Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-20 / 140. szám, kedd

12 UJSZ0 1950 június 29 ! KOMSZOMOLSZK 1932 JÚNIUS HÓNAPJÁBAN VOLT AZ AMTJRMENTI KOMSZOMOLSZK VÁROS ALAPKŐLETÉTELE Tizennyolc évvel ezelőtt nagy harci feladat megvalósítására érkezett a távoli tajgára néhány ezer komszomolista. Moszkvából, Leningrádból, Markovból, Rosztovból, Szmolenszkból és a Szovietiínió sok nuis városából jöttek. Feladatuk az volt, hogy új várost építsenek új ipari és kultúrközpontot a Távolkeleten. A fiatalok első csoportja egy kis falunál. PermszkOjénál szállt partra. •»Mikor a hajó otthagyott bennünket — írja N. Colunyin a városalapítók egyike — berendezkedtünk a parton. Sátrakat vertünk, minden sátornyüás fölé ks táblát akasztottunk: »Moszkva«, »Leningrádi., »Kiew. .. . A sátrak mellett néhány nappal később már megjelentek az első földkunyhók. Ezeket tréfában »kapás városnak« neveztük. A földkunyhók még ma is megvannak, a városi múzeumban láthatók«. Amikor Komszomolszk alapításának 15. évfordulóját ünnepelte, a város lakói levelet intéztek Sztálinhoz és büzskén írták: százezren élnek már a hatalmas központtá fejlődött városban. Komszomolszk ipartelepei és lakóházai több mint 10 négyzet kilométernyi területet foglalnak el. Több nagy gyár, négy építési vállalat és egy sereg más üzem működik az ifjúság városában. A eltelt idő alatt közvetlen vasúti összeköttetést teremtettek Komszomolszk és az ország többi nagy városa között. A komszoniolszki hajógyár IS éve dolgozik, dokkjaiból sok kitűnő hajó kerül ki. A Városnak 8500 hold' nyi területen három nagy kertgazdasága, 36 iskolája, l

t0 csecsemőotthona és napközije, 16 klubja, 30 könyvtára, kitűnő drámai színháza, két ragyogó filmszínháza, hatalmas szállodája és 11 kórháza van_ A város ettő építőiből, a pusztaságra vároM varázsló komszomölistákbói — földmunkásokból, építömicnkdsokból, ácsokból és favágókból — mérnökök, gazdasági szakemberek, pártfunkciotulriusok és más vezetők lettek. A városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke Alexej Jermin, volt komszomolista földmunkás. ANGRENT, AZ ÜZBÉG SZÉNBÁNYÁSZOK SZOCIALISTA VÁROSÁT IS JÚNIUSBAN ALAPÍTOTTÁK Angrent vár0

s nemrég 19tf

6-han jelent meg a térképen, de már kiharcolta magának a »Közép-Ázsia fűtőháza« címet. As üzbég köztársaság yasütasaí, gyárai és üzemei Angrent szenével táplálkoznak. A város helyén a DzsigMsvtán nevű kis falusi település állt, félig bedűlt, roskadozó viskókkal. Ma Angrent, több tízézer lakosú város, kitűnő iskolákkal, klubokkal, villamosközlekedéssel, minden kényélemmel. Ha felmegyünk a Csatgal-liegyre, amelynek lábánál Angrent elterül, jól látj-uk az Angrentfolyó által két részre osztott szénmedence területét. Alátekinthetünk az új város rendezett utcáira. A helyi építővállalat támogatása révén egyre több bányász épít magának saját családi házat. Ezek önköltségi ára 10 ezer rubel és a váTlalat 10 évi részletfizetésre adja a bányászoknak. A város rendezését és szépítését az angrenti bányászbizottság ellenőrzi A legutóbbi építkezési terű gondoskodott a városi sportpálya megépítéséről, az utcák fásításáról, nyári munkó^üdülők és fürdők létesítéséről. Sok gyümölcsfát ültetnek él Angrentben és gonodoskodnak arról, hogy mindig több füves játszótér legyen a városban. Jelenleg az agreiiti gázgyár építése folyik. Az angrenti szénből nyert gáz csövekm ömlik majd Üzbekisztán fővárosába,, Taskentba. Dzsingisz-kán népe új utakon halad Elbeszélésünk színhelye az az ország, amely Kína és a Szovjetúnió között terül el és amelyet Küiső-Mongo liának hívnak. Itt keletkezett 20 évvel ezelőtt a mongol népi köztársaság, a Szovjetúnió után a második állam, ahol a dolgozó nép a szegény pásztorok, akiket arátoknak hívnak, megdöntötték a kizsákmányolók uralmát, megdöntötték, mind a külföldi, mind a hazai tőkés, nemes osztály uralmát és megindultak a szocializmus útján. Elbeszélésünk feladata, hogy megmutassuk hogyan vált mindez lehetővé a Szovjetúnió segítségével, a vörös hős orepzbatir -k segítségével, ahogyan a szovjet embereket nevezik a mongol dalnokok örömteli népi éne. keikben. Mongólia kb. tizenegyszer nagyobb mint köztársaságunk, de csak 900 ezer lakos lakja, tehát sakkal kevesebb, mint fővárosunkat, Prágát. Nem gazdag ország ez és a lakosság nagy szólította fel a mongol népet megszállói ellen és megígérte, hogy a Vörös Hadsereg segítségükre lesz. A partizán-csapatok gyorsan növekedtek, segítette őket a hősi Vörös had-Ulan.Bator főváros múzeuma a múltra emlékeztet. részt vándor pásztoréletet él, állatokat tenyészt. Voltak idők Dzingisz kán uralkodása alatt, amikor Mongólia hatalmas birodalom központját alkotta, amely Pekingtől Turkesztánig terült el és magában foglalta Oroszország déli részét is. Voltak olyan idők, amikor Mongólia a kínai és mandzsúriai feudalizmus urainak igája alatt nyögött. De 1911-ben felkelt a mongol nép és kiűzte a megszállókat. így jöt létre az autonóm Mongólia. Azonban mikor segített a gyönyörű fényűző jurta a kopott kis jurtának?1 A mongol arátok épolyan rossz körülmények között éltek; a hazai nemesség uralma alatt, mint az idegen urak uralma alatt. Eljött az I9l9-es év és Mongóliát újra elfogllaták a kínai feudálisok. Mongólia kijárat volt. Ungern báró fehér rablóbandáinak pusztításaik, hoz és Szemjonov Atlamán hordáinak, kirohanásaihoz a szovjet Szibéria felé. Mongólia népének sorsa egyre roszszabb és roszabb lett. És ekkor megjelent egy fiatal bátor hős Szuhe-Bator társával Cso]-Balszannal és maguk köré kezdték csoportosítani a becsületes arátokat, hogy felszabadítsák országunkat. Szovjetoroszország harcra sereg, 1921-ben Mongólia már szabad volt. Akkor elindult Szuhe-Bator Moszkvába Leninhez a szovjet-angol értekezletre, ahol megoldották a közös problémákat és a két ország közti kölcsönös kapcsolatokat. Mongóiia kezdetben alkotmányos monarchia volt, de 1924-ben népi köztársasággá alakult és megindult egyenes úton a szocializmus íelé. A lámák és a nemesek azonban nem akartak önként lemondani hatalmukról és jószántukból nem akartak mindent átengedni a népnek. 1923-ban megölték a mongol forradalom hősét Szuha-Batort, aki alig. volt 29 éves. Egyik öszszeesküvés a másikat követte. Az ellenség átszivárgott a hivatalokba, az állami gépezetbe, a Párt vezetőségébe. Azt állították, hogy lehetetlen a feudalizmusból a szocializmusba való átmenet a kapitalizmus időszaka nélkül és ezért igyekeztek Mongóliát kapitalista állammá alakítani Ez az igyekezetünk azonban nem járt sikerrel. A Párt hetedik kongresszusa elítélte ezt a jobboldali elhajlást és Csoj-Balszan határozott fellépése és rendelete véget vetett ezeknek a törekvéseknek. A lámák által megszervezett felkelést' 1932-ben gyorsan leverték. és a mongol köztársaság megszabadult belső ellenségétől Azonban új veszedelem fenyegette a fiatal mongol államot — a japán im. perialisták. Mandzsúria megszállása után a japánok elhatározták, hogy a mongol területet magukéknak tekintik. 1939-ben megtámadták a mongol köztársaságot. A Szovjetúnió azonban újra segítségére sietett a mongol népi forradalmi hadseregnek és a Vörös hadsereg sem egész négy hónap alatt kiűzte a japánokat Mongóliából. A mongól nép nem felejtette el a szovjet segítséget esi amikor 1941-ben a Szovjetúniót megtámadta Németország, a mongól hadsereg osztagai együtt harcoltak a Vörös Hadsereg katonáival és néhány ezer darab marhát is küldtek a harcoló hadsereg élelmezésére. Mongóliának a szovjet néppel való barátság igen sok hasznos eredményt és tapasztalatot jelentett. Erről tanús, kodik az a néhány szám, amit itt feltüntetünk. 1935—1946-ig az ipari termelés Mongóliában 115 százalékkal emelkedett, sz állami költségvetés 1921—1947-ig 190 százalékkal, az iskolák száma ugyan ez alatt az időszak alatt 320 százaíékka' 1947 decemberében a IX. Pártkongresszus elfogadta az ötéves tervet 1948—1952-ig terjedő időszakra. Ebben az időszakban az az állatállomány 50 százalékkal, az ipar termelés 97 százalékkal, az egészségügyi intézmények 80 százalékkal emelkedik. A Szovjetúnió nélkül Mongólia elmaradt, feudális ország„ lenne és az arátok továbbra is idegen és hazai ki-A mongol nép jövője a legfiatalabb nemzedék. zsákmányolók uralma alatt nyögnének. A Szovjetúnió oldalán Mongólia népe gyors ütemben egyenesen a Szovjetúnió felé halad. Apró hfrek az Új Kínából • Több mint négymillió tagja van a kínai szakszervezeteknek. A Kínai Szakszervezeti Szövetség hatalmas munkát fejt ki a kínai dolgozók megszervezése érdekében. A szakszervezeték munkája nyomán egyre erőteljesenben bontakozik ki az ipari munkások között a munkaverseny. Egy esztendő alatt ugrásszerűen nőtt a szakszervezeti tagok száma. Jelenleg több mint négymillió tagja van a kínai szakszervezeteknek, de ez a szám állandóan emelkedik. • 175 napilap. Kínában jelenleg 253 újság jelenik meg, ebből 175 napilap. A kínai sajtó iránt hagy az érdeklődés, a munkás és paraszt előfizetők száma gyorsan emelkedik. A lapok szerkesztői legutóbb többhetes konferenciát tartottak Pekingben a sajta munkájának megjavítására. 9 A kínai könyvkiadás. 1949 novemberétől 1950 februárjáig a kínai állami könyvkiadó 3,400.000 könyvet adott ki; ennek 22 százaléka a marxista-leninista irodalom, 22 százalék pedig szépirodalom. Igen nagy példányszámban jelennek meg Mao-Ce-Tung művei. A „Tartós békéért, népi demokráciáért" című lap kínai kiadása 520 ezer példányban jelenik meg. @ Forradalmi népi egyetemek. A régi értelmiség és a régi hivatalnoki kar átnevelésére Kínában forradalmi népi egyetemeket szerveztek, amelyek fejlesztik a hallgatók ideológiai és szakmai tudását és elősegítik a népi demokratikus rendszerben való elhelyezkedést. A mult esztendőben 200.000 ember végezte el ezeket az egyetemeket. A kínai lapok beszámolnak az egyik ilyen egyetem működéséről, amely egy év alatt ötezer hallgatót részesített továbbképzésben. ® Megérkezett Pekingbe a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete. Pekingből jelentik: Johannes König nagykövet vezetésével a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai missziójának tagjai megérkeztek Pekingbe. • Üjabb szigeteket szabadított fel a kínai Néphadsereg. A népi felszabadító hadsereg egyik egysége felszabadította a vansani szigetcsoporthoz tartozó s a Gyöngy-folyó torkolata előtt fekvő Pofi, Nagy-Vansan, Kis-Vansan és Csucsou szigeteket. A népi felszabadító hadsereg egy másik egysége elfoglalta Jihol szigetet. A megmaradt Kuomintang-csapatok pánikszerűen menekültek Makao irányába. VERES PÉTER PROBATETEL Sós Mihálynak eszébe sem jutott, hogy ez másként Is lehetne, hiszen a jó lótartó ember a sajátját sem sajnálja a jószágtól. Amikor hordás vagy tengeritörés van, annyit eszik mindegyik, amennyi belefér, de csak amikor ráér. Hajnaltól estig csak olyankor harap a ló, amikor áll, rakodik vagy lerakodik. Néha még az ebéd is úgy megy, hogy az ember is fal, a ló is harap valamit, aztán gyerünk, mert hajtja egyik dolog a másikat, vagy hajtja az embert az idő, jön a felleg, az eső vagy a szél, vagy siettet a cséplőgép, vagy a szántás, vagy a szerződés, mikor mi. Különben is Sós Mihály mindig fenn volt az asztag tetején és nem tudott mindent szemmel tartani, nem ügyelhetett arra is, hogy a fuvarosok minden lerakásnál új kéve kaparékot löknek a lovak elé s azok csak a fejét rágják le a drága gabonának, a többit szétvágják, összetapossák, miközben a legyekhez csapkodnak és az asztag mellett bokáig ér a szem, belekeverve a porba. Az emberekben forrt a méreg, de resteltek szólni, mert ez az elnök kötelessége volna. Ha közember szól, megkaphatja az élesszájö fuvarosoktól, hogy mi van itt, mindenki parancsol? Hát ki itt a gazda? A napszámosfajta emberek közt kevés olyan van, aki az asztagrakásnak mestere lehetett volna. Már pedig a szövetkezet asztagjait nem lehet csak úgy öszszehányni tövivel-hegyivel, görbén és gödrösen, hogy az eső befolyjon és a kutya is megugassa csudálkozásában. Ezt parancsolja a célszerűség is, a hasznosság- is, de a becsület is. Az asztagok szépek, formásak, körteszárúak, jól hajazottak és jól szegettek legyenek, hogy az esőszemek legörögjenek, az emberi szemek meg végig simuljanak és megpihenjenek rajta, mert messzi határokból nézik a szövetkezet asztagjait. így Sós Mihály, aki mégis a maga gazdája volt és életében marsok asztagot megrakott, mindig a tetőn volt. Hajazott, bélelt, szegett, kötözött. Még pipázni sem ért rá lejönni, mert a kéve szüntelen folyt felfelé és nem állhatott meg tíz-tizenöt ember azért, mert egy pipázni akar. Ezért titokban ő is betette a bagót, ha már nem bírta dohány nélkül. De ezt gondosan rejtegette a többiek előtt, épúgy, mint ezelőtt Zsuzsi néni előtt, mert mégsem lenne jó, ha a tagok megtudnák, hogy az elnök bagózik. De mit tegyen az ember, ha fröstöktől délig, déltől estig nem jöhet le az asztag tetejéről. Itt nem lehet sem cigarettázni, sem pipázni. Rendes ember még a testi dolgát is munka előtt intézi. Igaz, hogy némely asztagrakók a régi világban megtették, hogy a kazal tetején is rápöffentettek jólzáródó kupakos cseréppipájukra, ha az intéző vagy a kerülő nem látta, az is igaz, hogy ebből sose lett tűz, mert az ember vigyázott, a markában tartotta a pipáját, míg néhányat szippantott, hogy érezhesse kicsit a füst ízét, aztán eloltotta és betette a bagót. Máskor meg csak a hideg pipát rágta s ha valak; rákiáltott, hogy ne pipázzék kend, visszamutatott, hogy nem ég, csak rágja. De az elnök most nem adhat rossz példát, még hideg pipával se, azért csák titokban dug a szájába egy kis gombóc dohányt. Csiri Borsos nem resfelli, 5 nyiltan bagózik.- Hosszú időkön át asztagrakó és kazalrakó mester volt a Sándormajori uradalomban, ott 9zokott rá a bagózásra, amikor úgy hegyezté-te* fézte a kazlakat, hogy már csak a sízénaemelődaru járt hozzá, mert a létrák és a villások Is mélyért lemaradtak. Ebből alzt'án, Wogy két különböző ember tetézte az asztagok végét, baj is lett. Máskép rakta, hajazta és tetéz, te az asztagot Sós Mihály és máskép Borsos Lajos. Amikor" a közepén öszszeérkeztek, úgy nézett ki az asztag, mintha két olyan ember találkozna, akik útálják egymást. Az egyik erre hajlott, a másik amarra. Az emberek gúnyolták az asztagrakókat, hogy a Borsosé balra dűl, a Sósé meg jobbra hajlik, azok még dörmögtek, bogy a másik nem vezeti jól a falat, a bélelést vagy a hajazatot és dühösen kiáltotta oda a birálgatóknak: — Csi. náld te, ha jobban tudod! Meg lehetett volna úgy csinálni, hogy mindegyik mester más-más asztagot kezd, de abba meg a tagok nem egyeztek bele, hogy két asztag legyen sokáig darabban, mert nincs hozzá ponyva és ha valami nagy eső lesz. fenékig ázik. Hogy csak egy végén rakják az asztagöt és egy mestere legyen, abba meg a fuvarosok nem egyeztek bele, mert ők nem azért jöttek, hogy a zasztag mellett ácsorogjanak és várják, míg rájuk ke» rül a sor, hanem sakodni, menni, rakodni, menni. Két mesterhez kétoldalról állhatott oda a szekér és percek alatt felhányta mindegyik és ment ki a tarlóra, ahol Kis Gábor volt a csapatvezető. Neki kellett számontartani, amellett, hogy hányta a kévéket, hogy melyik fuvaros hány keresztet visz be és neki kellett gondoskolni róla, hogy a keresztet jól felkaparják és a kaparékot, meg a kibomlott kévéket is felrakják, mert a fuvaros csak a keresetet hajtja, neki csak a keresztért fizetnek, nem a kaptákért. Még arra is neki kellett ügyelni, hogy ne törjék, tapossák, csépeljék a szekéren nagyon a gabonát, mint az uraságnál szokták, ahol annyit kitapostak a kalászokból rakodásközben, hogy a széké derékban a ponyván vas. tagon állott a szem. Ezt az abrakosba gyűjtötték, azután meg zsákba szedték és hazavitték. Schlézingernéi, meg a káptalannál, ahol kicsire nem néztek és jó pálinkaszeretö kerülők voltak, szombatesténként zsákok voltak a derékban a szalma alatt az így^ gyűjtött gabonából. Szegényembe^, úgy él, ahogy tud és hát vamÄjjC^sägnak; ez volt az elv, de mos® ^vetkezet emberei is szegények é|^í^®;'imehet a régi módszei. Csapó a fuvarosokat kormányozta, de olyanformán, mintha inkább a fuvarosok vállalkozója, mint a szövetkezet vezetője volna. IV. Búg a cséplőgép, nyeli a kévéket, néha önti, máskor csak csorgatja a szemet. Sós Mihály a mázsás. Csapó és Kis Gábor etetők. Major Béni és Mihályi Feri zsákosok. Ök mennek a szekerekkel, ök hordják be a szövetkezeti magtárba is, meg a tagokhoz is a gabonát. Tele is vannak, mint a csap, összeisznak pálinkást, bort. sört, ahogy jön,, mert mindenki megkínálja őket, ahová életet visznek. Major Béninek a szeme véres, neki ott jön ki az ital, Mihályi Ferinek a hangja nő meg, zsákosnak való rossz lityakja félrecsapva áll a fejebűbján, Ügy hányják-vetik a zsákot, szekérre fel. szekérről le, mintha az nekik csak gyerekjáték volna és csakugyan könnyű 13 a zsákolás és tiszta munka, annak, aki bírja. Csak nem mindenki bírja. Szív kell h0

zzá és tüdő, váll, kar, derék, in és jó boka, ami az öregebbeknek már nincs, a fiatalóknak meg még nincs. A zsákosok az erő jogán, szesszel is fűtve, a Jöbbiekre egy kicsit lefelé néznek.^r1

*'1 A többiek, a közémMtefciaz ösztagon, a szalmánál és^fjq,$töreknól vannak. Váltva, Sorba, mcctíjjallgatni a cséplőgép búgását Tia^l élvezet, még nézni is megjár, de benne lenni a porban, zajban, forróságban már nem olyan mulatság, amit nagyoil kívánna az ember. X'nnfwCiojE),