Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-25 / 145. szám, vasárnap

yßäg proletárjai egyesüljetek! 1 német és A kerületi nemzeti bizottságok elnökeinek, titkárainak és mezőgazdasági előadóinak országos konferenciája A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1950 június 25, vasárnap 2 Kcs III. évfolyam, 145vszám FELADATAIN Szlovákia iskolaügyi megbí­zottjának hivatala hirdetményben közli az ellenőrzése alá tartozó iskolai hatóságokkal és a nagy nyilvánossággal, hogy 1950 jú­nius 28-a és 30-a között behatá­sokat tartanak a magyar tan­nyelvű nép- és középiskolákba, továbbá az ugyancsak magyar tannyelvű szakiskolák egész so­rába, így a földműves, ipar, ke­reskedelmi pályára előkészítő, valamint szociális szolgálatra és élelmező ipari munkára kiképző tanintézetekbe. Gondoskodás tör­ténik óvodák létesítéséről is a legkisebbek számára. Minden magyar nemzetiségű tanítóra és tanárra szükség lesz ezekben az új intézetekben s akik közülük nem teljesítenek szolgálatot, azoknak a megbízot­ti hivatal alkalmazást helyez ki­látásba. Akiknek nincs tanítói vagy tanári képesítésük, azok számára a nyár folyamán gyorsí­tott átképző tanfolyamokat létesí­tenek s a tanfolyam hallgatói soron kívül képesítő vizsgálatot tehetnek. Elegendő -jelentkező esetén két magyar tannyelvű pe­dagógiai gimnázium megnyitásá­ról is szó van. 1950 szeptember 1-től kezdve a magyar iskolák növendékei számára ifjúsági lap fog megjelenni. Aratás évadján a csehszlová­kiai magyar értelmiségi munka területén őrvendetesebb és ked­vezőbb híradást alig lehet elkép­zelni az idézett rendelet tartalmá­nál. Valóságos' kulturális pacsir­taszóként hangzik. Milyen szempontból kell néz­nünk a feltáruló perspektívát? Mi a teendő, a legsürgősebb és ha­laszthatatlan tennivaló, amihez most, a magyar iskolaügy várha­tó megújhodásának küszöbén, a csehszlovákiai magyar munkás­nak, földművesnek és értelmisé­ginek hozzá kell látnia? A tervteljesítése,k folyamán ál­talában előfordul, hogy technikai és gazdasági szükségesség foly­tán haladéktalanul elvégzendő feladatok ékelődnek be a terv­szerűen folyó termelés meneté­be. Ezeknek a feladatoknak el­végzése felserkenti az újítást és az élmunkást s elvégzésük a dol­gozók örvendetes és szívesen vállalt kötelessége. A magvar iskolák megszerve­zése és üzembe állítása is ilyen új, de a szocializmus építésével szervezesen összefüggő s abból szükségszerűen következő mun­ka. Az ötéves terv kulturális fel­építményének körvonalai bonta­koznak ki benne sokat ígérő, mondhatni a hajnal derűjével ható megvilágításban. A nyilvá­nossággal közölt rendelkezések és tervek valóban egy új és ígé­retes művelődési éra hajnalát je­lentik. Amint a földművelés és az ipar átszervezése felszámolja a bur­zsoá anyagi termelés bázisait, a most kibontakozó iskolaügyi ter­vezés az eddig legjelentősebb Dr. SAS ANDOR lépés a burzsoá nemzetiségi és művelődési politika felszámolá­sára. A polgári politika azokban az államokban, ahol különböző né­pek éltek együtt, így a régi Ausztriában és a régi Magyaror­szágon, keserves emléket hagyott maga után. A burzsoá politika által ígért nemzetiségi autonómia a nemzetiségeket túlfűtött sovi­nizmusba, centrifugális magatar­tásba sodorta, a szeparatizmus útjára vitte. A proletariátus ál­lama ezzel szemben kiküszöböli a súrlódásokat s a különböző anyanyelvű és nemzetiségű dol­gozókat a teljes felszabadultság, szolidaritást teremtő nagy egy­ségébe foglalja. Amikor a tervezett iskolapoli­tikai rendelkezések korszakos je­lentőségű mivoltáról elgondolko­dik a magyar dolgozó, három dologra kell ügyelnie, három fel­adatot kell vállalnia. Az első feladat általános ideo­lógiai jellegű: az új iskolapoliti­ka nelyés értelmezését és a ben­ne megnyilvánuló újszerű törek­vés tudomásulvételét jelenti. A második feladati gyakorlati és épp ezért konkrét és sürgető ter­mészetű: a tanulók beiskolázásá­nak és az oktató testületek (hogy úgy mondjuk) összeterelésének feladata. Ezt a leggyorsabb iramban, valóságos élmunkás­módra kell elvégezni s közben fel kell tárni bizonyos rejtett tarta­lékokat. Harmadszor: politikai és peda­gógiai természetű teendő lesz a gondoskodás az új iskolák új stí­lusú oktatómunkájáról, melynek teljes összhangban kell lenni az élettel, a szocializmus új világá­val s a legnagyobb tisztasággal, egyértelműséggel, selejtmentesen kell alakulnia. Nem polgári állam fesz itt is­kolapolitikai engedményeket, ha­nem a dolgozók állama valósítja meg azt a nemzetiségi programot, amelyet Sztálin az ő klasszikus művében, „A marxizmus és a nemzeti kérdés"-ben fogalmazott meg. A burzsoá nemzetiségi po­litikája többek között a nyelv­használat korlátozására, az isko­lák számának csökkentésére irá­nyult s az elnyomás rendszeré­ről áttért a nemzetek egymásra uszításának redszerére is. (Az idézett munka magyar fordításá­nak 22.-23. oldala.) „A munká­soknak azonban érdekük, hogy összes társaikkal egységes, nem­zetközi hadsereggé forrjanak össze, hogy gyorsan és végleg felszabaduljanak a szellemi szol­gaság alól, amelyben a burzsoá­zia tartja őket, hogy bármilyen nemzethez tartozó munkástestvé­reik teljesen és szabadon fejlesz­szék szellemi erőiket." (Idézett munka24. oldala:) A burzsoázia és a burzsoá ál­lam a letipró és kíméletlen pol­gári konkurrencia elvét érvénye­sítette a nemzetiségi kérdés kö­rül is, ha különböző nemzetek [ÓLAINK együttélésének irányításáról volt szó. A munkások ellenben a ma­guk államaiban magasra tartják a népközi szolidaritás fenkölt el­vét s küzdenek — Sztálin szavai­val élve — „a nemzeti elnyomás politikájának minden formája el­len a legkifinomültabbtól a leg­durvábbig, épp így küzdenek az uszítás politikája ellen is, bár­milyen formában jelentkezzék." (Ugyanott 24. oldal.) Szolidaritás ott alakulhat, ahol az erők kibontakozására megvan a lehetőség. Ez a lehetőség nyit­va áll a népi demokráciákban bármely nép fiai számára. A nemzeti önrendelkezés követelé­sét a burzsoá kihasználta a pro­letariátus osztályérdekeinek el­ködösítésére. A proletariátus ugyanakkor, amikor jogokat adott, állást foglalt azok ellen a nemzetivé kendőzött káros szo­kások és intézmények ellem, ame­lyek a dolgozó rétegeket meg­akadályozták fölszabadító törek­véseik m e gvalós í; ''< 3 áha-n. Amikor Sztálin 1913-ban ezeket az elveket kifejtette, a munkás­osztály valamennyi burzsoá ál­lamban a társadalom perifériá­ján elnyomatásban élt. Hogy a munkásság felfogása szerint ala­kul a nemzetiségi politika, az a föld egyhatodát magában fogla­ló munkásállam áldozatos har­cainak és nagy példájának kö­szönhető. Az a mostoha bánásmód, amelyben a polgári társadalmat, az iskolát és a tanítót részesítet­ték, a tanítóképző intézetek el­néptelenedéséhez vezetett, külö­nösen a második világháború fo­lyamán. Sokan azok közül, akik már képesítést szereztek pedagó­giai pályára, más foglalkozásra tértek át, mert a tanítói pályán megélhetésüket nem látták biz­tosítottnak. A mostani napokban mindazok, akik valamikor szere­tettel készültek a tanítói pályára s csupán a polgári társadalom körülményei sodorták őket el et­től a szép és nemes hivatástól, át kell gondoLniok életpályájuk elkanyarodását a tanítói hivatás­tól. Fel kell éleszteni magukban azt a szeretetet, amellyel erede­tileg e pálya felé fordultak, an­nál inkább, mert a népi demokra­tikus állam másképp gondosko­dik a tanító anyagi ellátásáról és munkájának megbecsüléséről, mint ahogy azt a polgári társa­dalmak tették. A csehszlovákiai magyar dolgozóknak rejtett tar­talékai vannak tanítókban s eze­ket a tartalékokat az érdekeltek közreműködésével haladéktala­nul fel kell tárni. Ez volna a má­sodik feladat. A harmadik pedig új szellem beköltöztetése az új iskolákba. Uj tanítóra van szükség, aki nem rossz hagyományokat őriz, hanem valóban a lelkek víg mécsese mindenütt, ahol eddig sötétség ül­te meg a városokat és falvakat. Többé nem lehet majd róla el-Szombafon, június 24-én volt a nyitrai kerületben Bajmóc fürdőn a kerületi nemzeti bizottságok elnökei­nek, titkárainak és mezőgazdasági elő­adóinak egész napos konferenciája. A konferencián résztvett V. Nősek bel­ügyminiszter, J. Duris földművelés­ügyi miniszter, D. Okáli belügyi meg­bízott, dr. N. Fali'an földművelésügyi megbízott, J. Smrkovsky képviselő, az állami birtokok vezérigazgatója, fc. Polák a belügyminiszter helyettese, Dr. Machacka a földmüvelésügyi m -niszter helyettese, Vosahlik képviselő a CsKP Központi Bizottsága képvise­letében, G. Gozik képviselő az SzKP Központi Bizottsága képviseletében es még sokan mások, Ä konferencia résztvevőit J. Lieta­vec a nyitrai Kerületi Nemzeti Bizott­ság elnöke üdvözölte, aki kiemelt0, a nyitrai kerület jelentőségét Szlovákia mezőgazdasági termelése szempont­jából. A konferenciát Václav Nőseit bel­ügyminiszter nyitotta meg, aki hang­súlyozta, hogy a kerületi nemzeti bi­zottságok elnökei és titkárai minden tanácskozásán a tárgysorozaton sze­repel néhány konkrét kérdés a gaz­dasági és a társadalmi életből. Ezzel hangsúlyozni és manifesztálni akar­juk. hogy a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom és az állami közigaz­gatás szervei felelősek a társadalmi és gazdasági fejlődésért és felépítés­ért kerületeikben, járásaikban és köz­ségeiben. A szocializmus felépítése hazánkban mindannyiunknak, életünk minden alkotórészének közös és tö­feladata. Elsősorban azonban elodázhatatlan feladat az, amelynek sikeréért felelő­sek saját körzeteikben az összes nemzeti bizottságok. Annál inkább szükséges, hogy mindenki előtt vilá­gos legyen a nemzeti bizottságnak, mint egésznek, mint a körzetébe tar­tozó nép tolmácsának és képviselőjé­nek feladata, amikor főirányvonalunk olyan sarkalatos pontjáról van szó, mint falvaink útja a magasabb terme­lési formákhoz, amilyenek a mezőgaz­dasági politikai összes alapvető léi­adatai, amelyeknek teljesítésétől nagy­mértékben függ szocializmushoz ve­zető útunk sorsa és sikere. Az ósz­szes nemzeti bizottságoknak kivétel nélkül be kell kapcsolódniok előadóik útján ezen feladatok elvégzésébe és ki kll fejteniök főleg mozgósító erejü­ket, hogy a közös mű sikerüljön, akár ideiglenes jellegű sürgős feladatokról, akár hosszú időtartamú feladatokról van szó. A helyi nemzeti bizottságok újjászervezése megmutatta, hogy a nemzeti bizottságok számára is kulcskérdés falvaink útja a szocializ­mushoz és mindaz, ami ezzel az ittál összefügg. Mmmm munkacsapat és csoport az állami birtokokon versenyezni fog az aratási és cséplési munkálatokban A csehszlovákiai állami birtokok vezető munkacsoportjainak és bri­gádjainak képviselői Znojmőban az összállami értekezleten elhatározták, hogy az idei aratást és cséplést a munka új megszervezésével, gyor­sabban, olcsóbban és jobban hajtják végre, mint a múltban. Ezért azon­nal, ahogy visszatértek az egyes ál­lami birtokokra, munkabrigádokat és csoportokat szerveztek és meg­kezdték az aratási és cséplési mun­kálatok részletes munkatervének ki­dolgozását. Arról, hogy hogyan készültek elő az áillami birtokok az aratásra és cséplésre, meggyőződtek a kerületi igazgatóság oktatói e hó 16—18-án, amidőn meglátogatták az összes ál-Urai birtokokat, A dolgozók k&sS& gyűlésein átvizsgálták a munkater­veket s a munkacsapatok és cso­portok összeállítását. Azokat a ter­veket, amelyekben itt-ott valami­lyen hiba fordult elő, mint például az, hogy nagy időközt számítottak az aratási és cséplési munkák kö­zött elegendő számú gép- és mun­kaerő mellett, az oktatók kiegészí­tették és kijavították ügy, hogy ezek a legjobban megfeleljenek a helyi feltételeknek. Szlovákia déli járásaiban valamennyi állami birtok már felkészült az aratásra és csép­•lésre és némely birtokon már meg is kezdték az aratást. Az északabb­ra fekvő járásokban az előkészüle­tek teljes folyamatban vannak, a gépek kijavítva, az üzemanyagok és minden aratáshttz és csépléshez szükséges szerszám elö van készítve (Folytatás a 2. oldalon) mondani, hogy rabok közt rab­ként senyved. Térjenek vissza a más pályán működők minél nagyobb szám­ban a tanítói pályára, Vállalják lelkes új fiatalok ezt a legszebb hivatást, amelynek feladata most igazán az új ember kiformálása, a felszabadult alkotó munkára való nevelés. Seregeijen köréjük a munkások és parasztok re­ményteljes fiatalsága, hogy ki­képezve a társadalom minden szakaszán, átvegyék a vezetést s amit atyáik az elnyomókkal folytatott harcokban kivívtak, azt ők egy ígéretes új világ fölépí­tésével megszilárdítsák. A magyar iskolák megnyitása nemcsak alkalmat ad tanulásra, hanem a magyar anyanyelvű dolgozók kötelességévé teszi en­nek az alkalomnak és lehetőség­nek teljes kihasználását. Köte­lesség ez elsősorban a csehszlo­vákiai népi demokrácia irányá­ban, hiszen ennek gazdasági és szellemi összteljesítményét az is­kolázott dolgozók tömegének nö­vekedése csak fokozhatja. De a magyar munkás-, kis- és közép­paraszt rétegeknek kötelessége a szak- és általános művelődés önmagukkal szemben is, mert, valljuk meg, a régi elnyomó rendszerek bűnéből művelődési színvonal dolgában van jócskán pótolni való. A népi demokratikus társada­lomban az államhatalom hordo­zója a munkásság. Öt illeti meg a vezetés az üzemekben, intézmé­nyekben, az állami és egyéb köz­igazgatási apparátusban. Hogy a neki járó helyeket a felnövő munkássarjadék necsak elfoglal­ja, hanem különbül töltse be, mint ahogy azt a polgárság ura­lomhoz szokott nemzedékei tet­ték. képzettebb, munkára nevel­tebb fiatalságra van szükség, mint amilyen a polgári társada­lom iskoláiból kikerült. A jóléthez és az igazi művelt­séghez vezető fejlődés vonala pedig akkor fog felfelé ívelni tö­retlenül, ha az ember megnyo­moritását nem ismerő társadalom hagyománya teljesen átmegy a felnövő és minden későbbi gene­ráció vérébe s ezek olyan szel­lemben élnek nemzeti jogaikkal, mint amilyenből azok fakadtak s a nacionalista feszengést »ein ismerő munkásegység szellemé­ben fogják ápolni nyelvüket, iro­dalmukat és művészi képessé­geiket. A forradalom nagy viberrmtr­dara és prófétája, Ady, vagy fél­század előtt, egy aratás idejére eső forró nyári napon visszagon­dolt egykori iskolájára, elérzé­kenyülve emlegette az „elbocsá­tó júniusi iskolapadokat", ame­lyekbe ő töbet már nem fog visz­szatémi s megemlékezett a „min­dig újakról", az el nem ccpadó fiatalabb évjáratokról, amelyeket ő — véndiákkénf — esztendők messzeségéből szivét magasra emelve üdvözöl. (Üzenet egykori iskolámba.) A mostani júniusban nem el­bocsátó, hanem föltáruló, újonnan megnyíló magyar iskolákról be­szélünk. Ady példáját követve, mint véndiákok — hiszen többé kevésbbé mindnyájan azok va­gyunk — felsereglésre buzdítjuk és üdvözöljük azokat, akik majd sorakozni fognak az új iskolák kapui előtt, hogy azokba bebo­csátást nyerjenek s köszöntjük előre az oktatókat is, akik külde­tése lesz a csehszlovákiai n» gyár dolgozók körében a társa­dalomépftés tervezetes munkála­taival összhangban az új stílusú emberformálásnak szentelni leg» jobb erőiket.

Next

/
Thumbnails
Contents