Uj Szó, 1950. május (3. évfolyam, 99-123.szám)

1950-05-21 / 116. szám, vasárnap

1950 május 21 Ui SZO SZ. IKONNIKOV: A munkásosztály vezető szerepe a szocializmusért folytatott harcban n. Közép- és Kelet-Európa azon or­szágainak munkásosztálya, amelyek kiharcolták a legfontosabb politikai és gazdasági pozíciókat, maga elé tűzte azt a feladatot, hogy ezek az országok a szocialista fejlődés útjára térnek. A Kommunista Pártok által veze­tett munkásosztály szívós harc után és megfeszített építőmunkával döntő vereséget mért minden pártra, amely a kapitalizmus felújítására töreke­dett. A Kommunista Pártok körül felsorakoztak a szociáldemokrata és más politikai pártok baloldali elemei. Fontos jelentősége volt a munkás­osztály pozíciói megszilárdításában a szociáldemokrata párt jobbszárnya vereségének. Ez a vereség volt a kommunista és a szociáldemokrata pártok egyesülésének előfeltétele Közép- és Kelet-Európában. A Kom­munista és a szociáldemokrata párt­nak a munkásosztály egy pártjává való egyesülése legelőször Románia ban történt meg. Ugyanilyen egyesü­lés ment végbe aztán Magyerorszá' gon, Csehszlovákiában, Bulgáriában és végül Lengyelországban is. A munkáspártok egyesülésének fo­lyamatát éles politikai harc kísérte. A Kommunista Pártok, amelyek meg­nyerték a maguk oldalára a munkás­osztály, a parasztság haladó erőinek és a haladószellemű értelmiségnek túlnyomó többségét, következetesen harcoltak a marx-lenini elvekért a pártépítésben. A munkáspártok egye­sítő kongresszusai a népi demokrácia országaiban egyhangúlag elismerték, hogy az egyesült pártok program­jának, sztratégiájának és taktikájá­nak politikai és szervezeti alapelvei' nek a marx-lenini alapra kell tá­maszkodniok. A munkáspártok egyesülése a marx leninizmus óriási győzelmét jelentette az opportunizmus felett. Áz egységes munkáspártok megalakításával véget­vetettek a munkásosztály hosszú idő óta tartó ellentétes viszályainak ezek­ben az országokban. A munkásosztály helyzete tehát annyira megszilárdult, hogy a munkásosztály az egész poli­tikai és állami életnek az összes dol­gozók által elismert egyetlen erejévé vált. Éppen ezért a szocializmus ellen­ségei minden erővel igyekeznek Kö­zép- és Kelet-Európa országai sike­res fejlődésének a szocializmus felé vezető úton e fő előfeltételét kikü­szöbölni. Minden törekvésüket arra irányítják, hogy aláássák és csök­kentsék a munkásosztály és a Kom­munista Párt vezető szerepét. Az im­perialista reakció erői fő reményüket Tito megvetendő bandájába helyez­ték. Ez a klikk uraik jeladására lik­vidálta a Kommunista Pártot orszá­gában, legjobb kádereit a háború alatt és Rankovics börtöneiben tönk­retette, míg a Párt megmaradt része szétforgácsolódott az úgynevezett nemzeti arcvonalban, ahol a vezető szerepet a kulákok, a burzsoázia kép­viselői viszik, akik Tito védőszárnyai alatt élnek. A Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának Tanácsa 1948-ban lelep­lezte Tito klikkljét, amely meghami­sította a demokráciát és a kommu­nizmust. A népi demokráciák kom­munista és munkáspártjai, akik e ta­nácskozás határozataihoz igazodtak, felfakasztották és eltüntették a nacio­nalizmus és trockizmus keléseit. A lengyel munkáspárt véget vetett Go­mulkov