Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-24 / 144. szám, szombat

1950 Június 24 Hi SI® Munkások és gyárak az új Németországban Utijegyzetek a Német Demokratikus Köztársaságból Medssenben jól isménk Johann Friedrich Bötger nevét. Az 6 nevéhez fűződik az a találmány, amely Meissen bői kiindulva elterljedt sz egész világon és még ma is híressé teszi a város: a porcellán. Erős Ágoston szász herceg, nyomban felismerte a találmány nagy jelentőségét (tudniillik az államkassza szemszögéből nézve) — és lerakta annak a poircelliángyárnak' az alapjait, amely még má is él és működik Meissenben, Ma a tábla a kapu felett büszkén hirdeti: „A nép tulajdonában lévő üzem". A bejáratnál Neuhaus igazgató, a gyár egykori munkása fogadja a látogatókat. JÉs nemcsak 6 van itt, kitódult az udvarra az üzem ifjúságának szine-java, az ifijúsági szövetség kék ingében, mosolygósan, virágcsokrokat integetve. „Ugy örülünk, hogy eljöttek hozzánk — tolmácsolja Neuhaus igazgató, — örülünk, hogy látják újat-akarásunkat. örülünk, hogy a békért, a népekkel való barátságért dolgozhatunk ..." Mint az igazgató szavaiból kiderül, az üzem esek néhány napja van állami kezelésben. A gyárat ugyanis a háború elpusztította. A Szovjetúnió vezetése alatt ment végbe az újjáépítés, még hozzá oly eredményesen, hogy ma már elérték az utolsó háború előtti esztendő termelésének színvonalát. Néhány nappal azelőtti" hogy ottj ártunk, adta át a Szovjetúnió a gyárat — hoszonkét más. nemzetgazdasági és kiviteli szempontból nagyjelentőségű tizemmel együtt — a- Német Demokratikus Köztársaságnak. A Ugorjunk vissza négy-öt évet. Meissen ben, mint Kelet-Németország egész területén, akkoriban a fontos gyárak egész sora hevert romokban. Elpusztította őket a bombázás, vagy a herook alatt égtek porrá — egyszóval üres falak álltak csupán, semmi más. A lakosságból még hiányzott az a lelkesedés, az az építe* ni-akarás, amely ma, az újjászületett köztársaságban immár valóságos csodákra képes. A kommunisták, a dolgozó nép legöntadatosabb fiai ott álltak ugyan a vártán, de még nein sokan követték őket. Mi adta meg a döntő lökést? Egy ismert német politikai brosúrában olvasható: „Hányszor kérdezték meg ezekben az időkben a szovjet tisztek, akik épp úgy teljes egykedvűséggel is elmehettek volna az üresen álló csarnokok mellett — hányszor kérdezték meg ezek a tisztek a polgármestereket, községi elöljárókat, a gyárak munkásait: „Meddig álljon még ez a csarnok üresen? Nem akarják maguk a gyáratt újjáépíteni?" És hányszor hangzott el, ha a németek fáradtan így szóltak: „Na igen — de miből." — a válasz: „Hát hova lett a német kezdeményező készség? Mondják meg, mire van szükségük és segítünk maguknak, Mennyi cement kell? Menynyi üveg. Mekkora különleges ellátás a munkások számára? Mikor fogják végre a németek saját érdekeiket felismerni?" így teremtették meg közös munkával a német munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek, a szovjet megszálló hatóságok szüntelen támogatásával, szilárd alapját íegy új gazdaságnak, amely a nép tulajdonában és őt szolgálja." Körülsétálunk a gyárba«. Megcsodáljuk az ügyes kezeket, amelyek hallatlan finomsággal formálják ki a porcellánfigurákat, csalhatatlan biztonsággal festik rájuk a stilizált ábrákat, selejt nélkül végzik az égetést és hajmeresztő mutatványokat végeznek az elkészült porcellánfigurák szállításánál, amely a kézműves hagyománynak megfelelően vállon, egy szál puszta deszkán történik. A fiatal iparostanuló, aki kísér, elmondja, hogy 90 márkát keres — ez a bér körülbelül hatszor annyi, mint amennyit a tanoncoknak a náci-időkben kifizettek. Van itt kultúrterem, ebédlő, zuhanyozó, orvosi szoba — csupa olyan intézmény, amelynek Hitler Idejében nyoma sem' volt. Az egyik folyosó falán egy ládikó, s fölött« tábla vonlja magára a figyelmet: „Itt alkalmad van régóta szándékolt újító javaslatodat elhelyezni." A Mikor a fővárosból útrakeltünk azt hittük, hogy Berlinnél szétbombázottabb várost már aligha láthatunk Németországban. Chemnitz; látogatásunk meggyőzött bennünket, hogy tévedtünk. Chemnitzben vég képp nem látni egyetlen ép utcát sem, de még teljesen ép házat is csak nagyritkán. Ez a nagy iparváros rendkívül sokat szenvedett a háború alatt. De ma — megcsappant lakossággal ugyan — de mégis élni akar. A város lakói büszkék arra, hogy a maguk erejéből építenek. Ohemnitzben történt, hogy egy „Gyarmatáru" felírású üzlet előtt megálltunk és egymástól kérdeztük, mit leihet itt vájjon kapni? Egy közelben tartózkodó férfi, aki meghallotta beszélgetésünket, odalépett és kijelentette: „Ha a felirat nem csal, úgy Nyugat-Németországból flött árut is..." Chemnitzben a'„Venus" textllgyá" rat, ezt a 750 munkással dolgozó textilkombinátot tekintettük meg. A fonóműhelben valamelyikünk megkérdezte a műhely legjobb élmunká. sát (24 élmunkása van az üzemnek), egy idősebb asszonyt: mennyi a keresete s van-e családja? Az asszony sárvafakadt: „Két fiam Volt" — mondotta csendesen. Nem kérdeztük meg sem tőle, sem szaktársnödtöl, de láttuk, mert arcukra volt írva, hogy az ilyen asszonyok, akik százezerszámra élnek Németországban, nem akarnak újra fasizmust és háborút. A kapuban búcsúztatásunkra egy gyermekkórus jelent meg, Ez a kórus, több német népdal eléneklése után, a „Zdrasztvuj Moszkvá"-ra zendített rá, olyan lelkesedéstől St. fűtve, olyan ragyogó tekintettel, amilyet nehéz volna elfelejteni. Az ifjú nemzedék már nemcsak gyűlöli a háborút, hanem azt is tudija, hol keresse a békét, kinek az oldalán, A A riesai acélműveknek nagy jelentőségük van a Német Demokratikus Köztársaság nemzetgazdaságában. A Német Demokratikus Köz. társaság területén itt kezdtek el elöször olyan csöveket gyártani, amelyek mozdonyok és más kazánok működésélhez nélkülözhetetlenek. A gyárnak, amely éjjel-napapl dolgozik, többezer munkása van és 560 ipari tanulót nevel. Az üzeimigazgatás tanácstermében a falon egy kép a gyárat háborúelőtti formájában ábrázolja. „O, ez a kép nem számit, ma egészen más az üzem" — magyarázza nekünk egyik riesai elvtárs. A háború' ugyan, is alaposan „megváltoztatta" a gyár képét. Riesa nein volt olyan „szerencsés" helyzetben, mint például az I. G. Farben, amelyben az angolamerikai bombázók már akkor kímélték az angol-amerikai érdekeltséget. Nálunk Magyarországon nem annyira köztudomású, mint Németországban, hogy az angol-amerikai Tepülők bombázni elsősorban a városokat bombázták, a középületeket, a lakóházakat és csak azokat az ipartelepeket, amelyekről már előre tudták, hogy szovjet megszállási övezetbe fog tartozni! Ezek közé számított a riesai üzem is. „De nézzék meg gyárunkat öt év múlva: kétszer akkora lesz, mint a háború előtt!" Ezt Harry Werner, fiatal géplakatos mondja, akinek mellén az élmunkásérem mellett a „jó tudás"-érem^is ott látható. £1-munkássé a gyár újjáépítése közben lett Werner, a jó tudás pedig... —• de halgassuk meg erről őt magát: „A legfontosabb — magyarázza — az a tapasztalat, amelyet öt évi munka során, előzőleg pedig a szovjet hadifogságban szereztem. Az éremhe» magához több kijelölt könyvel kellett elolvasnom, azután egy dolgo. zabot írnom és egy vizsgát letenneim". A könyvek: Sztálin életrajza Thälmann és Wilhelm Pieck élete a Nemzeti Front programja, Osztrovszki) „Az acélt megedzik" címí regénye és több más munka. A dol. gozat címe: „Miért kell barátságbar élnünk a világ népeivel?" A Látogatást teszünk a pártszervező épp e napon összeült küldő ttértekez létén, amelynek feladata a Szocialista Egységpárt közeledő III. kon gresszusának előkészítése az üzem ben. A pártértekezleten részt vesz s gyár miunkásigazgatója is, akit nagy jelentőségű találmányáért (amelye most a Szovjetunióban is alkalmaz nak), két szovjet mérnökkel együt Sztálin-díjjal tüntették ki. Amikor belépünk, egy munkásíel szólaló éppen az üzem munkásainal és értelmiségi dolgozóinak egymás hoz való viszonyáról beszél. „Mun kás elvtársaink közül egyesek bizo nyos kisebbredűségi érzésekről pa naszkodnak. Én azt mondom ezeknel az elvtársaknak: érezzétek át, hog: osztályunk a Német Demokratiku Köztársaság vezető osztálya, legye tek bátrabbak és öntudatosabbak. Egy másik felszólalásból megtudjuk hogy több német lap beszámolt Bi kov saswvijet sztahanovista magyaroi szági látogatásáról. „Vájjon nem munkásainknak a munkához való új viszonyát tükrözi-e — kiált fel a szónok —, hogy e cikkek megjelenése után a gyorsvágási módszer egyszeriben több helyen is felbukkant és több üzemben a munkások saját kezdeményezésükből kezdték alkalmazni?" A legtöbb felszólaló konkrét termelési kérdéseket vet fel, egyebek közptt ahhoz a fontos kérdéshez szól hozzá: minden tekintetben teljesítette-e az üzem kötelességét a köztársaság nemzetgazdaságával szemben. A terem főhelyén jelszó: „A Párt legyőzhetetlen, ha nern fél a kritikától és önkritikától!" Irta Kende Péter a Szabad Nép számára. Soronkívüli Sztálin-díjjal tüntették ki a legújabb szovjet film alkotóit A Sztálin-dijat odaítélő bizottság javaslatára a;

Szovjetúnió miniszterianá. csa elsőosztályú Sztálin-díjjal tüntette ki a „Dzsurgaj pajzsa" című film készítőit: Szemjon Dolidzet, a Grúz Szovjet Köztársaság érdemes művészét, D. Rondelit, a Grúz Szovjet Köztársaság éidemes művészét, a film rendezőit, továbbá Georglj Leonldzet, a filmszcenárlum iróját, Dimitrij Arakisvllit, a" Grúz Szovjet Köztársaság népművészét, a film zenéjének szerzőjét és a film több szereplőjét, továbbá K. Kuznyecovot, a film operatőrjét és V. Dolidzet, a film hangmérnökét. A „Dzsurgaj pajzsa" költői háttere egy grúz óriásról, Dzsurgajról szóló régi legenda. A film meséje az 1942-ben a Kaukázusba betört német fasiszta hódítók elleni hősi küzdelem napjaiba vezet bennünket. Ennek a küzdelemnek hősi tettel szövődnek össze egy régi vár őrének, Dzsurgajról, a dicső hősről szóló elbeszélésével. A legendás hősök dicsősége, akik a nép szolgálatának szentelték életüket, életrekel a szovjet emberek hőstetteiben. A film témája: a haza bátor, hazafias szolgálata. A film meggyőzően mutatja meg a nagy Szovjetúnió szocialsita nemzeteinek erkölcsi és politikai egységét, nemzeti formáját tekintve sokoldalú, szocialista tartalmát tekintve, egységes kultúráját. A fl'mben valóságos zengő áradatként hangzanak fel a grúz, orosz és ukrán dallamok, amelyek minden szov. jet ember egységes érzését: a hazaszeretet és odaadás érzését juttatják kifejezésre. A „FÜGGETLEN INDIA" - az amerikai és angol nagytőke gyarmata Indiai siak zerwezet vezető leleplezései a Nehru-kormány népeilenes politikájáról Jambekar Ramarkrishna elvtárs, aki a stockholmi békekonferencián az Indiai Szakszervezeti Szövetség képviseletében vett részt, a Svéd Kommunista Párt központi lapjában, a Ny Dag-ban beszámolt Inda helyzetéről és újra leleplezte az imperialisták zsoldjában álló Nehrukormány népellenes politikáját. Ramarkrishna elvtárs nyilatkozatában fölvetette a kérdést: M lyen »függetlenséget« adott a brit világbirodalom 1947-ben Indiának? A hatalmat annak az alkotmányozó gyűlésnek a kezébe tették le, amelyet 1946 áprilisában választottak meg Indiában. De a nép 87 százalékának nem volt szavazati joga és a többi 13 százalék sem választhatott közvetlenül, hanem csak tartományi gyűléseket, amelyek azután megválasztották az alkotmányosé gyűlést. Szinte kizárólag nagybirtokosok, vagy feudális hercegek képviselő! a gyűlés tagjai. A tagok 40 százaléka a feudális államok képviselői és 20 százalékot közvetlenül maguk a hercegek, fejedelmek küldtek a gyűlésbe. De az angol Labour-kormány még ezt a lojális testületet Is szigorúan figyelmeztette, hogy pontosan be kell tartania a Brit-Birodalom által előírt irányelveket. Így született meg az »alkotmány«, amely ez év január 26-án lépett életbe és amely a többi között leszegezi, hogy minden magántulajdon, beleértve az angol-amerikai imperialistákét, a régi tulajdonosok kezében marad. Az indiai ipar fele angol kézben van és angol konszernek ellenőrzik az indiai termelés közel 72 százalékát. Elsősorban a vasutak, a bányák, a vas- és fémipar és a vegyiipar van angol kézben. A textil'par az egyetlen, amely a honi burzsoázia kezében van. A háború után az amerikai töke is beszivárgott Ind!

ába és birtokába vette az erőmüveket, az öntözőmüveket. Az alkotmány egy másik szakasza is világosan mutatja a gyarmati jelleget. Eszerint, India nemcsak köteles megfizetni régi »adósságait« Nagy-Británniának, hanem még a kamatokat is. India vasutainak építéséhez annakidején kölcsönt vett fel Angliában, de ezek a vasutak angol sztratégiai célokat szolgáltak. Most a többi közt ezt a »kölcsönt« is viszsza kell f'zetni. India népe kamat cfmén é»i 25 millió angol fontot fizet az angol tőkéseknek. AZ ELNYOMÓK PAKTUMA A NÉP ELLEN A brit Imperializmus ma Is oly keményen szorongatja Indiát, mint ázelőtt, csupán módszert változtatott és gyarmatát most az indiai nagyburzsoázia igazgatja. Az indiai burzsoázia paktumot kötött az angoG imperializmussal a népi forradalom megelőzésére. A feudális urak, a fejedelmek, a nagytőkések, az angolamerikai imperialisták egyesültek a demokratikus forradalom megakadályozására. India új helyzete, mint »szuverén, demokrata köztársaság« »emilyen változást nem hozott gazdasági téren. Megmaradtak a nagybirtokok, a parasztok nem kaptak földet és a munkássággal szemben brutális rendőrterror dühöng. Az »új« Indiában sem sajtó-, sem szólás-, sem szervezkedési szabadság nincsen. Sztrájkjog nem létezik, a hatóságok minden sztrájkot törvénytelennek nyilvánítanak. Ind a háborúutáni gazdasági helyzete az Ipari termelés csökkenését, az árak emelkedését és a dolgozók életszínvonalának süllyedését mutatja 1939-hez viszonyítva 1947-ben 297, 1948 júniusában 329, 1948 decemberében 384 és 1949 szeptemberében 392.5 volt az áruk mutatószáma. Ugyanakkor a bérek messze -elmaradnak az állandó áremelések mögött. A munkanélküliek száma több mint J0 millió. A mezőgazdaságban 1946-ban óvatos becslés szerint 70 millió földnélküli paraszt volt Indiában és e szám állandóan növeksz'k, A mezőgazdasági termelés csökken. TELENGANA _ A SZABADSÁG SZIGETE A Nehru-kormány terrorja ellenére az utolsó három esztendőben több mint 5000 sztrájk volt. Ezenkívül hatalmas forradalmi mozgalom indult el a falvakban. Számos helyen a szegényparasztok a földnélküliekkel összefognak és lefoglalják a földet. Dél-Indiában, Hajderabadban a parasztok 2500 községet szabadítottak fel, elűzték a nagybirtokosokat és kb. 5 millió lakosságú, több tízezer hektár terjedelmű területet tartanak ellenőrzésük alatt. Demokratikusan választott néptanács kormányozza ezt a területet, külön adminisztrációja, népbíróságai és iskolái vannak és 30.000 főből álló saját partizánhadserege. _ Ez a külön népköztársaság — a szabadság szigete — nemcsak visszaverte a nagybirtokosoknak minden kísérletét, hogy a területet visszahódítsák, hanem sokmillió parasztra támaszkodva, kiterjeszti hatalmát. Telengana — ez a neve ennek a területnek — ellen a hajderabadi fejedelemmel egyetértésben a Nehru-kormány katonai büntetőexpedjciót indított, de a nép visszaverte a támadást és megtartotta hatalmát. Telengana kivételével egész Indiában dühöng a rendőrterr0

r. Az utolsó két esztendőben több mint 25.000 kommunistát és más demokratikus harcost vetettek börtönbe és tartják őket fogva törvényes eljárás vagy bírói ítélet nélkül. Indiának szinte valamennyi tartományában és országában illegális a Kommunista Párt és ahol forma szerint nincsen betiltva, ott is a föld alá kényszerült, mert a központi vagy helyi vezetőket újból és újból letartóztatták. Az illegális Kommunista Párt kitünö szervezettségét és a Pártot támogató tömegek áldozatkészségét és ragaszkodását mutatja az, hogy a rendőrség mindeddig nem tudta felfedezni a földalatti szervezet egyetlen jelentősebb központját sem. De nemcsak a Kommunista Párt van betiltva. Betiltották a szakszervezeti központhoz tartozó közel 100 szakszervezetet is. Dél-Indiában, Madraszban minden demokratikus tömegszervezetet betiltottak, a diákok, az ifjak, a nök szervezetet, a kulturális, a színházi szervezeteket, stb. A Nehru-kormány megalakulása óta a rendőrség, amely újra és újra sortüzet ad le a sztrájk0

lókra és tüntetőkre, több mint 200 munkást, parasztot, diákot és asszonyt lőtt agyon. A nép jogaiért harcolókat ezrével ítélik életfogytiglani börtönre, vagy 10—20 évi fegyházra. 108 partizánvezért bitófára ítéltek és csak a hatalmas, tömegtiltakozások nyomására halasztották el az Ítélet végrehajtását. Amióta 1949 őszén Nehru miniszterelnök visszatért Amerikából, a terror még fokozódott A cél: a népi ellenállás vezetőinek fizikai megdemokratikus harcost gyilkoltak le a börtönökben. Az Indiai törvények szerint a közönséges foglyoknak fekete sapkát kell hordantok a börtönökben. A politikai foglyok megtagadták a fekete sapka viselését, mire Madraszban 22 foglyot legyilkoltak. SZTRÁJKTÖRŐK, BESŰGÖK ÉS BÉRVEREKEDÖK AKNAMUNKÁJA A Szakszervezeti Szövetség felhívással fordult India és a, külföld valamennyi szervezetéhez, hogy tütakozzék a védtelen politikai foglyok legyilkolása ellen és követeljék a gyilkosok bíróság elé állítását. A dolgozó nép harcát a Kommunista Párt vezeti. A Párt soraiban a dolgozók érdekeinek legkipróbáltabb harcosai tömörülnek. A Szakszervezeti Szövetségnek közel egymillió tagja van. Mind a pártnak, mind a szakszervezeteknek jelentékenyen nagyobb a befolyása, mint amennyi a taglétszáma. A kormány vezetése alatt álló sárga szakszervezeti szövetségnek nincs gyökere a munkások között. Feladata sztrájktörők és verekedések szervezése. A bombay-i községi alkalmazottak legutóbbi három hónapig tartó sztrájkja alatt ezek az árulók házról-házra jártak és igyekeztek elhitetni a munkásokkal, hogy a sztrájk törvénytelen, ígéretekkel és fenyegetésekkel rá akarták bírni őket, hogy álljanak munkába. Kiegészíti e harci módszert, hogy pénzért úgynevezett »gundhas«-okat bérelnek, akik megtámadják a munkásokat és nyomorékká verik őket, kémkednek es besúgást végeznek a rendőrség számára. Ezek a munkásárulók csatlakoztak a »sárga internacionáléhoz«. • A DEMOKRÁCIÁÉRT ÉS A NEMZETI FÜGGETLENSÉGÉRT A Kommunista Párt jelszava a valóban független Indiáról és az angolamerikai imperializmus elleni harcról a nép minden rétegében széles visszhangot keltett. A Kommunista Párt 1948 februárjában első feladatául tűzte kl, hogy demokratikus népfrontot szervezzen, amely a nép minden rétegét egyesítse az angolamerikai imperialisták elleni harcban. Az osztályharcos szakszervezetek és más népi szervezetek mellett a haladó városi értelmiség szervezete, az úgynevezett haladó blnkk is csatlakozott a népfronthoz. A népfront követelései közé tartozik a föld felosztása, azok között, akik megművelik a külföldi és belföldi monopolkapitalisták lparválllalatainak államosítása, demokratikus szabadságjogok, a nők gazdasági, szociális és politikai egyenjogúsítása. Követelik, hogy külpolitikában a Szovjetúniőra és a világ demokratikus erőire támaszkodjanak és sürgetik a Malayába és Burmába küldött hindu csapatok azonnali visszavonását. India lakossága békét, munkát, kenyeret, demokráciát és valódi függetlenséget kíván és tudja, hogy küzdelmét a világ demokratikus erői támogatják, élükön a hatalmas Szovjteúnióval,