Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-24 / 144. szám, szombat

ÜJSZO Y KÍNAI ASSZONY 1950 jitailua 24 Jíaa-Ce-Huftq nyatc poittfa Han Siu Csüng apja nincstelen paraszt, anyja rabszolganő volt. Szülei legfeljebb az aratás ideje alatt találtak munkát a . Kuominiang-Kínában. Ilyenkor ők és gyermekeik levessel táplálkoztak. Egyébként házról-hazra jártak koldulni es abból a szűkös iniradékból éltek, amit a náluk is alig • tehetősebb parasztok könyörületből juttattak nekik. Han Siu Csüng aszszonykoráig nem ismerkedett meg a fehér liszt és a hús ízével. A szinte állati sorban élő szülők, akik alig tudták táplálni gyermekeiket, Han Siu Csungot 16 éves korában eladták egy családnak, Bien Csia faluba. A ház, amelybe a leányka került, a család legidősebb fiának zsarnoki uralma alatt állott. A családfő keiyetlenül báni a hozzákerült rabszolgák kai. Elviselhetetlenül nehéz munkát végeztetett velük, ütötte-verte és éheztette őket. Siu Csungra is ez a sors várt. Szenvedésein az sem segt tett, hogy a család 21 éves fia feleségül vette. Egy szép napon, maradék erejét összeszedte, elhatározta, hogy másho vá megy kenyeret keresni. Két ezüst dollárt kért kölcsön és elkezdett szöni-fonni. De keresetéből még a kölcsön kamatát is alig tudta megfizetni. Egyre jobban eladósodott és kénytelen volt koldulni. A koldulás annyira megalázta, hogy néha inkább napokig éhezett, csakhogy ne kelljen kéregetnie. A japán betörés elől Han Siu Csüng elmenekült falujából, ahová csak akkor tért vissza, amikor 1940 tavaszán a 8. hadsereg felszabadította Bien Csiát. A népi rendszer rögtön segítséget nyújtott a hazatérő asszonynak. Kényszerítette a zsarnok sógort, hogy földet adjon neki, télen pedig a hatóságok lehetővé tették számára, hogy szőhessen és fonhasson. Han Siu Csüng meggyőződött arról, hogy az jjj társadalomban senkinek sincs szüksége arra, hogy kolduljon, mun.kájával minden ember meg tudja keresni kenyerét. A rabszolga lánya, aki maga is elnyomott, kizsákmányolt vo)t, emberi öntudatra ébredt. Kemencébe dobta megfeketedett és kutyaharapástól lyukas koldusbotját. 1942-ben a kormány felhívására -asszonycsoportot szervezett. Feladatuk az volt, hogy szandálokat készítsenek. Kezdetben csupán hat nő vállalkozott erre a munkára, amikor azonban 50 pár szandál elkészítésére minden asszony 20 véka gabonát kapott, szervezetük egyszerre 16 tagra bővült, úgyhogy ,1944 őszén már munkaközösséget alakíthattak. A munkaközösség olyan jól dolgozott, hogy minden tagja 60 véka gabonát keresett. Siu Csüng ekkor már faluról falura vándorolt és lankadatlan szorgalommal világosította fel a környék asszonyait a társadalmi termelés előnyéről. „Vége van az asszonyok rabszolgaságának és az anyósok terrorjának" — hirdette*— „minden asszony megkeresheti kenyerét, s a férjek és az anyósok tisztelettel tartoznak nekik." Siu Csüng kitűnő munkájáért a pohai kerületben a Munka Hőse büszke címet nyerte el. 1946-ban pedig a Csen Vu kerület Po Sini járásúnak helyettes vezetőjévé nevezték ki. A falubeli asszonyok tiltakoztak kinevezése ellen, attól tartva, hogy elvesztik vezetőjüket és így nem tudlák. folytatni munkájukat, Siu Csüng megnyugtatta őket: „Valamennyiötök közreműködésének köszönhetem, hogy méltónak találtak erre a feladatra. Ha senki sem akarná elhagyni lakóhelyét, a forradalom nem járhatná diadalmas útját." Siu Csüng tehát elhagyta faluját, és megkezdte felelősségteljes munkáját. Oj munkahelyén nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Komoly erőfeszítés kellett ahhoz, hogy életrekeltse sokáig elnyomatásban élő testvéreiben az öntudatot Nagy munkát kellett végeznie a földreform végrehajtásánál is. De bármilyen nagy is volt elfoglaltsága, tanulásra mindig szakított időt. Fáradhatatlanul olvasta a proletariátus nagy tanítói, Lenin és Sztálin elvtársak, valamint népé nagy vezére, Mao-Ce-Tung elvtárs munkáit. 1947 év őszén a Kuomintang banditái betörtek Cseng Vu tartományba. Siu Csüng városa fenyegetett területté vált. Ennek ellenére sem távozott el az asszonyokkal és gyermekekkel, hanem éjjel-nappal gyűléseket tartott, hogy lelkesítse az otthon maradt lakosságot. Amikor a diadalmas néphadsereg ellentámadásba lendült, Siu C>ung ápoló-brigádot szervezett és a frontra vezette. A Kuomintangot viszszaverték és utána Siu Csungot kerületi vezetővé nevezték ki. 1948 őszén 240.000 métermázsa gabonát gyü;töií a fr.-nton harcoló katonák részére, 00 ökrösszekeret szerzett és az értékes szállítmányt kilenc nap alatt a harctérre juttatta a hatóságok által előírt egy hónap helyett. Siu Csüng ismét bejárta az egész kerületet és minden faluban felszólította a lakosságot a fronton küzdő katonák támogatására. „Mindnyájunknak van már földünk — mondotta — bőségesen van ennivalónk, állatokat kaptunk a kormánytól. Éppen ezért éjjel-nappal dolgoznunk kell, hogy segítsük a hadsereget, mert csak Igy szabadulhat fel egész Kína és csaK így kerülhet egész népünk olyan körülmények közé, mint mi." Siu Csüng nevét ma már az egész ország ismeri. De ha bárki életéről kérdezi, így válaszol: „Mindent a Pártnak és népemnek köszönhetek, amely megbecsüli munkámat. Ugyanilyen keményen dolgoztam az előző rendszerben is és kis híján éhen haltam. Ma a népemért dolgozom." Rövidesen megjelenik a Magyar Könyvtár BarátaS Körének második tagkönyve, Jókai Mór: Szabadság a Sió alatt I. Ha még nem tagja körünknek, jelentkezzék! Tagsági dfj nincs! Tagjaink számára a tagjáruléki könyvek éra 75 Kis. E könyvek bolti ára több mint 100 Kis — Tagjaink könyvvásárlásnál engedményben részesülnek Címünk: Magyar Könyvtár Barátainak Köre, Bratislava, Dunajská ul. 25. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1950 június 6-án tartott ülésén a népi demokratikus Kínai köztársaság nagy vezére Mao-Ce-Tung a következő nyolc pontba foglalta össze a Kínai Kommunista Párt és az egész kínai nép legközelebbi tennivalóit: •I. Altalános és szervezetten megvalósított földreform az első teendő. A kontinensen a háborút nagyjából és egészében befejeztük, de a helyzet teljességger különbözik az 1946—1948 évek állapotaitól, amikor a népi fölszabadító hadseregnek minden erejét igénybevette a Kuomintang reakciósai ellen folytatott élet-ha!álharc és amikor ez a küzdelem még nem dőlt el. Ma a kormány kölcsönökkel siethet a szegényparasztok segítségére, hogy ezek meg tudjanak küzdeni nehézségeikkel. Ezek a kölcsönök kisegítik a parasztságot abból a helyzetből, melyet a rendelkezésükre álló csekély bir. tokállomány okoz. 2. Meg kell szilárdítani az egységes ellenőrzést és irányítást a pénzügyek és a gazdasági élet területén, helyre kell állítani az állami bevételek és kiadások egyensúlyát és stabilizálni kell az árakat. Ezekkel az alapelvekkel összhangban át kell vizsgálni az adórendszert és amennyire csak lehetséges, könnyíteni keli a népre nehezedő terheken. 3. A népi felszabadító hadsereg egy részét 1950-ben le fogják szerelni, fő egységei azonban fegyverben maradnak, arra való tekintettel, hogy elegendő katonai erő álljon rendelkezésre Taivan (Formoza) és Tibet felszabadítására, az ország védelmének megszilárdítására és az ellenforradalmárok leverésére 4. A közműveltség reformjának rendszeres és gondos keresztülvitele szükséges. At kell alakítani a régi rendszerű iskolákat és a társadalom régi stílusú kultúrmunkáját. Ennek a feladatnak elvégzésébe be kell vonni valamennyi hazafias gondolkodó értelmiségi munkást, hogy képességeiket a nép ügyének szenteljék. Ezen a téren helytelen lenne vonakodva látni a munkához s tűrni, hogy a reformok keresztülvitele ne történjék kellő lendülettel és felkészültséggel; a reformok át nem gondolt megvalósítása vagy elhamarkodottság azonban ugyancsak helytelen. 5. Legfontosabb az, hogy komolyan foglalkozzunk a keresetnélküli munká. sok és az értelmiség részére adandó támogatással és mindenütt megkezdjük a keresetnélkül állók támogatását abban, hogy munkát találjanak. 6. Valamennyi társadalmi réteg demokratikus felfogású tagjaival nelyes formában kell kapcsolatot létesítenünk, támogatni kell őket abban, hogy a munkájukkal és iskolázásukkal kapcsolatos problémákat megoldják és le kell küzdenünk azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy tőlük elszigete'jük magunkat, vagy hogy az egységfront munkájává! kapcsolatban elvtelen engedményeket tegyünk. 7. Valamennyi banditát, kémet, erőszakoskodót és egyéb elenforradalmi elemeket mint a nép ellenségeit kíméletlenül meg kell semmisíteni, 8. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának utasításit a Párt megerősítésére és fejlesztésére vonatkozólag teljes energiával kell keresi, tülvinni. Mao-Ce-Tung építőprogramjának nyolc pontja lényegében három fontos célt kiván a pénzügyek és a gazdasági élet területén megvalósítani: I. a földreform befejezését, 2. A jelenleg meglévő ipar és a kereskedelem kér. déseinek céltudatos szabályozását és 3. általános takarékosságot az állam, háztartás terén és az állami szervek kiadásainak korlátozását. Ennek a) hármas célnak eléréséhez bizonyos időre van szükség, Mao-Ce-Tung be. számolója szerint kb. három esztendőre. Prágában kiállítás lesz az úi Kínáról Cou-Ti-Fan kínai Író és Hua-Csun-Wu kínai karikatúra rajzoló müvésa Prágába hozták a kínai kormány által előkészített és összeállított kiállítás anyagát. A kínai vendégeket a tájékoztatásügyi minisztérium osztályfőnöke A. Malek mérnök fogadta. A kínai küldötteket a kínai művelődésügyi minisztérium bízta meg, hogy az „Üj Kína" kJ állítást, amely Európában Kínáról a legnagyobb kiállítás lesz, nálunk bemutassák. — Johannes König, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete megérkezett Pekingbe, állomáshelyére. VERES PETER PROBATETEL Mihály bácsi odament az asztaghoz, éppen Csiri Borsosék voltak ott megint. — Lajos, szakítsátok fel a végét, hányjuk bele gyorsan, a többit már beéri a ponyva Neki is láttak Borsosék, a megkezdett részt levágták és tépték, cibálták a kévéket, hogy mennél kevesebb maradjon kitéve az esőnek. Mindenki elmerült a maga munkájá. ba. A kazalrakólt gyűrték, taposták a bőven ömlő szálmát, a törekrakó taposta, lapogatta, egyengette a törekkazlat. Mihály bácsi szokás szerint szintén belemerült a maga számadásaiba. Meg. jöttek a szekerek és minden gondja az yolt, hogy azokat megrakathassa és útnak indíthassa és az, hogy meg ne lopják, mert a kocsisoknak és a zsá. kosoknak není lehet hinni. Ki'opják azok a legügyesebb kulcsár szemét is, hát még a Sós Mihályét, aki világéletében csak a maga kevés termésével bajolt. így történt a szorgos munka köz. ben, hogy a cséplőgép szokatlanul mohó, düBörgős morgása mögött, ami azért volt, mert az asztagfenékről nyersebb kévéket kapott és fuldoklott tó'le, senki sem figyelt oda, hogy a délnyugatról egymásbafolyó égdörgés sebesen közeledik és elöseregeit hömpölygő, földetseprő, szürke viharfelhők alakjában már küldi is. Pillanatok alatt sötét lett, amit mélyített az is, hogy a belehasító villámok elvették az emberek szemetényét. Most már mindenki megriadt egy kicsit és a maga munkáját szerette volna rendbehozni. Az asztagosok a" feneket szerették volna még felszedni, a kazalrakók kiabáltak a szalmáscsapatnak, hogy kötelet a kazalra, a törekrakó mester veszekedett a lá. nyokra, hogy segítsenek lekötelezni a törekkazlat, ?z etető és kévevágó a dobon lévő, bokáig érő búzaszemet szerette volna még betakarítani. Sós Mihály a szekerek megrakásán izgult és kiabált a szalmarakóknak és az aszlagosoknak, hogy menjen oda két-két ember, hányják meg gyorsan a szekereket, hogy kiérjenek még a kövesútra. De minden kiabálás beleveszett mar, a vihar zúgásába. A földön hentergő szürke felhő vegyest volt porral, amit messzi utakról szedett össze és a következő pillanatban elborította az egész szérűt a por. A szél üvöltött és bele. ragadt, amibe tudott A szalmakazlat a betetézett végén elkezdte emelgetni, emelgetni, eleinte nem bírt vele, tartották a kötelek és így csak a szabadon ál'ó csomókat kapta fel és vitte a levegőbe. De a szél nem nyugodott, a kötelek feszültek, tágultak, a rés szélesedett, aztán új roham jött, a megnyomó, békítő eső késett, egy kötél elszakadt, a kazal teteje megemelkedett, erre a másik kőtél alsó vége kicsúszott a bújtatásból és aztán egy billenéssel lefordult az egész telő, nyakukba az embereknek, akik most még az utolsó pillanatban is bajlódtak a lekötéssel. De a szalmakőtelek szétszakadtak, mert elfelejtették a kazalosok megvizezni és a hőségben ropogósra szár.adtak. A tőrekkazalnál tartottak a kötelek, mert az öreg Tóth régi és jó törek. rakó mester és gondosan rendbentartja a kazlat és a köteleket, de ezeket meg végigborotválja a szél és kisodorja a kötelek alól a töreket. Kisodorja és viszi, viszi szerte a nagyvi. lágba. Az asztag felszakított hajazatát szintén megkezdte a szél és búzakévék is kalimpálnak a füstölgő sűrű levegőben. Már az első nagy szem esők is lepottyantak, a szél csihadt egy kicsit, aztán új rohamra jött, de még sehol, sincs rend. Sós Mihály még mindig kiabál, hogy csak a szekereket megrakni, mert eláz'k a mag és hogy szalmát ide, mert a zsákokat már éri az eső. De a szalmát elkapja a szél és a zsákokat már paskolja a szekéren Is, a mágiában is a hirtelen leszakadt, apró jéggel vegyes, pustolós zápor. A jégszemek úgy pattognak a zsákok tetején, mint pattogatott kukorica a rostából. Az eső már ömlik, a villámok vakítanak, a dörgés szüntelen, de a gép nincs rendben. Az asztagosok addig erőltették a felszakitást, hogy a fenék mégiscsak féloenmaradt. Csapó kiabál, hogy be kell takarni az asztagot, mert fenékig ázik, de a ponyva nincs jelen, nem készítették ide, még el kell hozni a satuládától. | Húznák is már rá a félbenlevő asztagra, de a szél kikapja a kezükből és lehajítja a földre. Újra nekifognak, de a zápor ömlik a nyakukba, kiizzadt hátukat paskolja a hideg eső, egyik is, másik is szalad a kisujjasáért, meg, hogy elrejtse a tarisznyáját, gúnyáját, mert felkapta a vackokról a szalmát a szél, viszi már a nagyvilágba és tésztává ázik a kenyér, pacallá a szalonna. Csak Csiri Borsos áll helyt, egy ingben viaskodik a ponyvával, próbálja villákkal megtú'zni a sarkát, hogy el ne ragadja a szél. Nem boldogul egyedül. Kis Gábort hívná, de annak is van baja. A cséplődobot kell lekötnie, csakhogy a gép fara felől, az asztagok közül új és új szélrohamok törnek elő és verik, csapkodják, újra.és újra felszakítják a lekötött ponyvát: az egyik sarkát a ponyvának már foszlányokra verték. Már a traktorossal drótot is hozatott, mert a kócmadzag nem bírja. Sós Mihály még mindig a zsákokkal viaskodik, a zsákravaló kis ponyvát is elvitte a szél a szalma után, most ned. ves kévékkel próbálja berakni és az asztag fenekéről hordja egyedül, tpert a szekeresek elindultak, hogy kitörjenek a kövesútíg. De az is hiába, mert párszáz lépés után megállottak, a lovak nem mernek szembemenni az eső. vei, mert jég is pattog benne, szeren, cséré, ha sűrű is, de apró. A szekér is farol, a lovak is csúsznak, mert poros útra nem szoktak patkolni. Most ott áznak a zsákok, csupa viz az egész; mit szól majd, aki vizes búzát kap. Ez kavarog homályosan a Sós Mihály fejében és kínjában, hogy legalább mentsen valamit, tovább hordja a zsákokra a kévéket, amelyeket a szél mindig leborogat. A zápor sűrű kukorieajéggel vegyest veri a földet, a tarló és a gyep füstöl és a víz már tócsákba gyűlik. Végre az etetőnek sikerült lekötni a ponyvát a gép elején, de akkorra a há_ tulján megint felszakadt és úgy veri a szalmarazóhoz, hogy már cafatokra lépték a csavarok a másik sarkát is. Drótot neki, itt is lekötni, aztán gyerünk az asztagra, amelyen még mindig viaskodik Csiri Bor. sos, hogy valamiképpen meg tudnál állítani a ponyvás Jönnek már segítségül az etetők és a traktoros, a többi ember eltűnt, elbújt. Villákat szúrnak a jonyva sarkaiba, vizes kévéket hánynak rá, a traktoros feldobja a nehéz gépsúlyokat is. Sötét van, csak a villámok világítanak. Az emberek eltűntek, kazal oldalába, asztag oldalába bújtak, amikor a szél fordult és az eső arra zúdult, akkor másik oldalra húzódtak. A lányok meg bemenekültek a cséplőgép alá, a törekrázó poros lyukába, ahol a becsapódó eső a port mind sárrá vágta és a lábuk alatt már bokáig érő hideg víz hömpölyög, mert kiBerült az első nagy tsonél, nogy az asztagot is hajlásba rakatta Sós Mihály. Mindenki elbújt végre. Kis Gábor el elment a holmijáért, elázott tarisz. nyájáért, csatakká ázott gúnyájáért. És ahogy ott botorkál a sötétben, a volt vacok körül a szalmacsomó he. lyén, megbotlik valamibe. Villámfénynél megnézi, mi ez? Zsák. Zsákban búza, úgy féligformán, a Csapó Bandi vacka helyén. A szalmát elvitte a szél, a tarisznya és a zs^k itt maradt. A nagy zivatar miatt nem tudta átcsempészni fuvarozó fiainak, akik hajnalon, ként szoktak kiérkezni a reggeli rakodásra és olyankor már egy-egy kis csomó búza, amit a géptől' csent el Csapó Bandi, a takarmányos ponyva, köteg közepébe kerül. De jön már Csapó is a tarisznyáért és vele botorkál Csiri Borsos és a traktoros, aki el van anyátlanodva, mert ilyen időt még nem ért, amióta az anyja szülte. Sötét van, az első ömlik. Kis Gábor a vizes nagyujjast és a takarózó pokrócát a nyakába keríti a kék etetőing fölé, menne már a kazal enyhébe, vagy a ponyva alá, mert a foga vacog, nincs a ruhájában egy csepp száraz se, de már bevárja Csapót. — András, mi ez? Csapó úgy tesz, mintha nem tudna róla, de már eszébe jut, meg van rémülve és a hidegtől is vacogva kérdi, hogy miooda? — Ez a zsák itt, félig búzával — mondja Kis Gábor és a hangja nyugodt, még örül is. Végre megfogta ezt az ügyes tolvajt. Kitakarta a szél a vackát és a gazemberségét. Csapó még mindig nem akarja érteni, de Gá. bor már nem törődik vele, megyen végre enyhelyet keresni. Tanúk vannak, Csiri Borsos kajánul felnevet s még a traktoros is kezdi érteni, hogy miféle zsákról van szó. — Hadd - ott reggelig, — mondja Kis Gábor, most már keményen, majd holnap beszélünk róla. Ügyis vizes mán. Ki-ki búvóhelyet keres magának,, reggelig vacogva vagy gőzölögve, — aszerint, ki milyen búvóhelyet talált, — kustorog mindenki a kazlak kivájt oldalában, vagy az asztag körteszára alatt, ahol az eső nem esik, de ahová mégis befolyt a víz és a ponyvák alatt, ahol csak a gaz vizes, de az eső legalább nem vág. A kocsisok, amikor csendesedett az idő, kifogták a lovakat és behajtották í a nem messze lévő tanyába. Otthagyták a szekereket a takaratlan búzával az esőben. Sós Mihály pedig a gép faránál lévő zsákmágia tövibe húzta meg magát, ahol is a felrakott vizes kévékről egész éjtszaka csurgott a nyakába a víz. Mert az eső aztán hajnalig, esett. Kicsit meg-mtgesertde. sedett, aztán új égzengéssel, villámlással új zivatar jött, najnalra pedig csendes szemeteléssel búcsúzott a táj. tói. Napfeljöttkor már csak néhány maradék felhő futott át az égen. # A megfürdetett messze határból előtűnő nap a megzilált szérűt találtí a tollászkodó emberekkel. Köröskörü a határ a vihar és az eső nyomát mu. tatta. A szalma szerteszórva, a töret -megcibálva, magános kévék az asztagoktól száz-kétszáz lépésre szétszór, va, a szérű mellett a tarló felázott mint a kovász, a kiöntött pocos ege. rek és fiahörcsögök hulláin már a traktoros foxija és a kerülő fekete kuva' sza lakmározik, a szérű melletti gyepen ürgék szárítkoznak. Előbb felfelkukkantanak ügyes fejecskéikkel aztán kivezérlik a napra újbúzán nőt nagy fiaikat. Nem messze a szérűtől a zsákoi szekerek állanak az úton. A zsákol feketéllenek a nedvességtől, az útoi pedig messze-messze csillámlik a ké keréknyomban a víz. Kiderült, hogy a szérűt se ]6 helyr okoskodta Mihály bácsi, mert az aszta gok is, a eséplőgép is, a traktor Is bokáig érő vízben állnak és a lányod a melegítő nap hatására t lábuka mossák benne. Az emberek szárítkoznak. Szára szalmát keresnek a kazal aljából, tüze gyújtanak és a könnyű ruhákat hama felcsapátják, a nehezebbeket meg ki facsarják és majd megszárítja a nap Most már talán el Is mehetnénel haza, mert úgyis szombat van és It máma már úgysem lehet csépelni, Vfz ben áll a gép és beázott az asztag, t egyesek már, de Inkább a lányok, sze dik is a cókmókot, kötözik és készü lödnek haza. - .(Foiytayuia'