Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-24 / 118. szám, szerda

U J SZO 1950 május 23 számtalan hozzászólás történt, amelyeknek mindegyike konkrét eredményeket jelentett. Az elvtársak önkritikával éltek. És feltárták az egyes pártszervezetek működésében a hiányokat. Jó és részletes képet kaptunk az egész járásról Senki sem volt, aki bizonyos elért kis sikerekkaptunk az egész járásról. Senki sem volt, aki ne látta volna be a hibákat és nem mutatott volna rá arra az útra, amelyen haladva a legközelebbi pártaktíváig jobb eredményeket érhetünk el. Szalvay József füleki elvtárs élesen síkra szállt a burzsoá-nacionalizmus ellen. Megtudtuk azt, hogy Bénán a párttagság politikailag gyenge, a pártmunka nem megy, szövetkezet nincsen, de hibásak a járási szervek is, mert a benyújtott előkészítő bizottsági javaslatot öt hónapja nem hagyták még jóvá. Bene József Ragyolcról önkritikával feltárja azt, hogy Ragyolcon még igen kevéssel jutott előre a népi demokrácia ügye. Egy 37 holdas kulák fia a bíró. A Párt nem tudta eddig keresztülvinni akaratát. Élesen támadta a hivatalokban meghúzódó reakciót és élesen kikelt a raktárszövetkezet losonci raktárnoka ellen, aki nem hajlandó szóba állni a kisparasztsággal. Igen nagy károkat okoz ez és fontos volna, hogy ezeket a hivatalnokokat jó politikai nevelésben részesítsék. Telek elvtárs szava büszkén cseng, amikor bejelenti, hogy a füleki Kovosmalt munkássága minden nap tanújelét adja annak, hogy a népi demokrácia igazi harcosai. Követeli, hogy az érett elvtársak ne húzódjanak el semilyen munkától, mert ha elhúzódnak, annak csak egy eredménye lesz, hogy a reakció foglalja el helyüket. Füleken jó munkát végeztek a CSEMADOK-ban is és példákkal bizonyították be, hogy a CSEMADOK a szocialista kultúra terjesztője. Ennek az eredménye aztán meg is mutatkozott A faluban ma már 160 tagja van a CSEMADOK-nak. A losonci pártaktíva egyik legértékesebb felszólalása Bartal József apátfalvl élmunkás felszólalása volt. Ml Apátfalván — munkával bizonyítottuk be aut, hogy nem vagyunk kisebbség, hanem egyenrangú és a szocializmust építő bátor nép. A szlovák elvtársak elismerését élmunkával vívtuk ld. Meg is lett a* eredménye. A szlovák munkások maguk követelték a magyar munkásság részvételét az üzem minden munkájában. Nyolcszáz élmunkás bizonyítja azt, hogy nálunk az tizemben semmi különbség nincsen szlovák és magyar dolgozó között. De ml apátfalvi munkáábk látjuk azt te, hogy baj van a falun. Nagyon nehéz meggyőzni a kis- és középparasztságot. Mi tudjuk azt, hogy ez nehéz dolog. De a munkásosztály eddig még semmitől sem riadt vissza. Mi Apátfalván elhatároztuk, hogy a védnökségünk alá tartozó falvakon forradalmasítjuk a kis- és középparasztságot, bebizonyítjuk nekik, hogy egyedül a munkás-paraszt szövetség útján juthatunk el a falu boldogabb jövó'jéhez. Mit csináltunk ennek áz érdekében? Panyitdarócra kiment a mérnökünk, körülnézett a faluban és elhatároztuk, hogy Panyitdaróc parasztságának kultúrházat építünk. Ha mi kimegyünk falura, a kisparasztok tudják, hogy szövetségesek érkeztek és a reakció remeg az apátfalvi munkások döngő léptei, tői. — De rendben tartjuk az üzemünket is — mondotta Bartal elvtárs. Mi megérezzük, ha a tervteljesitésben valami nincs rendben. Nem kell minket figyelmeztetni. Senki sem szól semmit, vasárnap mégis összeverődünk vagy százan és behozzuk a mulasztást. Az apátfalviak tudják, hogy felelős építői a hazának és az üzemnek felelős gazdái. Egy céljuk van, hogy élmunkásüzem legyen. A vita folyamán Sinka Gyula elvtárs, az apátfalvi posztógyár dolgozója a losonci CSEMADOK-csoport működéséről adott beszámolót. Felpanaszolja azt, hogy a járási pártbizottság még nem ismerte fel a CSEMADOK jelentőségét, ami megmutatkozik abban is, hogy Losoncon a CSEMADOK még mindig nincsen tető alatt. Konstruktív jellegűek voltak Szabó, majd Kókai elvtársak beszámolói. Az elvtársak aktivitásra jelentkeztek, kérik a pártvezetöséget, hogy használja fel őket, használja fel a régi munkásmozgalmi tapasztalataikat a falusi felvilágosító munka megjavítására. Molnár elvtárs a füleki munkásság nevében bejelenti, hogy az üzem hőpalack osztálya az ország termoszüzemeit versenyre hívta • ki. A fülekiek nevében azt ígéri és azt üzeni Gottwald" és Široký elvtársaknak, hogy a füleki dolgozók mindig hűen és éberen állanak a Párt mellett. Értékes hozzájárulás volt Koncz elvtárs pelsőci szövetkezeti dolgozó hozzászólása is. Ha a falun — mondotta — nem megy minden ma még Slánský elvtárs beszámolója szellemében, annak csak egy oka van és ez a pártszervezet gyengesége. Reichmann elvtárs megállapította, hogy óriási fejlődés állott be és hogy a kritika és önkritika egészségessé teszi a Párt fejlődését. Hibáztatja azokat az elvtársakat, akik félreálltak a pártmunkától azért, mert nem volt párttagsági könyvecskéjük, vagy mert nem volt befolyásuk a pártvezetöségben. Mindenkinek aktivizálódnia kell és ha nem akarják bevonni a munkába, akkor be kell oda tolakodnia. Nagy István elvtárs megállapítja, hogy a szocializmus építésének rúgOja az ötéves terv. Mi az első ötéves terv alatt évtizedeket haladunk előre. Az ötéves terv jelentősége két szempontból fontos. Az egyik a munkásság életszínvonalának emelése, a másik a béke erősítése. Az üzemnek egyre több munkaerőre van szüksége, amit Csak úgy kaphat meg, ha az Ipari munkásság segiti a falun a szövetkezet felépítését. Kasinszky elvtárs Panyitdarócról számolt be, ahol már volt közös tavaszi vetésük, ősszel ezt még jobban kiterjesztik.. Egységes kaszálást és takarmánygyüjtést csinálnak. Felszólaltak még Medek elvtárs Fülekről, aki bejelenti, hogy a füleki munkásság szombatról vasá,rnapra virradó éjjel a IX. kongresszus tiszteletére éjszakai brigádmunkát végez. Fülekrői felszólalt még Virágh elvtárs, aki kijelentette, hogy az üzem a legrövidebb időn belül könyvnapot szervez, amelyen jő politikai előkészület után jő szlovák és magyar könyvekkel fogják segíteni a dolgozók építő munkáját. A losonci járási pártaktíva a következő határozatot fogadta el. 1. A losonci járás összes pártszervezeteinek munkáját a falu kérdései felé irányítjuk és a szövetkezeti mozgalmat kiépítjük. A járási pártaktlván résztvevő minden egyes elvtárs kötelezi magát arra, hogy a Párt IX. kongresszusának befejezéséig, május 28-ig meglátogat egy-egy falusi szövetkezetet és a szövetkezet jelentőségéről beszél a kis- és középparasztsággal. Ahol nincsen szöveticezet, ott megtesz mindent, hogy a szövetkezet megalakulását előkészítse. Kötelezi magát minden egyes elvtárs arra is, hogy munkájáról június l-ig jelentést tesz a pártszervezet járási titkárának, aki az eredményeket összefoglalva megküldi az Üj Szónak. 2. Az elvtársak mindegyike kötelezettséget vállal, hogy községében a békemozgalmat elmélyíti és a békeívet aláírni vonakodókat meggyőzi. Versenyt indítunk egymásközött, a békeívek százszázalékos aláírására. 3. Kötelezzük magunkat arra, hogy a pártsajtót falvainkban elterjesztjük és otthonossá tesszük minden kis- és középparaszt házában. A Pártéletet és a Tartós békéért című lapot is mindannyian olvasni fogjuk. Az elvtársák mindegyike egy-egy előfizetőt szerez minden eddig megjelent pártkiadványnak. 4. A Párt tagsága könyörtelen harcot kezd a burzsoá-nacionalizmus minden megnyilvánulása ellen és sorainkból kiközösítjük azokat, akik valamilyen módon viszályt igyekeznének bevinni a magyar és szlovák dolgozók közé. 5. Tudatában vagyunk annak, hogy micsoda fontossággal bír a szocialista ember nevelése szempontjából a CSEMADOK. Ügyelni fogunk arra, hogy a CSEMADOK helyicsoportok ne válhassanak az osztályellenség búvóhelyeivé és bennük mindenütt formájában, nemzeti tartalmában szocialista kultúra honosodjék* meg. Ahol még nincs CSEMADOK szervezet, ott az ötéves terv második aratási idejéig mindenütt megalakítjuk. 6. Gondoskodunk a CSEMADOK és CKISZ jő és testvéri együttműködéséről. 7. Kötelezzük magunkat arra. hogy mindannyian még a mezei munkák megkezdése előtt beszerezzük és elolvassuk és -a többiekkel is elolvastatjuk Solochov elvtárs „Üj barázdát szánt az eke" című regényét és gondoskodnunk arról, hogy a könyv szövetkezeteseinknek ábc-éje legyen. s 8. Pártunk tagságát és a falvak haladó lakosságát harcba visszük a szocializmus győzelméért és apró, mindennapi meggyőző munkát fejtünk ki községeinkben. Aktivizáljuk az asszonyokat és a lányokat is, mert csak így tudjuk céljainkat elérni. MILOŠ GOSSZIOROVSZKY: A PART A NEMZET FELSZABADÍTÓ HARCNAK SZERVEZŐJE Pátunk történetének egyik legnehezebb, de egyben legdicsőségteljesebb szakasza a nemzetfelszabaditó harcok ideje 1938-tól 1945-ig. Egyedül a Kommunista Párt volt az, amely a szégyenteljes müncheni diktátum végzetes napjaiban elszántan nemzeteink élén állt, hogy megvédje államunk létét. Az összes polári „demokratikus" pártok és szervezetek szégyenteljesen csődöt mondtak, önkéntesen feloszlottak és társultak a legreakciósabb párttal, amely Szlovákiában létezett, Hlinka szlovák néppártjával. Az egész burzsoázia árulása miatt a Kommunista Pártnak nem sikerült megmenteni® az országol a müncheni kapitulációtól, sem pedig a csehek és szlayákok közös államát a széthullástól, ám egyedül a Párt volt ez, amely e végzetes percekben nem okozott csalódást és a Köztársaság védelmére irányuló következetes utat megmutatta. A Kommunista Párt, mdnt a munkásosztály képviselője — a szlovák nemzet történelmének legforradalmibb osztálya — neim oszlott fel magától, de az előretörő fasiszta rendszertől sem engedte magát feloszlatni. Dicsőségteljes, nehéz földalatti harcba vonult a demokrácia és a szabadság újjáteremtése, az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság felépítése érdekében. Öt egyinás után következő központi és kerületi, valamint a járási bizottságok egész sora, a párttagság ezrei hat éven keresztül az illegalitásban a szlovák dolgozó tömeg szervezett harcát folytatták a fasiszta ellenséggel szemben. Hála a Kommunista Párt e harcának, a szlovák nép a csalás és az úgynevezett önállóság ellenére is megőrizte gerincességét és jövőbe vetett bizalnnát. A hazai ellenállás egész ideje során, a második világháború alatt Pártunk nem szűnt meg hangsúlyozni, hogy a nemzet sorsa, a tényleges nemzeti és szociális felszabadulás elsősorban attól függ, vájjon a nép otthonában védekezik-e a fasizmussal 6zemben. Éppen ezért munkáját kezdettől fogva a munkásosztály és az egész szlovák nép széles egységének kiépítésére összpontosította, hogy sztrájkokat és szabótázsokat szervezhessen, amelyek a Tiso, Tuka-féle hitlerista fasizmus segítőinek háborús törekvését megtörnék és végül letörnék. Hogy milyen célokkal szervezte a szlovákiai Kommunista Párt ezt a harcot, azt Široký elvtárs 1939 májusában (tehát közvetlenül a Csehszlovák Köztársaság szétverése után e szavakkal juttatta kifejezésre a „Rundschau" című napilapban: „A szlovák nemzet számára ma a megújuló nemzeti szabadságihoz vezető út sokkal tisztább, mint ezt megelőzően bármikor volt: a szlovák és cseh nemzet legszorosabb testvéri szövetségének útja a mindkét nemzet szabadságához vezető megbonthatatlan nemzeti egységfront útja" és „a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának célja a demokratikus Csehszlovák Köztársaság, amely a teljes nemzeti egyenjogúság alapelvére helyezkedik." Široký elvtárs már ebben a cikkében hangsúlyozta, hogy a burzsoá reakció árulása után a nemzetfelszabadító harc vezetésére a munkásosztály hivatott. Az, hogy a munkásosztály politikai megszemélyesítője a nemzetfelszabaditó harcok során a Kommunista Párt volt, lehetővé tette, hogy eltérően az 1914—1918-as első ellenállástól, a munkásosztály nem lett a burzsoázia függeléke, hanem mint az ellenállás önálló, döntő tényezője lépett föl. így a fasizmus elleni harcban a cseh és szlovák nép felszabadításáért egymással szemben két elgondolás volt: 1. A „mi" burzsoáziánk bizonyos rétegének terve, amely az imperialista nyugati hatalmak felé orientálódott, abból a hitből kiindulva, hogy a Csehszlovák Köztársasag felszabadulását azok segítségévei fogja elérni és hogy ez egyben lehetővé teszi a München előtti kapitalista viszonyok helyreállítását is. 2. A munkásosztály elgondolása, amely a Kommunista Párt vezetése mellett a szocialista Szovjetúnió felé orientálódott, mert meg volt győződve arról, hogy ezúttal a Csehszlovák Köztársaság a Vörös Hadsereg segítségével szabadul fel és harci lendületével megteremtette előfeltételeit annak, hogy a felszabadított Csehszlovák Köztársaság a szocializmus felépítésének útjára léphessen. A nemzetfelszabadító harcban a szlovák népnek nagy erőt jelentett, hogy a szlovákiai Kommunista Párt munkáját a valóságban a közös és egységes csehszlovákiai Kommunista Párt vezette Moszkvából, Klement Gottwald elvtárssal az élen. Hála ennek a ténynek, hála annak, hogy Gottwald elvtárs mind a csehországi, mind a szlovákiai hazai ellenállásról való állandó gondoskodással kiküldte legközelebbi szlovák társharcosát, Široký elvtársat a nemzetfelszabadító harc megerősítésére Szlovákiába,hála annak, hogy Široký elvtárs már 1942 júniusában indítást adott a szlovákiai Kommunista Pártnak a fegyveres felkelés előkészítésére, a szlovákiai Kommunista Párt a nemzetet 1944 őszén, a dicsőséges Szlovák Nemzeti felkelésben vezetni tudta. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely a szlovák nemzet és élcsapata, a munkásosztály felszabadító harcának kicsúcsosodása és ezzel egyidejűleg a hazai ellenállás legjelentősebb eseménye volt, a Kommunista Párt műve. A szlovák nemzet a maga nemzeti felkelésével, partizánháborújával, amely Szlovákia majdnem egész területén fellángolt, megdönthetetlen bizonyítékát adta politikai és nemzeti fejlettségének. Ezeket állapította meg Široký elvtárs 1945 augusztusában Zsolnán, a szlovákiai Kommunista Párt nvunkakonferenciá|ján. Igen, a kommunisták vezetése alatt a nemzet hatalmas többsége bebizonyította, hogy sohasem azonosította magát az áruló Tiso-Tuka-féle burzsoáziával, hogy ty Csehszlovák Köztársaság után vágyódik, amelyben teljesülnek a szlovák nép nemzeti és szociális vágyai. Igaz, a felkelésben résztvett a szlovák burzsoázia egy része is, a régi agrár-burzsoázia, amely konkurrenciális okoknál fogva a Tiso-Tuka-féle burzsoáziával szemben ellenzéki magatartást tanúsított és már akkor látta, hogy Hitler a háborúját elvesztette. A burzsoáziának ez a rétege az imperialista nyugati hatalmak felé orientálódott és abban a reményben ringatta magát, hogy a felsza badult köztársaság fejlődését az a burzsoá kormány fogja meghatározni, amely Londonból fog visszaérkezni és amely valóban arra igyekezett, hogy a cseh és szlovák nép nemzetfelszabadító harcát saját kapitalista céljai érdekében kihasználja. A Szlovák Nemzeti Felkelés a nem zetközi forradalmi antifasiszta mozgalom harcának értékes járuléka volt. Široký elvtárs a nép széles tö' megeinek a fasizmussal szemben való hősi kiállását annak ötödik évfor dulóján teljes jelentőségében nagyrabecsüléssel mé'úatta. Ám Široký elv társ egyidejűleg kritikailag rámuta' tott a hibákra és elégtelenségekre, amelyeket az akorj pártvezetőség elkövetett. A legkomolyabb elégtelenségnek jelölte meg azt, hogy a Párt és a felkelés szervei nem tudatosították kellően a marxista tant a fegyveres felkelésről, amely leszögezi hogy amint csak a felkelés kirobbant, a legnagyobb határozottsággal kell cselekedni, ellentámadást kell indítani, mert a védelem minden fegy veres felkelésnek halála. A Párt és a felkelés szervei e helyett igen sok erőt szenteltek másodrangú kérdéseknek. A hibák okai abban rejlettek, hogy a Párt akkori vezetőségének (a szlovákiai Kommunista Párt legjob funkcionáriusai megszállt területen, fasiszta fogságban voltak) nem sikerült teljesen biztosítania a munkásosztály vezető szerepét és hogy a Nemzeti Front politikáját nagymértékben úgy értelmezte, mint a koalíció politikáját a burzsoázia képviselőivel. A Gottwald elvtárssal előre a boldog Szlovákiáért a szocialista Csehszlovákiában! Boldogan és büszkén értékeljük a losonci pártaktíva eredményeit. A losonci járás abban a szerencsés helyzetben van, hogy a két nagyüzem, a füleki zománcgyár és az apátfalvi posztógyár munkásságának fejlődése határozza meg pártmozgalmi életét. S ha a Párt régi tagsága és az üzemekben feltörő újarcúmun( kásság együttes erővel fog neki a járás földműves problémáinak, akkor a losonci járás a szövetkezeti mozgalom terén is rövid időn belül élenjáró eredményeket mutathat fel. A falusi elvtársak pedig kötelezettségvállalásukat 100 százalékosan tartsák be, erősödjenek meg a marxilenini és sztálini eszmékben és munmunkájukat irányítsák a szövetkezeti mozgalom igazi céljára, a föld közös megművelésének problémáira. Horváth László. szlovák népnek a fasizmussal szembeni tömeges fellépése azt eredményezte, hogy a SzKP akkori vezetőségében is nem-marxista tézisek keletkeztek arról, hogy a „mi" burzsoáziánk a felszabadulás után komoly ellenállás nélkül hozzáigazodik majd „az elkerülhetetlen" feíjlődéshez, hogy nálunk nem lesz szükség már az osztályharc fokozására. Ebből aztán következnek a Pártnak a felkelés alatt a nacionalista politikában elkövetett hibái. Nem gondolkoztak marxista módon és úgy hitték, hogy ha a szlovák nép széles tömegei oly hatalmasan vették ki részüket a felkelésből, akkor a nemzeti és szociális kivívott eredményeket már nem veszélyezteti komolyabb veszedelem a szlovák burzsoázia részéről, hanem pusztán a cseh burzsoázia részéről. A saját ha-ladó erőknek ez a túlértékelése teljesen neim marxista módon arra vezetett, hogy megfeledkeztek róla, hogy a haladás döntő ereje a felszabadulás után a számbelileg eresebb, politikailag érettebb és szervezetileg tapasztaltabb cseh munkásosztály lesz. Ezért alakulhattak ki Pártunk egyes vezető funkcionáriusaiban a felkelés alatt más vélemények is a 6zlovák nemzet felszabadulás utáni államjogi berendezéséről. A szlovák nép spontán és tömeges részvétele a felkelésben, elszántsága, amellyel harcolni akart a német fasiszták és szlovák segítőik ellen, harcolni a Csehszlovák Köztársaság felújításáért, bizonyságul szolgál, hogy a dolgozó nép tudatosította létezésének és felemelkedésének főfeltételét. A felkelés nagy jelentőségéről annak kitörése pillanatában Kleiment Cottwald elvtárs a következőket mondotta: „Csehszlovákia szempontjából a mostani szlovákiai harcoknak, mind katonai, mind politikai és erkölcsi szempontból nagy jelentőség® van. Elsőízben történik, hogy a csehszlovák népek közül egy az idegen betolakodókkal szemben felemelte az igazi nemzeti szabadságharc zászlaját éspedig nemcsak a határokon kívül, de hazai földön is. Ez kétségkívül hatalmas lendítőerőt fog adni a nemzetfelszabadító harc fokozására Csehszlovákia többi területein is... Az a tény, hogy a szlovák nemzet volt az, amely a kedvező véletlen következtében elsőnek tudott széles területen fegyvert ragadni, a szlovákok számára nemcsak nagy tisztességet jelent, hanem kétségkívül hozzájárul ahhoz, hogy az új, szabad Csehszlovákiában a testvéri szövetség megerősödjék a szláv nemzetek között az egyenlőség alapelvén." Az a tény, hogy Köztársaságunk olymódon szabadult fel, ahogy azt a Kommunista Párt elgondolása helyesen előre látta, azaz, hogy a felszabadítója a Vörös Hadsereg volt, felszabadulása keletről jött és a Csehszlovákiai Kommunista Párt és a KSS vezetése alatt dolgozó nép tömeges harca árán (nem az imperialista országok hadserege és passzív kivárás segítette hozzá, mint ahogy a „mi" burzsoáziánk előre elgondolta): lehetővé tette népünk számára, hogy hazáját újjáépítse, éspedig nem mint kapitalista államot, hanem mint népi demokratikus köztársaságot. Hat éven keresztül vezette a Kommunista Párt a nép nemzetfelszabaditó harcát. Hála az 6 felfogásának a nemzeti szabadságharcról, a nemzeti és demokratikus forradalom élére a munkásosztály került. A szlovák nemzet történelmében soha egyetlen egy osztály sem mutatott oly mély nemzeti öntudatot, olyan tiszta hazafiasságot, mint a munkásosztály a Kommunista Párt által vezetett nemzetfelszabadító harcai során. És ez a mélygyökerű nemzeti öntudat, a munkásosztály e hazafiassága a Szovjetúnió segítségére, a demokratikus nemzetek közös harcára, az egész világ munkásosztályának harcára támaszkodott. így a nemzetfelszabadító harcok során is bebizonyosodott már, hogy a proletár internacionalizmus nemcsak, hogy nincs ellentétben a valódi hazafiassággal, nemcsak, hogy nem ellenkezik a nemzeti büszkeség érzésével, de azokat egyenesen feltételezi. A bizalom, amelyet a Kommunista Párt, mint a munkásosztály politikai megszemélyesítője a nemzet vala-. mennyi dolgozó rétegénél a szabadságért folytatott harcban biztosított maga számára, lehetővé tette, hogy a felszabadult Köztársaságban győzedelmesen befejezhesse ezt a harcát' a reakció 1948 februári vereségével, hogy sorompóba állítsa az összes erőket hazánk szocialista felépítésére.