Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-26 / 120. szám, péntek

12 U J SZO 1950 május 26 ősszkapacitásának csak 15 százalékát képezte, a kétéves terv második éve a győzelmes február után az építészet államosítási éve. A kétéves terv első évét az építészetben nem teljessítették. Csak 72 százalékra teljesítették. A kétéves terv második évét már jobban, 87 százalékban teljesítették. Még világosabb képet nyújt nekünk az ipari építkezések tervének teljesítése. Ezen a téren a kétéves terv első évében csak 30.4 százalékra, a második évben már 97.5 százalékra lett a terv teljesítve. Ma a szocialista szektor 97.5 százalékot képvisel és az építészet a kizsákmányolásnak, az építészeti vállalkozók hallatlan gazdagodásának eszközéből, építészetünk és építkezésünk tervgazdálkodásunk eszközévé vált. (Taps.) Az építészeti termelés 1949-ben 16 százalékkal többet tett ki, mint az előző évben és 1950-ben a termelési feladatok terén további nagy ugrásnak kell bekövetkeznie: az építészeti termelésnek egyharmaddal nagyobb feladatot kell teljesítenie, mint az előző évben. Az elmúlt évben az építészeti termelés terve, ami a pénzügyi iránymutatókat illeti, 104.6 százalékban lett teljesítve. Ez év első negyedévében a terv az építészetben 105.2 szazalékra lett teljesítve, éppenúgy teljesítettük a tervet áprilisban is. Az, hogy építészetünk teljesiti az előírt nagy feladatokat, igen nagy siket. Az építészet termelésünk egyik legjelentősebb ága lett. Az ipari alkalmazottak össz-számának egyharmad része nyer alkalmazást az építészetben es az építészet biztosítja számunkra a befektetések végrehajtását, amelyek a termelés, a forgalom es az életszínvonal szakaszának fejlődési alapját képezi. E kedvező fejlődés mellett is az építészet terén igen sok kedvezőtlen tünet van, amelyek azt bizonyítják, hogy íőleg nem sikerült megváltoztatnunk az építészeti termelés kisipari jellegét tömeges ipari nagytermelésre. A munka termelékenysége csak nagyon lassan emelkedik, ha egyáltalában emelkedik. Emellett tudjuk, hogy igen nagy tartalékok rejlenek ácsaink, betonozóink, falazóink, kőműveseink és többi munkásaink teljesítményében. Ezt az elmúlt év folyamán több példa megmutatta. A báhonyi kőművesek felhívása alapján pl. Bratislaváiban az átlagos teljesítményt a belső vakolásoknál 13 —15 négyzetméterről 20—24 négyzetméterre emelték fel egy műszak ala A /kőműves- és vakolómunkáknal beváltak a hármas csoportok. Gajdos és Kiszely elvtársak élmunkáscsoportjai a 170 négyzetméternyi éiteljesítményeknél egy műszak alatt átlagban tartották a fejenkénti és műszakonkénti 50 négyzetméteres átlagos eredményt. Kalny és Zapák elvtárs élmunkáscsoportja megelőzte őket 211 négyzetméternyi tejesítménnyel egy műszak alatt. Az élmunkás műszakok keltén belül és az SzKP kongreszszusára vállalt kötelezettségeken belül gyönyörű eredményeket értek el. A bratislavai, a zsolnai kerületben, Kelet-Szlovákiában éš másutt az elvtársak magasan túlteljesítették a normát. Mindamellett azonban, mint ahogy azt a munka termelékenységének eredményei mutatják, az élmunkás. mozgalom, az új munkamódszerekben való versengés még nem tört magának utat tömeges méretben és hatása nem eléggé kielégítő az egész termelésre. Nem váltak még állandó munkamódszerré minden építkezésnél, amelyet az építőmunkások tízezrei magukévá tettek volna. Ebből következik, hogy sokkal több öntudatosító, politikai agitációs munkát kell végezni az építőmunkások és technikusok között, hogy alapvetően meg kell javítani a Párt és a ROH munkáját is. Hathatósabban kell harcolni _ az öregebb munkások maradi szokásai ellen. Az építkezést vezetőknek és a psftlénoknak haiciasabban kell megmutatni) az új munkamódszereket és a legtehetségesebb élmunkások tapasztalatait meg kell ismertetni a munkások tömegével. A normák tömeges. túlteljesítése, a szocialista munkaverseny és az élmunkásmozgalom elterjesztése az egyetlen út ahhoz, hogy a feladatok teljesítéséhez elég legyen a tervszerinti munkásszám. Következetesebb harcot kell folytatni az új munkaerkölcsért, a fegyelemért, az áhszencia csökkentéséért, az állandó építkezesi munkások kádereinek megteremtéséért, akik egész éven át dolgoznak az építkezésben és nemcsak idénymunkások. Építészetünk további jelentős hiánya a projektálás kérdése. A projektálás terén felmerülő készületlenség idézi elő a halasztásokat, az építkezéseknél a munka félbemaradását, a munka lassúbbodását, egyszóval fékezi a terv teljesítését Az előzetes tervek lassú előkészítősének főoka nem az, mintha nálunk nem lenne szükség igen sok előzetes tervre — és igen leevés tervezőnk van — mint ahogy azt rendszerint mondják. E jelenség főoka az, hogy az előzetes tervek előkészítésében a február előtti kapitalista anarchia uralkodik és hogy itt távolról sem képezi a főtörvényt tervünk szükséglete, hanem a magánhaszon. Minden hivatal sajátmaga készíti elő az előzetes tervet és nincs központi nyilvántartás, nincsenek sem tervezők. sem tervező irodák. És ez lenne még a kisebb baj. Azok a hivatalok, amelyek tervezőket alkalmaznak, ezeknek mint magánvállalkozóknak megbízásokat adnak a tervekre. A tervezők a tervek elkészítését gyakran kiadják magánúton ismerőseiknek, vagy a Csehszlovák Enitkezési üzemekben, a Stavoprojektba n vagy saját hivatalukban működő tervezőknek Ez százaiékos kereskedés a tervekkel és ezek több kézen mennek keresztül. Tudomást szereztünk néhány esetről. Valamelyik nemzeti vállalat az egyik megbízotti hivatalhoz fordult, hogy készítsen el egy új üzem számá- 1 ra egy pótkocsi tervet. A megbízotti I hivatal ezt elutasította azzal, hogy nincs megfelelő szabad munkaereje a terv számára, de ugyanakkor egy másik levéllel tudtára adta a nemzeti vállalatnak, hogy nincs kifogása az ellen, hogy a terv kidolgozásával meg. bízzák ennek a megbízotti hivatal valamelyik emberét, mint magántervezőnek. Az is megtörtént, hogy a nemzeti vállalat azzal a feltétellel adta be az Építkezési Üzemnek i terv kidolgozását, hogy annak elkészítését az építkezési üzemek ugyanazon nemzeti vállalat hivata'riokára bízzák, aki az előzetes tervet beadta. Az egyes meg. bízotti hivatalokban a hivatalnokok kölcsösösen kiadják egymásnak az előzetes terveket. Ez a dzsungel fő akadálya az előzetes tervek kidolgozása gyorsabb előrehaladásának. A kapitalista viszonyok e maradványait el kell távolítani, a protjekciós tevékenységet központilag igazgatni, a tervezőket a terv feladatainak teljesítésére beállítani és a projekciós tevékenységbe bevezetni a munka szocialista elveit és a munka jutalmazását. Építészetünk harmadik komoly hiánya az, hogy az épületek befejezetlenek. Mialatt az építkezők a termelés főszakaszán a tervet teljesítik, az ipari építkezési munkálatokat 1949 első negyedévében csak 71 százalékra teljesítették és a valóban rendeltetésüknek átadott épületek a tervezett szám 15 százalékát tették ki. Az építkezés segédágaiban való elmaradás — főleg a berendezési, villanyszerelési, a fűtőtestbeállítási és a fedőmunkák terén — főoka a nem kielégítő szervezésben rejlik. Az emberek és az eszközök jobb felhasználásával, amelyek rendelkezésünkre állnak, biztosíthatnánk a terv teljesítését. A TERV TELJESÍTÉSE A MEZŐGAZDASÁGBAN A mezőgazdasági termelésben a terv teljesítésének összeredménye az elmúlt évben kedvező volt. Mezőgazdasági termelésünk értéke az 1948-as esztendővel szemben 14.5 százalékkal emelkedett éspedig 7.5 százalékkal a növénytermelés terén és 30 százalékkal az állattenyésztés terén. A termelés értéke egy mezőgazdasági dolgozóra számítva 17.5 százalékkal magasabb volt, mint az előző évben. A termékek nagyrészénél túlteljesítették a háború előtti termelést és a hektárhozamot is. A kenyértermények hozama hektáronként 12 százalékai volt magasabb, mint a terv előirányozta. Magasabb volt a hozam az olajosnövényeknél és a zöldségféléknél is. Ezzel szemben a takarmánytermények, 'a burgonya, a cukorrépa, füvestakarmánk és dohány terén nem tartották be a vetési területeket és nem teljesítették a hozamot sem. Az állattenyésztésben sokkal magasabb az állomány, a marha- és sertésállomány, mint ahogy azt a terv feltételezte. Ezzel szemben a tervezett állományt nem értük el a teheneknél, a juhoknál és a tojótyúkoknál. E kedvező fejlődést mezőgazdaságunkban lényegesen elősegíti az a nagy segítség, amelyet mezőgazdaságunk népi demokratikus államunktól kap. A közép- és kisparaszt népi demokráciánkban elérte azt, amit egyetlen kapitalista országban sem ért el, t. i., hogy a mezőgazdasági termelés túlhaladta a háború előtti termelést, hogy parasztjaink sokkal magasabb színvonalon élnek, hogy kisparasztunk nehéz munkáját a népi demokráciában igazságosabban jutalmazzák, mint bármely kapitalista államban. Mezőgazdaságunk nyolcszor, sőt tízszer több gépet kap évenként, mint a háború előtt. Mezőgazdaságunk háromszor, négyszer több műtrágyát kapott, mint a kapitalizmus alatt. A műtrágya fogyasztása évről évre nő. 1950-ben újra lényegesen megnövekedett. Az 1950. év első negyedében 43 százalékkal több műtrágyát vásároltak fel a parasztok, mint ugyanannyi idő alatt ez előző évben. A nagyhízlaldák akciója terén egy év alatt sikerült a sertések tenyésztését több mint 200 ezer darabbal növelni és a nagy sertéshizlaldák a közélelmezésnek ez* idén több mint 40 százalékát nyújtót, ták az összes sertéshúsbeszolgáltatásnak. Ez a szocialista nagytermelés sikere, amely már egész mezőgazdasági termelésünkre hatással van. E jó eredmények mellett is, amelyek ez elmúlt év jó termelésének köszönhetők, rá kell mutatni arra, hogy az ipari termelés gyors fejlődése mezőgazdaságunkat az elé a feladat elé állítja, hogy kellőképpen biztosítsa az élelmezési alapot az egyre növekvő számú iparban alkalmazott személyeknek. A gazdaságunk felépítésében beállt változás következtében, az ipari termelés részesedésének növekedése folytán és Szlovákiának ipari-mezőgazdasági országgá való átváltozása folytán fejlődésünk alapvető kérdésévé válik egész mezőgazdasági termelésünk rendszeres emelésének feladata. Az egyéni földgazdélkodás régi alapja szük keretűvé válik a társadalmi munka termelékenysége fejlődésének széles lehetőségei számára a szocialista gazdasági rendszerben. A termelési terv a mezőgazdaságban, ahol még erősen tartja magát a kapitalista álláspont, hol számbelileg túlsúlyban van a kistermelés és csak kis részt foglal el a szocialista szektor, ösztönösségének van kitéve és megvalósítását inkább biztosítja az általános ellenőrzés, mint a termelés közvetlen irányítása. A földgazdálkodás új formája, a szövetkezeti forma, a tervszerű fejlődés hordozójává válik és olyan alappá, amelyen kifejlődik a termelékenység emelésére való törekvés. Az EFSz-ek a tervgazdálkodás elveinek igazi hordozóivá válnak és a mezőgazdaság és az ipari termelés között a társadalmi nagytermelés magasabb alapján együttműködés jön létre: a fejlett ipar a mezőgazdaságnak egyre több gépet és ipari terméket ad, a gépesített mezőgazdaság az ipar számára fölösleges embereket szabadít fel és több élelmiszert szállít az iparnak. Mezőgazdasági termelésünkben bizonyos hiányok mutatkoznak, éspedig olyan komoly jellegűek, hogy kedvezőtlenül hatnának gazdasági fejlődésünkre, ha fokozatosan nem tudnánk azokat kiküszöbölni. Ez a takarmány nem kielégítő teremlése, az ipari termékek nem elegendő termelése és a kis hasznot hajtó marhaállomány. A mezőgazdaság egyik fötörekvése az, hogy súlypontját a növénytermelésről az állattenyésztésre helyezze át. Ezen átmenet előfeltétele az elegendő takarmánytermelés biztosítása, ami ma nincs meg. Vannak ugyan nagyterületeink, amelyeken takarmányt termelünk, azonban igen alacsony a hozamuk, úgyhogy nem biztosítják a szükséglet fedezését A takarmánytermelés terén a vetésj és a hozamtervet nem érjük el. A legrosszabb az eredmény a kukoricánál, ahol hektáronként nagyon alacsony a hozam. Ilyen állapot mellett Jelentős hiányunk van a takarmánytermékek mérlegelésénél. Biztosítani a takarmánynövények magasabb termését és biztosítani a takarmányalapot minden községben, ez az állattenyésztés emelkedésének előföltétele. Az eddigi területeken biztosítani lehet a takarmánytermés lényeges emelését. Csak a takarmánynövényeknél, a szántóföldeken kívánatos a termelési területek növelése. A hozam emelésével a termelés néhányszorosát érnék el. Ehhez egy egész sor intézkedés szükséges a föld jobb megművelésére, a helyes agrotechnika, trágyázás, a föld vízmentesítése, a helyes szárítás, de főleg és mindenekelőtt a vetési nemek váltogatása a füves vetésforgó rendszer elvei alapján. Ezt az egyéni gazdálkodás terén nem érjük el. Az EFSz lehetővé teszi a takarmánytermelés tervszerű és lényeges emelkedését. A takarmányalap kérdésével szorosan összefügg állattenyésztésünk minősége és az állatállomány hasznossága. A vágómarha és a sertés vágósúlya 10 százalékkal a terv alatt van. • A tehenek tejelése az előző évvel szemben emelkedett és elérte a tervet, azonban még mindig alacsony, még mindig messze a háború előtti átlag mögött van. Mezőgazdasági termelésünktől elvárjuk, hogy segítségére legyen iparunknak abban, hogy hazai nyersanyagalapra állíthassuk át. Ez főleg nagy textiliparunkra vonatkozik, amely a gyapjú, a gyapot, a pamut és más textilnyersanyagok behozatalától függ, gyakran olyan országokból való behozatalától, amelyekben a nyugati imperializmus uralkodik. A len- és kendertermelés terjesztése, a juhtenyésztés emelése, a cukorrépa és a dohánytermés tervszerinti biztosítása az állami birtokok, az EFSzek és az egyéni földművesek feladata. A mezőgazdasági termékek felvásárlása javul és a mult évben jelentősen magasabb volt, mint két évvel ezelőtt. A kenyérgabona felvásárlása kielégítően valósult meg, ezzel szemben a takarmánytermékek felvásárlása nem történt a terv szerint, a kukoricánál csak igen kis százalékban. A burgonyánál sem volt a felvásárlás teljesítve. Meg kell jegyeznünk, hogy a felvásárlási terv nemteljesítése nem anynyira a termelési terv nemteljesítésében rejlik, mint inkább a felvásárlás nem kielégítő megszervezésében. A folyamatos felvásárlást akadályozta a raktárhelyiségek hiánya és az állatállománynál a húsfeldolgozó üzemek kis befogadóképessége. A sertések, a tojás és a tej felvásárlása terén a terv nemteljesítését a felvásárló szervezetek szervezeti hiányai, azok felkészületlensége és nehézkes volta okozta. Ez például az év első hónapjaiban megmutatkozott, amikor a szabad felvásárlás jelentős mértékben megnövekedett, bár a felvásárlási tervet nem teljesítették. Ez azt jelenti, hogy magas szabad árakon árultak olyan termelők, akik nem teljesítették a kontingenst. Kívánatos tehát a felvásárló szervek munkájának további alapvető megjavítása, hogy biztosítsák a nép ellátásának idei tervét. A felvásárlás feladatai idén jelentősen nagyobbak, mint az elmúlt évben. Ami az új termés felvásárlását illeti, gondoskodunk arról, hogy rövid időn belül, azonnal az aratás után megtörténjen, hogy már az ősz folyamán felvásárolt mennyiségek lényeges részét elraktározzák. KÖZLEKEDÉS, KERESKEDELEM, PÉNZÜGYEK A közlekedésben a teljesítmények emelkednek. A tervfeladatokat az elmúlt évben, úgy a személyi, mint a teheráruforgalomban magasan túlléptük és a teherforgalom fő mértékmutatójában, a tiszta tonnakilométerekben ebben az évben megközelítjük azt a teljesítményt, amelyet az ötéves terv végére jelöltünk meg, söt a beállított kocsik számában az ötéves terv" végére tervezett mennyiséget is magasan túllépjük. Ez a teljesítmény termelésünk nagy fejlődésének következménye, valamint abból származik, hogy külkereskedelmünket átirányítottuk keletre és délkeletre. Ezekkel a tényekkel ötéves "tervünk nem számolt elégségesen. A vasúti szállítás ezzel a fejlődéssel az elé a feladat elé állítódott, hogy végsőkig kihasználja minden belső tartalékát. Ebben az irányban közeledésünkben még nagy lehetőségek vannak. A teherkocsik forgalmának meggyorsítására irányultak vasutasaink kongresszusi kötelezettségvállalásai és az üzemekkel való együttműködés útján elérték azt, hogy ez év első negyedében 18%-kai több vasúti kocsit állítottak be, mint a mult év ugyanezen időszakában. E cél felé keil irányítani a közlekedésben a versenyt, mint a leggyengébb pont felé és a tömegmunka alapjára helyezni, hogy a mostani eszközökkel magasabb teljesítményeket érjünk el. A kereskedelemben az eddigi 822 magántökés nagykereskedelmi vállalat helyett 315 nemzeti nagykereskedelmi vállalat alakult. Hasonlókép, pen lesz ez a kiskereskedelemben is. A magán kiskereskedelemnek 36.000 vállalati egysége volt. Ebből legjobb esetben 13.000 marad meg. Ezek az adatok a hálózatnak azt a részét érintik, amely az ipari és kereskedelmi megbizotti hivatal hatáskörébe tartozik. Ugyanerről a helyről származó adatok szerint az államosított elosztás 47.000 alkalmazottat foglalkoztat a magánkereskedelemben foglalkoztatott 60.000 alkalmazott helyett. Államosított elosztásunknak még sok fogyatkozása van. Kereskedelmünk kádereit át kell nevelnünk szocialista szellemben, azonkívül fokozni kell szakminösítésüket a vezetőktől az elárusítókig. Tekintettel arra a nagyjelentőségű feladatra, amelyet az eladó gazdasági életünkben betölt, az elosztásnak fontos eszközzé kell válnia a minőség javításáért folyó harcban és a termelővállalatokkal kötött szerződések útján kell biztosítani azon árucikkek gyártását, amelyekre fogyasztóinknak szüksége van, azonkívül hatnia kell az áru minőségének állandó javítására. Ezenkívül az elosztás köteles segíteni gazdaságunknak azzal, hogy fiatal, egészséges férfiakat felszabadít a termelés számára és ezeket kell, hogy nőkkel pótolja. Nálunk is szükséges megmondani úgy, amint ezt a Szovjetúnióban hangsúlyozzák, hogy minden gúnyos megjegyzés a kereskedelmi munkáról — és ugyanez vonatkozik a pénzügyre is — funkciójának meg nem értéséből fakad a népi demokratikus és szocialista gazdasági rendszerben és a baloldali „frázisok" lomtárába tartozik, amelyek fejlődésünknek semmiképpen sem segítenek. A pénzügyekben főleg a pénzügyi tervezés elmélyítéséről volt szó. Ennek előfeltétele a rendes és pontos üzemi könyvelés és számvitel bevezetése, hogy át lehessen térni a ohozrascsot elvei szerinti gazdálkodásra, hogy az üzemi akkumuláció növelésére irányuló erőfeszítés fokozódjék, emelkedjék a termelés gazdaságossága és csökkenjenek a termelési költségek. El kell érni azt,, hogy a fillérekig menő ellenőrzés ne jelentsen csupán gépszerű tologatásokat a számlákon, hanem ezekből következtetéseket vonjanak le a termelési terv teljesítésére és az áruforgalomra vonatkozólag és ez idejében jelezze az előforduló hibákat. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK .AZ SzKP IX. KONGRESSZUSÁRA A kongresszusi elékésztiletek keretében nagy erőfeszítés fejlődött ki a terv teljesítésére és túllépésére, amely kiterjedt csaknem minden üzemünkre és amelyben csaknem az egész munkásság és a műszaki alkalmazottak is résztvettek. Ezenkívül az üzemek különleges kötelezettségeket ia vállaltak magukra a munka termelékenységének emelésére, a távolmaradás és a munkaerők hullámzásának csökkentésére, az élmunkások és a versenyzők számának emelésére. Áprilisban ezeket a kötelezettségeket 120 601 alkalmazott teljesítette az üzemekben. Az eredmények, amelyeket februártól áprilisig terjedő hónapokban elértünk, azt bizonyítják, hogy a kötelezettségvállalások mozgalma elérte célját. Ebben a mozgalomban versenyeztek az egész üzem termelékenységének emelésére, vagyis az átlagos munkák termelékenységének fokozására, mint ahogyan erre irányelveket adott Zápotocký elvtárs, mikor a IX. kongresszuson ezt mondotta: „Fokozni kell az átlagos munkás termelékenységét." A munka termelékenységének terve, amelyet az előző években nem teljesítettek, a kötelezettségvállalások mozgalmának keretében teljesült és túl is lépték. A munka termelékenysége lényegesen fokozódott és a termelékenység tervét ezekben a hónapokban 8.6 százalékkal lépték túl azokban az üzemekben, amelyek kötelezettségeket vettek át, de általában 6.6 százalékkal emelkedett az egész iparban (az élelmezési iparon kívül). A legjobb eredményeket a nehéz gépipar, a kőnynyü és finommechanikai ipar, a faipari üzemek és az erőmű telepek érték el. Az üzemek további kötelezettségvállalása volt a távolmaradás és a munkaerők hullámzásának csökkentése. Igaz, hogy ezt a kötelezettséget sokkal kevesebb üzem vállalta, mint a munka termelékenységének fokozására irányuló kötelezettségeket. A februártól áprilisig terjedő időszakban a tervszerinti távolmaradás 9.5 százalékos, a valóságos távolmaradás 8.6 száalékos volt. Azonbah a vállalt kötelezettségeket nem teljesítették. Még kevesebb üzem vett át kötelezettségvállalásokat a munkaerők hullámzásának csökkentésére. Azonban még e kevés üzem sem teljesítette a vállalt kötelezettségeket és --1 ha az átlagot számítjuk — ennek következtében a hullámzás 1.17 százalékkal magasabb volt a tervezettnél. Ezekből az eredményekből is látni lehet a távolmaradással és a munkaerők hullámzásával folytatott egész küzdelem bonyolultságát. E két dolog, fenyegető jelentkezését országépítésünkben a multévi eredmények értékelésénél értjük meg. 1949-ben a távolmaradás úgyszólván kétszer akkora volt, mint 1947-ben. Az egy fn re eső 162 meghiusult munkaóra 1947ben 289 órára emelkedett. A távolmaradással okozott veszteség az elmúl* évben 12.200 munkás munkaidejével egyenlő. Hasonló károkat okozott a hullámzás is. Tizenegy hónap alatt a? iparban 8.200 dolgozó váltakozott. Fontos az, hogy a Párt figyelmeztesse az összes kommunistákat és a termelésben dolgozókat az elkerülhetetlen feladatra: mindenáron csökkenteni kell a távolmaradást és a hullámzást. A távolmaradás és a hullámzás ellen mggyőzéssel. a dolgozókról való gon doskodás fokozásával és a törvénye* intézkedések érvényesítésével kell harcolni. Legfontosabb az, hogy mindennap állhatatosan és kitartóan harcoljunk ezért. , A többi kötelezettség közül az ipar ban az élmunkásmozgalom fejlődését / kell méltatni. Az élmunkások száma az üzemekben kötelezettségvállalás saikkal jobban emelkedett, mint a többi üzemekben. Jó hatással voltak a kötelezettségvállalások a termelési költségek csökkentésére, a selejt leszorítására és az újítómozgalom fejlődésére. Kötelezettségeket nemcsak az ipari üzemekben vállaltak. Az építkezés, a közlekedés, az elosztás, a pénzügyek, falvaink, EFSz-