Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-04 / 101. szám, csütörtök

1950 május 4 Ü1SZ0 A legyőzhetetlen béketábor A Munka ünnepe Besztercebányán (p) Besztercebánya már péntek óta ünnepelt, az Ifjúsági Szövetség kerületi képességi versenyére jött ifjak már akkor teljesen megváltoz­tatták a váro s arculatát. Az amúgy is kedves utcák, terek az ifjak vidám dalaival teltek meg. A város lakói meg az épületek, az utcák díszítésével voltak elfoglalva. Lázban volt az egész város. Hogy is ne lett volna, hiszen olyan nagy május elsejei ünnepségre készülődtek, amilyent eddig még nem láttak. Mindenki az egész járásban a felvonulásra gondolt. Az agitáló kettősök, akik két vasárnapon a családokat otthonaikban meglátogatták, hogy az ünnepségre meghívják, mondották: — A dolgozók nagy örömmel készü­lődnek a Munka napjára, hiszen ez az ő ünnepük. Vasárnap már teljes volt az ünnepi hangulat. A Felkelés terét még soha nem látott pompával díszítették ki. A zászlók, képek százai ékesítették áz épületeket. S a délelőtti órákban tömegesen érkeztek a városba a ke­rület minden részéből fehéringes pionírok, hogy fogadalmat tegyenek s utána megkaphassák a piros kendőt. A Nemzeti Otthonban befejeződött az Ifjúsági képességi verseny. Utána este hatkor a Felkelés terére vonul­tak ki a pionírok, a szocializmusunk legifjabb harcosai. Még eddig soha­sem történt, hogy ennyi gyermek lett volna együtt. (Kétezren voltak.) Nagy örömöt és lelkesedést keltettek min­denkiben. Velük már nemcsak az a feladatunk, hogy őket az életre elő készítsük, de tudnunk kell, hogy ezek a kis pionírok már a mai élet tevé kény részesei. Az üdvözlő beszéd el­hangzása után a kétezer fiatal ajak messzehangzóan zengte az eskü sza­vait: hogy úgy fognak tanulni és tö­rekedni, hogy szeretett hazánk érté­kes tagjai lehessenek. Majd megkap­ták az annyira várt vörös kendőt, mely egy része a vörös zászlónak, a munkásosztály szimbólumának s ál­landóan inti őket az esküjükben vál­lalt kötelezettségükre. Este a Nemzeti Otthonban az ifjak és a pionírok tánc-, dal-, ének- és szavalatszámokkal szerepeltek. Majd a béke tábortüzét tartották meg s az Urpinon, a Garam felett tűzijáté­kot rendeztek. Május elseje előesté­je volt. A város fényözönben für­dött. Sokan, főleg az idegenek, a szí­nesen kivilágított szökőkutak köré gyűltek. Mindenki derűs, boldog volt. Es másnap, május elsején a kora reggeli órákban napsütésben, jókedvűen kezd­tek gyülekezni a dolgozók A járás lakóit a feldíszített vona­tok és autobuszok tömegesen hozták be a kerületi székhelyre, hogy az it­teniekkel együtt ünnepeljék a munka napját és hirdessék, hogy a tartós békét csak a szocializmus erőteljes építésével harcolhatjuk ki. A nemzeti vállalatok, a hivatalok, a falvak az Egységes Földműves Szö­vetkezetek tagjaival az élen, a spor­tolók, az ifjak, a katonák jókedvűen, énekszóval gyülekeztek. — Uj, szabad május elsejét ün­neplünk — hallom az egyik elvtárs­tól beszélgetésük közben —, a múlt­ban, amikor a jogainkért küzdöt­tünk, szintén harcos kedvvel vonul­tunk fel a Munka ünnepén, de ma a győztesen lengő vörös lobogó alatt egész dolgozó társadalmunk a szocializmusért és a békéért sorakozik fel Sztálin elvtárs szavait hirdetik, hogy dolgoznunk, dolgoznunk és dol­goznunk kell. A harmaneci papírgyár kezdeményezésére a kerületi üzeme­ket mozgósító verseny fejlődött ki, melynek