Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-29 / 148. szám, csütörtök

Hág proletárjai egyesüljetek! Tovább tart a kormányválság Franciaországban A francia kormányválság tovább tart. Qucuille volt francia miniszter­elnök, aki hétfőn Auriel köztársasági elnöktől megbízatást kapott az új kor­mány megalakítására, megindította a tárgyalásokat, de azok eredményre nem vezettek. A koalíciós pártok kö­zötti ellentétek oly jelentősek, hogy nagyon nehezen képzelhető el meg­egyezés az új kormány összeállítása tekintetében. A francia reakciós pártok a tárgyalások során a választási - re­form követelésével álltak elő. Queuille most abban az irányban tesz lépésé­ket, hogy a jobbo'dali szocialistákat megnyerje megalakítandó kormányá­nak. Legújabb híreink szerint Henry Queuille, a francia radikális szocialis­ták vezére, aki a francia munkásosz­tály és demokratikus mozgalom elleni perzekúcióval tette hírhedtté nevét és akit a francia köztársaság elnöke hét­főn a kormány alakításával megbízott, kedden a késő esti órákban erről a ieL adatáról lemondott. A CSEHSZL OVÁKIAI MA 6YAR DO LG OZÓK L A PJA Bratislava, 1950 június 29, csütörtök 3 Kés III, évfolyam, 148. ¥égreha|tották a halálos ítéletet a hazaárulók fölött A prágai állami bíróság június 8-án I Milada Horáková, Ján Bucha!, hozott ítélete alapján, amelyet június ' Oldrich Peel és Závis Kalandra felett, 25-én a Legfelső Bíróság is jóváha- i akik hazaárulás és kérhkedés bűntettét gyott, végrehajtották a halálos ítéletet I követték el. A ROSSZHÍRŰ KUVIK SZEREPE Ä moszkvai Pravda hírmagyarázata KOREÁBAN John Foster Dulles, — azt hiszem, olvasóink mindnyájan ismerik ezt a nevet •— az amerikai ügyvéd, ipar­mágnás és tőkés politikára adta te­ljét, Ha 1948-ban az elnöki választá­sok során Truman helyett a repub­likánus Dewey győzött volna, úgy Dulles az USA külügyminisztere len­ne. Ma Dean Acheson külügyminisz­ter mellett mint republikánus fő ta­nácsadó szerepel. És itt alá kell húz-' nir Amerikában mindkét pártnak, te­hát a demokratikus pártnak is, amely kormányon van és a republi­kánus pártnak is, amely az ellenzék­ben van, egységes a külpolitikai vo­nalvezetése. Ez a politika ismert. Ez a politika: a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok elleni hábo­rút előkészítő, a gyarmati nemzetek felszabadító mozgalmát elnyomó, a reakciós és háborús erők támogatá­sát célzó politika. John Foster Dulles tipikus megszemélyesítője ennek a politikának. Dulles nagyon befolyásos szemé­lyiség, aki bár nem foglal helyet az USA kormányában, mégis tetteit, in­tézkedéseit mint a washingtoni hiva­talos politika megnyilatkozásait le­het elfogadni, helyesebben tetteit a Wall Street politikájának minősíte­ni. John Foster Dulles, mint a tetj­nyütabb háborús uszító tért* ne «ei hírhedtté; háborús ugaíusa éppen olyan nagyhangú, mint angliai kollé­gájáé, a buldogpofájú Churchillé. Mindenütt, .ahol ez a John Foster Dulles megjelenik, ott már előre vár­iható valami csúf, aljas esemény be­következése. És ez a rosszhírű ku­vik rövid idővel ezelőtt Dél-Koreá­ban volt, Meg is lett rövidesen láto­gatásának az eredménye. Amint olva­sóink a rádióból és az újságokból minden bizonnyal már értesültek, vasárnap reggel a délkoreai bábkor­mány felfegyverzett csapatai a 38-as szélességi kört, amely a szabad, népi (demokratikus. jÉszak-koreai Köztár­saság és Dél-Korea között képezi a határt, átlépték. Dél-Korea az ame­rikai imperialisüák tipikus állama, amely az ázsiai kontinensen ameri­kai hídfőt képez. A bábkormány fel­fegyverzett bandái minden igaz ok nélkül követték el ezt a rendkívül komoly és felháborító háborús me­rényletet. A múltban is gyakorta történtek provokációk, incidensek, amelyeket mindig Dél-Korea felfegy­verzett csapatai követtek el. Észak­véres összeütközéseket kiváltani, ed­véres összeütközéseket viváltani, ed­dig méltóságteljes nyugalommal' vet­te tudomásul ezeket a merénylete­ket, nem hagyta magát nyugalmából kizavarni. Hanem most vasárnap, amikor a délkoreai bandacsapatoka népi demokratikus köztársaság hatá­rai ellen támadást intéztek és kü­lönféle helyeken több, mint egy ki­lométernyi mélységben behatoltak az ország területére, az észak-koreai kormány nem tehetett már miást, mint parancsot adni, hogy ezeknek a gyakori provokációknak végre ha­tározott formában véget vessen. Most mint az már ismeretes, az észak-ko­reai kormány népi hadseregének csa­patai visszaverve az ország határát ért támadást, mélyen behatoltak Dél-Korea területére, eljutottak az ország fővárosának, Szöulnak kapuihoz, a dél-koreai bábkormány pedig a vá­rosból „hősiesen" elmenekült. A par­tizán-csoportok, amelyek sohasem szűntek meg Dél-Koreában a sza­badságért és az egész koreai nép egységéért harcolni, lelkesen csatla­koztak azokhoz az észak-koreai test­vérekhez, akik abban a pillanatban váltak már szabadokká, amikor a japán szamurajok rabságából a Vö­rös Hadsereg felszabadította őket. Dél-Korea az akkori szövetségesek megállapodása értelmében amerikai megszállás alá került. A Szovjet Had­sereg és az amerikai hadsereg között a határvonal a 3íi-as szélességi öve­zet lett. Ez a szélességi övezet azon­ban ezzel egyeidejűleg hátára lett a szabad koreaiak, a szabad koreai földművesek és munkások között, akik megízlelhették történelmük hosszú során először a nemzeti és gazdasági szabadságot — és azon ko­reaiak között, akik a ftapán megszál­lásból a kegyetlen és kíméletlen amerikai megszállás súlyos sorsára jutottak. Hasonló helyzet alakult ki •itt, mint Németországban, ahol a ke­leti megszállási övezetben a német nép a Vörös Hadsereg segítségével a szabad életnek és a békés fejlődés­nek előfeltételeit valósította meg, míg ugyanakor az amerikai, angol, fran­cia övezetben a német nép egyik két­ségbeesett helyzetből a másikba ke­rül. Igen, ehhez hasonló dolog tör­tént Koreában is. Az észak-koreaiak lehetőséget kaptak, hogy ne csak a japán megszállók elnyomása alól sza­baduljanak meg, de a hosszú éveken át japán szamurájokkal kollaboráló saját uralkodó, kizsákmányoló osz­tályúktól is. jSszak-Koreában népi demokratikus rendszer alakult ki, amely lehetővé tette a dolgozó nép tartós boldogságát és fejlődését biz­tosító előfeltételeket. Bér Korea for­málisan ellenséges terület volt, Ja­pán fenhatóság alá tartozott, mégis a szovjet kormány nem sokáig hagy­tü Sszak-Koreubán megszálló csapa­tait. A nélkül, hogy kivárta volna a Japánnal kötendő békeszerződést, amelyet az amerikaiak oly feltűnő módon szabotálnak, úgy döntött, hogy Észak-Koreából visszavonja a szovjet csapatokat. Észak-Korea így teljesjogú népköztársaság lett és a Távol-Keleten a béke hatalmas té­nyezője. A szovjet katonaság távozá­sával az amerikaiak furcsa helyzet­be kerültek. Nem mintha az ameri­kai imperialisták túlon-túl érzékeny bőrrel rendelkeznének, mintha mi­után a szovjet csapatok Észak-Koreá­ból kivonultak, szegyeitek volna Dél-Koreában maradni, nem, hanem ha Dél-Koreában az amerikai megszál­ló csapatok teljes számban ott ma­radtak volna, úgy az egész világ előtt nyíltan leleplezték volna aljas ter­veiket: a Távol-Kelet rabszolgatar­tói akarnak lenni. így is több, mint két hónapig tartott, míg nagynehezen elhatározták, hogy távoznak Dél-Ko­reából. Gondoskodtak azonban ar­ról, hogy erős katonai, légi és ten­geri missziót hagyjanak maguk után, amelynek főcélja volt, hogy a dél­koreai zsoldosokból az amerikai had­sereget pótló katonai egységet ké­pezzenek ki. Az amerikai hadsereg, mielőtt kiszedelődzködött volna Dél-Koreából, más módon is gondoskodott arról, hogy érdekeit valaki ott meg­védje. A kulcspozíciókba régi kolla­boránsokat ültetett, koreai nagybir­tokosokat, csődbe jutott politikuso­kat, mint példlául Lysinmant, Ll­bunsukot, továbbá amerikai kezde­ményezésre Dél-Koreában szállásolta el magát az Egyesült Nemzetek úgy­nevezett „Koreai bizottsága", amely­nek „rendeltetése figyelemmel kísér­ni a koreai események fejlődését". Ez a bizottság teljesen törvényelle­nes, a nemzetközi jog minden elő­írásival ellentétben áll, konkréten a Nemzetek Szövetségének Chartájá­val is. Mint ismeretes, a volt ellen­séges területeken az ügyek likvidá­lását békeszerződések útján kell meg­oldani. Vagy olyan módon, ahogy azt az észak-koreai népnek a Szovjet­unió tette lehetővé, amikor látta, hogy az amerikaiaknak nem fűződik érdekük a Japánnal kötendő béke­szerződéshez, hogy Japán megszállá­sát a végletekig akarják elhúzni, A Szovjetúnió ekkor egyszerűen paran­csot adott csapatainak, hogy Észak-Koreából kivonuljanak és a Szov­jetúniónak ezt a ténykedését senki sem kifogásolhatja. Ez nagyon is ne­mes tett volt, értelmes tett, mert a szabad koreai földműves és munkás a szovjet megszállás rövid ideje alatt természetes szövetségesévé vált a Truman nyilatkozatáról Truman, az Egyesült Államok elnöke június 27-én külön nyilatkozatot adott ki a koreai eseményekkel kapcsolat­ban. A koreai események, amelyek a világnyilvánosság- figyelmének köz­pontjában állanak, teljes bizonyosság­gal mulatják, hogy az imperialista há­borús gyújtogatok céljaik felé törve nem állanak meg félúton. Amint is­meretes, június 25-én Dél-Korea báb­kormányának katonasága háborús te­vékenységet kezdett a koreai területen a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság ellen. Feleletül erre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hadserege és biztonsági alakulatai aktív intézke­déseket tettek és kormányuk parancsát teljesítve ellentámadásba mentek át s ezáltal a háborús tevékenységet a 38-ik szélességi foktól délre eső terü­letre vitték át. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának most lehetősé­ge nyílott, hogy megmutassa kö­vetkezetességét a koreai nép érdekei­nek, demokratikus fejlődésének, füg­getlenségének és az egységre való hazafias törekvésének védelmében. Még ez év kezdetén a koreai népgyű­lés elnöksége és az egységes demokra­tikus hazafias front a koreai nemzet­gyűlésen az ország békés egyesítését javasolták, kifejezvén így a koreai nép akaratát. Erre a javaslatra a délkoreai Li-Syn-Man klikkje június 25-én a testvérgyilkos polgárháború rnegkez. désével felelt. Li-Syn-Man klikkje a háborús kalandok útjára 'épett. Már előre számított tengerentúli urainak katonai segítségére. Most megkezdik protektoraik támadó terveinek leleple­zését. Amint Truman elnök fentemlített nyilatkozatából kitűnik, elrendelte az Egyesült Államok légi és tengeri erőinek, hogy Li Syn Man, a kóreai nép, árulója hadseregének fegyveres támogatást nyújtsanak. Az amerikai elnök egyben elrendelte a hetedik amerikai flottilának, hogy hiúsítsa meg a Formóza elleni támadást. Ez a parancs Kína egy részének tényleges megszállását jelenti ame­rikai fegyveres erőkkel. Ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya egyenes támadást kezd a Kóreai Né­pi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság ellen. Truman elnök nyilatkozata és eljárása, ame­lyeknek nincs párja a háború utáni nemzetközi kapcsolatokban, további bizonyítékai annak, hogy az ameri­kai uralkodó körök tevékenységüket már nem korlátozzák a támadás előkészítésére, hanem támadásba tér­tek át. Nem menntek azonban túl­ságosan messzire? Azzal a kímélet­lenséggel amely az amerikai kor­mánynak a nemzetközi jog kapcso­lataiban sajátja, durván megsérti az Egyesült , Nemzetek Szövetségének chartáját és úgy jár el, mintha az Egyesült Nemzetek Szövetsége egyáltalán nem létezne. Felvetődik a kérdés: Ki hatalmaz­ta fel az amerikai kormányt ilyen lépésre? Az USA kormánya politi­káját összhangba hozta talán az Egyesült Nemzetek Szövetségével, amelynek Truman és Acheson hű­séget fogadnak, amidőn mozgósította fegyveres erőit? Hol és mikor foga­dott ell a Biztonsági Tanács olyan határozatot, amely az Egyesült Ál­lamok kormányának szabad kezet ad egyenes támadásra, amelyet véghez­vitt? Amint ismeretes, sem az Egye­sült Nemzetek Szövetsége, sem bár­milyen más nemzetközi szerv nem hatalmazta fel az Egyesült Államok kormányát, hogy Korea és Kína el­len olyan tetteket kövessen el, ame­lyeket Truman tegnap bejelentett. Az amerikai kormány nyilt támadá­si aktusával nyilvánvalóan azt a célt követte, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét befejezett dolog elé ál­lítsa. A kormány megszavazta Sztálin emlékművének felállítását A kormány megtárgyalta a lakástulajdon megszervezését — Elsősorban azok­nak engedélyeznek családi házakat, akik bekapcsolódnak a nehéziparba A kormány keddi, Antonín Zépo­tocky kormányelnök vezetésével le­folyt ülésén V. Kopecky tájékozta­tás és népmüvelésügyi miniszter ja­vaslatára kinevezte a bizottságot, amely a J. V. Sztálin generalisszi­musznak állítandó emlékmű elkészí­tésének pontos lefolyását fogja biz­tosítani. A bizottság tagjai: A. Zápo­tocky elnök, V. Kopecky alelnök, dr. Zd. Nejedly tanár, St. Rais, dr. Slech­ta mérnök, A. Petr, dr. O. John, G. Bares, V. David, J. Krosnáf. B. Las­tovicka tábornok, Chamrád mérnök, J. Hendrych, Fr. Necásek és J. Peli­kán. E. Erban, munka- és népjólétügyi miniszter előterjesztette és részlete­sen megmagyarázta a lakástulajdon megszervezéséről és a lakásgazdálko­dási alapról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslet intézkedik el­sősorban a szocialista szektor la­kástulajdon igazgatásának megszer­vezéséről. A nemzeti és szövetkezeti lakástulajdont ugyanis eddig több­nyire magánkapitalista eljárással ke­zelték. A törvényjavaslat ezen lakás­tulajdon igazgatásának megszervezé­sét elsősorban célszerű központosítás­sal valósítja meg. A lakástulajdont kizáríjlák az üzem törzsvagyonából és minden üzemnél önálló lakásgazdál­kodás lép életbe. Ez érvényes az EFSz lakástulajdonaira is. A nemzeti és közüzemek, valamint az EFSz önálló lakásgazdálkodásá­nak pénzügyi szolgálatát az újonnan alapított Lakásgazdasági Alap fogja intézni. Az alap második fontos fel­adata lesz, hogy megadja a szüksé­ges eszközöket az új lakásberuházá­sokhoz. Ezen eszközöket az alapsza­bály szerint csak nemzeti vagy köz­üzemeknek és EFSz-eknek nyujhatja. Az alap pénzügyi támogatást nyuft családi házak építéséhez vagy javítá­sához is, amennyiben ez a nemzeti és közüzemek vagy az EFSz útján történik. Egyébként a nemzeti és közüzemek csakis alkalmazottaik, az EFSz-ek pedig csakis tagjaik részére építhetnek családi házakat. Uj csa­ládi ház építésének által^ios feltéte­le, hogy megszerzője különleges ér­demeket szerzett az állam