Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-17 / 138. szám, szombat

UJSZO Z1K i\ F ö l O 4 ^ ¥1 RÁ A Szovjetunióban a nép munkájának nincs más célja, mint az ország nemzeti gazdagságának gyarapítása, hatalmának megerősítése és a dolgozók életszínvonalának emelése. A nép választottaitól jóváhagyott állami terv irányítja a nép munkáját e Cél felé. Az emberek minden erejüket e terv megvalósításának szentelik és az ország napról napra gazdagabbá, erösebbé és az emberek egyre jobban élnek. Öt év telt el a háború vége óta. Még csak öt év és ami lehetetlennek látszott, az megvalósult: a Szovjetúnió azon kerülete nek ipara és mezőgazdasága, amelyeket az ellenség teljesen feldúlt, a háború előtti színvonalat nemcsak elérték hanem túl is haladták. A történelem még eddig nem ismert ilyen pusztításokat, de még ilyen gyorsütemű újjáépítést sem. Különösen jól látható a nép átalakító ereje Szovjetország mezőin. A táj képe a falvakban megváltatott és ami a legfontosabb folytonosan tovább változik. A kolhoz-rendszer — először e világon — megnyitotta az utat a tudomány és a technika minden vívmányának alkalmazásához a mezőgazdaságban. Nemcsák arról van Itt szó, hogy a Szovjetúnió mezőin gépek dolgoznak. Magukat a gépeket is évről-évre tökéletesítik. Mép rövid ideje a szovjetemberek büszkék lehettek arra, hogy mezeiken a gabona nagyrészét arató-cséplőgépekkel aratják le. Ezek az arató-cséplőgépek a traktorokhoz akasztott pótkocsikként voltak szerkesztve. Ma azonban a Szovjetúnióban nagy tömegben gyártják az önhajtású arató-cséplőgépeket, amelyek sokkai produktívabbak, mint a közönségesek. A traktorokból is egyre tökéletesebb és erösebb típusokat gyártanak. A szovjet falvakat gyors ütemben villanyosltják és a kievi vagy a rjasani kerület mezőin már elektromos traktorokkai találkozunk. A gyapottermelést a Szovjetúnióban eddig még nem létezett gépekkel szerelték fel. Szerkesztettek olyan gyapotarató gépeket, amelyek az utolsó még nem gépesített f'zikailag legnehezebb -munkát a gyapotültetvényeken gépesítik, t t a gyapotaratást. Hogyan alakítják át a természetet. Maguk a mezők is egészen másképp festenek. A mezőgazdaságba bevezetik a fü- és gabonavetés váltakozásának rendszerét. A termőföldek mentén erdösávokat ültetnek amelyek a vetést a szárító szelek ellen megvédik. Az erdősítés a Szovjetúnióban gigantikus méreteket öltött. 120 millió hektár területen, ami akkora mint több európai állam együttvéve, valósítják meg J. V. Sztálin kezdeményezésére a természet átalakításának tervét. Az erdötlen sztyeppét ügy szokták tekinteni, mint a földgolyó természetes földrajzi övezetét. A szovjetemberek véget vetnek ennek az erdőtlen sztyeppének. Harmonikusan, összeillesztik az erdőt és a sztyeppét olyan területté, amely magas és állandó terméshozamot biztosít. A szovjet mezőgazdaság alapvető változásai abban is mutatkoznak, hogy a mezőgazdasági termeivények hely szerinti elosztása is mássá lett. Rövid ideje még a gyapot csak Oroszország legdélibb részében tenyészett, Középázsiában és Transkaukáziában. Néhány év telt el és már Ukrániában és a Krim-félszigeten is látunk gyapotültetvényeket. Ma már Moldvában is termesztenek gyapotot. És nemcsak a gyapot tör előre észak felé. Búzát régebben az erdőövben nem vetettek. Ma búzaföldek húzódnak az erdők között Moszkva és Leningrád közelében. Oroszország legészakibb részében semmiféle mezőgazdaság sem volt. A szovjet tudósok, Micsurin, a természet átalakítója tanítványai munkájának eredményeképpen ma már a sarkkörön túli vidékeken is folytatnak mezőgazdálkodást, Magának az Északi Jeges-tengernek partvidékén elkezdtek már retket és kínai kelt szabadban termeszteni. Gyümölcsöskertek Szibériában és dinnye Moszkvától északra. Rövid idővel ezelőtt a Szovjetúnió északi és keleti része az ott uralkodó hideg szelek miatt a kertészetet nem is ismerte. Ma mind Szibériában, mind az Uraiban vannak gyümölcsöskertek Az Uraiban fekszik Molotov város, a régebbi Perm. Ide almát mint csemegét szállítottak messzi délről. Ma még Molotov utcáin is van száz meg száz almafa. Moszkva a görögd!

nnyét állandóan messzi délről szerezte be. Az utolsó években Moszkva mellett, sőt még északabbra is dinnyeágyak vannak. Még szőllőkertek is felvetődtek most először ezen az északi szélességen. A déli termesztvények elörehatolása észak felé a Szovjetunóban a micsurini biológiai tudomány eredményeinek köszönhető. Nem kevésbé feltünü változások mennek végbe a legdélibb részeken is. A délszaki kerületekben, amelyekben nincs is tél, különösen Nyugat-Georgiában, régebben csaknem sémin féle értékesebb délszaki növényt nem termesztettek. Sztálin kezdeményezésére hatalmas délszaki ültetvényeket létesítettek ott, mandarin narancs, citrom és tea-ültetvényeket. A citromültetvények északibb kerületekbe is áthatolnak merészen — Moldvába, Ukrániába az északi Kaukázusba. Gazdag aratások egykori sivatagterületeken. Szovjet Középázsiában nagy területek s vatagosak, vagy puszták és rajtuk a cári uralom alatt csak maradék nomád állattenyésztést űztek. Ma az állattenyésztés az állami birtokok és a szövetkezeti gazdaságok magas fejlettségű gazdasági ágává fejlődött. Itt mesterséges öntözés nélküli mezőgazdálkodást is folytatnak. A szovjet tudósok kidolgozták az úgynevezett árkos mezőgazdálkodást, amely lehetővé teszi, hógy zöldséget, görögdinnyét és sárgadinnyét olyan helyeken termesszünk, ahol azelőtt mezőgazdaságra még gondolni sem lehetett. Például az Arai tó mellett a Karakum pusztán árkoknak a fenekén amelynek elég mélyen a talajvíz szintjével egyv0nal(m fekszenek, zöldséget és szőílőt termesztenek Vagy vegyük pl. Kazahszt.ant. Kz egy elmaradott nomád ország volt. Mezőgazdasága aTg fejlett volt. Ma a szovjet Kazahsztán aratási hozam tekintetében egész s0

r mezőgazdasági termesztvényben, pl. kölesben, rizsben és cukorrépában első helyen áll a világon. Csaganak Berszijev kolhozparaszt egy hektáron 201 mázsa kölest .aratott, Ibra'sahajev kolhozparaszt egy hektáron 171 mázsa rizst,, Olga Gonasenko kolhozparasztasszony egy hektáron 1515 mázsa cukorrépát aratott. Ezek eddig még soha nem hallott eredmények Amerre csak tekintünk, mindenütt látjuk a szovjet földön a gyümölcsöző teremtő munkának nagyszerű eredményeit. A felszabadított nép hazája földjén valósággal csodákat A »Szocialista Mezőgazdaság« című szovjet újság egyik legutóbbi száma ismerteti Nikoláj Bredjuknak. a breznyánszki gép- és traktorállomás gépészének bevált cséplési munkamódszerét. A múlt évben Nikoláj Bredjuk példája nyomán a csernigovszki körzetben több mint 100 cséplőgép egy nap aZatt átlagban 600—1000 métermázsa gabonát csépelt el. Mindez azt mutatja, hogy itt már nem egyes kiugró sikerről van szó. hanem a munka jó megszervezése, a gépek helyes kihasználása következtében előálló tervszerű eredményekről. A csernigovszki cséplőgép-kezelők és kolhozisták ezrei bebizonyították, hogy túl lehet szárnyalni a régi cséplési eredményeket és hogy a szovjet cséplőgépek a szokottnál sokkal termelékenyebben is tudnak dolgozni. Nemrégiben még a csernigovszkiak is megelégedettek voltak a régi normákkal. Két évvel ezelőtt még a »Pracja« kolhozban is csak 200—220 mázsa búzát csépeltek el egy nap alatt az »M—1100«-as cséplőgépeken. A múlt évben Nikoláj Bredjuk javaslatára újítást vezettek a cséplési munkába. A két váltást továbbra is megtartották. A cséplőbrigádok azután is 10—10 órát dolgoztak. Az addig 30 tagú brigád helyett azonban 70 tagú brigádot alkalmaztak. A nagyobb létszámú brigád biztosította a cséplőgép jobb kiszolgálását. A kévéket két oldalról adták a dpbra és a kévék így állandóan, szinte szakítatlan szalagként haladtak a kazlakról a cséplőgépre. A próba sikerrel járt! A jő munkaszervezés biztosította a cséplőgép állandó, folyamatos munkáját. A cséplőgép egyenlete^. mély hangjáról is lehetett érezni, hogy annak minden porcikája kellőképpen kihasználódik. A 70 tagú brigád munkájával ÜGYELTEK A PERCEKRE ÉS A MÁSODPERCEKRE IS Figyelemmel kísérték az egy-egy óra alatt elért cséplési eredményt. A »Pracja« kolhoz dolgozói Nikoláj Bredjukkal együtt nagyon boldogok voltak az első sikerek láttán. Hamarosan fellángolt a verseny a brigádok között a minél jobb egy óra alatti eredményért. Az első napon két váltásban 21 órát dolgozva 628 mázsa 54 kiló gabonát csépeltek el. Bebizonyosodott, hogy helyesek voltak a számítások és hogy kitü-1950 Június 17 visz véghez. A Szovjetunióban mindenütt buzog a teremtő munka. Mindenütt látjuk a békés szabad munka eredményeit, amelyek az országot átalakítják és megújítják, amelyek az embereknek békét és boldogságot hoznak. Teljes joggal lehet tehát elmondani a szovjet földről: virágzik a föld. nöek a szovjet cséplőgépek. A sikir igazolta Nikoláj Bredjukot De megmutatta azt is, hogy bizonyos javításokat kell eszközölni a munkaszervezésen é3 magán a cséplőgépen is. A régi szokástól eltérően a következő napokban a cséplőgépet már két kazal közé állították, hogy így megkönnyítsék és meggyorsítsák a kévehájiyók munkáját. . Hasonlóképpen megkönnyítették és meggyorsították a kéve0

ldók munkáját is. Eléjük kis álllványt építettek, amelyek, mint szárnyak álltak el az etető oldaltól. A kévehányók a kis állványra helyezték a kévét, a kéveoldó kibontotta és adta tovább az etető felé. A kéveoldó mellé az etető segítségére beállítottak még egy másik munkást is, aki a szétvágott kévét az etető kezébe adta. A dobon dolgozók ügyesen és helyesen felosztották maguk között a munkát, kerülték a felesleges mozidulatokat és komoly harcot folytattak a másodpercekért, mert tudták, hogy nagyrészben az ő jó munkájukon múlik a cséplés sikere. CSÉPLÉS ÖRATERV SZERINT A »Prajea« kolhozban ügyeltek arra is, hogy a kévék gyors adagolásával nehogy szaporodjon a szemveszteség. A cséplőgépen magán is csináltak olyan kis változtatásokat, melyek megkönnyítették a szemek elválását a szalmától. Ezenkívül még egy könnyű pótszitát is szereltek fel a cséplőgépre az esetleges szemveszteségek megakadályozására. Az óratervszerinti cséplés, a cséplőbrigádok munkájának helyes megszervezése, a gépek teljes kihasználása nagyszerű eredmények elérését biztosítja. A múlt évben volt olyan nap, amikor Nikoláj Bredjuk cséplőgépe 1320 mázsa zabot csépelt el. Igaz, a gép ezen a napon csak azokra a percekre á'Jt meg, amikor a szükséges gépápolást, olajozást végezték el. A brigádok pedig 4 óránként váltották egymást. Nikoláj Bredjuk újításának érdeme volt az, hogy a »Pracja« kolho« a múlt évben két hónappal előbb befejezte a cséplést, mint régebben. Az óratervszerinti gyors cséplés lehetővé tette hogy a gépállomás 1719 kg üzemanyagot, a kolhoz pedig 4800 munkaegységet megtakarítson. A csernigovszki példa ebben az évben már számtalan követőre talál. A szovjet gépállomások és kolhozok dolgozóinak ezrei óratervszerinti,, gyors csépléssel biztosítják a bő termés minél előbbi elcséplését. Kolh oz-dal Gazdag vagyok s boldogságról szól dalom: A legszebb az én tevém a kolhozon! A legbujább az én kolhoztáltosom! A legnagyobb ménes az én tulajdonolni A mi szénakaszálásunk a legdúsabb! A legüdébb nálunk a zab! A legjobb jurta az enyém! A kolhozban lettem gazdag én! A lelkem örömtől zenél. Lelkemben tavasz riigye kél, — Lágyan, mint húrok dallama, így lettem boldog ország dalnoka! Kazach költemény. Hogyan csépelnek el napi 600-1000 mázsa gabonát a csernigovszki körzetben? VERES PÉTER PRÓBATÉTEL Csak Kis Gábornál nem volt baj. Csendes szívóssággal haladt e'ől, ügyelt, hogy ne maradjon le a többi csapatoktól, még inkább egy kicsit előzze is őket, de a csapatát mindig szemmel tartotta. Még a vízhordó gyereknek is megmondta: — Az előbb itt kezdted öcsém, most hátul kezdd, mert akkor azoknak sohasem jut friss víz. Ha valamelyik kaszás vagy marokszedő zizmált, csúnya munkát csinált, visszatérőben megállt mellette s kicsit, de nem sokáig, hogy fel ne tűnjön, nézte a munkáját, valami közömbös szót szólt neki, vagy azt, hogy nem jó a fenőköved s ilyenkor az ember kapva kapott a felkínált ürügyön, — nem jó, a fene ette volna meg a boltost vele — vagy azt, hogy nagyrament a kaszád, nem jó az a gyári kulcs, hiába nincs párja a régifajta éknek, — ilyenkor a megfigyelt ember igyekezett jól csinálni, minden erejét és tudását beleadta. Kis Gábor tudta, hogy többet ér a jó szem, mint a rossz sző. A tempót is mértékkel tartotta, reggel a kalapálás után, még éles kaszákkal egy, kicsit megvezette a társaságot, de sohasem szórta szét. Nem engedte, hogy bárki is elmaradozzon és ha valaki nagyobb erejű volt, mint a többi és kivagyiságból nagyobb rendet vágott, vagy gyorsabban hajtott és szorította az előtte járót, halkan odaszólt neki, hogy más ne hallja: — Ne erőltesd öcsém, más is hadd érkezzem. És aki a csapatjában erősebb ember volt, mint Mihályi Ferenc és az elkezdte neki suttogni, hogy némelyik kicsi rendet visz, azt mondta neki: — Nézd Ferenc, ha többet bírsz, mint a többi, ne hányd fel sajnálod az erődet, akkor ne vágj nagyobb rendet, mint a többi. A normát mindenki elbírja, valamivel többet is. Itt rendnek kell lenni: nem öljük egymást, mint a régi világban, az uraság tarlóján. Erted? Ne is kezd itt veszekedést, mert annak nem lesz jó vége. Akkor a párt elé megyünk. * Ebéd idején, amikor az asszonyok kijöttek a faluból az ételes szilkékkel, szatyrokkal és köcsögökkel, a marokszedő lányok, akik mind a tagok gyer. mekei voltak, míg az édesapa szundított, elmesélgették az édesanyáknak, hogy nem újság, milyen baojk vannak, ki milyen ember. Hogy Major Béni gőgös, Csapó Bandi kiállhatatlan, nagyszájú és huncut. Csiri Borsos bagós, pocos lesz a szája, aki utána iszik, hogy az elnök-gazda, az öreg Sós tehetetlen, gyáva, nem tud rendet tartani, nem hallgat rá senki, nem tart tőle senki, a csapatja mindig veszekedik. így van ez a Csapó bandában is. Csiri Borsos, az a kis fekete, görbelábú, pipás ember összeveszett a nagyszájú Tóth Jankóval, aki haragszik, mert utolsó kaszásnak tették, és Csiri Borsos (a Csiri ragadvány név, mert kicsi ember) nekiszadalt a kaszával, hogy leszedi a fejét, nem ijed ő meg, ha mégegyszer olyan nagy se. Meg is t^tte volna, ha meg nem fogják, mert az egy vadember. Tóth Jankó azt mondta neki egyszer, amikor Csapó nem volt jelen é helyette Borsos volt az első kaszás és valamit szólt neki, hogy: kend * akar itt dirigálni, hát kicsoda kend? Egy makko-Jg|n£& e

£y pipabagó, úgy, beje.rúgqk kendbe, hogy leüti az öreg napot az égről. — Ha kis Gábor bácsi, aki éppen közel volt a csapatjával, közbe nem lép, talán emberölés lesz. Bizony, Kis. Gábor bácsi a jó ember, az ő csoportjában jó lenni, ott mindig dalolnak, trétálnak, de a munka is halad. Nálunk meg mindig káromkodnak és veszekednek — így mesélgettek a Sós- és Csapó-csapatbeli lányok. Az asszonyok aztán szétvitték a híreket az egész faluba és otthon azon tették a törvényt, a jó kútnál, az ablak alatt, a malomban és piacon, hogy mennyi minden baj van a balószegi szövetkezetnél. A Szabó Miska édesanyja, amikor meghallotta, hogy mit mondott Ma'or Béni a fiának, elkezdett átkozódni, egy csomó asszony között, hogy is szakadna meg, az a marha Bé. ni, a nagy erejével, hogy miként veszítené al örökre, hogy még az ágyra is négykézláb mászna fel és azt adná a jó Isten, hogy olyan kevés ereje lenne, hogy a nadrágot se tudná felhúzni a maga kezével, ha annyira irigyli, hogy ő a beteg ura helyett a fiát küldte ki. • De azért jobb időben, könnyebb gazban, fel-felvidult a nép és elfelejtették a villámló haragokat. Napközben, ha egy-egy fogással végeztek és közelkerültek egymáshoz a csapatok, a jóismerősök át-átkiabáltak egymáshoz. Varga Imre a második csapatból átkurjantott a harmadik csapatba, a kötésnél éppen erősen hajladozó és a lá. baszárát ragyogtató Szabó Erzsinek, esténkénti táncos cimborájának: — Te, Erzsi, te, Erzsi te, kilátszik a selyem kendőt veszek a babámnak. Erre Erzsi visszakiált: — Onnan ide nem jár a szó, Varga Imre bolond tokjó. — Mit kiabálsz te, nem hallod, hogy milyen szépen danonok? — huncutkodott viszsza Imre. Csiri Borsosnak meg Kis Gábor isi átszólt íj,^: — Na, öreg ko. mám, itt a jó bagó, olyan, mint a cukor. Este pedig összejött mind a három csapat s a fiatalabbak néha még nótára, táncra is kerekedtek, kinn a tarló végén, szalonnasütés, vacsorázás után. Az öregebbek meg összeültek beszélgetni, két-három bokorba, de most már összekeveredve nem a csapatrend szerint és politizáltak, a falusi és szövetkezeti vezetőket bírálgatták, vagy pedig azt számítgatták, hogy mennyi lesz a termés és jövőre mi mindent kell csinálni a szövetkezetben, hogy jobban legyen, mint az idén. Hogy Sós Mihály tehetetlen, Csapó Bandi meg huncut, azt már ennyiből is látták. Ez a Csapó azt csinál az öreg Sóssal, amit akai Ha berbeállnak, egy-egy új táblába és Csapóéknak jó sima föld és könnyűvágó, egyenes gabona jut, akkor jó neki a sorrend, de ha valahol dült a búza, vagy aszatos jutna neki, akkor azon erősködik, hogy húzzanak nyilat, kit hogy' ér a szerencse, mert az nem igazság, hogy mindig nekik jusson a nehezebbik fogás. Ez persze nem igaz, mert másnak is jut, de 6 mindig huncutsággal van teli. Ha könnyű és ritka gazuk van, elapróztatja a kévéket, hogy ne legyen kevesebb keresztjük, mint a többieknek és reggeli kötélhányásnál, amfg mind a három csapat együtt esi. nálta a kötelet, ő úgy spekulált, hogy dicsekedhessen vele, hogy az ő csapata legtöbb keresztre való kötelet hányt, hogy tizennyolc kötél helyett tizennégyet-tizenötöt rakatott a lányával egy-egy kötegbe s majd kévekötéskor derült ki, hogy itt is, ott is hiányzik egy-egy marokhoz a kötél. Ezért hozták be, hogy minden csapat a saját kötelébe kössön. Ha csal, önmagát csalja. De különösen azért haragudtak Csa. póra, mert a nehéz munka elől mindig lógni igyekezett Ha • az öreg Sós azt mondta,, hogy, el feji njggg a határba^ meg kell nézni, melyik tábla következen holnap és el kellett intézni előre, hogy a csapatok hova, milyen sorrend, be álljanak, Csapó mindig azon volt, hogy az öreg Sós ne egyedül menjen, hanem inkább menjen még Kis Gábor is, mert így kívánja a demokrácia, csakhogy 6 is kibújhasson egy kis időre a munka alól. És azt is mindig kispekulálta, hogy lehetőleg akkor menjenek határt nézni, táblát ölezni, keresztet 'olvasni, vagy a gazdaságba széttekintem, tengerit, lucernát, jószágot megnézni, amikor nagyon meleg van, vagy pedig dűlt vagy aszatos1 búza következett. Saját csagata is haragudott rá, m^ri a nehéz dolgoknál valamilyen ürüggyel mindig cserbenhagyta őket. Ha Kis Gábortól nem taartott volna, éppen úgy belemerült volna a üapiopásba, a fák alatt való hüvösölésbe és a kocsmába való eltekintésre, mint a régi bandagazdák és fuvaros vállalkozók szokták, akik min. denféle ürügyekkel a tanyába vagy a faluba mentek és a kocsmában söröztek, mialatt a csapatjuk a forróságban a száraz kortyokat nyelte, mert még friss vizük se mindig volt. Ha mást nem tud ez a huncut Csapó kitalálni, akkor hascsikarást kap és sűrűn leteszi a kaszát. Még a lányát is, azt a csitri Sárit, aki hajnalig elbujkálna a legényekkel, de reggel kötélcslnáláskor álltában elalszik és gonoszul felesel, ha valaki rákiált, amikor megáll a kezében a kötél, hogy szép álmokat, Sári, még azt is kikíméli. Ha ő eltnegy valahová, Sári leül a rend végére, ahe. Iyett, hogy nekiállna kötni, vagy felváltaná valamelyik fáradt marokszedőt. És kötélért sohasem szalad. ^Mások meggebbednek a cipekedéstől, ö meg a sarlóját lóbálgatva sétál a tarlón, mint egy kisasszony... — így beszélgették meg a csapatok dolgait esti ejtőzködés és pipázgatás közben. ^Folytatjuk.),