Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-06 / 103. szám, szombat

1950 május 6 — UJ

SZO Ifjak és öregek egyforma lendületi el dolgoznak Pelsőcön Az alkonyati esti órákban érkezem Pelsöcre. Első utam a kapagyárba vezet, ahol kapák mellett ma nagyrészt ekéket, fejszéket és más munkaeszközöket gyártanak. A gyár kéményét már messziről látom. Az egész épület szorosan egy domb aljához tapad. Az alkonyat óráiban a dús tavaszi réten gólyák sétálnak kényelmes lassúsággal. Béke és csönd pihen m

0st az egész környéken. A gyár közelében egyszerre csak felhangz'k a békabrekegés és valahonnan messziről rókavonítást hallani. Túl a tisztáson sürü bokrok tünedeznek fel és a bokrok zöldelö ágai között egy tábortűz lángja virít felém. Itt a tábortűz mellett, a vadregényes zöldelö táj közepette akadok rá a kapagyár raktárnokára, Bárczi elvtársra, aki a családjával együtt a szabadban fogyasztja el vacsoráját, a tűzön pirított szalonnát. Szakértelemmel forgatják a hosszú pálcikákra tűzött nagy adag szalonnadarabokat, a tűz felett és az olvadozó zsírt élvezettel rácsepegtetik a nyers hagymával telerakott fehér házikenyérre. E jóízű falatokból természetesen nékem is jut. Vacsora után Bárczi elvtárs kíséretében benézek a községházára, ahol pártoktatás folyik. Ott ülnek csoportokban a párttagok és megvitatják egymás között a Párt havi tananyagát. A kép megnyugtató, a csoport tagjai főleg Pelsőc iparosaiból és kézműveseiből tevődnek össze. A vitaest után szó esik köztünk a CSEMADOK céljairól. Itt is érdekes beszélgetés fejlődik ki, és arra az eredményre jutunk, hogy nem elég, ha a munkásság továbbképzi magát a szocialista tanok megismerésében, hanem kötelessége, hogy a földmunkásságot is bevonja a szocialista v ta és kultúresték rendezésébe. A CSEMADOK- csoportokban , a munkásságnak az a kötelessége, hogy olyan előadásokat rendezzen, amelyek ,a földmunkásságot közelebb hozzák a szocializmushoz. Ha nehézségek vannak, a feladat annál sürgetőbb. Minderre azért van szükség, mert a földmunkásság, amely eddig reggeltől estig a földjén robotolt, nem olvashatott és nem képezhette magát annyira, mint a munkásság. Az elvtársak megígérik, hogy az eddigi együttműködést fokozni fogják. A KAPAGYÁRBAN. Másnap a reggeli órákban felkeresem a kapagyárat. Mán': k Vilmos, igazgató a következőkben foglalja össze a gyár munkamenetét. — A munkaversenyek 1949 márciusában kezdődtek üzemünkben. Akkor az üzem 30 százaléka kapcsolódott be a versenybe, ma a résztvevők száma 75 százalékra emelkedett. Tavaly öt élmunkást eredményezett a verseny és ezek közül Dusza Sándor olyan, hogy abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Prágában személyesen vehette át az élmunkás érmet Gcttwald elnökünk és Zápotoczky miniszterelnök jelenlétében. — Üzemünkben — folytatja az igazgató — sz lárd normák vannak. Az összes műhelyekből összehívtuk j a mestereket és az ő tapasztalatuk alapján, állapítottuk meg ezeket a normákat. Itt meg kell jegyeznem, hogy a munkaverseny folyamán voltak egyes mesterek, akik a munkások egyetértésével önként emelték fel a normát. — A mult évhez viszonyítva — teszi hozzá Mánik igazgató — 10 százalékkal emeltük az üzem termelékenységét. A tervet az év első negyedében 104 %-ban teljesítettük. Remélem, hogy ez a százalékarány emelkedni f

0g, mert az év első hónapjaiban, a fagy és géptörések miatt rengeteg javítómunkánk volt. A javításokat csakis kassai testvérgyárunk segítségével tudtuk elvégezni. Most munkánk lendületesen halad előre. Nálunk a tanoncok is produktív munkát végeznek már és ezt kitűnő szakképzett mestereiknek köszönhetjük, akik komoly gondot fordítanak arra, hogy a tanoncok elsőrangú szakerők legyenek, mire felszabadulnak. — A IX-ik Kongresszus tiszteletére vállalt munkakötelezettségekben — fejezi be az igazgató — hivatalnokaink, akik nagyrészt munkáscsaládból származnak, igen kitűnő példával jártak elől. Magukra vállalták 20 tonna kirakását, ezenkívül három vagon ócskavas kirakásánál Ugyancsak közreműködnek. A munkásság erre válaszként közös elhatározással magára vállalta külön műhelyek szerint a gépek rendbetartását. és szükség esetén túlórákban való javításukat is, valamint az újonnan beszerzett határidő előtti üzembe helyezését, és 500 munkaóra le- 1 dolgozását. Eddig 380 órát dolgoztak le ebből és bizonyos, hogy a IXik kongresszusig vállalt kötelezettségüket teljesítik. Skokan János az üzem kultúr- és versenyelőadója még a következőket fűzi hozzá Mánik igazgató részletes beszámolójához. — Mi, hivatalnokok ťsztában vagyunk azzal, hogy mindazt, amit a népi demokrácia elvár a munkásoktól, elvárja tőlünk is. Ezért elsőrangú feladatunknak tartjuk azt, hogy munkánkkal ne csak kövessük, hanem támogassuk és fokozzuk is a munkaverseny iramát. E célból a IX. Pártkongresszus tiszteletére mi is munkakötelezettséget vállaltunk éspedig a hivatalos teendőkön kívül fizikai munkát. Azt akartuk hogy a munkásság lássa, hogy mi sem riadunk visssza a fizikai munkától és ez az elhatározásunk az egész munkásságra igen jól hatott. — Üzemünkben a munkaverseny egyre nagyobb lendületet vesz — folytatja a referens _, élmunkásaink száma már 16-ia növekedett. A munkaversenybe ma már a munkásság háromnegyed része bekapcsclódott korra való tekintet nélkül. Legfiatalabb és legkiválóbb élmunkásunk a 25 esztendős Dusza Sándor, a leg dősebb pedig Regecz Károly 63 éves fémcsiszoló. A verseny lendületében méltó helyet foglal el ő is, mert március havában 146 százalékban teljesítette a tervet. — Üzemünk — fejezi be a referens — védnökséget vállalt a safárikovoi gépállomás, az itteni EFSz és az óvoda felett. Az utóbbi felett védnökség azt jelenti, hegy megjavítjuk az óvodában mindazt, amire a gyerekeknek szükségük van. Így pl., a tavasz elején munkásságunk br'gádm unkával megjavította a játszóteret. A LEGFIATALABB ÉS A LEGIDŐSEBB ÉLMUNKÁS. A legfiatalabbnál kezdjük, Dusza Sándornál. Hatalmas, erős legény. Ott áll a kovácsmühelyben a hatalmas gép előtt és fogóval a kalapács alá helyezi az ízzó likacsos vasrudat. gyors mozdulatokkal rovátkával jelzi meg pontosan, hol kell lecsapnia a gép kalapácsának. Így hasogatják darabokra a vasrudat, amelyből aztán a fejszék készülnek. Gyors és pontos mozdulatokat igényel ez a munka és Dusza egy szakember könnyedségével végzi. Munkáscsaládból származik, apja, amíg nem v

0lt rokkant a papírgyárban dolgozott. Ma éjjeli őr. — Tavaly márciusban kapcsolódtam be a munkaversenybe. — mondja Dusza. — Szeretem a munkámat és szeretem a munkahelyemet, mert itt inaskodtam és az itteni mesterek és munkások segítettek ábban, h

0gy elsajátítsam a szakmámat. Fe

!szekovács vagyok, munkámmal arra törekszem, hogy minél többet termeljek, hogy ezzel magamnak, az üzemnek és az egész országnak segítsek. Onnan tudom, hogy az egész országnak, mert különben nem hívtak volna meg Prágába a várba és nem részesültem volna abban a megtiszteltetésben, hogy Gottwald elnök és Zápotoczky miniszterelnök előtt átvegyem az élmunkás érmet. Ez arra kötelez, hogy munkámat még jobban és még becsületesebben végezzem. Én csak azt mondom, hogy munkáshazánkban érdemes dolgozni mert a munkás nagy megbecsülésben részesül, ha rendesen teljesíti kötelességét. Jól tudom én azt, hogy nálunk az üzemben a mesterek és segédek évtizedekig dolgoztak és robotoltak de az elnök elé munkájuk révén sohasem jutottak. Erre még csak gondolni sem mertek és bevallom, én sem mertem gondolni iá. — De megtörtént — folytatta Dusza Sándor — és már azt is értem, hogy m ért. Gondolkoztam én ezen és rájöttem, hogy hiszen Gottwald asztalos Volt, Zápotoczky bányász és ők jól tudják, hegy mit jelent a munka és a munkás, és ők a mi érdekeinket szolgálják. Hát ezért igyekszem ma én is. hogy élmunkás maradjak és ezért azon vagyok, hogy munkamódszeremre betanítsam többi munkástársaimat is. Hadd szaporodjanak az élmunkások, hadd legyünk minél előbb készen mindazokkal a munkálatokkal, amelyek szükségesek a szociaľzmushoz. A lakatosmühely egyik helyiségében akadok rá a legidősebb élmunkásra, Regecz Károly fémcsiszolóra. Ott ül a csiszoló előtt kissé görnyedten, orrán szemüveggel. Szerény és igen kedves bácsi Regőczi élmunkás. Derűs, őszinte mosoly világítja meg becsületes munkásarcát, amikor beszélgetni kezdünk. Nevetve jegyzi meg, hogy harminchat esztendeje dolgozik már itt a kapagyárban és bizony soha még egyetlen újságíró sem kérdezett tőle soha semmit. — Bizony — mondja évek le;zűrödótt bölcsességével - - sohasem kérdeztek, sem engem sem más munkást. Hogyan is kérdeztek volna bennünket, ha mindent elkövettek, hegy megnémuljunk. És ha már nem bírtuk tovább és mégis megszólaltunk és közösen sztrájkba tömörültünk, akkor a közeli erdőkbe kellett menekülnünk a felvonuló fegyveres rendőrök és csendőrök elől. Csak anny t mondhatok, hogy a mai fiatalságnak fogalma sincs arról, hogy milyen körülmények között dolgoztunk mi valaha ... Mesélhetnék ... , nagyon sokat mesélhetnék .... de azt hiszem jobb, ha helyette dolgozom és résztveszek magam is a munkaversenyben. Csak így tehetek hitet a szabad munkásélet mellett, csak így lehetek példa a fiatalság számára, hogy minél előbb és minél gyorsabban építsék fel a szoeial'zmust amely számukra tartogatja a szebb jövőt. Joggal lehetek én példa, mert én 12 éves koromban szegődtem már el a munkához tudom, hogy mit jelentett a mult és legkeservesebb éveimben is szívemben megőriztem a hitet a munkásság szebb jövőjében, VALAMIT A KULTÜRSZERVEZÉSRÖL. Nagy Lajos élmunkás, a géplakatos szakmában dolgozik. Igen élénk és öntudatos munkás benyomását kelti. A CSEMADOK-ban tagja a kultúrbizottságnak. Beszélgetésünk folyamán kiderül, hogy ő az egyedüli, aki megrendel' az Üi Szót mint napilapot. Megemlíti, hogy a CSEMADOK régi vezetőcégét leváltották és most valóban a szocialista kultúrát akarják teremteni, mert egy munkásszervezetnek csak ez lehet a feladata. _ Természetesen vannak nehézségeink — mondja kissé habozva, — Ugyanakkor, amikor a földműves fiatalság lelkesen résztvesz kultúrmunkánkban, az idősebbek bizalmatlanul tekintenek ránk. munkásokra. Csak egy példát mondok ei néked. Amikor üzemünk elvállalta az itteni EFSz felett a védnökséget a földmunkások egyöntetűen tiltakoztak ellene és azt mondták a gyűlésen, hogy nékik nincs szükségük a védnökségünkre, mert felnőttek és van annyi eszük, hogy egyedül intézzék a saját ügyüket. Természetesen, amikor megmagyarázták nek k, hogy a védnökségnek nincs egyéb célja, minthogy megkönnyítse a munkájukat, akk

0r már megjuhászodtak egy k'ssé. Most pedig a tavaszi munkálatoknál, amikor forrasztani vagy javítani kellett valamit akkor már tökéletesen megértették, hogy mit jelent nekik a védnökség. Látták ők nagyon jól. hogy a gyárban félretesznek minden.más munkát csak azért, hogy a mezőn zava talanui folyjon tovább a szövetkezet: munka. Látták azt is. hogy a védnökség komoly és becsületes munkakötelezettséget jelen-t számunkra. Így sikerült őket meggyőzni és remélem munkánk révén rávezetjük őket arra, hogy kultúránk is közös és azonos. Kell, hogy megértsék, hogy a kulák nem azonos a kis és középgazdával, sőt ellenségük. Nagy Lajos végül mosolyogva mondja még. Tudod nálunk itt egyáltalán nincsen kulák, mégis, ha valaki gúnyolja a kulákot, akkor mindegyik sértve érzi magát. Bizalmatlanság él bennük velünk szemben, ezt ped g» okvetlen ki kell küszöbölnünk felvilágosító munkánkkal. Mert nem szabad elfelejtened, hogy a mi földműveseink igen értelmes dolgozók. Egyébként három hete hogy megalakult az üzemben a CSM Itt van előttem Pásztor László 19 esztendős géplakatos, aki nemrégen szabadult fel. _ Nálunk a CSM-et Gottwald elnökünk felhívása hozta létre, aki egy millióra kívánja emelni a ČSM tagjainak a számát. Május elsejét már a Gottwald szellemében ünnepeltük meg, a tartós béke jegyében. Megmutattuk azt hogy milyen erőt képviselünk mi ifjúmunkások a béke védelmében és a szocialista építőmunkában. További munkánkban ugyancsak szocialista szellemben fogunk eljárni. A IX. Kongreszszusra az üzemi ČSM magára vállalta az egész gyár rendben és tisztántartását és ennek a kötelezettségnek mi eleget is teszünk. Most már türelmetlenül várjuk azt is, hogy a CSEMADOK központja elküldje nékünk a 3 felvonásos színdarabot hogy ott is bekapcsolódhassunk a munkába. Drus

:k Sándor gyárimunkás hasonlókép nyilatkozik, csak hozzáteszi még, hogy sürgessem meg a Központnál a színdarab elküldését, mert pünkösdre már kultúrelőadást akarnak rendezni. Beszámolómat Bárczi elvtárs nyi/Qz ötéves terv építője „Nem azért vagyunk kommunisták, hogy a nehézségekkel ne iudiink megbirkózni" Nagy István elvtárs, a füleki Kovosmalt zománcójának egyik legkiválóbb élmunkása. Már 56 éves. 12 éves kora óta dolgozik itt az üzemben. A mostoha életkörülmények, a burzsoá világ s munkásosztály gyermekeit, a 12 —14 éves fiúkat a gyárak műhelyeibe parancsolta. Senki sem törődött velük, csak dolgozniok és robotolniok kellett a végkimerülésig. Ilyen igazságtalan társadalmi berendezésben nőttek fe! és az elszenvedett sérelmek, a rossz bánásmód fejlesztették ki f orradalmiságukat. Az első világháborúban Nagy István elvtárs hadifogoly volt Oroszországban. Itt szilárdult meg munkásakarata, itt lett úrrá benne a szocialista világszemlélet' Egy évig a Vörös Hadsereg tagja is volt. Abban az időben találta meg élete igazi célját — a munkásosztály felszabadításáért való küzdelmet. Amikor 1921"ben hazatért a Szovjetúnióból, újból a volt üzemébe ment dolgozni. 193(i-ig négy sztrájkban vett részt, melyeknek egyben tevékeny szervezője is volt. A munkásosztály érdekéért küzdött, a kizsákmányolás és a Hulitáék ellen harcolt. S ma, amikor a népi de" mokráciánk alkotmánya mindenkinek biztosítja a munkát s a rendes megélhetést, tevékenyen veszi ki részét a szocialista munkamódszereknek a gyakorlatba való átvitelében, fejleszti a szocialista m/unkaversenyt, szóval az üzemük termelésének egyik fő mozgatóereje lett. Most az a megtiszteltetés érte Nagy István elvtársat, hogy mint kiküldött résztvehet a KSS IX. kongresszusán, ahol a munkában szerzett tapasztalatairól és a munkásság kérdéseiről fog be" szélni. — Ez év januárjában és februárjában a zománcozóban nem tudtuk teljesíteni a tervet — mondja Nagy István elvtárs —, csak 95 százalékot értünk el Ez technikai okok miatt történt, hideg volt s a szárítógépek emiatt gyengébb teljesítménnyel működtek. De ilyen nehézségeken nem szabad fennakadnunk. Nem azért vagyunk kommunisták, hogy a nehézségekkel ne tudjunk megbirkózni. Brigádmunkára vállalkoztunk. Egy vasárnapi váltáson a műhely 140 százalékos teljesítményt ért el s ezzel sikerült a hátralékot is pótolni. — A termelés egyes főágaza" taiban, a terv teljesítésében hiányosságok mutatkoztak nálunk is. A szocialista miíhkaversenyt is tovább kellett

á fejleszteni, ezért arra az elhatározásra j utol" tunk, hogy a nagyobb termelékenység elérése érdekében meg kell szerveznünk az egyes műhelyek közti versenyt. Ez teljes mértékben sikerült is. Az eredményeket hetenként összegezzek s a győztes műhely a következő hétre megkapja a verseny vörös vándorzászlaját. De magukban a műhelyekben is erősen kifejlesztettük az egyéni versenymozgalmat. Műhelyeink dolgozói maguk között is versenyeznek s a legjobb tervteljesítőt naponta szintén kitüntetjük a verseny vörös vándorzászlajával. Üzemünkben már a dolgozók 91 százaléka vesz részt a szocialista munkaversenyben. • Pártunk IX. kongresszusára készülődünk. Dolgozóink fokozzák teljesítményeiket és élesen vonnak határt a múlt és a jelen, a szocialista és a kapitalista rend között. Nagy István elvtárs is, mint a többi kongresszusi kiküldött határozott állásfoglalásával és gazdag élettapasztalatával biztosítékul szolgál, hogy munkás" hazánk élcsapata, a Kommunista Párt legkiválóbb tagjai újból helyesen jelölik ki előrehaladásunk legfőbb feladatait. (i't.) I putaalkalmazottak normaszsfárdítő hetének nagyszerű eredménye A Május elseje tiszteletére és hálaként a munkásosztálynak, a csehszlovák dolgozó nép életszínvonalának emelésében elért érdemeiért a postaalkalmazottak szövetségének ROH csoportja bejelentette, hogy április 24-től 29- g normaszilárdító hetet tart. Kedden, május 2-án Václav Cipro, ügyvezető alelnök fogadta Jaroslav Kolár képviselőt, a postaalkalmazottak szövetségének elnökét és Jozef Skuthan, központi titkárt, akik beszámoltak az akció eredményeiről. A normaszilárdító hét keretében postáinkon 2499 egyéni és 723 kollektív szocial sta szerződést kötöttek, amelyekbe 5012 alkalmazott kapcsolódott. A p

0sta alkalmazottak normák szerint dolgozó 70 %-ából a normaszilárditó hét folyamán 20 % megszilárdította normáját és így 4058 esetben történt normaszilárdítás. Cipr

0 az URO ügyvezető alelnöke köszönetet mondott a központi szakszervezeti tanács nevében a postásakció ezen nagyszerű eredményéért és a postaalkalmaaottaknak további sikereket kívánt példás kötelességteljesítésükhöz a szocializmus építésében hazánkban. A celénói áldozatod temetése Szerdán temették el az olasz fasiszta terror újabb két áldozatát, akiket, mint ismeretes, Celánóban a nagybirtokosok fizetett bérencei gyilkoltak meg. A temetésen részt vett D i Vittorio, az olaszországi össz-szakszervezeti szövetség főtitkára, aki gyászbeszédében többek között ezeket mondotta: „Nem bosszú után kiáltunk, hanem igazságért! A bűnösöket meg kell találni és meg kell büntetni HE a kormány e kérdésben nem lesz határozott, úgy az igazságot a dolgozó nép fogja kikényszeríteni. Elesett hősök, anyái és feleségei! Tudjátok meg és véssétek szívetekbe, hogy gyászotokban és a harcban, amelyet az egész nép ügyének igazságáért folytattak e hősök, titeket el nem hagyunk." latkozatával zárom. — Lakatos vagyok — mondja, ózdon tanultam ki a mesterségemet és ugyancsak ott kacsolódtam be már ifjúkoromban a munkásmozgalomba. A kommün idejére híven emlékszem. Ott voltam akkor a gyárban, amikor a munkásság egységesen megszervezve ellenállt a támadó hadseregnek, amely körülkerített bennünket. Az ellenállás csak két hétig tarott, még

;s pontosan megmutatta, hogy mire képes a munkásság ha együttesen lép fel az ellenség ellen. Ha másutt így lett volna megszervezve az ellenállás akkor bizony nem hiszem, hogy Horthy uralomra került volna. — — 1920-ban kerültem ide vissza — folytatja Bárczi — és miután kiszolgáltam katonaéveimet, ide jutottam Pelsöcre. Itt nemcsak a Párt életét fojtották el, hanem a szakszervezetet is. Itt van Nagy Károly elvtárs, aki dolgozott a Párt életrekeltésén és bizony azonnal elbocsá.itották. Az üzemi Pártszervezetet csalt m

0st fogom megszervezni éspedig a IX. Kongresszusig az élmunkások soraiból. Legelső feladatom az lesz természetesen, hogy az iskolázást kiszélesítjük. Eddig én voltam az egyedüli oktató. Nyugodtan állíthatom hogy a munka lendületében nincs hiba, mégis felvilágosító munkára szükség van és pedig nagy szükség. Szabó Béla.