerint az aratási bizottságtól kezdve az összes gépekig és minden erőt összpontosítani kell és ilymódon kell elvégezni az idei békearatást. Kívánatos lenne, hogy az egész község az EFSz vezötésével, vagy pedig a földműves szövetség vezetésével mindenütt így kezdje meg az aratást. Tévedés, sót hiba lenne azt gondolni, hogy mi csak azt tartjuk szem előtt, hogyan arassuk le az idei termést. Ha valaki azt gondolná, hogy csak azért jöttünk össze, hogy arról gondoskodjunk, hogyan szállítsuk be a termést a magtárakba, nagyon tévednek. Ez nem a mi egyetlen gondunk, habár igen nagy gond. Ha az aratásra gondolunk az 1951-es évre is kell gondolnunk és a további évekre is, hogy aztán még több kenyerünk legyen, sokkal magasabb legyen a hektár hozama, mint ebben az évben. Es a magasabb hektárhozamot nem érjük e Iszétszórt kis földtulajdonokon, ahol egy traktor meg sem fordulhat Ezért, ha arra gondolunk, hogy igazán több kenyerünk legyen, az azt jelenti, hogy arra kell gondolnunk, hogyan növeljük a magasabb hektárhozamot. Ez azt jelenti, hogy ezt úgy érjük el, hogy a mesgyék eltűnnek az utunkból. (Taps.)