Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-26 / 120. szám, péntek

1950 május 26 ­UJ SZÖ- S elnk és falusi pártszervezeteink is résztvettek a kongresszusi előkészü­letekben olyan formában, amely ma­gas érettséget bizonyít, verseny fej­lődött ki a terv fejlesztésére és túl­lépésére, a termelékenység emelésé­ben és a munka jobb megszervezésé­ben. Az építőipari kötelezettségválla­lások oda vezettek, hogy meggyor­sult az építkezések befejezése és egész »or épületet adtunk át céljának. Lehetetlen a kötelezettségeket és azok eredményeit az összes szakaszo­kon részletesen méltatni. Kongresszusunk hálás feladata az, hogy megköszönje minden munkásunk­nak, parasztunknak, műszaki dolgo­zónknak, hivatalnokunknak, egyáltalá­ban minden dolgozónak, aki ebben a mozgalomban résztvett, hogy hozzá­járult előrehaladásunkhoz. Pártunk feladata biztosítani, hogy a Pártkongresszus után a terv telje­sítéséért folyó erőfeszítés, a termelé­kenység emelése, a távolmaradás és a hullámzás csökkentése, a Verseny kiterjesztése ne szűnjön meg. A kon­gresszus irányvonalainak végrehajtá­sában a mi feladatunk az lesz, hogy megszervezzük a dolgozó népet a tervteljesitésre irányuló erőfeszítések további fokozására, további fokozatos és állandó fejlődésre, oly módon, hogy hónapról hónapra és évről évre emelkedjék a munka termelékeny­sége. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY. Amidőn megállapítjuk az élmunkás­és a szocialista munkaverseny fejlődé­sét, nem állíthatjuk, hogy a termelé­kenység fokozására irányuló mozgal­munk eléggé tömegjellegű volna. Május 20-ig iparunkban — az élelmi­szeriparon kívül — 42.617 élmunkás dolgozott, ami 26.8 százalékát teszi ki az összalkalmazottak élmunkásainak és 66.1 százalékát az összalkalmazottak számának. Az építőiparban ezek a számok sok­kal kisebbek. Az élmunkások száma márciusban 10.6 százalékot tett ki és a munkaversenyt folytatók száma 30.5 százalékot Ha összehasonlítjuk a dolgozók tömeges részvételét a terv teljesítéséért folytatott akcióban és az SzKP IX. kongresszusára vál­lalt kötelezettségekkel, ezekkel a szá­mokkal arra a következtetésre ju­tunk, hogy a dolgozók túlnyomó több­sége a normák túlteljesítését, a minő­ség javítását és a termelés költsé­geinek csökkenését, valamint a mun­kaversenv mas formáit még mindig csak időleges jellegű akciónak tartja, amelynek a munkásosztály életének jelentős eseményei alkalmából vállal­nak és nincsenek teljes tudatában an­nak, hogy a szocialista munkaver­seny a szocializmus építésének mód­szere, hogy ez a termelés fejlesztésé­nek állandó módja, ez az a mod, amely a szocialista felépítésben biztosítja a termelő erők állandó emelkedését. A mi feladatunk lesz, hogy a Párt IX. kongresszusa után biztosítsuk a szou cialista munkaverseny további kiterje­dését. Célunk elérn', hogy az egész munkásosztály versenyezzen, hogy a versenyben résztvegyen valamennyi technikai alkalmazott Amint üzemeink, ben számos példa mutatja, nagy le­hetőségeink vannak további öntudatos élmnukások és újítók megnyeré­sére. A trnavai Kovosmaltban ez év kez­detén észrevették, hogy az élmunkás­mozgalom nem mutat megnyugtató eredményeket. Mit tesz erre az SzKP üzemi szervezele? Megvilágította a munkások előtt az ötéves tervünket, megvitatták a műhelyekben a terv megvalósítóival, a munkásokkal a terv főfeladatait Az összes dolgozók együttműködésével biztosították a terv szétírását műhelyekre, munka­helyekre, gépekrt s az egyes váltá­sokra. A munkasok ma tudják, hogy mit kell egy váltás alatt megcsinal­niok, tudják ezt is, mennyit keresnek. Ennek eredménye: ma az üzem munkásságának 92.6 százaléka részt­vesz a szoc alista munkaverservyben. A handlovai bányákban a Párt üze­mi szervezete nyomatékosan fel­hívta a figyelmet arra a tényre;, hogy a teljesítmények fokozása maguknak, a munkásoknak érdekében történik, hogy az állami bérlista bevezetésével biztosítjuk a normák túlháladásának hatását a keresetre s Igy Gruber elv­társ. aki vállalta a norma 120 százaié, kos túlteljesítését. 75 száialékkal tel­jesítette azt túl Havont-a 15.000 ko­ronát keresett, mig más bányászok, akik nem dolgoznak éim'tankás módra, 6.000 koronái keresnek. Sttffán Hodža . eivíávs is 13 000 koronát kle.resett ha­vonta. Hodzsa elvtársnak azonban na­gyobb gondot okozott, hogy ebből a keresményből mikép tarthatna ma­gának nagyobb összeget zsebpénzként, hogyan mertheti ezt meg a felesége elől aki mint minden bányászasszony Handlován nagyon figye'mesen szem­mel tartja férje teljesítményeit. Hod­zsová e'vtársnönek szokása, hogy mi­dőn férje hazahozza a keresményt „csak a nagy pénz-t veszi el, a ki­sebb pénzdarabokat meghagyja Hodzsa elvtársnak, mint zsebpénzt. Hogy eb. bői az apróból több legyen, Hodzsa elvtárs apiópénzben fizettette ki ke­resményét Nincsenek híreim róla, de valószínűleg Hodzsa elvtársnő rájött erre a furfangra. Meg kell említeni, hogy a handlovai elvtársak az élmun­kásmozgalom kifejlődését az egyéni kötelezettségvállalások példás kampá­nyával érték el, amit a kommunisták elsőnek vállaltak magukra. Az utóbbi időben a verseny kiter­jedt a munkaerkölcs legnagyobb fo­gyatkozására, a távolmaradásokra is. A bratis'avai Dynamitkában a távol­maradás az üzem leggyengébb pont­jának bizonyult s az elvtársak versenyt szerveztek a műhelyek között a távolmaradások legnagyobb mérték­ben való csökkentésére. A győz­tes műhelyt vándorzászlóval jutal­mazzák s a legrosszabb osztály, „az álomszusz'ékok műhelye" fekete zászlót kap. Ezzel elérik azt, hogy a munká­sok nagy többsége elitéli azokat, akik kimaradnak vagy megkárosítják a kö­zösség érdekeit. A szocialista munkaverseny üze­meinkben ilyen módon a dolgozók kez­deményezésének hajtóerejévé válik, az alkotó erő állandó fejlesztésének eszközévé. Hogy teljes kifejlődését el. érjük, érvényesítenünk keli mindazo­kat az irányvona'akat, amelyeket a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén kaptunk Gottwald és Frank elvtársak beszámolóiban (taps) a szo­cialista munka verseny tömegszerüsé­gére a szűk keresztmetszetek meg­szűntetésére a munkaversenynek a bérrendszerrel való támogatására s a technikusok és mesterek bekapcsolá­sára vonatkozólag A mesterek és technikusok részvétele jelentős mér­tékben döntő a munkaverseny kifej­lődésében. Meg kell említeni, hogy még sok mester van. aki nincs tuda­tában a murikaversery jelentőségének és az élmunkásokat és újítókat egye­nesen visszariasztja. Ha a mesterew ket az egész iparban bekapcsoljuk a munkaversenybe, a termelékenység fejlődésének nyujtunk segítséget. Egész sor olyan üzemünk van, amelyekben a technikusok és meste­rek vállalták az élmunkások