Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-11 / 107. szám, csütörtök

msm 1950 május 11 ÖJ5I0 Miért van baj Muzslán? • A muzslai földműves szövetkezetben nem mennek úgy a dolgok, mint ahogy kellene. A. muzslai mintaszövetkezet a kitüntető „minta" elnevezést azért kapta, mert megalakulása után a reá háruló feladatokat úgy oldotta meg, hogy remélni lehetett, hogy a muzslai szövetkezet a jövőben is teljesíteni fogja hivatását s mint ilyent mintaképül lehet állítani a környék szövetkezetei elé. A mintaszövetkezet kitüntető elnevezés azonban nemcsak az addig végzett munka elismerését fejeste ki, hanem feladatokat is rótt a muzslai szövetkezetre. Ezeket azonban a szövetkezet — sajnos — nem teljesítette. Az Egységes Földműves Szövetkezetek munkája a helyi pártszervezet munkáját tükrözi visz" sza. Ahol jó a pártszervezet, ott jó a szövetkezet. A pártszervezet feladata, hogy szervezze és fokozza a szövetkezetek munkáját, mert hisz a Párt irányvonala a falunak a szocializmusra való áttérítése. így van ez Muzslán is. A földműves szövetkezet visszaesését nagy részben a pártszervezet rovására lehet írni. Ez bebizonyult az egyik legutóbbi taggyűlésen is, ahol az előadók élesen bírálták a szövetkezet munkáját és a pártszervezetnek feladatává tették, hogy a hibák kiküszöbölésére 'módot találjanak. A gyűlés, amelyet egyébként a többi szervezetek bevonásával a május elsejei ünnepség előkészítésére hívtak egybe és a község minden szervezete és rétege képviselve volt rajta, feltétlenül hivatott lett volna rá, hogy egészséges, elfogadható megoldást találjon, amely a szövetkezet működését előbbre, a kitűzött cél felé lendítette volna- S mi történt helyet* te? Hallgattak, mert hisz ez a legkényelmesebb, hogy a kérdések megoldását hallgatással kenjük el. Amit a gyűlésen kellett volna elmondani, hogy ott termékeny eszmecserében az >gész közösség előtt megvitassák azt a résztvev"k a gyűlés után egymás közt kis csoportokban az utcán, a csillagos é alatt vitatták meg. Ez a maradi falusi szokás egyáltalán nem vezet eredményre. A gyűlésen a szövetkezet vezetőségének részéről csak Nagy Ferenc szólalt fel. Bírálat alá vette a szövetkezeti tagoknak és a község földműveseinek maradiságát, amely megakadályozza a muzslai szövetkezet továbbfejlődését, nem mondhatta meg azonban, hogy mit tett a szövetkezet vezetősége ennek a maradiságnak a leküzdésére eddig: mert az éppenséggel semmit sem tett. Éppen ezért szükséges lett volna, hogy nagy Ferenc ne csak kritikát, hanem önkritikát is gyakorolt volna úgy a szövetkezet vezetősége, mint önmaga felett. Mint mindenütt, úgy a szövetkezeti életben is csak a kritika helyes alkalmazásával le" het eredményes munkát elérni. A szövetkezet vezetősége felett gyakorolt kritika nagyon helyes lett volna, mert mint Nagy János, kerületi titkár beszédében rámutatott, nem elég, hogyha a földműveseket az egységes vetési eljárás és a közös munka jelentőségéről egyszer'kétszeri beszélgetéssel akarjuk meggyőzni és belenyugszunk az esetleges sikertelenségbe, hanem minden körülmények között fáradságot nem kímélve és lehetetlent nem ismerve, kell a meggyőzés munkáját elvégezni. Ez lett volna a feladat. Ezt a feladatot nem teljesítette sem a helyi pártszervezet, sem a földműves szövetkezet vezetősége. Ezért nem tudták Muzslán a földműves szövetkezetnek alapvető feladatát, az egész községre kiterjedő egységes vetési eljárást végrehajtani, ami pedig, mint egy későbbi beszélgetésből kiderül, nem is lett volna olyan nehéz dolog, mivel Muzslán a legutóbbi évekig már régóta egységes vetési eljárással dolgoztak, mert a határ nagy ré" sze úrbéri földek voltak. S hogy 1 ennek dacára a muzslai szövetkezet az egész községre kiterjedő egységes vetési eljárást nem hajtotta végre, az egyrészt annak tulajdonítható, hogy a szükséges meggyőző munkát a község földművesei között a szövetkezet vezetői nem végezték el, másrészt pedig a szövetkezet feladatának teljesítéséül elégnek látták azt, hogy a szövetkezet tulajdonába ment földeken gazdálkodnak, baromfifarmot és sertéshizlaldát létesítenek és a mezőgazdasági munkák elvégzésére gépeket használnak. A muzslai szövetkezet megle" hetősen nagy gépállománnyal rendelkezik, amelynek vezetése és beosztása nagy és bonyolult munkát ad. A gépek tartása jelentős könyvelési és pénzkezelési munkával jár, sőt a munkának nagy részét épp ez adja, s ezért kell a szövetkezetnek két könyvelőt is tartania és fizetnie. Nem beszélve arról, amit már nagyon sok példája is bizonyít, hogy a saját gépek használata többe kerül, mint az állami gépállomások munkája. Muzslától alig néhány km-nyire van a köbölkúti állami gépállomás, s így semmi akadálya nem volna annak, hogy a szövetkezet gépeit leadva, a gépálio" málsal dolgoztasson. Ezenkívül ilymódon egy könyvelővel meglehetnének és a második könyvelő fizetésének a megtakarítása is jelentős költségmegtakarítást jelentene. Vagy talán azért félnek a gépeket leadni és a traktorállomással dolgoztatni, mert akkor kevesebb lesz a munka, s így nem lesz annyi fizetett funkcionáriusra szükség? így feltétlenül úgy fest a dolog, hogy a szövetkezeti gazdálkodással járó előnyöket egyesek saját egyéni ooldogulásukra és céljaikra használják fel, ahelyett, hogy azt a közösség szolgálatába állítanák. Ez visszatetszést szül a község földművesei között és lehetséges, hogy sok földművest ez tart visz" sza attól, hogy belépjen a szövirt" kezetve. Az Egységes Földműves Szövetkezetek feladata, hogy a falun megteremtsék a dolgozó parasztság könnyebb és jobb életét és fokozzák a termelést. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, na a szövetkezetek ennek a célnak szolgálatába állítják minden munkásságukat, nem oedig egyéni érdekébe. A másik dolog pedig az, hogy a szövetkezetek munkássága ne fulladjon bele a baromfifarm és sertéshizlalda létesítésébe és a gépek nagymérvű halmozásába. Az EFSz-ek alapvető feladata az egész községre kiterjedő egységes vetési eljárás és a közös munkák megszervezése. Ezt tartsa feladatának a muzslai Egységes Földműves Szövetkezet is- (bl.) Szabadultunk fel a földéhség a'ói! Régi igazság az, hogy minden embernek kedvére tenni nem lehet. Ami jó az egyiknek, az nem jó a másaknak, vagy ami jó a másiknak, nem biztos, hogy tetszik a" harmadiknak is Jó példa erre a híressé vált. örök igazságot tartalmazó tanító mese Az apa és a fia a vásárra mehtek, ahol egy sza marat vettek. Hazafelé menet az apa felült a sza- iHf márra, afiú pedig gya- I log bandukolt mellettük. Találkoztak az első emberrel, aki felháborodva támadt ez apára, hogy nem szégyelli magát, hogy erös, meglett férfi létére kényelmesen lovagol a szamáron, míg a fiatal, gyenge fiú gyalog megy mellette. Az apa igazat adott az embernek, leszállt a szamárról és a fiát ültette fel rá és így mentek tovább. Alig tettek azonban néhány lépésit, mikor szembe jött velük egy másik ember, aki leszidta e fiút, hogy ő, a fiatal ember kényelmesen lovago'.gat és öreg, törődött apját gyalogolni hagyija. Mit tehetett az apa és a fiú, hogy eleget tegyenek mindenkinek, mind a ketten felültek a szamárra és úgy mentek tovább. A harmadik szembejövő ember azonban égnék emelt karokkal iszonyú szidalmakben tört ki, hogy a világ nem látott még két ilyen lusta embert, akiknek van szívük, hogy ketten lovagoljanak a gyenge szamáron Nem volt most már más választás az apa és fiú számára, hogy senkit se botránkoztassanak meg és mindenkinek a kedvére cselekedjenek, minthogy felfordították a szamarat, összekötözték a lábait és vállukra véve izzadva, nyögve cipelték haza. Azt hiszem, mindenki elhiszi, hogy az apa és a fiú a legnagyobb szamárságot követték el a szamárral, de magukkal is. Vannak egynéhányan a tudatlanok között, akik maguk sem tudják, hogy tulajdonképpen mit is akarnak, m« is volna nekik jó, akik örökös felháborodásukban mindent és mindenkit kifogásolnak és soha semmivel nincsenek megelégedve. Egy-két parasztnak, a mások bőrén meggazdagodni akaró kuláktípusnak, az a bánata és azért méltatlankodik, hogy mi értelme van az ember munkájának, ha nem tud földet venni. Visszasopánkodija a multat. Akkor mégiscsak jobb volt, lehetett földet venni, az ember gyűjthetett magának. A parasztságnak ez a földvásárló vagyonszerzése olyan jelenség, amivel bővebben keü foglalkozni, sőt állandó felvilágosító magyarázatokat kell adni helytelenségéről. Azelőtt a legbiztosabb jövőt, és hacsak sovány megélhetést is, a föld jelentette és adta. Az örökös gazdasági váilság és bizonytalanság, a bizonytalan jövő i arra kényszerítette az embereket, — nemcsak a parasztot, hanem a másfoglalkozásút is, — hogy a földszerzés által valamennyire biztos jövőt teremtsen magánek. Ez volt az egyik oldalon, a dolgozók oldalán, míg a másik oldalon a tényleges vagyongyűjtés, a kizsákmányolás célját szolgálta a földszerzés. Emlékezzünk csak vissza, hogy hány ember jutott földhöz a mások bőrén, azoknak a legnagyobb nyomorba taszításával Voltak, akik állandó készenlétben voltek arra, hogy a bajbajutott kisember alól, ahelyett, hogy segítettek volna rajta, az utolsó barázda földecskéjét is kirántsák és hazátlan földönfutóvá tegyék. Talán ezt az időt sajnálják egyesek? Az a kisparaszt, aki azelőtt a földecskéjén mindig csak féllábbal állt, mert nem tudta, hogy mikor dobolják el alóla, hálával gondolhat a népi demokráciára, amely ettől az örökös rettegéstől megmentette. Hogy könnyezve sír a régi idők után a kulák? Egy csöpp szánalmat sem érzett akkor, mikor a tönkrement kisparasztok földjeit összevásárolta néhány koronáért, potom áron Lehet néhány szót mondani arról is, hogy hogyan jutott a dolgozó paraszt a fö'.dliöz. Az a kis- és középparaszt, aki munkájával a megélhetést is csak alig tudta előteremteni, ebből a szűkös jövedelemből még földet is vásárolt Az a dolgozó parasztság, amely csak munkájával tartotta fenn magát, ennek a vagyongyüijtő földvásárlásnak volt hosszú nemzedékeken át a nyomorultja. — Ezért dolgozott éjjel-nappal, ezért kopCalt és rongyoskodott, ezért vonta meg még gyermekeitől is a betevő falatot és ezért fogta be őket kicsi korukban a legnehezebb munkába s tette őket idő nap előtt koravén öregekké. A vagyonszerzés miatt kellett a szomszéd földjéből legalább egy barázdáit elszántani, pereskedni és minden gazságot és becstelenséget elkövetni, hogy ha valahol egy fél hold föld volt eladó, azt egymással dulakodva és marakodva valahogy megszerezzék. Nem volt tisztesség és becsület, fel volt dúlva a gyermek és szülő viszonya, a boldog családi élet, mert minden csak ennek az egy célnak az érdekében volt beállítva, a földvásárlásra, a vagyonszerzésre. Ez a földszerző paraszt nem élt, hanem sánylődésre ítélt rabja volt a földnek. A felszabadulás, a földműves szövetkezetek által megvalósított korszerű gazdálkodás döntő fordulatot hozott a parasztság életébe A dolgozó parasztság előtt lehetőség nyílt arra, hogy a föld termelékenységét fokozza, a termelési költségeket csökkentse, munkáján könnyítsen és jövedelmét fokozza Hogy a parasztság jövedelme az elmúlt idők jövedelmével szemben lényegesen emelkedett, ez letagadhatatlan. Ha megfigyeljük az üzletekben vásárló tömegeket, akkor látjuk, hogy a vásárlók nagyrésze falusi paraszt A népi demokráciában a föld is, mint minden más termelőeszköz n. mcsak az egyén, hanem a közösség érdekeit is szolgálja Ez volt tehát az alapja annak, hogy a nagvobbmérvű földvásárlásokat '-"in -'• — f-r'- megakadályozta, mert az csak természetes, hogy akkor amikor a kapitalizmus és kizsákmányolás ellen küzdünk. nem fogunk úi kapitalistákat kitermelni (bl) H síiiművesek első mmps konferenciájának határozata A szőlőművesek első országos konferenciája, amelyet a Csehszlovák Földműveiési Akadémia ez év május 6-án és 7-én Pezinokban tartott, elhatározta, hogy a szőlőkertek eddigi terjedelmét 100 százalékkal emelik és a szőlőkertek hozamát évi 20.000 vagon szőlőre emelik, ami egész szükségeletünket fedezné. A konferencia résztvevői a következő határozatot hozták: Hogy a szőlőművesek teljesíthessék azt a feladatot, amelyet magukra vállaltak, az eddigi szétszórt kistermelésről át kell térniök a szocialista nagytermelésre, ami egyedül csak az EFSz-ek és az Állaim Birtokok útján lehetséges. Ebben az irányban Szlovákiában megkezdték a munkát az EFSz keretében, szövetkezeti szőlőkertek kiültetésével, ahol egy hektár szőlőkert létesítésének költségei, beleszámítva valamennyi munkát és az elsőrendű szőlőtökéket, 85.400 koronát tesznek ki. Ez körülbelül egyharmada az eddigi gépesített eszközök nélküli szölökiültetés eddigi költségeinek. Azonkívül az EFSz a szőlőkertek kiültetésénél gépek használatával 705 munkanapot takarit meg. A költségek és munkaerők további megtakarítása megmutatkozik abban is, hogy eddig egy hektár szőlő megművelésére évente 600 munkanapot számítottak. Az újonnan létesített szőlészetekben, ahol úgyszólván minden munkát gépesítenek, elegendő les-s 180 munkanap. A szölőmüvelök határozatukban azt kívánják, hogy a fémipar munkásai készítsenek alkalmas gépeket, amelyek helyettesitik a nehéz kézimunkát az új szőlőkertek létesítésében, a talaj előkészítésében és gyártsanak alkalmas gépeket minden más munka gépesítésére is, amelyekre a szőlőkertek megművelésénél és ápolásánál szükség van. Kérik a gyárak munkásait, hogy újabb szerkezetű szőlészeti gépeket készítsenek és az eddigi gépeket a szölömüvesekkel és a földmüvesekkel egyetértésben tegyék újszerűbbekké. Szőlőkertjeink hozama emelésének érdekében a szőlőművesek határozatukban kérik a kutatókat és a tudományos munkásokat, hogy legyenek segítségére szölőmüveseinknek a különféle alkalmas szőlővesszők kiválasztásában, valamint segítsenek meghatározni, hogy az egyes környékeken s az egyes talajminöségekhez milyen fajták alkalmasak, valamint állapítsák meg a szőlő kiültetésének, metszésének módját a különböző talajminőségeknél. Állapítsák meg továbbá a trágyázás legalkalmasabb módjait, valamint a szőlőkertek legcélszerűbb megművelésének és ápolásának módjait. A határozat további részeiben a szőlőművesek a közigazgatáshoz fordulnak, hogy minden szőlőműves vidéken, kerületben és környéken jelöljön ki oktató szakértőket, akik állandóan kapcsolatban vannak szölömüvesekkel, segítik és tanácsokkal látják el őket, mint ahogy a cseh vidékeken ezt már megvalósították. Az állami birtokok vezetőségét kérik, hogy önálló szőlészeti nemesítő intézetben elegendő mennyiségű szőlővenyigét termesszenek és melegházaikban rendes kiválasztást végezzenek, hogy elegendő mennyiségű oltóvessző álljon rendelkezésre. A határozat befejező részében a szőlőművesek kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a munkásosztály segítségével, amely segítőkezet nyújt az apró- és középföldmüveseknek és a szőlőmüveseknek is, teljesíteni fognak minden feladatot, amely elé a szocialista társadalom állítja őket. Kötelezik magukat, hogy a gyermekek számára elegendő szőlőt és a felnőttek számára elegendő bort termelnek. A cukorrépa tavaszi kártevői elleni védekezés A cukor- és takarmányrépa legelső betegsége a bolha, amely csak addig veszélyezteti a vetéseket, amíg a répa fejletlen. Különösen hosszantartó, száraz, szeles időjárás esetén látható a boíha pusztítása. Az élösdiek a zsenge levelekbe jyukakat vágnak s átrágják a szárrészt is, ami a növény elpusztulását hozza. A korai vetésű répák nem érzik meg a bolhaveszedelmet. Ezt tapasztalhatják azok a dolgozó földművesek, akik pontosan betartották az előírt vetési határidőt. A bolha-kártevésének meggátolására legalkalmasabbak az idegmérgek — Atom GG, Gerazol —, mert ezek gyorsan hatnak és kellő takarékossággal öt-hat kiló méreggel egy kat. hold beporozható vele. Ha a répasorokban folytonossági hiányokat észlelünk, ha a sorokban a növények itt-ott fonnyadnak és száradnak, akkor drótféreg jelenlétére következtethetünk. A kártevő a sorokban végighaladva, elrágja a répa gyökereit, ami olyan komoly méretű is lehet, hogy a vetést ki kell szántani. A répa fiatalkori kártevői közül a legveszedelmesebbek az úgynevezett RÉPABOGARAK, amelyek az egyelés körüli időben jelennek meg. A répabogarak ormányos, vagyis vékonyan hosszúfejü rovarok, több fajtájuk ismeretes. A legtömegesebben jelentkező kártevő ezek közül a lisztes répabarkó. Ez hosszúkás, átlag másfél centiméter hosszú, szürkés szinü bogár. Kártevő útjára mindig az előző évi répatábláról indul el, eleinte a földön vándorol, amikor pedig a hőmérséklet 22 Celsius fok felé emelkedik, szárnyra kap és repülve szállja meg a répavetéseket. Kártétele különösen száraz időjárásban érezhető komolyan. A BOGÁRFOGÖ ÁRKOKAT a répavetés szélein kell megásni, 30 cm szélességre és ugyanolyan mélységre. Az árokból a földet a vetéstől kifelé eső oldalra kell kihányi ni. A falaknak simáknak és meredekeknek kell lenniök. Ajánlatos 10 cm-ként az árkokba 15 cm mélységű gödröket építeni, amelyekbe az árokban megrtekedt és ott mászkáló bogár belehullhat. A gödrökből könnyűszerrel összeszedhetők a bogarak, amelyeket aztán vízzel telt hordóba dobálva lehet elpusztítani. Amikor a bogár már repül, csak permetezéssel érhető siker. Permetezésre általánosan arzéntartalmú szereket kell használni. Száz liter permetező vízhez 70—80 deka permetező vegyszert kell alkalmazni. A ködszerű permetezéshez egy kat. holdra a növény fejlődése szerint 300—400 liter permetlé szükséges. A permetezést ajánlatos többször megismételni. Permetezés helyett a bolhák irtásánál említett idegmérgekkel is igen jó eredményt lehet elérni. Ritkábban bántják a réoavetést a fekete vagy sötétbarna dö^bogarak, amelyek a répa leveleit rágcsálják meg. Ezek ellen is arzéntartalmú vegyszerek permetezésével lehet hatásosan védekezni. A CSEREBOGÁR PAJORJA — csimasz — is kárt szokott tenni a répavetésben. Ezért az egyelést é*, a kapálást nagy gonddal kell végezni s az esetleg hervadt répanövényke alatt meg kell keresni a csimaszt é3 azt elpusztítani. A répa kártevői ellen csak éberséggel lehet védekezni. A dolgozó földműveseknek figyelemmel kell kísérniök a vetéseket, hogy amint kártevők jelennek meg, azonnal elvégezhessék a szükséges védekezési munkát. A permetezést vagy a porozást eső után mindig meg kell ismételni s ha a szükség úgy kívánja, addig kell folytatni a védekezést, amíg a bogárveszély el nem múlik. Az okszerű és idejében végrehajtott védekezés jelentős eszköz a répatermés ielentékeny fokozására és így e munkák gondos elvégzésével is az ájlami terv teljesítéséhez járulnak hozzá a dolgozó földművesek.