Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-11 / 107. szám, csütörtök

1950 május 11 AKIKNEK HIHCS KEDVÉRE A BÉKE -wsw 1 A csehszlovák nép hálaajándéka felszabadítójának Szalonkocsi! küldünk Sztálin generalisszimusznak A Prága-smíchovi Tatra nemzeti vállalat alkalmazottai a múlt év novemberében kötelezték magukat, hogy Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadulása ötödik évfordulójára vasúti szalonkocsit ajándékoznak J. V. Sztálin generalisszimusnak, az egész világ munkásosztálya előtt közszeretetben álló férfiúnak. Vállalt kötelezettségüket teljesítették é» így kedden, május 9"én átadták a szalonkocsit V. A. Zorinnak, a Szovjetúnió külügymi­niszter helyettesének, a felszabadulásunk ötödik évfordulójára ha­zánkba érkezett szovjet kormánydelegáció tagjának. (by) A napokban egy Ismerősöm­mel találkoztam, akivel jó hosszú ideig — akarva, nem akarva — csak egyszerűen rákényszerítve a fasisz­ta rendszer által — együtt szenved­tük végig a háború borzalmait, örül­tünk a találkozásnak és annak, hogy ép bőrrel megmenekültünk a háború nyilkolásából. Ismerősöm a kosuti plébánosnak a húsvéti számunkban megjelent cikkéről beszélt, arról, hogy ilyen írásokat kell hoznunk, er­ről írjunk állandóan: a háborúról és a békéről. Hogy állandóan emlékez­tessük a népet az elmúlt háború bor­zalmaira, mert akadnak egyesek, akik nincsenek megelégedve azzal, hogy békében, rendes munkában és becsületes megélhetésben tölthetik életüket. Elenyészően csekély szám ez, az ismert figurák, akikkel min­dig csak baj van. Ezeknek kellene a háború, a méltatlankodóknak, az elégedetleneknek, a letűnt kulákok­nalc, egyszóval a reakciónak. — Nekem nem kell a háború — mondja az ismerősöm —, de neked se, meg annak a sok milliónak se, akik ott szenvedtek a lövészárokban, de azoknak se kell, akikre hullott a bomba, mint a jégeső, meg azok is a békét akarják, akik fölött elvonult a front, mert mindezek tudják, hogy a háború csak borzalmat, pusztulást, kínokat és szenvedést hoz. Vannak, akiknek a háború hasz­nos volt, nagyszerű üzlet volt, jól kerestek rajta. Kicsinyített másai ezek az amerikai hadianyaggyáro­soknak, akik nem sokat törődtek és törődnek azzal, hogy a háború millió és millió ember életébe, kimondha­tatlan pusztításba és szenvedésbe ke­rül. Ezek a hávorúval üzletezö fegy­vergyárosok üzleti tevékenységüket különféle színű papírosba csomagol­ják és ezzel a tetszetős külsejű cso­magolással akarnak túladni az árun, szépen eltakarva a csomag tartal­mát. Csomagolják kék-piros-fehérbe és azt mondják, hogy a csehszlovák nép érdekeit védik, vagy piros-fehér­zöldbe, hangoztatva, hogy Magyar­országot kívánják megmenteni a pusztulástól. Hogy vhasonlattal éljek, ez éppen olyan, mint „Haladjon ön is a korral, süssön Vánca sütőporral". Hogy aztán a Vánca sütőpor jó volt-e vagy nem, azt nem tudom, de nem is volt fontos, mert a gyárnak is csak az volt a fontos, hogy minél több sü­tőport eladjon. Pontosan ez a helyzet a nyugati tőkéseknél, a fegyvergyárosoknál, mi­kor a nagyon szépen hangzó reklám­mal a népek szabadságáról és füg­getlenségéről beszélnek. Pedig nem a nemzetek szabadságán és független­ségén aggódnak ők, hanem felgyűlt az áru, a sok gyilkoló szerszám és túl kellene rajta adni, jó üzletet csi­nálni. Hát ezért különféle jelszavak alatt, hogy eltakarják a tulajdonkép­peni célt — csináljunk egy kis hábo­rút. Hadd gyilkolájk és öljék az emberek egymást, pusztítsunk el minden elpusztíthatót. csak azért, mert néhány embernek anyagi érde­kei így kívánják. Itt vannak a falukon a kicsinyí­tett példányai ezeknek a háborús üzérkedőknek. Ezek. akiknek