feletti ko­maságot. Az ilyen üzemekben, példá­ul Pov. Bystricán az üzem mint szer­ves egész törekszik az egész üzem termelékenységének emelésére és en­nek következtében a munkások a ter. melékenység fokozásának és a ver­sengés fejlesztésének terén szép ered. ményeket érnek el a Klement Gott­wald üzemben. Az utóbbi időben a formában fejlő­dik ki a legjobb munkásért, a leg­jobb munkacsoportért, műhelyért, üzemért folytatott munkaverseny for­májában. így fejlődik ki a beszterebá­nyai kerületben a legjobb öntő, a leg­jobb cementező, a legjobb vasércbá­nya, a legjobb üzem címéért folytatott munkaverseny. A vörös zászlóért folytatott mun­kaverseny, amely a harmaneci papir­gyárak élmunkásainak kezdeményezé­sére indult mpg, mélyen hatott annak a harminchét üzemnek dolgozóira, akik a versenyben résztvettek. A munka­verseny harmadik hetében elnyerték a vörös zászlót a füleki üzemek. Ami­dőn egy hét elteltével a zászlót is­mét elvesztették, a veszteséget oly •nehezen >viserték a füleki üzem él­munkásai, hogy elhatározták verseny rendezését a vöiös zászlóért az üze­men belül. E. vörös zászlót az ottani pártszervezet ajánlotta fel. Ebbe a munkaversenybe bekapcsolódtak az üzem összes osztályai és ver­senyeznek a normák túlteljesí­tésében, a minőség javításában, a távolmaradások és a hullámzás csökkentésében. A „legjobb" címért folytatott versenynek azonban nem sza. bad csak néhái.y üzemre és néhány szektorra korlátozódnia Kell, hogy a szocialista munkaverseny sokoldalú formát öltsön. Feladatunk elérni, hogy a szocialista munkaverseny meghono­sodjék minden üzemben és minden szektorban. Amellett arról van szó, hogy a munkaversenyek céljait ne állapítsák meg gépiesen, mindenütt egyformán, hanem azokat a célokat szolgálják, amelyek az egyes üzemek­ben a legfontosabbak. A nehézipar üzemeiben ez mindenekelőtt a terv teljesítése, túlteljesítése és a munka­termelékenység tokozása lett. A bőr­és textiliparban a terv teljesítése me'. lett a minőség javítására is töreked­ni kell. Helyesen cselekedtek a parti­zánskej cipészműhelyek elvtársai, ami. dőn munkaversenyükkel a minőség ja­vítására törekedtek. így kell cseleked. nj az ipar más szektoraiban is. Fő­képp az élelmiszeriparban a munka­verseny által elérhető olyan hiányok kiküszöbölésére, amelyek az ipari ter­mékek minőségébei mutatkoznak. Feladatunk az, hogy az üzemekben világosan megállapítsuk ki élmunkás. Már régebben elhatároztuk, hogy él­munkás az, aki túlhaladja a normát, vagy a norma teljesítése közben ja­vítja a minőséget vagy megtakarí­tást ér el és mindenkinek, aki teljesíti a feltételeket, igénye van élmunkás­könyvecskére Ma még nincs vala­mennyinek élmunkáskönyvecskéje. Gondoskodni kell arról, hogy minden élmunkás megkapja az élmunkásiga­zolványt, hogy a munka termelékeny­ségének fokozásáért és az új, szocia­lista munkaformákért folytatott hatal­mas úttörőmozgalom tagjának érezze wagát. NORMÁK ES BÉREK. A szocialista munkaverseny és él­munkásmozgalom fékezői az elavult lágy normák. Ezek olyan teljesítmé­nyi normák, amelyeket már tíz, sőt több év óta vezettek be és többnyire becslés útján állították fel. Bevezeté­sük óta a termelés korszerűsítése kö­vetkeztében és az észszerüsítések kö­vetkeztében, az új termelési eljárások­bevezetésével megváltozott a terme­lés módja, azonban a normák nem változtak. Néhány üzemben a felsza­badítás után a normákat csökkentet­ték. Találunk még olyan eseteket, ahol néhány üzemnek nincs bátorsága leszámolni ezekkel az elavult normák­kal. így például a bratislavai villamos­mOvek elvtársai arra a kérdésre, hogy miért nem szilárdítják meg a lágy normákat, amelyeket átlag több mint 2 százalékkal teljesftenek túl, válasz­levelükben azt felelték, hogy ezek a normák már 10. sőt 20 éves vannak' bevezetve és ezért ne-n szilárdítják meg azokat. A normák megszilárdítása nem je­lenti a kereset csökkenését, hanem el­lenkezőleg igazságos alapokat teremt a magasabb teljesítmények megjutal­mazására és a munka nehézsége és monősége szerinti jutalmazás elvének érvényesítésére. A szilárd normák biz. tosítása és a bérrögzítés félretétele támogatja az élmunkásmozgalom ki­fejlődését és lehetővé teszi a kereset fokozását. A stará túrái finommecha­nikai üzemben az egész textil orsó köszörülő osztály kongresszusának tiszteletére megszilárdította normáit. Ezeket a normákat már annak idején időmérési tanulmányokkal állapították meg. A köszörülök *18-tagú csoportjá­nak nagy része a megszilárdítás után is megtartotta eddigi keresetét, sőt sokan közülük többet is kerestek. A normák megszilárdítása után két hét­tel a munkások egy részének órabére 0.40—4.50 koronával növekedett. A turáni Drezinában 1949 december el­sején a normákat 10—15 százalékkal fokozták. 1950 februárjában a munká­sok keresete óránkénti 10 százalékkal emelkedett a normák megszilárdítása előtti idővel szemben és emellett a munka termelékenysége is jelentősen emelkedett az üzemben. A normák megszilárdításának legjobb módja a normák tömeges túlteljesítése munka, verseny alapján és az eddigi normák tömeges túlteljesítésével elérünk a normák megszi.árdításához oly mó­don, hogy politikai meggyőző kam­pányt folytatunk a normák megszi­lárdítására a technikusok és mesterek segítségével, az élmunkások tapasz­talata alapján segítjük a munkásokat a terme'ési tartalékok feltárásában. Ilyen kampányt folytatunk külö­nösen a közvetítő tervek akciójánál üzemeinkben. A megszilárdított és egyszersmind az év egyes időszakai­hoz mért normákat b'ztositjuk. En­nél az eljárásnál ügyeljünk arra, hogy necsak egyes élmunkások nor­máját szilárdítsuk meg, hanem egész műhelyek és üzemek normáját és hogy a magasabb teljesítmény, amely magától a munkástól felfe­dezett jobb munkamódszeren alap­szik. magasabb bérrel legyen jutal­mazva. Szlovákiában az iparban a bérek és fizetések a felszabadulás óta ál­landóan gyors ütemben emelkednek. Az 1946-os évvel szemben a mun­kásság bére 1947-ben 16.6%-kal, a következő évben 13.5%-kai és az 1949-es évben további 8%-kai emel­kedett. A hivatalnokok fizetése 1947­be n 21%-kai, 1948-ban 6.4%-kal, és 1949-ben 14.4%-kal emelkedett. Az átlagos bérek jobban emelkedtek a múlt évben mnt a munka termelé­kenysége, ami annyit jelent, hogy a termelékenység növekedése nem idézte elő a bérrész csökkenését a termelés értékében, sőt ellenkezőleg ez a részesedés mérsékelten emelke­dett 18.9%-ról 19%-ra. Azonban ez az emelkedés csak kisméretű és nem olyan, mint ami' lyenre szükségünk volna néhány ágazat fellendítésére, amely ágaza­toknak döntő jelentősége van és amelyekbe munkaerőket kell szerez­ni. Éppen ezekben az ágazatokban alacsonyabbak a bérek és fizetések, m nt a termelés többi ágában. A helyes fizetési politika feltéte­lezi a műszaki káderek anyagi ér­dekeltségét a terv teljesítésében. Ezt a célt szolgálják a jutalom­rendszerek, amelyeket a nehézipar és építészet kulcságazata ban beve zettünk. Most arról van szó hogy ezt a jutalomrendszert konkréten kidolgozzuk az egyes üzemekben és műhelyekben és ezek szerint kezd­jünk dolgozni. Feladatainkat körülbelül így lehet összefoglalni a bérpolitika területén: 1. A bányászatban, a kohászatban a munkák normázása után és az ércipar munkái leglényegesebb ré szelnek normázása után sokkal in tenzjvebb figyelmet kell fordítanunk további ágazatok munkáinak norma­szerüs(tésére, mindenekelőtt az épí­tészetben, ahol eddig 'gen kevés fi­gyelmet szenteltek a normák kérdé­seinek és bérpolitika helyes irányítá­sának. Az egyes ágazatok és üze­mek siámára o>K»n bér és fizetés­átlagot kell kidolgozni, amely tény­leg b ztosítja a nehézipar kulcsága­zatainak előnyben részesítését. Min­den kerületi igazgatóságon és üzem­ben, amennyiben ez a mai napig nem történt meg, ki kell építeni a munka és bérosztályt, amely rend­szeres figyelmet fog szentelni a he­lyes teljesítménynormák kérdésének a munka jutalmazásának és általá­ban a bér és fizetési politikának. Ezek az osztályok kell, hogy törőd­jenek elegendő számú szakképzett akkordos és időmérő begyakorlására. 2. Az elvégzett munka menny'sé­ge és minősége szerinti jutalmazás szocialista elvének következetes ér­vényesítése megköveteli azt, hogy az ' egész termelésben mindenütt, ahol a normák lágyak és elavultak, alapos polit kai előkészítése után széles mértékben megvalósuljon a normák megszilárdulása, úgy aho­gyan már kifejtettük. 3. Sürgősen rendet kell teremteni a fizetési politikában, meg kell szün­tetni az eddig nyújtott sfekete fize­tések* minden formáját, másrészt pedig gyorsított munkával kell ki­dolgozni a mesterek és műszakiak részire megállapított jutalomrend­szert. 4. A bérpol'tika elveinek betartá­sáért az üzemigazgatók személyesen felelősek természetesen szoros együttműködésben a ROH üzemi csoportjaival. Ez az elv kell, hogy az üzemek igazgatóit és az üzemi szakszervezeti csoportokat a bérkér­dés iránti sokkal eredményesebb gondoskodásra vezesse. MUNKAERŐK 1949-ben a bérért dolgozók száma 109 ezerrel növekedett. Ennek a se­bes növekedésnek ellenére a legfonto­sabb szakaszokon, az iparban és az építészetben munkaerőhiányt jelen­tenek. A nagyipar keretében ez a hiány legnagyobb volt éppen a kulcs­iparokban: a bányászatban és a fém­iparban. A munkaerők kérdésével kapcsolatos problémák megoldásában nagy lépést tettünk előre a Központi Bizottság novemberi ülése óta, amely az egész Pártnak konkrét feladato­kat tűzött ki. A népi igazgatás fel­adata fokozni a munkareferátusok politikai színvonalát s szoros együtt­működésbe vonni őket a tömegszer­vezetekkel, felszabadítani őket a já­rási és kerületi egoizmus alól és úgy megváltoztatni a munkaerők általá­nos nyilvántartását, hogy ez a terv hathatós eszközévé váljon. A kerü­leti, a járási és a helyi Nemzeti Bi­zottságoknál toborzó bizottságokat szerveztek, amelyek az összes tömeg­szervezetek képviselőiből állanak. Ezeknek a toborzó bizottságoknak feladata rendszeresen feltárni a mun­katartalékokat és ezeket a meggyő­zés segítségével a fontos gazdasági szakaszokon a munka számára meg­nyerni. Ha a munkahelyek ellenőrzé­sének akcióját faluhelyen egészben véve sikeres akcióként értékeljük is, még sem teljesítették ezek a bizott­ságok a munkaerők toborzásának főfeladatát: bekapcsolódásukat a terv szüségletei szerint, elsősorban a ne­héz ipari ágazatokban. A toborzó bi­zottságok a tartalékok megállapítá­sát nem kötötték össze a dolgozók megnyerésével konkréten megjelölt munkahelyekre. A megállapított munkaerötartalé­kok nagy része más ágazatokban he. lyezkedett el, amint azt gazdasági éltünk érdeke megkövetelte. A mun­kaerők hiánya lényegében éppen a legfontosabb ágazatokban csökkent, mint pl. a bányászatban és a nehéz gépiparban. Bányászatunk 1:-i több 2500 állandó munkaerőre van szük­sége, a fémiparban, mindenekelőtt a nehéz gépipar üzemeit kell munka­erőkkel ellátni. Ha a Központi Bizott­ságnak a nehéz ipar fejlesztésére vo­natkozó utasításait teljesíteni akar­juk, gondoskodnunk kell arról, hogy a bányászat munkaeröszükséglete teljes fedezést nyerjen. A könnyű és finom gépiparban egyik főfeladata a nöi erő fokozott foglalkoztatása, mi­után ebben az évben csupán a fém iparban több mint 2200 nöi munka­erőt kell beállítani. A textiliparban az új szükségletnek úgyszólván egész növekedését női munkaerők alkotják. A női munka erők jelentős növekedésével számol nemcsak az ipari terv, hanem a ke­reskedelem, a közlekedés, a posta, sőt más gazdasági szakaszok is. Itt nem­csak munkaerők beállításáról van szó, de a férfi munkaerőknek nőkkel való pótlásáról is. Az építőiparban az alkalmazottak számának alakullása ebben az évben aggodalomra ad okot. Tekintettel arra, hogy a termelékeny­ség terve nincs teljesítve, a termelési feladatokat lényegesen magasabb számú munkással teijesítik, ahogy azt a terv feltételezte. Az építészet­ben az alkalmazottak száma március­ban túlhaladta az elmúlt év legna­gyobb létszámát. Feladatunk az, hogy a normák megszilárdításával és jobb szervezéssel biztosítsuk a terv felada­tainak teljesítését a munkaerők ter­vezett mennyiségével. (Taps) A mezőgazdaság szocialista szek­torában a mezőgazdasági idénymun­kások felvételének elavult formája már nem felel meg. Az állami birto­kokon a munkaerők állandó káderét kell megteremteni és a legfontosabb idénymunkáknál ki kell építeni az együttműködést a környező falvak­kal. Az ilyen esetben szerződések és kölcsönös segélynyújtás alapján szo­rosan együtt kell működni az EFSz­el. A munkaerőszükséglet ellátásának országos terve keretében azt a köte­lezettséget vállaltuk, hogy a cseh or­szágrészek mezőgazdaságának és ne­héziparának munkaerőket adunk. (Taps.) A cseh országrészekben a munkaerők hiányának pótlása lénye­gesen nehezebb feladat, mint nálunk Szlovákiában, másrészről pedig nyil­vánvaló. hogy a nehézipar és a cseh országrészek szakkádereinek segítsé­ge nélkül lehetetlen megvalósítani Szlovákia iparosítását. Mindez felada­tunkká teszi, hogy ezeknek a kötele­zetségeknek teljesítésére rendkívüli figyelmet szenteljünk és a népi köz­igazgatásnak, amelyek e kötelezett­ségvállalások keretében a toborzáso­kat végrehajtják, ezeket a fel­adatokat teijesíteniök kell éspedig ugyanolyan lelkiismeretesen, mint a szlovákiai nehézipar szükségletei ese­tében. (Taps.) \ SZAKKÉPZETT KÁDEREK NEVELÉSE. 1950-ben csak az iparban 16.350 szakmunkásra és csaknem kétezer közepes és magas szaktudású techni­kai dolgozóra van szükségünk. Nagy követelmények fűződnek a szakmun­kások és a magasabb technikai káde­rek neveléséhez az építészet, mező­gazdaság, közlekedés és a többi gaz­dasiági szakaszok terén. Csak a ne­héz gépipar üzemeinek az 1950. ápri­lis 1-től december 31-ig terjedő idő­szakban 1163 kitanult és bedolgozott munkásra, 271 műhelyhivatalnokra (mesteriskolát végzett egyénekre, 198 technikai hivatalnokra) egyharmad­részben technikai főiskolai végzett­séggel, kétharmad részben felső ipar­iskolával és 131 adminisztratív hivatal­nokra van szükségük. Iparunk foko­zódó szakmunkásszükséglete miatt az összes eddig elért eredmények elég­telenek. A tanonciskolák és az alsóbbfokú szakiskolák tanulóinak száma a fel­szabadulás óta fokozatosan növeke­dett, 34.062-re az 1948—1949-es évben. A jelen tanévben azonban ez a szám 2000 tanonccal csökkent azért, mivel a magánszektor lényegesen csökken­tette a tanoncok számát és az államo­sított szektor ezt a csökkenést teljes­séggel nem pótolta. Arról, mily nagy feladatok állnak még előttünk, a dolgozó sarjadék szakiskolázása terén, a legjobb bi­zonyságot adja az a tény, hogy 57.500 fiú és leány közül, akik ez idén végzik az első és másodfokú >s­kolát, egyelőre több mint 22 ezer fia­talt kell beosztanunk mukára, mint is­kolázatlan munkerőt a nélkül, hogy lehetőségt nyújthatnánk arra, hogy szakképzettséget szerezzenek. Ezek a fiúk és leányok csak később az átne­velő központokban tanulhatnak. Ez az állapot oka az, hogy még mindig igen nagy a hiány a tanulási alkal­mak, az internátusok terén. A feltün­tetett 57.500 fiú és leány közül 13.000 fogja folytatni tanulmányait IH-fokú iskolán. Egyelőre csak 17.113 ifjúmunkást állítanak be tanoncként. Amennyiben gyorsütemben ki akarjuk küszöbölni azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy szakerők hiánya idején nem tesszük lehetővé a sarjadék egy részének szakképzettség megszerzését, a legkö­zelebbi évek folyamán igen gyors ütemben emelnünk kell a tanoncott­honok befogadó képességét. Igen nyomasztó a kiváló és képzett neve­löknek hiánya is. Ezt a hiányt új nevelőkáderek rendszeres kiválasztá­sával az élmunkások és a CsISz munkásai soraiból kell megszüntet­ni. A tanoncsarjadék politikai neve­Jésének javítása nagy mértékben a CsISz alapszervezetei tevékenységé­nek elmélyítésétől függ. amelyeknek a haladószellemü nevelök legmeg­bízhatóbb segítőjévé kell válniok. A CsISz szervezeteket be kell vonni a sarjadék toborzásába is. Ezt a te­vékenységet mindenekelőtt arra kell irányítani, hogy a lányokat meg­nyerjék a megfelelő szakmák szá­mára, mivel a lányok alsóbbfokú szakiskolákba való eddigi bevonásá­nak eredményei a legkisebb mérték­ben sem kielégítők. Az átképzésnek a legnagyobb fi­gyelmet az építőipar, a fémipar és textilpar terén szentelték. Az átkép­zés terve ez évre sokka.1 gazdagabb és számolni lehet azzal hogy átkép­zéssel a szakmunkások szükséges számának lényeges réstót megnyer­jük. A dolgozók átképzésére és általá­ban politikai és szakismereteik eme­lésére elsősorban a munkahelyeken, a ROH üzemi munkaiskolái a legje­lentősebb eszközök. Puli elvtárs kongresszusi beszámo­lóját lapunk holnapi számában foly­tatjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents