Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-07 / 104. szám, vasárnap

1950 május t 3 Békét kívánnak a világ népei (N. J.) A felszabadulás és a béke ünnepét ünnepeljük ma. A szabadságot és a békét öt évvel ezelőtt hozta meg a dicső szovjet hadsereg az eltiport és a hitlerista fasiszta rendszer rabigájában tespedő népek millióinak. Emlékezzünk a felszabadulásunk előtti időre. Emlékezzünk azokra a megpróbáltatásokkal telített évekre, hónapokra, amelyeken átvergődve eljutottunk ahhoz az örömteli pillanathoz, amikor a vörös lobogó mögött felsorakozott hős katonák falvaink és vá rosaink küszöbén megjelentek. A fel' szabadulást és a békét hozták. Halál helyett életet, éhség helyett kenyeret hoztak, megalázottság helyébe fel' emelkedést teremtettek mindenütt, ahol megjelentek. Szükséges, hogy amikor ma a felszabadulásunk és a béke napját ünnepeljük, a multat is felelevenítsük, mert csakis a mult borzalmainak és a kétségbeesés óráinak tudatosításával tudjuk kellően értékelni azt, amit számunkra e két szó jelentett: felszabadulás, béke. Azóta öt esztendő telt el. öt évvel ezelőtt mi mindannyian, akik átéltük a pusztító, öldöklő háború minden borzalmát, azt hittük, hogy mindenütt új élet, új emberi élet himnusza fog szárnyrakelni. Azt hittük, hogy az átélt szörnyűségek után nem lesz ember, aki ne törekedne arra, hogy az emberiség számára a tartós, békés, nyugodt élet érdekében minden erejével küzdve dolgozzék. Azonban nem így történt. A háború befejezése óta a dolgozó emberiség évezredes ellensége, ahol még hatalma meg nem dőlt, minden energiájával elszántan indított új uszitást új háború lángralobbantása érdekében. A Wall-Street, a Down-Street, a Fehér Ház és az amerikai iparmágnások a Vatikánnal szövetkezve indították meg kezdetben alattomos, majd mindinkább erélyesebb támadásukat a béke és az építés ellen, a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok ellen. Terveik elérésére sem a múltban, sem ma nem válogatnak az eszközökben. 1945 májusától tapasztalhattuk, hogy minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a nyugati féltekét és a gyarmati országokat gyilkos hálójukba befogják, hogy megakadályozzák és megbénítsák a dolgozók szebb és magasabbrendü élethez vezető útján a haladást, ott, ahol ők még uralmon vannak és hogy ezután támadást indíthassanak a Szovjetúnió és a mögötte felsorakozott országok népei ellen is. Atom- és szuperbombákkal, gyilkos mérgekkel fenyegetőznek ezek a mindenre elszánt, háborúra uszító nyugati kalandorok. Vérrel, fegyverropogással, bombák robbanásával akarják eltölteni újból most békés életet élő országunkat. Romba akarják dönteni az új életet építő emberek otthonát, hogy a kizsákmányolás lehetőségét továbbra is fenntartsák. Gyilkos paktumokat, cinkos szerződéseket kötnek, amelyekkel mind azt kívánják elérni, hogy gátat vessenek az új életet hirdető emberi társadalom győzelmes előrejutásának. Mialatt a bankok, trösztök tulajdonosai és részvényesei, a hadseregek nélküli tábornokok karával és országaik kalandor politikusaival az igazgatósági szobákban az emberiség ellen elkövetendő legvéresebb terveiket szövik, azalatt a dolgozó népek százmilliós tömegei egy szilárd tömbbe kovácsolődtak. Egyként sorakoztak fel a béke, az emberiesség és a szociális haladás legnagyobb élő személyisége, Sztálin mellé. Mert tudják, hogy Sztálin ma nemcsak a Szovjetúnió dolgozóinak hőn szeretett vezére, hanem jelképe és föerőssége a béke ügyének. Vezércsillaga az emberiség békés életének megteremtésért folytatott harcnak, a szocializmus útjára tért dolgozók százmilliós tömegeinek. Sztálin a béke, Sztálin az emberiesség, Sztálin az, akinek zászlaja alatt felsorakozott dolgozók megszüntetik az embernek ember által való kizsákmányolását, megszüntetik a nyomort, az emberek számkivetettségét, felemelik az embert arra