Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-31 / 123. szám, szerda

LEHULLT AZ ALARC Irta: Palmiro Togliatti az olasz Kommunista Párt főtitkára Egy évvel ezelőtt, amikor a háborús veszélyről beszéltünk különösen a kormánypárt politikusai között uralkodott még túlnyomórészt a gúnyos szkepticizmus. » Propaganda* — mondották és ügyet sem vetettek ezavaüikra. A helyzet ma sok tekintetben megváltozott. Ma, különösen a kormánypárt pol tikusain, ha nem is pánik, de mindenesetre félelem vett erőtt. Egyik hibából a másikba estek: a háború lehetetlenségének gondolatáról egyszerre áttértek a háború elkerülhetetlenségének gondolatára, arra, hogy a közeljövőben a háború elháríthatatlan. Érthetetlen, hogy a kormánypárt e politikusai ilyen meggyőződésre jutva miért nem érzik a kialakult helyzet szigorú elemzésének szükségét és annak tisztázását, hogy miképen jutottak el idáig és hogyan is történhetett ez meg? A háborút elkerülhetetlennek és elháríthatatlannak tartani — ez olyan fontos tény, nem csupán az állam, de minden egyes ember élete szempontjából, hogy mindenkitől legalábbis komoly elemzését kívánja meg, mind az elmúlt, mind ped'g a jelen heJyzetnek. Helyes volt-e elkezdeni és helyes-e folytatni azt az utat. amely ilyen eredményhez vezetett? Volt, aki csodálkozásának adott kifejezést afelett, hogy a londoni tárgyalásról kiadott hivatalos jelentések propaganda-izü frázisokat tartalmaztak. Kétségtelen, hogy ez a körülmény ellentmond a kialakult hagyományoknak, de nem kelthet csodálkozást. Leginkább azt mutatja meg, hogy még maguk a külügyminiszterek az Észak Atlanti Szövetség tagjainak Londonban összegyűlt képviselői — is észrevették, hogy milyen komolyak az általuk elfogadott határozatok, s milyen hatalmas kihatással lesznek azok a nyugateurópai népek életére. Ezért ama kísérletükben, hogy cselekedeteiket némiképpen is igazolják, propaganda-fogásokhoz folyamodtak. Ezzel azonban bakot Jöttek és saját magukat vágták fejbe: saját közleményeik frázisai rántják le róluk az álarcot, legalább is a becsületes és őszinte emberek előtt. Hitler és Göbbels ezt mondották: »Agyúkat vaj helyett!« A Londonban összegyűlt miniszterek megismételve az Egyesült Államok külügyminisztérének határozott parancsszavát, ezt mondják: »Több ágyút, több hadosztályt, kevesebb gazdasági helyreállítást.* Az alázatosan meghunyászkodó újságírók. ak

;k még nem felejtették el Hitler és Göbbels formuláját, máris megteremtették a régi mintájára az újat: »Vaj helyett biztonságot!* Biztonságot, kivel szemben? — Biztonságot, mivel szemben ? Ha megmaradunk az államok közt fennálló kapcsolatok alapján, akkor nehéz feleletet adni ezekre a kérdésekre. Valóban, létezik a világon a Szovjetúnió és léteznek más országok, amelyek évről-évre ismétlik, hogy senkitől semmit nem követejnek, békében akarnak élni határaikon belül, békében a szomszédos államokkal és az egész világgal, bármilyen álláspontja legyen is ennek a világnak bármilyen politikai színezete és gazdásági fölépítése legyen is, mert elutasítanak mindennemű beavatkozást a mások ügyeibe. Igaz, hogy am'óta megjelentek a színen a klerikálisok, többé nem a tények, hanem a hazugság számít, és erejét veszti mindennemű kijelentés, még a legünnepélyesebb is. mert az a szokás, hogy a szándékokat elfogultan bírálják el. Mindezek ellenére senki sem tagadhatja, hogy az az álláspont, amely mellett minden provokáció ellenére egy körülbeiül 800 millió embert képviselő egész államcsoport kitartott, az emberiség előtt egészen más és jóval emberiesebb kilátást nyit meg, mint a kikerülhetetlen, elháríthatatlan háború perspektívája. Ügylátszik, még a Londonban öszszegyűlt miniszterek is megértették, hogy abban a percben amikor rákény. szerűik a népekre azt az utat, amely többszörös tapasztalat szerint háborúhoz vezet, akkor az a feladat hárul reájuk, hogy valami komolyabbat mondjanak. Nem voltak olyan arcátlanok, mint a méregkeverő Truman, aki igazo'ni kívánva idegháborúját és tudva, hogy ez előjátéka az igazi háborúnak, szemrebbenés nélkül beszél az amerikai kereskedelem érdekeiről Ezért kinyilatkoztatták annak szükségét, hogy visszaverjenek ,,min den fenyegető támadást, minden aknamunkát, legven az közvetett, vagy közvetlen". Nyilván azt hitték, hogy ilyenformán sikerül igazolniok esztelenségüket. Valójában csak levetették az álarcot és fölfedték igazi ábrázatukat. Remélhető, hogy az ilyen nyilatkozat után senki sem vádolhat bennünket hamisítással, ha azt állítjuk, hogy az Atlanti Szövetségnek, az Európai Uniónak, a nyugatoskodásnak és minden efféle boszorkánvkodásnak semmi köze sincs Nyugat-Európa népeinek érdekeihez, hanem kizárólag az Amerika és más kapitalista országok kiváltságos rétegeinek érdekeit elszántan védelmezőik eszközei. Elszánt védelemről van szó, mert konkréten nemcsupán háboiúra gondolnak, hanem az atombomba alkalmazására is. amint ezt az említett méregkeverő mondotta. Mi is az a „közvetlen felforgató tevékenység?" Fel kell tételeznünk, hogy nem más, mint a forradalom. Es vájjon mi az a „közvetett felforgató tevékenység?" Nem jelenti-e ez annak az uralkodó pártnak a választási vereségét, amelynek uralmát az Egyesült Al'amok kormánya kereskedelmi biztonsága szerves részének tekinti? Vagy talán az általános sztrájkról van szó, amely megdönti az elnyomó rend. szert, vagy megrendíti azt és bukását eredményezi, amirt ez az 1943-as sztrájkok után az olasz fasizmussal történt? Avagy a nagybirtok elkobzása a parasztfelkelés eredményeként? Ezt gyakorlatban az Egyesült A'larnok kormánya fogja eldönteni s az ő parancsai szerint fog cseiekedni az atlanti vezérkar. Ugyanez a politikai elgondo'ás vezérelte Hitlert és Mussolinit a Spanyol Köztársaság elleni intervenció idején. Lehet, hogy éppen ezért támogatják o!y lelkesen ezt a koncepciót Sforza gróf és Pacciardi miniszter. Kétségtelen, hogy mostantól kezdve Európában és az egész világon lesznek olyan politikai uralmak, amelyeknek a háborúval való fenyegetőzés és az atombomba alkalmazása lesz a támasza. Ez hát a De Gasperi dinasztiának és satnya csatlósainak cselekvési területe. De vájjon ezek a szerencsétlen amerikai méregkeverők és azok Londonban összegyűlt miniszterei valóban azt képzelik, hogy mindez ér valamit a népeknek politikai és gazdasági demokrácia felé irányuló mozgalmával szemben, amely elsöpri a kapitalista előjogokat és megvalósítja a szociáb's igazságosságot? Megakadályozhatta-e a „Szentszövetség" az 182I-es. 1848-as és 1860-as eseményeket? Gátat vethetett-e az antikomintenn-paktum fényes győzelmeinknek, amelyeket a háborúutáni időben keleten és nyugaton egyaránt kivívtunk? Nem, mindez nem változtathatja meg a történelem menetét. Ezt való. színüleg maguk az ilyen esztelenség értelmi szerzői is tudják. Mindazonáltal afféle emberekkel van dolgunk, akik objektíve olyan társadalmi csoportok kétségtelen akaratát fejezik ki, amelyek hatalmuk megmentésének megkísérlése kedvéért készek arra, hogy mindent feltegyenek egy háborúra. Ezt tették az európai imperialisták 1941-ben s rámérték a népek jólétre az első, csaknem halálos csapást. Igy cselekedett Hitler és a vele tartó fasiszták s tetteik következményei itt vannak szemünk előtt. Ilven őrült tervek újabb megvalósításiról álmodoznak a mai amerikai imperialisták, akik magukkai akarják rántani Európa kormányait ét népeit. De vájjon észszerű-e. elkerülhetetlen-e, hogy mi, az olasz nép, hagyjuk, hogy maguk után vonjanak bennünket erre a háború felé vezető útra? Azok. akik ezt helyesnek tartják, vagyis Olaszország jelenlegi vezetői, olyan emberek, akik elvesztették az emberiesség érzését és józan eszüket. Csak ki ne mondják ezt hangosan, mert különben Scelba átadja önöket a jótékonyság és igazságügyi miniszterének (az igazságügyminiszter hivatalos neve. — Szerk.) és akkor megjele. nik egy hivatalnok, aki vádat emel önök ellen a büntetőtörvénykönyv 290. paragrafusa elleni vétség és az állami hatóságok megsértése címén. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legutolsó számából) Személyi változások a Szovjetúnió kormányában A Szovtjetúnió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Pavel Alexandrovics Judint felmentette a nehézipar építészeti minisztériumában eddig betöltött miniszteri tisztsége alól és ezzel egyidejűleg kinevezte az építőipar anyagellátási minisztérium miniszterévé. A Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége Sz. Ginszburgot, az építőipar anyagellátási minisztert eddigi állása alól felmentette és Dávid Jakovlievics Rajzer elvtársat a nehézipari építészet miniszterévé nevezte ki. II J sin A kongresszus utolsó napp 1950 május 31 A negyedik nap tárgyalásait Duríš elvtárs nyitotta meg. A vitában elsőnek Trenko elvtársnő szólalt fel az apátfalvi Poľana posztógyár képviseletében. Trenka elvtársnő elmondotta, hogyan lett élmunkásnő és hogyan tért először két, majd négy nem automata gépre. Hudecsek elvtárs, a bratislavai Kábelgyár munkásainak képviselője arról beszélt, hogyan indították meg a békés országépítéts vándorzászlajáért folyó versenyt. A küldöttek lelkes tapssal fogadták Szmolik elvtársnőt, a myjavai Armatúra élmunkásnojét, aki az élmunkások és élmunkásnők politikai nevelésének kérdésével foglalkozott, majd Medveď elvtárs, az eperjesi ker. Nemzeti Bizottság elnöke az építészet, az EFSz-ek és a munkaerők mozgósításának problémáival foglalkozott. Horák elvtársnő Považská Bystrica mellől szemléltető példákkal magyarázta, milyen formákban nyilvánul meg falun az osztályharc napjainkban. Sirák vasutast, aki a csernői átrakó állomáson dolgozik, tüntető lelkesedéssel fogadta a kongresszus, különösen akkor, amikor kijelentette, hogy a Szovjetúnióval való árúforgalomban napról napra jobban meggyőzi őket arról, micsoda segítséget jelent nekünk a szocializmus országa. Bránik elvtárs megbízott vitnhozzájárulásában néhány olyan kérdéssel foglalkozott, amelyek főleg a beruházási terveket érintik. Utána Hojcs elvtárs olvasta tel az utolsó kongreszszusi beszámolót, az ellenőrzőbizottság jelentését. Megállapította azt, hogy a központi Bizottság, annak elnöksége és a titkárság jól gazdálkodott és kérte, hogy az ellenőrző bizottság jelentését a küldöttek fogadják el egyhangúan. Hojcs elvtárs beszámolója után a földműves anyák nevében Dudás Erzsébet Kelet-Szlovákiábol mondott meghotó szavakat. Felháborodottan ítélte az amerikai imperialisták háborús készülődéseit és kifejezte az anyák szilárd elhatározását, hogy megvédik a békét. Meleg üdvözlésben részesítette a kongresszust Ján Kosztra, a kiváló kőltö-. Ezután Ďuriš elvtárs bejelentette, hogy a népi milícia küldöttsége jött köszönteni a kongresszust. A küldöttek helyükről felállnak és lelkesen köszöntik a munkásosztály erős hatalmi eszközét, a népi miliciát. Ezután a tiszti iskolák munkás- és parasztnővendékei köszöntötték az SzKP IX. kongresszusát. Hadseregünk tisztikarának új káderei hűségükről biztosították a munkásosztály élcsapatát, az országot a szocializmus felé vezető Pártot. Hrlvnyák elvtárs a folytatódó vitában a nemzeti biztonsági testület csapatszervezeteinek képviseletében beszélt az NB csapatszervezeteinek feladatairól. A délelőtti vita utolsó szónoka Štehove elvtárs a füleki Kovosmalt üzemi pártszervezetének titkára volt, aki rövid áttekintést nyújtott a szociafista munkaverseny három fázisáról a füleki Kovosmaltban. Beszédét a küldöttek lelkes tapssal jutalmazták, amely különösen akkor fokozódott legerősebben, amikor beszéde végén a szovjet sztahanovistákat állította az élmunkásmozgalom mintaképéül. A délutáni vitában felszólalt Friš elvtárs, a Pravda főszerkesztője, aki önkritikát gyakorolt saját tevékenysége fSett. Friš elvtárs felszólalásaután Lepiš, a ružomberoki textilgyár munkása elitélte a burzsoá nacionalista tévelygőket és kijelentette, hogy ők csak hibákat emlegetnek, de a A SzKP Központi Bizottságának új elnöksége A SzKP IX. kongresszusának befejezése után az újonnan megválasztott Központi Bizottság megtartotta első ülését. Široký elvtárs a Központi Bizottság újonnan megválasztott tagjainak emlékezetébe idézte, hogy a Párt bizalma a legértékesebb töke. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a SzKP IX. kongresszusa által kitűzött feladatokat a Központi Bizottság teljesíteni fogja. A A Központi Bizottság egyhangúan megválasztotta az elnökséget, amelynek tagjai a következők: Viliam Široký, Štefan Baäfovanský, Július ĎuriS, Koloman Moško, Karol Bacílek, Fero Zupka, dr. Július Bránik, dr. Ján Púll, Marek Čulen, dr. Michal Falfan, Ľudevit Benada, Ernest Sýkora és dr. Štefan Rais. munkásosztálynak súlyos károkat okoztak. Ezután került sor Zápotocký elvtárs felszólalására, akinek beszédét a párttagság lelkes üdvözléssel, újbd! és újból feltörő tapssal köszönte meg. Sor került Tóth kassai építőmunkás beszédére is, aki szlovákul és magyarul konkréten ismertette az építőmunkásság problémáit. Ezzel a vita bezárult és egetverő taps fogadta a szónoki emelvényre lépő Široký elvtárst, aki megkezdte zárószavait. Široký elvtárs záróbeszédét minduntalan megszakította a kongresszus lelkes tapsa és ütemes éljenzése, amely a kongresszus egész ideje folyamán a Párt vezetőjét különös szeretettel köszöntötte. Ezután ĎuriS elvtárs bejelentésére Moško elvtárs a javaslati bizottság jelentését nyújtja be. A javaslati bizottság előterjeszti a IX. kongresszus levelét Gottwald elvtárshoz, amelyet a küldöttek egyhangú lelkesedéssel helyükről felállva fogadnak el. Bacílek elvtárs ezután felolvassa a választási bizottság javaslatát. Ekkor sor kerül a kongresszus legmeghatóbb jelenetére, amikor Bacílek elvtársat a tömeg nem hagyja beszélni és egyhangú felkiáltással választja meg a Párt elnökévé Široký elvtársat, a párt főtitkárává Baštovanský elvtársat és az előterjesztett javaslatot a központi bizottság javaslatára egyhangúlag elfogadja. Ezután Ďuriš elvtárs felolvassa a Sztálin elvtárshoz intézett levelet, amely mint a kongresszus záróakkordja legjobban fejezte ki Szlovákia építőinek háláját szabad és gondtalan életükért Sztálin elvtársnak. A levél felolvasása után Ďuriš elvtárs a kongresszust befejezettnek nyilvánítja. A tömeg helyéről felállva spontán lelkesedéssel énekli el a világ dolgozóinak nemzetközi himnuszát, az internacionálét. De a küldöttek az internacionálé záróakkordjai után is még hosszú ideig helyükről felállva ütemesen kiáltják Sztálin, Gottwald és Široký elvtársak nevét. A hatalmas terem lassan kiürül. Szlovákiai legjobb építői azzal a tudattal távoznak üzemeikbe, falvaikba, hogy Široký elvtárs útmutatása alapján most már bátrabban és határozottabban fognak tudni előrehaladni a szocializmus felé. Široký elvtárs még sokáig utána néz a teremből távozó küldötteknek. Szeméből sugárzik a bizalom, hogy a IX. kongresszus küldöttei mindenütt átadják tapasztalataikat és új lendülettel indul meg a bátrabb és erősebb építés az ország minden részében. Bránik elvtárs megbízott beszéde Elvtársnők és elvtársak! Engedjétek meg nekem, hogy néhány megjegyzést fűzzek a csehszlováK gazdaság átépítésével összefüggő kérdésekhez, konkrétebben a feladatokhoz, amelyeket Široký elvtárs ebben az irányban kitűzött. A nehézipar ágazatának felépítése nagy központilag irányított befektetéseket követel. Ha a jövőben ez ágazatok felépítésében gyorsabban akarunk előre haladni, meg kell tanulnunk jobb, felelősségteljesebb beruházási politikát folytatni. Mindenekelőtt arról van szó, hogy minden szakaszon csak ott kérjenek új beruházásokat, ahol elkerülhetetlenül és halaszthatatlanhl szükségesek és ahol az adott pillanatban az egész gazdaság fejlődésének szempontjából a legszükségesebbek. Tudatában kell lenni annak, hogy termelésünk viharos növekedésével állandóan újabb és újabb gyenge pontok keletkeznek. Iparunk és mezőgazdasági termelésünk számára például ma már nem elegendőek a rendelkezésünkre álló raktárhelyiségek. Nagy nehézségeink vannak az élelmiszercikkek s mezőgazdasági termékek elraktározásánál. Szabaddá tettük a kenyeret és Szlovákiában nincs elég pékségünk, a szocialista munkaversenyt megnehezíti, hogy nincsenek megfelelő üzlet- és raktáhelyiségünk. Állandóan nagyon feszült a helyzet a közlekedésben. Egyre komolyabbak a nehézségek állomásaink, különösen a csomópontok állomásainak elégtelen befogadóképessége miatt és mind sürgetőbben hangzik a kérés „építsetek nekünk lakásokat". Kizárt dolog, hogy mindezeknek a szükségleteknek egyszerre eleget tehessünk. A szocialista gazdálkodás előnye éppen abban áll, hogy a termelést gyorsabb ütemben tudja kifejleszteni azon az áron is, hogy itt-ott btzinyos feszültség keletkezik s éppen a Part feladata, hogy ezt a feszültségei legyőzze. Mivel iqari termelésünk ütemét még jobban fokozni fogjuk, nyilvánvaló, hogy sok szakaszon a régi berendezések egyre kevésbbé lesznek elegendők és az új beruházásokra fokozott szükség lesz és ezért annál gondosabban és szigorúbban kell eljárnunk annak eldöntésénél, hogy melyik beruházást sorozzuk be a tervbe. Amint mondom, kell, hogy gondunk legyen nemcsak a felsőbb szervekre, hanem minden üzemre, minden községre, minden alapegységre. Ne követeljünk könvnyelmüen beruházásokat, ne követeljük azokat ott, ahol még elegendőek a régi berendezések. Továbbá alaposabban fel kell készülni az új feladatokra. Még mindig az az elképzelés él az emberekben, hogy az a jó kommunista — aki kivívja az új épület, új berendezés felépítését. Bizonyára kellemes dolog, ha valaki új lakást vagy új berendezést kap, ha az üzem új csarnokhoz vagy új épülethez és berendezéshez jut, ha a község új épületet kapott. Úgy hiszem azonban, elvtársnők és elvtársak, hogy ez elavult nézet. A helyes kommunista álláspont az, különösen a mai időszakban, ba mindenekelőtt azt vizsgáljuk, hogyan lehet a kapott feladatot beruházások neküi. a fennálló feltételek melle t teljesíteni és csak ha minden lehetőség kimerült, akkor kívánni új beruházást es azt csak a legcsekélyebb mértél; b°n. Azonban ilyen álláspontja nemcsak hogy nincs néhány alapegységünknek, hanem a felsőbb szerveknek sem, az üzemeknek, a fő- és központi igazgatóságoknak és így eddig rendszeres jelenség volt, hogy az építkezési termelés és gépipar nagy megnövekedése ellenére a beruházási követelések mindig magasabbak voltak és nem állottak arányban a termelési lehetőségekkel. Ami még rosszabb, néha megtörténik, hogy teljesíthetetlen beruházási követeléseket nyújtanak be. Hogy ez mennyire megnehezíti például építkezési iparunk munkáját, arról elvtársaink az építkezési iparból hosszú történeteket mesélhetnének. Vegyük szemléltető például a lakásépítést, amely a legfájdalmasabb pontok egyike. A helyzet az, hogy lehetőségeinkkel a fémiparban és az építkezési termelésben távolról sem elégthetnénk ki az óriási és állandóan növekedő lakásszükségletet. Ne felekkezzür.k meg arról, hogy a tőkés rendszer alatt a munkásságnak és a bérdalgozóknak csak nagyon kis része élhetett valamennyire kielégítő lakásokban, mi azonban javítani akarjuk dolgozóink lakásszínvonalát. Nagyszámú új lakásra van szükségünk, lakásokat kell építenünk a tech. nikusoknak, tanítóknak, stb. A CsKP IX. kongresszusán Zápotocký elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy az életszínvonal és a kultúrszínvonal eme. léséhez számunk!a nem elegendő a régi kapitalista rendszer építkezése. Ez kétszeresen vonatkozik az elmaradott kapitalista építkezésekre Szlovákiában. Látjuk, hogy az összefüggő ágazatok között nem uralkodik testvéri együttműködés, hanem hézagok vannak, mint például az erdészek és a famunkások között, noha itt volna az ideje, hogy ezeket kiküszöböljék. Gazdaságunk átépítésében miféle munka vár a köny. nyű iparra? Ez az átépítés talán azt jelenti, hogy a könnyű iparnak nincs számunkra nagy jelentősége, vagy talán azt, hogy az embereknek a könynyü iparban kevesebb munkájuk lesz? Ügy gondolom, hogy nem. A könnyű ipar feladatai még nehezebbek, mert azt kívánjuk, hogy a dolgozók kisebb számával kisebb beruházásokkal többet és jobb minőségűt termeljenek, hogy emeljék a munka termelékenységét és a termékek minőségét. Mindazokról a feladatokról, amelyekről a gazdasági felépítésben szó folyik, konkrét képet kapunk a közvetítő tervezésben, amely a legközebbi időben megindul. A közvetítő tervezésben el kell érnünk az összes dolgozók aktív részvételét az 1951. évre szóló úg