Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-24 / 118. szám, szerda

12 U J S

ZO 1950 május 342 Egyértelmű a válasz: soha többé háborút! (N. J.) Borzalmas álmom volt. Egy ostromlott városban bombazápor és aknabecsapódások közepette rettegtem gyermekeim életéért. Kisfiam hangosan zokogott és lánykáim arcát éreztem arcomhoz tapadni. Egyszerre csak suttogást hallottam: apukám! Felébredtem, Judit lányom állt mellettem, aröocskáját szorosan arcomhoz nyomva ébresztgetett: apukám, a kis öcsi sír. Nehéz volt a nyomasztó álomtól megszabadulni, de akkor egyre hatalmasabb erővel nyomult tudatomba a felszabadulás érzése: béke van s gyermekeim békességben, szabadságban örülhetnek az életnek. Nem tudom, érezheti-e felszabadultabban a békességet más, mint egy többgyermkes szülő. Nem tudom, hogy életemben valaha is megnyugtatóbb érzés fogott volna el, mint aznap reggel, a csúf álom után, mikor magamhoz ölelhettem mindhárom gyermekemet s az ablakban a korareggeli békés május tiszta levegőjót szívhattuk. Elbúcsúztam a három csemetétől és siettem inunkámba. Az utcákon mindenütt építés, becsületes munkáskezek gyors munkával emelik a falakat, öntudatos munkáskezek végzik az utolsó simításokat, díszítik a várost, hogy a legméltóbb külsővel fogadhassák Szlovákia élseregét, a KSS IX. kongresszusára érkező legjobb elvtársakat. Május 24-én itt fővárosunkban, összeülnek, hogy számot adjanak az öt év békés épftőmunkájáról és lefektessék azokat az alapköveket, amelyek hazánk békés továbbépítésének zálogai lesznek. őszinte, tiszta emberiességből építjük hazánkban a békét, ahol az ország Irányítását a dolgozó nép vette át, ahol a munkásosztály a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel, mint katona az őrhelyén vigyáz a vártán, hogy a szocializmus hiánytalanul megvalósulhasson. Már jól bent jártam a városban, hatalmas transzparensek üdvözlik a járókelőket, a bókétábor nagy vezetőjének, az Eszme fáradhatatlan élharcosának mosolygós aroa mos/olyog le ránk, dolgozókra, mellette Gottwald és Široký fényképei buzdítanak és serkentenek, hogy fokozott munkatevékenységgel vegyük ki részünket a szocializmus útjára lépett hazánk felépítésében és ezzel szilárdítsuk minden dolgozó legelső életszükségletét, a békét Ismét gyermekeimre gondoltam elekor. Aztán barátaim, a gyárakban, a mezőkön fáradhatatlai il dolgozó elvtársaim gyermekei jutottak eszembe, akiknek mai, boldog kacagástól telített életére vigyáznak ők, a fényképekről bíztatóan ránk, a béke szerény munkásaira tekintő vezetők. Anatol Francé, a nagy francia író mondotta, hogy az emberiség legnagyobb kincse maga az ember. A nagy írónak ez az örökigazságú mondása ma jelszava lett a Békevédők nagy táborának, jelszava lett mindazoknak, akik egész munkás életüket az emberiség szolgálatába állították, jelszava lett a gyárak dolgozó népének, az öntudatos parasztnak, a tudósnak, írónak, orvosnak egyaránt. Igen, a Békevédők nagy tábora harcos munkásságával síkra szállt az emberiség legnagyobb kincsének, a dolgozó embernek megbecsüa nagy harc és sorakozik fel a becsületes embeléséért és felemeléséért. Ennek érdekében folyik rek apraja-nagyja, ezt vallja és erről tesz majd büszkén hitet a Szlovákiai Kommunista Párt IX. kongresszusán egybegyűlt élcsapatunk és ennek az eszmének jegyében adták ki a stockholmi békehatározatot. Ma már több, mint hatmillió azoknak a száma, akik hazánkban névaláírásukkal hitet tettek a mellett, hogy megvédik gyermekeik gondtalan életét, hogy síkra szállnak az emberiség építő békéjéért és megtörik azoknak erejét, akik gyermekeik jajszavából, anyák kétségbeeséséből és a dolgozók nyomorából akarnak maguknak vérrel szennyezett kincseket szerezni. Csehszlovákia dolgozó népe a világ többi békeszerető népével együtt falankszként áll e háborús uszítókkal szemben s a megbonthatatlan egységfalon a felkorbácsolt viharok hullámai megtörnek és elenyésznek. Háború — béke? Mindenütt egyértelmű választ kap e kérdés. A háború szóra ökölbe szorul a kéz s ha a békét említed, mosolygó, örömteli jövőre gondol mindenki. Megkérdezheted a 74 éves élmunkás Berki Jánost, az oroszvári állami birtokon, vagy akár társát, Miklósi Károly tehenészt, Skulipai Irént, a barnaszemű, fiatal partizánskei élmunkásnőt, Jakubec Katalin érsekújvári pénztárosnőt vagy Vágovics Gyulát, a közalkalmazottat, kórházaink orvosait, a kis pionírt, vagy Hámornyik Aladárt, a CsISz tagot, vagy dolgozó értelmiségünk közül a „lélek mérnökét", az írót, ald dolgozó munkástestvéreink életéről számol be: feleletük csak egy lesz; Nem! Soha többé háborút! De vegyük őket sorjába, mit mondanak ők, hogyan reagáltak a stockholmi határozatra és miért sorakoztak fel az elsők között, miért írták alá elsőkként a nagy békefelhívást. Csak béke kell! Jövőnk még szebb lesz! Megszólal a váltást jelző sziréna. A partizánskei »Augusztus 29.« üzemből megindult a dolgozók áradata. Egymásba karolva jöttek új nemzedékünk munkaharcosat. Egymás mellett karbafonva Skulipai íréin élmunkásnő,. Hámornyik Aladár nyomdász én egy gútai ifjúmunkás. Irén 23 éves barnaszomü mosolygós, életerős fiatal teremtés. mm Skulipai Irén, az élmunkásnő Megállítom őket. Skulipai Irént nemcsak a gyárban, hanem a meszszi vidéken is ismerik. A gyár egyik legjobb élmunkásnője. Termelését állandóan fokozza. Először arról beszélt, miként lett élmunkásnő és miként határozta el munkatársnőjévé; Edittel, hogy javítani kell az eddigi termelési módszeren. Majd arról, hogyan érte el. hogy ma már majdnem 180%-ban teljesíti normáját és azt & túlteljesitményét még fokozni akarja. A stockholmi határozatról ezt mondja: Ez a határozat a dolgozók egységes kiállása mindazokkal szemben akik a háborút akarják. Mi építeni akarunk és nem rombolni. Írdd meg a lapban elvtárs, hogy én, Skulipai Irén, a partizánskei ^Augusztus 29.« üzem élmunkásnöje május 14-től fokozom munkateljesítményemet, mert tudom, hogy ezzel a magam és dolgozó testvéreim, elvtársaim békéjét építem. Hámornyik, a fiatal nyomdász odamutat a modern sportpályára és közbeveti: Látod, ez a mi fiatalságunk jelenje, meg ez itt mind, amit itt látsz. A tiszta házak, az egészséges élet, a tanulási lehetőség. Jövőnk még szebb lesz! Csak béke kell! Mi, fiatal dolgozók tisztában vagyunk azzai, hogy miért akarják a háborús uszítók békénket megzavarni. De. akiknek édesapja, mint az enyém, a munkanélküliség szomorú áldozata volt a burzsoá demokrácia idején s már gyermekkoromban pénzt kellett keresnem, — mi sohasem fogjuk megengedni,, hogy békés életünkre rátörjenek. Az ifjúság éberen őrzi a békéjét és ha ke.ll, azt minden erejével s élete feláldozásával! is meg fogja védeni. — A napokban nékünk, partizánkel magyar dolgozóknak nagy ünnepünk volt. Megnyíit a magyar könyvtár — szólalt meg a gútai ifjúmunkás. Ez is bizonyítja a dolgozó nép őszinte béketörekvését. Nemzetiségre való tekintet nélkül megadja mindenkinek a lehetőséget, hogy dolgozhasson, művelhesse magát, hogy izmosabb harcosa Jehessen a dolgozók nagy béketáborának Mennyivel szebb és termékenyebb lesz a mi jövönk, itt, a dolgozók országában, mint volt a múltban. Munka után taxiulhatunk, szórakozhatunk, saját anyanyelvünkön műveljük magunkat, hogy öntudatos harcosai lehessünk a szocializmus ügyének. Zalezsák Ferenc. Skulipai Irén és a többi partizánskei élmunkás ragyogó példájukkal utat mutatnak nekünk, hogyan kell még jobb eredményeket elérnünk, aŕnelyJyel nemcsak a szocialista hazánkat építjük, de a világ többi dolgozómak békés életet ia elősegítjük. Az orvos hangja: csak őrült és korcsszfilőtt akarhat háborút A napokban az egyik szlovákiai állami kórházban voltam, orvosok között. A békéről beszéltünk és a háborúról. Az orvos szerepéről a békében és a háborúban. Joliot-Curiet, a hivatásának gyakorlásától megfosztott nagy francia tudóst emlegettük, akit azért fosztott meg magas állásától a nyugati imperialistákat kiszolgáló francia bábkormány, mert kifejezésre juttatta, hogy a tudománynak a békét és az életet kell szolgálnia, nem pedig a rombolást éa a halált A csendes kis orvosi szobában a dolgozó értelmiség legszebb hivatását teljesítő munkásemberei mind egytől-egyig elftélték a háborút Hogyne, hiszen a háború tulajdonképpen a kigűnyolása mindannak, amit az orvos élete munkássága során kifejt. — Nagy különbség van a között: valakinek az életét visszaadni, aki békében egészségesen, örömmel térhet vissza otthonába vagy egy megcsonkított ember életét megmenteni, akit a háború szerencsétlenné tett. A békében a kórház kapuja előtt a boldogság örömkönnyével vár a feleség és a gyermek. Az orvos visszaadta az apának az egészséget, aki ismét részt vehet a munkában, a termelésben és szebbé teheti hozzátartozói életét. Az orvosi hivatás itt nyeri el valóban igazi mély erkölcsi értelmét. Igy szólt dr. Greschner belgyógyász főorvos, majd hozzátette: — Más az orvos helyzete, amikor, mint említettem megcsonkított emberek életét kell megmentenie, esetleg csak azért hogy ismét áldozat legyen! Az orvosok most elmondják kétségbeejtő emlékeiket ahogy egyes ütközetek, bombatámadások után tehetetlenül álltak a segítségért köuyörgő áldozatok előtt és ugyanakkor tudták, hogy csak kevésnek nyújthatnak igazi segítséget. Az őszhajú, jóságosarcú dr. Wiener főorvos szólalt meg csöndesen, emlékeiben lapozva. — Tftbb képet látok most magam előtt, hogy a háborúról és a békéről beszélünk. Résztvettem az o?ső világháborúban. A szörnyűségesebb második világháborúban is. Emlékszem. az orosz fronton a halottakat szedtük össze. Ezrével feküdtek a harctéren. Nyár volt és nekünk fiatal orvos-katonáknak ez a feladat rettenetes volt. A második háborúban átéltem Szlovákia fővárosának bombázását A sebesülteknek a sáent Erzsébet kórházban nyújtottunk segítséget. Engem, az öreg és tapasztalt orvost megbénított és kétségbeejtett, amikor a bombázástól halálra sebzett, kínokban fetrengő első áldozat mellett megálltam. — És most a kontraszt Röviddel az önök ideérkezte előtt jöttem meg, — folytatja felénk, újságírók felé fordulva. — Brigádmunkán voltam, amelyet ml, a kórház orvosai a szocialista verseny keretében végzünk kollektíve. Megragadott a kép, amelyet a kis nováky-i bányavárosban láttam. Az anyák tanácsadója előtt a kis téren szép és tiszta gyerekkocsik s

0rai álltak. Angyali aprócska emberpalánták. Apoltak. S mellettük mosolygós anyák. Csodálom, hogy még nem akadt filmoperatőr,, aki ezt a mély békegondolattól átitatódott örömteli képet megörökítette volna. Mert ez a kép mindennél jobban beszél arról, miért kell a béke! Én ebben látom az alapvető különbséget a béke és a háború között. Mi orvosok, akiket hivatásunk arra rendelt hogy fenntartsuk éa védjük az emberi életet, mi nem barátkozhatunk meg a törvényesített ember-gyilkossággal. Nem lehet két* séges, hogy minden becsületes ember a békét akarja. Mindnyájan tudjuk, mit jelent a háború. És éppen ezért minden becsületes embernek a békét kell akarnia és határozottan szembe kell szállnia mindazokkal, akik a háborút akarják lángra lobbantani, mert csak őrült és korcsszülött kívánhat háborút, — fejezte be dr. Wiener és mindannyian, akik körülültük éreztük, hogy ennek az őszhajú főorvosnak ajkáról az Igazi ember hangja hangzott el. És mit mondanak Tőrén Ha a felszabadult földműves népre gondolok, mindig eszembe jut Dudás bácsi, ez a zamatos beszédű tőrei parasztember. Amikor Furinda elvtárs vezetése alatt Nagytőrén a földmunkásokból állói kis csoport megszervezte a szövetkezetet, Dudás elvtárs is ott állt az elsők között. Nemcsak kétkézi munkájával indult segítségére az új magvetés munkájának, de a közösségnek megtakarított pénzét ís odaadta, hogy a tőrei szövetkezet mély gyökeret ereszthessen, hogy a kezdeti nehézségekkel megbirkózhasson. Dudás azt akarta, hogy a békés építés munkája induljon meg a falu életében, hogy a szövetkezeti csoport megindítsa ezt a munkát, amely közelebb viszi a falut a városhoz és rávezeti Tőre kis- és középparasztságát a szocializmus útjára. Kezdetben a szövetkezetnek még nem volt olyan vagyona, mint ma. Birkóztak nemcsak a reakcióval, de ai anyagi nehézségekkel is. Fegyver kellett volna, amivel a varjakat elijesztgessék. Nem volt rá pénz. Dudás bácsi fegyver hiányában hosszú éjjeleken át gyufát gyújtogatva járta a határt, hogy elhessegesse az elvetett gabonaszemeket kikaparó éhes varjakat, hogy a közösségi föld • nyárra megérlelje a dús, kenyeretadá gabonát. A tőreiek szeretik a földjüket. Szeretik a szövetkezetet. Szeretik a szocializmus építő hazájukat mindnyájan, egyforma lelkesedéssel. Ha a háborús uszítók gyilkolására hívó dobverést hallják, öklük acélkeménnyé válik és elszántan mondják: mi nem engedjük vissza a nagybirtokosok világát, mi építeni és védeni fogjuk azt az új életet, amelyet a városokban testvéreink munkáskezükkel és itt nálunk, meg a többi száz és száz faluban kis- és középparasztságunk elkezdett. Furinda Rezső, a tőrei Egységes Földműves Szövetkeizefli harcos szocialista elnöke így fejezte ki a tőrei lakosság véleményét a békéről és háborúról: — Mí, falusi kis- és középparasztok örömmel fogadtuk a stockholmi békehatározat aláírására vonatkozó felhívást ehhez csatlakoztunk, hogy tiltakozzunk a háborús uszítók tervel ellen és világos tanújelét adjuk annak, hogy a Szovjetúnió vezette béketáborhoz tartozunk. — filénk emlékezetflnkfcen v«n míg a nemrég lezajlott második világháború utolsó éve, amikor ml is egészen közelről ismertük meg a háború borzalmát. Naponta láttuk a sebesülteket, a halottakat és a rommálőtt házakat. Tőre határában három hónapig állt a front. Tehetetlen gyermekek, védtelen nők és férfiak, sebesültek meg vagy, pusztultak eI. Mi közvetlen magunkon tapasztaltuk a háború minden szörnyűségét és ezért csatlakozott falusi lakosságunk ma már 99 százalékban a stockholmi határozathoz. Demonstratív jellegű volt nálunk ez a csatlakozás, mert a falu dolgozói így akarták kifejezésre juttatni békevágyukat, eltökélt akaratukat, hogy megvédik a békét, a kapitalisták háborús uszításával szemben. — Mi, az EFSz tagjai kemény munkával fáradságot nem ismerve épít* jük a szocializmst falunkban. Harcolunk a falusi nagygazdák és cselszövő barátaik ellen. Munkánknak I nagy eredményei mutatkoznak már ma :s, mind gazdasági, mind szervezeti té* ren. Feladataink tökéletes végrehajt sához feltétlen békére van szüksé* günk. Miljiókat érő vagyonunk vart épületekben é« állatokban, földünk Furinda Rerafl, a tőrei szövetkezet elnöke van, amelyen magunk és többi dolgozó testvéreink számára termeljük a mindennapit. Hát hogyne siettünk volna tiltakozni mindazok ellen, akik ezt a békés fejlődő életet kívánnák romba dönteni. De mi nemcsak a békehatározat aláírására vállalkoztunk. A tőrei szövetkezeti tagok megfogadták, hogy ha kell fegyverrel Is fogunk harcoM mindazok ellen, akik a szocialista fef* lődés elleségef, akik szabad, béké.% építő munkánkat megakarnák gátolni A szlovákiai Kommunista Párt IX.kongresszusának előestéjén megfog gadjuk, hogy a szövetkezetek építésé terén még erősebb munkásságot fogunk kifejteni, tudatában vagyunk annak, hogy a falvakon az EFSz-ek a szocializmus bástyái és mint ilyenek,' egyben a béke bástyái is. Emelni fog(Folytatás a 10. oldalon.}