a piedesztálra, amely öt, a dolgozót megületi. Az ő nevével bontotta ki lobogóját a békevédök táborának 800 milliós serege, hogy felsorakozva végső csapást mérjen mindazokra, akik új gyilkos háborúra spekulálnak, azokra, akik Celanoban, Modenában a munkáért és kenyérét küzdő földműveseket gyilkos módon mészárolják, akik a francia dolgozókat páncélos kocsikkal, gumibotokkal és véres kegyetlenkedésekkel akarják a fasizmus útjára kényszerítem, azokra, akik a délafrikai Witwattersrandban gyarmati rendőrségükkel gépfegyveres tüzet zúdítanak a néger dolgozókra, csak azért, mert négerek, azokra, akik a "görög falvak és városok szabadságért küzdő harcosait a hitleri koncentrációs táborokat is felülmúló haláltáborokban pusztítják. És midezt mindazért, hogy düledező hatalmukat fenntarthassák, hogy szipolyozhassák a maguk életének szebbétételéért azokat, akik véres verejtékkel kénytelenek megküzdeni és megdolgozni a mindennapi kenyérért. Igen, a békevédök tábora nőttön nő és szilárdul. Győzelmes zászlója ott leng mindenütt, ahol a szebb világért küzdenek a dolgozók. Stockholmban csak rövid pár héttel ezelőtt jöttek össze a béke után vágyó népek kiküldöttei. A 81 ország békehíveinek kiküldöttei itt határozatot hoztak, amely az atombomba használata és a háborús uszítók elleni következetes harcnak új lendületet ad. A stockholmi határozatot a dolgozók milliói eljuttatták minden ország parlamentje elé, eljuttatták mint a nép akaratát, mint a nép követelését. A megindult akció, amely a Csendes-óceántól az Atlanti-óceán partjától, az Északi sarktól a Déli sarkig, Amerikában éppen úgy, mint Ázsiában, Ausztráliában, Afrikában és Európában sorakozőra hivja az emberiség békére vágyó százmilliós tömegeit, a dolgozó nép hatalmas és legyőzhetetlen erejéről tesz tanúságot. Mert nemcsak sorakozóra, nemcsak rokonszenv nyilvánítására hívja fel a stockholmi akció az emberiséget, de pozitív kiállásra is. A falvak, a városok lakói, országok, világrészek népei névaláírásukkal hitelesítik és igazolják, hogy szemben a háborús uszítókkal, ők a béke, az épités és az új társadalmi rendszert épitő dolgozók millióinak tábora mellett sorakoznak fel. A munkás és paraszt, a mérnök, tanító, pap és katona egymásnak adja a tollat, egymás mellett adják le szavazatukat névaláírásuk jegyzésével a béke mellett. Alig indult meg egy-két hete Magyarországon ez az akció és ma már 16 ezer békebizottság működik és több, mint 1 millió magyarországi polgár írta alá a békefelhívást. Boldog lelkesedéssel sorakoznak fel a városok és falvak népei, hogy odakiáltsák a világ háborúra uszító tőkései felé: „Soha többé háborút!" Romániában az első napokban, hogy az aláírási íveket odafektették a nép elé, két és fél millió dolgozó sietett őket aláírni és azóta is szaporodnak az aláírások száz és százezer és milliószámra, ami mind egyről tesz tanúságot: a dolgozó nép békét akar, mert új világot épít, de ha kell, fegyvert is ragad, hogy a békét megvédje. Bulgáriában 6 millió polgár írta alá a békefelhívást. De nemcsak a népi demokratikus országok sietnek aláírásukkal igazolni, hogy háború helyett az építést, öldöklés helyett a békét, az emberi életet kívánják, Ausztráliában éppen ügy, mint Anglia ipari városaiban, vagy Amerika gyárközpontjaiban, Dél-Amerikában és Ausztráliában, a terror és a fenyegetések ellenére is egyre szaporodnak az aláirások, amelyekkel a népek milliós tömegei igazolják, hogy a békéért, a demokráciáért és szocializmusért folytatott harcukat a végső győzelemig viszik. A canterbury-i dékán a doüár-fMnyről Hawlet Johnson, a canterbury-i apát. ság esperese Ausztráliából Londonba való visszatérte után aláírta az angliai békebizottság petícióját. Johnson pénteken Londonbol Kanadába utazott, ahol Torontóban résztvesz a békevédök nagygyűlésén, mint szónok. Johnson azért volt kénytelen útját Londonon ke. resztül venni Kanadába, mert az Északamerikai Egyesűit Államok megtagadták kérését, hogy Honolulun keresztül utazhasson Kanadába. Az átutazási vízum megtagadásával kapcso. latosan Johnson a Daily Worker munkatársának a következőket mondotta: „Nem tudok keresztül menni az arany, illetőleg a dollárfüggönyön. Az amerikai dollárlüggöny lehetetlenné te. szi, hogy egy angol állampolgár az angol birodalom egyik részéből a másikba angol íepülőgéppel átröpülhessen, kerülőutat kell tennie, amely, több ezer mérfölddel hosszabb. Ez annak tudható be, hogy az amerikaiak félnek a demokrácia és a szabadság eszméjétől. A gondolatot is ellenőrizni akarják és üldözik az embereket politikai meggyőződésükért". — Bécsben „A népi demokráciák keresztmetszete" címmel kiállítás nyílt meg, amelyei az osztrák dolgozók tízezrei látogatnak. — Sheppard Thiermant, az amerikai brooklyni kórház fiatal orvosát megfosztották állásától, jóllehet felettesei is elismerik kiváló szakképzettségét. Thiermann résztvett a Budapesti Világifjúsági Találkozón s ezért bocsátották el A győzelmi zászló a Reichstag ormán 1945 április 21-én reggel 6 órakor a Szovjet Hadsereg egységei benyomultak Berlin elővárosaiba. Egyik utcát a másik után foglalták el és hiába tüzeltek a nácik szakadatlanul háztetőkről, ablakokból, pincékből, a szovjet harcosok harckocsik fedezete mellett feltartóztathatatlanul nyomultak a város középpontja felé. ... Meliton Kantarija — azóta a Szovjetúnió Hőse — és Mihail Jegorov szakaszvezető is a harcosok között volt. Házról házra törtek előre a berlini utcák labirintusán, egy gerendákból összeácsolt tutajon átjutottak a Spree-n és egyszerre csak azt látták, hogy alig 100 méterre fekszenek — a fal tövében — a híres Reichstag büszke (szovjet bombázóktól ekkor már megtépázott) épületétől. Ekkor már április 29-e volt. Másnap, 30-án hajnalban rohamra indult az a zászlóalj, amelyhez ők tartoztak. A parancs: kitűzni a Reichstagra a győzelem lobogóját. — Ki vállalkozik elsőnek? Mihail Jegorov lépett elő, utána Meliton Kantarija. Tisztjük átnyújtotta nekik a kétméteres rúdra erősített, huzatba csavart vörös zászlót és meleg szavakkal búcsút vett tőlük. Elindultak a Reichstag felé. Azt már sűrű füstfelhő borította, — különböző nagyságú lövegek szórták rá a tüzet. Kantarija rohant a zászlóval, Jegorov géppisztolyából tüzelve, valósággal fedezte a zászlót. Három oldalról három zászlóalj elérte az épületet ... Moszkvai időszámítás szerint 14 óra 23 perc volt. Jegorov és Kantarija végére ért a kupolához vezető lépcsőnek, pedig nehéz volt az út, — az elbarikádozott fasiszták szüntelenül lőtték őket. 14 óra 25 perckor a zászlórúd már rögzítve volt és a röpködő lövedékek között ott lengett a vörös zászló a Rechstag ormán! AZ UTOLSÓ NÉMET VEZÉNYSZÓ A harcnak még ekkor sem volt teljesen vége ... Hitler kancelláriája még tartotta magát... Csujkov .tábornok főhadiszállásán egy kétemeletes házban — egyszerre nagy mozgás támadt. Megérkeztek a német parancsnokság képviselői. Krebs tábornok, a német vezérkar főnöke Göbbels megbízásából javaslattal jött „fegyverszüneti tárgyalások" megkezdésére. — Semmiféle fegyverszünetről nem lehet szó! — volt a válasz. A szovjet parancsnokság egyetlen feltétele: teljes és felételnélküli fegyverletétel! Krebs hazament a visszautasítással. A szovjet katonák telefonvonalat húztak a kőt parancsnokság kőzött. Kisvártatva újból jelentkezett a náci vezérkari főnök és engedélyt kért, hogy átjöhessen. Megint fegyverszünetet kért, hogy hagyják meg nekik Berlinnek azt a területét, amelyen most tartózkodnak. Mint kiderült, azért hogy főkolomposaik repülőgépen megkísérelhessék az elszelelést... Május elseje van. A szovjet csapatok várják a jelet az utolsó rohamra, az egész — nem is túlnagy — „zsák" megtisztítására. A parancsnokok bekapcsolják a rádiót. A bemondó a távoli Moszkvában Sztálin ünnepi napiparanesát olvassa. — Vörös Hadsereg és Hadiflotta katonád. A hitleri barlang végső ostroma folyik. A befejező küzdelemben mutassátok a harci tudás és bátorság újabb példáit. Még erősebben verjétek az ellenséget, ügyesen zúzzátok szét védelmét, üldözzétek és zárjátok körül a német területrablókat. Ne engedjétek őket lélekzethez jutni mindaddig, míg meg nem szüntetik az ellenállást... Mint rohamra hívő kiáltásra, száz ágyú kezdi egyszerre árasztani tüzét. Félelmetes tankok és rohamágyúk törnek a város szíve felé. A házak romjai között, a földön és a tetőkön gyalogosok és utászok kúsznak előre ... Ki* derül, hogy a hitleristák orvul megölték az eredménytelenül visszatérő Krebset kísérő Bjeoluszov szovjet őrnagyot. A példátlan provokáció óriási felháborodást váltott ki. A fegyverek tüze elborítja a még fasiszta kézen lévő városrészt és a térképek piros nyilai mindjobban közelednek a fekete kör középpontja felé... Elsejéről másodikára virradó éjjel Csujkov főhadiszállásán megjelenik egy ®ovány öregember, Weidling német tábornak. Közli, hogy Göbbels és Krebs ön" gyilkosok lettek, most ő a német helyőrség parancsnoka és haj" landó feltétel nélkül letenni a fegyvert. A szétvert német csapatok — a 200 ezres helyőrség maradványai — telefonon kapják Weidling parancsát: „Harcot szüntess!"' Az ágyúdörej foko"

1 zatosan elhalkul, majd megszü* nik... MOSZKVA 1945 MÁJUS 9. ... Senkisem tudott aludni ezen az éjszakán. Nem tudott, nem akart. A rádió éjszaka 2 óra 10 perckor jelentette be: Németország feltétel nélkül kapitulált! Győzelem! Eljött az, amire a szovjet nép annyira várt, amiért dolgozott, ami annyi vérbe é« küzdelembe került. .• c/l gyö&elent napján a Szoojetúnióban Századunk legnagyobb ünnepét, az ember ismét emberré válását ünnepeljük ma. Cikkek, versek, emlékek követik egymást a sajtóban, az ünnepélyeken. Mindenkinek sok mondanivalója van. Mindenki úgy érzi, hogy életének legmegrázóbb, lelkemélyéig ható, felejthetetlen percekről tud mesélni, amikor a rabságból ismét szabad, emberi jogokat élvező lény lett. Pár szóval szeretnék visszaemlékezni a nagy szovjet nép 1945 május 9-i ünnepére egy kis szovjet városkában, Buzulukban. A német hadsereg teljes kapitulációját, a győzelmet, a háború végén megmaradt szeretteinek hazatérését ünnepelte örömmómorbam. a szovjet nép. Ennek a hősi nemzetnek a szenvedését, áldozatkészségét, szívós győzniakarÓLsát, lankadatlan munkabírását együtt éltem át velük. Nem volt család, amelynek férfi és nôtagja ne harcolt volna, sőt merem állítani, kevés olyan család volt, ahol ne kopogtatott volna már be a postás gyászos értesítéssel. hOyg fiú, férj, apa vagy leány hősi halált hált. Elesett kedveseikért nem viseltek a szovjet polgárok gyászt, nem siratták hangos jajveszékeléssel, hanem összeszorított fogakkal dolgoztak tovább, még nagyobb energiával a győzelemért és ha keserűségük mégis kitört belőlük, csak anynyit mondtak: „Megfizetünk értük". Amikor felvirradt ránk május 9-e és a rádió a győzelmi jelentéseknél is nagyobb ünnepélyességgel közölte a német kapitulációt, mindnyájunknak, még a legrősebb lelkiteknek is körmybelábadt a szeme, összeszorult torkunkból először nem jött ki hang, majd úgy éreztük, hogy ki kell rohannunk a szabadba, kiabálni és ordítani mindenkinek, aki még nem tudja: Győztünk és vége a háborúnak! Ügy látszik, ez az érzése mindenkinek ugyanaz volt, mert az utA francia kommunisták szolidárisak Joliot-Curievel A francia Kommunista Párt központi bizottsága legutolsó ülé" sén határozatot fogadott el, amelyben a francia dolgozó munkásság, demokraták és hazafiak nevében a legerélyesebben tiltakoznak Joliot-Curienek, a világhírű tudásnak hivatalából történt elmozdítása miatt. A határozatban leszögezte, hogy a francia kormány pusztán azért távolította .el Joliot'Curiet, az atomtudomány legnagyobb túrósát, mert megtagadta a francia tudománynak amerikai háborús uszítók szolgálatába való bocsátását. Joliot-Guriet a francia kormány az amerikai imperialisták parancsára távolította el hivatalából, ami nem egyéb mint bűntett a tudomány ellen, Franciaország és a béke ellen. A francia kormány ezzel a cselekedetével beismeri, hogy a háborút készíti elő. Az amerikai hivatalok, az amerikai sajtó hónapokon át éles támadásokat hajtottak végre Joliot-Curie ellen. A francia kormány most beigazolta, hogy azokra a parancsokra hallgat, amelyeket a háborús uszítók, a külföldi imperialista tábor adnak. Ezzel pedig bebizonyította, hogy Franciaországot meg akarja fosztani nemzeti függetlenségétől. Joliot-Curie tanár a stockholmi békehatározat első aláírói között volt. Mint ismeretes, ez a határozat kimondja, hogy háborús bűnösnek kell tekinteni azt, aki ae atombombát elsőnek használja. A francia kormány gyalázatos tettével bizonyságot szolgáltatott arról, hogy amerikai barátai és protektorai, valamint a francia kormány készek elsőnek használni az atombombát. A francia kormány ezzel a tettével önönmaga ítélkezett maga felett és önönmaga sorozta be magát a háborús bűnösök soraiba. cón egymás nyakába boruló emberek voltak láthatók, összetömöruJ embercsoportok, akik mintha mámorosak lettek volna, kiáltották: Éljen Sztálin.' Győztünk! Hazajönnek a mieink! Mindenkinek első gondolata az volt, mikor jöhetnek haza a szovjet katonák, mert mint tudnwalá^ a szovjet hősök a háború első pillanatától harcban állottak, szabadság nélkül, egészen Berlin bevételéig. Később már kinyitották az üzleteket aa ünnep ellenére, hogy mindenki vásárolhasson és otthonában méltóan ünnepelhesse a szovjet nép nagy diadalát. Mi, a buzuluki csehszlovák csoport tagjai bensőséges ünnepet rög" tönöztünk vezetőnk, Zmrhal elvtára evzetésével, aki meghatott szamokkal értékelte a nagy napot. Elénekeltük megilletődve a csehszlovák himnusz azzal a tudattal, hogy a Vörös Hadsereg jóvoltából ismét van már haŕ zánk, ahova rövidesen visszatérhf tünk. A csoport tagjai a háború mvtw den borzalmát átélték és hosszú hány ódás után találtak a szovjet kormány jóvoltából Buzulukban menedéket, ahol testileg és lelkileg helyreállítva élték meg ezt a nagy napot. Mindnyájunk szeméből csak azt lehetett olvasni: minden szenvedést* minden küzdelmet megért az, hogp megélhettük a Vörös Hadsereg gyfr zelmét és az emberi igazság győzőmét a fasiszta hordák fölött. A mér sik nagy érzés, amely azóta sem hatványul el lelkünkben és nem i$ foq soha, a mérhetetlen hála érzete tt Szovjetúnió iránt, amely gondterhe* és nehéz időben lehetőséget adott künk életünk fenntartására, mvmhá. ra és hozzásegített hazánkba vaU visszatérésünkhöz. Amikor az ünnepségrSl hazafet9 tartottunk, minden házból kiszalad? a házigazda utánunk é$ szeretettéi invitáltak asztalukhoz, amely már az orosz szokás szerint, roskadozott minden jótól és velük örültünk dcc lolva, táncolva a gyönyörű napnak. Túrj Mária. Május 7-e a szovjet rádió napin Május 7"én ünnepli a Szovjet" únió a szovjetrádió tradiciós najr ját. 55 évvel ezelőtt ezen a napon mutatta be A. S. Popov, a kiváló orosz tudós, a világ első rádión vevőkészülékét. A polytechniksS múzeumban, Moszkvában a Por povteremben ott áll a világ első rádiókészüléke, az első adó- és vevőállomás, a detektoros rádiókészülék, amelyet Popov Sfl orosz tengerészet számára készf" tett és amelyek igazolják e ki* váló tudós nagyszerű működését. — Grazianit, Mussolini volt tábor.. nagyát 19 év' börtönre ítélték, de a bíróság az amnesztia-rendeletre hivat kozva nyomban elengedett a büntetésből 13 évet és 8 hónapot, 4 évet a lei. tartóztatással kitöltöttnek vett. Az ítd. let tehát csak papíron 19 esztendő, Grazianinak mindössze pár hónapig kell ülnie, azután szabadlábra kerül.