Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-22 / 142. szám, csütörtök

1950 június 22 m m m tf^-WJ« 5 Bálám szamarának hangja J f Ä kiralyhelmeci párttitk'árságon ál­landóan nagy a sürgés-forgás, (de most ezekben a napokban, az aratási munkálatok előtt még fokozottabb mértékben folynak itt a gyűlések, a tanácskozások. Állandóan jönnek újabb és újabb elvtársak a környék falrvairól és előadják felmerülő prob­lémáikat. Ezek a problémák többnyi­re egy és ugyanazon forrásból ered­nek és pedig: hogy miképp kell men­tesíteni a kis- és középgazdákat a kulákok, a jómódú gazdák befolyásá­tól. Múídez akkor derül ki, amikor az elvtársak együtt vannak és kicse­rélik egymással tapasztalataikat. E beszélgetések folyamán kiderül, hogy falujukban az aranyszájú kulák oly szelíd, mint egy bárány. Mindenben részit akar venni, a közös aratásban, a közös cséplési munkálatokban. Ar­ra is képes, hogy a falu gyűlésein dicséri az Egységes Földműves Szö­vetkezet munkáját és habzó szájjal lelkesedik az EFSz második, esetleg harmadik típusáért is. A falu népe ilyenkor természete­sen mélyen és konokul hallgat. A meglepetéstől és az ámulattól nem tud szóhoz jutni. A nép tele, van gyanúval. A kis- és középgazda na­gyon jól ismeri a kulák önzetlensé­gét és nagyon jól tudja, ha az vala­kit dicsér, akor itt feltétlenül bűz­lik valami. És bűzlik is, mert pár per múlva megszólal Földnélküli Já­nos (megnevezhetnénk ugyan, de mert egy olyan földművesről van szó, eki idővel biztosan megváltozik, tapintatosan elhallgatjuk a nevét), akinek egy talpalatnyi földije sincs és tisztán a kuláktól harmadban vagy felesben bérel földeket. A bérlő meg­lepetésszerű felszólalása úgy hat, mint a bibliában Báláim szamarának a hangja. A bérlő szájában ugyanis hangot kap a kulák igazi mondani­valója. A cinkosság alapján a bérlő azt mondja, hogy ő nem akar belép­ni az EFSz-be, mert neki jobb a bé­relt földeken dolgozni. így mondja: íieki jobb; vidáman és igen jóked­vűen mondja és még csak arra sem hajlandó, hogy megokolja ezt az ál­lítását. De ez még mind semmi, mert hi­szen a faluban igen egyeneslelkű, be­csületes földművesek dolgoznak és próbálnak vele vitába szállni, próbál­ják meggyőzni arról, hogy azzal, ha földet bérel a kuláktól felesben vagy harmadban, ezzel nem szolgálja a közösség érdekeit, hanem éppen el­lenkezőleg, a kulák malmára hajtja a vizet, mert hiszen munkájának gyü­mölcsét, »a tejfelt a kulák szedi le. De mindez nem használ. A bérlő vál­tig kitart állítása mellett és végül, amikor a kis* és középgazdák kér­dészuhataga ráziúdul, a bérlő egysze­rűen feláll, szélesre tárja a karjait és ásítva, hangosan azt mondja a gyülekezet előtt, hogy ő álmos, neki aludni kell mennie. És kimegy a teremből. Mi az hogy kimegy? Egyszerűen kivonul döngő, széles léptekkel, mint egy hódító. A kulák persze ilyen esetben hízik örö­mében. Szemérmesen behunyja a sze­mét az élvezettől. Nem akarjä, hogy mások is meglássák az ő nagy őrö­mét. A kulák elégedetten dörzsölge­ti a kezeit, mint aki jó munkát vég­zett. A kulák rendkívül komoly és ravasz arcáról a következő szöveget . olvashatja le a falu népe: „Lássátok, én iteljes erőmből támogatni akarom az Egységes Földműves Szövetkeze­tet, csak Földnélküli János nem akarja, de biztosítalak benneteket, ha vezetőszerephez jutnék az EFSz-ben, akkor én megmutatnám az ilyen sen­kinek, hogy hol a helye". Természetesen a kulák minden mesterkedése meddő marad. A szo­cializmus szerencsére olyan varázs­tan, amit nem lehet sem cinkosság­gal, sem ravaszsággal kijátszani. Az Egységes Földműves Szövetkezet alapszabályai úgy szólnak, hogy egyetlen kulák sem lehet vezetősé­gi tag, még akkor sem, ha bibliai manna hullna a szájából. Az EFSz egyetlen célja, hogy szocializálja a falut, hogy gépesítse a mezőgazdasá­got és hogy levegye végre azt a ter­het a falu kis. és középgazdáiról, amely évszázadok óta nyomja vállu­kat. Egyetlen célja az, hogy emelje a falu dolgozójának életszínvonalát, nem pedig az, hogy gépeivel megj könnyítse a kulák amúgy is könnyű helyzetét. — Nincs mitől tartani — mondja Schmotzer elvtárs, a királyhelmeci járási párttitkár az összegyűlt elvtár­saknak —, minden törekvésünk oda­irányul ma, hogy a kis- és közép­gazdákat elszigeteljük a kulákság be­folyásától. Pártunk éberen figyel és óriási szervező munka van most fo­lyamatban, hogy ellensúlyozzuk a kulákság mesterkedéseit. Oktatóink pontosan megmutatják a falu népé­nek a kulák igazi arcát. Megmutat­ják a falu népének a kulák igazi ar­cát. Megmutatják és bebizonyítják, hogy a kulákság érdekei teljesen el­lentétben vannak a kis- és középgaz­da érdekeiivei. Egyetlen pillanatig sem kételkedem alfoban, hogy felvilágosító munkánk rövidesen meghozza a maga eredmé­nyét. Végeredményben nem kell több, minthogy rámutassunk arra, miként viselkedett a kulák akkor, amikor a hatalom az ő kezében volt, miként zsákmányolta és zsákmányolja ki ma is a kulák' a földművest. Rá kell mu­tatnunk arra, hogy miként viselke­dett a kulák akkor, amikor végrehaj­tók érkeztek a faluba, hogy a falu szegényeitől elvegyék azt a keveset is, amiljiük volt. Minden kevés volt nekik, a bőrét nyúzták le a szegény dolgozóknak. Hízott a kulák és Iáz­tak a városi urak a napszámos, a kis- és középgazda rovására. Eljött most végre az ideje annak is, hogy egy kicsit lefogyjanak ezek az urak. Eljött végre az ideje annak, hogy a város és a falu dolgozója együttesen összefogjon és közös erővel felépítsük hazánkat, mely minden dolgozójiának biztosítani akarja a szebb és jobb jö­vőt. -— A bérlőket mindenesetre rá kell vezetnünk arra — folytatja Mátyás elvtárs a járási pártszervezet gazda­sági titkára —, hogy munkájukkal a kulákokat segítik. A kulák szívélyes magatartása és mézes-mázos szavai mögött csak kapzsiság rejtőzik. Ér­zi a vesztét, ezért ma azokkal is ba­rátságos, akikre ezelőtt rá sem he­heritett. Olyanokkal is kezet fog, akiknek eddig még csak a köszöné­sét is alig fogadta. Ezek a földmun­kások, akik most a kulák földijeit bérlik, többnyire a kulák befolyása alá kerülnek, ők azok, akik a faluban a kulák igaz véleményét terjesztik. így válnak szócsövévé a kulákságnak, eszközévé a reakciónak és nem ve­szik észre, hogy ugyanakkor a kulák az ő munkaerejükön hízik és a föld hozama nem azé, aki a földet meg­dolgozza. Becsületes földműves nem bérel kuláktól földet, becsületes föld­műves nem adja el magát a kulák­nak, sem szép szóért, sem egyéb kedvezményekért. Az öntudatos mun­kás ma már pontosan t'üdjá, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetben van a helye és csak ott a közös mun­kával szolgálhatja a szocializmust, amely me°é!hetésél és gyermekei jö­vőjét biztosítja. — A közös, aratási és cséplési mun. kálatok tervét — fordul ezután fe­lénk Schmotzer elvtárs —- az egész járásban végrehajtjuk. Tisztán a mi járásunkban nyolc elvtárs fogja el­lenőrizni a szervezés munkáját. -Fal­vainkban a jelentkezők száma egy­re nő és a közös munkálatok tervét ott is végrehajtjuk, ahol még nem alakult meg az EFSz. A kuláksáé minden ravaszsága és aknamunkája eleve halálra van ítélve. A kis- és középgezda ma már csak bólogat a mende-mondákra, mert hisz láthatja, hogy Leleszen, mintaszövetkezetünk­ben milyen példás munka folyik. Ezt tapasztaltjuk most a közös aratási terv megszervezésénél, ahol minden a legnagyobb rendben folyik. Párhu­zamosan ezzel a munkával járásunk­ban a közös vetési tervek megszer­vezése is. A IX. pártkongressz\is ha­tározata lendületet vitt a falu éle­tébe. Járásunkban egyetlen falu sincs többé, amelyet fel ne rázott volna Siroky elvtárs beszéde, aki hangsúlyozta, hogy még fokozottabb mértékben kell a falu dolgozója felé fordulnunk s minden támogatást meg kell neki adnunk, hogy megvalósítsa az ipari munkásokkal párhuzamosan szocialista építőmunkáját. — A IX. kongresszus nagy élénk­séget vitt a falu életébe — folytatja Schmotzer elvtárs. — Az osztályharc a falun kiéleződött, természetes te­hát, hogy a kulák romboló, alattomos munkájával mindent elkövet, hogy a szövetkezeti munkában zavart idéz­zen elő. Fúr és rágalmaz mindenütt, ahol lehet, mindenütt, ahol hézagot, ahol gyengeséget fedez fel. Mindez azonban mitsem használ a reakció­nak. Ma már elég tapasztaltak és harcedzettek' vagyunk ahhoz, hogy a falu reakciós bandájával felvegyük a harcot. Mi nem becsülljük le ellen­feleinket, tudjuk, hogy eszközeikben nem válogatósak és mi ehhez alkal­mazkodunk. Semmi kétség, hogy le­győzzük »ket és pedig a legrövidebb időn belül. A Párt oktatói járják falvainkat, > magam is közöttük va­gyok és naponta komoly tapasztala­tokkal gazdagodunk. Elvtársaink egy­re gyakrabban jó híreket hoznak. Le­leszen például a falu dolgozói az EFSz első típusáról áttérnek a máso­dik típusra. Járásunk egyéb közsé­geiben pedig törekvésünk oda irá­nyul, hogy az EFSz-et megszilárdít­suk és a falu becsületes dolgozóinak bevonásával kiszélesítsük. Az oktató­kon kívül nagy és1 komoly feladat hárul itt pártszervezetünk tagjaira is, akiktől Pártunk elvárja, hogy foko­zottabb és hathatósabb mértékben kapcsolódjanak bele a falu szociali­zálásának munkájába. E célból Ki­rályhelmec helyi pártszervezete rend­kívüli taggyűlést hívott egybe, ame­lyen felhívta tagjait a brigádmunka vállalására az aratási és cséplési munkálatok ideje alatt. Ezen a rendkívüli taggyűlésen ma­gunk is részt vettünk és azt. tapasz­taltuk, hogy a királyhelmeci párt­szervezet tagjai lelkes figyelemmel kísérték a gyűlésen elhagzott beszé­deket. Amikor szavazásra került a sor, "a tagok kivétel nélkül, felemelt kézzel, egyöntetűen magukra vállal­ták, hogy segédkezet nyújtanak a közös aratási és cséplési munkálatok sürgős elvégzésében. Szép, ünnepé­lyes pillanat volt ez és fényesen bi­zonyította azt, hogy a IX. kongresz­szus hatása alatt elvtársaink komoly önkritikát tudtak gyakorolni maguk felett és fáradhatatlan odaadással követik a Párt lenini-sztálini irány­vonalát. Szabó Béla. A kulák: Segítség! Belepusztulok abba, Hogy a termelőcsoport búzája ilyen magas!,.. A kassai élelmiszeripar dolgozói szövetségének kerületi aktívája A kassai sörfőzde helyiségeiben közös aktiván összegyűltek az SzKP üzemi szervezetének, az üzemi ta­nácsnak elnökei, a kassai kerület éleim szer üzemeinek és vállalatai­nak igazgatói és tervezői. Az aktívát Su-rkovics titkár nyitot­ta meg, aki megvilágította az 1951. évi közvetítő tervezés messzemenő jelentőségét. A szlovákiai szaktanács bratislavai képviselője Slama titkár, rámutatott az élelmezési szak terve­zési hibáira a múltban. A szlovákiai élelmiszer ipar köz­ponti igazgatósága nevében Géci mondott beszédet, aki hangsúlyozta, hogy a közvetítő tervezés alapját a teljesítményi normák alkotják. Űj munkamódszerekkel a mostani gépi berendezés mellett, újítóink, élmun­kásaink és a szocialista munkaver­seny segítségével elérjük a termelés megjavítását s ezzel a munka terme­lékenységének fokozását is. K'emel­te a trebisövi cukorgyár közvetítő tervezésének azt a kezdeményezését, hogy grafikont készített, amely út­mutatója lesz a többi szlovákiai cu­korgyárnak is. Bátorkeszin áttérnek a harmadik típusú szövetkezeti formára A párkányi járásban a dolgozó parasztság megértette a Párt IX. kongresszusának határozatait, va­lamint az eddigi tapasztalatok alap­ján felismerve a szövetkezeti gazdál­kodás jelentőségét, a földműves szö­vetkezetek mind nagyobb számban térnek át a szövetkezeti gazdálkodás magasabb forrná ra. A közös aratási munkák megszervezésével egyidejű­leg folyt a földműves szövetkezetek­ről szóló felvilágosító, munka is és ennek a munkának úgyszólván min­den községben megvan az eredmé­nye. A járásban az élre Bátorkeszi ke­rült. A községben eddig az első tí­pusu földműves szövetkezet műkö­dött. A szövetkezet tagsága a szö­vetkezeten kívül álló földművesek bevonásával gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy áttérnek a har­madik típusu szövetkezeti formára. A gyűlést alapos felvilágosító mun­ka előzte meg és ennek eredménye­képpen a község földmüveseihek több' mint egyharmada csatlakozott a harmadik típusu szövetkezethez. A szövetkezeti tagok földterülete a szö­vetkezet tulajdonát képező földekkel együtt kétezer hektár szántó, ami a község egész földterületének kéthar­madát képez:. A szövetkezet tag­létszáma állandóan növekedik és mindeij remény megvan rá, hogy őszig néhány reakció s kulák kivéte­lével a község összes földművesei csatlakoznak a földműves szövetke­zethez. Bátorkeszin a földműves szövet­kezet vezetésével és Irányításával a szövetkezeten kívül álló földműve­sek bevonásával az egész községre kiterjedő egységes vetési eljárást ve­zetnek be. A szövetkezet célja az, hogy ezzel a szövetkezeten kiviil álló kat is meggyőzze és Dizonyságát ad­ja az egységes vetési eljárás éo áz így felhasználható gépi munka je­lentőségének. A szövetkezetben kétszáz nektáron bevezetik a füves vetésforgót. A 1ö­vó gazdasági évre a szövetkezet vál­lalta. hogy az egész község föld­területére kivetett cukorrépa, napra­forgó és ^^l^gféléket termelni fog­ja. A szövetkezet ezzel egyrészt biz­tosítja, hogy ezekből a növényekből a községre kivetett mennyiség tényleg el legyen vetve, másrészt a szövet­kezeten esetleg kívülállló kis- és kö­zépparasztokat a sok kézi munkát adó cukorrépa és zöldségtermeléstől mentesíteni akarja. A szövetkezet, okulva az idei év tapasztalatain, hogy a gépi munká­kat Sokkal olcsóbbal) végeztetheti el, ha az állami gépállomással dolgoz­tat. mintha a saját gépelt használja, úgy döntöttt, hogy a szövetkezet gépállományát a kőbölkúti gépállo­másnak adják át. Rájöttek, hogy a szövetkezetnek nem saját gépekre, hanem telefonra van szüksége, mert a telefon útján állandó összekötte­tést tud fentartani a köbölkúti trak­tor állomással«. A szövetkezeti mezőgazdasági termelés nagy előnyei az SSSR-Sien Az elmúlt 1949-es évben a Szovjet­únió gazdaságában új nagy eredmé­nyeket értek el. A mezőgazdasági ter­mékek összessége meghaladta az 1940. évét. A gabonatermés 7.6 mil­liárd pudot tesz ki, ezzel meghaladja az 1940-es év színvonalát és majdnem elérte az ötéves tervben meghatározott mennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetúnióban a gabona kérdése meg van oldva. A szocialista mezőgazdaság roha­mos növekedésének alapja a mező­gazdaság jobb műszaki felkészültsége. 1949-ben a szovjet mezőgazdaság ióft ezer traktort, 29 ezer kombájnt (ezek közül 12 ezer önműködő), 69 ezer te­herautót, több mint 1,600.000 különféle mezőgazdasági gépet kapott. Az SSSR mezőgazdasága a mult évben a szocia­lista ipartól 3—4-szer több traktort, te­herautót és mezőgazdasági gépet ka­pott, mint a háború előtti 1940-es év­ben. A kolhozok és a szovhozok, az álla­mi gazdaságok alkalmazottai nagy lel­kesedéssel valósítják meg a Párt és a kormány határozatait az állattenyész­tés ésszerűsítésére vonatkozólag. A kolhozokban tavaly kb. 120.000 új far­mot alapítottak. A sertések száma 78 százalékkal, a juhok és kecskék szá­ma 19 százalékkal, a lovak száma pe­dig 22 százalékkal gyarapodott. A szovjet földművesek a bolsevik párt vezetésével új életet, olyan éle­tet építenek, amely lehetővé teszi a dolgozó földművesnek, hogy napról napra, évről évre növelje anyagi és kulturális helyzetét. Megjegyezzük, hogy a földműves jövedelme 1949-ben 14 százalékkal volt magasabb, mint 1948-ban és 30 százalékkal magasabb, mint az 1940-es háború előtti évben. A kolhozok sokoldalú és hatalmas eredményei a háború után új bizonyí­tékát nyújtják annak, hogy a szocia­lista gazdálkodás fölényben van a ka­pittalista gazdálkodással szemben. Már Marx kijelentette, hogy a kapitalista rend ellentétben van a mezőgazdaság célszerűsítésével. A mezőgazdasági termelés Nyugat-Európa legtöbb országaiban 1949-ben nemcsak hogy nem érte el a háború előtti színvonalat, de kezdett vissza­fejlődni. Az USA-ban a kis- és közép­farmerek tönkremenése tömeges és állandóan növekvő irányzatot mutat. A hivatalos amerikai jelentés is, amely a tényállást állandóan elferdíti, kényte­len bevallani, hogy a farmerek vásárló képessége 1947—1948-as évben 11 szá­zalékkal csökkent. Ha helyesen akarjuk értékelni a Szovjetúnió mezőgazdasága növeke­désének eredményeit a háború után, figyelembe kell venni nemcsak a ter­melési eszközök . mennyiségi fejlődé­sét, de azt is, ami újat szült és szül állandóan a kolhoz falukban. Arra gon­dolunk, hogy a kolhozok áttérnek a mezőgazdaságban a füves vetésforgó rendszerre (trávopolny system), amely a leghaladottabb. Nemesített gabona­féléket használnak és az állattenyész­tést minőségileg javítják. Mind na­gyobb mértékben vezetik be a gépesí­tést és pedig nemcsak a földek meg­művelésénél. Fejlődnek, erősödnek a román termelőszövetkezetek A Román Népköztársaságban !s egyre több azoknak a dolgozó kis- és középparasztoknak a száma, akik fel­ismerik a társas nagyüzemi gazdálko­dás előnyeit, szakítanak a régi, elavult életformával és termelőszövetkezetet alakítanak. Eddig több mint 1630 trak­torbérlő termelőszövetkezet és körül­belül 50 kollektív gazdaság működik a román népköztársaság területén. A tordamegyei Kövend községben pél­dául 35 szegény- és középparaszt csa­lád egyesítette földjét és kollektív gazdaságukat Petőfi Sándorról nevez­ték el. Kutyafalva községben pedig 42 család alakította meg a „Dózsa György" nevű kollektív gazdaságot. A „Tudor Vladimirescu" kollektív gazdaság Hermány község határában van. Esteledik, Neda Josif és felesége most jönnek haza a mezőről. Neda Jo­sif régen a kulákok cselédje volt. A felszabadulás után hat hektár földet kapott, de továbbra is keservesen küzdött meg minden falat kenyérét. Asszony, gyerek kint robotolt egész nap, főzésre se mvolt idő, mégis alig termett annyi, hogy a kis család szű­köcskén megélhessen. Erre gondolnak mindketten, ahogy a poros úton hazafelé igyekeznek. — Most egy éve, hogy beléptünk a termelő szövetkezetbe — fordul mo­solyogva feleségéhez Neda Josif. Be­vitte a kollektív gazdaságba szekerét, lovát, ekéjét, boronáját. A fejőstehén otthonmaradt, hogy legyen tej a gyer­mekeknek. A sertésólban szép te­nyészkocája van hét malaccal és két bárány. A felesége baromfit tart, szinte minden vasárnap tyúkhús gőzölög az asztalon. Sokan megkérdezték már azóta tő­le, hogy könnyebb-e az élete? Neija Josif ilyenkor rögtön kész a válas*­szal: — Régen gyerekestől, asszonyostól dolgoztam, mégis koldusok voltunk. Aki nincs bent a kollektív gazdaság­ban, nem is tudja mit jelent a gépesí­tett talajművelés. Egyetlen magán­gazdálkodónak sem lesz olyan termí­se, mint nekünk. Ha egyedül küzködnék, fele ilyen terméskilátásom sem volna, mint ! gy. A munkaegység után járó részesedés­ből az őszön bakancsot, alsó-felső ru­haneműt vettem az egész családnak. Neda Josifék már nem félnek a jö­vőtől. A kétszázalékos nyugdíjalap, — amit minden esztendőben félretesznek — az ő nyugodt öreg napjaikat is biz­tosítja. Addig is iparkodnak a tőlük telhető legjobb munkát végezni, hogy még virágzóbbá és boldogabbá te­gyék a „Tudor Vladimirescu" terme­lőszövetkezetet.

Next

/
Thumbnails
Contents