Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-04 / 101. szám, csütörtök

U J SZO 1950 május ? EGRI VIKTOR V Elmúlt a Munka ünnepe és a falu újra éli csöndes hétköznapi serény életét. De csak látszólag teljesen sima és békés ez az élet. Ellentéteket szító, békebontó erök zavarják hol titkosan, hol nyíltan sima felületét. Ahol nin' csenek bajok, gondok és keserű ségek, teremteni kell őket suttogó híradással, bele kell tenyerelni, beletaposni a falu tiszta életébe s meg kell zavarni, ahogy a friss forrás vizét tapossa pocsolyásra az oktalan állat Ebben mester­kednek az uraságukból kibukoť tak, a régi életet visszasíró Pintéi Ákosok, akiknek sanda szemé­ben minden rossz, amit a szövet­kezetbe tömörültek teremtenek meg a maguk és a köz javára. Ne csodáljuk ezek után, hogy Pintér uram a maga „igazságai" val" megostromolja Sovánkát. Pintér: Jó reggelt, szom­széd. S o v á n k' a : Adj Isten! ... Munkába? Pintér: Abba! Meg pedig igen nehézbe. Egy kis beszédem vóna veled ... De jobb lesz oda" bent nálam. S o v á n k a : Szívesebben be­szélném meg idekint azt a „ne­héz" dogodat. Pintér: Tán be vagy gyul­ladva? Sovánka: Dologidő van, Ákos. •. Pintér: Ne védekezz! Átlá­tok a szitán ... Félsz, hogy a falu a nyelvire vesz. Nézzétek csak: a Sovánka megint összebújik az­zal a kulákkal. Sovánka: Nem a faluról van szó, Ákos- Hanem arról, hogy nem néz ki semmi jó abból a diskurálgatásból odabent nála­tok. Pintér: Hát itt tartunk mán ... Ideáig süllyedtél! Sovánka: Süllyedni!! • . • Miket vartyogsz, te Ákos! Pintér: Látom mán, nincs türelmed bevárni az időt! Sovánka: Miféle időt? Pintér: A mi időnket, te minden vaksággal megvert. Sovánka: Hagyd a jóslásai­dat, Ákos... Én mán soha többé nem dűlök be nektek. Pintér: De nékik igen! Mán tavaly bolondgombát öttél, hogy módos gazda létedre beléptél a kódisok és nyavalyások közé. Sovánka: Bolondgomba az amiből eddig csak a hasznomat láttam? Pintér: Még nem arattatok és máris hasznot emlegetsz. Sovánka: A munkám, meg a gondom máris a felire apadt. Pintér: Majd megnő a "h'P* lájára őszre. Téged egészen be hálóztak. Gondúttam mingyárt, mikor május elsején hajnalban ott láttalak annak a bitangnak a kocsiján. Sovánka: Mit vétett neked az én Pista öcsém, hogy bitang' nak mondod? Pintér: Hogy mit? •.. Mán az is bűn, hogy az úristen napja süt az ilyen világfelforgatóra meg a hasonszőrű komáira. Sovánka: Ha ezt akartad velem megbeszélni, akkor tán abba is hagyhatjuk, öleget hal­lottam tőled, hogy a tömlöc fe­nekire kívánód őket, a késed he­gyire vennéd valamennyit . . . Tőlük sohase hallottam ilyeneket. Ök építésről, békéről beszélnek. Pintér: Ezt tanultad tőlük most május elsején? Sovánka: De még valami újat is hozzá. Pintér: Micsodát? Sovánka: Hogy így együtt lenni milyen nagy és tiszta öröm ... Sajnállak, Ákos! Pintér: Engem te ne sajnál" gassál .. Nékem van türelmem bevárni az én időmet. Van ölég pénzem hozzá. Oszt akkor majd én beszélek örömről. Megkérdem majd, okos volt-é fejjel nekimen ni a falnak. Hallgatni arra a bi" tangra. Sovánka: A bitangot most már a Jancsi f Íjamra is mondha­tod. Éppen a mult héten írta, mennyire örül, hogy benn va­gyok a szövetkezetbe. Pintér: Ha ilyeneket ír, jobb lesz, ha elkerüli a házam tájékát. Mer az ilyenhez nem adom a lá­nyomat. Sovánka: Nincs tudomá­som róla, hogy megkérte vóna. Pintér: ölég, ha én gondút­tam rá. De kiverem a fejembői... A Jancsi!... Hát ő is így meg­kozmásodott?! Rühes egy világ ez. Ideje vóna felgyújtani...! Sovánka: Felgyújtani? Pintér: Mind a négy sar­kán. Hogy a tűz kipörköljön be­lőle minden istentagadót. Sovánka (elhűlve): Te. . megtennéd? Gyújtogatnál? Pintér: Én nem, komám­Józan ember vagyok. Megmond­tam, nékem van türelmem. Sovánka : Míg mások ka­parják ki néked a tüzes parázs­ból a sült gesztenyét, ugyi! így érted? ... Mondok néked vala­mit, Ákos. Azzal a tűzzel te ne számolgassál. Pintér: Honnan tudod? Ki súgta meg néked? ... Egyszerre milyen tudós lettél. Sovánka: Igazad van . . • nem így beszéltem valamikor. Hiba vót De sok mindent meg­tanultam azóta ... kivált most elsején ... Hát tik hiába speku­láltok háborúra. Itt nem fog töb­bé vér patakzani. Itt nem fognak többé tömlöcők fenekin ártatla­nok láncban sínylődni. •. kenye­ret kérő munkásokra sortüzet adni... kardlapozni őket, szu­ronnyal menni rájuk ... Nem az öldöklés, hanem a munka, az építés váltja meg a világot. Pintér: Papold ezt másnak de nem nékem, amit ők a szádba rágtak ... Mert engem az ilyen szép beszéd nem szédít .. • En­gem a tények győznek meg Azok majd a te szemeid is ki fogják nyitni... Te vallod a ká rát, nem én. Sovánka: Miféle tények? Pintér: Hát csak maradjunk itt a faluba ... a szövetkezet lo" gánál. Azt mondták , néked ugyi, hogy a főd, amit a szövet­kezetbe adtál, a tiéd. Sovánka: Nemcsak mond ták, de úgy is van. Pintér: Ha annyira biztos vagy benne, menj el a szomszéd ba. Nézd meg ott a szövetkezetiek fődjét, hogyan vetettek idén. Sovánka: Közös vetési tervvel, mint mink. Csak az nem látja annak hasznát, akit az úr­isten vaksággal vert meg ... Ren­geteg munkát, kőccséget takarí­tunk meg vele. Pintér: Nekem ne magya­rázd, engem te ne agitálj... In kább eredj oda megnézni, hogy tüntették el a mesgyéket. Mért szántották fel most tavasszal az összeseket. Egy tábla az egész Hol az enyém, hol a tiéd? Erre felelj! Sovánka (megütődve): Azt P. BALEZIN: mondod, nincs mesgye? Nincs határ? Pintér: Egy ujjnyi se. . Közös minden. Persze, azt mond ják majd, azért a főd a tiéd... De melyik főd? Melyik? Sovánka (zavartan): Bizto­san tudták, hogy mért tették. Pintér: Persze, hogy tudták. Í-Jogy kifosszák az ostobákat. Az olyanokat, mint te vagy, ko­mán •.. Na, látom, egy kicsit el­szontyolodtál. Sebaj. (Gúnnyal.) Fő az, hogy megtanultad tőlük, mi az öröm és a béke . . Majd azt is megtanulod, mi az főd nélkül lenni. Egy ingre, egy gatyára vetkőztetnek, oszt me­hetsz vén napjaidra napszámba ... Óvtalak mindig, vigyázz, ne kö­zösködj velük, kifosztanak ... Erre megy a pakli, könnyebben akarnak élni a te károdra -.. Na, én megmondtam a magamét. Me" nek is. Ott gyün a te Kerekes ba­rátod. (El.) István (jön): Előlem futott úgy a szomszédja, Imre bátyám? Sovánka: Hát nem mond­hatom, hogy kedves vónál