Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-24 / 118. szám, szerda

1950 május 24 STANISLAV NEUMANN: ^ÜTO Valamit mondanék ma Néked, hazám Pártja: Hogy mindent, ami lettem, Neked köszönhetek. Gyakran tetézte munkám a Párt tanácsa, Mikor erőm csekély volt s én kérdő gyerek. Mennyit inogtam. Te tanítottál — igen. Tanítottál, egyszer igaz ember legyek. Erö'sebben élni s tovább keresni kell! így nőttem, gyarapodtam Pártom — Veled. Es egy velem a gyár és egy az fittörő, de egy mámor is, mi mindannyiunkat űz, falvak bízó népe, első szövetkezők s gyermekszemek, melyekből öröm lángja tűz. Hajnaltájt, gyűlés után, ha elpihenek s eszembe jutnak bátor, büszke terveid, úgy érzem, életem szikla alapköve, szilárd vagyok, Pártom, Te vagy bennem a hit. Ma Feléd lengetik rőt zászlók erdejét. Feléd, ki hirdeted, hogy nincs előttünk gát, Feléd, ki tervezed ma s holnap életét és lelkes álmaink éledő jelszavát, így lesz, mert lenni kell, — miénk az alkalom! Ma Néked áldoz munkát minden hű űttörö, úgy érzem hát, éppen ma kell bevallanom: jó Téged szeretni Pártom, Te vagy eröm. Fordította: Pócz Olga Grotewohl miniszterelnök levélben mondott köszcnefet Sztálin elvtársnak a német jóvátétel nagylelkű csökkentéséért Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a következő levelet intézte J. V. Sztálin generalisszimuszhoz, a Szovjetúnió minisztetanácsának elnökéhez: „Nagyrabecsült Sztálin generaliszszimusz! Ezennel megerősítem 1950 május 15-i levelének vételét a Németország részéről jóvátételi számlára fizetendő összeg leszállításáról. A Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya nevében kifejezem a német nép köszönetét a Szovjetunió kormányának azért az elhatározásáért, hogy a német jóvátételi kötelezettségek még hátralevő részét a felére szállítja le és ennek teljesítését is lényegesen megkönnyítette azzal, hogy a szolgáltatásokat 15 esztendőre osztotta el. Ez a nagylelkű és bizalomteljes segítőkészség meg fogja gyorsítani gazdasági és kulturális életünk fejlődését és tovább fogja javítani lakosságunk életszínvonalát. A Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes népi kamarájának 1950 május 17-én tartott ülésén megtettem a kormány nevében a szovjet kormány határozatához fűződő — szószerinti szövegben mellékelt — nyilatkozatot. Az e felett megindult vitában az ideiglenes népi kamara valamennyi frakciója elfogadta a kormánynyilatkozatot és örömének és köszönetének adott kifejezést a szovjet kormány elhatározásáért. A vita valamennyi frakció által közösen indítványozott határozat egyhangú elfogadásával zárult le, amely határozatnak szószerinti szövegét legyen szabad csatolnom. Kiváló nagyrabecsüléssel Ottó Grotewohl" Husz@ni!árorn gyártelepet adott vissza a SzirófMö a llémet Demokratikus Köztársaságnak A Német Demokratikus Köztársaság tájékoztató hivatalát felhatalmazták a következők közlésére: A Szovjetúnió kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nemrégiben jegyzökönyvet írtak alá a németországi szovjet részvénytársaságok ügyében. A Szovjetúnió népei és a német nép barátságos kapcsolatai kifejlesztésének elve alapján azzal a céllal, hogy a Német Demokratikus Köztársaság békegazdaságát továbbfejlessze és támogassa, a szovjet kormány e jegyzőkönyv értelmében 23 olyan üzemet átadott a német nép kezébe, amely azelőtt a potsdami értekezlet határozatai alapján jóvátételként a Szovjetúnió tulajdonába ment át. Az átadott gyárüzemek közé tartoznak az UPA filmstúdiója Babelsbergben, a Tobis filmstúdió Berlinben, az Afifa színesfilm-másoló intézet, a meisseni művészi porcelángyár, az Olympia erfurti írőgépgyár, a sangerhauseni Mifa kerékpárgyár, a Siemens-Halske chemnitzi villamos műszergyár, a Siemens-Schuckertféle neuhausi elektrotechnikai kerámiagyár, a volterhauseni és helsenhaui gumigyár stb. Az átadott üzemek évi termelésének értéke 1944. évi árakon számítva 290,000.000 DM (keleti márka). A Szovjetúnió tulajdonában megmaradó és Németországban bejegyzett üzemek tekintetében a jegyzőkönyv úgy intézkedik, hogy ezek az üzemek tevékenységüket a Német Demokratikus Köztársaság törvényei alapján folytatják. Mnich partizápközséiben Svoboda tábornok a békéről beszélt Mnidh csehországi partizánközség nemzeti búcsúján a kormány képviseletében Svoboda tábornok, miniszterelnökhelyettes mondott beszédet. Beszédében hangsúlyozta azt, hogy a Szovjetúniónak és Sztálin elvtársnak mondhatunk köszönetet azérf, hogy ma szabadok és önállóak vagyunk, egységesek és erősek £s sikeresen haladunk előre sohasem látott gazdasági és kulturális fejlődés, népünk virágzása felé. A Párt és Gottwald elvtárs tiszta és egyenes irányítása mellett sikerült megerősítenünk népi demokratikus rendszerünket és a Szovjetúnió tapasztalatai alapján építjük útunkat a szocializmus felé. Beszéde további részében Svoboda tábornok arról beszélt, hogy ma már a népek felismerik, kik az ellenségeik. Az angol-amerikai imperialisták gonosztevő politikája igen átlátszó és ezért a békeharchoz, a mi táborunkhoz, egyre nagyobb tömegek csatlakoznak. A százmilliók harca arra irányul, hogy megvédjük a békét, mert a béke egyúttal a haladás, a demokrácia és a szocializmus győzelmét is jelenti. A kapitalizmus elavult világát egyik vereség a másik után éri és a békés építés országai állandó fejlődésben vannak. Meggyőződésem az — mondotta Svoboda tábornok —, hogy egyetlen egy becsületes ember sem lesz köztársaságunkban, aki aláírásával ne csatlakozna a világbéke táborának hadseregéhez és ezzel ne mutatná meg világosan, hogy kinek az oldalán áll. Meg kell értenünk, — mondotta, — hogy az a nagy országépítési mű, amelyet a felszabadulás óta megvalósítottunk, a béketábor erejét növeli és ezért munkásosztályunknak, a városok és falvak dolgozóinak mondhatunk köszönetet. A Párt és Gottwald elvtárs minden ember boldog jövője felé vezet bennünket, Mnich partdzánközségben a Vörös Hadsereg ama hős ejtőernyős katonáinak emlékére rendezte a búcsút, akik öt évvel ezelőtt repülőgépből kiugorva, a partizánokkal együtt ré»zlvettek a köztársaság felszabadításában^ - UJSZG L Ünnepi köntösben várja fővárosunk a IX, kongresszust A IX. Kongresszus tiszteletére ácsok, asztalosok, kertészek, festők, építőmunkások hajnaltól a késő esti órákig egymással versenyezve, díszítik fővárosunkat. Az utcák, terek képe egyik napról a másikra megváltozik, varázslatos módon, hirtelen ünnepi köntöst ölt. A tér, amely eddig hervadt hagyma, és salátaszagot árasztott maga körül, ma tavaszi pompában virít és a fák, amelyek oly árván álltak a vásártéri kőrengetekben, mintha véletlenül idetévedtek volna, ma üdezöld gyepbe ágyazva úgy néznek ki, mintha hosszú esztendők, tétova vándorlása után végre hazataláltak volna. E külső Változások eszembe juttatják a belső, a gyökeres változásokat, amelyeket a felszabadító Szovjet Hadseregnek köszönhetünk. E változáso. kat a természeti jelenségekben is fel fedzehetjük. Itt a tavaszi eső. Ezelőtt áldása számunkra mit sem jelentett nekünk. Voltak esztendők, amikor az áldott föld bőven ontotta termését, a búza és rozs hatalmas raktárakban halmozódott fel, az üzletek kirakatai roskadoztak a szebbnél szebb és jobbnál jobb áruktól, de ebben a bőségben a munkanélküliek, az éhezők hada egyre szaporodott. Éhezve, elgyengülve ültiink a napon és a nyár olyan volt számnukra, mint egy arany koporsó. És ugyanakor, amikor rajtunk, munkanél. külieken fogyott a hús, a csont és nőtt a köröm meg a haj, mint a halottakon, millió és millió tonna búzát, rozst hajítottak a tengerbe, millió és millió métermázsa sertéshús és gyümölcsöt benzinnel öntöttek le s a lobogó Ián. gok martalékául dobták oda, csak azért, hogy mesterségesen tarthassák továbbra is az árakat. A bőség, az áldás közepette éhségre voltunk ítélve. Ez volt a kapitalizmust Ma azonban miénk az üdezöld tavasz, az aranyszínű nyár, a pompás, gyümölcsöt érlelő ősz, a ragyogóan behavazot téli táj. Legszívesebben minden dolgozónak meghitten és bizalmasan a fülébe súgnám, hogy figyelje a taxaszi eső minden áldásos csöppjét, figyelje a búzaszem növését, az új hatalmas gyárak emelkedését, a Seres János földműves, ma mint segédmunkás dolgozik. munkaversenyek lendületes fejlődését, mert minden áldás a miénk, a mi jövőnket szolgálja. Hazánkban nem sza. bad többé senkinek sem éheznie, a munka javát igazságosan osztják szét a falu és város dolgozója között és a IX. Kongresszus azért gyűlt össze, hogy megőrizze számunkra a békét, a szabadságot, hogy zavartalanul tovább dolgozhassunk és jusson még több a munka áldásából minden dolgozónak. E mélyreható viltozások, aímelyek páratlanul állnak az emberiség történelmében, forradalmi hatásukkal öntu. datosítják dolgozóinkat, akik büszkén hirdetik a szocializmust, a béke és szabadság kiapadhatatlan forrását. A vásárcsarnok előtti téren dolgozó munkások, akik a várost díszítik és szépítik a IX. Kongresszus tiszteletére ennek az öntudatnak már határozott tanújelét adják. VILÁG PROLETARJAI EGYESÜLJETEK. Dobrovodszki Vilmos építőmunkás, 26 esztendős, két gyerek apja. a díszítés munkájáról a következőket mondja: — Az a nézetem, hogy a IX. Kongresszusra fővárosunknak a legszebb ünnepi díszbe kell öltöznie. Nekünk munkásoknak ez nagy ünnepet jelent. A IX. Kongresszusra összegyűlnek a Párt legjobbjai és legkiválóbbjai a városokból és falvakból. Számba veszik, hogy mit végeztünk eddig és döntenek arról, hogy a következő években mit kell még elvégeznünk. Jövőnk szempontjából ez rendkívül fontos. Szerintem a Kongresszus több mint egyszerű ünnep, mert itt az öszszes ünnepeinkről gondoskodnak, hogy még szebbek legyenek, mint eddig voltak. Ezért kell és szükséges, hogy fővárosunk minél szebb és minél pompázóbb legyen. Mi munkások türelmetlenül várjuk és lessük a IX. .Kongresszus eredményeit és döntéseit. Várom, hogy mit fog mondani Široký elvtárs a mi eddigi munkánkhoz és további munkákra vonatkozólag milyen döntést hoz a Párt. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a magyar munkásokról, így felel: — Az a véleményem, hogy mindazok, akik résztvesznek a szocialista építőimunkában, nemzetiségre való tekintet nélkül, megérdemlik ugyanazt a szabadságot, amit mi élvezünk. Azokkal a magyarokkal, akikkel eddig együtt dolgoztam, jól összefértem. Nem is volt nékem velük soha semmi bajom. Nekünk kommunistáknak ez nem is probléma. A mi jelszavunk ..Világ proletárjai egyesüljetek" és ez annyit jelent, hogy minden dolgozó, aki segíti hazánkban a szocializmus felépítését, közénk tartozik és ugyanolyan jogai vannak, mint a szlovák dolgozónak. — Most VO&WB éppen háromheti pártiskolázáson — folytatja Dobro. vodszky — és ott bizony sokat tanultam. És bizony szerintem minden munkásnak részt kéne vennie ilyen tanfolyamon. Hiába, ha az ember tanul, tud is valamit. Éri itt tanultam meg, hogy mit jelent a SzK(b)P és' mit jelent a Nagy Októberi Forradalom és ugyanakkor teljes egészében megértettem azt is, hogy mit jelent a Szovjetúnió nemcsak számunkra, hanem a világ összes dolgozói számára. Megértettem azt, hogy nemcsak mi köszönhetjük felszabadulásunkat a Szovjetúniónak, hanem, ha egyszer felszabadul a világ munkássága, akkor ezt is csak a Szovjetúniónak köszönhetjük. Igen, az iskolázásban nemcsak nekünk, fiataloknak kell résztvennünk, hanem az öreg, tapasztalt elvtársaknak is. Nagyon jó

1 láttam én azt, hogy az öregek is meg voltak lepve attól, amikor az előadók világosan bebizonyítot. ták nekünk, hogy az emberi társada. lom története mindig is az osztályharc története volt Seres János farkasdi földműves ezeket mondja: — Két esztendeje dolgozom az építőiparban. Ma 47 esztendős vagyok. Annyit mondhatok, hogy számomra a népi demokrácia felszabadulást jelentett. Ezelőtt 14 esztendeig cseléd voltam egy kuláknál, ahol látástól vakulásig dolgoztam és munkám annyi áldást hozott nekem, hogy cseléd voltam. Éppen annyit kerestem, hogy megélhessek és tovább gürcölhessek. Ma igenis felszabadultnak érzem magamat, feleségem otthon dolgozik azon a pár öl földön, én pedig itt az építőmunkánál keresek. Szépen megélünk ebből és öltözködni is tudunk. Nem kel! többé attól félnem, hogy gumibotot vágnak a hátamra, ha felvonulok május elsején. Ezért én szívesen részt, veszek a díszítés munkálatain; amit a IX. Kongresszus tiszteletére végzünk. A Kongresszusról keveset mondhatok, mert itt dolgozom a városban és még alig volt módom rá, hogy magyar előadást hallgassak. De szívem mélyéből bízom a Kongres zszusban, mert munkás vagyok és tudom, hogy a mi jövőnket fogják ott megtárgyalni. Vohrálik József a vásárcsarnoki ja. vitómunkálatak vezetője, így nyilatkozik: — Annyft mondhatok, hogy az épf. °SL tőmunka gyors Iramban halad e!5ra. A munkások nagyon igyekeznek, hogy jó, szép és gyors munkát végez, zenek, mert a IX Kongresszusról van szó. Én már reggel ötkor talpon vagyok és mindent elkövetek, hogy pontos időre elkészüljünk. Sajnos, ez a vásárcsarnok olyan cirádás, hogy rengeteg munkát igénye! a rendbehozása De remélem, hogy valahogy csak meg. birkózunk ezzel a munkával is, mert hiszen nekünk is az az érdekünk, hog városunk minél szebb legyen a Kongresszusra. Mi munkások őszintén és becsületesen igyekszünk és segédkezünk ebben a munkában. Szerin. tem a díszítésnél az a csodálatos és megindító, hogy az iparosítás mellett, a hatalmas és lendületes munkaversenyek melett, arra is jut nekünk idői, hogy olyan ünnepi díszbe, köntösbe öltöztessük fővárosunkat, amilyent)* eddig még sosem volt. Dubai Sándor útépítő, aki a vásárcsarnoki kis park munkálatainál se, gédkezik, a díszítésre vonatkozó kérdésünkre ezeket válaszolja: — Őszintén szólva már rég aktuália volt, hogy ezek az öreg bódék, amelyek elcsúfították a várost, végre etn i \ iv tűnjenek a főtérről. KongreszDobrovodszki Vilmos, a vásárcsarnok javítómunkálatainál. szus nagyszerű alkalmat adott ere* • nagytakarításra. Mi munkások szívesen végezzük ezt a munkát, mert élvezet a munkásnak az, ha látja, hogy nyomán az aszfalt és a cement helyén, egyszerre csak kinő egy üdezöld, eleven park. De még jobban örülnénfc annak, ha a járókelők is tekintettel lennének fáradozásainkra és gondoz, nák munkánk eredményét. Végered. ményben mindannyiunknak az az érdeke, hogy fővárosunk minél szebb legyen. A város most már a miénk, a dolgozóké és gondoznunk kell akár ax otthonunkat. — Ezt a csinos ki® parkot — folytatja Dubai Sándor — rohammunkával teremtettük meg a kertészekkel együtt. Az aszfalt feltörése után 46 négyzetméter betont kellett feltörnünk és 45 centiméter mélységre kellett ásnunk és elhordanunk a kő. & földtörmeléket, majd 500 köbméter talajföldet kellett idehordanunk, hogy létrejöjjön ez a kis liget. Mindezt a IX. Kongresszus tiszteletére szívesen végeztük, hadd árassza a mi városunk a béke, a szabadság légkörét, amelyért mi munkások, mindannyian fáradhat a tatlanul harcolunk. Szabó Béto. A pémhírterjesztö «Lif!

Jas Matyi*.