nacionalista és opportunista elhajlásának. A román Kommunista Párt leleplezte Patrascano burzsoá­nacionalista tevékenységét. Az albán Kommunista Párt meghiúsította Ko­csi Dzodze csoportja összeesküvő al­jas tevékenységét, amely szorosan összekapcsolódott Tito bandájával és a bolgár Kommunista Párt ugyan­csak meghiúsította Krajcso Kosztov rni diktatúrája. Marxnak ez az elmé­mára és a valóságba nminden ország számára sarki igazság. A Rajk és társaival Budapesten, a Kosztov-bandával Szófiában lefolyta­tott bírósági tárgyalások, valamint a mostani politikai és gazdasági állapot Jugoszláviában meggyőzően mutat­ják a dolgozóknak, mire vezet a marxizmustól való elszakadás, a szo­cializmusért folytatott harcban a munkásosztály vezető szerepéről szó­ló lenini-sztálini elmélet elutasítása. A szocialista verseny építése a né­pi demokráciák országaiban újra meg újra megerősíti a szocializmus építé­sének útjáról szóló lenini-sztálini tan helyességét arról, hogy a kapitaliz­mustól a szocializmushoz való átme­net alaptörvénye, amelyet igazoltak a szovjetek országának tapasztalatai, érvényes és kötelező valamennyi or­szágra. A népi demokrácia országai a ka­pitalizmustól a szocializmus felé ve­zető átmeneti korszakba léptek. Az állami rendszer osztályalapját ebben a korszakban már Marx Károly meg­határozta. A „gothai program kriti­kája" címmel így ír: A kapitalista és a kommunista társadalom között a forradalmi változás korszaka van. Ennek a korszaknak megfelel egy po­litikai átmeneti időszak is és az ál­lam ebben az időszakban nem lehet egyéb, mint a proletariátus forradal­mi diktatúrája. Marxna kez az elmé­lete minden marxista-leninista szá­mára sarki igazság. A népi demokrácia országaiban megszilárdult egy új állami beren­dezés — a népi demokrácia. A népi demokrácia rendszere, amely a Szovjetúnió segítségére támaszkodik és megtestesíti a dolgozók kormányát a munkásosztály vezető szerepe mel­lett, a proletariátus diktatúrájának funkcióját tölti be. Ezzel újból be­igazolódott Lenin tana, hogy a kapi­talizmusból a szocializmushoz való átmenet magával kell, hogy hozza a politikai formák különféleségét és nagy számát, azonban alapjuk feltét­lenül egy és ugyanaz lesz: a prole­tariátus diktatúrája. Közép- és Kelet-Európa országai­ban a népi demokratikus rendszer sikeresen teljesíti a proletariátus dik­tatúrájának azt a három feladatát, amelyet a szovjet rendszer teljesít a Szovjetúnióban és amelyekről Sztálin elvtárs „A leninizmus kérdéseiről" című könyvében írt, rámutatva a proletariátus diktatúráijának három szempontjára: 1. A proletariátus ural­mának felhasználása a kizsákmányo­lás kiküszöbölésére, az ország védel­mére, a többi országok proletariátu­sával való kapcsolat megszilárdítá­sára, a forradalom fejlesztésére és győzelmére minden országban. 2. A proletariátus uralmának felhaszná­lása a dolgozók és kizsákmányolt tö­megek végleges elszakítására a bur­zsoáziától, a proletariátus szövetségé­nek megszilárdítása azokkal a töme­gekkel, azoknak a tömegeknek be­kapcsolása a szocialista építésbe, e tömegek állami vezetése és a proleta­riátus pártja érdekében. 3. A prole­tariátus uralmának kihasználása e szocializmus megszervezésére, az osz­tályok eltávolítására, az osztálynél­küli társadalomhoz és az államnél­küli társadalomhoz való átmeneteire. A Szovjetúnió tapasztalatai épúgy, mint a népi demokrácia országainak tapasztalatai kiválón megerősítik 1 Le­nin és Sztálin eszméinek helyességét a proletariátus diktatúrájának nemzet­közi jelentőségéről, arról, hogy a proletariátus diktatúrája a kapitaliz­mustól a szocializmushoz vezető át­meneti időszakban az alapba a külön­böző politikai formáknak. Bár az egyes országok körülményei a legkü­lönfélébbek is, a szocializmus felé az út a proletariátus diktatúráján át, a kiéleződött osztályharcon át, a kapi­talizmus megsemmisítésén és likvi­dálásán ét vezet. A népi demokráciák nacionalista elemei, főleg Tito bandájának jugo­szláv árulói igyekeztek bebizonyita­ni azt, hogy elérhetnek a szocializ­mushoz a munkásosztály vezető sze­repe nélkül. Mosa Piade kém és pro­vokátor azt bizonyította például, hogy az ő szocializmushoz vezető útjuk előnye a szovjet út fölött abban áll, hogy a Szovjetúnióban a vezető erőt az államban a munkásosztály kép­viseli, míg náluk a nemzeti arcvonal­ban egyesített „egész nép"! Azonban ki ne látná ma, hogy az ilyen elmélet nem egyéb, mint a ré­gen leleplezett bucharinista-trockista árulók nyilatkozatainak ismétlése. A Szovjetúnió és a népi demokrá­cia országainak tapasztalatai azt ta­nítják, hogy a proletariátus diktatúrá­ja nélkül nem lehet szocializmust építeni, csak a munkásosztály erős uralma nyomhatja el és hiúsíthatja meg a megdöntött osztályok arra irá­nyuló kísérleteit, hogy visszanyerjék volt hatalmi állásúkat. Az osztályharc a népi demokrácia országaiban egyre élesebb formákat ölt. Főleg három frontszakaszon fo­lyik: politikai, gazdasági és ideológiai téren. A megdöntött kizsákmányoló osztályok minden módon akadályo­kat gördítenek az új társadalmi rend épitése elé. A kulákok, akik a népi demokrácia ellenséges erőinek leg­tömegesebb támasztékát képezik, sza­botázsokat szerveznek az új kormány minden rendelete ellen, igyekeznek tönkretenni a mezőgazdasági termé­kek állami szállítmányait, stb. A ré­gi reakciós bürokrácia maradványai szabotáló aknamunkát végeznek az állam gépezetében. Aknamukáikhoz a demokrata országok ellenségei szé­les mértékben kihasználják a katoli­kus egyházat. Az angol-amerikai imperializmus, íBékéte, szavazunk ttündn^dian Borzalom és rettegés, rombadőlt családi házak, jajveszékelő anyák, testvérek, árvák — ez mind a hábo­rú bűne volt. Jöttek felszabadítóink kis vörös csillaggal a sapkájukon, a szovjet katonák, akik kiűzték hazánk­ból is az ellenséget. S azóta, öt éve már a békés építőmunkának szentel­hetjük minden időnket. A kapita­listák azonban világszerte a Szovjet­Zsák Ferenc únió vezette diadalmas béketábor el­len törnek. Számukra nem az a fon­tos, hogy a népek, a dolgozók társa­dalma szabadon élhessen s hogy meg­szűnjön végre teljesen az emberek kizsákmányolása, a népek leigázása, hanem a tökésrend életbentartásáért elkövetnek minden gaztettet, nemze­teket terrorizálnak, a béke ellen van­nak, háborúra uszítják a nemzeteket. De a világ dolgozói ez ellen forradal­mi módon, tüntetőleg sorakoznak fel s a békeívek aláírása, a millió és mil­lió aláírás országokszerte erőteljes bi­zonyságot tesz arról, hogy a népek szabadságát és egyenlőséget védő Szovjetúnió békepolitikáija szolgálja a leghűségesebben a világ nemzetei­nek érdekét. A Dolgozóink, munkások, műszakiak, diákok, katonák mindnyájan tüntető­leg és nagy lelkesedéssel írják alá a béke íveit. Ki kívánna ma háborút, amikor végre nehéz küzdelmek után szabad hazában s a teljes emberi jo gok tulajdonában tesszük virágzóbbá életünket. Legutóbb a trnavai Kovosmalt dol gozói között voltunk. Kérdezzük csak meg Zsák Ferenc elvtársat, aki mint drótszövő, 165 százalékra teljesíti a tervet, miért írta alá a békeívet? — Az természetes, hogy minden ember a békére szavaz s nem kíván­ja a lelketlen gyilkosságokat — fe­leli a kiváló élmunkás. Amikor a nyugati imperialisták látni fogják a tömérdek aláírást, meg kell, hogy győződjenek arról, hogy a világ dol­gozói, a Szovjetúnió és a népi demo­kráciák a béke oldalán állanak. Élni és nyugodtan dolgozni akarunk, meg­szüntetve ezzel azt a félelmet, hogy holnapra talán valami új világégés­re ébredünk. — A Szovjetúnió, a népi demokrá­ciák és a kapitalista hatalmak dol­gozói is a békét kívánjak s nem a há­borút! A világ társadalma a szeretett Sztálin elvtárs vezetésével ki is fogja vívni a béketábor győzelmét... Késő lesz a békéért rimánkod­ni ha már hullani fognak a bombák — Békét és nyugodalmat akarunk. Nincsen olyan asszony, anya, aki át­élte a háború borzalmait, akinek fér­je ott veszett a fronton, aki vissza* kívánná valaha is a háborút — mond-* Felszabadult Formoza utolsó előretolt támaszpontja A kínai népi haderő partraszállt Sanghajtól 160 kilométerre délre a Hengcsao-öbölben fekvő Tung-San szigetcsoporton. Ezzel kapcsolatban a BBC honkongí tudósítója megállapít­ja, hogy ezzel elveszett Formoza szi­getének utolsó eJőretólt támaszpontja is. A szigetcsoport elvesztése annál súlyosabban érinti Csang-Kai-Sekéket, minthogy a szigetcsoport legnagyobb szigetén volt Ting-Hai kikötője, a Kuomintang tengerészeti és légi tá­maszpontja, ahonnan bombatámadás©, kat intéztek a kínai szárazföld ellen. Sztrémy Pál Perce Zoltán — Hát maga mit keres odafent? — Az idén, kevés a hernyó, hát magam rágom a termést.. (Ludas Matyi) a népi demokrácia halálos ellensége, mindent megtesz, hogy támogassa és aktivizálja ezeket a reakciós erőket. A népi demokrácia bomlaszt ására e burzsoá-nacionalizmus és kozmo­politizmus mérgező fegyvereit hasz­nálja fel. A kapitalizmus gyökerei a népi dernokrtcáa országaiban még nem pusztultak el. Gyorsan és hatá­rozottan elnyomni a reakció restau­rációra való törekvéseit csak azzal a feltétellel lehet, hogy a munkásosz­tály továbbra is megszilárdítja vezető szerepét és egyesíti maga körül a dol­gozók egész tömegét. A munkásosz­tály, amely a parasztság dolgozó tö­megeivel való szövetségre támaszko­dik, élén a Kommunista Párttal, el­vezeti a nemzeteket álmuk megvaló­sulásához, a szocializmushoz. E tör­ténelmi feladat megoldásánál minden ország munkásosztálya a világ leg­forradalmibb és leghősibb munkás­osztályának példáján, a Szovjetúnió munkásosztályának példáján tanul. A szovjet munkásosztálytól tanul­nak és fognak tanulni az egész világ dolgozó tömegei, hogy hogyan kell harcolni és győzni a belső és külső ellenségek felett, hogyan kell harcol­ni a szocializmusért, hogyan kell épí­teni a kommunizmust. A szovjet nép minden sikerét a Bolsevik Pártnak köszöni. Lenin és Sztálin pártja tör­ténelmileg alakult vezető párttá, a többi testvéri kommunista munkás­pártok között. Az emberiség géniu­sza, a nagy és bölcs Sztálin vezetése alatt vezeti az egész világ dolgozó tömegeit a kommunizmus felé. ja Hajtimankova Jozefina élmunkás­nő. — Én már két háborút éltem át, az apám, testvérem is ott vesztette életét... Azért írjuk alá a békeíve­ket — mondja komoly elszántsággal —, hogy elkerülhessük az újabb vi­lágégést, mert késő lesz a békéért ri* mánkodni, ha már hullani fognak a bombák... A békéért mi, asszonyok, még erőteljesebben kapcsolódunk most be a munkaversenybe, hogy emelhessük a termelékenységet, hogy virágzóbbá és vidámabbá tehessük életünket. Kilencen voltunk testvérek, nehéz időket éltünk át... Perce Zoltán bádogos már tizenhat éve az üzem alkalmazottja. Fülekről jött ide dolgozni. A tervet 165 száza­lékra teljesíti. — Örömmel írta alá az egész csa­ládom a békeívet, mert tudjuk, hogy a háború csak romlást hoz. Kilencen voltunk testvérek, nehéz időket él­tünk át, sokat nélkülöztünk. Ki kí­vánhatná vissza ezt az időt, a kapi­talista rendszert, eitnükor a gyáriga®' gatók, a Hulita Vilmos-félék basás­kodtak a munkások felett. — A jövő nemzedék számára biz­tosítjuk építő munkánkkal a békés életet. Minden ember arra törekszik, hogy a háború félelme nélkül végez­hesse munkáját... — mondja Schmidt Pál, a kiváló öntö. Munkánk termelékenységének emelésével erősítjük a béke táborát Sztrémy Pál, a volt öntőmunkás most a lyukasztóban dolgozik. Ö is magasan, 164 százalékra teljesíti a tervet. —• Ha most a hatalmas béke akció után a háború veszélye elmúlik és megbüntethetjük az emberi jogok el­len vétőket, az atombombákkal ijesztget őket, még jobban fog javulni helyzetünk, mert békében többet ter­melhetünk a magunk számára s job­ban emelhetjük az életszínvonalat. To­vábbra is ébereknek kell leftnünk s ha akadna még közöttünk reakciós elem, annak minden léptére vigyázunk és lesujtunk rája kellő időben. Munkánk: termelékenységének emelésével erő­sítjük a béke táborát és megmutat" juk azt, hogy amikor magunknak építhetünk, sokkal többet tudunk ter­melni, mint a kapitalista rendszer alatt. Négy gyermekem szebb jövő­jének reményében írom alá a békeívet — mondja Hanzlík Mária öntödei élmunkásnő — A mult rendszerben nélkülöz­tünk, munkanélküliek voltunk —• folytatja a szocialista munkaforma kiváló úttörője, aki megmutatta Kali­ga Mária elvtátrsnő után, hogy a nők az öntödékben is meg tudják állni helyüket a férfiak mellett. — Ha a múltban n«m is volt sem­mi örömünk ez életben, most már nyugodtan lélegzünk. A háború csak szörnyűséget hoz. Mi, anyák, a hábo. rú ellen vagyunk, csak építeni aka­runk! A termelékenység állandó eme* lésére törekszünk. Az asszonyoknak' már nemcsak otthon, a konyhában van a helyük, hanem a gyárakban, az irodákban. Gyermekeinket nyu­godtan hagyhatjuk a napközi ottho­nokban. Minél többet dolgozunk, an­nál több jut a számunkra, annál könnyebb lesz az életünk. A normá­kat állandóan emelnünk kell, mert ez a kapitalizmus veszte s a béke bizton sítója. Ä &

Next

/
Thumbnails
Contents