neki. István: Rossz kedviben lá­tom. Tőle hallott megint valami búcsinálót? Sovánka: Egy kicsit fej­bevágott ... Igaz, hogy a szom­szédba a szövetkezetiek felszán­tották a mesgyéket? István: Be is vetették őket. Maga nem tudta? Sovánka: Nem én... Nem jó ez, Pista. István: Oszt mi rossz vóna benne? Tudja-e mit jelent azt a sok pántlikát eltüntetni. Ott a szomszédba és nálunk is sokszáz az a mesgye! Ami mind termé­ketlen, egy szem búzát, egy szál takarmányt nem ad. Számolja csak össze, az egész országban ta­lán millió is lehet. És az bevetve, millió és millió kiló több gabonát, több répát, takarmányt ád. Sovánka: De a fődem be­olvad a többibe, a közösbe. Hon­nan tudom majd, mék az enyém, mék a tiéd? István: Abbul, hbgy karót vernek a szélire. A terméketlen mesgye helyett az mutatja, hogy innen és eddig a magáé. Oszt a könyvben is benn áll... A ter­mésből meg több jut magára... Látja, nemhogy kárára, de még hasznára is lesz. Majd azon le­szünk, hogy ősszel mink is fel­szántsuk a mesgyéket és a jobb, a magasabb szövetkezeti forma szerint gazdálkodjunk. Sovánka: Jól meg köll ezt rágni, fijam. István: Dejszein, jól megrág' ták, kipróbálták helyettünk má sok. Most csak az kell, hogy megfogadjuk a jó tanácsot, kö­vessük az utat, amit a Párt mutat. Sovánka: Megállj, fiú Kezdem sajnálni, hogy nem fe­leltem jól néki... a Pintér szom­szédnak. István: Oszt most mit mcn" dana néki? Sovánka: Hát azt, amit te... Hogy csak hasznunk lészen abból, ha az a sok pántlika eltű­nik a határban. De valamit még hozzátermék a magaméból. István: Mit, Imre bátyáin? Sovánka: Hogy minden szem búza, amivel nekünk több lesz, az az ö lelküket nyomja. Minden szál répa, amiből cukor készül, a mi életünket édesíti, az üvéket meg keseríti. István: Jól mondja, Imre bátyám ... Ütni akart magán a kulák a gonoszságával. Hát maga úgy üssön vissza, hogy örökre elmenjen a kedve az uszítástól. Az állattenyésztés fejlődésének nagy sikere a Szovjetúnióhan 1949-ben 12 ezer új állattenyésztő farmot alapítottak a kolhozokban. A Szovjetúnió igen rövid időn be­belül figyelemreméltó eredményeket ért el a mezőgazdaság háború utáni újjáépítésében és további fejlesztésé­ben. A mult évben a termés 7.6 mil­liárd pudot tett ki, ami jóval meg­haladta a háború előtti színvonalat. Amikor a Szovjetúnió népe ily sike­resen befejezte az elmúlt évben a ter­més betakarításának nagy feladatát, a legfontosabb és legaktuálisabb fel­adat megoldásához kezdett — az ál­lattenyésztés fejlesztése és felvirá­goztatása hároméves tervének telje­sítéséhez, a amelyet az elmúlt év április hónapjában jóváhagyott a szovjet kormány és a bolsevista párt. A kolhozok a mult évben 12 ezer új állattenyésztő farmot alapítottak és ezek közül a legtöbbnek négy marhatenyésztő és baromfifarmja van. A Szovjetűnióban az állatállomány száma rohamosan növekedik és a kolhozok ma már az 1940-es évvel szemben 27%-kai több marhát, 47 százalékkal több juhot és kecskét és 16%-kal több sertést tenyésztenek. A tehenek, sertések, juhok, kecskék száma, éppen úgy, mint a baromfiak száma is a kolhoztagok magántulaj­donában is igen jelentékeny mérték­ben emelkedett számbelileg. Ami némely háziállat fajtát illet, már a mult évben elérték egyesek­nél a hároméves terv szerint elő­irányzott számot így például a Grú­zia, Moldávia kolhozokban, a tatár autonóm köztársaságban, a kosztro­mi, kaliningrádi, archangelszki és más vidékeken. Az orlovi, brianszki és más vidéke­ken, amelyek ellenséges megszállás alatt sínylődtek, nemcsak helyrehoz­ták a megszállás által okozott káro­kat, hanem az állatállomány szám­belileg felülemelkedett a háború előt­ti viszonyokon. így pl. az orlovi vi­déken ma már 80 százalékkal na­gyobb a marhaállományuk, mint 1940-ben, volt. Az állatállomány számbeli növeke­dése nemcsak mennyiségi, hanem mi­nőségi téren is igen nagy lépést je­lent előre. Húsz tudományos kutató­intézetben és 80 kísérleti állomáson a köztársaságok különféle vidékein a kiváló gyakorlati állatgondozó mes­terekkel együtt dolgoznak kiváló szakemberek a háziállatok új fajtái­nak kitenyésztésén és az eddigi faj­ták feljavításán. A mult év végén a fajállatok te­nyésztése az egyes kolhozokban el­érte a marhaállomány egyharmadát, a sertés és juhtenyészetben az állo­mánynak több mint felét a szovho­zokban pedig majdnem a háromne­gyedét az egész marha- és sertés­állománynak és majdnem négyötödét az összes juhoknak. Az állattenyésztés folytonosan nö­vekedik, ahogy a Szovjetúnió lakos­ságának hús-, zsír-, tej-, tojás- és vajellátásából láthatjuk. A mult év­ben a kolhozfarmok több mint 23 százalékkal több tejet és 61 százalék­kal több sertéshúst nyújtottak az ál­lamnak, mint 1948-ban. Mialatt a Szovjetűnióban az állat­tenyésztés folytonosan növekedik, a kapitalista államokban fokozatosan hanyatlik. A háború utáni években az állatállomány száma Hollandiá­ban, Dániában, Svájcban évről-évre csökken, a Szovjetűnióban 1949 év elején a tehenek száma csak az 1945. év 88%-át tette ki, a juhok száma az 1942-es év 56.8%-át, a sertések szá­ma pedig az 1944-es év 68.2%-át. Az állati termékek hozama foko­zatosan csökken. Angliában 1948-ban 38.6 százalékkal csökkent a háború­előtti színvonalhoz viszonyítva, Dá­niában majdnem 35 százalékkal az 1937—38-hoz viszonyítva. A Szovjetűnióban szilárd takar­mányalapot biztosít az állattenyész­tés számára a bevezetett szakaszos legelörendszer. Azok a kolhozok, me­lyek a mult évben e rendszer beve­zetésében tovább haladtak, több mint egy félszer kibővítették a takarmá­nyul szolgáló termékek területét. Az állam segítségével mult évben ezer és ezer új istállót állítottak fel és egyéb épületeket, amelyek hason­ló célokat szolgálnak. A hároméves terv előirányozta az etetésre szolgáló takarmány teljes gépesítését és más nehéz munkák megkönnyítését is gépek segítségé­vel a kolhozok állattenyésztő farm­jain. Azokban a járásokban, ahol az állattenyésztés a legintenzívebben.fo­lyik, 33 állattenyésztési gépállomást állitottak fel, amelyek a kolhozokkal kötött szerződések alapján végre­hajtják idejében és gyorsan a lóhe­refélék kaszálását és a legelők jobb kihasználására törekednek, továbbá a takarmány elraktározását és előké­szítését és segítséget nyújtanak a farmok