Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-07 / 104. szám, vasárnap

195fl május 7 U J SZO 13 ä I II Az alábbi cikket a bu- Az „amerikai életforma" honosodott dapesti Szabad Nép-bői meg Franciaországban is. Hivatalos vettük. öt évvel ezelőlt, 1945 májusában a népek az egéŕz vi'ágon ünnepelték a háború győze mes befejezését. De igazi győzelem ez csak ott volt, ahol nemcsak a második világháború támadóit győzték le, hanem magát a háborús támadások rendszerét, az imperializmust is. Tőlünk nyugatra nem győzött a béke ügye. Az imperialista világ a békét csak átmeneti időszaknak, lé'egzetvéteinek tekinti a máso. dik és harmadik világháború között. Két világ, két élesin ellentétes irányú út az imperializmusnak és a mun. káshatalom országainak útja. Nem a második világháború óta van ez így. A második világború óta csupán je. lentékenyen kiszélesedett az új világ, összezsugorodtak a régi világ határai. A szocializmus hatósugarai még messzebbre terjednek, a két világ, a két út közötti különbség még jobban aláássa a régi világ alapjait. Nézzük meg néhány példán keresztül, mit jelent az országok, a népek fejlődésében ez a két ellentétes út. „Az Amerikai Egyesült Államokban ötmillió család él még mindig nyomornegyedekben . . Egészségvédelmünk messzt elmarad még az orvos, tudomány haladása mögött. Az orvosi kezelés o!y drága, hogy polgáraink nagy többsége számára hozzáférhetetlen". Azt, aki ezeket a szavakat mondta, nem állították az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé Pedig megérdemelne ilyesmit. A fenti szavakat a világ békéjének — s Amerika békéjének — esküdt ellenség, Truman elnök mondta. Milyen iehet a dolgozók helyzete abban az országban, amelynek legfőbb propagandistaja ilyen beismerésre kényszerül? A New York Times közlése szerint egy közép jövedelmű család megélhetesi költségei 26.5 százalékkal magasabbal, mint 1946 júliusában és 71 «íázalékkal magasabbak, mint 1939 augusztusában. A New York Post arról szám&i be. hogy az USA legtermékenyebb vidékén, Kaliforniában több mint százezer mezőgazdasá. gi munkás sínylődik a legborzalmasabb körülmények között és hivatalos ada. tok szerint is néhány hét alatt tizenkét gyermik halt éhen. Az amerikai burzsoá lap is hozzáfűzi, hogy a valóságban az éhcnhsltak száma jóval magasabb. A hivatalos amerikai statisztika szerint a/ USA lakossága több, mint háromnegyed részének évi jövedelme jóval alacsonyabb a létminimumnál. Különösen kétségbeejtő a munkanélküliek helyzete Számuk a szakszervezetek adatai szerint most több mint ötmillió, a részleges munkanélküliekkel együtt húszmillió. Nyomorúságos a parasztság élete is. 1949-ben mintegy kétmillió tönkrement farmer kóborolt az amerikai országutakon és Mac Williams amerikai kutató sze. rint az ilyen hajléktalan, tönkrement farmerek számi az elkövetkező években öt-hat millióra emelkedik. Az amerikai áruhazak forgalma 1949-ben 5—15 százalékkal volt alacsonyabb mint előző évben és ez év januárjában 25 százalékkal kisebb, mint tavaly januárban. Amíg az életszínvonal és vásárlóképesség így csökken, a nagyvállalatok részvényeseinek jövedelme 50—100—200 százalékkal is növekedett. A General Motors közli, hogy 1949-ben 600 millió dollár jövedelmet ért el, ami rekordjövedelem az Egysült Államok fennállása óta. íme néhány szenelvény az amerikai életformáról, amelyet Truman elnök és az amerikai monopóltőkések többi zsoldosai az egész világnak ajánlanak. A helyzet természetesen még súlyosabb az amerikai fennhatóság alatt álló országokban. Az angol statisztikai hivatal adatai szerint egy öttagú angol család heti minimális élelemszükségletéhez a háború előtt 23 shilling 9 cent kellett, 1949-ben 48 shil'ing 8 cent, vagyis több, mint kétszerese a háború előttinek. A munkabérek azonban nem változtak. Az angol tanitók szakszervezete fizetésemelést követelt, hangsúlyozva, hogy alacsony fizetésük miatt sok tanítőnő napi munkája mellett éjjel mint éttermi kiszolgáló dolgozik. A New Yo.k Herald Tribúne így látja Anglia helyzetéi: „Mától 12—18 hónapra Nagy-Britannia össze, omlik. Tanúi les?ünk a brit világbirodalom széthullásának. A vég feltartózhatatlanul napról napra közeledik. A brit szocialista vezetők tehetetlenek. Szörnyű bomlás van folyamatban, amely darabokra vágja a brit gazdaságot". Milyen a kapitalista „kiút" ebből a helyzetből? Az amerikaiak sze. rint: „talán az egyetlen gyógyszer, ha Anglia a negyvenkilencedik amerikai állam lenne" — írja a New York Herald Tribúne. A másik recept szerint: „a termelési költségek megfelelő csökkentését az angol munkások életszínvonalának rovására kell elérni", ahogy ezt .Róbert F Lorse, a külkereskedelmi tanács elnöke mondja. adatok szerint 1938 ba na francia nem. üeti jövedelem 29 százaléka volt a tő. késeké, ma 50 százaléka 1938-ban a nemzeti jövede'em 45 százaléka esett a bérekre, fizetésekre, ma csupán 34 százaléka. Öt százalékról hat százalék, ra emelkedett a nagybirtokosok részesedése, 21 százalékról 10 százalékra zuhant a parasztságé és a városi kőzéprétegeké. A Marshall-terv életbeléptetésének első évében a munkanél. küliség Franciaországban 192 százalékkal, Asztriában 184 százaékkal, Belgiumban 150 százalékkal, Nyugat. Németországban 146 százalékkal, Dániában 90 százalékkal, Hollandiában 89 százalékkal, Norvégiában 30 százalékkal emelkedett. Az amerikai megszál'ás alatt lévő Japánban hatmillió a munkanélküliek száma. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének világgazdasági jelentése — jólle. het a jelentés szerkesztői távolról sem tartoznak a szodalizmus hívei közé — összefogó képben mutatja be, hogy az egész kapitalista világ termelése és dolgozó népének életszinvonala rohamosan süllyed. Ilyen hát a „kényszert nem ismerő", „amerikai életformát követő" országok útja. És a mi utunk? Eric Bourne, a Sunday Times tudósítója, akit nemrég kiutasítottak Cseh. Szlovákiából, cikkében így ír: „A kommunisták alig voltak uralmon húsz hónapig, máris minden maradványát kiirtották a csehszlovák demokráciának. Csehszlovákiában is, mint a keleteurópai tömb valamennyi országában, az egész országot kényszerítik a szovjet módszerek elfogadására". És az angol olvasó csodálattal olvashatja a továbbiakban, hogy mihez vezet „a demokrácia minden maradványának kiirtása", „a szovjet módszerek rákényszerítése". „A kormányzat szerencséjére — folytatja áz angol lap — szembetűnő a gazdasági javulás. Csehszlovákiában a házbérek alacsonyak és a dolgozók jól keresnek ... Az egészségügyi viszonyok javultak és s szociális szolgálatokat nagyra értékelik". A New Statesmán and Nation hozzáfűzi: „A kommunistaellenes propagandánk épp azt támadja, ami megtámadhatatlan. Nélkülözés, közszükségleti és élelmiszerek hiánya: ezek nem tartoznak a kommunista uralomhoz az ú] népi demokráciában. Az ellenkezője igaz. Ha Csehszlová. kia gazdasági