Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-07 / 104. szám, vasárnap

195Ö mSjiM T A. TEWOFEJEVSZKIJ: A szovjet állam erejének és hatalmának forrásai A Szovjetúnió világtörténelmi je­lentőségű győzelmet aratott a rná eodik világháborúban. A Szovjetúnió erőben felülmúlta a hitlerista Német országot és szétzúzta fegyveres ere­jét. Miben rejlenek a szovjet állam ha­talmának alapvető forrásai ? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Oroszországban egészen új állami apparátust szilárdított meg, melynek politikai alapját a szovjet hatalom képezi. Ez az új apparátus — a Szovjetúnió erejének és hatalmának óriási forrása. A szovjeteknek ereje abban áll, hogy szoros kapcsolatban állnak néptömegekkel és a néptömegek ré­széről hatalmas támogastásban ré­szesülnek. A kommunisták és pár­tonklvüliek blokkjának gyönyörű győzelme az 1950. év március 12-i választásokon a népnek a szovjet szocialista rendszer iránti határtalan odaadását újabb hatalmas jelként tanúsítja. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának legutolsó választásain az összes választóknak 99.98%-a vett részt. A szavazások eredménye meg­mutatta, hogy a kommunisták és a pártokívüliek blokkjának a Legfel sőbb Tanács jelöltjein az összes vá­lasztóknak 99.73%-a, a Nemzetiségi Tanács jelöltjein a választóknak 99.72%-a adta le szavazatát. V. I. Lenin mondotta: „Soha sem győzik le azt a nemzetet, ahol a munkások és a parasztok legnagyobb részt megismerték, megérezték és meglátták, hogy ők a saját szovjet államukat — a dolgozók államát vé­delmezik, hogy azt az ügyet védel­mezik, amelynek győzelme nekik és gyermekeiknek biztosltja annak a le­hetőségét, hogy a kultúra minden jótéteményeivel, az emberi munka minden alkotásával éljenek." A szovjet állami apparátus gyöke­reivel mélyen lenyúlik a néptöme­gekbe. A szovjetek — a dolgozók Igazi szervei. A szovjetekben a mun­kások és a parasztok milliói vesznek részt és oldanak meg állami jelen­tőségű kérdéseket A Kommunista Párt vezetése alatt a szovjetek meg­valósítják a proletárdiktatúrát, amely a nép igazi érdekeit tartja •zem előtt J. V. Sztálin a szovjetek hatalmá­ról ezt mondotta: „A ssovjetek hatalmát nem lehet tgy értelmezni, mint olyan hatalmat, amely a néptől el van szakítva, — ellenkezőleg, ö a maga nemében az egyedüli hatalom, amely az orosz néptömegekböl eredt és közel áll hoz­zájuk. Éppen ez magyarázza meg azt a hallatlan erőt és rugalmassá­got, amelyet a szovjet hatalom a válságos percekben szokás szerint megnyilvánít. A szovjet államrend­szer óriási . erejét képezi gazdasági alapja — a termelési eszközök és szerszámok közös szocialista tulaj­dona A Szovjetúniónak erős ipara van és hatalmas mezőgazdasága amelyek tervszerűen működnek és p-z összes dolgozók, az egész nép érde­két szolgálják. Ez tette lehetővé, hogy a szovjet állam a háború évei­ben helyesen irányíthassa az ipar és a mezőgazdaság forrásait a front szükségleteire. A Nagy Honvédelmi Háború évei­ben a szocialista rendszerű gazdál­kodás nehéz próbát állt ki. A há­ború első hónapjaiban az ipar alap­vető ágazatait gyors ütemben állítot­ták át a front szükségleteinek meg­felelően. Az óriási üzemek százai, amelyeket az ország keleti övezetei­be helyezték át, azonnal megkezd­ték a termelést. A nemzetgazdaság teljes mértékben biztosította a szov­jet hadsereg számára a hadianyagot, hadifelszerelést és élelmet, az ipar­nak a nyersanyagot, a lakosságnak pedig — az elsőrendű fontosságit eszközöket • A 6zovjet szocialista gazdaság be­láthatatlan túlsúlya a kapitalista gazdálkodás fölött világosan meg­mutatkozik a háború utáni időben is. A szovjet nép a Bolsevista Párt Indítására óriási sikereket ért el a nemzetgazdaság helyreállításában és fejlesztésében. Az 1949. év első ne­gyedében a Szovjetúnió ipara nem­csak hogy elérte az 1940-es háború előtti év össztermelése havi átlag­termelésének színvonalát, hanem ezt a szinvonalat 50%-kal túl is haladta. Eltérően a kapitalista gazdasági rendszertől, a szocializmus megvetet­te az alapját a dolgozók anyagi jólé­te és kultúrszínvonala folytonos nö­vekedése korlátlan előfeltételeinek. Ebben rejlik fejlődésének törvénye és óriási anyagi ereje. A Szovjet­únióban évről-évre növekedik a mun­kások száma és emelkedik kerese­tük is. A mezőgazdaság kollektivizá­lása már régen megszüntette a fal­Vak forradalom előtti nyomorúságát. A nép életszínvonala emelkedésének legvilásosabb bizonyítéka a nemzeti jövedelem emelkedése, amelyet a dol­gozók érdekeinek szem előtt tartá­sával osztanak szét. Így az 1949-es évben a nemzeti jövedelem az 1948-as éwel összehasonlítva 17%-kai növe­kedett, 36%-kai túlhaladva a hábo­rúelőtti év színvonalát. A szovjet állami berendezésben megtalálta igazi megtestesülését a munkásosztálynak a dolgozó föld­müvességgel való szövetsége. Ez a szövetség biztosította a szocialista építés győzelmét a Szovjetúnióban. A győzelmes szocializmus feltételei megvalósították az egész szovjet tár­sadalom erkölcsi, politikai egységét, amely kifejezésre juttatta a mun­kásosztály, a kolhózparasztság és a szovjet értelmiség alapvető érdekei­nek és céljainak közös voltát. Ez a nemzeti egység, amit a történelem folyamán sohasem láttunk és a szo­cializmus megvalósítása alkotják a szovjet társadalom hatalmas emelő erejét Az erkölcsi-politikai egység minde­nekelőtt abban nyilvánúl meg, hogy a nemzet szorosan felsorakozik a Kom­munista Párt mellé, amely megte­remtette és megszilárdította ezt az egységet. A Szorjottmió Kommunis­ta Pártja bátran és a végsőkig vé­delmezve a munkások és parasztok érdekeit, kiérdemelte a szovjet nép általános elismerését és szeretetét. A szovjet emberek tapasztalatokból győződtek meg arról, hogy egyedül csak a Kommunista Párt vezetésével, az ö bölcs politikájával és szervező tevékenységével emelkedhettek fel a nyomorúságos szegénységből, jogta­lanságból és térhettek rá a fejlődés széles útjára. A szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysége, amelyet a legmélyebb nemzetköziség hat át, egy egésszé forrasztotta a Szovjet­únió minden nemzetét és nemzeti­ségét A szovjet államberendezés óriási vívmánya a nemzetek baráti szövet­je. Ez hála a lenini-sztálini nem­zetiségi politika helyes voltának, lét­rejött Oroszország legkülönbözőbb nemzetiségű dolgozóinak közös for­radalmi harcában a cári uralom, a földbirtokosok és tőkések ellen, az intervenciósokkal és a fehérgárdis­tákkal folytatott harcokban, a pol­gárháború éveiben, a nemzetgazda­ság helyreállításáért folytatott szí­vós munkában, a Szovjetúnióban a szocialista építés győzelméért foly­tatott harcban. A Nagy Honvédelmi Háború évei­ben a Szovjetúnió nemzeteinek fel­bonthatatlan baráti szövetsége meg­pecsételődött az ellenséggel folyta­tott ádáz harcokban. Hitler hívei fel­tételezték, hogy a háború a Szovjet­únió nemzetei között szakadást és összetűzéseket idéz elö. Kegyetlenül elszámították magukat. A sok nem­zetből álló szovjet állam, amely fenn­állásának napjától kezdve a világ legszilárdabb államénak mutatko­zott, a háború időszaka alatt még inkább megszilárdult és óriási nem­zetközi tekintélyt szerzett Az or­szág összes nemzetei még szorosab­ban felsorakoznak a Kommunista Párt mellé és a szovjet kormány, a nagy orosz nemzet köré. A szovjet nemzetek baráti szövetsége a szov­jet állam erőinek hatalmas forrásává lett. A szovjet állami berendezés kö­rülményei közt jött létre és virág­zott ki az alkotó szovjet hazafiasság. szovjet hazafiasság ereje abban áll, hogy nem faji vagy nacionalista előítéleteken alapszik, hanem a nem­zetnek szovjet hazája iránti mély odaadásán és hűségén és a szocializ­mus országa minden nemzetének testvéri szövetségén. A szovjet haza­fiasság nem veti el a logjobb nem­zeti hagyományokat, ellenkezőleg tovább fejleszti őket és új szocia­lista hagyományokkal gazdagítja. A szovjet hazafiasság a Szovjetúnió minden nemzetét és nemzetiségét egy testvéri családdá fűzi egybe. A szovjet hazafiasság kiválóan megmutatkozott a háború napjaiban, a szovjet nép hősi munkájában oda­haza és a szovjet katonák tömeges hősiességében a fronton. A szovjet hazafiasság hatalmas megnyilvánulá­sa az egész nemzet hősi munkája amely a háború utáni időszakban a nemzetgazdaság újjáépítésére és fej­lesztésére irányult. A szocialtsta ver­seny országos méretű fejlődése a há­ború utáni ötéves terv sikeres tel­jesítésére bizonyságot tesz arról, hogy a szovjet nép erejét az ország jólétének és felvirágzásának szentc­a kommunizmus építésének a Szovjetúnióban. A szovjet nép világtörténelmi győ­zelmeit a Kommunista Pártnak kö­szönheti, amely a munkások minden -wsm A prágai felkelés ötödik évfordulójára öt évvel ezelőtt, amikor a dicső­séges Szovjet Hadsereg az országot felszabadította a fasiszta iga alól és amikor a Hitler-csapatok utolsó ellen­állásiét széjjelzúzta a bestia saját barlangjában, akkor lángolt fel a prá­gai fölkelés A prágai nép fegyver­rel a kezében felkelt, hogy elsöpörje a gyűlölt fasiszta megszállók és ha­zai reakciós kiszolgálók uralmát. Az egész ország összeköttetésben állott a prágai hazafiakkal, akiket a Párt vezetett és akiket megerősítettek a szovjet csapatok hőstettei. A prágai felkelés a cseh nép legnagyobb harci fellépése volt a hazai fronton a fa­siszta bitorlók ellen. Ezzel a cseh nép éppen úgy, mimt a szlovák nép a dicsőséges 1944-es felkelésben, is­mét világos tanújelét adta az egész világ előtt annak, hogy új Köztársa­ságért harcol, amely a Szovjetúnió­val szoros szövetségben az egész dol­gozó nép igazi otthona lesz. Ebben a felkelésben csúcsosodott ki népünk hatesztendős kemény küzdelme, amely győzelmes befejezést nyert az az ország felszabadulásával és Prága felmentésével. E harcok nagy jelentősége abban állt, hogy megmentették Prágát az elpusztítástól, megmentették attól, hogy a nácik Prágát utolsó ellenál­lási erődítményükké tegyék, hogy itt kíséreljék meg feltartóztatni a nagy léptekkel közeledő dicsőséges felsza­badító hadserget. A hitleristák ezen tervét jó szemmel nézték a nyugati imperialista hatalmak és jó szemmel nézték a hazai áruló burzsoázia és ügynökei is. A prágai felkelés to vábbí nagy érdeme, hogy meghiúsult a burzsoá reakció minden arra irá­nyuló törekvése, hogy a felszabadult Csehszlovákiában népellenes rend­szert juttassanak uralomra. A prágai nép dicsőséges harca az emlékezetes májusi napokban elkép­zelhetetlen lett volna a nép hatesz­tendős, megszakítás nélküli illegális Az Egyesült államok Kommunista Pártjának főtitkára az amerikai fasizmus áldozata Az Eszafcamerikai Egyesült Álla­mok legfelső bírósága Eugén Denis nek, a KP főtitkárának kérvényét elutasította, amelyben Denis annak megállapítását kérte, hogy az „ame­riäkaeltenességet" vizsgáló bizottság lé­tezése vájjon nem ellenkezik-e az USA alkotmányával. Denis fellebbe­zését először március 27-én utasította el a legfelsőbb bíróság. Az USA Kommunista Pártjának főtitkára el­ső fellebbezésében az elsőfokú bíró­ság ítéletének, amely őt, mint isme­retes, egyévi fogházbüntetéssel és ezer dollár pénzbüntetéssel sújtotta, revideálását kérte. Denis fellebbezé­sében leszögezte, hogy az esküdtszék hét tagja közül hat áíllaimi alkalma­zott volt, akik a politikai hisztériára és üldözésre valló tekintettel nem le­hettek pártatlanok, mert féltek az esetleges következményektől. Ami­dőn a bíróság március 27-én fellebbe­zését elutasította, Denis újabb kér­vénnyel fordult a legfelsőbb bíró­sághoz, hogy döntsön, vaj|jon az ame­rikaellenes működést vizsgáló bizott­ság ténykedése nincs-e ellentétben az USA alkotmányával. Május else­jén tárgyalta a legfelsőbb bíróság Denis kérvényét, amelynek nem adott helyt és evvel tulajdonképpen ki­mondta az úgynevezett amerikaelle­nes működést vizsgáló bizottság al­kotmányosságát. Ezzel egyszersmind igazoC'ta e bizottság jogos működését abban az időben is, amikor annak élén Parnell Thomas szenátor állt, akit későbben a bíróság csalás miatt elítélt. Denis a legfelsőbb bíróság határo­zata után kijelentette, hogy reméli, az amerikaiak rájönnék arra, hogy ez a bírósági intézkedés további lé­a Truman -kormánynak azon az úton, amelyen a potilikai és háborús hisztériát el akarják mélyíteni. Denis hitet tett a mellett, hogy bízik az amerikai dolgozó nép millióinak egy­ségében, akik a béke, a demokratikus jogok és az általános életszínvonal felemelésének elve mellett száümak síkra. Az amerikai dolgozó nép, amely a békéért, a demokratikus jo­gokért és a magasabb életszínvona­lért küzd, ebben az ügyben is meg fogja hozni a végső ítéletet. Forster, az USA Kommunista Párt­jának elnöke május 2-án Manhattan­ban mondott beszédében kijelentette, hogy a Denis elleni ügyben hozott legfelsőbb bírósági határozat újabb világos jele ainnak, hogy Amerikában napról napra mesterségesen növesz­tik a háborús hisztériát. Denis fegy­házba vetésével akarják megfélemlí­teni mindazokat, akik a fasizmus, az atomháború ellen síkraszállnak. Az USA Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben leghatározottabban visszautasítja az amerikai legfelsőbb bíróságnak ezt a hitlerista ténykedé­sét. Az USA Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata többek között ezt állapítja meg „Emlékezetébe véssük az amerikai aknák, hogy Hitlernek, amikor meg­indította harcát a német munkásosz tály, a német nép és végül a haladó emberiség ellen, előkészítési munká jában egyik fontos rész volt Thael mannak, a német dolgozó nép jogai ért küzdő egyik legkiválóbb harcos­nak bebörtönzése. Hitler tanítványai az USA-ban tudják, hogy mi a pár­tunk, az amerikai munkásosztály él­csapata a béke, a haladás és a szo­cializmus fő ereje." Fasiszta terror Kolumbiában Az El Popular című lap Cano" vasa, a kiváló kolumbiai haladó­szellemű újságíró tollából cikket közöl, amelyben számot ad Fer­rez diktátor kormányának hal' latlan terrorjáról. A kolumbiai újságíró megállapítja, hogy a konzervatív párt felfegyverzett bandái a rendőrség támogatásá­val állandóan terrorizálják az el­lenzéki pártok tagjait és táma­dásokat intéznek azok ellen a városok ellen, amelyekben az el­lenzéki pártok túlsúlyban van­nak. Ezek a terrorbandák, ame­lyek a rendőrség és a kormány erős támogatását élvezik, nemré­gen a földdel egyenlővé tették El Piaion éa El Seilan városkákat, a két város lakosságának túlnyo­mó többségét pedig lemészárol­ták. Az országban véres fasiszta terror uralkodik, hasonló, mint a hírhedt Franco-Spanyolországban. A fasiszta bandák terrorja, a rendőrség vérengzései ellenére kolumbiai dolgozó nép folytatja rettenthetetlen harcát, hogy meg­szabadtiljon zsarnokainak jár­ma alól, akik a legkegyetlenebb sorsban tartják Kolumbia népét és az Egyesült Államok impéria lista politikájának kiszolgáltatják az országot szervezetének vezető ereje, ügy a társadalmi, mint az állami szerveze­tekben. Lenin és Sztálin pártja a munkás­osztály és az összes dolgozók vezető­je és tanítója „A munkásosztályt ne­velve — mondotta V. I. Lenin — a marxizmus a proletariátus élcsapa­tát neveli ki, amely alkalmassá vá­lik arra, liogy a hatalmat kezébe ve­gye és az egész nemzetet a szocializ­mus felé vezesse, az új államrendet irányítsa és megszervezze és az ösz­szes dolgozók és kizsákmányoltak tanítójává, vezetőjévé, vezérévé le­gyen burzsoázia nélküli társadalmi életük felépítésében és a burzsoázia elleni harcban is. A Szovjetúnió Kommunista Pártja győzött és győz azért, mert egységes akarat és tevékenység jellemzi és szorosan egybekapcsolódik a dolgo­zók millióival. Gyözött és győzni fog Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy tanítása iránti hűségével. A párt politikájában, a bölcs sztá­lini vezetésben rejlik a szovjet állam erejének és hatalmának leghatalma­sabb forrása. A világon nincs még egy olyan szilárd és hatalmas állam mint a Szovjetúnió. A szovjet társa­dalmi és állami berendezés a társa­dalom megszervezésének legjobb for­mája. A Bolsevista Párt erejét, ta­pasztalatát és ismereteit a szocialis­ta állam további megszilárdításának szenteli — a Szovjetúnió nemzetei békés munkájának megbízható vé­delmére, az egész világ nemzetei bé­kéjének védelmére. harca nélkül, amely ellenállásra Pár­tunk szólította fel az egész nemzetet. Elképzelhetetlen lett volna partizán­jaink nélkül, akiket lelkesített a szov­jet partizánok heroizmusa, bátor hőstettei. És nagy bíztatás volt eb­ben a harcban az a tény is, hogy Sztálin felszabadító katonáinak ol­dalán ott harcolt az új csehszlovák hadsereg. Pártunk, amely Klement Gottwald elvtárs vezetése alatt egyedül han­goztatta a Köztársaság védelmét a hitleri támadószdilem ellen, Pártunk, amely a München elleni harc egyet­len következetes hangoztatója volt, ez a Párt mutatta meg a népnek az elnyomásból és a nemzeti leigázás­ból kivezető utat. Ez az út a szocia­lista Szovjetúnióval való szilárd és hűséges szövetség útja, amely a sza­badságnak és a nemzetek független­ségének leghatalmasabb védelmező­je. A Szovjetunió egyedül állott né­pünk mellett München súlyos nap­jaiban és a megszállás és a háború egész idején. A megszállás kezdete óta a Párt döntő harcra készítette elö a dolgozó né­pet. A Párt 1939 szomorú márciusi napjaiban Gottwald elvtárs irány­mutatása szerint nyilatkozatot adott ki a népnek, amelyben megállapítot­ta azt, hogy a fasiszta gazemberek elleni küzdelem leghatalmasabb ere­je, népünk bátorítója a szocializmus országa, amely mindig az igazság, a jog és az igazságosság oldalán állt. A cseh nemzethez intézett felhívás­ban ezeket mondotta a Párt szava: „Csupán egyetlen út létezik, amely bennünket a nemzet megmentéséhez vezet. Ez az út az ellenállás, a véde­lem, a harc útija." A kommunisták, akik megtettek mindent, hogy az országot megment­sék a legsúlyosabb csatáktól, most a nép elé lépnék és kijelentik azt, hogy a nemzeti ellenállás soraiban fognak állni és harcolni egészen a győze­lemig és az önállóság eléréséig. A Párt az egész megszállás ideje alatt teljesítette esküjét. Ezzel a felfogással szemben állott a burzsoázia, élén reakciós londoni emigráns klikkjével. Színfeg félre­tette osztálykizsákmányoló érdekeit egy pillanatra, amikor a Szovjet Hadsereg a háború sorsáról Sztálin­grádnál döntött. Azonban továbbra is utasításokat adott ügynökeinek ar­ra, hogy együttműködjenek a fasisz­ta megszállókkal, szabotálják a cseh és szlovák nép hősies harcát. A bur­zsoázia és ügynökei arra számítottak, hogy a hitleri megszállást felváltja majd az angol-amerikai csapatok megszállása, amely majd lehetővé teszi nekik, hogy demokráciaellenes rendszer jusson uralomra és így a néptől ismét ellophassák, elrabolhas­sák sokesztendős harcának gyümöl­cseit, mint ahogy ez 1918-ban tör­tént. Ezért féltek a dolgozó nép for­radalmi fegyveres harcától. Amikor népünk megkezdte harcát a prágai felkelésben, a burzsoázia tovább foly­tatta az intrikát. így láthatta a nép a nyugati imperialisták igaz; arcát és megítélhette tetteiket. A prágaiak harca elleni állásfoglalásuk új bizo­nyíték volt arra, hogy új világhábo­rúra készülnek. Az angol-amerikai repülőgépek a háború utolsó pillana­taiban az ígért fegyverszállítmányok helyett szörnyű bombázást hajtottak végre ipari vidékeinken és ügynökeik a harcoló nép háta mögött összefog­tak a nép legnagyobb ellenségeivel. A prágai felkelés és a Szovjet hadsereg legendás hadművelete el­söpörte ezeket a kalandos terveket a véreskezű Frankkal és az amerikai­akkal együtt. Sztálin elvtárs egye­nes parancsára villámgyors beavat­kozással megmentették Prágát a ha­lálos veszélytől, befejezték Csehszlo­vákia felszabadítását és ezzel együtt a fasizmus elleni háborút. Prága né­pének lelkesedése, a szeretet és hála megnyilvánulásai nem isimertek ha­tárt Győzedelmeskedett az ő hitük, hogy csak a Szovjetúnió oldalán vív­hatjuk meg győzelmes harcunkat a szabadságért. Ezt a hitet 25.000 kom­munista vérével pecsételte meg és csak így végződhetett győzelmesen a nép e hősi korszaka. A kiontott vér még jobban összekötötte a népet Csehszlovákia Kommunista Párt(jláf val, amely a legszebb nemzeti hagyo­mányok hordozójává vált. A nép ha­ragba elsöpörte helyéről az áruló burzsoáziát és segítőtársait, akik öl­adták a hazát kizsákmányoló érde­keikért. A nép o prágai felkelésben megmutatta azt, hogy a Gottwald elvtárs által mutatott Úton kíván ha­ladni, azon az úton, amelyet az ellen­állás moszkvai vezetősége mutatott, Prága népe emlékezik ezekre a har­cokra és emlékezik felszabadítójára, a hős szovjet katonákra. A hála és hűség megnyilvánulása a haza fel­szabadításának ötödik évfordulója, amelyen népünk meghajtja a tiszte­let, a hála és az örök hűség ziászfar­ját a hatalmas szovjet r ép és Sztálin elvtárs előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents