Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-25 / 119. szám, csütörtök

­UJSZ0­1950 május 25 Mi jó szomszédok tanulhatunk egymástól Kassán, a CSEMADOK alakuló közgyűlésén értesültiinfl arról, hogy Miglecen, a határmenti kisközségben szövetkezeti napot rendeztek a Sto­pár ^Népköztársaságból ideérkezett vendégek tiszteletére. Szabadtéri ren­dezés volt ez a falu szélén, ahol díszkapu várta a vendégeket és a kassai sörgyár üzend zenekara szolgáltatta a zenét. A kassai sörgyár ugyanis védnökséget vállalt a mlgléfd EFSz feletí és ezen az ünnepen a kassai munkások valóban példás módon teljesítették feladatukat. N'em<pak zenekarról gondoskodtak, hanem azonkívül gazdag es szép műsorral tettek változatossá ezt a szövetkezeti ünnepnapot Ha­talmas teherautón hozták magukkal a kassai úttörők 136. számú brigád­csoportját, amely szavalatokkal, szovjet dalokkal és népi táncokkal a vendégek őszinte elismerését nyerte el. Dicséretre méltó is volt a kis út­törők művészi teljesítménye. Ott álltak fegyelmezett sorokban ? ragyogó kek ég alatt, a tűző arany napfényben a falu aprajától és nagyj&tól kö­rülvéve és daloltak az úttörőit céljáról, sejrítőkészségiikről és a'felszaba­dító szovjet hadseregről, Sztálinról és a békéről. A kis szőke úttörő kar­mester egyetlen intése elegendő volt, hogy megszólaljon a zenekar és szárnyat kapjon a dal a békéről és a szabadságról. A migléci iskolásgyerekek szava­latai következtek ezután. Kórusban szavaltak, a közös munka előnyeiről, a szövetlízeti élet áldásairól. Utánuk az NB kórusa állt ki sza­valni. És épp abban a pillanatban, amikor magunkban önkéntelenül pár­huzamot vontunk az úri világ csend­őrségének és a népi demokrácia biz­tonsági alakulatainak magatartása között, egyszerre csak felhangzott a vallomás erejével ható kar. Mintha csak eltalálták volna gondolatainkat, éppen arról szavaltak, ami bennün­ket foglalkoztatott teljes őszinteség­gel. Arról szavaltak ezek az egyen­ruhás felnőttek, hogy elődeik fel­adata valaha népellenes volt, hogy segédkezniük kellett az árverések­nél, a felvonulások és sztrájkok szét­verésénél és érthető ezért, hogy nem szívesen látott vendégei voltak a nép­nek. Ma azonban, a Szovjetúnió fel­szabadító hadserege révén ők is fel­szabadultak súlyos és népellenes fel­adataik alól és szívvel-lélekkel a nép ügyét szolgálják. Igen, kitartással és hűséggel szolgálják a nép ügyét, mert a nép fiai ők, szüleik földmű­vesek és kezük munkájával nevel­ték őket erőssé és edzetté, hogy megvédhessék munkájuk eredmé­nyét, megvédhessék a békét a hábo­rús uszítóktól és cinkosaiktól. Ezzel a műsor befejeződött, megte­remtette az ünnep hangulatát, a ze­ne, a tánc, a derű, a vidámság lég­körét. „DOLGOZÓ TÁRSAIM KÖZÖTT VAGYOK" Amikor megkérdezzük Kádár Sán­dortól, a tornyosnémeti termelőszö­vetkezet elnökétől, hogyan érzi ma­gát, mint vendég ezen szövetkezeti ünnepen, mosolyogva azt válaszolja, hogy nagyon jól. — Végeredményben — mondja — dolgozó társaim között vagyok, akik épúgy a szocializmus útján haladnak, mint mi. Látom, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják az itteni földműveseket, mint a ml földműve­seinket. Nincs nagy különbség. A szövetkezeti élet az, amely betölti manapság a mi életünket. Munka közben és munka után, hétköznapon és ünnepnapon állandóan azzal fog­lalkozunk, hogy mikép lehetne még jobbat, többet termelni. Minden dol­gozó előbb-utóbb rájön arra, hogy a nagyobb üzemek, ahol kollektív módon dolgoznak, sokkal nagyobb eredményeket tudnak felmutatni, mint a kisebb egyéni üzemek. Már most kézenfekvő az, hogy mindaz, ami érvényes a gyári munkára, ér­vényes a mezőgazdaságra is. — Nekem nem kellett sokat ma­gyarázni — folytatja Kádár elvtárs. — Saját tapasztalataim világosítot­tak fel arról, hogy mit jelent a ter­melőszövetkezet, hogy mit jelent a közös munka. A felszabadulás áldást jelentett számomra, olyan áldást, mint fuldoklónak a levegő. Én a Hor­thy-rendszerben kocsis voltam, na­ponként 18 órát kellett dolgoznom és annyit sem kerestem, mint ma, ami­kor nyolc órát dolgozom. Emellett senki szolgája nem vagyok. Szabad ember vagyok, nemcsak, hogy bele­szólhatok a falu ügyeibe, hanem meg is hallgatnak. Soha még a földet túró parasztnak nem volt olyan lehetősé­ge arra, hogy magát képezze, mint ma. Népi kormányunk erre alapos gondot fordít. A mezőgazdaság gé­pesítése révén több időnk van az ol­vasásra. Az újságok és könyvek pe­dig a mi életünkről, munkánkról és törekvéseinkről adnak hirt és ami a legfontosabb, gyermekeink előtt nyit­va állanak az iskolák és egyetemek. Mindenki szabadon választhatja pá­lyáját és élete folyamán azt a mun­kát végezheti, ami képességeinek leginkább megfelel. Mindezt természetesen a Dolgozók Pártjának köszönhetjük és ezt ma már minden kis- és középgazda tud­ja. A Dolgozók Pártja az, amely a parasztnép érdekeit képviseli. A szö­vetkezetet is tavaly ősszel a Párt irányítása mellett alakítottam meg. Az egységes vetési tervet már telje­sítettük és nem fér kétség hozzá, tatni a szövetkezeti élet nagyjelentő­ségű előnyeit. Vannak ugyan nálunk is olyanok, akik két szemükkel két­felé néznek, jobbra is, meg balra is, ezek az úeynevezett habozók. de biz­tos vagyok benne, hogy nemsokára ők is soraink közé állnak. Mi, ter­melőszövetkezeti tagok most már ar­ra törekszünk, hogy rátérjünk a ta­gosításra, a magasabbfokú termelési módra, de ez nálunk nem megy oly könnyen, mert kormányunk csak ak­kor hajlandó . a tagosítást végrehaj­tani, ha bebizonyítást nyer, hogy a termelőszövetkezet példás munkát végez. Mi Tomyosnémetin most iz­galommal várjuk, vájjon kormá­nyunk érdemesít-e bennünket arra, hogy végrehajtsa a tagosítást Ter­melőszövetkezetünk 180 kat. holddal rendelkezik, ebből 145 hold a szántó és 38 hold a kaszáló és akácos. MIT MOND A MIGLÉCI EFSZ ELNÖKE?... Kovács István, a migléci Egysé-! közö s istálló felépítéséhez száz da­ges Földműves Szövetkezet elnöke r&b fejőstehén számára. Az Istálló mosolyogva ezeket közli velünk a alapmunkálatainál úgyszólván ver­község szövetkezeti munkájáról és seny indult meg és azt a munkát, életéről. | amit két nap alatt kellett elvégez­— Ml mlgléctek még aa tgét&rn fiatal szövetkezetek közé tartozunk, de azért nem kell szégyenkeznünk, egy kicsit későbben fogtunk ugyan hozzá de ezt a késést behozzuk, mert eltökélt szándékunk, hogy kö­zös munkánkkal példát adunk az egész környéknek. Februárban ala­kultunk meg 32 taggal, de most már 113-ra szaporodott tagjaink száma. A lakosság nyolcvan százaléka már bekapcsolódott a szövetkezeti mun­kába. Mi nyomban megalakulásunk után az EFSz második típusára tér­tünk át és a szántási és vetési mun­kálatokat egységes vetési terv mel. lett, 39 hektáron már rnesgye nél­kül hajtottuk végre. Szövetkezetünk­nek 280 hektár földje van. A közös munkában a falu lakosságának a többsége lelkesedéssel vesz részt. Amióta megalakultunk, azóta már saját költségünkön baromfifarmot építettünk és most láttunk neki a Az Elosztási Nagyvállalat is teljesítette a kongresszusi kötelezettségét Az elosztásban is bevezetik az érdemszerinti díjazást Amíg az áru a fogyasztóhoz kerül. hogy a közös munka meg fogja mu- | tesz eleget a szocialista nevelőmunka (P) Az elosztásban alkalmazott dolgozóink is tevékenyen kivettek ré­szűket a kongresszusi kötelezettségekből. Ha munkakörük eddig nem is engedett meg tág teret a szocialista munkamódszerek alkalmazásának és ezért nem is fejleszthették ki a szocialista munkavcrsenyt, az egyes kiren­deltségek a raktárak rendbentartásáv al, a szállítási költségek csökkentésé, vei, az áru vagonokból való be- és kirakásának meggyorsításával, a túl­órázás elkerülésével iparkodtak az önköltségeket leszállítani és emelni a munka termelékenységét. S ebben a szellemben vállaltak kötelezettségeket a IX. kongresszus tiszteletére is, amelyeket 108 százalékban teljesítettek. Az ipari dolgozók példáján felbuz­dulva, az Elosztási Nagyvállalat alkal­mazottainak 66 8 százaléka szocialista szerződéseket irt alá. Sok aprólékos feladatból összetevődő munkakörük miatt, eddig még nem indíthattak ver­senyt, azonban, mint értesültünk, az erre hivatottak már elkezdték tanul­mányozni az elosztásban dolgozók munkakörét és remélhető, hogy rö­videsen megállapítják a normákat, be. vezetik a termelékenység előrelendí­tőjét, a szocialista munkaversenyt s így dolgozóikat ezentúl már érdem szerint, az elvégzett munka alapján fogják fizetni. Eddig is egyes mun­kacsoportok kiváló eredményeket ér­tek el az áru vagonokból való kira­kási idejének csökkentésében. Eddig csak a példás dolgozó címével tüntet­ték a legjobbakat, de túlteljesítmé­nyeikért egyáltalán nem részesültek jutalomban. Ezen a helyzeten legkö­zelebb gyökeresen változtatnak s le­hetővé teszik az elosztásban dolgo­zóknak érdemszerinti fizetésének be­vezetését is. A BESZTERCEBANYA KERÜLETI ELOSZTÁSI KIRENDELTSÉGEK 178.3 SZAZALÉKBAN TELJESÍTETTÉK KÖTELEZETTSÉGEIKET. Nagy lehetőségek kínálkoznak az elosztás terén is a kirendeltségek kö­zötti versenynek, a legjobb szakmun­kás és munkacsoport versenyének, a szocialista munkamódszereknek erőtel­jesebb bevezetésére. Mérlegelve a kongresszusi kötelezettségek teljesí­tését, megállapíthatjuk, hogy a leg­jobb eredményt a besztercebányai ke­rületben lévő kirendeltségek érték el, melyek 178.3 százalékra teljesítették vállalásaikat, utánuk jön a bratislavai kerület 131.41 százalékkal és a zsolnai 125 zsázalékkal. EMELNI KELLENE A DOLGOZOK SZOCIALISTA NEVELÉSÉT. A dolgozók szocialista nevelése építőmunkánk legjobb biztosítéka. Már minden üzem. minden EFSz ve­zető nagy gondot fordít erre és eb­ben a munkájában erős támaszul szolgál nekik a pártsajtó, melynek terjesztése a tömegszervezetek egyik főfeladata kell, hogy legyen. Ismeretes, hogy az Elosztási Nagy­vállalat alkalmazottainak jelentős ré­sze magyar származású és sokan kö­zülük még nem értik a szlovák nyel­vet. Ez készk-t bennünket arra, hogy figyelmeztettük a VDP üzemi párt­szervezeteit gondatlanságból elköve­tett figyelmetlenségükre, hogy kon­gresszusi kötelezettségeik közül ki­hagyták a magyarnyelvű pártsajtó ter. jesztését. Nem gondoltak magyar dol­[ozóikra, nem gondollak a magyar olgozók szocialista nevelésének eme­léoére. A magyarnye'vű pártsajtó ter­jesztése nélkül a VDP bizony nem Képek a VDP dolgozóinak munkájáról. li mHWWHWMWHtWW MI HI MI Mt Mt H követelményeinek üzemi lapjuk is van és ebben sem tudják azt megten­ni, amit a többi üzemek, pl. a Danu­bius, Cérnagyár, a Poľana, az Építke­zési Vállalat, melyeknél magyarnyelvű munkások is dolgoznak, hogy őket anyanyelvükön tájékoztassák vá'lala­tuk kérdéseiről Ezt az elégtelenséget minél előbb Ki kell feüszöbölniök, el. vetve maguktól a burzsoá nacionaliz­mus legkisebb maradványait is és tö­rekedniük a szlovák és magyar dol­gozók egységének állandó szilárdítá­sára. A BRATISLAVAI 02 KIRENDELTSÉGBEN. Fővárosunkban a prievoz! úton lé­vő 02 VDP kirendeltségbe látogattunk eá. Vezetője Tomacsik Károly elvtárs, aki a Szovjetúnió hős katonáival együtt küzdött hazánk felszabadításá­ért A felszabadítás! küzdelmekben szerzett kimagasló érdemeiért a M«­gyar Népköztársaság is kitüntetésben részesítette. Most a békés építőmunka harcosa lett. A 02 VDP kirendeltségben legutóbb 27 dolgozót „a példás munkás" rímé­vel, 3 dolgczót, Horváth elvtársat, • munkásból lett rsktárnokot, Szíjjárté Károly és Misovics Károly szakmun­kásokat élmunkási címmel tüntettek - A kirakodók nyolctagú munka­csoportját szerveztem meg —- mond­ja Horvát helvtárs, — hogy meg­gyorsítsuk a vagonok kiürítését, hogy ne kelljen annyi várakozási illetéket fizetni. Egy vagón Kszt kirakását, ami­hez eddig 35—40 percre volt szüksé­günk, most 22 perc alatt végezzük el. ALAIRTAK A BÉKEIVET. Szíjjártó Károly szakmunkás már 9 éve dolgozik itt. Örül, hogy kinevezték élmunkásnak s hogy új szocialista tár­sadalmunk értékeli az ő munkáját is. — Három gyermek apja vagyok. Érdekem, hogy béke legyen — mond­ja, miután aláírta a békeívet — s egyúttal megmutatjuk a világnak, hogy egész dolgozó társadalmunk a I békét kívánja. — A nyugati kapitalisták 1945 óta kémhálózat kiépítésére törekedtek — veszi át a szót Horváth elvtárs —, azt gondolták, hogy bennünket olcsó pénzen megvásárolhatnak. De téved, tek. Bennünk mély gyökeret vert a Szovjetúnió iránti szeretet és hűség. Mi a Szovjetúnió békepolitikáját kö­vetjük, hogy hazánkban erőteljeseb­ben építhessük a szocializmust A Szovjetúnió a béke legerősebb védel­mezője s mi is nem szavakkal, ha­nem tettekkel kívánjuk bizonyítani, hogy a hatalmas béketábor erős tá­masza vagyunk, mert az ötéves terv feladatait csak Igy teljesíthetjük. — Sokat várunk a kilencedik kon­gresszustól — mondja befejezésül Horváth elvtárs—, mert tudjuk, hogy nekünk is új feladatokat szabnak ki a kongresszusi határozatokban, me­lyeket becsületesen akarunk teljesíte­ni. Egész dolgozó társadalmunk leg­kiválóbb tagjai vesznek részt a kon­gresszuson s ez biztosítél: arra, hogy a legtökéletesebben és leghelyesebben szabják meg a jövő fejlődésének újabb feltételeit. nünlc, azt öt óra leforgása alatt fe­jeztük be. Még csak fáradtak sem voltunk. Izmaink dagadoztak az igyekvés tői, kezünk alatt égett a munka, mert mindannyian kivétel nélkül éreztük, hogy ezzel a közös munkával az új és szebb jövőt épít­jük magunknak. — Igenis, azért igyekszünk, mert mintaszövetkezet akarunk lenni —, szól közbe Fedor József. — En már 1919-ben résztvettem a kommün har­caiban, akkor gyilkos fegyverrel kel­lett harcolnunk a kapitalizmus ellen, de ma már ott tartunk, hogy építőmun­kánkkal harcilunk a jövönkért, a béké­ért — Es azt, hogy ma szövetkezeti munkával harcolhatunk a békéért, a Szovjetúnió dolgozóinak köszönhet jük — mondja Smidt János, aki fogságba esett a Szovjetunióban és 1946-ban érkezett vissza. A szovjet dolgozója nemcsgk felszabadított bennünket a fasizmus alól, hanem példát mutat ne­künk abban is, hogyan kell a közös munkát végrehajtani. Ott dolgoztam 14 hónapig a mezőgazdaságban és láttam, milyen hatalmas munkát vé­geznek a traktorok, a hatalmas kom­bájnok az óriási kiterjedésű szántó­földeken. Mindazt, amit mi kis- és középgazdák gürcölve és verejtékez­ve végeztünk el, azt a szovjetben könnyedén hajtják végre. Nem fér kétség hozzá, hogy a szövetkezet a mi jövőnket szolgálja, ez már abban is megmutatkozik, hogy tagjainknak a fele máris bekapcsolódott az építő­iparba és sokkal nagyobb kereseti le­hetőségekhez jut, mint eddig bármi­kor, holott a szövetkezeti életnek még csak az elején vagyunk. Az a szándé­kunk, hogy ősszel áttérünk az Egysé­ges Földműves Szövetkezet harmadik típusú munkamódszerére. Nekünk mindannyiunknak az a nézetünk, ha már rátértünk a közös munka útjára, akkor szolgáljuk szívvel lélekkel a szocializmust. VASZIL ISTVÁN ITTENI TAPASZTALATAIRÓL; A három egyesített vármegyében, Borsódban,' Zemplénben és Abaújban, az MDP mezőgazdasági osztály politi­kai vezetője, VasziK elvtárs ezeket közli velőnk rövid it .vtózkodásának tapasztalatairól: ... ­- Az a véleményem, hogy a miglé­ci elvtársak fejlődőben vannak és jó közösségi szellem hatja át munkáju­kat. Csupán a politikai felvilágosító munka hézagos és gyönge még és itt helyi Pértszervezetra komoly fel­adat vár. Nálunk a termelési szövet­kezeteknek már megvannak a maguk üzemi pártszervezeteik, amelyek ko­moly gondot fordítanak a brigádok megalakítására, a népnevelők kikéo­zésére és a munkaegység bevezetésé­re. A munkaegység bevezetése azt jelenti, hogy év végén a szorgalmas dolgozó sokkal nagyobb haszonban részesül mint az a tag, aki munkáját nem végezte azzal a becsületességgel, amellyel kellett volna. A magyarországi szövetkezeti élet fejlődéséről a következőket mondja Vaszil elvtárs: — Azt lehet mondani, hogy tavaly ősz óta a termelőszövetkezeteknek és tagjaiknak száma az akkori átlag há­romszorosára nőtt. Az egyénileg dol­gozó parasztság gyakorlatilag is meggyőződött arról, mennyivel elő­nyösebb a közös gazdálkodás az egyéni munkával szemben. Jelenleg az a helyzet, hogy a szövetkezeti élet térhódítása egyre nagyobb és nagyobb íalvainkban. A parasztság most már tömegesen kéri Pártunkat, hogy vi­gyük őket olyan termelőszövetkeze­tekbe, ahol példásan folyik a munka, hogy tanulhassanak. A parasztokat tőkép tényekkel lehet meggyőzni, de hogy a tényeket teljes egészében fel­ismerhessék, rendkívül szükséges a felvilágosító munka és ez a feladat a pártszervezetekre, az elvtársakra há­rul. — Ami nekem itt Miglécen nagyon tetszett, ez az üzemek védnökség­vállalása, ami nálunk nincs még beve­zetve. Szerintem az ilyen védnökség az üzemek részéről sokat jelent, mert eltekintve attól, hogy a munkásság megkönnyebbíti a szövetkezet mun­káját, rendkívül elősegíti a munkás és paraszt szoros és elválaszthatatlan szövetségét. Mi jó szomszédok tanul­hatunk egymástól. Beszámolónkat) azzal fejezzük be. hogy a kassai sörgyár munkásainsk köszönet jár a védnökség példás el­végzéséért és külön ki kell emelnünk Szopkó György hivatalnokot, aki a falu tanítójával. Varsányi Jánossal kö­zös egyetértésben végzi el a migléci EFSz adminisztráció munkáját. Szabó Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents