Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-24 / 144. szám, szombat

J 1950 június 24 UJSIÖMAKARENKO: J^ ßUNTETESRÖL /J Anton Szemjonovics Makarenko, kiváló szovjet pedagógus 1903-ban kezdte meg pedagógiai működését, mint tamító. 1920-ban a szovjet kormány megbízza Makarenkót, szervezzen telepet fiatalkorú bűnözök számára. így jött létre a híres Gorkij-telep, amelynek történetét »Az új ember kovácsa« című művében írja le. 1928-ban átveszi a Karakov melletti Dzerzsinskij kommuna vezetését. Ezen a két telepen Makarenko körülbelül SOOO bűnöző, csavargó, elveszettnek hitt gyermekből nevelt a szónak teljes értelmében új embert. Mi a titka pedagógiai sikerének? Makarenko a dialektikus materializmus törvényeit mesterien alkalmazta a nevelés kérdéseire s így forradalmasította az egész pedagógiát. »A pedagógus feladata lényegileg abban áll, hogy kollektív embert neveljen« mondta Makarenko. »Az egyénre legerősebben a közösségen keresztül tudunk hatni*. Ezért a nevelés legfontosabb feladatának egészséges, szilárd gyermeki közösség kialakulását tartotta. Pedagógiai rendszerének második alaptétele: a n

evelési tevékenységben a legfontosabb alkotó elem a munka. Azt vallotta, hogy a munkaképességet és munkakedvet már kisgyermek korban módszeresen kell fejleszteni. A munka nagy társadalmi jelentősége mellett döntő szerepet játszik az ember egyéni életében is, kielégülést és boldogságot ad. Nevelési rendszerének harmad'k sarkpontja a fegyelem, kötelességtudat és bccsületérzés kife lesztése a gyermekben. A gyermekek nevelésében Sztálin elvtárs útmutatását követte: »az embert éppen olyan gondosan, figyelmesen kell nevelni, ahogy a kertész neveli válogatott gyümölcsfáit«. Ez ped'g annyit jelent, hogy nem elég a virágokat elragadtatott sóhajtással csókolgatni, hanem »ásót, ollót, öntözőkannát kell kézbevenni s ha a kertben hernyó üti fel a fejét, rézgáliccal kell kiirtani«. Makarenko pedagógiai munkájának tapasztalatait regényeiben: »Az új ember kovdcsá«-ban, az »Igor és társai«-bwn és pedagógiai tanulmányaiban rögzítette le. Ezek a könyvek felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak nevelőnek, szülőnek egyaránt. Leendő anyáknak Mi a büntetés? Véleményem szerint a szovjet pedagógiának a büntetés terén megvan rá a lehetősége, hogy igen sok újat alkosson. Társadalmunk rendje akképpen van megalkotva, hogy büntetés kérdésében is eljuthatunk az elképzelhető legszerencsésebb normához. , A régifajta büntetés rossz oldala abban állt, hogy miközben az egyik konfliktust megoldotta, új konfliktust hozott létre, amelynek megoldása azután már sokkal bonyolultabb eljárást követelt meg. Mi különbözteti még mármost a szovjet büntetést a régitől? Elsősorban is az, hogy soha, semilyen körülmények között sem lehet célja, hogy szenvedést okozzon. A közönséges okoskodás igy szól: Én téged megbüntetlek, szenvedni fogsz, a többiek majd látják és azt gondolják magukban: »Lám, te szenvedsz, nekünk tehát tartózkodnunk kell az ilyen cselekedettől«. Nem. A büntetéssel semmiféle testi vagy erkölcsi szenvedést nem szabad okozni. Mi a büntetés lényege? A büntetés lényege ez: az egyén átéli, hogy a közösség elitéli, mköz-Balía főzés Orosz mese — Zsugor! öreganyó lakot! a faluvégén. Ha valaki rászoruló kopogtatott az ajtaján, süketnek tetette magát. Katonák szálltak meg ősszel a kis faluban,, mindenül! szeretettel vendégelték meg őket. öreganyóhoz is bekopogtatott egyik katonalegény és így szólott: — Sok szerencsét, öieganyó! Van valami ennivaló? — Szépen sül a nap ma reggel, igazat mondtál, fiam. — Öreganyó, nem hallasz jól? Ennivalót kértemi — Hogy madarat láttál erre? Értem, fiam, értem. A katona rögtön észrevette, miféle zsugor! ravaszkodás ez és mos! már nagyon hangosan kezdeii kiabálni: — Öreganyó, légy a tűzre egy fazék vizet! Meg akarom főzni a kis baltámat reggelire ... Olyan hangosam mondta ezt, hogy még az igazi süket is meghallotta volna. Öreganyó! pedig a kíváncsiság kezdte furdalni, hogyan főzi meg vájjon majd ez a legény a baltát. Odatette a vizet a tűzre, a katona pedig belevetette a kis baltáját. Kíváncsian nézte az öreganyó egy kis idő multán: — Ugyan, fiam, megfő!! már a balia? — Nem fő így meg, öreganyó, bele kell dobni még a vízbe két pár tyúktojást Is. Az öreganyó egyet fordul! és már hozta is a tojásokat, belehányta gyorsan a vízbe, hadd főjön meg a balta minél hamarabb. Egy kis idő múlva öreganyó újra kíváncsian megkérdezte: — Ugyan, fiam, megfőtt már a balta? — Nem fő így meg, öreganyó, de ha egy szál kolbászt is a vízbe vetnék, akkor föne egész puhára csak. Egyet fordult öreganyó és mái hozta is a kolbászt. Egy kis idő múlva újra megkérdezte: — Ugyan, fiam, megfőtt már a balta? — Hát ha idehoz egy cipó kenyeret, meg egy kis tányér sót, akkor ki is emelném már a vízből a baltát. Hozott sót az öreganyó, hozot! cipó kenyerei és kíváncsian nézte, hogycm fogja a katona végre a kisbaltát megenni. De bizony a legény először a főtt kolbászból, meg a tojásokból falatozott a cipóval. öreganyó meg is kérdezte kíváncsian: — Hát a baltát mikor falod fel, fiam? — Még nem főtt meg jól egészen — mondta a katona, amikor jóllakott már. — No, holnap majd tovább főzöm, ha sikerül valahol... Azulán iisztességtudóan elköszönt a csodálkozó öreganyótól, vette a kis baltájál és fütyörészve ment tovább. Fordította Nyul Lídia. HÁROM TANACS Kis csalogányt fogott el a szántóvető az országúton és csak vitte, vitte a kezében és szorosan szorongatta. — Jaj, engedj el, szántóvetői — könyörgött a kis csalogány. — Három jó tanácsot mondok inkább, ami javadra válik egész életedben. — Majd meglátom — felelte a szántóvető. — Ha kedvemre való a tanács, akkor szabadon engedlek. — Hát először is — kezdette a csalogány —, ne kívánj meg senkitől soha semmit. Másodszor meg: amit adtál, azt ne sajnáld később, azután meg sose beszélj meggondolatlanul! Ez a három jó^tanácsom. — Jól van, jól van, kis csalogány — mosolygott a szántóvető —, szabadon engedlek, mert helyesen szóltál. Boldogan repült fel a kis csalogány egy faágra. De azután elhatározta, hogy most próbára teszi a szántóvetőt. Utána szólt még hangosan: — De bolondo! tettél, szegény szántóvető, hogy ilyen könnyen eleresztettél engem. Ha tudnád, hogy a nyelvem alatt milyen gyönyörű, ezerszínű drágakövet őrzök ... Alig nagyobb egy babszemnél, mégis gazdaggá tehetne egész életedre ... Hallotta ezt a szegény szántóvető és igen nekikeseiedett. — De sajnálom, hogy ilyen hacA kmthinoai vádié azonnali belépésre szlovák-magyarnyelvű perfekt (jé píréitól keves mar elengedtem a kis csalogányt! — gondolta. Azután reménykedve visszaszólt még: ' — Repülj ide a kezemre, kis csalogány, de ha félsz tőlem, akkor dobd ide a tenyerembe azt a csodálatos drágakövet, hiszen neked úgysem kell az. Felkacagott erre a kis csalogány és azt felelte: — Látom már, hogy mennyit ért a jó tanácsom. Azt mondtam, hogy ne kívánj meg senkitől soha semmit. És te máris azt a drágakövet megkívántad. Az! mondtam, hogy ne sajnáld később, amit egyszer adtál és te máris sajnálod, hogy visszaadtad a szabadságom. Azt mondtam, hogy sose beszélj meggondolatlanul. És lám, hogy milyen hebehurgyán szóltál, hiszen még meg sem gondoltad azt, hogy ha nekem a nyelvem alatt babszem nagyságú drágakő volna, akkor hogyan tudnék énekelni, hogyan tudnék hozzád szólni... És a kis csalogány csak kacagott még egyet-kettőt, azután továbbrepült a kék ég alali. Törjétek a fejeteket! Mi ez? 1. LAG1NA = Ország 2. VEREKET = Divány 3. A S A R A D = Vízözön 4. RAZSUCK = Iparos 5. ÖSRVA = Város 6. L A S I K 0 = Tanítanak benne 7. LOVREVRE = Pisztoly 8. TAMULAB = Csodálkozás 9 BEGYEREL = Kerti szerszám A jobboldali meghatározások segélyével a baloldali betűkből összeállítóit szavak kezdőbetűi helyesen egy igen jó illatú tavaszi virág nevét adják. Keressétek csak meg! ben tudja, hogy helytelenül járt el. Vagyis: a büntetés ném elnyomáson alapszik, hanem az elkövetett hiba átélésén, a közösségből való — mégoly kis mértékű — ide'gleTies kiközösítés élményén. Ezért büntetéshez is csak olyan esetben szabad folyamodni, amikor a probléma teljesen tisztázott és csakis akkor, ha a közvélemény is a büntetés mellett van. Ha a közösség; nem áll mellettünk, ha nem sikerült a közösséget meggyőzni, akkor nem szabad büntetni. Csak akkor szabad büntetni, amikor úgy érezzük, hogy a közösság mögöttünk áll, úgy gondolkozik, úgy ítél, m'nt mi ma-, gunk. Mármost mi legyen a büntetés formája ? Erősen ellenzem a büntetésnek mindenféle rendszeres, szabályozott formáját. A büntetés legyen teljesen egyéni, a lehető leginkább az egyénhez alkalmazkodó. A gyakorlatban azt találtam a legjobbnak, hogy a * büntetést az egész közösség szabja ki, vagy pedig egy személy, akit a közösség erre felhatalmazott. A Dzerzsinskij kommunában, ahol én vezettem a gyárat, az intézetet és az iskolát is, a növendékek köz-, gyűlésén kívül egyedül nekem volt jogom büntetn'. Másik szabály: a büntetésnek is legyenek meg a magá hagyományai normái, amelyek irányt, mutatnak annak, aki a büntetést kiszabni jogosult. A Dzerzs nszkij kommunában a következő törvény volt érvényben: Az újoncot növendéknek hívták. Amikor már mindenki megismerte s Játták, hogy együtt halad a közösséggel, a kommunár elnevezést kapta. A növendéket jogomban állt csak úgy egyszerűen megbüntetni, valami büntetési feladatot kszabni rá. Rendesen félórai munka volt ez. Főként a konyhában, a takarításnál.' Azután megvonhattam tőle a következő kimenőjét, vagy a zsebpénzt.' Aztán itt volt még a legszörnyűbb büntetés: a gyári munkától va>ló megfosztás és áthelyezés házimunkára. Ezekét a büntetéseket 82&bhattemT,

\' ki, de csak növendékre volt jogom kiszabni őket. Kommunárt már nem állott jogomban ilymődon megbüntetni. A kommunár számára csak egy büntetés létezett, áz elzárás. ' Ennek a rendszernek óriási volt a jelentősége. Minden gyerek, árra törekedett, hogy m'előbb a kommunár rangjába lépjen. A.kommunárra egészen tízóráig terjedhető elzárást szabhattam ki. Lássuk, mit jelentett ez? Kimenő napján a megbüntetett kommunár átadja derékszíját az ügyeletes parancsnoknak, belép dolgozószobámba és jelentkezik. , Megjöttem az elzárásra. S ha egyszer jelentkezett, nem engedhettem el,, mert 193?.-oan \a közgyűlés megfosztott a megbocsátás jogától. Mert ugyan miféle rend az, ha ma büntetek, halnap pedig megbocsátok ? Tehát a kommunárnak dolgozószobámban kellett ülnie, szólni csakis én szólhattam hozzá. Büntetéseket a növendékek közgyűlése is kiszabhatott. Ott, ahol a közösség már egybeforrt, ahol kialakult a közös hangnem, a kölcsönös bizalom közös stílusa, ott a közgyűlés által kiszabott büntetés néha igen ötletes, s eredeti formákat ölthet. A Dzerzsinszkij kommuina közgyűlésén történt: egy idősebb kommunár összeszidott egy oktatót. A közgyűlés a kővetkező határozatot hozta: »Kirjenko úttörő, a legfiatalabb, magyarázza meg X Y. kommunárnak, hogyan kellett voina viselkednie ebben az esetben«. Igen komoly határozat. Ezután az ügyeletes parancsnok felszólította Kir jenkót és a szóbanforgó ifjúmunkást; »Ülj le és hallgasd meg«. Másik eset: az egyik kommunár egy. kislánnyal sétált és verekedők csoportját pillantotta meg. Nem tu? dott ellenálni, maga is beleelagyedett a verekedésbe és az ügy botrányba fulladt. A közgyűlés határozatai »X Y. következő kimenő napján három óra öt perckor gondolkoznék tettén és jelentse ezt vezetőjének. A fiú akaratlanul is el fog gondolkozni azon, amit tett. Hiszen mindenképpen jelentenie kellett, hogy gondolkodott. Ezzel már el is érték, hogy a fiú egész héten át gondolni fog tettére. Gondolkozik, sokminden eszébe jut s erről jelentést tesz. Az ilyen büntetés nem is büntetés, hanem ütközőpont, ahol a közösség szinte játszi módon, tréfásan megmutatja erejét. Az én gyakorlatomban a legfőbb szerepet természetesen nem is a büntetés játszotta, hanem az egyéni beszélgetés.