Uj Szó, 1950. június (3. évfolyam, 124-149.szám)

1950-06-15 / 136. szám, csütörtök

-Ü1SIÖ 1950 június 15 GJAN TIAN-I: ^Cxíföni kínai nte^t Cjan Tian-I egyike a legkívá-ISbb baladúszellemű kínai íróknak. 1906-ban született. 1928-ban jelentek meg első művei. Kiváló szatirikus írók „Hua Bej úr" című szatirájd a kínai-japán háború időszakának egyik legsikeresebb irodalmi alkotása. Az itt közölt három kis mese 1949-ben íródott céljuk az, hogy harcoljanak azok ellen a sötét erők ellen, amelyek meg akarják gátolni a demokratikus Kína fejlődését BOY VIDÉK! ARISZTOKRATA. Egy jószívű és művelt arisztokrata elolvasott néhány könyvet a földreform kérdéserői és mélyen megrendült. Elsietett azokhoz, akik egész nap kinn dolgoznak a földeken és így szólt: — A magam részéről teljes mértékben egyetértek a földreformmal, jószándékú embernek nem is lehet más véleménye ebben a kérdésben. A tj életetek valóban teljesen elviselhetetlen. Azután hazaért és hirtelen nyugtalanság fogta el, valami más ötlött az eszébe. Futva visszatért ugyanazokhoz a parasztokhoz, akikkel az előbb be. szélt és azt mondotta: — D» azért, ha elvennétek a földet, legyetek mégis bizonyos fokig belátással. Nézzetek meg például engem. Nekem 100 mu szántóföldem van. Atnikor öreg édesapám két hónapig a kéíület kormányzója volt, vásárolt 700 mu-t és később, hála ügyes, ségének, még további 300-at. Láthatjátok, az én birtokom semmiképpen •sem feudális kizsákmányolás, hanem szorgos munka jól megérdemelt eredménye. Mióta az én tulajdonomat képezi, minden évben saját verejtékes munkámmal szedtem be a bérleti díjakat. Ennélfogva évi jövedelmem jogosan megillet, mint munkám bére. Ha ti, ahogyan mondani szokás, feketének aézitek a fehéret és hozzányúltok az én földemhez, nagy igazságtalanságot követtek el. Hazatérve, megint csak elgondolkodott és egyszerre csak olyasmi jutott eszébe, amiről úgy vélte, hogy semmiegetre Sem szabad elhallgatnia. Még egyszer visszasietett a parasztokhoz és azt mondotta: — Vannak rokonaim is. Lehet, hogy akad közöttük nálamnál rosszabb ember is, hiszen tudjátok, hogy minden A demokratikus Kína munkahőse a Szovjetunióban te t látoga?ásró! Háromhetes Szovjetúnióban tartózkodás után visszatértek Kína városaiba és falvaiba azok a munkásod és parasztok, akik tagjai voltak a Kínai Népköztársaság küldöttségének, amely a májusi ünnepségekre a Szovjetunióba utazott. Tschao-Kuo-ju, a küldöttség egyik tagja, az új demokratikus Kína hírneves munkahőse, a mukdeni gépgyár esztergályosa, aki a moszkvai Vörös Téren rendezett májusi tüntetésen kívül hat moszkvai gyárban és üzemben és Leningrádban is járt és sok szovjet munkással beszélgetett. így beszél a Szovjetúnióban szerzett benyomásairól: »Látogatásom a Szovjetúnióban szerfölött megszilárdította azt a hitemet, hogy hazám átépítését siker koronázza. Különösen nagy hatást tett rám az egyik nagy cipőgyár. Ezt a gyárat a háború alatt teljesen lerombolták a német fasiszták, de most már helyre van Allitva é« teljes kapacitással dolgozik. A gyár romjainak alig néhány esztendővel ezelőtt készült fényképét látva megértettem, milyen óriási és szorgos tevékenységet fejtettek ki a szovjet munkások azért- hogy a munka frontján kivívhassák ezt a győzelmet és még eok más diadalt ia... Le kéli, hogy nyűgözzön bennünket az a eok nagyszerű eredmény, amit a dolgozók el tudtak érni, ha sorsuk gazdáivá válnak. Érzem, hogy az én hazám, a Szovjetúnió munkásainak példájától lelkesítve, biztos léptekkel és gyorsan halad azon az úton, amelyet a Szovjetúnió nyitott meg. A nagy Sztálin-vezette hatalmas Szovjetúnióval és a világ valamenynyi békeszerető népével együtt feltétlenül meghiúsítjuk a háború gyujtogatóinak bűnös tervieit. Május elsején a világ munkássága, amelynek élén a Szovjetúnió munkásosztálya halad, megmutatta, hogy hatalmas erőt képvisel a világbéke védelmében.« AKIKNEK NEM KELL BACH Amerikai „kultúrpolitika" 200 esztendővel ezelőtt halt meg Bach János Sebestyén, a nagy zeneszerző, a haladó emberiség egyik legnagyobb alkotó géniusza. A Szovjetúnióból hazatért művészeink beszámoltak arról, milyen ősz nte megbecsülést tükröző ünnepségrekkel és kiadványokkal készülnek a szovjet emberek Bach életmüvének, mélységesen emberi, harcos mondanivalójának felidézésére az évforduló alkalmából. S nálunk, valamint a többi szocial zmust építő népi demokráciában is méltó módon ünneplik meg a Bach-évfordulót. Mit csinálnak az»nban az amerikai imperializmus »kultúrp0

litikusai« ? A német demokratikus ifjúság nemrégiben demonstratív jellegű megmozdulássá fejlesztette az Eisenachban, Bach szülővárosában rendezett zenei ünnepségeket. így vált Bach »közellenséggé« — az amerikaiak számára. Megrettentek, ellenakcióba kezdtek. Valószínű, hogy a legszívesebben lecsukatták volna a nagy muzsikust, vagy az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé állították Volna, mint »Veszedelmes kommunista agitál tort«. Mivel azonban Bach 200 esztendeje halott, más módszerhez kényszerültek folyamodni. Nyugat-Berlin egyik hírhedt könyv- és kottakiadó vállalata »könnyed és szellemes« slágert terjesztett ei soktízezres példányszámbaji, amerikai parancsra és amerikai pénzen. A sláger szövege szórói-szóra így hangzik: »Mi vagyunk a Swmg-legények, mi vagyunk a Swing-Bubikák, a jazz-zenét imádjuk hát és semmi mást! Beethoven? Mit nekünk! érette egy lépést sem teszünk, dehogyis loholunk! A jazz-zenét imádjuk hát és semmi mást! Érti a fene, az ember vájjon mit is kezdene Bach, ócska muzsikájával, amikor abban senki sem dobol ropogó lármával?! Érti a fene s

..« A »Neues Deutschland«, amely leleplezi az imperialistáknak ezt az elvetemült, minden értéket meggyalázó kultúrellenes merényletét, a következőket írja: »Aki ezt a megrögzött csirkefogótói származó agyváladékot elolvassa, meg kell, hogy bizonyosodjék afelől: Nemzeti Frontunknak kíméletlen harcot kell folytatni minden ehhez hasonló orvtámadás ellen, amelynek célja nem más, mint a német népnek, különösen az ifjúságnak amerikai »kultúrtermékkel« való megmérgezése. Mi ebben a harcban Bach János Sebestyént is hűséges küzdötársnak tekintjük!« É3 hűséges küzdőtársnak tekinti a békéért, a népek boldog jövőjéért és az igazi kultúráért vívott harcban Bach János Sebestyént az egész haladó világ. A Komszomol képviselői Goftwaktavban A. Seljepin, K. Kuzneoov és Nina Pernacs, a Komszomol képviselői hétfőn Gottwaldovba érkeztek repü!őgépen. Az üdvözlés után a szovjet vendégek megtekintették a várost, majd este résztvettek az ifjúság táborozásán. Tiszteletükre tízezer lány és fiú gyűlt össze... A. Seljepin, a szovjet küldöttség vezetője átadta a gottwaldovi ifjúságnak a dicső Komszomol üdvözleteit és komszomol elismerését nyilvánította a gottwaldovi kerület ifjú sztahanovistáinak. Nina Pernacs kiküldött felhívta a lányokat, hogy a komszomol-lányok' példájára bizonyítsák be ők is, hogy a nök teljes értékű segítőtársak lehetnek a szocialista építőmunkában. A szovjet vendégek résztvettek az ifjúság ünnepélyén, melynek keretében a gottwaldovi ifjúság szovjet és cseh dalokat adott elő. A szovjet vendégek kedden meglátogatják a Svit nemzeti vállalatot is. VERES PÉTER PROBATETEL Veres Péternek, a magyar próza nagy mesterének nevét jól ismerik a csehszlovákiai magyar dolgozók is. Lapunk számos elbeszélését közölte, melyekben a magyar falunak, a föld emberének viszonyát a földhöz és a munk ához kitűnő reális látással érzékeltette. A lapunkban ma közlésre kerülő próbatétel" című hoszszabb elbeszélését hasonló című kötetéből vettük, amelyért Veres Péter m.ost tavasszal megkapta a magyar dolgozót érhető legnagyobb kitüntetést, a Kossuth-díjat. Vasárnap délelőtt a szövetkezetben az aratás megkezdéséről tanácskoztak. Kijött a kormány rendelete is: a gabonát viaszérésben kell vágni. A határban meg itt-ott már keresztek is vannak. Borsos Lajos a nagy Szikháton egész sor keresztet látott Rozs lehet, vagy őszi áipa, de mindegy, amikor az emberek már kereszteket láttak, kitör rajtuk az aratási nyugtalanság: vágni, hogy el ne peregjen, jég vany tűz ne érje. Akik a Balósztf^ben, a szövetkezet földjén dolgoztak, tengerit kapáltak, lucernát gyűjtöttek, azoknak a szaván nem lenetett eligazodni. Az egyik azt mondta, zöld még a búza, a másik azt mondta, a Tarka-dülőben már lehetne vágni, mert a szikfoltokon fehérlik a rozs. Kérdezték a kerülőt is, aki kint lakik a tanyán, mindennap szeme előtt a határ, de az se merte azt mondani, hogy ekkor vagy akkor lehet vágni. Csak köntörfalazott: sárgul itt-ott, de a szeme teljes még és elkezdte mesélni, hogy amikor 6 a patkösi uraságnál szolgált, milyen zsengés búzákat vágtak. Ez így nem ér semmit, szóbeszédre nem lehet határozni. Menjenek ki a vezetők és járják fel az összes táblákat. A vezetők közt is vezető, az elnök, Sós Mihály, jó hatvanas, de még magabíró ember. Valamikor bérlő volt egy húszholdas tanyán, értenie kell a gazdálkodáshoz, azért választották még. Hogy ott a valóságban Zsuzsi néni volt a gazda, azt kevesen tudták, mert ügyesen eltakarták. Mindenkidek van egy képe a világ számára, amit a piacon, a templomban, a kocsmában és a pártban látnak és van egy igazi, amit csak az otthoniak ismernek. A másik vezető, bizottsági tag, Csa. pó Bandi — holtáig Bandi — fuvaros és újgazda. Szemfüles, sebesbeszédű, gyorshazug, mindenben benne van és mindenben elől van, így került előre a szövetkezetben is. Ö kezdte szervezni, nem lehetett kihagyni: ez nem illik. Aki valamit elkezd, az ott az első szeres. Világhajtó ember különben: volt már vándormunkás, piaci kofa, nyúlbőrszedő, kocsmai kimérő, csak földje nem volt soha egy ekealja se. Végül a fuvarozásnál kötött ki. Van két rossz lova, hozzá nagy kamasz fiai és követ hordanak az országúton, szenet, fát fuvaroznak az állomásról, gabonát szállítanak a szövetkezetnek, mikor mi akad. A harmadik vezető, Kis Gábor, föld. munkás és részesarató volt. Mindig a más tarlóján élt, saját magának legfeljebb ha krumpliföldet, az uraságnak meg harmados répát, vagy negyedes tengerit munkált. Másnap reggel, jó korán, még napfeljötte előtt elindultak, feljárni a határt. A szövetkezet embereire ne mondhassa s"nki. hogy későn kelnek fel, mert ezer kaján szem figyeli a faluban őket. Szekérrel mennek, mert jő kétóra járásra van a Balószeg és egyik se gyerekembei már, A szekér nem a szövetkezeté, hanem a Csapó Bandié, mert a szövetkezet kevés igája most a tengerihuzalást és a lucernahordást hajtja. Aratás előtt mindent rend. be kell tenni, a tengerit meg kell kapálni, a lucernát a kazalba kell rakni, mert azután senki se ér rá. Ez most mindennél előbbrevaló. A szövetkezet igáját nem lehet ilyenkor kocsikázásra berendelni, le is rágnák a tagok a vezetők fülét, ha a tanyáról ezért hazazavartatnának két lovat. De Csapó Bandi a gyűlésről hazamé, nőben ajánlkozott: — Hallja, Mihály bátyám, nincs itt semmi baj: befogok én. Úgyis arra megyek, megnézem a, gyerekek kis búzáját is. (Nem a gyerekeké volt a búza, hanem az övé, de nem kell ezt a többieknek tudni. Jó az, ha az ember többfelé is biztosítva van.) Kis Cfáísoi nem fogadta szívesen az ajánlkozást, inkább ballagott volna gyalog, mert kerékpárja még nincs. An ilyesminek soha sincs jó vége. Az ingyenmunkát előbb-utóbb felhányják. Még a legtisztábbnak látszó szívesség is fel-felböffen a második féldeci pálinka, vagy a harmadik pohár bor után. A huncutságból, számító hízelgésből csinált szívességnek meg nagy ára szokott lenni. De azt is szégyelné a többi tafok előtt, ha a nagy könyvbe oda lenne írva, hogy fuvarbérre ennyi meg ennyi, mert a vezetők búzát nézni mentek. De mivel ő olyan ember, aki mielőtt beszélne, elébb gondolkozik, amíg ő gondolkozott, a másik kettő már határozott is. Reggel, félnégykor, a falu végétől, a Maurer-malom elől indulnak, legyen ott mindegyikük. Ekkor már nem mondhatta, hogy én inkább gyalog megyek, mert ez nagy sértés lett volna amazoknak, akik nála idősebbek is. Azt érezhették volna, hogy Kis Gábor „ki vagyok, mi vagyok én, jó szo. cialista vagyok" és lenézi a társait. Ez nem jó, mert most kezdték a közös munkát, őrizni kell a békességet, amíg lehet. Ha sz ember a magáéban veszekedik, azt nem nagyon tartják számon, de ha a szövetkezetben nincs egyesség, azon az egész falu nevet. Még a feleségével is úgy kezdi az ember az életét, hogy én is engedek, te is engedsz: így valahogy majd csak összeférünk. Kis Gábor hát hallgatott, amikor er. ről tárgyaltak, mert elkésett a szólással és így reggel ő is ott volt a malomnál, hogy felüljön a potya szekérre. Az ember ne legyen büszke még a tisztességére se, mert az is haragot szül. Nem gondolta ugyan ennek végig minden ága-bogát, de kelletlenkedő érzéseiben ezek a tapasztalatok bukkantak fel. Amikor kiértek a határba, maguk is megállapíthatták mindjárt, hogy nem olyan könnyű itt határozatot hozni. Az egész határ aratás-előtti színeit játszsza. A haragoszöld tengerik, fakózöld kolompárok, dudvazöld répák mellett tejsárga árpák, fakófehér rozsok, aranysárga búzák, zöldessárga zabok tarkázzák a határt, még a magángazdálkodók földjein is. A szövetkezeti táblákon meg még a búzák színe is változó aszerint, hogy kié volt tavaly a föld, mi veit belevetve, mikor volt trágyázva és mikor, hogy volt szántva. A búzatáblákban színüket váltó sávok mutatták a tavalyi gazda kezenyomát. Amelyik ember tavaly, amikor a földjét még maga művelte, tarlót hántott, vagy ugarolt, annak a volt földjén már aranysárga, amelyik csak kétszer kapálta a tengerijét, azon még zöldes és akié tarló maradt őszire, azon sápadtfakó a búza. A bizottság sorba ment a táblák mellett, nézegette, tapogatta a kalászokat. Sós Mihály hümmgetett, sopánkodott: — puha a szem, tej folyik belőle, az egyik már sárga, de a másik még zöld, a sarjú búza mind éretlen. — Nem tudja megállítani az eszét, ha a sajátja volna, azt mondaná, ráér még néhány napig, de lehet, hogy egy hétig is, mert a búza olyan, hogy néha csak hirtelen leénk, egy-két nap alatt, néha meg egész hétig sárgáskodik és uaponta kell kijárni nézegetni. — Ha az enyém volna, nem vágnám, mert én mindig csak akkor szoktam, ha megroppan a fogam alatt, de ez még tésztás — mondogatta tovább. — Akkor jo a búza, amikor lassan sárgul, mert akkor tartja magát. Ilyenkor lesz jó kemény és gömbölyű a mag, ámbár a fene tudja, nekem csupa zöld volt egyszer még a búzám, jött egy meleg szél, két nap múlva arra megyek, hát érett az egész. Azonnal kaszát neki, nehogy elperegjen, mégis tizenkét mázsát adott holdja — így magyarázgatott töprengve Sós Mihály, miközben új és új kalászokat morzsolgatott az ujai közt. Csapó meg feldíszítette a kalapját hajlós búzakalászokkal. Kis Gábor csendesen megszólalt: — Az lehet Mihály bátyám, hogy tizenkét mázsát adott, de ha nem csapja meg a meleg, tizenhatot is adhatott volna. — Igaz a' hallcfd, igaz lehet a\ mert volt azon kereszt harminc is holdanként és, csak negyven kiló volt be\ne egyre-másra, pedig jó, nagy kévék voltak és jó nagy gaz volt, ha belementem, idáig ért — és mutatta a tenyerével, hogy a búza az állával színeit. így járták be az egész balószegi dűlőt, azután meg a Háromnyárfást, vitatkozva, magyarázva, de az eszüket nem tudták megállítani, hogy mikor lehetne megkezdeni, mikorra kelle, ne szólítani az összes tagokat, hogy álljanak ki a már előre kitervelt beu osztás szerint aratni. Sós Mihály a felelősségtől félt, nem mert határozni. Még tán jobban félt a . szövetkezeti tagoktól, a párttól, a népi bizottságtól, a kormánytól é& az összes mostani hatalmaktól, mint annakidején a feleségétől, aki azért is veszekedett vele, ha megkezdte a munkát, azért is, ha halasztotta, azért is, ha eladta a jószágot a vásárban, azért is, hí» visszahajtotta. Csapó Bandi nem nagyon értett hozzá, az ő szeme sose volt gazdaszem, egyszer azt mondta, esinek kasza kell, másszor azt, hogy egy hétig is ráér és hát a nóta is azt mondja: „meg kell a búzának érni". Kis Gábor szokás szerint hallgatott és gondolkozott, majd amikor megállottak az egyik nagytábla végén, hogy most aztán döntsék el, hogy mit fognak otthon mondani, mert ha ők is ösz_ sze.vissza beszélnek, kinevetik őket az emberek, megszólalt ő Is: — Hallgass csak ide András, nézze csak Mihály bátyám: ez a mi búzánk ebben az első esztendőben még igen tarka, mert sokféle ember . kezenvomát viseli. Én sok nyáron arattam a grófnál is, a káptalannál is, Schlézingernél is, tudom, hogy milyen az a viaszérés. Néha majd belegebedtünk a kezdetén, olyan nehéí volt a nyers gaz. Sárga volt az, de zsengés erősen. De a keresztben megért, piros lett és acélos. Ez a mienk még nem ilyen. Fótolni, lyukgalni lehetne itt-ott az érettjét, de nem érdemes, mert nem hozhatunk ide ki huszonnégy pár aratót, hogy gázoljon, kastoljon itt néhány hold érett búzáért. Hanem azt mondom én, hogy ide még ki kell jönni és ha majd már lesz benne annyi érett, hogy bele lehet fogni, akkor szólunk a tagságnak, A többi aztán majd megérik a kasza előtt, az uradalomban is így volt. (Folytatjuk.) I családban akadnak fekete bárányok. De azért ne gondoljatok arra, hogy hozzányúljatok ahhoz, ami az övék, hogy elvegyétek a földjüket. Meglátjátok, hogy szépen, nyugodtan, minden sietség nélkül minden szempont mérlegelésével, a kiszabott adók rendes befizetésével, még ezer esztendő sem fog beletelni, máris szépen végre lesz hajtva a földreform. És mi más 1000 év, mint egy pillanat az idők végtelenségében. Sietséggel csak mindig mindent elront az ember. A FARKAS ÉS A SZÜNYOG. A farkas annyit evett, hogy a jóllakottságtól csak úgy dagadt a horpasza. Sorra látogatta a rokonait és eldicsekedhetett, milyen hidegvérrel és ügyességgel gyilkolt meg egy csomó nyulat és szarvast. Amikor éppen elbeszélésének legizgalmasabb részéhez érkezett és teljes hévvel szónokolt, úgy érezte, hogy valami csípi. Odalegyintett. a farkával, odanézett... egy döglött szúnyog. — Oh én kegyetlen bűnös — nyögte alig hallható hangon — az Ég irgalmazzon bűnös lelkemnek, súlyosan vétkeztem! ( EGY BIZONYOS OR. Egy bizonyos urat veszett kutya támadott meg. Hanyatt-homlok mene>kiilt és torkaszakadtából kiabált segítségért. Egy paraszt, aki a közelben dolgozott, meghallotta a segélykiáltást, odafutott és minden gondoskodás nélkül botot ragadva, két jól irányzott ütéssel megölte a kutyát. Az úr megkönnyebbülten lélegzett fel, kifújta magát, — azután elkezdte nézegetni a kutyát. — Na, ezt magölted! Ez túlzás volt, ezt igazán nerrt kelett volna tenned. Ez is csak Isten teremtménye. Sohasem gondoltam volna, hogy egy ember ilyen kegyetlenségre képes! Meg akartad menteni az életemet és ezért hálás vagyok neked. De a mód! Ezt a cselekedetedet a legteljesebb mértékben helytelenítem, nem tudtál Valami irgalmasabbat kitalálni? — Hát mít kellett volna tennem ai ön véleménye szerint? — Hogy mit kellett volna tenned? Na hallod, kedves barátom, ez azután iga« zán a Te dolgod Hogy jut eszedbe, hogy ert tőlem kérdezd?