győztese most május elsején a jutalmul kitűzött vörös lobogóval vonul sel. S ki lett a győztes? A pod­brezovaí vasművek dolgozói. A 15-ik héten a gépműhely, most május else­jére pedig a kohászok nyerték el a zászlót. Technikai okok miatt január­ban és februárban nem tudták a ter­vet teljesíteni De ezeket az akadá­lyokat kiküszöbölték, nagy verseny­lendülettel láttak a munkához, a szűk keresztmetszet ellen harcoltak, fej­lesztették a versenymozgalmat, emel­ték a munka termelékenységét, úgy­hogy már nemcsak teljesítik, de túl is haladják a tervet. Az elmúlt héten 3 kohászok 109 százalékban teljesítet­ték a tervet. Elnyerték a vörös ver­senyzásslót! Nehéziparunk már büsz­keségünkké válik! S most az üzemek élén ott állnak felvonulásra várva a Šverma-vasmíívek győztes dolgozói a verseny vörös zászlajával — Örömmel vagyunk itt — mond­ja Mayer Gyula elvtárs, a küldött­ség evzetője, aki 130 százalékos él­munkás teljesítményt ért el eddig — , célunk, hogy ne csak azt adjuk, ami kell, hanem a terven felüli teljesít­ményt. nyujtsunk. így sikerült el­nyernünk a vörös zászlót — mutat büszkén a lobogóra — s most mi švermaiak, mint Szlovákia dolgozói­nak egyik úttörő, élcsapata, a győz­tes vörös lobogó alatt manifesztálunk szocialista társadalmunk szebb jövő­jéért és a tartós békéért! — Most, ezen a május elsejei ün­nepségen tudjuk csak teljesen érté­kelni szocialista építő törekvéseink nagy jelentőségét, amikor szabadsá­gunkat kiharcolva, szabadon nyilvá­níthatjuk ki minden akaratunkat és örömünket azon, hogy jogainkat és magasabb életszínvonalunkat népi demokráciánk biztosítja. Ezzel szem­ben a tőkés országok dolgozói nem tudiják szocialista állásfoglalásukat, a munkásosztály követeléseit teljesen érvényre juttatni, mert a kapitalis­ták bérencei, a rendőrök akadályoz­zák őket ebben. A švermaiak kemény munkásem­berek, jó elvtársak. Tudják, hogy még sok harcot kell vívnunk a szebb élet megteremtéséért s ebben a szo­cialista építőmunkában összes dolgo­zóinknak utat kívánnak mutatni. A békéért, a szocializmusért sorakozunk fel — mondja Srovan Milán, a harmane­ci papírgyár ifjú élmunkása, aki munkacsoportjával 165 százalékra teljesíti a tervet —, céljainkat csak úgy érhetjük el, ha mindnyájan egy síkban haladunk. Örömmel látjuk, hogy a katonaság nagy felírásokkal köszönti az élmunkásokat, a szocia­lizmus építőit. Közöttünk nagy a ba­rátság! — A múltban bizony bennünket nem becsültek meg — veszi át a szót Hirschner Ferenc élmunkás, a 157 százalékos munkacsoport vezető­je. Az elvtársban a mai nagy öröm­teli felvonulás előtt ilyen gondolatok ébredtek. — Ma, amikor teljes öntu­datra ébredt a munkás, megállapít­hatja a különbséget a mult és a je­len között. A szocialista munkamód­szerek bevezetése biztosította a mi felemelkedésünket. Mielőtt verse­nyeztünk volna, 14—15 koronát ke­restünk egy órára s most viszont 26— 28 koronás órabért is elérünk. De előbb meg kellett győznünk dolgo­zóinkat a verseny jelentőségéről. Slašťan Gyula elvtárssal együtt indí­tottuk meg a versenymozgalmat és mi voltunk a május elsejei vörös zászlóért indított verseny kezdemé­nyezői is. A bányászok iparunk fejlesz­téséért termelnek többet! Bányászok is résztvesznek a felvo­nuláson. Egyenruhában vannak mind­nyájan. Elől a fiatalok, a tanoncok csoportja áll. A banskáštiavnicai ércbányában dolgoznak. Hlavač Mik­lós és Litva József bányász t anoncok szinte egyszerre mondják a követke­zőket: — Mi is ünnepeljük a Munka nap­ját. Ahogy látjuk előttünk, mögöt­tünk a dolgozók ezreit, tízezreit, csak most érezzük igazán a dolgozók egy­ségének nagy jelentőségét, ami ben­nünket is fokozottabb feladatok vál­lalására kötelez. A közért dolgozunk s a mi célunk is az lett, hogy ne elé­gedjünk meg csak a terv teljesítésé­vel, hanem sokkal többet nyujtsunk, hogy többtermeléssel elősegíthessük iparüzemeink nyersanyagellátását. Közel két órán keresztül több mint húszezren vonultak fel Besztercebánya főterén. A menet élén a nagy kongresszusi jelvényt vitték, utána büszkén emelték a ma­gasba az elvtársak a Szovjetúnió és a népi demokráciák zászlait. Szólt a zene, zengett az ének. Az üzemek élén kék munkásruhában a šver­maiak vonultak fel. A népviseletbe öltözött lányok, fiúk ének- és zene­szó mellett táncot is jártak. Itt lát­tuk a füleki középiskolások tánccso­portijiát is. A katonák, az SNB, a spor­tolók, az ifjúság, a pionírok, az asz­szonyok szövetségének számos tag­ja tüntető lelkesedéssel vonultak el a dísztribün előtt. Az anyák kezük­ben papírból kivágott fehér békega­lambokat lengettek A harmaneci pa­pi-gyár dolgozói, akik 108.5 százalék­ban teljesítik a tervet, Sztálin elv­társ szavait idézték, hogy a munka becsületet és hősiességet jelent! Az üzemek, a falvak, az ifjúsági szervezetek, az Egységes Földműves Szövetkezetek tagjai nemcsak hogy tömegesen vonultak fel, hanem szá­mos díszes jelképes kocsival, álltak elő, melyekkel szocialista építő törek­véseiket tükröztették ki. Most a'.döl­gozó parasztoknak is legnagyobb ün­nepévé vált május elseje. Itt Besz­tercebányán is a járás összes falvai képviselve voltak, tömegesen- vonul' tak fel és hirdették, hogy az EFSz-ek révén virágoztathatjük fel a közsé­geket és biztosíthatjuk a mezőgazda­ság terén a szocialista munkamód­szerek bevezetését. Az egységes ve­tési terv mellett tettek hitet most is. Jelképes kocsijaikon is ezt ábrázol­ták. Sokan népviseletbe öltözve jöt­tek a felvonulásra. S közöttük lát' tunk magyar népviseletbe öltözött, szovjet dalt éneklő fiúkat, lányokat is, akiket a szlovák testvérek nagy örömmel fogadtak. A šimonovcei CSEMADOK tagjai a következő iel­szót hirdetve vonultak fel: .'•">'.' — ötéves terv, fejlett ipar, virágzó falu, boldog nép! Az állami erdők dolgozói büszkén hirdették, hogy május elsején' a IX. kongresszusra vállalt kötelezettsé­geiknek már 119.85 százalékban ele­get tettek. Egyes felvonuló alakula­tok a győztes kínai népet'éltették. A felvonuláson a járásbán dolgozó bolgár kertészek is résztyettek, aki­ket szintén nagy lelkesedéssel és tapssal fogadtak. . í • í -•.'•'• <:• . Folytassuk a versenyt! — ajánlják a švermaiak Csupa kedv és boldog derű volt ez a felvonulás. Utána beszédek hang­zottak el. E. Sýkora képviselő elv­társ, mint ünnepi szónok, beszédében május elsejével kapcsolatban a reánk háruló újabb feladatokról beszélt. Fokoznunk kell a békéért vívott har­cot és erőteljesebben építenünk ha­zánkban a szocializmust! Majd a Švwr­ma-vasművek egyik dolgozója szó­lalt fel, aki többek között a követ­kezőket mondotta: — Tudjuk, hogy mit jelent, a ne­hézgépiparban a terv nemteljesítése. Ezért Szlovákia gyors iparosítására kötelezettséget vállaltunk, ami meg is hozta a maga sikerét. Már május elsejével túlteljesítettük a tervet. A 16-ik héten mi voltunk a legjobbak s így el is nyertük a verseny vörös zászlaját. — Felhívjuk o kerület összes üze­meit, hogy a vörös zászlóért való versenyt folytassuk tovább, hOgy a kerületünk továbbra is megtarthassa a mult évben szerzett elsőségét, ami­kor 109 százalékbal a kerületek élé­re került a tervteljesítésben. A švermaiak újból a szocialista munka úttörőiként mutatják meg a kerület dolgozóinak a helyes utat. Reméljük, hogy ezt az indítványukat az összes üzemek a]fogadják és tovább folytatják a versenyt a nagyobb ter­melékenység eléréséért, a terv telje­sítésében az elsőségért. Ennek a nagy méretekben újból meginduló verseny­nek más oldala is van. Az egyes kerületek közötti versenyt fejleszti ki s így egész Szlovákia összes üze­mei még jobban mozgósíthatják min­den ereijüket kiválóbb eredmények elérésére. Az ünnepség Sztálin elvtárs lelkes éltetésével fejeződött be. Délután a kerületi ifjúsági képes­ségi verseny győzteseinek kiosztották a jutalmakat, majd pedig megkezdő­dött a májusi népmulatság. * •** * ** * ** *** * ** * ** * ** * ** * ** * ** 9 ** ¥ *4 30 éves az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársasás Fennállásának harmincadik évfor­dulóját ünnepli az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság. Az évfordulón Nazar Gejdarov, a köz­társaság Legfelső Tanácsa elnöksé­gének elnöke nyilatkozatot adott a TASS munkatársának. Elmondotta, hogy e három évtized alatt Szovjet Azerbajdzsán hatalmas utat tett, el­maradt feudális országból virágzó szocialista köztársasággá fejlődött. Gyárak százai épültek. A gépgyártás termelése például 37-szeresére emel­kedett. Felvirágzott az ország mező­gazdasága is. A szubtrópusi vidéke­ken tea-, citrom- és mandarin-ültet­vényeket létesítettek. Kifejlődött az egykor elmaradt nép nemzeti kul­túrája. művészete és irodalma. Azer­bajdzsánban ma 19 főiskola, 10 tudo­mányos intézet működik és tudomá­nyos akadémia van. KULCSÁR EDIT élmunkásnő, Bratislava: Hogyan less a kilencvenkilenc motringból ssáshussonkilene Elemsélek egy kis történetet. A lányok az üzemben tavaly nyáron már megszokták, hogy naponta egy bizonyos számú pa" mut-motringot csinálnak a gyár­ban. Meg is mondhatjuk mennyi volt ez, pontosan kilencvenki­lenc. Sem több, sem kevesebb. Engem is valahogy megbabo­názott ez a szám. Egy ideig én is petésem, elképzelhetitek, amikor megtudtam, hogy Zsoldos Teri és Fekete Marika is megcsinálta már a száztizenegyet. Ha ti így, akkor én is, gondoltam magam" bané s elhatároztam, hogy nera hagyom magamat legyűrni. Nem is hagytam. És hogy ne tudjanak behozni olyan hamar, nekife­küdtem és mé? azon a héten el" velük együtt csináltam. Pedig rövidesen rájöttem arra, hogy háromnegyed órám is üresen és kihasználatlanul marad a napi munkidőből. Azt kérdezitek, hogy miért csináltak kilencvenkilencet? Mert nálunk csak hármasával lehet csak számolni a motringokat és három motring után kapjuk a fi­zetést is. Június elején szabad­ságra készülődtem Kassa mellé, Gölnicára. Gondoltam, azt a pár napot már kibírom úgyis, ha töb­bet csinálok. Ezért ugrottam hármat és egy szép napon száz­két motringot csináltam. A lá­nyok azt mondták, bolond va­gyok. No, nem sokat adtam rá­juk, mert százkét motring után megkaptam a nekem járó pénzt, ami nem volt sok, hetenként körülbelül 30 korona. De aztán rövidesen ezt is meguntam és kétnaponként három motringgal mindég ugrottam. így aztán sza­badság napjáig eljutottam a száz­tizenegyig. Ez már majdnem száz korona heti különbség volt. Nagy pénz, ha az ember megbe­csüli a pénzt és mi munkások megbecsüljük. Aztán elmentem szabadságra, jól kipihentem ma­gamat és a győztes diadalmas mosolyával tértem vissza az üzembe. Mekkora volt a megle­értem a százhúsz motringot na­ponta. Zsoldos Teri azonban nem hagyott békét és nemsokára mái ő is százhússzal büszkékedett. De ezt a kis történetet nem akarom túl sokáig nyújtani és ezért elárulom nektek, hogy most már százhuszonkilencnél tartok és talán még ez sem lesz a vég" ső. Ez heti háromszáz korona kü" lönbséget jelent a régi kilenc" venkilenc motringos normánk­kai szemben. Mindig jut belőle valami kis öcsémnek és húgom" nak. Eddig tart a történet és r3' viden elmondva, így lettem él" munkás. Mi a Cérnagyárban nem most kezdtünk készülni a május else-> j ére. Az egész április hónapot él" munkás-műszak hónapnak kiál" tottuk ki és a szerint is dolgo­zunk. Amikor ezeket a sorokat írom nektek, kedves Oj Szó ol" vasók, még nem tudom a vég" e-°dményt, de nem hiszem, hogy elmaradunk az ország többi dol 4 gozójának májust köszöntő lel-> kes munkája mögött. így üdvö­zöljük mi cérnagyáriak a szabad májust és velem együtt így ké" szülnek a többiek is, Zsoldos Te­ri, Fekete Mari, Maszlo Margit, Kucseráková, hogy jobb munká" val, többtermelésseil építsük a dolgozók hazáját. Lengyelország dolgozói manifesztáltak a békéért Május elseje előestéjén egész Varsó vörös lobogódíszt öltött. Minden házat lobogók, feliratok, Sztálin generalisszimusz, Bierut és a nemzetközi proletariátus ve­zetőinek képei díszítették. A városi pártszervezet május elseje előestéjén ünnepi akadémiát ren­dezett, amelyen megjelent B­Bierut lengyel elnök, Cyrankie* Wicz kormányelnök, Rokosows* ki marsall honvédelmi miniszter, valamint a párt és a kormány számos más képviselője. Melegen fogadták a Szovjeetúnió, a népi Kína, Románia, Bulgária, Fran­ciaország és a Német Demokra* tiku Köztársaság munkásküldött­ségeit. Az akadémián Och ab Eduárd a • lengyel egységes munkáspárt politbürójának tagja mondott be­szédet. Beszédét gyakran félbe­szakította a hallgatóság lelkes éljenzésével, amellyel Sztálin generalisszimuszt v Bierutot és Mao Ce Tungot éltették. Május elsején már kora reggel­től Varsó külvárosaiban gyüle­keztek a dolgozók tömegei. Az ' utcákon felvonult a lengyel ifjű** ság tízezerfőnyi menete. A fiata­lok a lengyel ifjúsági szövetség egyenruháját viselték, zöld inget és piros nyakkendőt. A menet élén az élmunkások jelszavakat vittek és mellükön szalagot vi­seltek, amelyen fel voltak tüntet" ve a munkájukban elért eredmé­nyek. Az ünnepi menetet Marx, Engels, Lenin, Sztálin, a népi de" mokratikus országok vezetőinek képei díszítették. Pontosan 10 órakor kezdődött a májusi manifesztáció, Varsó dolgozóinak díszszemléje. Bierut köztársasági elnök mondott ün" nepi beszédet. Beszédét mind­untalan félbeszakítják a lelkea felkiáltások: „Éljen Sztálin ge­neralisszimusz! Éljen Bierut el" nők! Éljen a béke!" A sportolók, ifjúsági szervozetek, pionírok, fő­iskolások hatalmas tömegei után, amelyek zászlóerdő s hatalmas transzparensek kíséretében W nultak el a főemelvény előtt, 12 órakor sor került a legna" gyobb varsói üzemek dolgozóinak fölvonulására. i

Next

/
Thumbnails
Contents