nem szenvedés, nélkülözés és rombolás, ha­nem más emberek vérén való piszkos gazdagodás volt a háború. A „nélkü­lözhetetlennek" minősített „őster­melők". Már a háború alatt a fron­ton a düh öntött el mindnyájunkat, ha ezekre a nélkülözhetetlenségük miatt felmentett őstermelőkre gon­doltunk. Azt természetesnek tartot­tuk, hogy a termelés fenntartása vé­gett otthon is kellett valakinek ma­radni, de miért csak a húsz holdon felülieknek, a fasiszta rendszert tá­mogató csatlósoknak? Ha ők annyi­ra hívei voltak a fasiszta rendszer­nek, akkor miért nem védték ott, ahol azt védeni kellett volna, a fron­ton, fegyverrel kezükben, életük koc­káztatásával és feláldozásával ? Miért nem lehetett „nélkülözhetetlen őster­melő" az egy-két holdas paraszt vagy a sokgyermekes családapa? Magyar­országot például, a „drága szülőföl­det", „édes hazánkat" a földnélküli Jánosok és a proletárok millióinak kellett védeni, azoknak, akiknek az „édes haza" csak nyomorúságot és sínylődést adott, nem pedig herceg Kedden este Prágából elutazott a magyar kormányküldöttség, amelyet Farkas Mihály nemzetvédelmi minisz­ter vezetett és elutazott a kínai kül­döttség egy tészt is, az összkinai szakszervezeti szövetség alelnökével együtt. A nap folyamán elhagyta Prá­gát a román kormányküldöttség _is, amelyet Georgescu mitiiszterelnök­Esterházynak, akinek igazán érdeke lett volna a 250.000 hold földjét meg­védeni, de az egri káptalan tulajdo­nosai sem harcoltak, pedig 60.000 hold földüket védték volna. Ezek a felmentett „nélkülözhetet­len őstermelők", akik a jegyzőhöz hordott hízott baromfiak és egyéb ajándékok által váltak nélkülözhetet­lenné. Amikor a katonák milliói a lövészárkok sarában fetrengtek, nyo­morogtak és koplaltak, a tetüktöl rágva, akkor ők itthon büszkélked­tek, rendelkeztek a bevonultak va­gyonkájával és a közellátás céljaira annak az utolsó tehénkéjét is le­adatták, lopták a hadisegélyt és ' dúsgazdagra feketézték magukat. Leghűbb támogatói voltak az egy­mást váltó fasiszta rendszereknek. Éppen úgy éltették Horthyt mint Sztójayt, majd később Szálasit. Ha­nem, amikor a háború végén a nép­bíróságok, mint nyilas háborús bűnö­söket felelősségre vonták őket, ak­kor felháborodva méltatlankodtak, mert a jogos felelősségre vonást a legnagyobb sérelemnek tartották és magukat igazságtalanul üldözött ál­dozatoknak tüntették föl. No persze, őket, a „nélkülözhetetlen őstermelő­ket", akik akkora áldozatot hoztak a hazáért, hogy az egész háború alatt itthon feketéztek, vakaróztak és po­litizáltak, éltették Szálasit, őket ezért még felelősségre merjék vonni? Hát ez tényleg hallatlan dolog volt, ilyen igazságtalanság még emberrel nem történt! Most ezek kívánják a háborút. Nem sokáig tart ez már így — suttogja propagandájuk — háború lesz és akkor majd minden máskép lesz. In­kább meghalok — mondja az egyik — csak ennek a vüágnak legyen már vége. Hogy mi baja van ezzel a vi­lággal, a népi demokráciával, azt nem tudom megérteni. Mit ennie van elég, soha olyan jól nem élt. mint most. Ruhája, lábbelije tízszer any­nyi, mint azelőtt, senki emberfia nem háborgatja, de őneki még így sem tetszik. Háborút akar, mert nem bír­ja elviselni ezt a rendszert. Csak azt nem értem, hogyha minden áron meg akar halni, akkor miért kell mindjárt háborúnak lenni, miért kell az egész világot lángba borítani, néhány mil­lió embernek megölni egymást és el­pusztítani mindent, ami elpusztítha­tó. Ha nem bírja elviselni azt, hogy nálunk a dolgozók végre-valahára becsületes emberi élethez jutottak, ha nem bírja túlélni azt, hogy pél­dául a dévényi téglagyár a falukon kidoboltatja, hogy munkásokat keres heti 1800 korona fizetéssel, ha nem birja túlélni azt hogy üzemeinkben a munkásság átlagos keresete havi 4—5 ezer korona és hogy a család minden tagja talál munkát és kere­setet, vagy hogy a tőrei szövetkezet dolgozóinak az első évben is napi 120 korona jutott: azért még nem szük­séges, hogy háború legyen, mert ezt sokkal egyszerűbb módon is megold­hatja, válassza ki magának a lehető legerősebb akácfát de feltétlenül az akácfát és ne a jegenyét mert az könnyen törik és hát újra ismétlem, ha az előbb felsoroltakat nem birja túlélni, — akkor akassza fel magát. Ha ezek a háborút kívánók végig­élték volna a frontkatona szenvedé­seit, ha addig, míg ők a fronton vol­tak, házukat pozdorjává bombázták volna és mikor hosszú szenvedés után a frontról megjött, családjának csak a sírhelyét találja vagy gránát szag­gatta feleséget és gyermeket talált volna, ha látta volna, hogy a fronton az emberélet volt a legolcsóbb, ak­kor most biztosan nem a háborút kí­vánná. Ha ezeknek a háborút kívánóknak azt mondom, hogy én még fiatal va­gyok, élni akarok és nem a háborút, hanem a békét akarom, akkor azt mondják, „na persze, te kommunis­ta vagy, pártolod a mai rendszert". Igen, én híve vagyok a népi demok­ráciának, a szocializmusban látom megvalósíthatónak azt, hogy az em­ber munkája után becsületes megél­hetést találjon. De ha valaki a béke híve, annak még nem kell kommu­nistának lennie, mert a béke nem­csak a kommunistáknak, hanem pártállásra való tekintet nélkül min­den becsületes embernek az ügye és vágya. helyettes, belügyminiszter vezetett. A felszabadulás ünnepségein résztvevő delegációkat Široký elvtárs külügymi­niszter feleségével együtt búcsúztatta. A búcsúzáson résztvettek a kormány több tagján kivül a Párt Központi Bi­zottságának és a hadseregnek képvi­selői is. A smíchovi Tatra vagongyár nemzeti vállalat ünnepélyesen feldíszített csarnokában, az I. ki­jevi csehszlovák brigád üzemé­ben összegyűltek az élmunkások. akik a szalonkocsin dolgoztak és az üzem számos többi dolgozója. A londoni rendőrbíróságok előtt kedden egész napon át folytak a perek, amelyeket a Munka Ün­nepén résztvett londoni dolgozók ellen indítottak meg, akiket va­sárnap letartóztattak. A vádlot­taknak, akiket kizárólag a rend­őrségi tanúk vallomásai alapján ítélték el, nem volt módjaik, hogy a mesterségesen koholt vá­dak ellen védekezzenek. A rend­őrbírók 1—2 hónapi fogházbün­tetéssel és pénzbírsággal sújtot­ták a perbefogott londoni mun­kásokat. Az osztályalapon inté­zett igazságtevésnek egyik leg­tipikusabb esete volt a Thomas Gould londoni elektrotechnikus ellen megindított eljárás. Gouldot a rendőr azzal vádolta, hogy az Ismeretlen katona emlékművénél elhelyezett koszorút megszent­ségtelenítette. A tény ezzel szem­ben az, hogy az ismeretlen kato­na sírjánál elhelyezett koszorút Mint ismeretes, a szovjet kor" 1 mánymég 1949 júnisában a Kül" , ügyminiszterek Tanácsához át­irattal fordult, amelyben azit ja­vasolta, hogy Berlinben szabad általános választásokat hajtsanak végre a négy nagyhatalom ellen­őrzése alatt. E gondolattól áthat­va, a berlini szovjet ellenőrző bizottság úgy mint azelőtt, ma is amellett foglal állást, hogy Ber­lin egész területén a leggyorsab­ban hajtsák végre a szabad vá­lasztásokat, hogy felújítódjék a város egysége demokratikus el­vek alapján. A berlini szovjet el­lenőrző bizottság a berlini sza­bad demokratikus választásokat a következő feltételek mellett ja­vasolja végrehajtani: 1. Az egész Berlin területén végrehajtandó szabad demokra­tikus választásokat az 1946-os választási rend szerint a négy nagyhatalom ellenőrzése mellett kell lefolytatni. 2. A berlini választások végre­hajtása céljából német bizottsá­got kell létesíteni, amelyben a szovjet szektor és a nyugati szek­tor egyenlő arányban legyen képviselve. Ez a bizottság oly hi­vatást fog betölteni, amilyent az 1946'os választási rend negyedik szakasza értelmében a magisztrá­tus töltött be és működését a négy nagyhatalom fogja ellen­őrizni. 3. Az 1946-os választási rend második szakasz értelmében, amely megállapítja a szavazásra jogosultakat, figyelemmel Kell lenni azon személyekre, akiknek választási joga megvonatott és ezt át kell vizsgálni. Abból az A csarnokot Sztálin generalisszi­musz nagy képe, szovjet állam­férfiak képei, transzparensek és ünnepi feliratok díszítették. A díszek fölött csehszlovák és .szov­jet zászlók lengtek. A gyülekezet újjongva üdvözölte a vendégeket, a rendőrség lovai taposták széj­jel, amire Gould a bíróság előtt rá is mutatott és hangsúlyozta, hogy meg van minden indoka, hogy tisztelje a halottikat. Hangsúlyozta, hogy a két világ­háború folyamán vesztette el szü­leit és két testvérét. Remegő hangon kiáltotta oda a bírónak: „ebből is láthatják, hogy mint ez ország polgárának jogom van til­takozni az ellen, hogy hazámat újból háborúba akarják sodorni." Amidőn a hallgatóság a bírósági teremben Gould e kijelentésére hangos tapsba tört ki, a bíró a tárgyalást felfüggesztette és a hallgatóságot kitiltotta a terem­ből. Az angol munkások most egy bizottságot alakítottak, amely pénzadományok gyűjtéséhez lá­tott, hogy fedezhesse a májusi ünnepségek során letartóztatott munkások ügyvédi költségeit I elvből kell kiindulni, hogy olyan i megoldás találtassák, amelynek értelmében lehetőség adatik a volt nácipárt tagjainak, vagy más náci szervezetek tagjainak választójogra, azon személyek ki­vételével, akiknek választójoga bírósági döntés útján volt el­véve. 4. A berlini városi tanácsban való jelölésre joga van minden politikai pártnak és közszerve­zetnek, amelyeket a szövetséges parancsnokság engedélyezett. 5. A megválasztott városi igaz­gatás az 1946'os berlini alkot­mány alapján fogja működését kifejteni. 6. Az 1949 májusában a berli­ni nyugati szektorokban a nyu­gatberlini három szektor parancs­nokainak szeparációs döntése alapján bevezetett megszállási szabályzatot hatályon kívül kell helyezni és a demokratikus szer vezeteknek a nyugatberlini zek­torban szabad működést kell biz­tosítani. 7. Egységes és a választások valóban szabad és demokratikus feltételeit biztosító viszonyok lét­rehiozása érdekében szükséges Berlinből a megszálló csapatok kivonása és Berlin város szekto­rokra felosztásának megszünte­tése. Csakis a fenti javaslatok bizto­sítják a helyes utat, amely lehe­tővé teszi a valóban szabad és demokratikus választásokat. E javaslatnak megvalósulása ko­moly jelentőséggel bírna a de­mokratikus alapokon működő egységes Németország kialakulá­sára. főleg V. A. Zorint, a Szovjetúnió külügyminiszter helyettesét. Az Éfjústegi szövetség két lánytagja Zorinnak és N. A. Szilinnek a Szovjetúnió prágai nagyköveté­nek vörös virágcsokrokat nyúj­tott át. A díszemelvényen a szov­jet vendégek mellett ültek még: dr. A. Gregor, V. Nősek, dr. Zd. Nejedlý, V. Kopecký, Fr. Krajčír, dr. A Neumann és E. Erban mi­niszterek, továbbá Hodinová Spurná, a nemzetgyűlés alelnök­nője, Iljin&zkij ezredes, a szovjet nagykövetség katonai attaséja, B. Červíček az elnöki iroda főnö­ke, J. Baleá és J. Henrych a KSC Központi Bizottságának tagjai, dr. V. Vacek Prága főváros fő­polgármestere, J. Krosnar a KSČ prágai kerületének elnöke, G. Reicin hadseregtábornok, a hon­védelmi miniszter helyettese, J. Éjen hadosztálytábornok, V. Cip" ró az URO ügyvezető alelnöke, dr. ing. Fábinger a nehéz gépipar vezérigazgatója és mások. Dr. Zd. Nejedlý iskolaügyi minisz­ter beszédében megemlékezett köz­társaságunknak a dicső Szovjet Had. sereg által való felszabadításáról és hangsúlyozta, hogy Sztálin elvtárs érdeme folytán megszabadultunk a kapitalizmustól és ez imperializmus­tól is. Utalt a kapitalista maradvá­nyok képviselőinek megsemmisítésé­re a dicső februári győzelemmel, amelyet mindenekelőtt Klement Gottwaldnak, Sztálin legjobb tanít­ványának érdeméből értünk el, majd Nejedlý miniszter így folytatta: „Ma tiszta lelkiismerettel állunk a Szov­jetúnió és a nagy Sztálin előtt. Mi is igyekeztünk megsemmisíteni az em­beriség legnagyobb ellenségét, a ka­pitalizmust és előkészíteni az új jövő jobb útját — a szocializmust A hala­dás világtáborába tartoznak ma az összes népi demokratikus államok: a nagy Kína, Mongolia, Korea, Viet­nam és hozzájuk csatlakoznak Olasz­ország, Franciaország, Anglia ée Amerika haladó rétegei is. Mind­ezekkel együttesen ünnepeljük ma a felszabadulás ünnepét, amely nem­csak a mi felszabadulásunk volt, de jobb vüágot teremtett számos továb­bi államban. Ezen államok minden polgára egységesen csatlakozik a nagy Sztálinhoz, a Szoyjetúnióho®, mint a iegfőbb vezérhez és barát­hoz." A Tátra-üzem dolgozóinak mesterműve J. JavúreJt, az üzem igazgatója, akä a Sztálin generalisszimusznak 1 szánt szalónkocsit átadta V. A. Zorinnak, ezt az ünnepélyes aktust a következő szívélyes szavakkal kísérte: —' Azon igyekeztünk, hogy ezt a kocsit munkásaink, élmunkásaink, műszaki dolgozónik, üzemvezetőink és tervezőink a legjobban készítsék el, ahogyan tehetségüktől és kezeik­től tellett. A technika minden vívmá­nyát mint a klimatikus berendezést, rádiókészüléket, filmgépet, szabályoz­ható gőzfűtést, mindezt a büszkeség érzésével nyujtju'k át, mivel Cseh­szlovákiában készültek és az a vá­gyunk, hogy tökéletes működésükkel kifejezzék dolgozóink nagy lelkeser dését. A kocsi építésénél elkerültük külföldi anyag használatát és meg­győződtünk arról, mennyi lehetőség van saját nyersanyagaink feldolgo­zásában. A tervezés terén igyekez­tünk elkerülni a kispolgári kultúra befolyását és a részletekben is igye­keztünk összehangolni a "tökéletes hasznosságot a legkiválóbb művészi formával. Átnyújtom ezt a mi cse­kély ajándékunkat, amelyre azonban büszkék vagyunk és örülnénk, ha Sztálin elvtársnak örömet szerezne és benne országunk dolgozói szere­tetének, tiszteletének és lelkesedé­sének megnyilvánulását látná." Örömmel üdvözölték a felszólaló V. A. Zorint, a Szovjetúnió külügy­miniszterhelyettesét. Zorin a szovjet nép testvéri üdvözleteit tolmácsolta és az üzem minden dolgozójának megköszönte a Sztálin generalisszi­musznak készült ajándékon való munkáját. Végezetül az üzemi tanács elnöke megköszönte a becses vendé­gek látogatását. Az internacionálé el­játszása után V. A. Zorin és a kor­mány tagjai megtekintették a szalon­kocsit, amelyet a Tatra-üzem dolgozód i megszokott és általában szükséges munkaidő egyötöde alatt készítettek «L R ffe'sľafeatPíás" ünnepségeken résztvevő Um, rámán és magyar kormányküldöttség elfagyta Prágát OszfáisfaSapon büntetik a május sfsepei tüntetés résztvevőit Londonban A berlini szovjet ellenőrzőbizottság a berlini szabad választásokért Jelizarov ezrede s a berlini szovjet ellenőrző bizottság képvise­lője a nyugati szektor parancsnokaihoz a berlini városi tanács vá­lasztásával kapcsolatosan leveleit intézett. Átiratában Jelizarov ez­redes a következőket szögezte lc:

Next

/
Thumbnails
Contents