helyzete továbbra is ilyen arányban fejlődik, mint az utolsó évben, virágzóbb állam lesz, mint bármelyik Nyugat-Európában. Munkanélküliség nincs, az egy főre eső termelés és az ipari munkásság reálbére túlhaladta a háború előttit. Csehszlovákiából, mely a háború előtt a legroszszabb ellátott ország volt, az egyik legjobb élelmiszerellátású ország lett". Nézzük meg, hogy egy másik demokratikus ország, Lengyelország nagy eredményei milyen beismerésekre kényszerítik az imperialisták sajtóját. Á New York Herald Tribúne ezt írja: „Az üdülőhelyeken, ahová eddig csak a burzsoázia juthatott el, megkezdték a szovjet rendszer bevezetését, a munkásüdülietést. Nyugati megfigyelőkben nagy benyomást kel tett a proletariátusnak ez a megfelelő üdültetése". Ugyanez a lap más alkalommal így ír „Hí a 'engyel dik. tatúra továbbra is javítja a tömegek életszínvonalát, a lengy?.l tapasztalatnak nagy hatás? lehtt Nyugat-Európában, különösen, ha ott a válság és a munkanélküliség lovább'a is elural. kodik" És egy további helyen az amerikai nagytőkés lap ezeket írja: „A lengyel munkás gazdaságilag jobban áll, mint a háború előtt. A legszembetűnőbb a varsói építkezés, a lengyelek életkedve és jó egészsége... A lakbér nagyon alacsony. Lengyelország, an.ely a legszegényebb ország volt Európában a háború előtt, hatalmas fejlődést tett a németek okozta pusztítások ellenére". És Magyarországról: a News Chronicle arról ír, milyen imponáló a magyar talpraállás és például az úttörő vasútra „bármely nép büszke lehetne". A francia hivatalos jellegű „Information et Documentation" megírja, hogy Magyarország behozatali tételei közt egyre nagyobb arányban szerepelnek nyersanyagok és egyre kisebb arányban készárú, jeléül annak, hogy Magyarország ipara rendkívül megerősödött. A New York Times arról ír, hogy Magyarországon a gyermekhalandóság, amely egy nemzet egészségéntk fokmérője, rohamosan csökkent. A jobboldali Daily Mail így ír: „Budapest ragyogó hely. Ha valaki távol akar kerülni a háborús félelemtől és idegességtől, utazzék Budapestre". Egy másik számában a Daily Mail a magyarországi élleimiszerbőségről ír. Az egyik angol nagytőkés lap, a Manchester Guardian még azt is beismeri, hogy „a Magyar Dol. gozók Pártja gyors előmeneteli lehetőséget nyitott meg a munkások t» parasztok előtt, olyan előmeneM) tehetőségeket, amilyent azelőtt aoha«M élvezhettek". És a jobboldali L« Monde csodálkozva írja: „Magyarorsaé. gon megtalálható minden gyümölcse, ae — -—„ latos újjáépítési erőfeszítéseinek min- j den eredménye, a jegyrendszer mag- i szűnése s az üzletek árubősége". íme, a tőkésvilág béreit propagan- J distáinak adataiból és cikkeiből is kitfi. ] nik, hogy az imperializmus világa a hanyatlás világa, a miénk a rohamos fejlődésé. Kitűnik, hogy amott emberek millióin és tízmillióin gázol keresz. tül a harácsoló monopóltoke s nálunk minden „a legfőbb értékért'^ az emberért történik. És a mi erőnk, a mi sikerereink jele az is, hogy ezeknek a sikereknek níre áttöri az imperialisták rágalomrendszerét, eljut az olasz é« francia, az angol és amerikai néphez is. Eljut hozzájuk, erőt ád azoknak a francia, olasz, vagy belga rakodómunkásoknak. akik az amerikai halálgyárosok gyilkos szállítmányaitól őrzik Európa kikötőit, a maguk békéjét — és a mi békénket is. Erőt ád a görög, a jugoszláv, a sponyol fasiszta diktatúra ellen küzdő népeknek. Erőt az egész imperialista világ elnyomottainak. b. o. ' ! í I l a: „Magyarorsaé- j szciális reíormok ! ae ország esoéáNAZIM HIKMET: /Q fi kezei le k é lásuk es az o esa Ünnepkor kezetek, akár a kő gyászos, mint az ének, mit fegyházban dalol a rab, nagy és súlyos, mint fáradt bikák, mint rossz fiúnak képe, hogyha éhes. A ti kezeitek, mint szorgos méhek serények, mint tejtől duzzadó tőgyek kemények, bátrak, mint maga a természet, durva bőr alá rejtve gyöngédséget. A ti kezeitek tartják a planétát — nem forog kacsalábon e világ — De néked, népem, ó emberek, lerágott csontot koncnak odavetnek, kenyér s hús helyett hazugsággal etetnek. Terített asztal sose marasztal, szerényen tűrve elmentek innen, el a világból s a gyümölcs terhétől roskadó fáktól. Emberek, 6 embereim! Te indus, mongol s néger, ti malájok, a távoli Csendes-tenger népe, keletiek, lakói hazámnak, hét tizede az egész emberiségnek, teli bölcsességgel, mint tényérték, s mint kezetek ifjak s lelkességre készek. Emberek, én embereim, Európa és Amerika népe, józanok, bátrak és ébrek, , de akár a kéz is oly feledősek, hogy hazug szó és ármány, ®gyre még orvul tart és kifog rajtatok. Emberek, én embereim, antennák csalást bömbölnek, körforgógépek hazugságokat köpnek, csal a törvény, mint plakát a falon, lányok csupasz lába csal a vásznon. Mágusok csalnak és csalnak fohászok, költők csalnak és csalnak az álmok t hazug már a bölcsőének. Esténként a bűvész csal a kocsmában, reménytelen nap után hazug a képe a holdnak, csal a szó és színek megcsalnak, s csalnak a hangok, mankátok gyümölcsétől megrabolnak. Igen, mind azért csal, egyedül azért, hogy puha agyagként egyetlen hű tényérték törje s balga sötétbe ölje s kábítson, mint házőrző ebet, s bénítson, hogy moccant ne merjen, hogy egyetlen csapással ne vessen véget a pénz és harácsolás zsarnokságának e halandó-csodás földön, hol számunkra túl rövid lét van kimérve. Fordította: Egri V i k t o r. IOUOT CURIE ratóriumában, amely a németek leg- | sok, hogy lelkiismeretlen politikusok, I szigorúbb ellenőrzése mellett dolgo- j kizsákmányoló tőkések és kalandAzok között a tudósok között, akik a békéért vívott harcban hadat üzentek az imperialisták cmjuk, ennek a korszakalkotó tudományos felfedezésnek ideje egybeesik a második világháború ki robban áUáberpusztító terveinek, akik a fejlő- i nak idejével. Joliot-Curie, a francia dést szolgáló felfedezéseiket, tudományos kutatásaik eredményeit meg akarják menteni a békésen dolgozó emberiség számára és nem hajlandók beletörődni abba, hogy a tudomány a tömeggyilkosság és a kizsákmányolás politikájának váljék eszközévé, — ezek között a tudósok között az első sorban áll Joliot Curie professzor, a világhírű francia atomfizikus. Frederic Joliot, feleségével, aki leánya a rádium felfedezőjének, Curie asszonynak, a aki maga is igen Jelentékeny tudományos munkát végez, 1934-ben felfedezte az úgynevezett mesterséges rádióaktivitást, tehát annak a módját, hogy bármily kémiai elemet rádlőaktív formában lehet előállítani. 1939-ben pedig Hälban és Kovarszki profeszszorokkal együtt rájött arra, hogy ha az uránt neutronokkal felbontják, a felbontási folyamat közben újabb neutronokat bocsát kl magából, amelyekkel további uránatomokat lehet felbontani. Ezzel a felfedezéssel vetette meg Joliot Curie az atomenergia felhasználásának alapját. Mint yz említett évszámokból látkormány gyászos kapitulációja után a fasiszta rémuralom napjaiban ottmaradt a sanyargatott és szenvedő francia földön, látta, mivé tette a háború hazáját, a kultúrát, az emberiséget, felismerte annak a harcnak jelentőségét, amit a haladás hívei és a jó hazafiak vívtak a háborús őrület megszállottjai, a náci elnyomók ellen. De felismerte Joliot Curie annak a jelentőségét Is, hogy mit jelentene egy olyan horderejű felfedezés, mint az övé, a háborús gyujtogatók kezében, felismerte azt az alapvető igazságot, hogy a tudomány csak sikkor válik az emberiség fejlődésének hatalmas eszközévé, ha gyöz a béke és győz a világban az az erő, amely biztosítani tudja az emberiség békés fejlődését. Joliot Curie minden tekintetben levonta ennek a felismerésnek következményeit, s egyik legelső szervezője lett a francia ellenállási mozgalomnak. Tagja volt a Nemzeti Ellenállási Tanácsnak, amely a német megszállás éveiben a francia hazafiak legjobbjait mozgósította a német megszállók elleni harcra. Labozott, az ellenállók titkos leadóállor mást állítottak fel. Ezen a rádióiéadón keresztül úgyszólván órák alatt értesült a világ a nácik valamennyi gazságáról, amit Franciaországban elkövettek. Az ellenállási mozgalomban szerzett tapasztalatok alapján JoliotCurie professzor csatlakozott a kommunistákhoz, akikben a szabadság és a haladás ügyének legbátrább és legönfeláldozóbb harcosait ismerte meg. A felszabadulás után beválasztották a Francia Kommunista Párt központi bizottságába. Ugyanakkor mint az atomkutatás elismerten legnagyobb tekintélyét, kinevezték az atomenergia franciaországi főbiztosává Azóta Joliot Curie a békéért harcol és az atomenergia békés felhasználásán dolgozik. Joliot Curie a legerélyesebben elutasítja az atomenergia katonai felhasználásának gondolatát. Egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy az atomenergia katonai felhasználása egy Imperialista háború céljaira, eltekintve attól, hogy az emberiség történetének legsúlyosabb szerencsétlenségét Idézné fel, súlyos csapás lenne a tudomány egész fejlődésére és olyan erkölcsi meggondolásokat vetne fel minden becsületesen gondolkozó tudósban, amelyek megbéníthatják a tudomány munkáját. Nem azért dolgoznak a haladó tudóvágytól fűtött tábornokok felfedezéseiket a civilizáció elpusztítására, emberek millióinak legyükolására használják. Ez annyit jelentene, hogy a tudomány hadat üzen önmagának. Az atomenergia, az eddig ismert legnagyobb erő, amit a természettől elhódítottunk, nem arra való, hogy a pusztítás szolgálatába állítsuk, hanem arra, hogy egy jobb és boldogabb világot segítsünk vele felépíteni. Belenyugodhatnak-e a háborús uszítók abba, hogy győzzön ez a gondolkodás? Nem. A tudomány lázadása az imperializmus ellen olyan veszélyt jelent számukra, ami ellen mozgősítaniok kell egész hatalmi szervezetüket. Joliot Curie ellen megkezdődött a hajsza: elmozdították állásából, üldözik, fenyegeük. Joliot Curie a nagy francia tudós és hazafi megint ott tart ahol a nácik rémuralma idején tortott — de mint akkor, úgy most sem engedi magát megfélemlíteni. Az ügy, amiért harcol, az emberiség boldogulásának ügye: erősebb, hatalmasabb, mint azoknak a halálgyárosoknak aljas üzlete, akik most üldözőbe vették és el akarják némítani. Ez az ügy győzni fog, mint ahogy győzött a fasiszta barbárok felett és Joliot Curie neve ragyogni fog akkor is, amikor az imperializmus lakájait már régen elsöpörte a felszabadult népek megvetése és haragja. p. F.