Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-24 / 118. szám, szerda

1950 mdfrs 24 UJSZO Az elsőbbség az elvégzett munkáé! Sármir Mit, a veztkényi Földműves Szövetkezet nagyszerű szervezőjét nem éppen fcönnyű megtalálni. Már Galántán, mikor elindultunk Vezekény felé, kísérőm magában beszélve, az ujjain számolja a napokat: ' szerda, csütörtök, péntek, na persze, | mondja hozzara fordulva, Sármirnak ma tanítási n:/pia van, otthon kell, hogy találjuk. Sármir a falu tanítója. Szívvel-lélekkel kapcsolódott be a falu dolgozóinak életébe, ismeri a parasztság és a falu minden problémáját és lehetetlent nem ismerve, minden akadályt leküzdve, harcol a falun á szocializmus megteremtéséért. A vezekényi Földműves Szövetkezet, amely a mult év végén alakult, már most tavasszal a község földművesei túlnyomó többségének részvételével elvégezte a földműves Szövetkezet alapvető feladatát, az egységes vetési eljárást. A vetési munkákat is közösen végezték a szövetkezeti tagok. Már itt megmutatkozott a Földműves Szövetkezetek és a közös munka jelentősége. A koratavasziak vezetése azelőtt legalább 2—3 hétig tartott, most ezt egy hét alatt elvégezték és a gépi munka használatával jedentőls költségmegtakarítást is értek el. Közös munkával végzik majd el az aratási és a cséplés! munkálatokat is. A most következő gazdasági évben már áttértek a szövetkezeti gazdálkodás magasabb formáira és a tartószántásnál a mesgyek felszántásával összeszántják a földeket. Sármir Pál a mesgyék helytelenségét akkor bizonyította be a legjobban, mikor kiszámította és példának állította a falu földművesei elé, hogy a MESGYÉK FELSZANTASAVAL 24 HEKTÁR SZÁNTÓFÖLDET NYERNEK, AMELYNEK ÁTLAGTERMÉSE BÜZABAN 500 MAZSA. — Azt a luxust — mondotta Sármir Pál, hogy öt vagón búzát eldobjunk magunktól, nem engedhetjük meg. Vezekényen az Iskolában keresem Sármir Pált. — Délután tanít — vllágosft fel az egyik tanítónő. Talán otthon megtalálom. Otthon sincs, még reggel elment hazulról, de nézzük meg a Pártban. Ott volt, de elment, biztosan a baromfifarm építkezésénéJ lesz. — Járt itt — mondják a munkások —, éppen az előbb ment el. Nézzük meg a földeken. S kezdtük: egyik dűlőről a másikra, mindenütt járt, mindenhonnan éppen most ment el, míg végre a határi kútnál, a répaföldön az egyelők közt megtalálom. — Mindenütt ott kell lenni — mond. ja Sármir —, hogy fennakadás ne legyen és a munka menjen. Ébernek kell lenni, harcolni a reakció ellen, mert az minden rést megkeres, hogy munkánkat gátolja és megakadályozza. Vasárnap gyűlést tartottunk, amelyen elhatároztuk, hogy az aratási és a cséplési munkákat közösen végezzük. A reakció itt is a legdühödtebb támadást intézte ellenünk. Látják, hogy napjaik meg vannak számlálva, tehát mindent elkövetnek, hogy a dolgozók egységét megbontsák. Ezek a DOLOGKERÜLÖ FEKETÉZŐK, AKIKNEK NEM TETSZIK, hogy nálunk mindenki csak munkájából élhet meg. A reakció ellen a legélesebb harcot folytatjuk és minden alkalmat felhasználva akkor és ott ütünk rajta, ahol a legérzékenyebb. Vezekényen nagyon szép cukorrépa vetéseket lehet látni. Az egyelési munkálatokat helyes megszervezésével elérték azt, hogy a cukorrépa nagy része már meg van kapálva és ki van ritkítva, sőt a ritkítást a napokban már be is fejezik. A határban gyönyörű gabonák. A répaföld melleit, ahol Sármirral beszélünk, búzavetés van. Szélessávú, haragoszöld, már a kalászát adja. Meglátszik rajta, hogy a földje jó munkát és trágyázást hapott. Sármir mondja, hogy ez a föld már legalább hat-hét éve nem volt istállótrágyázva, ellenben ősszel műtrágyában mindent megkapott, amit e a búzának szüksége van. Sármir Pál a Földműves Szövetkezetek kérdéseivel kapcsolatban az SzKP küszöbön álló IX. kongresszusáról beszél Azt mondja: — Én mint Földműves Szövetkezeti tag, aki a korszerű nagyüzemi gazdálkodás és ezzel a dolgozó paraszt, ság jobb jövőjének megteremtését csak a Földműves Szövetkezetekben látom megvalósíthatónak, természetes, hogy a Párt IX. kongresszusát is főleg ebből a szempontból nézem és a kongresszus egyik főfeladatának a Földműves Szövetkezetekkel kapcsola. tos kérdések megoldását látom. MEGTISZTÍTANI A PARTOT A BEFURAKODOTT REAKCIÓS ELEMEKTŐL. Ezek gátolják munkánkat, szabotálják az intézkedéseket és a báránybőrbe bújt farkasok módjára szét akarják szaggatni mindazt, amit mi már megteremtettünk. MEGGYORSÍTANI A FALUNAK A SZOCIALIZMUSRA VALÓ ÁTTÉRÉSÉT. Ez a kérdés részben megoldódik az első kérdés megoldásával. Ha majd a Pártból e bomlasztó munkát végző elemeket eltávolítottuk, akkor a Földműves Szövetkezetek szervezése, a szövetkezeti gazdálkodás magasabb formáira való áttérés mindjárt meggyorsul és könnyebben megy. Ezen a téren is előttünk állnak a Szovjetúnió tapasztalatai és ezekre a tapasztala, tokra támaszkodva a pártkongresz. szusnak meg kell találnia az utat és a lehetőséget, amivel a Földműves Szövetkezetek alakulását, a nagyüzemi gazdálkodást és a magasabb szövetkezeti formákra való áttérését a leggyorsabb ütemben meg lehet valósítani. Mezőgazdaságunk elmaradottsága ipari termelésűnk fokozását veszélyezteti. Ezt pedig nem szabad megengedni. Ez egy'k legfontosabb feladat, amelynek megoldását a kongresszustól várjuk. A LEGÉLESEBB HARC A BURZSOÁ NACIONALIZMUS ELLEN. Mikor nálunk a Földműves Szövetkezetet megalakítottuk, a jó szövetkezeti munka egyik árfeltételének tekintettem, hogy a faluban kiirtsam a sovinizmust. Hogyan lehet eredményes szövetkezeti munkát végezn , ha az emberek nemzetiségük miatt gyűlölködve tekintenek egymásra? A magyar nemzetiségűnek nem szabad éreznie, hogy itt Csehszlovákiában idegenben van, nem szabad, hogy megtörténjék, hogy nemzetisége miatt sérelem, vagy bármi yen megrövidítés érje. Nem szabad viszont a magyarnak sem a szlovákban ellenséget látnia. El kell tűnnie annak az fllenségeskedésnek, amit azelőtt az urak, a saját hasznukra szítottak a két nép között Nálunk az előbbség az elvégzett munkát illeti meg, nem pedig a nemzetiséget! Ezt kell az egész vonalon megértetni és megteremteni. (bl.) Traktoristáink felvilágosító feladatai (B) „Az állami gépállomásokat tegyük az Egységes Földműves Szövetkezet és a dolgozó parasztság megbízható és sikeres segítőjévé", mondotta Slánsky elvtárs a Párt Központi Bizottságának gyűlésén. Majd a gépállomások alkalmazottainak és a a traktoristáknak feladataival foglalkozott: „A legkomolyabb hiány a gépállomások traktoristáinak és más alkalmazottainak elégtelen politikai színvonala. A traktoristák, de néha a gépállomások vezető munkásai sem ismerik mezőgazdasági ' politikánkat, a falvakon a parasztságnak nem világítják meg a nagyüzemi termelés előnyeit, nem segítik az Egységes Földműves Szövetkezeteket a mezei közös munkák megszervezésében, a közös vetéstervben s a közös munkák más formáiban. Mint ahogyan Gottw*ld elvtárs mondotta: mindezideig nem váltak a falu szocializmusnak való megnyerése apostolaivá." Slánský elvtárs ezzel meghatározta az állami gépállomásod alkalmazottanak, főleg a traktoristáknak feladatait. Ezek nemcsak a mezőgazdasági munkák jó és szakszerű elvégzéséből allnak, hanem az állandóan a parasztság között tartózkodó traktoristáknak felvilágosító munkájából is. Helyesen fogták fel tehát Slánský elvtárs szavait a köbölkúti és a felhívásukhoz csatlakozó többi gépállomások traktoristái és a feladatukat teljesítet' ték is, amikor a Párt IX. kongresszusának tiszteletére járásaikban a politikai nevelőmunka hetét megrendezték, ték. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás megteremtése elképzelhetetlen a földműves szövetkezetek nélkül, de ugyanúgy elképzelhetetlen a jó és eredményes munka a földműves szövetkezetek és az állami gépállomások szoros együttmunkálkodása nélkül. Az új szocialista mezőgazdaság megteremtésében döntő szerepük van az állami gépállomásoknak. Az állami gépállomások által, — amelyek lehe-' tővé teszik a földek jó és olcsó megművelését — a dolgozó parasztságnak lehetősége van rá, hogy elhagyja a? eddigi maradi gazdálkodást, terméshozamát és ezáltal életszínvonalát növelje s megszabaduljon a kulákigauzsorától. A gépi munka, amely azelőtt csak a földbirtokosok és a falusi gazdagok kiváltsága volt, rra a dolgozó parasztság, a kis- és középföldművesek szolgálatába került. Parasztságunk egy része belerögződve a maradi gazdalkodásba, eleinte bizalmatlanul fogadta a gépi munkát. Ellenséges szemmel nézte a földeken szántó traktorokat és nem hitt abban, hogy a traktor munkája eredményesebb, mint az igavonóé. Az elért e

redmények azonban az ellenkezőt bizonyították be. A gépi munkát bizalmatlanul néző parasztnak ezeme előtt bizonyult be, hogy a traktorral .negművelt földek lényegesen magasabb termést adnak, mint azok, amelyeket csak igamunkával fgy-úgy, a megszokott maradi módszerek szerint műveltek meg Az eredmények, a szemléltető példák mind nagyobb tért hódítanak és egyre több azoknak a földműveseknek a száma, még a földműves szövetkezeteken kíviilállokké is, akik földjeik megművelését, de különösen a nehezebb vagy sürgősebb munkákat ma gépállomásokkal végeztetik el. A dolgozó parasztság már meglátta, hogyha a földjeit a gépállomással művelteti, ezáltal nem csupán a magasabb terméshozamot biztosítja és ezzel jelentősen növeli jövedelmét, hanem rájött arra is, hogy a gépállomások munkája összehasonlítva az igavonó munkájával, annyira olcsó, hogy már a kettő közötti különbség is nagy megtakarítást jelent neki. Példának lehet említeni a boron álást. A gépállomások egy hektár boronilását, ha teljes árral, minden kedvezmény nélkül dolgoznak, 70 koronáért végzik. A traktor ezt a munkát nehéz boronával, amelyet az igavonó el sem bírna húzni legfeljebb egy óra alatt elvégzi. Igavonóval, különösen ha gyenge tehenes iga áll rendelkezésre, ez a munka félnapig is eltart, könnyű, legfeljebb középnehéz boronával, amely a földet semmiesetre sem dolgozza meg ögy, mint a traktor által vontatott nehéz borona. Az időveszteséget két szempontból Is lehet nézni, egyrészt a termelés szempont iából nagy különbség az, ha a földműves munkáját egy óra alatt vagy pedig fél nap alatt végzi el. A gépi munka használata teháť azt jelenti, hogyha egy fölművesnek például a tavaszi vetési munkálatai Igamunkával egy hétig tartanak, ugyanazt a mapkít traktorral nem egész egy nap alatt elvégezheti. Másik oldala a dolognak, hogy az anvagi veszteség, ami egyrészt az időveszteséggel, másrészt az igamunka és a gépi munka költségre! közti különbséggel vanl adva, jelentősen megkárosítja a földművest. Egy hektárnak a boronálása, amelv gépi munkával 70 koronába kerül, igamunkával félnapig tart. Hetven koronát a földműves félnapra csak a saját munkájáért számíthat, mert ha csak mint munkás megy el kőművesek mellé dolgozni, félnap alatt ott is megkeres 70 koronát. Hol van akkor még az igavonó és a ezerszámkopás költsége? Ez a költség legkevesebb újabb 70 koronát jelent. S felemlítjük még azt is, hogyha a földművesek a gépállomásokat. mint az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai veszik igénybe s ez alapon 50 százalékos árkedvezményben részesülnek, tehát cgv hektár boronálás nem 70. hanem 35 koronába kerül: akkor látszik csak a legszembetűnőbben, hogy mennyi pénzt dob el magától az a földműves, aki megrögzött maradiságában kívül áll a földműves szövetkezeteken és nem dolgoztat az állami gépállomásokkal A köbölkúti és a többi gépállomások dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy a falvakban a parasztság közölt felvilágosító munkahetet rendeznek. Egyik feladatuk az legyen, hogy a oarasztságot konkrét bizonyítékokkol meggyőzzék a gépi munka használatának szükségességéről és olcsósigáról. Világosítsák meg a földművesek előtt a földműves szövetkezetek által megteremthető nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, mutassanak rá a közös munkák szükségére s grra, hogy eltérően a régi rendszertől, ma a dolgozó parasztságnak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével lehetősége van arra, hogy munkája után mind a maga, mind gyermekei becsületes megélhetését és jövőjét biztosítsa. CUKORRÉPAFÖLDÖN Megegyeltelek, esik a jó májusi esó, nincs több gondom rád! Észnél legyen gazduram, az esö egymagában nem elég! Ne sajnáljon tőlem még háromszori kapálást, bőven meghálálom! A cukorrépavetések gondos művelésével biztosítjuk a több cukrot A cukorrépa minél többszöri gyomlálása és kapálása jelentős mértékben növeli a terméshozamot A cukorrépa terméstől függ dolgozóinknak cukorral való zavartalan ellátása, éppen ezért mindent el kell követni, hogy a cukorrépa ápolási munkáinak idejében való elvégzésével a terméshozamot fokozzuk és biztosítsuk A cukorrépa a jó ápolási munka iránt nagyon hálás növény és a nagyobb terméssel a cukorrépa munkálatai bőven kifizetődnek. A cukorrépát annyiszor kapáljuk meg, ahányszor a föld gyomosodása és az időjárás megkívánja. Nem szabad tehát annak az elavult maradi felfogásnak érvényesülnie, hogy elég az egyszeri, legfeljebb kétszeri kapálás, hanem ha szükséges, négyszer-ötször, vagy még többször is kapáljunk. A cukorrépánál is jó és jobb munkát vé. gezhetünk a lókapávai, amely a minimálisra csökkenti az emberi munkaerőt és lehetővé teszi a többszöri szükség szerinti kapálás végrehajtását. A most folyó növényápolási munkák során a legsürgősebb a cukorrépának minél előbbi egye'ése. Az egyelést a legnagyobb gondossággal végezzük, mert ettől függ a termés mennyisége Hogy a cukorrépa egyelését idejében el lehessen végezni, feltétlenül szükséges, hogy közös munkával végezzük, meri egy embernek nagyon sok időbe telnék éa az a termés rovására menne. A cukorrépa kapálását, • porhanyftást végezzük rendszeresen, ahányszor szükség van rá. Rendkívül fontos, hogy az egyelést megfelelő Időben végezzük, mert a legkisebb késés is nagy veszteségeket okoz. Felavatták a gombai sertéshizlaldát és malacoztatót A gombai sertéshizlalda és malacoztató épületeinek munkálatait 1949 október havában kezdtük meg — mondja Pelikán Sándor pallér és építésvezető — 80 anyakoca és 600 növendék részére. A malacoztató meJlett raktárakat, daráló helyiséget és négy munkáslakást is építettünk. Amikor az építkezési üzemek B munkálatokat itt megkezdték, az állami birtokok vezetősége már házilag az alapok kiásásánál tartott, azonban szakmunkások és műszaki személyzet hiányában a tényleges munkát a csehszlovák Építkezési Üzemek 5 expozitúrája végezte el. A tél folyamán sem szünetelt az építkezés. A téli tervet a nehézség ellenére is 94.2 százalékosan teljesítettük. Ez az eredmény, ha az országos 78 százalékos téli teljesítményt figyeiembe vesszük, rekordteljesítménynek tekinthető. Télen át állandó munkát csak úgy végezhettünk, hogy kokszkályhákban tüzeltünk, így tartottuk a hőfokot 5 C fölött, amelynél a cement még kötőképes. Széngáz, hideg, térdigérő sár és kátyú nehezítette munkánkat. Közben az egyes csoportok között versenyeket rendeztünk. A februári műszakban 117.7 százalékos eredményt értünk el. A versenyben 5 csoport 34 munkással kapcsolódott be, ami az összmunkásság 66 6 százaléka. Kötelezettségeket vállaltunk, hogy az építkezést a KSS IX. kongresszusára befejezzük és ezt május 19-re teljesítettük is. Tavasz kezdetével fokoztuk a munkát, amit igazol az, hogy március havi teljesítményünk 125.1 százflékos, az áprilisi pedig 174.6 százalékos volt, míg májusban, mikor csak 3 hetet dolgoztunk 163.8 százalékot teljesítettünk. Az építkezést öt héttel előbb és 1 millió Kčs megtakarítással bocsátottuk a termelés rendelkezésére, mert az építkezés alatt a már kész anyaszállásokon 500 drb malac látott napvilágot még az átadás előtt. MIT MONDANAK A MUNKASOK? Amikor szép ünnepség keretében átadták a tíz legjobb élmunkásnak az élmunkáskönyveket, megkérdeztem őket, hogy mi tette lehetővé a munka határidő előtti teljesítését? A tíz élmunkás Szívós, Szlanicska, Farkas Elek és Farkas László, Elek János, Kollár, Vlahy, Varga, Miklós Rudolf és Lengyel elvtársak egyöntetűen a kőveketkezőket mondotta: — A mult rendszerben órabérre dolgoztunk és a túltermelés hasznát mindig A munkaadó tette zsebre. Most pedig a munkásság tudja, hogy a túltermelés többletét 6 maga kapja meg. Az összmunkásság érzi, hogy a tőbbtermelés • legjobb fegyver a békevédeJtni harcban. A gombai állami birtokon dolgozott építőmunkások köszöntik a SzKP IX. kongresszusát. Hálájukat é« tiszteletű, ket a nemzet legjobbjai felé magas munkateljesítményekkel és a munka korábbi befejezésével fejezték ki. A SERTÉSHIZLALDA BERENDEZÉSE. Sándor Pá! Igazgató végigvezet az épületeken. Először mindenki, aki belép az épületekbe, köte.es a lábát fűrészporban megtörölni és megtisztítani. Az egyes rekeszek tizta szalmáján fekszenek az állatok. Negyven fér egy helyiségbe Három egymástól független osztálya van a malacoztatónak. Az első és második teremben vannak a vemhes és ellőkocák a harmadikban a növendékek és hízók. Általában 1700 malacot akarunk itt tartan a szopós malacokon kívül. Ezek. nek minden rekeszben „önitató" áll rendelkezésére. A nagy víztorony építését most kezdik A vízvezetékszerelés már készen van az épületeken. A víztorony építése 20—25 napig tart, mert a betonlábaknak száradníaK kel!. A víztorony az egész telepet el fogja látni vízzel. A toronyba villanymotor hajtja majd fel a vizet. Az egyes helyiségek tiszták, világosak, látni, hogy az állatokat jól tart. ják és látni, hogy az állatok jól is érzik magukat itt Minden helyiségben 2 ember gondoskodik az állatok tisz. tántartásáról és etetéséről. A daráló malomban daráljuk a kukoricát és az árpát. Az állatok naponta háromszor kapnak enni. Kukoricadarával kevert korpát. A kicsik nyolchetes korukig maradnak a kocákkal, aztán elválasztják őket De már előbb kapnak árpaszemet, hígított tejesmoslékot. A munkásság azért is sietett az épületet befejezni, hogy az országnak minél előbb biztosítsák a minél jobb és nagyobb húsellátást Az állami birtokokon a sertéshizlaldák észszerűbb, jobb és higiénikusabb sertéstenyésztéssel az állam számára sokkal nagyobb hasznot jelentenek. Mindent megteszünk, hogy telepünket mintaszerűvé és az ország első sertéshizlaldájává és malacozUtó telepévé tegyük. Az állami birtokok 8.000 holdján mintaszerű gazdálkodást folytatunk és 1.800 munkás számára biztosítjuk a jó ellátást, a tiszta lakást éa a különféle szociális juttatásokat. Vidor István.