Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-28 / 122. szám, vasarnap

1950 május 28 mm — , rrr U J SZÖ A Csehszlovákiai Kommunista Párt küldöttségének búcsúja a kongresszustól Zápotocký elvtárs felszólalása a kongresszus befejezése előtt Sverma elvtársnővel é

3 Bruno Köhlerrel, mint a CsKP Központi Bizottságának küldötte vettem részt a ti kongresszusotokon. Rajták kívül résztvett a kongreszszusjijn a Csehszlovákiai Kommunista Párt kerületi titkárainak egész sora a cseh és a morva országrészekből. A Ti történelmi kongresszustok be. lejezésekor szeretném közölni benyomásaimat, amelyeket velem együtt küldöttségünk összes tagjai és az összes cseh vendégek nyertek. Mi mindannyian, akik résztvettünk a ti kongresszustokon, a kongresszusi napok mindegyikén úgy éreztük magunkat, mint otthon, a mieink kötött. (A küldöttek felállnak helyükről és ütemesen kiáltják Zápotocký elvtárs felé: Hiszen Te a miénk vagy!) Veletek együtt éltük át az örömteli lelkesedés és az elvégzett munka fölött érzett elégedettség és büszkeség gyönyörű pillanatait. Ha valahol még valami kétság "vagy vita volt Szlovákiáról és jövő fejlődéséről, Szlovákia Kommunista Pártjának IX. kongreszszusa ezeket világos s meggyőző sza_ •ával eloszlatta: „Itt új Szlovákia születik". (Taps.) Új emberek születnek, új asszonyok és ifjúság, akik hatalmas harci fejlődéssel törnek be a nyomor és a szegénység elmaradottságának váraiba, amelyeket az agrár feudalizmus és kapitalista kizsákmányolás teremtett Szlovákiában. Kongresszustok körül hatalmas alkotó kampány fejlődött ki a városokban és a vidéken. A termékeny alkotó lelkesedés hulláma döntően átalakítja Szlovákia városainak és falvainak életét. A régit lerombolják és az újat építik. Terveket tűznek maguk elé. Kötelezettségeket vállalnak. Megdöntik a régi előítéleteket és megteremtik az új munkanormákat. Emelkedik a teljesítmény és mindenütt lehet látni azt a szorgalmas szándékot, hogy másképpen akarnak dolgoz. ai, másképpen akarnak élni. (Taps.) Szlovákia dolgozó népének ebben az alkotó képességében mindig hittünk. Sohasem kételkedtünk ebben és az SzKP IX. kongresszusa erről nekünk tilágos és meggyőző bizonyítékokat szolgáltatott. Ti szlovák elvtársak — kommunisták jogosan lehettek büszkék konr

resszustokra, jogosan lehettek büszék az elvégzett munkára és a szlovák nép jogosan lehet büszke és hihet Kommunsta Pártjaban. (Taps, kiáltások: „Éljen az SzKP!''). Ezt az örömet érezzük mi mindnyá. *v Vmgresszus cseh kiküldöttei, izt az örömet érzi egész csehszlovák dolgozó népünk minden munkaszakaJzon. Ezt az örömet érzi veletek együtt minden gyári munkás, a földműves, a mezőn, a dolgozó értelmileg és velünk együtt érzi elnökünk Is. a CsKP elnöke, Klement Gottwald elvtárs. (Gottwald elvtárs éltetése, kiáltások: „Az új szabad életet Gottwaldnak köszönjük"). A kongresszus fényes bizonyítékát adja annak, hogy Szlovákia Kommunista Pártja gyorsan feleme'kedik feladatához: hogy a szlovák munkásosztály, a dolgozó nép és a nemzet vejető pártja legyen. A Párté már ma és a Párté lesz to. vábbra is a jövőben az a nagy feladat, hogy új Szlovákiát építsen ki. A gőzerő és a villamosság Szlováklát, a fejlett modern ipari termelés s a gépesített, a munka termelékenységének magas fokára állított szövetkezeti mezőgazdálkodás Szio. vákiáját. A kulturálisan fejlett Szlovákiát, öntudatos és gazdag, gyönyörű és elégedett Szlovákiát, dol. gozó és daloló, szabad és boldog szocialista Szlovákiát. (Taps, kiáltások: „Sirokýval az élén vígan építünk!"). Ennek a kongresszusnak további nagy jelentősége abban áll, hogy az elvégzett munka áttekintése mellett, az elért sikerek jogos felsorolása mellett a kongresszusnak volt bátorsága önkritikailag rámutatni a gyenge pontokra, a fogyatékosságokra és hibákra is, amelyek az idők során megmutatkoztak. A kongresszus a hibákról nem beszélt csak általában és nagyvonalúan. A kongresszus ezeket a hibákat konkretizálta és kritizálásuknál nem tért ki az elől sem, hogy nyilvánosan megjelölje azokat az elvtársakat és funkcionáriusokat, akik a hibák és eltérések hordozói voltak. Elvtársak és elvtársnők, látható, hogy a CsKP Központi Bizottságának utolsó ülése, amelyen Gottwald elvtárs beszámolójában hangsúlyozta a Pár. ton belüli demokrácia elve követke. zetes érvényesítésének szükségességét, a kritika és önkritika, a külső ellenségekkel szembeni éberségnek és a belső hibákkal helytelenségekkel szem. beni éberségnek szükségességét, valamint saját soraink tisztogatásáról való gondoskodásnak szükségességét, nem beszélt a levegőbe. Már a kongresszusi előtti kampány során megvalósult nálatok a szi. gorú ellenőrzés, kritika és önkritika. Ez a kritika nem irányult csak lefelé, a tagság tömegeire, hanem mirtdenkit érintett tekintet nélkül és nem rettent vissza a legmagasabb funkcioná. riusok megbírálásától sem. Nem maradtak meg csupán a Duszta kritikánál. A kritikából következtetéseket vontak le. Ellenségeink soraiDan a kritika és önkritika kifejtése Pártunkban gyakran örömet és reményt okoz, hogy a kritika gyengeségünk, tehetetlenségünk és jövő felbomlásunk kifejezője. Semmi sem lehet esztelenebb, sőt egyenesen ostobáb. A nyílt és könyör. telen kritika saját hibáink és esztelenségeinkről, amelyeket párttagok, sőt felelős pártfunkcionáriusok követtek el. nem a gyengeség jele. Ez nem hiegyes elvtársak önkritikái beszámolóiát meghallgatni, akik bevallották kilengéseiket és tévedéseiket. Az egyes beszámolókról nem akarok bírálatot nyilvánítani. Az önkritikái fellépés és a saját hibáik elismerése csak az első lépés a jóvátételhez. A fősúly a jö. vő munkán és tevékenységen nyugszik, azonban egynek tudatában kell lenni. Ha a hibák és veszélyek lényegét nem tudjuk magunk világosan felismerni, ha nem tudjuk nemcsak alakilag szavakkal, hanem saját bensőnkben megérteni a kritika jogosultságát, nem leszünk képesek a jövőben sem' hibáink helyrehozására. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom Smidke e'vtárs beszámolójával foglalkozni. Ezt az elvtársat a kongresszus bája, hanem előnye minden igazi bo'seviki pártnak. (Taps.) Ez becsületére válik és Szlovákia Kommunista Pártja egységének és akcióképességének erő. sitése lesz. Ezt bebzonyit^^a ez a kon. gresszus is, bebizonyít a legközelebbi jövő és valamennyi kételkedő és az •tófség errftl a jövőben világosan meggyőződk Ahcióképességünk fel. bomlásába és meggyengülésébe vetett reményükben nagyon csalódni fognak. A kongresszusi tárgyalásokkal, az itt előadott kritikával, sőt azok ön. kritikájával, akiket kritizáltak, Szlo. vákia Kommunista Pártja erösebb, egységesebb, akcióképesebb lesz és a kongresszuson választott új ve. zetőség bolsevik! módon megacélpzottabb lesz, szilárdabb és ellen, állóbb az esetleges hibákkal és elhaj. lásokkal szemben. (Taps.) A bolseviki kritika és önkritika főcélján!* mindig a Párt akcióképessége megerősítésének kell lennie. Igy lesz ez a mi Szlovákiai Kommunista Pártunknál is. A Párt tagságának tömegei és vezető szervei képesek lesznek azon nagy szocialista feladatok teljesítésére, ame. lyek az adott helyzetben a Párt előtt állanak. Az egyenes, nyílt kritika tá. mogatja a Pártot és támogatja valamennyi tagot a helyes út tökéletesebb felismerésében és segítségére van azoknak is, akiket kritizáltak, hogy hibájukat belássák és lehetőségeket nyerjenek a jövőben arra, hogy a hibákat elkerüljék és további becsületes működésükkel és szorgalmas munkájukkal a hibákat helyrehozzák. (Taps.) A kongresszuson alkalmunk volt előtti kampány során nem kritizálták közvetlenül. Azonban saját magának éreznie és felismernie kellett, hogy kritizálni kellett volna őt azért, mert egyenesen ama vezető elvtársak csoportjába tartozott, akiknél a burzsoá nacionalizmus veszedelmes tlhajlása megmutatkozott. Ezért annál nagyobb volt az a kötelessége, hogy a kongresszus előtt önkritikát gyakoroljon. Elvártuk ezt tőle, különösen mi, akik a munkások soraiból kerültünk ki. Miért elvtársak? Tapasztalatból tudjuk, hogy azok az elvtársak és párttagok, akik a régi burzsoázia környezetéből kerültek ki. mellyei sokkal közvetlenebbül volt összekapcsolva értelmiségĽlik is, mindig hajlamosabbak a hibákra és elhajlásokra, mint azok, akik a mun. kásrétegekből kerültek ki. Ezért saját érdekükben igyekszünk hibájukat időben és könyörtelenebből leleplezni és kritizálni. Ezzel az osztályismerethez és a munkásosztállyal való együttélésük útját íkarjuk megkönnyíteni. Ez nem jelenti azt, hogy át akarunk m'klani " munkáselvtársak hibái felett, i. eltett "lük, hogy munkáseredetük I tö«

b le..,,'őségét ad nekik, hogy eljárásuk helytelenségét ők maguk kívülről jövő kritika nélkül észreve. gyék és helyes következtetéseket vonjanak le belőle. Ilyen volt Šmidke elvtárs esete is. Sajnos, meg kell mondanom, hogy mindenki kö. zülünk fájdalmasan érzi, hogy Smidke elvtárs mindmáig hibái lé. nyegét és elhajlási méretét nem fogta fel helyesen. Ezért szükséges fellépésével újból foglalkozni és esetéből Különös figyelemmel és példásan okulni. Van néhány elvtxrs, aki azt hiszi, hogy valaki már jó kommunista azért, mert munkás, vagy mert munkáseredetű. Ez hiba. A munkásosztály a kizsákmányoló kapitalizmus elleni osztályharc hordozója. Csak 5 hajthatja végre a társadalmi fordulatot, amely az új szocialista társadalom kiépítéséhez szükséges. Nem igaz azonban, hogy minden munkás már azért, mert munkás, meggyőződéses forradalmár és mindenkorra megbízható kommunista. Ügy tűnik nekem, hogy a kongresszus vitájában néhány fiatal felszólalónál is ilyen véleményt észlelhetünk. A veszedelem abban van, hogy azután az igazi hibák kritikája is veszít hatékonyságából. Smidke elvtárs esete meggyőz bennünket arról, hogy azok a kommunisták is, akik a munkások soraiból származnak, elkövethetnek hibákat, sőt a burzsoá naciona lizmus elhajlásában eshetnek. Erre a síkos talajra más értelmiségi elvtársak mellett Smidke elvtárs is kisiklott. Fellépése a kongresszuson, amelynek az ő véleménye szerint önkritikainak kellett volna lennie, nem elégített ki bennünket teljesen. Feltételezem, hog) velem együtt ezt érezte a kiküldöttek többsége (taps) külör'isen a munkáskiküldöttek. Több tárgyilagosságot több őszinteséget és több szigorúságot vártunk tőle saját személye iránt. Jogunk volt többet várni, mert ő nemcsak munkás, hanem hosszú évekig szakszervezeti titkár is volt. Átélte a gyakorlatban a nehéz gazdasági harcokat és munkássztrájkokat, amelyeket a munkásegzisztanciák ellen irányultak. Számtalan alkalma volt a gyakorlatban meggyőzni arról, hogy a burzsoáziánál a nemzet nacionalista érdekei háttérbe szorulnak a kapitalista érdekek előtt. (Taps.) Ezért lehetett és keiett volna a burzsoá nacionalista elhajlás ellen jobban felvértezve lennie, jobban kellene ma éreznie és világosabban felismernie nyilvánvaló elhajlását. Szükséges feltenni a kérdést, miért nem érzi és ismeri ezt eléggé? Bocsássátok meg, hogy arról az esetről bővebben beszélek, de nemcsak Smidke elvtársról van szó. Mindegyikünkről szó van. Arról van szó, hogy az ő esetén okuljunk és a hibák és elhajlások lehetőségét elkerüljük. A marxizmus lelkiismeretes tanulmányozása egyike azon eszközöknek, amelyekkel a helyes kommunista irány, vonaltól való eltéréseket megakadályozzuk. Elsősorban azonban szüksége hogy a kommunista a mlnkásosztáiy oszthatatlan részének érezze magát. (Taps.) Hogy a munkásosztályt mindig mint egeszet lássa és világosan tudatosítsa osztályküldetését a kajr\alizmus elleni harcban. Különösen ( iüksége% tegy a kommunista, bármely helyen álljon és bármilyen magas funkciót viseljen, sohasem veszítse el • kapcsolatot, a szoros érintkezést a munkásköcyezettei a munkástömeggel és k munkásosztállyal. (Taps.) Mi volt munkásoknak, akikre ma gyakran magas "is felelősségteljes funkciót bíztak, sohasem szabad bele. esnünk abba a hamis elképzelésbe, hogy ezeket a funkciókat csak saját érdemeinkkel szereztük meg és azt, hogy lettünk valamivé, nemcsak magunknak köszönhetjük. Mindig tudatában kell lennünk annak, hogy felemel, kedésünk mindenekelőtt, első helyen a munkásosztály és a dolgozó nép súlyos áldozatta! teli harcának köszönhetjük. (Taps.) A munkástömegek osztályöntudatának és szocialista meggyőződésének megnövekedése, a munkásosztály győzelme nélkül senki közülünk magától a legragyogóbb képességekkel sem lett volna azzá, ami ma. A kommunista dolgozó és pártmunkás számára a legnagyobb veszélyt azt jelenti, ha saját érdemeit kezdi túlértékelni és aláértékelni a Párt érdemeit. Hibás az a hit, hogy érdemeink jutalmául jogunk van a Párttal szemben követeléseket érvényesítenünk ilyen vagy amolyan elismerésért, jutalomért, hivatalért, funkcióért stb. Nem elvtársak, a Pártnak joga van minket olyan helyre küldeni, olyan fukciót ránkbízni, amelyről meg van győződve, hogy képesek vagyunk ellátni és hasznára leszünk a munkásosztálynak és a dolgozó népnek. (Taps.) Mindegyikünknek kötelessége a Párt parancsait teljesíteni és t legnagyobb lelkiismeretességgel és tmnerőkifejtéssel ellátni azt a fujikoiót, amelyet rábíztak. Emellett kerüLai kell mindent, ami megkárosíthatná t Pártot vagy hitelét ronthatná. A burzsoá nacionalista eltérés tiew csak megkárosíthatja és diszkreditálhatja a Pártot, a munkásosztályt, a dolgozó népet és a szocializmus gondolatát, hanem ha időben fel nem ismernék és ki nem küszöbölnék, elpuhsztíthatja az áldozattal teli harcok és hosszú évek munkájának ered. ményeit. Ezért szükséges nemcsak elkerülni a ahsonló elhajlásokat, hanem szükséges könyörtelenül harcolni ellenük. Ha ma büszkék vagyunk februári győzelmünkre, ha sikerült elhárítanunk a cseh és szlovák reakció puccsszerű fondorlatait, ez csakis azért történt, mert egész Csehszlovákiai Kotronunis. ta Pártunk sem a cseh vidékeken, sera Szlovákiában nem lett a bunzsttá nacionalista elhajlások áldozatává Mert a cseh és a szlovák munkásság több. sége a szocialista nemzetköziség éas proletár osztályszolidarítás útján ha. lad. (Taps.) Ma hiszem, hogy mindegyikünk előtt világosan áll, hinni akorom, hogy minden olyan elvtárs előtt is, aki hibít követett el és akikkel megbíráltak, hogy a cseh országrészek és Szlovákia munkásosztálya egységes, együttts eljárása nélkül, a saját burzsoázia ellen Csehországban és Szlovákiában foly. tátott kérlelhetetlen harc nélkül nem került volna sor közös győzelmünkre. ((Taps.) A februári győzelem nélkül nem lenne biztosítva és kibővítve Szlovákia dolgozó népének nemzeti egyenjogúsága sem, ellenkezőleg újra komoly fenyegetésnek lenne kitéve. A burzsoá nacionalista elhajlás veczei. délmének felismerésében tovább kell menni és fontolóra kell venni veszedelmességét szélesebb nemzetközi méretekben. Tudnunk kell, hogy a szocializmus győzelméhez országunkban, a Csehszlovák Köztársaságban a cseh és a szlovák munkásosztály és a dolgozó nép teljes egységére van szükség. Ügyszintén szükség van a nagy szocialista Szovjetúnióval és 9 népi demokratikus államokkal való sz«*. ros szövetségre. (Taps.) Ezzel kap« csolatban tudatosítani kell és kell ítél. ni a* jugoszláviai Tito-banda gyalázatos árulását, amely önmagáról azt állította, hogy szintén szocailizmust akar építeni. Lehetetlen szocializmust építeni és megszakítani a kapcsolatot és a szoros szövetséget, más, a szocializmus felé igyekvő országok kommunista pártjaival. A szocializmust építeni s saját felszabadítójuk, a Szovjetúnió ellen ellenséges álláspontot foglalni el, rágalmazni Sztálint és a jugo. szláv nép nemzeti szabadságának védelmét az amerikai és nyugateurópai kapitalistáknál keresni, ez, elvtársak, nem burzsoá nacionalista elhajlás, ez már a munkásosztály, a dolgozók érdekeinek nyilt elárulása, a szocializmus soraiból való nyílt dezertálás a kapitalisták, a fasiszta háborús uszítók soraiba. Ilyen mélyre süllyedt a kapitalizmus mocsarába az a munkásosztály. amely nem harcol ideiében és határozottan a saját soraiban levő burzsoá nacionalista elhajlások ellen. Ezért a mi hálánk és e kongresszus hálája jár mindazoknak, akik idejében figyelmeztettek bennünket a veszede. (Folytatás a 6. oldalon.)