Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-17 / 138. szám, szombat

1950 június 17 /Qz építés új arcú hősei (v. i.) Svancár Ignác 52. éves mozdonyvezető már 32 éve vezeti lankadatlan kitartással és lelkiismeretességei mozdonyát, amelyet úgy szeret és gondoz, mintha saját gyermeke volna. Tavaly óta újító és most várja az élmunkás könyvet is. Hogyan válik élmunkássá és újítóvá egy mozdonyvezető? Elmondja ö maga, mialatt egymással szemközt ülünk az üdülő társalgójában, ahová példás munkája jutalmául küldötte az üzem pihenni és új erőt gyűjteni. — Nagy gyakorlat és hosszú évek szolgálata után most tavaly lettem újító. Mit jelent ez? A munkaidőt megrövidítettem, a késéseket csökkentettem, a gépjavításokat magam végeztem, a kenési időt a minimumra szállítottam le. Nemcsak én, többen, négyen jutottunk az újító és élmunkás büszke címéhez. Sokat beszélhetnék a múltról, amikor semmi jogunk nem volt és a pártba való belépésért elbocsátás járt. Elnyomtak bennünket, minden vonalon. Munkanélküliség volt, csak azt alkalmazták, aki olcsón és nagyan sokat dologozott, A fizetés kicsi a gyerekek pedig annál többen. Sok éhes szájat kellett jóllakatnom. Akkor a túlórákat sem fizették meg. Biz0

ny én a sokat emlegetett »arany időkben« sem szereztem semmit. Ez is csak olyan szédítés volt. A szlovák állam alatt, mert a felkelésben részt vettem, a feleségemet vonták felelősségre, a sok kínzás és verés következtében a bolondok házába került, a gyerekeket pedig a szomszédok vették magukhoz. Sokat beszélhetnék a múltról, amely bennünk dolgozókban csak keserű emlékeket adott. De foglalkozzunk inkább a jelennel, a munkás a dolgozó, szabadon beszélhet, megkapja munkája bérét és nem kell félnie, hogy meggyőződéséért börtönbe kerül. Február megtörte az urak hatalmát. En már öreg vagyok, de mindig hajlandó lennék harcolni, ha valaki ezt a megszerzett, nehezen kiharcolt szabadságunkat el akarná tőlünk venni. A fiam, az unokáim élete biztos és boldog élet lesz már. Nem kell azokon a szenvedéseken keresztül menniök, amelyeken mi átmentünk. Nézze ezeket az embereket, ezeket az elvtársakat. Ezek azelőtt soha nem gondolhattak volna arra, hogy így üdülnek majd. Ezek biztos támaszai lesznek a szocialista hazának, ezek már másként gondolkoznak, éreznek és dolgoznak, mint a múltban, ezért a jelen számomra állandó öröm. Dolgozhatom és senki nem bánt többé, mindenki segít, mindenki építi az új szocialista hazát. m w • f-mAHt 5 UJ SJMJ (öi&CLWi a£ élet a keletSielaoAkiai gyevmekattkcfiekbiiti „Erzsi néni" megmondja a véleményét Az építkezés feladatai Szlovákiában az SzKP IX. kongresszusa után Az SzKP XX. kongresszusán hangsúlyozták, hogy éppen az építkezési segédtermelés feladatainak elégtelen teljesítése akadályozza az éfljtkezési termelés gyorsítását;. E fogyatékosság kiküszöbölését mindennek előtt az építkezési segédtermelés jobb megszervezésével és a tartalékok jobb felhasználásával kell megoldani. Az építkezések vezetőségének és a palléroknak tudatosítaniok kell, hogy felelősek az építkezés befejezéséért és biztoSítaniok kell minden iparQS munka elvégzését is. A további feladata, amelynek az építkezésben rendszeres figyelmet kell szentelni, a munka termelékenységének kérdése. Az SzKP IX. kongresszusára vállalt kötelezettségekből nyert tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az élmunkásmozgalom és a szocialista munkaverseny a munkatermelékenység emelésének tartós eszközei nemcsak a gyárakban. hanem az építkezésekben is. A nyári hónapokban az aratás tartama alatt az építkezéseknél hathatósabb harcot kell kifejteni a távolmaradások csökkentéséért. Már most meg kell valósítani Olyan intézkedéseket, hogy az aratásra menő dolgozók eltávozása következtében ne szenvedjen kárt a terv teljesítése. Az aratási szabadságokat tervezni kell, kötelezettségvállalásokkal és szerződésekkel biztosítani kell, hogy a munkások ne maradjanak túlsokáig otthon. A normák megszilárdításának s a dolgozók igazságos jutalmazása kérdésének megoldását kell, hogy gondos politikai előkészület előzze meg. A pártszervezetekben és szakszerveze tekben már most felvilágosító kampányt kell indítani a normák jelentőségéről és a helyes bérpolitikáról. A munka jó előkészítésével az építkezéseken nem csak megteremtjük a munkatermelékenység emelésének előfeltételeit, hanem lehetővé tesszük az építkezési költségek csökkentését is. A június hónap az építő anyaggal való takarékosság hónapja az építkezéseken. Valamennyi dolgozó a tervező irodákban és az építkezéseken minden erőkifejtésüket arra irányítja, hogy takarékoskodjanak a cemen'ctef, vassal, téglával, fával, üzemanyagokkal stb. Csak valamennyi dolgozó bekapcsolásával lehet ebben az akcióban kis megtakarításokkal nagy eredményeket elérni. A tervező tevékenység átvitele a szocialista tervezés alapelveire építkezésünk vezető szerveinek legfontosabb feladata. Amint Púll elvtárs az SzKP IX. kongresszusán hangsúlyozta, érvényesíteni kell a munka szocialista módszereit és munkaversenyt kell indítani a tervezési munkák gyors elvégzésére a jő minőség megőrzése mellett Állandóan szükség van több és több szakképzett dolgozóra, ácsokra, kőművesekre, pallérokra, technikusokra, mérnökökre. Az állandóan növekedő építkezési termelés biztosítására szükséges, hogy a dolgozók átképzésén kívül rendszeres figyelmet fordítsanak a tanoncok nevelésére. Ezen a téren az építkezési ipar elmaradt. Csak 2700 tanonc nevelése nem elegendő. A tanoncok nevelését összpontosítani kell, fel kell karolni az egész ifjúságot, amely az építkezésben dolgozik. A mérnököknek és technikusoknak időt kell fordítaniok az önművelésre is, el kell sajátítani'ok a szovjet ipar tapasztalatait és azokat hathatósabban kell bevezetniök a mi építő tevékenységünkbe is. Be kell vezetni az új, úgynevezett áram-módszert is valamennyi építkezésen, mert az építés e módjával építő iparunk a munkaerők 50 százalékát takarítja meg, valamint jelentős anyagmegtakarítást ér el és ami a legfőbb, az áramépítkezések kétharmaddal előbb készülnek el, mint az eddigi módon épített épületek. Feladataik teljesítésével az építkezési dolgozók Szlovákiában a legjobban hozzájárulnak a szocializmus bátrabb építéséhez Köztársaságunkban és hozzájárulnak a viálgbéke megszilárdításához is. Elítélték a gyógyszerrel feketézőket Galgóc0

n az ottani járás népbírósága előtt három napon keresztül lelkiismeretlen alkalmazottak és 36 gyógyszerész adtak számot bűneikről. Ezek 1948 kezdetétől 1949 novemberéig felhasználták az átmeneti gyók /szerhiányt arra, hogy feketézzenek és százezreket keressenek. Cservinka Tibor és Pécsi Tibor a Slovakofarm alkalmazottai megegyeztek Rics Józseffel, Zlinsky Ferenccel Lukan Ferenccel, PaSo Istvánnal, Árpái Jánossal és Filio Dusánnal, hogy azokat a gyógyszereket amelyeket Cservinka és Pécsi a gyógyszerészeti üzemek nemzeti vállalattól ellopnak, a többiek eladják és a nyereségen megosztoznak. Főleg kodeinről, morfiumról, sulfadiaszolról. algenáról, papaverinről és más gyógyszerekről volt szó, amelyeket a vádlottak eladtak. Cservinka bevallása szerint 472.300 KCs-t keresett, Pécsi 328.000— Kös-t, a többiek összesen további százezer koronát. A galgóci járási népbíróság tanácsa, dr. MoravSik Antal, eisöjsjeís alatt a vádlottak tettét szabotázs, fekete kereskedés és orgazdaság bűntettének minősítette. Mivel azonban Pécsi és Cservenka nemcsak lopás bűntettét követték el, hanem termelési titkokat is elárultak, ezért mindketten az állambiróság előtt fognak felelni. A többi vádlottat, akik résztvettek a feketéző üzletikben Fries Józsefet 3 évi börtönbüntetésre és 100 ezer korona pénzbüntetésre, Zlinsky Frantigeket 5 évi börtönre és 30 ezer korona büntetésre, Frantisek Lulcant 2 év és két hónapi börtönbüntetésre és 2 ezer korona pénzbüntetésre, Stefan Past 7 évi börtönre és 250 ezer korona pénzbüntetésre, Árpái Jánost 3 évi és 6 hónapi börtönre és 100 ezer korona pénzbüntetésre, Dusán Filót egy évi börtönre és 30 ezer korona pénzbüntetésre, Ludovit Blanárt 6 hónapi börtönre és 10 ezer korona pénzbüntetésre, ítélték. Helena Cervinkovát orgazdaság miatt hat hónapi börtönre és A-lábeta Peóiovát 6 hett bprtönrje itéltáít. A szocialista versemyek egyre nagyobb térhódítása magával hozta azt, hogy a falu népe, férfi és asszony egyaránt bekapcsolódott az iparosítás gigantikus épító'munkájába. Élen járó példás munkásaink között felfedezhetjük a lányok és asszonyok egész sorát, akik példás munkájuk révén élmunkásnők lettek. Éppen ezért a napközi otthonok létesítése nemcsak nagyobb üzemeinkben. hanem falvainkban is szükségessé vált. Ma már alig vam országunkban község, vagy falu, ahol ne működne ilyen napközi gyermekotthon. Dolgozó asszonyaink reggel, amikor munkába mennek elviszik apróságaikat az otthonba, átadják a gyermek gondozónőnek és munka után eljönnek értük. Az anyák nyugodtan, zavartalanul végezhetik munkájukat mert gyermekeik megbízható, jó kezekben vannak. Ezek a napközi gyermekotthonok községeinkben és falvainkban nagyrészt a legszebb épületekben kapnak elhelyezést és a gyermekek a legjobb gondozásban részesülnek. Nagyon sok esetben előfordul az is, hogy a gyerek nem akar hazamenni az anyjával, annyira jól érai magát gyermekpajtásai nagy közösségében. Délidőben akadunk rá Takács Máriára, a 19 eszetndős polgáirt végzett csernöi gyermekgondozónöre, aki működéséről a következőket mondja: Többnyire 2—6 éves korú gyermekek kerülnek hozzánk, a^ napközi otthon az óvodával .egybe van kötve. Kettőnkre, Wágner Jolánra és rám vaainak bízva a gyermekek és mi igyekszünk feladatunknak eleget tenni. A napközi gyermekotthont én nagyon fontos intézménynek tartom nemcsak azért, mert könnyítünk a dolgozó asszonyok helyzetén, hanem azért is, mert a gyermekek kétéves kortól, amikor beszélni kezdenek, közösségi szellemű nevelésben részesülnek. Itt nálunk ugyanis nincsen kivétel. Mindenki egyforma gondozásban részesül és a gyarmek rájön arra, hogy mindenkinek ugyanahhoz van joga, mint neki. — Mondanom sem kell — folytatja a fiatal gondozónő — hogy eleinte némi zavarral járt a munka. Nemcsak a gyermekek idegenkedtek tőlünk, hanem az anyák sem voltak bizalommal irántunk. Most azonban ez már megszűnt. A gyermekek anynyira megbarátkoztak velünk, hogy legszívesebben itt maradnának aludni is. Tapasztalataim után Ítélve a legfontosabb, hógy a gyermek bizalmába férkőzhessünk. Ha ez megvan, akkor már könnyen megnyerhetjük szeretetüket és odaadó ragaszkodásukat is. A gyermekkel együtt természetesen a szülőket is megnyerjük. Egyelőre húsz gyermek jár hozzánk, de most ez a szám biztos, hogy megnövekszik, mert az aratási munkálatok közelednek. — Magamról annyit — fejezi be mosolyogva Takács Mária — legszívesebben résztvennék az ideológiai és szakiskoláztatásban, mert tovább szeretném magam képeztetni. Szeretnék megismerkedni az új nevelési módszerekkel, hogy magam is hasznos és méltó tagja legyek népi demokráciánknak. A királyhelmecl napközi otthonban. Berta Júlia igen rokonszenves lányka vezeti ezt a napközi otthont, amely ugyancsak óvodával van egybekötve, A gyermekek nevelése Marcinka Máriára és Horvát Saroltára van bízva. 58 3—5 éves apróság leli itt örömét, játszadozik és énekel. Berta Júlia a gyermekekkel kapcsolatban a következőket mondja: — Munkánkkal nagy segítségére vagyunk a dolgozó anyáknak, akik zavartalannul folytathatják hivatásukat munkahelyükön, mert gyermekük oly megbízható helyen van, akárcsak otthon. Mindannyian, akik itt vagyunk tisztában vagyunk azzal, hogy milyen felelősségteljes megbízásunk van és ezért igyekszünk feladatunknak eleget tenni. A gyermekek a mi felügyeletünk alatt játszanak, étkeznek és tanulnak. Napi programmunk a következő: Szolgálatom már hét órakor reggel veszi kezdetét. Akkor kezdenek hozzánk szállingózni az apróságok és ez eltart nyolc-félkilencig, amíg mindannyian összegyűlnek. Amikor már mind együtt vannak, sétára, kirándulásra indulnak és ez eltart a déli órákig. Amikor visszajönnek a sétáról, megmosdatjuk, rendbe hozzuk őket. Ezután következik az ebéd, amit jóízűen fogyasztanak el a közös étkezőkben. Hangsúlyozom, hogy jóízűen, mert vannak anyák, akik panaszkodnak, hogy gyerekeik otthon nem akarnak enni. Nos annyit mondhatok, hogy nekünk Uyen gondjaink nincsenek, mert mindannyian az utolsó falatig elfogyasztják az ételt. Úgyszólván versenyeznek, hogy ki eszi meg előbb az ebédet. Természetesen ha valamelyiknek izlik az étel és kér még, akkor megtoldjuk az adagját. — Ebéd után — folytatja Berta Júr lia — a gyerekeket lefektetjük a kis nyugágyra aludni. Három órakor ér véget a pihenés és a gyermekek új erővel láthatnak neki a közös játéknak és tornának, amely állandó felügyelet alatt folyik. Négy órakor kapják az uzsonnát, ezután újra folytathatják gondtalan játékukat, amig anyjuk vagy testvérük az iskolából el nem jön értük. Azt hiszem az anyák megvannak elégedve működésűnkkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy három hónappal ezelőtt, amikor átvettem a vezetést 24 gyermekünk volt, most ez a szám 58-ra növekedett. Egyébként foglalkozásommal magam is meg vagyok elégedve, mert egyrészt érzem, hogy hasznos munkát végzek, másrészt szeretem a gyermekeket és igazán örülni tudok annak, hogy a dolgozó anyák gyermekei a szemem láttára, mikép fejlődnek és erősödnek, ezelőtt bizony nem volt erre példa. A szegény gyermekek piszkosan, elhanyagoltan csavarogtak az utcán, míg anyjuk kint a'mezőn vagy a gyárban dolgozott. Ma ez megszűnt, minden gyermekről egyforma gondoskodás történik. És valóban, ez a napközi gyermekotthon példásan van berendezve. Mindenütt tisztaság, rend uralkodik. Az ebédlőben a hosszú alacsony asztalok körül ott sorakoznak az apró szélteeskék, a tanteremben szintén. A napközi hálóban az apróságok ott forgolódnak a kis nyugágyak körül. A berendezés teljesen új, kifogástalan állapotban van Ebben a napközi otthonban egyetlen dolgot kifogásolhatunk csupán, hogy nincs a gyermekek számára egy vízmedence. Szerintünk ezt sürgősen be kéne rendezni. Gyerekdaltól hangos a leleszi kastély A leleszi volt premontrei kastély szépen kitatarozva és kimeszelve fogadja be naponta a dogozók gyermekeit. Dobos Jánosné fiatal asszony van megbízva itt a gyermekek gondozásával és felügyeletével. Az egész gyermekotthont pedig özvegy Temkovitz Antalné vezeti. Ez a napközi otthon már három esztendeje működik. Körülbelül 60 gyermekről gondoskodik itt. A gyermekek nagyrésze olyan földműves szülőktől szármázik; akik egész nap a mezei munkával vannak elfoglalva. A kastély végre teljesíti igazi hivatását, dolgozók gyermekei élvezik kényelmét és gyönyörű parkját. A gyermekek nemrég érkeztek meg délutáni kirándulásukról. A kislányok haját mezei virágokból font koszorú díszíti és barna, napsütötte arcukról gondtalan derű súgárzik. Amikor meglátnak, kórusban „Cest' práci-val" köszönnek, majd szégyenkezve a moslyogó Dobos Jánosné köré gyűlnek, szoknyájába csipaszkodva, mintha anyjuk lenne. — Na, énekeljetek szépen — mondja nekik Dobosné És a gyerekek azon nyomban kórusban rázendítenek vidám népdalokra. Bájos hajlongó mozdulatokkal kisérik a dalt és kis tenyerükkel ütemesen tapsolnak hozzá. Az egyik hatéves kislányt megkérdjük tud-e egyedül is énekelni. — Oh persze, hogy tudok, még akkor tudtam, amikor kicsi voltam. I A CSEMADOK bratíMavai he- ! I lyicsoportja június 16-án este f I 7.30 órakor taggyűlést tart a Mo- | | lotov utca 63. sz. alatti párthelyi- I Íségben, amelyre minden tagtársat | illetve kultúrtársat okvetlenül el- i vár. Ezen a

taggyűlésen adják át t ! a kultúrtársaknak a tagsági köny- | | veket és még más fontos szerve- | I zési kérdések is lesznek napiren- J I den. , • A másik gyereket megkérdjük, hogy mit csinál a mamája. — Hát kapál kint a mezőn, — vá^ laszolja önérzetesen. A harmadiktól megkérdjük, hogy kit szeret jobban, az apját vagy anyját? Természetesen habozás nélkül rávágja, hog^ az anyját. — Hát az anyád mit csinál? — Seper! — válaszolja vidáman. Öt éves lehet az apróság és seprő nélkül el sem tudja kep^ zelni az anyját. Ezután Temkovitz Antalné felvezet a kastélyba és megmutatja a napközi otthon ragyogó termeit. Itt is mint KirályHelmecen, asztalok és apró székek sorakoznak, fel az ebédlőben és a 'tanteremben. Az egyik teremben; ahol a kis nebulók rajzokat készítenek, koszorúkat fonnak és hasonló kezdetleges kézimunkát végeznek, szocialista jelszavak ékesítik a falakat. Az egyik falon egy hatalmas vörösszinü, szívalakú keretben ott van Sztálin és Gottwald képe. Mindenütt kifogástalan .tisztaság és rend uralkodik. Az egyik folyosó falán vörös betűkkel a következő felirat olvasható: Az út a szocializmus felé a napközi otthonon keresztül vezet. — Egyszóval látni, hogy ebben a napközi otthonban komoly gondot fordítanak arra, hogy a gyermek, a kis emberpalánta, tényleg szocialista nevelésben részesüljön még mielőtt az iskolába kerül. ERZSI NÉNI Itt Dobos Gyuláné és Dobos Miklós* né gondoskodnak arról, hogy a gyere-; kek rendes táplálékhoz jussanak. Ök" főzik az ízletes ebédeket és ők készítik az uzsonnákat is. Konyhájuk szép tágas, világos és a szakácsnők éppen azzal vannak elfoglalva, hogy tisztára súrolják a hatalmas kondérokat, amelyekben főzik a gyermekcsapatnak az ételt. A konyha egyik asztalánál ott az „Erzsi néni", aki itt lakik a kastélyban egy kis szobában és a kastély lakói magas korára való tekintettel nagyon tisztelik. Erzsi néni ma kilencvenhárom esztendős. Azonban ma is egyenes derékkal ül a széken és amikor bemutatkozom, meglepő fürgeséggel ugrik fel a székéről.. Előrehaladott kora ellenére makkegészséges, rendkívül élénk, tájékozott és általában mindenről megvan a maga véleménye. Annak ellenére, hogy „Erzsi néni" egy kicsit nagyot hall, élvezet vele elbeszélgetni. Kidolgozott egyik kezével szorosan tartja a botját, a másik kezét a füle mellé helyezi, amikor szólunk hozzá és öreg tapasztalt szemei derűsen felcsillanak. A következő kérdést tesszük fel neki: — Nézze, Erzsi néni, maga már majdnem száz esztendős, rengeteget dolgozott életében és bizonyára sok tapasztalatot szerzett. Mondja meg hát nekünk, melyik világ tetszik magának jobban, a mai vagy az előbbi. Mondja meg, mikor volt több szegény, ember, ma vagy a felszabadulás előtt. Erzsi néni erre sókat jelentően mosolyog azzal a bölcsességgel, amely mögött egy munkás élet súlyos tapasztalatai zsúfolódtak össze. Habozás nélkül válaszol és oly lelkesen, mintha engem akarna meggyőzni népi demokratikus rendünk helyességéről. — Gyermekem — mondja —, ma már nincsenek szegény emberek, mint valaha voltak, ma már csak dolgozó emberek vannak. Mindenki dolgozik és ez így van rendjén. Aki pedig már, nem bír dolgozni, mint én például, az aggsegélyt kap. Bizony gondoskodás történik ma rólam is, holott nekem nincsen senkim, itt maradtam véletlenül, mint egy száraz faág, semmire sem vagyok használható, mert örülök és boldog vagyok, hogy nem vagyok senkinek terhére és a magam személye körül el tudom végezni a munkát. Nagyon szép az, hogy nem feledkeztek meg rólam. Kell az a 700 korona, ha öreg is vagyok. Kell a kis szappan és cukor az embernek, bármilyen öreg isi legyen. Bizony a régi világban már, rég a szemétdombra hajítottak volnav Erzsi néni mindezt meggyőződéssel mondja, élénk taglejtésekkel kísérve szavait. Es a leleszi premontreiek kastélyában így találkozik unoka és nagymama. Az emberi palánta, aki a közös építőmunkára készül és az öreg ember a száraz ág, amely leveleket már hajtani nem tud. Az emJ ber itt is tiszta képet kaphat áldásthozó népi demokratikus társadalmi rendünk szociális szelleméről. Dolgo-; zóink figyelme mindenre kiterjed. Ä lendületes munkaverseny iramában arra is van gondjuk, hogy a magukkal tehetetlen aggok is emberhez méltó! ellátásban és bánásmódban részesülje« •ek. Szabó Béla,