építésében. J. Öuris földművelésügyi miniszter javaslatára a kormány jóváliagyta a nemzeti földalap megszüntetéséről be. myujtotí törvényjavaslatot. A tör­vényjavaslat megsztínteti a földreform­alapokat és egyesíti vagyonaikat. Szovjetuniónak. A Szovjetúnió ezt az intézkedését azért is megtehette,, mert tudta, hogy az általa felszaba­dított észak-koreaiak egy esetleges szabadságuk elleni támadással szem­ben határozott védekezést fognak tudni tanúsítani. Másképpen jártak el azonban az amerikai imperialisták. Másképpen, mert más törekvéseik és indító okaik voltak. Ennek következtében mások a módszereik is. Ők az Egyesült Nemzetek Szövetségének Chartáját és más fontos nemzetközi szerződé­seket oly sokszor megsértették már, hogy Koreával összefüggésben egy bizonyos csalást elkövetni igazán ki­csiségszámba ment már. Létrehozták tehát, mint már em­lítettük, az Egyesült Nemzetek Szö­vetségének úgynevezett „koreai bi­zottságát" és mert ez a „bizottság" az ENSz törvényes szerve nem lehe­tett, inert a koreai kérdés megoldá­sát mint egy volt ellenséges terület­tel kapcsolatosan felmerülő kérdést, csakis a békeszerződések útján le­hetett volna megoldani, nem pedig az Egyesült Nemzetek Szövetségén keresztül, így az amerikaiak és azok csatlósai kijelentették és kimondat­ták szavazó gépeikkel, hogy ez a „koreai bizottság" az ú. n. Kis Köz­gyűlésnek lesz alávetve, amelynek ugyancsak nincsen semminemű jog­alapja a Charta értelmében. Az úgy­nevezett Kis Közgyűlést maguk az amerikai imperialisták hozták létre azért, hogy megkerülhessék a Biz­tonsági Tanács illetékességét, amely­ben, mint jó tudjuk, az öt nagyha­talom között az egyhangúság elve érvényesül, ami azt jelenti, hogy a Szovjetúniónak meg van a Bizton­sági Tanácsban a vétójoga, amely­nek segítségével meg tud akadályozni minden olyan döntést, amely veszé­lyeztetné bármely nemzet szabadsíá­gát vagy a világbékét. így az Egye­sült Nemzeteknek ez az illegális „ko­reai bizottsága", amely az ugyancsak illegális, ú. n „Kis Közgyűlésinek van alávetve, Dél-Koreában folytat­ta és még ma is folytatja garázdál­kodását és e bizottság, valamint a dél-koreai bábkormány jelentésének alapján (amely istentudja, most mer­re csavarog, hova szökött el Szöul­ból, Dél-Korea fővárosából) „oldja meg" a Biztonsági Tanács a koreai helyzetet. Vasárnap ebéd után az amerikai külügyminisztéitium nagy sietve összehívta a Biztonsági Ta­nácsot, meghallgatta a dél-koreai bábkormány követének jelentését és a fegyverszünetet követelte. Ilyen egyoldalúan, a nélkül, hogy a tény­leges helyzetet megállapította volna, kísérelte meg a Biztonsági Tanács a döntést. Mi a biztosíték arra, hogy a Biztonsági Tanács — bár ez az ügy egyáltalában nem tartozik a Bizton­sági Tanács tárgyalási programjába — igazságosan fog dönteni, amikor abban helyet foglal még a kuomin­tang delegátus, Tsiang úr. Tsdang a Biztonsági Tanácsban képviselője a csődbe jutott és s*nkit nem képvi­selő Csankajsek kormánynak, amely most még az amerikaiak kegyelmé­ből Formoza japán szigeten tanyá­zik. Amíg a Biztonsági Tanácsban Tsiang úr ül, a szovjet delegátus a tárgyalásokon nem ves<z részt, ezért a Biztonsági Tanács döntés« egyálta­lában nem lehet kötelező erejű. A Biztonsági Tanácsnak ilyen ösz­szetAt elétől nevetséges volna igazsá­gos döntést vámi. Ugyanakkor a ko­reai nép s nemz«tl «gység és szabad­ság utáni vágyának adott nyomaté­kosan ki fejéréit azzal, hogy sikeresen sen ezállt ssembe a háborús provoká­cióval, amelybe a ilél-kor«ai kor­mányt az anwrikat imp*rtaUílák be­ugratták. E. ROsiín.

Next

/
Thumbnails
Contents