Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-20 / 140. szám, kedd

1950 Jtahts 20 ÜJSI® Számunkra a munka közös szebb jövőnket is jelenti A csernői átrakodó állomáson panasz hangzott el, hogy a mezei mun­kálatok idején az abszenc.a egyre nagyabb méreteket ölt, miután a mun­kásság nagyrésze a környék földműveseiből tevődik össze. Van olyan eset is, hogy egy munkás, akinek otthon két-három hold földje van, a ve­tési és az aratási munkálatok ideje alatt egyszerűen otthon maradt, ho­lott ezt a munkát az Egységes Földműves Szövetkezet játszva elvégez­hetné. A föld ilymódon meghozná a maga hozamát a földmunkás szá­mára és ugyanakkor az átrakodó állomáson nem halmozódna fel az áru és nem állna be a munkáshiány. Természetesen nem szabad egy kalap alá venni az átrakodó állomás egész munkásságát. Itt is rendkívül kiváló és becsületes munkások dol­goznak, akik pontosan tudják, miért dolgozunk. Esek presze élmunkások. Az ö mondanivalójuk a, döntő és itt majd kiderül, hogy a hibákat sok esetben nemcsak a munkásságban kell keresni, hanem másutt is. Takács József február óta élmun­kás, 40 éves, két gyermek apja. Kis­kázmérből származik, nagyon csen­des és fegyelmezett munkás Rend­kívül engedelmes, habozás és húzó­dozás nélkül teljesíti miindazt, amit rábíznak. 1946 óta a Párt tagja. Ta­kács a munkával kapcsolatban eze­ket mondja. Szeretem és ragaszkodom a m«n-Jcámhoz, mert látom, hogy a tisztes-Szfvélyesen útbaigazít, megadja a kiráíyhelmeci élmunkások cimét, akikről nagyon dácséröleg nyilatko­zik. Mielőtt távozunk, Bodor Imre, a csernői állomásfőnök az iskoláztatás fontosságára hívja fel figyelmünket. — Nagyon fontosnak tartom, — mondja, hogy az ideológiai isko­láztatás mind szlovák, mind magyar nyelven történjék. En most is min­dent elkövetek, hogy a magyar mun­kások szocialista nevelésben része­süljenek, mert magyarra fordítom az előadásokat. De ezt kevésnek tartom, mert nem eléggé kimerítő. Ha gyak­rabban jönnének magyar előadók, biztos vagyok benne, hogy a magyar munkásság öntudatosabb lenne. És nekiink feltétlenül szükségünk van öntudatos munkásokra, mert állan­dóan mwnkáshiányban szenvedünk az elmaradások miatt. EGYETLEN VEREJTÉKCSEP NEM VÉSZ KÁRBA Királyhelmecen úgyszólván az ágy­ból cipeljük ki Varga és Szilágyi él­munkásokat, hegy elbeszélhessünk velük munkájukról. Mindketten örömmel rendelkezésünkre állnak, amikor meghallják, hogy az Üj Szó. küldött ki bennünket hírt vinni ró­luk a magyar dolgozóknak. Mindket­ten körülbelül egykorúak, a negyve­nedik év körül járnak. Mondanivaló­jukat nem választhatjuk külön, mert az épp oly közös, mint a munkájuk. Az átrakodó munkálatoknál dolgoz­nak, Arra a kérdésre, mióta élmun­kások. ezt a választ kapjuk. — 191,8 januárja óta dolg0 zunk az állomáson, de élmunkát már 191,9 óta végzünk és csakis az üzemi tanács hanyagságán múlott, hogy nem ter­jesztettek fel bennünket élmunká­soknak. Holott nekünk is jól esett volna ha Prágában kezet foghattunk volna Gottwald, Zápotocky és Siroky elvtársakkal. Mi igen nehezen dolgo­zunk és ezt a kitüntetést megérde­meltük volna-. Nekünk ez bizony igen fájt, hogy nem így történt. És fájt az is — folytatják, — hogy ezidén februárban, amikor vég­re átadták nekünk az élmunkás könyvecskéket, bizony minden ünne­pélyesség nélkül történt. Mi ezen na­gyon meglepődtünk, mert az újsá­gokban azt szoktuk olvasni, hogy ilyenkor ünnepi beszédeket tartanak a munkásoknak. És kell is, hogy ün­nep legyen az a pillanat, amikor egy munkás élmunkás lehet. Persze, az üzemi tanácsnak ez a közönyös magatartása magával hozta azt. hogy leváltottuk és új üzemi elnököt meg titkárt választottunk. Remél­jük, hogy az új üzemi tanács jobban fog működni. Mi pontosan tudjuk azt, hogy miért dolgozunk minden erőnkből, de megkívánjuk azt is, 2. Szilágyi Kálmán séges munkáért megbecsülést kapok, és be kelj vallanom azt, hogy én a felszabadulás előtt is szerettem a munkámat, de minden törekvésem és igyekvésem ellenére engem nem szerettek. Nem törődtek velem, do­báltak ide-oda és úgy is volt, hogy nem is dobálták sehová, mert egysze­rűen nem adtak nekem munkát. Nélkülöznöm, koplalnom kellett és ha végre hosszú vándorlás után még­is munkához jutottam, de csak ké­rés, könyörgés révén jutottam hozzá. Egyszóval koldulnom kellett még a munkáért is. Ma többé a koldulás semmiféle fajtáját nem ösmerjük. Olyan nagy előny ez, amit szerintem minden dolgozónak becsülnie és tisz­telnie kellene, aki egy kicsit gondol­kozni tud Én, aki robotoltam papi meg földesurak birtokán, őszintén örülök ma annak, hogy élmunkás le­hetek. Arra a kérdésre, hogy mi a véle­ménye a magyar munkásokról, ezt válaszolja. — Amint lát cd én alig értek magyarul, de annyit mondha­tok, hogy a magyar munkások sze­retnek dolgozni és én mindig nagyon jól megfértem velük. Soha semmi­féle összetűzésem nem volt velük. Nekem egyébként az a nézetem, hogy azok, akik dolgoznak, nagyon j61 összeférnek egymással. Csak azok látnak a magyar és szlovák munkás közt különbséget, akik nem dolgoznak. Ezeknek van ráérő ide­jük. Hriskó György, 28 esztendős. M0 st átrakodó élmunkás, ezelőtt kő­bányában dolgozott. Három eszten­deje dolgozik az állomáson. Havi ke­resete 5 és 6000 ezer korona között váltakozik, miután akkord munkát végez. Hrisko vidáman, mintha da­lolna, ezeket mondja: Ha dolgozunk lesz is nekünk. mei-t mindazt, amit elvégzünk. saját magunknak végezzük. Gyönyörű lesz a mi országunk, ha ki iesz építve. Én büszke vagyok arra, hogy él­munkás lehetek, mert így nekeni is van egy kis részem országunk újjá­építésében Breza István, 40 éves élmunkás, akit a munkások az elmúlt napok­ban az üzemtanács titkárává válasz­tottak, igy nyilatkozik: _ 191,8 óta dolgozom itt és azóta egyetlen napot sem hiányoztam. Kö­telességemnek tartottam azt. hogy a rámbízott feladatot becsületesén teljesítsem. Nyilván ennek köszönhe­tem azt, hogy a munkások bizalom­mal voltak irántam és megválasztot­tak az üzemi tanács titkárónak. Most is természetesen teljesíteni akarom mindazt, amit a munkások elvárnak tőlem Ez épp olyan fontos, mint az élmunka, mert a közösség ügyét szolgálom. Amikor azzal a kívánsággal ál­lunk elő, hogy magyar élmunkások­kal is szeretnénk elbeszélgetni Re­pansky az átrakodó munkálatok ve­zetője azt válaszolja, hogy a ma­gyar élmunkások. most nincsenek itt, mert az éjjeli műszakban dolgoztak Minél többet tanulok, ummúl inkább érzem, hogy még nagyon sokat kell tanulnom Diószeg egyenes főutcáján, amely a kastélyhoz vezet, vasárnapi hangu­lat uralkodik. Ez a nyílegyenes, aszfaltozott tiszta főutca, amely városi jel­legét adja Diószegnek, csinos tiszta házaival és komoly külsejű középü­leteivel, hosszú éveken át annyit látott a kastély vendégeibó'l és lakóiból, hogy előkelő urasági kocsikon, szalagos kalapú kocsissal, vagy a libériás sofőrrel átrobogtak a főutcán. A város forradalmi harcosai legfeljebb ökölbe­szorított kézzel és szemük villogó tekintetével adtak kifejezést annak, amit gondoltak: lesz ez még másképpen is! Az akkor utópiának tetsző jóslás a harcos forradalmi akarás és törhetet­len meggyőződés győzelmével valóra vált: másképpen van ma! A bárói kastélyba nem vendégek járnak, hanem azok, akiket megi!l;t és akik birtok­ba vették, a dolgozókl A dolgozók java, a dolgozók élcsapata tanul itt, hogy megerősödve és szocialista tudománnyal gazdagodva, biztos úton, minden elhajlástól mentesen dolgozzon és segítse a dolgozó tömeget az építőrm:n­kában, amely biztosítani fogja azt, hogy soha többé a kapitalisták, a cukor­bárók és hasonló uraságok nem térnek vissza kastélyaikba. Az első magyar nyelvű kerületi pártiskola hallgatói népesítik be je­lenleg a kastélyt. Amint a kovácsolt­vas kapun belépünk a gyönyörű fa­burkolatú kerek előcsarnokba. Faraga elvtárs ismerős mosolygós tekinteté­vel találkozunk, ki bevezet az ebédlő­be, ahol éppen ízletes és bőséges va­sárnapi ebédjüket fogyasztják ,a hall­gatók. Az Iskola vezetője régi jó is­merősünk, Szigeti József Magyar-Bélről, aki már több politikai iskola vezetésével bizonyította be rátermett­ségét. Igaz vendégszeretettel fogad, körülvezet a gyönyörű termeken, el­mondja munkaprogrammjukat. Bizony ez alkalommal különösen sok a munká­ja és felelőssége, mert teljesen egye­dül van és még előadásokat is fog tartani. Ennek ellenére példás fegyel­met tart és igazi marxista szellemben vezeti az iskolát. A hálószobák ragyogóan tiszták, világosak, barátságosak, rögtön mel­lettük vannak mosdótermek, fehér csempeburkolattal, mindenütt rend, tisztaság. Belépünk a tanterembe, per­cekig a hatása ajatt vagyunk ennek a képnek, tiszteletet ébreszt az ember­ben, az az egyszerűségében gyönyörű üvegterem, mintha dokumentálná azt a tiszta, sötétségtől mentes világos tant, amelyet ot szívnak magukba a hallgatók, amely az egyetlen igaz és helyes tudomány! A könyvtárszoba, a társalgó bútorberendezésével egy da­rabja a múltnak. Azonban a szórako­zásra szolgáló jellege megváltozott és a pártiskola hallgatói azok, akik benne szabad' idejüket kellemesen ei­töitik. Sok ismerőssel találkozunk, Seres elvtárs, a galántai titkár elhozta ma­gával járásának legértékesebb dolgo­zóit, főleg a falvakból. Seres elvtárs, ki rokonszenves, okos tekin­tetű feleségének és nekem mutogatja ezt a gyönyörű környezetet, kéré­sünkre a következőket mondja magá­ról: — Gyermekkorom vádirata a le­tűnt kapitalista rendszernek. Majoron éltem szüleimmel, kik cselédek voltak, iskolába nem járhattam, illetve ponto­san két télen jártam iskolába és ép­pen csak hogy a betűket megismer­tem. 12 éves koromtól dolgoztam a majorban, mint mezőgazdasági mun­kás és közben baloldali brosúrákat árúsítottam. őszintén szólva, kezdet­ben csak azért, hogy keressek. En­nek köszönhettem aztán, hogy megta­nultam iírni-olvasni, a brsúrák tartal­ma érekelt, kezdtem betűzni és az idősebb elvtársak segítségemre voltak, hogy megtanuljak írni olvasni. 15 éves koromig dolgozhattam a majorban, akkor el kellett onnan mennem, mert úgyis ferde szemmel néztek rám kommunista mivoltom miatt és egy­szer eltörött a lónak a lába, amely a kezem alatt volt és ekkor valósággal elkergettek a munkahelyemről. A munkának minden fajtáját megpróbál­tam, tapasztalataim most nagyon nagy segítségemre vannak. 193Ó-ban be­kapcsolódtam a Proletár Sportedző Egyesületbe és résztvettem a bérhar­cokban. 1936 óta párttag vagyok. A megszállás alatt résztvettem az illegá­lis munkában és a felszabadulás után rögtön aktivitásba léptünk és bizony büszkén mondhatom, hogy mi azonnal megtisztítottuk a falunkat az ellenség ges elemektől. — Az iskolában — folytatta Seres elvtárs — az az érzésem, hogy mincl többet tanulok annál inkább érzem, hogy még nagyon sokat kell tanul­nom. Itt az ember teljesen átalakyl, mire kikerülök teljesen új ember le­szek. örömmel látom, hogy a fiataiok túltesznek rajtam, néha bizony a vi­tában félre kell állnom. Ha innen ki­kerülök, legfontosabb feladatomnak tartom az ifjúság nevelését, hogy leg­elsősorban a szükséges kádereket úgy kineveljük, hogy a beléjük helyezett reménynek megfeleljenek. Itt én va­gyok az egyik tanuló kör vezetője és látom, hogyha becsületes akarat van ab embereken, nincs lehetetlen, meg lehel birkózni a legnehezebb feladatok, kai is. A második legfontosabb fel­adatnak tartom, hogy a falu szociali­zálását minden erőnkkeJ keresztülvi­gyük. Most Varga elvtárshoz fordulok, meséljen ő valamit. Tudom, hogy Ipolyszécsénykéből származik, amely előljárt a mozgalomban az első Köz­társaságban. — ötéves koromtól árva voltam és a szegénység és nyomorúság minden ízét megkóstoltam. 11 éves koromban már mint tehénpásztor dolgoztam. Tizenhároméves koromban Somsics gróf birtokán voltam, mint marokszedő és 15 éves koromban már mint ka­szás. 1925 óta vagyok párttag és te­vékenységem a mozgalomban úgy kezdődött, hogy bérmozgalmakban vettem részt. Természetesen az ille­galitás idején is dolgoztam és a fel­szabadulás után azonnal.,munkába kezd. tem. — Nagy megtiszteltetésnek veszem a Párt bizalmát, hogy ideküldött ta­nulni. Nehezen hagytam el munkahe­lyemet, mert nagyon sok fontos és halaszthatatlan munka van a járásban, azonban csak most érzem, mennyire szükség volt erre és nagy reményeket fűzök a tanulás eredményéhez. Nagy feladatokkal kell megbirkóznom, első­sorban a falu szocializálását fogjuk meggyorsítani, beváltjuk Gottwald elvtárs szavait: „Gyorsabban a szo­cializmus íelé". A másik nagy munka, amely ránk vár, a CsISz és a Cseh­szlovákiai nőszövetség kiépítése. Mind. nyájunkban erős az akarat a munkára és alaposan felkészülünk az osztály­harcra és a kulákok elszigetelésére a kis- és középparasztságtól. Itt na­gyon jól érzem magamat, kitűnően el vagyok látva, minden gondtól mente­sen tanulunk és mindanyiunk előtt egy cél lebeg: a szocializmus kiépítése. Nőhallgatói is vannak az iskolának. Nem sokan, csak hárman. Csesznek Mária, a bratislavai gyár dolgozója, Franta Mária ,a diószegi konzervgyár raktárnoknője és Steiner Jolán varró­nő Bratislavából. A legszebb egyetér­tésben élnek itt és semilyen tekintet­ben sem tűrik, hogy kivételt tegyenek ve'iik mint nőkkel. Csesznek Mária kezdi a beszélge­tést: — 14 éves koromtól dolgozom, Du­nasápról járok be, minden regge] már félnégykor kelek. Az apám nekem is urasági cselédje volt Karácsonyi gróf­nőnek. En is mezőgazdasági cseléd voltam. Gyerekkorom legmaradandóbb emléke, hogy bál nagyon jól tanulta-m, nem tanulhattam, mert dolgoznom kel. lett és állandóan éreztem az osztály-és a vagyoni különbséget. A legjobban fájt mindig, ha osztálytársaim kirán­dulni mentek vagy színházba és mozi­ba. Én soha nem mehettem, mert nem volt az anyámnak a 2 koronája a költ­ségekre. Most azután a Párt jóvoltá­ból kipótolhatok sokat és ha már nem is megy olyan könnyen a tanulás, mint akkor mert volna, erős akarat van bennem és meg fogok küzdeni a ne­hézségekkel. A mi a fontos, mindent megértek és jó tanulással ' akarom meghálálni a Pártnak ezt a gondosko­dást, amiben itt részesülünk. Itt na­gyon jól érzem magamat, igazi kö­zösségben élünk, lelkesen dolgozunk. Kitűnő előadóinkat örömmel és lelke­sedéssel fogadjuk Major elvtárs meg­hatott szavakkal emlékezett meg küz­dőtársáról és munkatársáról, Steiner Gáborról, akinek nagy része volt ab­ban, hogy elértük azt, amit a jelen­ben élvezünk. A harmadik hallgatónő Franta Mária, bájos szelíd szőke fiatal asszony, egy tizenegyéves kislány anyja, sőt sajnos már özvegy. — 1935 óta dolgozom a diószegi gyárban, meséli Mária elvtársnő és bizony a régi köztársaságban anyán% férjem és én dolgoztunk és nagyon nehezen éltünk. Most egyedül dolgo­zom és becsületesen eltartón magam a családomat. Nagyon meg vagyok elégedve, a fizetésen kívül természet­beni járandóságot is kapok. Itt az is­kolában nagyon jól érzem magamat, nagyon szeretek énekelni és itt min­den reggel vidám énekszóval kezdődik a nap Vasárnap brigádon voltunk, a közeli majo'ban borsót szedni. Lelke­sedéssel dolgoztunk, egyik túl akart tenni a másikon és bár apró borsó volt 5 óra alatt 330 kilót szedtünk és mind­nyájunknak egyforma gyorsan telt meg a kosara. Soha politikával a régi időben nem foglalkoztam, de most nagy örömmel tanulok, a felszabadulás után rájöttem, hogy hol a helyem és beléptem a Pártba. Sokat kell pótol­nom, de erős akarattal remélem, hogy sikerülni is fog. Búcsúzunk, a földszinten a kajali Orel Károly állítja mep: a hallgatókat, hogy adják le az anyagot a fali újság részére. Ö a felelős szerkesztő. Már nagy buzgalommal készíti a legköze­lebbi számot. — Így él közösségben és megelégedésben egy kis csoportja hazánk dolgozóinak, akikre majd az a felelősség és feladat vár, hogy átadják a többieknek, amit itt tanultak és építő erővé változtassák tudásukat. Turi Mária. hogy az üzemi tanács ls teljes meg­értéssel támogassa a mi törekvé­seinket. Mi nagyon jól tudjuk, mit jelentett a régi világ és mit jelent a ma, a mi munkáshazánk. Mi régeb­ben tengődtünk, az emberhez méltó bánásmódot álig ismertük. Ma azon­ban más a helyzet, igen nehezén dol­gozunk, de azt is tudjuk, hogy mun­kánk egyetlen verejtékcseppje sem vész kárba. — Mi nem tartozunk azokhoz a jómódú gazdákhoz — folytatják az öntudatos dolgozók szenvedélyével — akik kijönnek az állomásra és ha nincs kedvükre való munka, akkor egyszerűen visszafordulnak. Szá­munkra a munka a megélhetésen ki­vitt közös jövőnket is jelenti. És a jövőt mi ezen a munkahelyen ismer­tük meg. Az átrakodó állomáson lát­tuk azt, hogy mit tett érettünk a Szovjetúnió, amikor az 191,7-es ka­tasztrófális termés után a nyugati hatalmak megtagadták tőlünk a se­gítséget. Mi láttuk azt, hogy a Szovjetúnió nemcsak felszabadított bennünket, hanem, ebben a válságos helyzetben segítségünkre sietett, hogy tovább építhessük jövőnket. Verejtékezve, megfeszített izmokkal 1. Varga, Miklós hánytuk ki a szovjet vágóitokból azt a búzát, amelyei a Szovjetúnió meg­ajándékozott bennünket. Ezért mond­tuk mi azt, hogy munkánk egyetlen verejtékcseppje nem vész kárba. Munkánkkai azt a jövőt építjük, amelynek útját a szovjet dolgozó hő­sies önfeláldozással és munkájának gyümölcsével egyengette számunkra. Szabó Béla. Szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett Lengyelországba A lengyel textilmunkások össz-szak. szervezeti kongresszusára megérkezett a Szovjetúnió szakszervezeti tanácsá. nak küldöttsége. A küldöttséget Mu­ra vjevova elvtársnő, a textilipari munkások szövetsége központi bizott­ságának elnöknője és Csutkich elvtárs, a Sztálin-díjas minőségi brigádok ala. pítója vezeti. & vietnami néphadsereg sikerei Peking, CTK. A vietnami hírszolgá. lati hivatal legutóbb kiadott jelntése arról számol be, hogy Észak-Vietnam­ban Hanoa tartományban a néphadse­reg a partizánokkal együttmunkálkod­va nagy sikeieket ért el. A mult na­pok során a partizán-egységek beha­toltak Nandinhu városába és az akció során 50 francia gyarmati katona vesz. tette életét. Ugyancsak ebben a tarto­mányban május végén a Ninhbíndghhu városában állomásozó francia helyőr­séget is leverték A néphadsereg egy­ségei behatoltak Dekanhu városába. Ausztriában fallik a békekampány Bécs — TASS-iroda. A Béke Hívei ausztriai kongresszusának első össze­jövetele után országszerte egyre erősö. dik a béke mozgalma. A stockholmi határozat aláírásgyűjtő akciója mind nagyobb sikert arat. Az akcióval kap­csolatos legnagyobb tevékenységet a kongresszuson résztvett kiküldöttek fejtik ki, a legjobb eredményeket a békealáírási akcióban Ausztria keleti része érte el. Harriman Trumen sSnök tanácsadéla Washington, TASS-iroda jelentése. Az Északamerikai Egyesült AUamok elnöki hivatala bejelentette', hogy a Marshall-tervben érdekelt államok ed­digi amerikai nagykövetét, Harrimant Truman elnök személyi tanácsadójául nevezték ki.

Next

/
Thumbnails
Contents