Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

1950 június 185 UJSZ0 A PROLETÁR NEMZETKÖ ASZLAJA ALATT ina: STEFAN BASÍOVANSKY, a Szlovák Kommunista Párt főtitkára, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének tagja A Szlovák Kommunista Párt (SzKPl IX. kongresszusa, mely ez év május végén zajlott .le, a szocialista Szlovákia legkiválóbb építőinek kongresszusa, a szlovák népnek nagy ünnepe volt. Két fontos tény adott különös jelentőséget ennek a kongresszusnak. A Szlovák Kommunista Párt IX. kongresszusa mindenekelőtt összegezte annak a harcnak és munkának az eredményét, amelynek közepette az új, a boldog szocialista Szlovákia születik, megmutatta, hogy — az alatt az öt óv alatt, amióta szabadon él a népi demokratikus Csehszlovákiában — milyen hatalmas sikereket ért el a szlovák nép, a munkásosztály vezetésével, élén a Kommunista Párttal. A kongreszszus felvetette a szlovák kommunisták előtt azokat a további feladatokat is, amelyek a főirányvonal megvalósítása során várnak reájuk; a szocializmus csehszlovákiai építésének a Csehszlovák Kommunista Párt mult•évi, IX. kongresszusán Gottwald elvtárs által megadott irányvonalával kapcsolatban. Másodszor: a Szlovák Kommunista Párt IX. kongresszusa a marxi-lenini ideológia diadala, a Párt főirányvonalának győzelme, melyet Szlovákiában az SzKP Központi Bizottsága, élén Siroky elvtárssal, következetesen érvényre juttat a Szlovákia felsőbb pártszerveiben is találja talált burzsoá-nacionalista elhajlás ellen. Az SzKP IX. kongresszusa meggyőzően tanúsította a szorosan a CsKP Központi Bizottsága és Gottwald elvtárs köré tömörült Párt erejét és megingathatatlan egységét. A IX. kongresszus nagy csalódást hozott népünk és a szocializmus ellenségeinek, mert megsemmisült minden reményük, amelyet a Pártunkon belüli széthúzásba helyeztek. A IX. kongresszus igazolta, hogy a Szlovák Kommunista Párt hűséges és megbízható része a Csehszlovák Kommunista Pártnak. A Siroky elvtárs, az SzKP elnöke a szlovák nép gazdasági és kulturális fejlődését jellemző hatalmas sikerek értékelésekor kiemelte, hogy 1946-ban Szlovákia ipari termelése 121.4 százalékra emelkedett 1937-hez képest, 1947-ben 167.8, 1948-ban 195.7, 1949-ben pedig 227.2 százalékra. Idén, 1950-ben az ipari termelés csaknem hárc - ."torosát éri majd el az 1937-^°^, mainak. 1949 végéig SzioVuiiiiiban 39 új ipari nagy- és középüzem kapcsolódott be a termelésbe, ebben az évben pedig még további 23 ipari vállalatot helyeznek üzembe, A munkásság létszáma megkétszereződött, de mint Siroky elvtárs mondotta, számokkal semmiképpen sem lehet kifejezni azt, hogy mennyire megnövekedett a munkásosztály öntudata és érettsége a háborúelőtti időkhöz képest. Erről beszélnek az olyan tények, mint a dolgozók termelési aktivitásának eddig soha nem látott lendülete, az új munkamódszerek széleskörű alkalmazása, a feltalálók ós észszerűsítők mozgalma, a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom fejlődése. Hála a dolgozók hazafias mozgalmának, amely az SzKP IX. kongresszusának'tiszteletére bontakozott ki, a munka termelékenysége ez év elejétől 16.6 százalék kai növekedett, az ipari termelés pedig 10.2 százalékkal túlszárnyalta a tervet. Ezidőszerint egyedül az iparban 31.000 élmunkás dolgozik. A dolgozó és földnélküli parasztok többszázezer hektár földesúri földet kaptak. Az utóbbi 3 év folyamán a szlovák mezőgazdaság sokkal több traktort kapott, mint az azt megelőző 10 esztendőben. 1949-ben valamenynyi mezőgazdasági kultúra terén magasabb terméseredményeket értek el, mint a háború előtt. Többszörösére emelkedett a dolgozó parasztok jövedelme, akik megszabadultak a spekuláns fel vásárlóktól, a kapitalista uzsorahitelektől és a kizsákmányolóktói. A föld társas megmunkálásának megszervezése lehetővé teszi a kis- és középparaszt számára, hogy jelentékenyen fokozza a mezőgazdasági termelést és megjavítsa életét. Ez év április 15-én Szlovákiában 956 egységes földművesszövetkezet és 528 előkészítő bizottság működött. Ez azt jelenti, hogy ezek a szervek már az összes helységek 44 százalékában megtalálhatók. Az egységes szövetkezeteknek 82 ezer paraszt a tagja. A gazdasági fejlődés terén elért sikerek megteremtették a szilárd alapot a hatalmas kulturális építőmunka számára. A szlovákiai dolgozók gyermekei előtt valamennyi iskola kapuja kitárult. Az 1949—50-es iskolaévben Szlovákiában 116.000-rel volt több az iskolások száma, mint 1937-ben. A formájára nemzeti, tartalmára szocialista szlovák kultúra kezdi meghozni gyümölcseit. — Szlovákiában ma húszszor annyi könyv jelenik meg, mint az ország felszabadítása előtt. Az elmúlt évben 14 tíiillió darab könyvet adtak ki. Különösen nagy a kereslet a marxizmus-leninizmus klasszikusainak művei, Gottwald elvtárs munkái, valamint a szakirodalom iránt. Szlovákia nemzeti jövedelme az 1946—1949 közötti időszakban 142 százalékra emelkedett, 1950-ben pedig 163 százalékra fog emelkedni. A munkabéralap 1949-ben 108 százalékkal múlta felül az 1946. évit. Az ipari termékek és élelmiszerek fogyasztása szüntelenül és gyors ütemben növekszik. Ilyen eredményekhez vezetett az új_ út, amelyen a szlovák nép elindult; ezek a Csehszlovák Kommunista Párt helyes marxilenini politikájának eredményei. Szlovákia annak köszönheti, hogy a nemzeti élet általános fejlődésének erre az örömteli útjára, a' szocializmus építésének útjára léphetett, hogy Csehszlovákiát a hős Szovjet Hadsereg szabadította fel, annak köszönheti ezt, hogy tapasztalatokat és rendszeres, hatékony segítséget kap a világ dolgozóinak lángeszű vezére és tanítója, Sztálin elvtárs vezette szovjet népektől. Az SzKP IX. kongresszusa ezért forró megnyilvánulása volt a hatalmas Szovjetúnió, a Szovjetúnió dicső Kommunista (bolsevik) Pártja és a nagy Sztálin iránti szeretetnek, hálának és odaadásnak. Szlovákia azért is léphetett a felvirágzás útjára, mert szabadságának és egyenjogúságának ügye megbízható védelmezőre talált a cseh munkásosztályban, amelynek élén a Csehszlovák Kommunista Párt áll. A csehszlovák munkásosztály egységében rejlik a cseh és szlovák nép testvéri, egyenjogú együttműködésének biztosítéka, mely együttműködés a lenini-sztálini nemzetiségi politika elvein épül fel. A szlovák kommunisták és a többi dolgozók jól tudják, mint ahogyan erre a IX. kongresszus is ramutatott, hogy Szlovákia csak azért tudta elérni anyagi és kulturális erőinek ilyen gyors fejlődését, mert Szlovákia szocialista iparosítása a cseh területek fejlett iparának segítségére, a cseh gazdaság hatalmas technikai és pénzügyi erőforrásaira támaszkodik. Ezért az SzKP IX. kongresszusa örömteli megnyilvánulása volt a csehszlovák munkásosztály megbonthatatlan egységének, megnyilvánulása a .CsKP. ós Gottwald elvtárs iránti szeretetnek és odaadásnak. A kongresszus azt is megmutatta, hogy Csehszlovákia cseh, szlovák, magyar és ukrán lakossága nem kívánja a kölcsönös bizalmatlanságot és ellenségeskedést, hogy a CsKP vezetése alatt karöltve, barátságban akarja építeni hazáját: a szocialista Csehszlovákiát. Az SzKP IX. kongresszusán diadalmaskodott a proletárnemzetköziségnek, a népek testvéri együttműködésének eszméje és az az elhatározás, hogy keményen és szüntelenül kell harcolni az imperialista agresszorok ellen, erősíteni kell a demokrácia, a szocializmus és a béke táborát, amelynek élén a Szovjetúnió és Sztálin elvtárs halad. V Szlovákia szocialista építőmunkája azért is vezethetett ilyen nagy sikerekre, mert a Párt saját sorain belül következetesen és fáradhatatlanul küzdött a burzsoá-nacionalista elhajlások ellen. A burzsoá-nacionalizmus ideológiáját Husák és Novomesky elvtársak hozták be a Szlovák Kommunista Pártba, akik a kongresszuson beismerték hibáikat; ennek az ideológiának további képviselői a vezető pártfunkcionáriusok között Clementis és Smidke voltak. A burzsoá-nacionalisták, akiknek a zsolnai konferenciáig (1945 augusztus 11— 12) döntő befolyásuk volt az SzKP vezetőségében, már a nemzeti felszabadító harc és a szlovákiai népfölkelés idején nagy kárt okoztak a Pártnak és a szlovák népnek. Az ország felszabadulása után Husák, Novomesky és Smidke burzsoá-nacionalista beállítottsága azt eredményezte, hogy a szlovák nép a reakció ellen, Szlovákia progresszív fejlődésének biztosításáért vívott harcában az SzKP nem támaszkodott teljesen a cseh munkásosztályra és a kormányra, amelyben a CsKP vezető helyet foglalt el. Ellenkezőleg: a burzsoá-nacionalisták hozzásegítették a reakciót ahhoz, hogy gyengítsék a CsKP és a kormány befolyását a szlovákiai nemzeti szervekre, így hát a Szlovák Kommunista Pártban meghúzódó burzsoá-nacionalisták „nemzeti érdekek" címén egyesítették tevékenységüket a szlovák reakció képviselőivel a CsKP ellen. Az SzKP akkori vezetősége ugyanakkor lekicsinylő magatartást tanúsított a kassai kormányprogram valóraváltásával, különösen pedig az olyan fontos intézkedésekkel szemben, mint a földreform, a nagyipar és a bankok államosítása, a nemzeti bizottságok kiépítése, valamint számos más fontos gazdasági és társadami kérdés megoldása. E helytelen politika eredményei abban mutatkoztak meg, hogy az ország felszabadítása után megtorpant a haladó és demokratikus erők fejlődése Szlovákiában, de ugyanakkor fokozódott a reakció arcátlansága és aktivitása, ami Szlovákiát a Köztársaság gyenge pontjává tette. Husák és Novomesky elvtársak, abból a marxis íaellenes felfogásból kiindulva, hogy a felszabadított Köztársaságban nem lesz osztályharc, a nemzeti frontnak olyan téves értelmezéséhez ragaszkodtak Szlovákiában, — mintha az két politikai párt koalíciója volna. Ezek az elvtársak elfelejtették azt a lenini-sztálini tanítást, hogy a nemzeti felszabadító harcban és a demokratikus forradalomban elengedhetetlen a munkásosztály hegemóniájának biztosítása. Husák és Novomesky elvtársak a Szlovák Kommunista Pártot nem úgy építették, mint a munkásosztály pártját, mint a lenini-sztálini típusú pártot, hanem mint a haladó kispolgári értelmiség pártját. A burzsoá-nacionalista elhajlás hordozói nem értették meg az egységes tervgazdaságnak és e gazdaság egységes központból történő irányításának jelentőségét. Akadályozták a demokratikus centralizmus bolsevik elvének következetes alkalmazását a CsKP építésében. Még az 1948 februárjában lezajlott eseményekből sem tanultak. A Szlovákia életében bekövetkezett hatalmas átalakulások, amint Siroky elvtárs mondotta, csupán az érvelést, a formát változtatták meg, de nem számolták fel annak a téves értelmezésnek a lényegét, amely a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatban mutatkozott meg részükről. A nacionalista elhajlás a Szlovák Kommunista Pártban ma abban jelentkezik, hogy túlbecsülik a szocialista építőmunka terén elért saját sikereket és lebecsülik a cseh munkásosztály vívmányait, továbbá abbcnn, hogy közömbös magatartást tanúsítanak az országos problémák iránt és nem értik meg, hogy saját sikereink feltétele — a szocializmus sikeres építése a Köztársaság egész területén. A burzsoánacionalizmus, amely a legnagyobb ideológiai veszély a szocializmushoz való átmenet jelenlegi szakaszán, elkeni az osztályharc kiélesedését, aláássa a falusi tőkés elemek korlátozásának és kiszorításának irányvonalát, kártékony engedékenységhez és elvtelenséghez vezet a káderek előkészítésében és elosztásában, lefegyverzi a Pártot és a munkásosztályt, az önelégültség és a dölyfösség káros és veszélyes hangulatát idézi elő. Husák, Novomesky elvtársak, valamint Clementis burzsoá-nacionalista elhajlása a Párt és a munkásosztályhoz való nem-marxista, nem-leninista viszonyukban gyökeredzik. Az SzKP IX. kongresszusa és különösen az az elemzés, amelyet Siroky elvtárs a nacionalista elhajlásról adott, valamint az ő beszédét követő vita — politikai iskola óriási lecke volt az egész Párt számára. A kongreszszus megmutatta, hogy Pártunkban fejlődik a kritika és az önkritika, hogy a Párt megtanulja, hogyan kell használni ezt a nagyszerű, hatékony bolsevik fegyvert. ** * Az SzKP IX. kongresszusa hatalmas feladatokat tűzött ki az ipar és a mezőgazdaság, valamint a szervezési építőmunka és a Párt ideológiai megerősítése terén. Ez a kongresszus kétségtelenül fontos mérföldkő nemcsak a mi Pártunk, hanem az egész szlovák nép számára a szocializmushoz vezető úton. (Megjelent a »Tartós békéért népi demokráciáért« június 25-i számában^