munkájának gépesítésében. A Szovjetúnió szakképzett káde­rekről gondoskodik, ezen a szakaszon is. A főiskolák tucatjai és a szak­iskolák ezrei készitik elő a szakem­bereket. A fejönök, a gondozónők számára külön tanfolyamok és zoo­technikus körök létesültek. A Szovjetűnióban az állattenyész­tés igen nagy becsben áll és a szov­jet kormány szép díjazásban részesí­ti azokat, akik új, értékes házi faj­állatokat tenysztenek ki, vagy a kol­hozok állattenyésztő farmjain segít­séget nyújtanak a szakmunka elvég­zésében. A Szovjetúnió állattenyész­tő ágazatának vezető munkásait ér­demrendekkel tünteti ki a szovjet kormány és a különös érdemeket szerzett munkásokat a szocialista munka hősének címével tünteti ki. Az állattenyésztés terén a három­éves terv teljesítése további lépést jelent a szovjet nép számára azon az úton, amely az élelmiszerböség meg­teremtéséhez vezet. Az 1951. év vé­gén a hús, a vaj, a tojás és a zsira­dék termékek másfélszer annyit tesz­nek ki, mint 1948-ban. Csak a közös marhaállomány ebben az időben a kolhozokban eléri legalább a 34 mil­lió darabszámot s még nagyobb mér­tékben nő a juhok, sertések és ba­romfiak száma. A szovjet állattenyésztők a szocia­lista állam gondoskodása, a Kommu­nista Párt és személyesen J. V. Sztálin figyelmes gondoskodásától lelkesítve mindent megtesznek, hogy i ez a hatalmas terv a lehető legrövi­I debb időn belül valósággá váljék. H W>l >HHW MW W >W H»HWMMWWMMtMM 9 Levélváltás történt a Moszkvai Le­véltár és a budapesti Fővárosi Le­véltár közt, — a Moszkvai Levéltár értékes felvilágosítást adott a szov­jet levéltárak állapotáról, rendszeré­ről és az újításokról. A Szovjetűnió­ban speciális levéltárakon kívül a Központi Állami Levéltár őrzi a 200 millió levéltári egységből álló irattá­rat. A Moszkvai Levéltár levelében hangsúlyozza, hogy Lenin is szenve­délyes levéltári kutató volt. A Fővá­rosi Levéltár most a szovjet példa alapján állítja át működését. Timofejev a szövetkezetek köz­ponti bizottsága elnökének vezetésé­vel a Szovjetúniőból szövetkezeti küldöttség érkezett, hogy résztve­gyen az Olasz Nemzeti Szövetkezeti Liga által rendezett ünnepségeken, melyeket a traktorok átadása alkal­mából tartottak. A város egész la­kossága és a szomszédos falvak sok­ezer földműves és mezőgazdasági munkása gyűlt össze, hogy résztve­gyen ezen az ünnepségen. A házak falait a Szovjetúnió és az olasz nép barátságát hirdető jelszavak d : szí­tették. Á falragaszok hangsúlyozták, hogy amig az amerikaiak Olaszor­szágba fegyvereket szállítanak, ad­dig a Szovjetúnió a békés munkához szükséges eszközöket küldi Olaszor­szág dolgozói életszínvonalának meg­javításáért. Timofejev a szovjet szö­vetkezeti küldöttség vezetőjének be­szédét a jelenlévők számtalanszor viharos tapssal megszakitották és kiáltották: »Éljen a Szovjetún:ó!«. »Éljen Sztálin elvtárs!« Kérek darab „Képeskönyv" felirattal ellátott befizetőlapot. A „TAVASZ" ára példányoként 80 Kős Admin. UJ SZÓ kiadóhivatala BRATISLAVA Jesenského 9 Pontos címem: Név: Lakhely: Utolsó posta: házszám: Kelt aláírás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents