Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-15 / 136. szám, csütörtök

1950 június 15 A békemozgalom imbbi kiszélesítéséért és elmélyítéséért A Béke Hívei Állandó Bizottsága Irodájának a napokban Londonban le folyt teljes ülésszaka megállapította, hogy a stockholmi felhívásra már több punt százmillió aláírás gyűlt össze. A legkülönbözőbb nézeteket valló embe­rek egyre jobban tudatára ébrednek a világot íenyegtő szörnyű veszélynek és ugyanakkor látják elhárításának le hetőségét. A stockholmi felhívást ne­ves társadalmi és politikai személyi­ségek írják alá (Franciaországban Petsche pénzügyminiszter, JDlaszor­szágban — Vittorio Orlando "es Fran­cesco Nitti, volt miniszterelnökök, Me­xikóban — Lazaro Cardenas volt köz­társasági elnök, stb.,, akadémikusok, írók, a katolikus, protestáns és más egyházak vezetői, színészek, sport­bajnokok. Nemzetközi tömegszerve­zetek vezető központjai, mint például a Szakszervezeti Világszövetség, a De­mokratikus Ifjúsági Szövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet­ség, aláírták a stockholmi felhívást és felhívták a szervezetek tagjait, hogy csatlakozzanak az aláírásgyűjtési moz­galomhoz. Ezt a felhívást már követ­ték a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége, a Szabad Német Ifjúság és más tömegszervezetek. A békéért folytatott harc jelszava alatt folyt le a Nemzetközi Gyermeknap. A békéért folytatott harc nem lehet valamely párt, szervezet , egy vagy több ország lakosság« valamely cso­portjának ügye. Ez az egész haladó emberiség ügye, minden emberé, te­kintet nélkül nemzetiségre, nemére, társadalmi helyzetére, politikai meg­győződésére és vallására — mind­azoké, akik békét akarnak, akik elíté­lik a háborúk okozta halált és pusztu­lást. Csak a legvadabb embergyűlölők, az emberiség ellenségei foglalhatnak állást az atomfegyver betiltása ellen. _ A stockholmi felhívás kitűzte a mai Idők legfontosabb kérdését minden egyes politikai és kulturális vezető, minden párt és szervezet, minden £gyes ember lelkiismerete elé: a béke és élet, vagy a háború és pusztulás. Harmadik út nincs. E kérdés elől nem lehet kitérni, mert választ követelnek reá a népek, választ követel az esemé­nyek logikája. A stockholmi ülésszak felhívásával kapcsolatosan kibontakozó aláírásgyűj­tési mozglomban az a legfontosabb, hogy minden munkásjjj^k, parasztnak, tisztviselőnek és iparosnak, minden or­szággyűlésnek és oi$zaggyűlési cso­pontnak, akadémiának és azok osztá­lyainak, szakszervezetek vezető köz pontjainak, írók, kulturális vezetők egyesületeinek és más társadalmi szer­vezeteknek — a vezető központok va­lamennyi tagjának, mindazoknak, akik becsületesen törekszenek a béke meg­szilárdítására, alá kell írniok a stock­holmi felhívást. Azok pedig, akik nem írják alá a népek békéjére és bizton­ságára irányuló felhívást, magyaráz­zák meg nyíltan, és nyilvánosan, hogy miért tagadták meg a mai idők e leg­fontosabb okiratának aláírását. A atomfegyver betiltása követelé­sének az egész nép által történő nyílt megvitatása világszerte a béke meg­szilárdításához vezet és éles fényt vet az imperialista emberevők és azok úszásának szánalmas csoportjára, amely új vérfürdőt készít elő. A kérdésnek ez a megvitatása már számos országban megindult. Francia­országban a béke hívei, akik igen sok politikai személyiséget felszólítottak az Állandó Bizottság felhívásának aláírá­sára, nyílt vitát folytatnak azokkal, akik megtagadják a felhívás aláírását. Több más országban a Béke Hívei nyilvános magyarázatot követelnek azoktól, akik visszautasították a stock­holmi felhívást. A békéért folytatott harc kérdései­nek nyilvános megvitatása nemcsak le­leplezi azokat, akik háborút készítenek elő, hanem elősegíti számos előítélet és tévedés eloszlatását azoknak a becsü­letes embereknek gondolkodásában, akiket az imperialista háborús uszítók propagandája félrevezetett. Ennek eredményeképpen a béketábor még jobban összekovácsolódik és szervezet­tebbé válik, a népek saját szemükkel meggyőződnek arról, hogy a háborús uszítók csupán kalandorok szánalmas csoportja, amelyet a népek közös erő­feszítése le tud és le kell, hogy fegy­verezzen. Ezzel kapcsolatban igen fontos sze­repet játszhatnak azok a politikai sze­mélyiségek, újságírók, valamint külön­féle szervezetek és csoportok vezetői, akik aláírták a felhívást s ezzel meg­határozták viszonyukat a békéhez és a háborúhoz. Ha felhívássá. fordulnak olyan vezetőkhöz, csoportokhoz és szervezetekhez, amelyek még nem ír­ták alá a stockholmi felhívást,, nem csupán a béke ügyét segítik elő az egész világon, de segítségére vannak e vezetőknek és csoportoknak, hogy meghatározzák viszonyukat a békéért folytatott harc kérdéseihez. Bulgáriában, Magyarországon, Ro­sau fejlődik az élenjáró tudomány és íelvirágzik a szocialista kultúra. A gazdasági és kulturális fejlődés minden frontszakaszán elért sikerek a büszkeség érzésével töltik el a szovjet hazafiak szívét és a szeretet és oda­adás érzésével Lenin és Sztálin pártja iránt. Ez a forrásar'népünk, a győztes, alkotó nép, teremtő energiájának és optimizmusának. A szovjet nép büszkeséggel tekint azokra, akiket a Legfelső Tanácsba képviselőkűl választott. A hatalmas Kreml-palota történelmi termeiben ma minden munka, minden foglalkozás képviselői összegyűltek. Az ipari és mezőgazdasági termelés újítói, az új munlamódszerek meg­teremtői mellett ott vannak a tudo­mány újítói és az irodalom és művé­szet neves művelői. Az emberiség történelme nem ismer tökéletesebb demokráciát, mint az iga­zi, népi szocialista demokráciát. A szovjet demokrácia ereje mélységesy mindent átható népiségében, a taná­csoknak a dolgozók milliós tömegeivel való eleven kapcsolatban, a tömegek alkotó öntevékenységének fejlesztésé­ben rejlik. A szovjet demokráciában — a ha­talmas szovjet államban, a föld béke­szerető népei a béke és a népek ba­rátságának megdönthetetlen támaszát látják. A Szovjetúnió kitartóan törek­szik a békére minden állammal és fá. radhatatlanul harcol a békéért, a hábo, rús gyújtogatok ellen. A bölcs lenini­sztálini külpolitika, a Szovjetúnió kö« vetkezetes és elszánt harca a békéért és a népek közti együttműködésért,' százmilliók rokonszenvét és támogatá­sát szerezte meg országunk számára. A Szovjetúnió Sztálin elvtárs vezetése alatt az összes országok dolgozóinak élgárdája, a tartós békéért, a de^ mokráciáért és szocializmusért vívott harcukban — írja befejezésül a Pravda^ Akik hónapokkai és évekkel siettetik a terv teljesítését (v—t) Az ifjúsági kongresszuson büszkén és öntudatosam jelentettélÍ be a kiváló élmunkások, akik a felnőttekkel együtt közös erővel küzde­nek a nagyobb termelékenység eléréséért, hogy az ötéves tervből reájvlc háruló feladatokat hamarább teljesítik. Uj kötelezettségek vállalásával teszik ezt lehetővé, melyekre Gottwald elvtárs beszéde és a kongresszus lelkes hangulata ösztönözte. Uj munkafelajátnlásokkal kölcsönösen segítik és erősítik egymást és utat mutatnak a többi dolgozónak is. Zsirovnyicky Jirí 21 éves. A csesz­kolipszkei CKD-ben dolgozik. Már 1948 óta vesz részt a munkaverseny­ben és aiz üzemben 8 kérte először a norma szilárdításét. Kérdezzük csak meg tőle, mit fog csinálni a kon­gresszus után. — Mint ifjúsági cikitató, a járásban előadásokat fogok tónían/i a különbö­ző CsISz szervezetekben kongres­szusunk lefolyásáról és annak jelen­tőségéről. Azonkívül arra kötelezem magam, hogy két munkatársamat be­szervezem a z élmunkásmozgalomba, átlagos 140 százalékos munkateljesít­ményemet továbbra is megtartom és az ötéves terv második évére eső munkafeladatomat még ebben, a hó­napban teljesíteni. Dedeciusz János textilmunkás már az ötéves terv negyedik évét teljesíti október 28-ig A 19 éves Dedeciusz János az egyik északcsehországi gépgyárban dolgo­zik az apjával együtt. Ök ketten tart­ják fenn hattagú családjukat. A beta­nulási idő után két pamut-gépet ka­pott. így dolgoztak itt az üzemben 10—20—30 évvel ezelőtt äs. Alacsony volt a teljesítmény és kevés a kere­set, a munkaidőt sem tudták így eléggé kihasználni. És Dedeciusz Já­nos ezért már tavaly hat gépre tért iá* és amikor az egyik munkatárs­nője megbetegedett, átvette az ő két is. öntudatos munkássá vált. Dedeciusz Jámos Politikailag állandóan képezi magát és bővíti szakismereteit is. Már 14 gépen dolgozik egyszerre, a normáját 5 százalékkal szilárdította s az öt­éves terv harmadik évét ez év ápri­lis 25-én teljesítette. Az if júsági kongresszuson bejelen­tette, hogy 1950 október 28-ig teljesíti az ötéves terv negyedik évét s az egész ötéves tervből reája eső felada­toknak legkésőbb a jövő év első fe­léig eleget tesz, 4- rnült hónapban 413 százalékos teljesítménnyel dicse* kedhefett. Elmondja még, hogy aa­előtt egy órára 8—10 koronás béri kapott s most as állami bérkatalógua alapján megkeres 50 koronát is. Az ő kezdeményezése után az üzem iöb­bi dolgozója is követte öt. Az apja már 12 gépen, többen 8 gépen, né­hány szövőrmmkásmő pedig 6 gépeit, dolgozik. Istvánfi Mária: „Egy év múlva már teljesítem az ötéves munkatervemet!" Istvánfi Mária vígkedélyü leányv A nap barnára cserzett« bőrét. A kélfi szövetségi ing büszkén feszül rajta. Istvánfi Mária Családjával együtt Franciaországból a felszabadulás utáa tért vissza és (Észak-Csehországban telepedtek le. Most a tannwaldi pamutgyárban dolgozik, mint szöVőnő. Eddig m'á® nyolc gépet látott el s a tervet állán« dóan 300 százalékon felül teljesítet­te. Az ötéves terv második évét má­jus 12-én teljesítette.- Mint példás él* munká'snót, kérésére Pártunk felvet« te tagjai sorába. Most részt vett az ifijúsági kon­gresszuson, ahol figyelmesen végig­hallgatta a beszámolókat, vitákat éa tudatosította magában, hogy csak az élfmunkásmozgalom teljes kifejlesz­tésével növelhetjük a termelékeny* séget. Ezért vállalt újabb kötelezett* séget: 10 gépre tér át és normáját 5 százalékkal szilárdítja. ígéri, hogy az ötéves munkatervet 1951 június 30-ig tejesíti. S még egyet: — Franciaországi ismerőseimnek megírom — folytatja ezután a kiváló fiatal élmunkásnő —, hogy itt mi' lyen boldogan élünk, milyen lelke­sen dolgozunk a szocializnms kiépí­téséért. Megírom még nekik, hogy harcukban legyenek továbra is ki, tartók, mert érdemes a munkásOszr tály győzelméért küzdeni s akkor Síi is kiérdemlik majd. minden kiválttá' gos jogukat, azokat, amelyéket kapunk meg a kizsákmányolóktól és ellenségeinktől megtisztított köztár" saságunkban, mániában, Csehszlovákiában, Lengyel­országban, a Német Demokratikus Köztársaságban és számos más or­szágban már csaknem az egész felnőtt lakosság aláírta a stockholmi felhívást. Megindult az aláírásgyűjtés a Koreai Népköztársaságban. Az imperiahsta elnyomás alól felszabadult kínai nep nagy lelkesedéssel vesz részt vala­mennyi békeszerető nép oldalán a béke védelméért vívott nagy csatában. E mozgalom folyamán létrehozott béke­védelmi bizottságok ezrei az aláírás­gyűjtés befejeztével nemcsak iiogv j nem szüntetik meg, hanem ellenkező-1 leg, fokozzák és még iobban fokozmok kell nemes tevékenységüket. A stockholmi felhívással kapcsolatos aláírásgyűjtési mozga'om emelte a leg­szélesebb néptömegek politikai öntuda­tát, felkeltette érdeklődésüket a nem­zetközi események iránt és bekapcsolta a tömegeket a békéért folytatott köz­vetlen küzdelembe. Ilyen körülmények között a békevédelmi bizottságok mun­kájának bármilyen kismérvű gyengíté­se megbocsáthatatlan hiba lenne, annál is inkább, mert a békéért folytatott harc kiélesedik és az aláírásgyűjtési moz­galom fokozását követeli a béke hívei második világkongresszusának előké­születe is, amelyet 1950 októberének második felében rendeznek Genuában (Olaszország). A békevédelmi bizottságok feladata, hogy tájékoztassák a béke híveit a békéért folytatott harcról nem csupán a saját országukban, hanem más or­szágokban is. A béke védelmi bizottsá­goknak ebben a harcban nem szabad megállniok, egy pillanatra sem szabad szünett tartaniok, mert ezt követelik a népek érdekei. Az Állandó Bizottság Irodájának lon­doni ülésszaka határozatában felhívás­sal fordul azokhoz, akik „világosan állást foglaltak az atomfegyver betiltá­sa mellett" s felhívja őket, hogy fokoz­zák és egyesítsék erőfeszítéseiket, szervezzenek baráti versenyt a béke valamennyi híve közt. Az ilyen ver­senyre máris példát mutatott az olasz, francia és német demokratikus ifjú­ság. A béke hívei támogatják az Állandó Bizottság irodája londoni ülésszakán hozott felhívást, a nemzetközi béke­védelmi alap létesítéséért folyó moz­galomra. Az utóbbi időben a béke híveinek világmozgalma komoly sikereket ért el. A háborús uszítók véres megtorlá­sai ellenére fokozódott a békeharc Franciaországban és Olaszországban, Angliában és az Egyesült Államok­ban, Latin-Amerikában és Ausztráliá­ban. Most már a burzsoá sajtó is kény­telen megtörni „a hallgatás összeeskü­vését" és elismerni, hogy „békéről be­szélnek mindenütt". Békéről kezdett beszélni Truman is, de hogy beszélt ö a békéről? Először is azzal fenyegető­zik, hogy „alkalmazni fogja az atom­bombát a béke nevében". Másodszor, miközben a békéről beszél, egyidejűleg hatalmas összegek megszavaztatását kéri a kongresszusztól. Amerika euró­pai csatlósainak felfegyverzésére. A „békéről" szóló fecsegés leple alatt a trumanok és churchillek valójá­ban fokozzák a támadó háború előké­szítését. A szovjet határnak a „B—29" amerikai hadirepülőgép által történt arcátlan megsértésétől a reakciós an­gol sajtó hisztérikus üvöltéséig, ame­lyet azzal kapcsolatban hallatott, hogy szovjet halászhajók mentek át a La Manche-csatornán és a svájci minisz­terek egyikének idegrohamáig, aki nemrégiben azzal a felhívással fordult a berni háziasszonyokhoz, hogy lás­sák el magukat élelemmel háború ese­tére, az angol kormány ocsmány pro­vokációjáig, amely tervet dolgozott ki többszázezer gyermek áttelepítésére I Londonból vidékre — egyetlen vonal húzódik: a háborús hisztéria fokozásá­nak irányvonala. Ilyen körülmények között minden egyes becsületes embernek, akinek drága béke, a haladás és a civilizáció jövője, az a feladata, hogy megtízsze­rezze erőfeszítését a békéért folyta­tott harcban, felhasználja és támogas­sa a tömegek harci kezdeményezését. A népek életbevágó ügyének — a béke védelmének — szentelik most minden erejüket, minden energiájukat a legkeményebb, leghősiessebb béke­harcosok az egész világon, amilyenek a kommunista és munkáspártok mindig voltak és lesznek. Ezek leleplezik az imperializmus ügynökeinek hazugsá­gait a háború végzetszerű elkerülhe­tetlenségéről, küzdenek a háborús ve­szély lebecsülése ellen, amely a béke híveinek lefegyverzéséhez vezet és csupán az agresszorokat segíti. Meg­mutatják a népnek, hogy a béke erői messze felülmúlják az új háború uszl­tóinak erőit. A népek, amelyek szoros egységben és szervezettségben talpra­álltak a béke megvédésére, meghiúsít­ják az imperialisták bűnös terveit. (A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért" legújabb számából.) Megkezdődött a Szovjetúnió Legfelső Tanácsának ülésszaka Hétfon a Kremlben megkezdődött a Szovjetúnió Legfelső Tanácsa ülés­szaka. A Szövetségi Tanács ülése 17 órakor kezdődött. Az ülésszakot Alek­szandr Pallagyin, az ukrán tudomá­nyos akadémia elnöke, a legidősebb képviselők egyike nyitotta meg. A Szövetségi Tanács elnökévé Mi­hail Jasznov képviselőt választották meg. ! AZ ülésszak munkája folyik. A szovjet lapok vezércikkben fog­lalkoznak a Szovjetúnió Legfelső Ta­nácsa ülésszakának megnyitásával. A Pravda hétfői, „A szocializmus orszá­gának Legfelső Tanácsa" című ve­zércikke a többi között ezeket írja: Ma nyílik meg a Kremlben a Szov­jetúnió március 12-én, az egész nép szavazásával megválasztott Legfelső Tanácsának első ülésszaka. A szovjet nép a Legfelső Tanács vá­lasztása alkalmával egyhangú szava­zással hagyta jóvá a Bolsevik Párt bölcs politikáját és kifejezésre juttatta szeretetét és odaadását nagy vezére és tanítója, Sztálin elvtárs iránt. Sztálin elvtárs 1946 február 9-i tör­ténelmi beszédében, melyet a válasz­tók gyűlésén mondott el, a Kommunis­ta Pártot és az egész szovjet népet felfegyverezte országunk kommnista építésének harci programjával. Országunk dolgozói a nagy Sztálin útmutatásaitól lelkesítve, a Kommunis­ta Párt vezetése alatt önfeláldozóan harcolnak az állami tervek teljesítésé­ért és túlteljesítéséért. Óriási munkát végeztek a gazdasági helyreállítása terén azokon a vidékeken, melyek a fasiszta megszállástól szenvedtek. Itt az ipari termelés háború előtti szín­vonalát már 1949 szeptemberében fel­érték. Hihetetlenül rövid idő alatt — a háború utáni ötéves terv első négy évében — 5200 nagy állami ipari üze­met építettek fel és adtak át rendelte­tésének. Országunk ipara a mult évben 41 százalékkal haladta túl a háború előtti termelés színvonalát. A mezőgazdaság is sikeresen fejlő­dik: 1949-ben a gabonaneműek és egész sor ipari növény bruttó termése szempontjából túlhaladtuk a háború előtti színvonalat. Országunkban gyor. MmtMMMMMW ttM tt MMIH WI MIItI MMM Bierut elnök levele Pieck elvtárshoz Bierut elnök levelei intézett Pieck elvtárshoz, a Német demokratikus Köztársaság elnökéhez, melyben megállapítja, hogy a Lengyelország­ban tartózkodó német delegáció tár­gyalásai nagymértékben hozzá fog­nak járulni a világbéke és a két nemzet közötti barátság elmélyülé­séhez. A lengyel nemzet szempont­jából különös fontossággal bír, hogy a kormány delegáció, amelyet orszá­gainkban üdvözölhettünk a német haladó erők és a német munkás osztály képviselői voltak. Ezen erök felszabadulásának köszönhető, hogy történelmünknek a lengyel német viszonynak ezt az új fejezetét létre tudtuk hozni. Ez a nyilatkozat újabb, értékes, tetterős hozzájárulás a német és Jengyei nép barátságá­hoz, mely nemcsak a két nemzet ér­dekeit szolgálja, de az európai béke ügyét is. A bolgár kormány gondoskodik a bányászokról A Bolgár Népköztársaság miniszter­tanácsa a bányászok fizetését6 12—27 százalékkal emelte. Bevezették a progresszív jutalmazást, ami lehetővé teszi a bányásznak, hogy normatúltel­jesítéssel megkétszerezze, sőt meghá­romszorozza fizetését. Ezenkívül a bányászok az együzemben végzett munkájuk tartamától függően, évi 10.000—25.000 léva egyszeri jutalmat kapnak. A minisztertanács kötelezte az ipar­ügyi minisztériumot, hogy még ebben az évben legalább ezer lakást építsen a bányászcsaládoknak és 320 lakást egyedülálló bányászoknak. Bevezették a „Kiváló Bányász" címet. Hét év éta a legrosszabb búzatermést várják Amerikában Az amerikai kormány közölte, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében igen rossz lesz a búzatérmés. Hét éve nem voltak ilyen gyengék a terméski­látások. Becslés szerint a búzatermés 945 millió bushelre tehető", szemben a multévi 1 milliárd 146 millió bushellel.

Next

/
Thumbnails
Contents